A Hot Jazz Band ünnepi koncertje a zenekar fennállásának 30. évfordulója alkalmából, 2015. 16-án (pénteken) az Erkel Színházban.

Vendég: Szekeres Adrien, Bényei Tamás és a Gramaphonia Hot Jazz Orchestra, Hungarian Banjo Kings, Csíki Kamarazenekar

“A 2015-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Hot Jazz Band immáron 30 éve gazdagítja a hazai könnyűzenei élet palettáját. A nemzetközileg is elismert zenekar a háború előtti magyar filmek slágereinek és a jazzkorszak népszerűamerikai szórakoztató-zenéjének eredethű megszólaltatója. Az együttes munkásságával életre keltette és ápolja az 1920-as,’30-as,’40-es évek Magyarországának elfeledett, pótolhatatlan kulturális értékeket hordozó zenei világát. Számos itthoni és határon túli koncertjének köszönhetően a formáció aktív részese a kulturális életnek, megőrzi a magyar zenész, zeneszerző elődök hagyományait s nem utolsósorban felüdülést hoz hallgatóságának.”

Hot Jazz Band biográfia

“hot jazz – a kifejezést a jazz leírására használják, különösképp a korai jazz-re (1917-1932) és a swingre (1932-1947) vonatkozóan, utalva izgalmas és energikus természetére.” (“term used to describe jazz, particulary early jazz and swing, of an exciting and energetic nature.”)

(Barry Kernfeld, Jazz – 1984)

Az 1985-ben alakult Hot Jazz Band az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek melódiáinak hiteles tolmácsa, a háború előtti magyar filmek slágereinek és a jazzkorszak népszerű amerikai szórakoztató-zenéjének eredethű megszólaltatója. Zenéjük olyan nagy előadókat idéz, mint Karády Katalin, Kalmár Pál, Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Louis Armstrong, Benny Goodman, Bing Crosby, és oly szerzőket, mint Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs, Márkus Alfréd, George Gershwin, Duke Ellington.

Magyarország legsikeresebb jazz-zenekara fennállása óta négy nemzetközi és két hazai verseny győztese, melyek között legkiemelkedőbb Európa legnagyobb versenye, az 1995-ös franciaországi New Orleans Jazz Verseny, melyen 54 zenekarból végzett az élen, továbbá hatszor szerepelt nagy sikerrel az Amerikai Egyesült Államokban a világ legnagyobb szabású jazz-fesztiválján Sacramentoban, ebből két alkalommal választották a fesztivál legnépszerűbb zenekarának. A Hot Jazz Band kétszeres eMeRTon-díjas együttes, a Líra-díj és Louis Armstrong Emlékdíj tulajdonosa. Az együttes fennállása óta 13 CD-t jelentetett meg.

Mindenképp szórakoztató, dallamos zene jellemzi ezt az időszakot s egyben a Hot Jazz Band játékát. A virtuozitást kedvelő együttes nagyfokú stílushűségre törekszik, mely a sármos énekmodorban is érzékelhető. Banjozenekar (Hungarian Banjo Kings) és mosódeszka-show színesíti műsoraikat. A zenekar állandó vendége Bolba Éva énekesnő.

Számos hazai televíziós fellépéseik közt található a Lottóshow, Esti Showder Fábry Sándorral, Slágertévé Kovács Katival és Haumann Péterrel, Koóstoló, Péntek esti vigadó Zámbó Jimmy-vel, Gálvölgyi-show, Hovatovább Rókusfalvy Pállal, Újévi gálakoncert Kovács Józseffel, Névshowr – a tiszteletbeli dobos – Csollány Szilveszter olimpiabajnokkal.

Külföldi fesztiválokon a következő helyeken szerepeltek: Lyon, Ried, Regensburg, Pozsony, Marciac, Montlouis, Bussum, Kolozsvár, Drezda, Varazze, Policka, Osterode, Gronau, Helsinki, Straden, Varasdin, Tallin, Zürich, Szczavnicza, Nagykároly, Bécs, Anif, Samois, Castellsarrasan, Nimes, Ghisoni (Korzika), Hareng, Silkeborg. 2006-ban hatodízben kaptak meghívást az USA-ba, Sacramento-ba a világ legnagyobb tradicionális jazz-fesztiváljára.

Olyan nagyszerű zenészekkel játszhattak együtt mint Cynthia Sayer, Mike Vax, Tom Kirkpatrick, Peter Ecklund, Joe Muranyi (Louis Armstrong’s All Stars), Leroy Jones, Wynton Marsalis, George Probert, Bill Allred, Tom Saunders, Allan Vaché, Johnny Varro, Howard Alden, Jake Hanna, Randy Reinhardt, John Sharidan(USA), Acker Bilk, Kenny Ball (UK), Marcel Zanini, Irakli, Alain Bouchet, Daniel Huck, Marc Laferriére, Marc Fosset (Stéphane Grappelli Trio) Daniel Barda (F), Tom Stuip (NL), Theis Jensen (DK), Oscar Klein (CH), Stjepko Gut (YU), Antti Sarpila (SF).

Az együttes sajátja a két háború közti magyar könnyűzenei termés jazz-es hangzású dalainak repertoárra tűzése. Az eredeti, korhű megszólalás a legfontosabb eleme zenénknek, hisz minden változtatás csak torzít a dal eredeti üzenetén. E témában már négy Hot Jazz Band CD jelent meg: “A szívemben titokban” (1998), a “Hot Jazz Band Plays Hungarian”(1999), “Itt a luxusvonat” (2006), és a “Halló! Halló!” (2011).

A Hot Jazz Band műsorán tűnt föl először Magyarországon a mosódeszka (washboard, lásd:”Hot Jazz Band CD 1995″), melyet az 1920-as években ritmushangszerként használtak egyes zenekarok. A fakeretbe foglalt bordázott alumínium lemezen gyűszűkkel végeznek sikáló mozdulatokat, mellyel sajátságos hangot ad a furcsa “hangszer”. Egyes washboard játékosok kis cintányérokat, kolompot, dudát, biciklicsengőt erősítenek az eszközre, mellyel színesítik a hangzást.

A zenekar másik különegessége a bendzsózenekar, mely néha háromtagúra bővül (lásd: “Fekete Péter”). Az itthon ritkának számító hangszer az USA-ban nagy hagyományoknak örvend, nem ritka a negyven tagú bendzsóbanda sem (lásd: fényképek, Sacramento).

