János Eifert - Photographer

Archive for the 'Színház / Theatre' Category

Fehér Dorottya: Eifert Jánosé a FIAP aranyérme – A Színház a Fotóművészetben 15. Nemzetközi Triennáléról. Magyar Szó, Szerbia, 2017. június 24-25.

2017.06.24-23.-Magyar-Szó_Eifert-Jánosé-a-FIAP-aranyérme

2017. június 24., 25., szombat-vasárnap                                                             MAGYAR SZÓ

KILÁTÓ LVI. évfolyam, 24. szám

Szerkeszti: Mihályi Katalin

.

Eifert Jánosé a FIAP aranyérme

A Színház a Fotóművészetben 15. Nemzetközi Triennáléról

Fehér Dorottya

.

FIAP-Gold-medaille A 62. Sterija Játékok kísérő rendezvényeinek egyikeként került sor a 15. alkalommal megrendezett Színház a Fotóművészetben elnevezésű Nemzetközi Triennáléra, a beérkezett pályamunkák legjobbjait pedig a fesztivál ideje alatt a Szerb Nemzeti Színház Pera Dobrinovié színpadának előterében tekinthették meg az érdeklődők. Az 1965 óta három-évente megvalósuló rendezvény történeti áttekintése során szembeötlő az 1989 és 2002 közötti tizenhárom éves hiátus, hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ez a rövidnek korántsem nevezhető szünet szerencsére nem vezetett a triennálé megszűnéséhez. A 15. fotóművészeti megmérettetés hivatalos katalógusában a díjazott alkotások mellett több összefoglaló táblázatot is találhatunk, melyeknek áttekintése során kiderül, a színházban tevékenykedő fotóművészek számára világszerte fontos a rendezvény reprezentatív jellege. A beérkezett alkotások száma ugyan a kétezres évek óta fokozatosan csökken, ennek ellenére sem elhanyagolható mértékű a jelentkezés: 2017-ben 34 ország művésze nevezett be a triennáléra, egyebek mellett Brazíliából, Kanadából, Egyiptomból, Németországból, Iránból, Japánból, Malajziából, Hollandiából, Dél-Afrikából, az Egyesült Királyságból, az USA-ból, Magyarországról, Bosznia-Hercegovinából, valamint Horvátországból.

Amikor egy-egy modellt vagy tárgyat szeretnénk lefényképezni, már a kezdetekkor számos problémával találjuk magunkat szemben: kiválasztani a helyszínt, megtervezni a díszleteket, beállítani a fényeket ahhoz, hogy végered­ményként jó fényképet kapjunk – írja felvezetőjében Dragoslav Mirkovié, az idei triennálé zsűrijének elnöke. A szín-házi fotográfia készítésénél ezeknek az előfeltételeknek egy része adott – teszi hozzá -, a fotós feladata pedig kivárni és megörökíteni a megfelelő pillanatot. Mirkovié azt tanácsolja a fotósoknak, hogy a színpadi történések mellett tanúsítsanak nagyobb érdeklődést a színházi élet bemutatása iránt – örökítsék meg azt is, hogy mi történik a kulisszák mögött, a ruhatárban, a sminkasztalok mellett, hiszen ezek az előkészületek az előadás látványvilága és befogadása szempontjából döntő fontosságúak, és a 2017. évi pályázatra is kimondottan kevés ilyen jellegű pályamű érkezett. A zsűri a kimondottan a színházhoz és a színpadi produkciókhoz szorosan kötődő alkotásokat vette számításba, ezért a különféle zenei eseményekről, a fesztiválokról és karneválokról készült fényképeket nem fogadták el, így 24 ország alkotói közül kerültek ki az idei legjobbak.

