Nagy utazás az ujgurok földjén 03.

Eifert János fotóival

Még egyszer az ujgurokról, és történelmükről
Az előző részekben már sok szó esett arról, hogy az ujgurok Nyugat-Kínában, a hatalmas kiterjedésű Hszincsiang (Xinjiang) tartományban élnek, az ősi Selyemút mentén, ahol Európa, Ázsia és Oroszország találkozik. Névleg autonómiában. Hatezer éve. Őseik között a hunokat is számon tartják. A sámánizmust gyakorolták. És hogy még jobban bosszantsanak egyes tudósokat, mentéjükön még a tulipán is fellelhető. Egyik kedvenc ételük a dapandzsi, amelyet ha valaki megkóstol, soha nem felejti el. Egyfajta átmenet a pörkölt és a paprikáscsirke között. Tartozékai: a csirke, hagyma, fokhagyma, édes zöldpaprika, a bogyiszlóihoz hasonló erős paprika, krumpli, római kömény, őrölt szecsuáni bors, olaj, szójaszósz és – igen – sör, noha a legtöbb ujgur muzulmán. Az ujgurok hazájukat Kelet-Turkesztánnak nevezik. Nyelvük a türk nyelvcsaládhoz tartozik. A vendégszerető, családközpontú nép kultúrája tele van zenével, tánccal. Hagyományszeretetük közmondásos.
Ma mintegy húszmillió ujgur él világszerte. Ebből mintegy 8 millióan maradtak még hazájukban. A kínaiak mindent megtettek és megtesznek a terület erőszakos asszimilációjáért.

Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban telepedtek le, ez a terület a híres Selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt. Az ujgurok több vallást is gyakoroltak. Eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok. A 10 században főleg török hatásra felvették az iszlám hitet. Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak, az akupunktúrát is ők fedezték fel. Jártasak voltak az építészetben a művészetekben és a zenében. Magas szintű volt írásbeliségük Még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni. Az ujgurok már évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.

A nomád népek közül egyedül a magyarokat tekintik rokonaiknak. Az ujgurok eredetileg Mongóliában éltek, elődeik tagjai lehettek a hunok által ismert törzsszövetségnek. Ezt a helyiek is igazolják, az ujgur falu lakói egymás után sorolják az általunk is ismert szavakat.

Kelet-Turkesztán több mint ezer éven át szabad állam volt. Hol Kína oldalán, hol ellenségeként, de véres csaták árán sikerült megőriznie függetlenségét. 1876-ban a kínai császári seregek elfoglalták területüket. Ujgur források szerint a kínaiak a betörés során egymillió őslakost mészároltak le. Az ujgurok azonban nem adták meg olyan könnyen magukat. 1884 óta, amikor hivatalosan is a Hszincsiang tartomány részévé váltak, 65 éven át 42-szer szerveztek fegyveres felkelést a kínai császári megszállók ellen. Kétszer is kivívták önállóságukat. 1933-ban létrehozták a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, és 1944-ben kihirdették a Második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. Az előbbi 3, az utóbbi öt évig állt fenn. (forrás: ujgur.hu)

Szabadságot a vadgalambnak
Nurmuhemmet Yasin ujgur író tíz év börtönt kapott azért a szomorú hangvételű, ám csodálatosan szép történetért, melynek főhőse egy vadgalamb, aki útra kel a világot megismerni, végül azonban csak az emberek kalitkája, vagy az önkéntes halál közti választás marad számára. A kínai hatóságok ezt az írását, a Xinjiangban őshonos, kulturálisan közép-ázsiai türk gyökerű, ujgur kissebséget érintő politikájuk kritikájaként értelmezték.

Sokan aggódnak Nurmuhemmet Yasin életéért. Az író 2005-ös letartóztatása óta, az ujgur PEN és más szervezetek is olyan jelentéseket kaptak, mely szerint többször megkínozták és megverték, sajnos az is előfordulhat, hogy a börtönben meghalt.

A “Szabadságot a vadgalambnak” egy figyelemfelkeltő kampány, melyet Nurmuhemmet Yasin író, a Vadgalamb című novella szerzőjének kiszabadítására szerveztek.

Nurmuhemmet nincs egyedül. Sajnos abban az értelemben sem, ami az elfelejtettséget vagy a tragikus sorsát illeti. Az ujgur írástudóknak – íróknak, költőknek, újságíróknak, akadémikusoknak – pengeélen táncolva kell megvívniuk a cenzúrával. Politikai és nem politikai jellegű írások egyforma eséllyel szembesülhetnek a váddal, hogy “aláássák az állam hatalmát”. A kormányzati politika bármilyen kritikája maga után vonhatja, hogy a megszólalót a nép ellenségének kiáltják ki, vagy a szeparatizmus és terrorizmus bélyegét sütik rá. (forrás: Bődi Ákos)

A nyárfa – az ujgur ember szimbóluma
Elviseli a tűző napsütést, a hideget, a szárazságot, dacol a széllel és a homokkal (jelképesen: a hatalommal, az elnyomással). A magas sótartalmú, szikes homoktalajokban éppúgy megél, mint a vízparti területeken.
A Tarim-medencében található eufráteszi nyárfa (Populus euphratica) erdőt alkotva, 180 000 hektárnyi kiterjedésben, Kína teljes erdőterületének 24%-át adja. Mondják a világ legnagyobb nyárfaerdejének is, amelyet összefüggő ökoszisztéma jellemez, és tanulmányozására sok országokból érkeznek kutatók. A nyárfát az ujgurok a sivatag lelkének mondják (és a békés együttélés, meg a türelem mintaképének), hiszen 60 különféle növénnyel együtt (köztük vörös fűz, keskenylevelű ezüstfa, vadkender) képes eltűrni a legszélsőségesebb időjárási viszonyokat is.  Mint tudjuk, a Tarim medencében, amely mérsékelt égövi kontinentális sivatag,  a nyár forró (július 28°C), a tél hideg (január -10°C), az éves abszolút hőingás több mint 70°C. Az éves csapadék kevesebb, mint 100 mm; a terület nagy részén kevesebb, mint 10 mm. Gyakoriak a porviharok. A tipikusan azonális, orográfiai sivatagok a tenger messzesége és a medence zárt jelleg miatt alakultak ki.