Szintén az elsők voltunk a tradicionális zenekarok sorában, akik táncosokat vontak be műsorukba. Már 1993-ban Bóbis László (lásd “kapcsolatok”) és csapata a Happy Hoppers fellépett a zenekarral Siófokon. Nem kis szerencsénkre ismerhettük meg ezt a nagyszerű táncművészt, aki kétszeres sztepptánc-világbajnok. Így műsorainkban fantasztikus élményben lehet része mindenkinek, mivel Magyarországon nagyon ritkán látható a sztepptánc, főként autentikus zenére. Mivel ez a tánc hallható is, mi több ritmushanszerként működik, Laci négy lemezünkön is szerepel (lásd: Hot Jazz Band, Szívemben titokban, Plays Hungarian, Itt a luxusvonat) Egy másik táncos, Janicsek Gábor swingtánc világbajnok is fellépője műsorainknak, és az ő tanítványaikból lett művészek, tanárok is bemutatkoztak már a Hot Jazz Band-del (lásd: kapcsolatok).

Egy budapesti tánckurzus kapcsán a zenekarnak alkalma volt találkozni a 30-as évek nagy szving tánc csillagaival, Chazz Young-gal és Frankie Manning-gel (USA), akik még táncra is perdültek a zene hallatán (fényképek 6. old.).

Az első és egyetlen magyar tradicionális zenekarként több ízben adhattunk koncertet szimfonikus zenekarral és kamarazenekarral. 2006-ban kaptunk először meghívást ilyen jellegű koncertre. Kovács László karnagy úr hívott meg bennünket akkor Miskolcra. Kovács László többek közt Ferencsik-, Liszt-, eMeRTon-díjas művész, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetés tulajtonosa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia tanára és a Miskolci Szimfonikusok mellet a Magyar Rádió Zenekarának karnagya. Ugyanebben az évben hívott meg bennünket a Budapesti Vonósok is közös műsorra. Az első kategóriás, Bartók-Pásztori díjas és Artisjus díjas kamarazenekarral alakítottuk ki első egészestés műsorunkat, mely az 1930-as, ’40-es évek eredeti hangszereléssel bemutatott hazai filmzenéi mellett Gershwin szerzeményeket is felsorakoztatott. Összesen öt koncertet adtunk ezzel a kitűnő zenekarral. 2011-ben a Győri Filharmonikusok, a Tatabányai Kamara Filharmonikusok és a Miskolci Szimfonikusok vendégei voltunk, 2012-ben a Gödöllői Szimfonikusokkal lépünk színpadra.

Read more

Először 2005-ben Székesfehérváron, a fényírók fesztiválján találkoztunk . Később a REANIMATIO programjában, a MÉHKAS DIAPROJEKT  moderátoraként hozott össze bennünket a sors, 2014. augusztusában. De ki is ez a lángoló-hajú DJ Zöld, azaz Szepesi Imre?

Ezt írta róla egy online magazin: “Játszott stílusok: eklektikus, bossa, nu-jazz, funky, stb. Aki tavaly ott voltak mai napig emlegetik a spontán nyitó bulit szombat este illetve az éjszakai tábortűzes partyt a pálya közepén. Sok embernek már nem kell bemutatni de aki most hall dj zöldről elöszőr itt olvashat egy próbálkozást arra hogy meghatározuk a stilusát. 1978-óta gyűjt lemezeket és lemezgyűjtőből vált dj-vé a 90-es évek elején, amikor a partykultúra kialakult hazánkban. Szenvedéllyel teli, sajátos, eklektikus stílusát sokan kedvelik. Szettjeibe előszeretettel csempész magyar lemezekből részleteket, dalokat, ezáltal sajátos íze van előadásainak. A hagyományos dj technikát kedveli, a számokat legtöbb esetben teljesen lejátsza. A stílusok orgiája – amit képvisel – van akit magával ragad, van akit felháborít. Ugyanígy a kommercionális zenék használata is néha hasonló reakciót vált ki a közönség soraiban. De számára fontos a jó zene és nem zavarja, ha az népszerű. Szeret kis klubokban játszani, ahol a kontaktust tud kialakítani a közön-séggel. A kiállításmegnyitók, kávéházak, teaházak hangulata lemez-gyüjteménye nyugottabb darabjait igénylik, de ezek is az “esetei”. Szeret más művészeti ágakkal közös projectekben is részt venni, például költőkkel (Versek lantkísérettel cd-n), filmzenében (Szalai Péter Téltemetés c. filmjén), vagy performance zenei hátterén (Black Dance Clip). Inspirálja ha a közönség a helyszínen is reagálni tud ezekre a kísérletekre. Szeret összeállítani különböző programokat egy koncepció köré. Így jött létre a Filmzenék Bakelitről táncest, a Sokáig éljen a kommersz táncest, és az Eklektikus tánczene.“

Eifert János felvételei

Eifert János felvételei

X. LOUIS ARMSTRONG JAZZFESZTIVÁL, 2014. június 29. vasárnap 15:00

Gospel koncert a balassagyarmati Szentháromság Plébánia Templomban

Sing’n Swing’n Sista’s: Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), valamint Reggie Johnson (USA) és Csík Gusztáv (H). Mivel az elmúlt években a bánki templom szűknek bizonyult, most Balassagyarmat fogadta az érdeklődőket. A kívül rekedtek a templomkerti kivetítőn követhették a három királynőként hallelujázó énekesnőt.

A Gospel koncert közönsége a Szentháromság Pébániatemplomban (Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem út 22.) Mivel az elmúlt években a bánki templom szűknek bizonyult, most Balassagyarmat fogadta az érdeklődőket. A kívül rekedtek a templomkerti kivetítőn követhették a három királynőként hallelujázó énekesnőt.

Eifert János felvételei

Sing’n Swing’n Sista’s: Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), valamint Reggie Johnson (USA) és Csík Gusztáv (H).

Az idén 10. alkalommal megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztivál különleges zenei programja miatt volt érdemes felkeresni a festői völgyben megbújó Nógrád megyei települést. A Bánki-tó víziszínpadán és Louis Armstrong szobránál, a Tó Wellnes Hotel kertjében és más „játszóhelyeken” – Karacs Ferencnek és a Swing Jazz Kultúráért Alapítványnak köszönhetően – a hazai és nemzetközi jazzvilág krémjével találkozhattunk. A gondosan megtervezett előadásokat meglepetéskoncertek „színezték”, és a hétvége minden napját késő éjszakába nyúló örömzene – jam session – zárta.