A Dragoslav Mirkovié, Radojica Rasa Milojevié, Antoan Bozhinov, Sonja Zugié és Marina Sremac összetételű zsűri döntése értelmében a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) egyéni kategóriájának aranyérmét a magyarországi Eifert János kapta Fenyves Márkról készített fotójáért. Második helyezett, azaz ezüstérmes a brazil Júlio Appel lett a Marat/Sade című előadásról készített fényképével, a bronzérmet pedig az orosz Vladimir Postnov vitte el a Dead End című produkcióról készült fotójával. A FIAP legjobb fotósorozatáért járó arany-érmet szintén Vladimir Postnov érdemelte ki a Mozart és Salieri című előadás fényképezéséért. A Szerbiai Fotószövetség ezüstérmét egyéni kategóriában a magyarországi Mészáros Csaba kapta a Blackbird című előadásról készült fény-képéért, bronzéremmel pedig a szlovén Nika Erjavecet tüntették ki a Metamorphosis I. című előadás megörökítéséért. A Szerbiai Fotószövetség a legjobb fotó-sorozatnak járó aranyérmet a magyaror­szági Huisz Istvánnak ítélte oda a Hogy vagy, Hérakleitosz? című produkcióról készült sorozatáért.

.

Eifert János: Fenyves Mark a 7 Főbűn-ben / Mark Fenyves in the "The seven deadly sins'

Eifert János: Fenyves Márk a ‘7 Főbűn’-ben / Mark Fenyves in the ‘The seven deadly sins’

Jávor “Pali” utolsó mulatása – Benkő Péter színművész előadásában, a Csillebérci Szabadidő Központ Szabadtéri Színpadán. Budapest, június 15. 20:00

2017.06.15.-Csillebérc_Benkő-Péter-mint-Jávor-Pál (Eifert János felvétele)

Jávor “Pali” utolsó mulatása – Benkő Péter színművész előadásában, a Csillebérci Szabadidő Központ Szabadtéri Színpadán (1121 Budapest, Konkoly-Thege Miklós út 21.), 2017. június 15. 20:00-tól

2017.06.15.-Csillebérc-Jávor-Pali-utolsó-mulatása_meghivo 2017.06.15.-Csillebérc_Benkő-Péter-mint-Jávor-Pál-02 (Photo: Eifert János)

2017.06.15.-Csillebérc_Benkő-Péter-mint-Jávor-Pál-01 (Photo: Eifert János) Eifert János és Hadaghian István felvételei

2017.06.15.-Csillebérci-Szabadtéri-Színpad (Photo: Eifert János)

2017.06.15.-Csillebérc_Eifert és Belekai Judit_Photo Hadaghian István 2017.06.15.-Csillebérs-Rusz-Márk-Milán-Berekai-Judit-és-társa (Photo: Eifert János)

1959 augusztus:

A Városmajori Kórház udvarában, egy kórterem ablaka alatt muzsikus cigányok zenéjükkel gyógyítgatják beteg társukat.

Váratlanul megjelenik Jávor Pál, a színészlegenda a magyar film korabeli királya, aki szintén a kórház ápoltja.

Mulatni szeretne, még egyszer… és szeretné elmondani mindenkori „bizalmasainak”, a cigányzenészeknek – mi történt vele eddigi élete során: kik voltak a szülei, miként lett színész, hogyan ismerte meg a feleségét, mi történt vele a koncentrációs táborban és hogyan fogadták a hollywoodi álomgyárban.

Szereti ha Jávor „Pali”-nak nevezik miközben mondandójába belesűríti véleményét az önkényről, legyen az társadalmi, szakmai vagy magánéleti és végigvezet minket a magyar film és színjátszás egyik hőskorszakán.

Mindeközben szeret, imádkozik…. és mulat, mulat, mulat….

“A színészi pálya kapujában azt tapasztaltam, hogy a magyar ember elfelejtette, hogyan kell mulatni, a magyar szerető elfelejtette hogyan kell igazán szeretni, a magyar pap elfelejtette, hogyan kell teljkes valónkkal imádkozni az Úrhoz.

Nagyot mertem álmodni, elhatároztam, hogy megmutatom nekik, hogyan kell mindezt megélni.”