 

China (3rd Part) – Great journey to the land of Uyghurs

Once again about the Uyghurs and their history

In the previous parts we frequently mentioned that the Uyghurs live in Wester China in the vast  Xinjiang Region, along the ancient Silk Road where Europe, Asia and Russia meets. Namely in autonomy. For six thousand years. They regard the Huns as their ancestors. The practised shamanism. And to annoy certain scholars even more, tulip formed patterns can be found on their coats. One of their favourite dish is the dapanji which is unforgettable once you have tasted it. It is a kind of transition between goulash and chicken with paprika. Its ingredients include chicken, onion, garlic, sweet green peppers, chilli peppers, potato, ground cumin, ground Sechuan peppers, cooking oil, soya sauce and – yes – beer, although most Uyghurs are muslim. The Uyghurs call their homeland East Turkestan. Their language belongs to the Turkish language family. The culture of this hospitable, family-centred people is full of music and dance. They famous for their love of traditions.

Today about 20 million Uyghur live all over the world. Out of them about 8 million stayed in their country. The Chinese did and do everything for the forceful assimilation of the region.

After the fall of their empire, one of the tribes of Uyghurs settled down in East Turkestan. This area was an important commercial centre even in the ancient times, thanks to the famous Silk Road. The Uyghurs have practised several religions. In the beginning their were Buddhists, this justified by the still existing Buddhist temples and monasteries. In the 10th century, mainly by Turkish influence, they converted to the Islam faith. According to Chinese sources the Uyghurs were famous healers even at that time, acupuncture was their invention too. They were skilled in architecture, arts and music. They had a high level of literacy, even men with the most simple occupation could write and read. The Uyghurs knew the printing of books well before Gutenberg.         

Out of the nomad people, they regarded only the Hungarians as their relatives. The Uyghurs originally lived in Mongolia so their ancestors might have been in the alliance of tribes led by the Huns. This is proved by the local people who list words common with Hungarian one after the other.  

East Turkestan had been a free country for more than a thousand years. Now on the side of China, then as its enemy but Turkestan managed to keep its independence through bloody battles. In 1876, the Chinese emperial army occupied the region. According to Uyghur sources during the invasion the Chinese slaughtered one million natives. However, the Uyghurs did not surrender theirselves that easy. Since 1884, when the land of Uyghurs officially became the part of Xinjiang Region, they organised armed uprising against the Chinese occupation 42 times in a period of 65 years. They even achieved their independence two times. In 1933 they established the East Turkestan Islam Republic and in 1944 they announced the Second East Turkestan Republic. The former existed for three years, the latter for five years. (Source: ujgur.hu)      

Freedom to the wild pigeon

Nurmuhemmet Yasin Uyghur writer was given a sentence of ten years in prison for a sad but wonderful story in which the hero is a wild pigeon who went away to get to know the world but finally it can choose between the cage of the human or the voluntary death. The Chinese authorities interpreted his writing as a criticism of their oppression against the Uyghur minority which is native to Xinjiang and has Central-Asian Turkish roots. Many people worry about the life of Nurmuhemmet Yasin . Since the writer’s 2005 arrest the Uyghur PEN and other organisations have received reports that he was tortured and beaten, and sadly it also can happen that he might die in prison.   

“Freedom to the wild pigeon” is an organised campaign aiming at the release of writer Nurmuhemmet Yasin, the author of the short story „Wild pigeon”.

Nurmuhemmet is not alone. Neither in a sense of being forgotten or the tragic fate. The Uyghur literary men – writers, poets, journalists and academicians – have to fight censorship everyday being on a razor’s edge. Political or apolitical writings equally can be accused for „undermining the power of the state”. Any criticism of the government’s politics can result in the stigmatization of the author as the „enemy of the people” or separatism and terrorism. (Source: Ákos Bődi)  

The poplar – the symbol of th Uyghur man

It can stand the blazing sun, the cold, the drought, brave the wind and the sand (symbolically: the power and the oppression). It can equally survive on the sodic soil of high salinity and on the waterside areas.

A forest of 180,000 hectars which consists of species of the Euphrates Poplar (Populus euphratica) in the Tarim Basin is the 24 % of  China’s woodland. It is also called the biigest poplar forest of the world which is characterised by an organic ecosystem and studied by scientists from all over the world.    

The Uyghur people call the poplar the soul of the desert (and the symbol of peaceful coexistence and patience) since – with sixty different plants (including the red willow, the silverberry, and the cannabis) – is able to bear the most extreme weather conditions.

As we already know, the Tarim Basin is a continental desert of the temperate zone with a hot summer (July 28 °C) and cold winter (January -10 °C). The absolute annual temperature difference is more than 70 °C. The annual rainfall is less than 100 mm; on the majority of the region less than 10 mm. Dust storms are frequent. The typical orographic evolve because of the remoteness of the sea and the closed feature of basins.  

 

János Eifert