Scott Robinson és Rókusfaly Pál, mint a fesztivál házigazdái, valamint Kukucska Csilla igencsak változatos műsort konferálhatott: Joe Murányi (1928-2012) szobrának avatása a Bánki-tó víziszínpadánál; Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra (big band zenekar); Antti Sarpilla Swing Band – Marian Petrescu (SWE), Mihai Petrescu (FI), Keith Hall (GB), Antti Sarpila (FI); A 70 éves Gustav Brom Czech Radio Big Band (CZ); Jam Session és meglepetéskoncertek a Louis Armstrong szobornál a Tó Wellness Hotel kertjében; Pátkai Rozina Quintet; Vince Bartels’ American All-Stars – Alan Vaché (USA), Dan Barrett (USA), Russ Phillips (USA), Jennifer Leitham (USA), Jason Wanner (USA), Vince Bartels (USA); Csík Gusztáv Trió – Csík Gusztáv (H), Alvin Queen (USA), Reggie Johnson (USA), vendégművészek: Joan Faulkner (USA), Scott Robinson (USA); Gospel koncert a balassagyarmati Szentháromság Plébánia Templomban: Sing’n Swing’n Sista’s – Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), valamint Reggie Johnson (USA) és Csík Gusztáv (H).

A fesztivált kiötlő néhai Joe Murányi (1928-2012) emlékére szobrot avattak, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását. Bizonyára sokan tudják, hogy „Joe bácsi” magyar származású amerikai jazz-klarinétos, zeneszerző és kritikus, Louis Armstrong utolsó, s egyetlen fehér klarinétosa volt. Kortársa volt a jazztörténet nagy klasszikusainak és nemcsak hallgatta őket, hanem személyesen is ismerte a legtöbbjüket és játszott is szinte mindenkivel, aki a műfaj klasszikusai közül számított. Tizenhét évet játszott Roy Eldridge bandájában. “Eldridge és big bandje hosszú időn át, stabilan tartotta a második helyet Armstrong mögött. Rengeteget tanultam mellette, kitűnő iskola volt ez az Armstronggal töltött évekhez.” Aztán 1967-ben az akkor már világhírű Louis Armstrong – akit Joe bácsi egyszerűen csak „Lajosként” emlegetett – klarinétost keresett zenekarába, és választása Joe-ra, a magyar származású, harmincas évei végén járó zenészre esett: ő lett Armstrong bandájának egyetlen és utolsó fehér klarinétosa, egészen Armstrong 1971-es haláláig.

A fesztivált kiötlő néhai Joe Murányi (1928-2012) emlékére szobrot avattak, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását. Bizonyára sokan tudják, hogy „Joe bácsi” magyar származású amerikai jazz-klarinétos, zeneszerző és kritikus, Louis Armstrong utolsó, s egyetlen fehér klarinétosa volt. Kortársa volt a jazztörténet nagy klasszikusainak és nemcsak hallgatta őket, hanem személyesen is ismerte a legtöbbjüket és játszott is szinte mindenkivel, aki a műfaj klasszikusai közül számított. Tizenhét évet játszott Roy Eldridge bandájában. “Eldridge és big bandje hosszú időn át, stabilan tartotta a második helyet Armstrong mögött. Rengeteget tanultam mellette, kitűnő iskola volt ez az Armstronggal töltött évekhez.” Aztán 1967-ben az akkor már világhírű Louis Armstrong – akit Joe bácsi egyszerűen csak „Lajosként” emlegetett – klarinétost keresett zenekarába, és választása Joe-ra, a magyar származású, harmincas évei végén járó zenészre esett: ő lett Armstrong bandájának egyetlen és utolsó fehér klarinétosa, egészen Armstrong 1971-es haláláig.

A kilencvenes évektől gyakran járt Magyarországon, játszott szinte az összes magyar tradicionális dzsessz-zenekarral. A többi között televíziós szereplések, CD-k és a bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál őrzi magyarországi tevékenységének nyomait. Utóbbi rendezvénynek házigazdája is volt, s ő avatta fel a Tó Hotel kertjében felállított Louis Armstrong-szobrot, amely az egyetlen Armstrong-emlék hazánkban.

Rieger Attila, a Strings on Top zenekar tagja énekel és gitározik a meglepetéskoncerten, Louis Armstrong szobránál, a Tó Hotel Welness kertjében

Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra (H). A tizenkét fős zenekar célja a méltatlanul elfeledett népszerű jazz – az 1920-as, ’3a-as, ’40-es évek emblematikus melódiái – eredeti, korhű formában történő felélesztése. Az autentikus hangzás egyik fő eleme a napjainkban egyedülálló sarmőr éneklési stílus Bényei Tamás tolmácsolásában.

Vince Bartels’ American All-Stars (USA)

Allan Vache klarinét, Dan Barrett harsona, Russ Phillips harsona, Jason Lee Wanner zongora, Jenifer Leitham bőgős

A Csík Gusztáv Trió vendégei : Alvin Queen dob, Scott Robinson saxofon

Reggie (Reginald Volney) Johnson generációjának egyik legkiválóbb bőgőse. Harsonán kezdett játszani az iskolai zenekarokban, majd később a katonaságnál. 1961-ben bőgőre váltott, és elkezdett avantgarde zenészekkel dolgozni. sokoldalúsága miatt könnyedén játszik bármilyen formációban a dixilend zenekartól a klasszikus bebop kvintetten és a big banden át a kísérleti avantgarde együttesekig. A nyolcvanas évek közepén Európába költözött.

Swing táncosok a Bánki-tó vízi színpadánál

Eifert János felvételei

2014. június 27. péntek 16:00   A X. Louis Armstrong Jazzfesztivál ünnepélyes megnyitója a Tó Wellness Hotel kertjében

18:30   Joe Murányi szobrának avatása a Bánki-tó víziszínpadánál

Programok a Bánki-tó víziszínpadán:

19:00  Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra (big band zenekar) (H)

20:30   Antti Sarpilla Swing Band

(Marian Petrescu (SWE), Mihai Petrescu (FI), Keith Hall (GB), Antti Sarpila (FI)

22:00   a 70 éves Gustav Brom Czech Radio Big Band (CZ)

Vendégművész: Joan Faulkner (USA)

23:30   Jam Session a Louis Armstrong szobornál a Tó Wellness Hotel kertjében

2014. június 28. szombat

16:00   Ingyenes meglepetéskoncert a Louis Armstrong szobornál, a Tó Wellness Hotel kertjében

Programok a Bánki-tó víziszínpadán:

19:00   Pátkai Rozina Quintet (H)

20:30   Vince Bartels’ American All-Stars (USA)