Rendezőasszisztens, súgó: Kabódi Szilvia

Jelmez: Kovács Yvette Alida

Írta, rendezte és a cigányzenészt játssza: Rusz Márk Milán

Prímás: Lakatos Mihály, Mikó István, Suki István, Fehér Gyula

Jávor “Pali” utolsó mulatása
Benkő Péter színművész előadásában.
Csillebérci Szabadidő Központ Szabadtéri Színpadán (1121 Budapest, Konkoly-Thege Miklós út 21.), 2017. június 15. 20:00-tól
1959 augusztus:
A Városmajori Kórház udvarában, egy kórterem ablaka alatt muzsikus cigányok zenéjükkel gyógyítgatják beteg társukat.
Váratlanul megjelenik Jávor Pál, a színészlegenda a magyar film korabeli királya, aki szintén a kórház ápoltja.
Mulatni szeretne, még egyszer… és szeretné elmondani mindenkori „bizalmasainak”, a cigányzenészeknek – mi történt vele eddigi élete során: kik voltak a szülei, miként lett színész, hogyan ismerte meg a feleségét, mi történt vele a koncentrációs táborban és hogyan fogadták a hollywoodi álomgyárban.
Szereti ha Jávor „Pali”-nak nevezik miközben mondandójába belesűríti véleményét az önkényről, legyen az társadalmi, szakmai vagy magánéleti és végigvezet minket a magyar film és színjátszás egyik hőskorszakán.
Mindeközben szeret, imádkozik…. és mulat, mulat, mulat….
“A színészi pálya kapujában azt tapasztaltam, hogy a magyar ember elfelejtette, hogyan kell mulatni, a magyar szerető elfelejtette hogyan kell igazán szeretni, a magyar pap elfelejtette, hogyan kell teljkes valónkkal imádkozni az Úrhoz.
Nagyot mertem álmodni, elhatároztam, hogy megmutatom nekik, hogyan kell mindezt megélni.”
Rendezőasszisztens, súgó: Kabódi Szilvia
Jelmez: Kovács Yvette Alida
Írta, rendezte és a cigányzenészt játssza: Rusz Márk Milán
Prímás: Lakatos Mihály, Mikó istván, Suki istván, Fehér Gyula

Exhibition opening “Theatre in the Photograhic arts” in the Serbian National Theatre, 2017. május 26. 19:00

2017.05.26.-Novi-Sad-Szerb-Nemzeti-Színház_Photo-Eifert

2017.05.26.-Novi-Sad-Ivan-Medenica-megnyitja-a-kiállítást_Eifert-János-felvétele 2017.05.26.-Novi-Sad-Eifert-János_Milovan-Ulićević-felvétele2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-közönsége 2017.05.26.-Huisz-István-Mészáros-Csaba-Dušana-Todorović-Eifert-János_Milovan-Ulićević-felvétele

2017.05.26.-Fenyves-Márk_Photo-Eifert_FIAP-Gold-Medaille

Eifert János: Fenyves Márk a 7 Főbűn-ben FIAP Gold Medaille

2017.05.26.-FIAP-Gold-Medal

2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-05_Photo-Eifert 2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-04 2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-07_Photo-Eifert 2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-03

2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-01 2017.05.26.-Novi-Sad-Mészáros-Csaba-átveszi-a-díjat_Eifert-János-felvétele 2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-07_Photo-Eifert 2017.05.26.-Novi-Sad-Mészáros-Csaba-Huisz-István_Eifert-János-felvétele

2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-02 2017.05.26.-Novi-Sad-Huisz-István-átveszi-a-díjat_Photo-Eifert Milovan Ulićević és Eifert János felvételei

2017.05.26.-Novi-Sad-Kiállításmegnyitó-06_Photo-Eifert

Meghalt Gombár Judit Jászai Mari-díjas, érdemes művész, díszlet- és jelmeztervező, pedagógus, egyetemi tanár, a Győri Balett örökös tagja – 2016. május 28.

2016.05.28.-Gombár-Judit-jelmeztervező-tanár-2005-ös-előadásán

Hetvenkilencedik életévében szombaton meghalt Gombár Judit Jászai Mari-díjas, érdemes művész, díszlet- és jelmeztervező, pedagógus, egyetemi tanár, a Győri Balett örökös tagja – közölte a család és a balettársulat.

A hosszú, türelemmel viselt betegség után meghalt művész temetéséről később intézkednek.

Gombár Judit 1937. szeptember 13-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, majd elvégezte az Iparművészeti Főiskola jelmeztervezői szakát is. Ebben az időszakban lett a pécsi Nemzeti Színház tagja, és ekkor kötötte össze az életét a balettel.

Pécsett és az Operaházban főleg balettekhez tervezett jelmezeket, de szerződött tervező volt Szegeden, Kecskeméten, Szolnokon és a Népszínházban is.

Miközben állandóan dolgozott a Pécsi Balettnek, 1972–1979-ben Markó Ivánnal együtt tagja volt Maurice Béjart világhírű balett-társulatának is.

1979-től a Győri Balett egyik alapítójaként, jelmez- és díszlettervezőként meghatározó szerepet játszott a társulat irányításában és művészeti iskolává alakításában.

Művészetét 1984-ben Jászai Mari-díjjal, 2002-ben Hevesi Sándor-díjjal, 2005-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel, 2007-ben Táncművészetért díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

2005.09.22.-Gombár-Judit-eőadása-a-Győri-iskolában (Photo: Eifert János)

Győri Balett 1984-es bemutatója Gombár Judit jelmez- és díszleteivel (Photo: Eifert János)

Később, amikor a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában fotográfiát tanítottam, szintén volt alkalmam beülni az előadására. A felvételt 2004-ben készítettem róla, amikor a hallgatóknak a történelmi jelmezekről, a klasszikus és modern balettek díszleteinek- és jelmezeinek a fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy ezek hogyan segítik a táncos-karakterek megformálását.

Gombár Judit nemcsak díszlet- és jelmeztervezőként, hanem pedagógusként, tanárként is nagyszerű volt. A Táncművészeti Főiskolán tanártársam volt, és az óráim az övé után következtek. Mindig elhúzódtak, mert annyira lekötötte a hallgatók figyelmét, hogy észre sem vették, hogy már az én óráim következnének. Dühös is voltam rá ezért, és hogy megmondjam neki, benyitottam a tanterembe, és akarva-akaratlanul belehallgattam az előadásába. És ott ragadtam… amikor rám pillantva zavartan befejezte mondandóját, a végén még én kérleltem, hogy folytassa, hiszen annyira érdekes volt. Elnézést kért az “időtúllépésért”, amire persze csak legyintettem, hogy nem tesz semmit, majd behozom a lemaradást. Legközelebb ő ült be az én órámra, és kárpótlásul a múltkori “időtúllépésért” egy nagy kosár dióval ajándékozott meg, amit kertjéből hozott.

Később, amikor a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában fotográfiát tanítottam, szintén volt alkalmam beülni az előadására. A fenti felvételt 2004-ben készítettem róla, amikor a hallgatóknak a történelmi jelmezekről, a klasszikus és modern balettek díszleteinek- és jelmezeinek a fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy ezek hogyan segítik a táncos-karakterek megformálását. (Eifert János)

Bernarda Alba háza az Ódry Színpadon, budapest, 2016. február 20.

2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Bernarda-Alba-háza-04 (Eifert János felvétele)

Bernarda Alba háza. Az előadás – a ZENE150 című rendezvény keretében volt látható az Ódry Színpadon – egy klasszikus mű kortárs adaptációja, mely felhasználja a fizikai, sőt olykor a prózai színház alkotóelemeit, mégis elsősorban zene- és mozdulatközpontú.

2016.02.20.-Lőrinc-Katalin-mint-Bernarda-01 (Eifert János felvétele) 2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Bernarda-Alba-háza-01 (Eifert János felvétele) 2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Bernarda-Alba-háza-05 (Eifert János felvétele) 2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Bernarda-Alba-háza-03 (Eifert János felvétele)

2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Bernarda-Alba-háza-02 (Eifert János felvétele) 2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Bernarda-Alba-háza-meghajlás (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

2016.02.20.-Ódry-Szinpad-Alba-Bernarda-háza (Eifert János felvétele)

A ZENE150 összefogja a Zeneakadémia és a Színház és Filmművészeti Egyetem zenei képviselőit.