(Alan Vaché (USA), Dan Barrett (USA), Russ Phillips (USA), Jennifer Leitham (USA), Jason Wanner (USA), Vince Bartels (USA)

22:00   Csík Gusztáv Trió (H/USA)

(Csík Gusztáv (H), Alvin Queen (USA), Reggie Johnson (USA)

Vendégművészek: Joan Faulkner (USA), Scott Robinson (USA)

23:30   Jam session a Louis Armstrong szobornál, a Tó Wellness Hotel kertjében

Valódi artpop a Dorothy’s Legs idei első koncertjén

Sokáig kellett várni a Dorothy’s Legs idei első fellépésére, miután a Quart.hu zeneoldal beválogatta 2013-as magyar kedvencei közé a szintipop duó Mable című számát. Szilágyi Máté és Walters Lili párosa 2012-ben kezdte meg kalandjait, és olyanok mellett lépett már fel, mint Fallulah vagy a Bondage Fairies, 2013-ban pedig az DIY underground zenei szcéna egyik legnagyobb seregszemléjén, a Rakéta Fesztiválon is adott koncertet.

Lili a dalszövegeket írja és énekli, Máté pedig a dalokat szerzi, gitározik, szintetizátoron játszik és a vizuálért is felel. Elektronikus alapú zenéjük sokrétű stíluskavalkád, egyfajta artpopként olvasztva össze az őket érő művészi inspirációkat és közös élményeket. (Phenom’enon)

Eifert János felvételei

Dorothy’s Legs: Walters Lili és Szilágyi Máté a Trafóban.

O Forgot to Return Your Lies, Then You Run, Look At Me, Hello Boy, Cotton Candy Love, Mable, Deadend…  Dorothy’s Legs: Walters Lili és Szilágyi Máté a Zappa Café pincéjében (Eifert János felvételei)

http://soundcloud.com/dorothyslegs

Video a megnyitóról: http://vimeo.com/61174627

„Március 5-én, a Nemzeti Táncszínházban megnyíló Jazzfotók kiállítást Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band vezetője, illetve Eifert János, a pályázat szakmai zsűrijének elnöke, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájának művészeti vezetője nyitották meg. A Nemzeti Táncszínház nevében Kotsis Ágota művészeti munkatárs köszöntötte a közönséget.  A kedd délutáni megnyitóra igen sokan kíváncsiak voltak, a jazz és műkedvelő közönség mellett a kiállító fotósok is szép számban megjelentek, valamint Eifert János mellett a zsűri másik két tagja, Markovics Ferenc és Siklós Péter fotóművészek is megjelentek.

Benkó Sándor a jazz zene és a fotóművészet közötti párhuzamokról beszélt, a fotózás kiemelten fontos szerepéről, hiszen a múlót, a pillanatot örökíti meg az utókornak, de a valóság közvetítésén túl hangulatot, érzést, érzelmeket ad vissza. Elmondta, hogy laikusként milyen komoly kihívásnak tartja a jazz megfoghatatlan életteli atmoszféráját, érzéseit visszaadni egy-egy képen.  Eifert János a 40 műből álló képanyagot a fotóművész szemszögéből, szakmai szempontok alapján értékelte, és egy rögtönzött „tárlatvezetés” keretében szinte az összes képet értékelte, kiemelte a kuriózumokat.” (www.jazzfesztival.hu)

Erhardt László felvételei

Mi a jazz? „Ha fel kell tenned a kérdést, hogy mi az a jazz, sosem fogod megtudni.” – Louis Armstrong
„Eljátszom, aztán később majd megmondom, hogy mi az.” – Miles Davis
„Azt mondhatjuk, hogy a jazz a szabadság mércéje… És e zene annyira szabad, hogy sokak szerint ez az egyetlen tökéletes módja a szabadság kifejezésének.” – Duke Ellington
„A jazz az élet, az emberi élet dicsőítése. Az élet teljességét ünnepeli. Annak képtelenségét, esetlegességét, nagyszerűségét. Az értelmét. A benne rejlő szexualitást. A mélységet. És azzal foglalkozik, ami a lényege… a leglényege.” – Wynton Marsalis
„A jazz egy zenei stílus, amelyre jellemző a blue note-ok, szinkópák, szvingelés és párhuzamos ritmusok alkalmazása. A stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció, az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára.
Gyökerei a nyugat-afrikaiak kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg.” – Wikipedia

Juhász G. Tamás fotói

Mi a jazz? A válasz fényképekben is megadható. A Swing Jazz Kultúráért Alapítvány által szervezett, a Louis Armstrong Jazzfesztiválon meghirdetett Fotópályázat a Jazz Jegyében kiírására több száz „válasz” érkezett, amelyből a szakmai zsűri – Markovics Ferenc, Siklós Péter és Eifert János – választotta ki a kiállításra kerülő fotókat és a díjazottakat. A kérdésre most Domokos Zsuzsanna, Jókúti György, Juhász László, Kincses Gyula, Kisfaludy István, Kóbor István, Mike Tamás, Peti Péter, Roboz István, Végh Sándor, valamint a díjazottak – Juhász G. Tamás, Molnár Ferenc, Fagyas Róbert, Sánta István Csaba és Szalóky Béla – képei válaszolnak. (Eifert János)

www.sjka.hu
www.jazzfesztival.hu

Fagyas Róbert: Impression

What is jazz?  “If you have to ask what jazz is, you’ll never know.” – Louis Armstrong

“I’ll play it first and tell you what it islater”. – Miles Davis

“Put it this way: Jazz is a good barometer of freedom… and the music is so free that many people say it is the only

unhampered, unhindered expression of complete freedom” – Duke Ellington

“Jazz is life, the glorification of human life. It celebrates the completeness of life. Its impossibility, its accidental nature, its greatness. Its meaning. Its inherent sexuality. Depth. And it deals with its essence… its very essence.” – Wynton Marsalis

“Jazz is a musical style, which is characterised by blue notes, syncopation, swing and the application of parallel rhythms. The most important characteristic of the style is improvisation; the performers often play improvised solos or respond to each other’s playing. Its roots can be found in the style of expression of west Africans, in the Afro-American musical traditions (e.g. blues, ragtime) and in the music of European marching bands.” – Wikipedia

Molnár Ferenc: Extázis

What is jazz? The answer can also be given in photographs. Hundreds of applications arrived for the Photo Contest in the Spirit of Jazz announced at the Louis Armstrong jazz festival organised by the Foundation for Swing Jazz Culture, and the professional board of judges – Ferenc Markovics, Péter Siklós, János Eifert – selected the photographs to be exhibited and the award winners. Now the question will be answered by the photos of Zsuzsanna Domokos, György Jókúti, László Juhász, Gyula Kincses, István Kisfaludy, István Kóbor, Tamás Mike, Péter Peti, István Roboz, Sándor Végh, and those of the award winners – Tamás Juhász G., Ferenc Molnár, Róbert Fagyas, István Csaba Sánta and Béla Szalóky. (János Eifert)

Szeresd az életet! Tamás Gábor lemezbemutató koncertje az Uránia Nemzeti Filmszínházban, 2012. szeptember 22-én. Közreműködött a Botafogó Együttes. (Eifert János felvételei)

“Tamás Gábor az egyik legismertebb magyar könnyűzenei énekes. Kolozsváron nevelkedett, és a kincses város méltán büszke lehet rá. A diktatúra éveiben távozásra kényszerült ugyan – Svédország lett választott hazája – de olyan, mint a fűzfa, melynek lombja messze futó vizeket simogat, de éltető nedveit a hazai televényből szívja. Dalai, saját szerzeményei élő bizonyságai ennek az örök honvágynak, és visszatérései, mint Antaeust a föld érintése, új alkotó energiával töltik fel. Az a szeretet, amellyel a hazai közönség fogadja, az elixír, mely örök ifjúságot biztosít a hatodik évtizedén túl lévő művésznek, aki állandó mozgásban, fáradhatatlanul kultúrszolgálatot teljesít magyar értékek közvetítésével. Ő a bizonyság arra, hogy nem a zene fajsúlya, hanem minősége és természetesen annak közösségi hatása a döntő. Erdélyi turnéi szikkadó lelkekbe öntenek hitet, és ami olyan fontos: az élet örömét.

Énekes karrierje korán indult: 1970-ben az Országos Egyetemi Könnyűzenei Fesztiválon társaival I. díjat nyert. 1974-ben a nagysikerű Acustic 74 együttes tagja lett. Még ugyanebben az évben a Bukaresti Popfesztiválon elnyerik a Fesztivál Nagydíját. Átütő sikert 1975-ben arat a Donát úti orgonák című dallal, amelynek zenéjét a neves dalszerző, George Sbărcea szerezte, szövegét pedig az ismert kolozsvári színész, Imrédy Géza írta. Örökzöld sláger lett, amelynek sikerében kezdetben még az énekes sem hitt, de máig a május, a szerelem és a nosztalgia szívet simogató muzsikája. Lemeze több mint egy millió példányban fogyott el.

Énekesi pályafutása meredeken ívelt felfelé, miután svéd állampolgársága szabad mozgást biztosított számára. Koncertezett Miamitól Melbourne-ig számos világvárosban, valóban a magyar könnyűzene nagykövete lett. 2003-ban a Vitézi Rend, 2004-ben a Magyar Kultúra Lovagja lett. A Nemzet Televíziójának örökös sztárja.” (Csávossy  György)

Benedek László, a Gömöri Fotóklub elnöke, aki elhívott a koncertre. A szünetben megbeszéltük a jövő évi, Rimaszombaton megrendezendő kiállításom részleteit.

Fotópályázat a Jazz jegyében

A SWING JAZZ KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY fotópályázatot hirdet, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a jazz értékeire, a Bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál kulturális, művészeti és természeti élményeire, valamint a zene és természet kapcsolatára, amelyek a fotóművészet eszközeivel kerülnek megörökítésre.

Az Alapítvány a 2012. szeptember 3-ig beérkezett, szakmai zsűri által kiválasztott képekből kiállítást szervez a X. Louis Armstrong Jazzfesztivál színhelyén, 2013 júniusában, Bánkon továbbá a díjazott képeket bemutatják a fesztivál kiadványaiban, promóciós anyagaiban, internetes felületein.

A fotókat három kategóriában várják:

1. Jazz
2. Louis Armstrong Jazzfesztivál
3. Jazz a kulisszák mögött

Minden kategóriában egy-egy díj kerül átadásra, egyenként 50.000 Ft értékben.

A legjobb összteljesítményt egy fődíjjal jutalmazzák, amely 3 nap – 2 éjszaka 2 fő részére a Tó Wellness Hotelben, Bánkon.

A Jazzfesztivállal egy időben, június 23-án szombaton megrendezésre kerül egy esemény – és koncertfotó workshop is,melynek keretében Eifert János fotóművész segítségével minden résztvevő betekintést nyerhet az esemény- és koncertfotózás rejtelmeibe.  

Bővebb információ a fotópályázatról, az alapítványról és a IX. Louis Armstrong Jazzfesztiválról: www.sjka.hu   www.jazzfesztival.hu

IX. Louis Armstrong Jazzfesztivál sajtóanyag:

http://www.jazzfestivalmarketing.com/bank2012/bank12-sajto.doc
www.jazzfestivalmarketing.com/bank2012/bank12-sajto.pdf

További információ:

Csege Klotild, szervező – Mobil: 06 30 515 0005 – E-mail:  contact@jazzfesztival.hu

Eifert János felvételei

A fotós workshop résztvevői, mintegy harmincan előadásomat hallgatják. Képeket, példákat, digirámát mutatok a hallgatóimnak, a Képírás – Fotóakadémia c. könyvemből a “Hangverseny-, koncertfényképezés” fejezet éppen a témához igazodik. “Élő” kiegészítésként megszólaltatom a nagy-tapasztalú és -tehetségű és éppen jelenlevő jazz-fotósokat – Siklós Pétert, Vahl Ottót és Urbán G. Tamást. Hasznos és aktuális tanácsokat adnak a megjelenteknek, akik aztán a hamarosan kezdődő meglepetéskoncerten, valamint este  a víziszinpadon az Engelbert Wrobel’s Swing Society (D), a Hot Jazz Band (H) és a Dan Nimmer Trio (USA) koncertjén már alkalmazhatják is ezeket. Remélem, hogy a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány által meghirdetett fotópályázatra sok jó kép érkezik majd, részben az itt készült anyagból.

Egy absztrakt fotó: Szalóky Béla jazzharsona előadóművész, éppen Scott Robinsonnal játszik (Photo: Eifert János)

Koncertfényképezés immár nemcsak elméletben, hanem “élőben” is. Urbán G. Tamás, Vahl Ottó, Siklós Péter, Peti Péter és a fotós workshop résztvevői a víziszinpadnál.