Az intézmény közleménye szerint szintetikus műfajok állnak az SZFE képzéseinek fókuszában, amelyeknek organikus része a zene. Az intézmény 150 éve alatt számos olyan nagy tanáregyéniség dolgozott a falai között, aki zeneszerzőként, előadóként, operarendezőként vagy operaigazgatóként a komolyzenei élet prominens képviselője volt. A Zeneakadémiával 2011-ben közösen alapított alkalmazott zeneszerző szakirány a zenei hagyományok folyatása és megerősítése.

„November 29-én tartottuk az első részét a ZENE150 sorozatnak, melynek keretében Petrovics Emilről beszélgettünk, – kapjuk a tájékoztatást Színház és Filmművészeti Egyetemen – valamint az Alkalmazott zeneszerző szakirány két növendékének zenés színpadi művét nézhettük-hallgathattuk meg. Február 20-án 17.30-kor a ZENE150 következő eseményén Nádasdy Kálmánra emlékeztünk három neves tanítványa, Marton László, Zsámbéki Gábor és Szinetár Miklós segítségével. A beszélgetést Krizsó Szilvia vezette. Ezután, 19.00-kor zenés színpadi előadás következett, Widder Kristóf koreográfus fogalmazta újra García Lorca klasszikus művét, a Bernarda Alba házát.”

A Bernarda Alba háza című előadás egy klasszikus mű kortárs adaptációja, mely felhasználja a fizikai, sőt olykor a prózai színház alkotóelemeit, mégis elsősorban zene- és mozdulatközpontú. A zenei anyag Bakk-Dávid László, a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerző szakos friss diplomásának munkája, a koreográfus-rendező pedig Widder Kristóf, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett 2014-ben diplomát az első fizikai színházi koreográfus szak hallgatójaként. A mű a generációk közötti feszültséget dolgozza fel egy zárt viszonyrendszerben: egy családban, melynek már nincsenek férfitagjai. Az ebből adódó állandó hiátus a színpadon mind a zene, mind a mozgás meghatározó eleme. A fülledtség, a szenvedélyek elfojtottsága, a finom gesztusok az előadás legmeghatározóbb motívumai.

Szereplők:

Bernarda – Lőrinc Katalin

Augustias – Blaskó Borbála

Magdalena – Sipos Vera

Amelia – Varga Krisztina

Martirio – Zsigmond Emőke

Adela – Gyöngy Zsuzsi

María Josefa – Pallag Márton

Liliomfi Rákosligeten, a XV. utcában – Budapest, 2016. január 29.

2016.01.29.-Rákosliget-Esti-vonat (Eifert János felvétele)

2016.01.29.-Rákosliget-Lőrinc-Kati-esti-utcán (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Rákosliget-Este-a-parkban (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Rákosliget-esti-utca-02 (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Rákosliget-esti-utca-04 (Eifert János felvétele)

2016.01.29.-Rákosliget-esti-utca-01 (Eifert János felvétele)

2016.01.29.-Rákosliget-esti-utca-03 (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Rákosliget-Gózon-Gyula-Kamaraszínház (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Gózon Gyula és Oszter Sándor szobra (Eifert János felvétele)

2016.01.29.-Gózon-Gyula-Kamaraszínház-Tükör-a-lépcsőházban (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Gózon-Gyula-Kamaraszínház-Színészek-a-szünetben (Eifert János felvétele) 2016.01.29.-Gózon-Gyula-Kamaraszínház-Előadás-szünetében (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

2016.01.29.-Liliomfi-meghajlás (Eifert János felvétele)

Szigligeti Ede – Hajdú László – Kámán Orsolya: LILIOMFI

Liliomfi …………..Benkő-Kovács Gergő, Nemes Nagy Ágnes Színészképző ( NNÁSZ)

Mariska ………  Walters Lili, Pesti Magyar Színiakadémia ( PMSZA)