David Wong, a Dan Nimmer Trio (USA) bőgőse játszik, miközben a szétáradó muzsika ritmusában madártoll úszik a Bánki tó vizén. Talán ez a lélekzene? (Photo: Eifert János)

A Louis Armstrong Jazzfesztivál története 2004-ben még a Pólus Palace Classic Weekend-el összekötve kezdődött. A veterán autók szerelmeseinek és a Jazzkedvelő publikumnak a Tó Hotel támogatásával Családi Jazz-hétvégét ígért 2004 utolsó júniusi hétvégéje Bánkon.

Az első Louis Armstrong Jazzfesztivált még jó néhány követte, követi ma is, azonban ezen első alkalommal avatta fel Magyarország eddig egyetlen Louis Armstrong szobrát Joe Murányi, a legendás Satchmo magyar származású klarinétosa.

A hétvégi fesztivál fellépői a Bohém Ragtime Band, a Benkó Dixieland Band, a Four Fathers, a Jazz Steps és a Hot Jazz Band voltak, reprezentálva az akkori magyar dixie és ragtime muzsika legismertebb képviselőit.

A fesztivál adott otthont Lajsz András kitűnő Mestermixerünk Gunnies Rekord kísérletének is, amelyen 1 óra alatt 1000 szerelmes koktél elkészítését tűzte ki célul.

Eifert János felvételei

„A dzsessz olyasmi, amit a négerek találtak ki a legbensőbb gondolataik kifejezésére – nem csak rólunk és a mi szemszögünkből, hanem arról, hogy miről is szól valójában a számunkra új demokratikus élet. A fajunk méltóságát foglaltuk zenébe… megvan benne minden a rideg valóságtól a bonyolult bensőségig. Szerintem ez a legnehezebben játszható zene és ez adja leginkább vissza az egyén személyes érzelmeit a nyugati zene történetében…” (Wynton Marsalis)

Képek a IX. Louis Armstrong Jazzfesztivál megnyitójáról, és az esti koncertről, a léggömbb-engedésről Joe bácsi emlékére

IX. Louis Armstrong Jazzfesztivál programja, 2012. június 22.

Programok a Bánki-tó víziszinpadán:

19:00 – Benkó Dixieland Band (H)

20:30 – Budapest Jazz Orchestra (H), vendég: Malek Andrea

22:00 – Sing’n Swing’n Sista’s: Joan Faulkner (USA), Joanne Bell (USA), Harriett Lewis (USA), és a Csík Gusztáv Trió: Csík Gusztáv (H), Reggie Johnson (CH), Doug Sides (UK)

23:30 – Jam session a Louis Armstrong szobornál a Tó Hotel kertjében, éttermében.

2012. június 23.

11:00 – Sing’n Swing’n Sista’s Gospel koncert az Evangélikus Templomban, Joan Faulkner (USA), Joanne Bell (USA), Harriet Lewis (USA), Csík Gusztáv (H) – (2653 Bánk, Hősök tere)

14.00 – Fotó workshop Eifert Jánossal a Tó Hotel különtermében, a Jazz III. teremben

14.00 – Kárpáti Zoltán Jazz Impressions című fotóalbumát dedikálja a Tó Hotel éttermében

14.30 – Salute to Joe Murányi

Filmvetítés Joe bácsiról a Tó Hotel különtermében, a Jazz I. teremben

16:00-18:00 – Ingyenes meglepetéskoncert a Tó Hotel kertjében.

Programok a Bánki-tó víziszinpadán:

19:00 – Engelbert Wrobel’s Swing Society (D)

20:30 – Hot Jazz Band (H)

22:00 – Dan Nimmer Trio (USA) Wynton Marsalis zongoristájának triója, közreműködik: Szalóky Béla, Korb Attila és Scott Robinson

23:30 – Jam session a Louis Armstrong szobornál a Tó Hotel kertjében, éttermében.

Házigazda: Rókusfalvy Pál, Scott Robinson

Örökös házigazda: Joe Murányi (1928 – 2012)

Bódy Magdi és Barátai jazzy koncert (Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, Budapest, 2011. november 27.  20:00)

Imre Tamás felvételei

Bódy Magdi a jazz, a musical és a popzene világában egyaránt otthonosan mozgó, komoly karriert befutott énekesnő. Fesztiválok nyertese, közönségdíjasa itthon és külföldön (15 évig élt és koncertezett a legnagyobbakkal Kanadában és az Egyesült Államokban). A Müpában az elmúlt negyven év legsikeresebb jazz-örökzöldjeit és saját szerzeményeit énekli egyedülálló fel-dolgozásokban. Méltán híres művészbarátai segítik az acapel­la dalokkal tűzdelt bemutatkozásban: dalait Emilióval, illetve a Four Fathers énekegyüttessel adja elő. A zenekari kíséretet a világhírű zongorista, Szakcsi Lakatos Béla és a Artisjus-díjas basszusgitáros, Horváth „Plútó” József egészíti ki. A látványt Eifert János fotóművész digitális videorámái teszik teljessé és felejthetetlenné.

Rendező: Művészetek Palotája

Trencsényi Zoltán: Hangképek – Páros interjú (Népszabadság Magazin, 2011/45. XXI. évfolyam, 45. szám, 2011. november 11., 6-7-8. oldal.)

Egy profi táncosból lett fotográfus, aki táncot, testet éstermészetet fotóz, valamint az énekesnő, aki kisgyerekként egy tévéműsorban szerepelt a Beatles együttessel. Eifert János és Bódy Magdi közös előadásra készül.

Bódy Magdi: Lehettem hat-hét éves, amikor anyukám munkahelyén, az asztalon állva, az egyik nénitől kölcsönkért tűsarkú cipőben a Hold ragyog a Dunán meg a Drága nagymami című slágerrel szórakoztattam a mamám kollégáit. Egyiküknek ez különösen tetszett, és levelet írt a Magyar Rádió Gyermekkórusának, hogy ismer egy nagyon tehetséges kislányt, szóljanak neki, ha legközelebb felvételit tartanak. Szóltak.

Eifert János: Amikor hódmezővásárhelyi diák voltam, nyáron gyakran mentünk paprikát meg krumplit szedni, de az egyik barátom mindig megúszta, mondván, neki próbálnia kell a helyi néptáncegyüttesben. Megkértem, hogy engem is vigyen magával, ő elvitt, én meg ott ragadtam. Később Budapestre, a Honvéd együttesbe kerültem, tizenhét évig voltam hivatásos táncos. Közben elkezdtem előbb táncot, később mást is fényképezni. Egy idő után azt vettem észre, hogy többet mozog a mutatóujjam az exponáló gombon, mint a lábam a színpadon. Így lettem fotográfus.