Szilvai Tódor ….Stubnya Béla

Camilla ………….Nagyváradi Erzsébet

Szellemfi ……… Gieler Csaba

Kányai ………… Janik László

Erzsi ……………. Dömök Edina

Gyuri ……………. Pálóczi Bence, PMSZA

Adolf …………….. Bús Dániel, PMSZA

Schwartz ………Széll Attila

játéktér: Hajdú László

jelmez: Mészáros Zsófia

zene: Fehérváry Lilla, Melis László

koreográfus: Lisztóczky Hajnal

munkatársak: Bátori Zsófia, Laczkó Mónika, Ladányi Tamás

rendező: Hajdú László

2016.01.29.-Walters-Lili_Gózon-Gyula-Kamaraszínház (FB-felvétel) WALTERS LILI ÁTÉLI MARISKA FELNŐTTÉ VÁLÁSÁT

A készülő Liliomfi előadásunk egyik főszereplőjét, a Mariskát formáló Walters Lilit arra kértük, fogalmazza meg a szereppel kapcsolatos érzéseit, gondolatait:

“Mariska, egy jól nevelt, fiatal lány, aki épp csak kezd ráeszmélni a világra, szerelmes egy ragyogóan tehetséges színész fiúba és emellett a színházba is, eltökélte, hogy színésznő lesz. Nehéz a dolga mert a vágyai és a társadalmi pozíciója kizárják egymás, emiatt folyamatos úgy érzi, érzelmi hullámvasúton van. Szeretni való karakter, őszinte, nyitott és kicsit bolondos is. A felnőtté válás csatáit vívja, akárcsak én, számomra ezért izgalmas igazán a megformálása. Mi a helyes? Mit akarok? Hol vagyok én a világban? Ezek a kérdések foglalkoztatják őt is, engem is. Arra viszont én már rájöttem: akkor jövök ki jól a dologból, ha nem félek egy pillanatig sem attól, hogy az legyek, aki vagyok!”

A Bál (A Pesti Magyar Színiakadémia I. és II. évfolyam mozgás vizsgája) – Pesti Magyar Színház, Budapest, 2015. május 5.

2015.05.05. A Bál, Walters Lili táncol (Eifert János felvétele)

A Bál (A Pesti Magyar Színiakadémia I. és II. évfolyam mozgás vizsgája)

Táncos utazás az 1950-es évektől 2000-ig, vendégművészek, és a Pesti Magyar Sziniakadémia közreműködésével.

Pesti Magyar Színház (Hevesi Sándor tér 4., Budapest, 1077)

Szereplők:

Pincér: Gémes Antos,  Kislány: Vida Sára, Kislány felnőtt alakja: Sinkó Réka

Közreműködik:  Farkas Nóra,  Figeczki Vanda,  Kadlót Zsófia,  Kiss Anna Laura,  Schmidt Sára,  Tóth Zsuzsi,  Dobai Attila,  Kanalas Dániel,  Károlyi Krisztián,  Szőke Richárd,  Virág Péter,  Ács Petra,  Benkő Claudia,  Bors Sherin,  Csatlós Fruzsina,  Cserna Lili,  Csikász Ágnes,  Hegyesi Szkilla,  Hollósy Réka,  Somorjai Réka,  Walters Lili,  Gács Bence ,  Vank Richárd

Osztályvezető tanár: Lengyel Ferenc

Osztályvezető tanár: Gémes Antos

RENDEZŐ: GYÖNGYÖSI TAMÁS

A Bál (A Pesti Magyar Színiakadémia I. és II. évfolyam mozgás vizsgája)
Táncos utazás az 1950-es évektől 2000-ig, vendégművészek, és a Pesti Magyar Sziniakadémia közreműködésével.
Magyar Színház
Hevesi Sándor tér 4., Budapest, 1077
Szereplők:
Pincér: Gémes Antos
Kislány: Vida Sára
Kislány felnőtt alakja: Sinkó Réka
Közreműködik:
Farkas Nóra
Figeczki Vanda
Kadlót Zsófia
Kiss Anna Laura
Schmidt Sára
Tóth Zsuzsi
Dobai Attila
Kanalas Dániel
Károlyi Krisztián
Szőke Richárd
Virág Péter
Ács Petra
Benkő Claudia
Bors Sherin
Csatlós Fruzsina
Cserna Lili
Csikász Ágnes
Hegyesi Szkilla
Hollósy Réka
Somorjai Réka
Walters Lili
Gács Bence
Vank Richárd
Osztályvezető tanár: Lengyel Ferenc
Osztályvezető tanár: Gémes Antos
RENDEZŐ: GYÖNGYÖSI TAMÁS