Magazin: A három „t” fotósa, ahogy önről mondani szokták.

Eifert János: A három „t” az én esetemben nem a tiltott, tűrt és a támogatott kategóriát jelenti, hanem a táncot, a testet és a természetet. Valóban ezeket fényképezem leggyakrabban, és szerintem ezzel a három témával meg is lehet mutatni az egész világot. Az ősember vadászat előtt egy zenés, táncos szertartáson lepróbálta a hadállásokat, a várható eseményeket, kérte az égiek segítségét a sikeres vadászathoz. A zene ritmust és erőt adott neki, a tánccal pedig fokozta az erejét. Már ezekben a szertartásokban is jelen volt a tánc, a test és a természet egysége, a három „t”, azaz maga az élet.

Bódy Magdi: A mozgással én is közelebbi kapcsolatba kerültem. A dzsessz tanszakra jártam, amikor KöllőMiklós pantomimművész bejött az iskolába, hogy zenészeket, énekeseket válogasson készülő előadásához. Rólam hamar kiderült, hogy nemcsak énekelek, hanem táncolni, mozogni is szeretek. Azt mondta, ha van kedvem pantomimezni, valamint hajlandó vagyok komolyan venni a dolgot, tagja lehetek a társulatnak, és a közeljövőben esedékes külföldi turnéra is elmehetek velük. Ettől kezdve három hónapon keresztül minden este próbáltam, gyakoroltam, végül tényleg bekerültem a társulatba. Más kérdés, hogy tőlem az átlagosnál néha egy kicsit többet követeltek, a Gyönyörök kertje című előadásban szaltó közben kellett énekelnem, ami nem annyira könnyű…

Magazin: Talán ezért lett végül énekesnő.

Bódy Magdi: Meg azért, mert imádok énekelni. Egyszer koncert után odajött hozzám egy kislány, és kikerekedett szemmel kérdezte: Magdi, te most tényleg énekeltél? Mondtam neki, hogy énekesnő vagyok, mi mást csináltam volna, persze, hogy énekeltem. Csak azért, mondta erre a kislány, mert én nagyon sok koncerten voltam már, de még egyetlen énekest sem hallottam élőben énekelni…

Magazin: Bódy Magdi viszont élőben énekelt a Generál együttesben, a Mikrolied Vokálban, a Rock Színház Jézus Krisztus Szupersztrár című előadásában Mária Magdaléna szerepében, egyik évben az Év énekesnőjének választották, siker sikert követett, mégis Kanadába költözött.

Bódy Magdi: Azt követően történt ez a változás az életemben, hogy a KFT együttessel együtt kezdtünk dolgozni, bár erről ma már nem sok szó esik. Nem véletlenül lett például fehér az arcuk, ezt én hoztam a pantomimes múltamból. Csakhogy Erdős Péter úgy döntött, nem Bódy Magdi lemezét adja ki, hanem a KFT-ét. Az én utam pedig nem itthon folytatódott, hanem Kanadában. Oda mentem férjhez, ott éltem hat évig, ott koncerteztem, ott nyertem több fesztivált, aztán átköltöztem New Yorkba, ahol eleinte naponta jártam próbaéneklésekre, később ott is alapítottam egy együttest. Találkoztam jó nevű zenészekkel, többek közt a Special EFX tagjaival, velük nagyon sokat léptem fel. Az egyik koncertünkön az első sorban ült Dizzy Gillespie, a legendás trombitás, aki azt mondta az előadás után, hogy az én hangom egy nagyzenekarhoz jobban illene. Nemsokára már Buddy Rich nagyzenekarával énekeltem, bekerültem a zenei körforgásba, a dzsessz világába. New York volt az én igazi egyetemem.

Eifert János: New York tényleg különös hely. 1985-ben a Corvina Kiadó megbízásából egy New York-fotóalbumot készítettem, a házigazda amerikai tájékoztatási hivatal nagyon készséges volt, valamennyi kérésemet teljesítette, egyik nap azt gondoltam, megtréfálom őket, és másnap pont tíz óra tíz percre kértem egy helikoptert, hogy légi felvételeket készítsek a városról. Egy arcizmuk se rezdült, mondták, rendben, tíz óra tízkor felszáll velem a gép. Amikor a World Trade Center egyik épületének tetején lévő helikopterállomás felé igyekeztünk, a Fifth Avenue-n a „Paprikás Weisz” étterme előtt egyszer csak jött szembe a Bódy Magdi. Kérdeztem, nincs-e kedve fölülről is megnézni a várost, valamint tolmácsolni. Volt kedve. De nem ő az egyetlen, akivel összefutottam ott, ha az ember New Yorkban jár, biztosan számíthat rá, hogy egy-két magyar ismerőssel találkozik. A mi generációnknak egyébként szerencséje volt, mert a rendszerváltozást megelőző évtizedekben a diplomáciai kapcsolatfelvétel része volt, hogy a „meghódítandó” országba vagy egy magyar focicsapatot, vagy művészeket küldtek előőrsnek.

Bódy Magdi: Mi már a Magyar Rádió Gyermekkórusával is sokat utaztunk, igaz, mi biztos pont voltunk, nem csak azért, mert a gyerek, pláne a tehetséges gyerek mindig biztos siker, de azért is, mert a mi esetünkben nem kellett attól tartaniuk a vezetőknek, hogy disszidálunk a turné során. Nagyon szép időszak volt, igaz, akadtak különös élmények is. Egyszer Japánban, fellépés közben átéltünk egy kisebb földmozgást. A Botka Vali néni vezényelt, és hirtelen azt látta, hogy az egész kórus jobbra dől, aztán meg azt, hogy balra. Viszont volt lélekjelenlétünk, nem szakítottuk félbe a műsort, és jó, hogy így tettünk, a japán közönségnek ugyanis a kisebb-nagyobb földmozgás szinte mindennapos élmény volt, úgyhogy ők rá se hederítettek. 1965-ben egy két hónapos amerikai turné során énekeltünk a Carnegie Hallban, a Fehér Házban Johnson elnöknek és felléphettünk az Ed Sullivan Showban is, ahol közvetlenül előttünk a Beatles együttes játszott, de lecikiztük őket, mert olyan hamisan énekeltek, hogy nekünk ez fájt. Igaz, fogalmunk sem volt, kik ők.

Eifert János: Amikor a Honvéd együttessel Indiában turnéztunk, Kalkuttában az államelnök is megnézte a műsorunkat. Bár figyelmeztettek minket, hogy az első rész után el fog menni, annyira tetszett neki a műsor, hogy maradt, sőt a végén a kíséretével együtt feljött a színpadra, hogy köszöntsön minket. Csakhogy ezt váratlanul hindi nyelven tette, a tolmácsunk viszont csak angolul értett. Nem akarván zavarba hozni az elnököt, udvariasan hallgatta őt, majd amikor az elnök szünetet tartott és biccentett, hogy fordítson, akkor a tolmács felénk fordult, az indiaiakra mutatott, majd ránk, és mosolyogva azt mondta: Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta… vagyis elszavalt néhány sort a Toldiból. És a következő alkalommal ugyanezt tette, így ment ez percekig. Neki is volt lélekjelenléte. Amúgy tényleg jó volt, hogy művészként sokat utazhattunk, mert akkoriban csak igen szűk keretek között lehetett megtenni ezt. Volt, hogy magánemberként jártam Párizsban, de mivel nem volt pénzem szállodára, a Bois de Boulogne-ban derékszögbe hajtogattam magamat, és a kis Polskimban éjszakáztam.

Magazin: Koncertre készülnek, mindketten Bódy Magdi koncertjére, amelyre november 27-én kerül sor a MüPában és amelyen láthatók lesznek Eifert János digirámái is.

Eifert János: Fotográfusi pályám során sok mindennel megpróbálkoztam, eleinte a táncképekkel, a mindenféle érzelem megjelenítésére alkalmas aktfotókkal vagy a mindent magában foglaló természet megörökítésével, később a fotókon kívül készítettem képnovellákat, diaporámákat, amelyek a képsorok és a hang egybefűzésésvel akár filmnek is tekinthetők, miképpen ezek a digirámák (azaz digitális szerkesztésű diaporámák) is. Utóbbi műfajok nekem azért különösen fontosak, mert a táncosmúltam mozgékonyságát, és klarinétos, fuvolás zenészmúltam legszebb pillanatait hozzák be a fotográfiába. Az viszont tény, hogy most nem lesz könnyű dolgom, hiszen a Magdi főként dzsesszt énekel, márpedig a dzsessz javarészt rögtönzés, és erre nem lehet nagyon precízen felkészülni. De mivel jól ismerem a Magdit, biztosan meg tudom jeleníteni az ő világát.

Bódy Magdi

Született: 1953-ban Budapesten. Foglalkozása: énekes, zeneszerző, producer. Énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában, később tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte el 1972–1976 között, ahol Vukán György tanítványa volt. Tagja volt Köllő Miklós pantomim együttesének, Mária Magdaléna szerepét énekelte a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera magyarországi ősbemutatóján. Énekelt a Korong és a Generál együttesben, a Mikrolied vokálban és a KFT zenekarban, 1981-ben Kanadába költözött, élt az Egyesült Államokban, a dzsessz sztárjaival is sokat koncertezett.

BÓDY MAGDI AJÁNLJA

KÖNYV – RHONDA BYRNE: A TITOK Könyv a nemzedékek által őrzött titokról, amelyről most végre fellebben a fátyol.

FILM – BABE 1. ÉS 2. A pirospozsgás kismalac kalandjai az emberek között.

ZENE – ERYKAH BADU: MAMA’S GUN Funkot, soult idéző hangulatoktól a dzseszszes, hiphopos megoldásokig.

Eifert János

Született: 1943-ban, Hódmezővásárhelyen. Foglalkozása: Fotográfus. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 44 országában fényképezett, képei, képriportjai, írásai, rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben. 

EIFERT JÁNOS AJÁNLJA

KÖNYV – BRASSAI: BESZÉLGETÉSEK PICASSÓVAL Egy harmincéves barátság tapasztalatával Picassóról és a kortársakról.

FILM – JEAN PIERRE JEUNET: AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE Audrey Tautou és a lm is elbűvölő.

ZENE – JAN GARBAREK: VISIBLEWORLD A lélek muzsikája, korszerű hangzásban.

Táltos Együttest fényképezem a Ménesi úti műtermemben, majd hangfelvétel közben a stúdióban. A múltkor hallgattam egy hanglemezt – VII. Magyarországi Táncháztalálkozó, Hungaroton 1988 (Szerkesztő: Rossa László) – amelyen zenéjük is hallható.

  Eifert János felvételei

AKozák József, az együttes alapító tagja mondja: „Zenekarunk 1984 óta működik, az újjászületett népzenei mozgalom aktív részeseként. A magyar nyelvterület, a Kárpát-medence hagyományos népzenéjét mutatjuk be, törekedve értékei megőrzésére, az érdekes, régi hangzások eredeti bemutatására.
Előadásainkon számos népi hangszert használunk, megszólaltatva jellegzetes hangjukat, a kialakult hangszeregyüttesek hangzását. Zeneszámainkban, feldolgozásainkban törekszünk az érdekes, ránk jellemző hangzásra, kiemelve egy-egy hangszer különlegességeit. Zenekarunk alapját a jól ismert vonós felállás adja, a hegedű, brácsa, bőgő. Ezt egészítik ki a ritkábban használt népi hangszerek, mint a tekerőlant, a koboz, a citera és még számos fúvós, pengetős hangszer. Műsorainkon gyakran tartunk ismertetőt ezekről a hangszerekről, használatukról a népzenei gyakorlatban. Fellépünk koncerteken, táncházakban itthon és külföldön egyaránt.

Kevesen tudják, hogy a moldvai csángó folklór bevonása a hazai táncházi gyakorlatba a korábban működő Táltos együttes nevéhez fűződik. A zenekar, amelynek alapító tagja voltam, a nyolcvanas évek második felében a Kertészeti Egyetem tánccsoportjának kísérőzenekara volt és táncházat is indított ugyanott, az egyetemi klubban, újdonságként beiktatva a moldvai táncokat is. A vezérszólamot itt a furulya biztosította (Kozák József) koboz kísérettel (Nagy Balázs), s mindehhez dob társult (Tisza Sándor), így alakult ki a háromtagú moldvai banda. Készültek közben feldolgozások is a moldvai anyagokból, amelyekben a zenekar
hegedűse is részt vett (Mező Győző), így jött létre azután az a máig működő “budapesti csángó” zenekari felállás, ahol a furulya, a hegedű, a koboz és a dob együtt játszik.”

A zenekar tagjai: Kozák József – furulya, tilinkó; Nagy Balázs – koboz, doromb; Tisza Sándor – dob, Mező Győző – hegedű (Megjegyezném, hogy nem pontos felsorolás, még az énekes nevére sem emlékszem, ez a bejegyzés pedig több évtized után csupán rekonstrukció)