2015.05.05. A Bál (Eifert János felvétele) Lili-és-a-táncolók - 2015.05.05. A Bál (Eifert János felvétele) Lili-és-a-táncolók - 2015.05.05. A Bál (Eifert János felvétele) Lili-és-a-táncolók-01 - 2015.05.05. A Bál (Eifert János felvétele)

Lili-a-széken - 2015.05.05. A Bál (Eifert János felvétele) Eifert János felvételei

2015.05.05. A Bál, meghajlás (Eifert János felvétele) 2015.05.05.-A-Bál-közönség (Eifert János felvétele)

A kulisszák mögött: Lőrinc Kati, Waltzers Lili, Eifert János, Eifert Kata Nóra Családi csoportkép az előadás befejeztével, a kulisszák mögött: Lőrinc Kati, Walters Lili, Eifert János, Eifert Kata Nóra

aUTÓNOM zÓNA – Terasz.hu, 2014. november 24. 06:16:00

2014.11.24.-Terasz.hu_aUTÓNOM-zÓNA

aUTÓNOM zÓNA

A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA és a GÓBI RITA TÁRSULAT bemutatója a Trafóban, 2014. november 21-22.

Tőled távolabb-e?

Hozzád közelebb-e?

Tőled se, hozzád se.

Távol se, közel se.

(Tandori Dezső)

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli, Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

 

Forrás: TRAFÓ

 

Fotók: Eifert János

“aUTONÓM zÓNA” a TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA és a GÓBI RITA TÁRSULAT előadásában. Trafó, Budapest, 2014. november 22. (Photo: Eifert János)

"aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János)

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

"aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János) "aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János) "aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János) "aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János)

"aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János) "aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

"aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János)

Divat, látvány, színház és tánc ötvözete a Természetes Vészek Kollektíva és a Góbi Rita Társulat aUTONÓM zÓNA című előadása. A november 21-ei premieren, majd 22-én a Trafóban Szűcs Edit és a MOME textiltervező szakos hallgatóinak ruhakreációi vonultak fel a testmaszk show-ban, a manökenek katonaként lépdeltek a kifutón ebben az igazán mély, ám mégis humoros produkcióban.

Tiszta színvilág, groteszk menyasszonyok a színpadon. Burokká formálódnak a ruhák, bezárulnak, összeolvadnak a bennük megbújó testtel. Épül az anyag, a külső héj, átalakulnak a karakterek, erre reagál a látvány és a zene. Csupán egy valami állandó: nagyvárosi magányunk atmoszférája.

Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője. 

Divat, látvány, színház és tánc ötvözete a Természetes Vészek Kollektíva és a Góbi Rita Társulat aUTONÓM zÓNA című előadása. A november 21-ei premieren, majd 22-én a Trafóban Szűcs Edit és a MOME textiltervező szakos hallgatóinak ruhakreációi vonultak fel a testmaszk show-ban, a manökenek katonaként lépdeltek a kifutón ebben az igazán mély, ám mégis humoros produkcióban.

Tiszta színvilág, groteszk menyasszonyok a színpadon. Burokká formálódnak a ruhák, bezárulnak, összeolvadnak a bennük megbújó testtel. Épül az anyag, a külső héj, átalakulnak a karakterek, erre reagál a látvány és a zene. Csupán egy valami állandó: nagyvárosi magányunk atmoszférája.

Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője.

 "aUTONÓM zÓNA" a Trafóban, 2014.11.22. (Photo: Eifert János) Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA  …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli

Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS. Terasz.hu, 2014. szeptember 18. 13:28

2014.09.18.-Terasz.hu_Firatárrega-2014

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS

Avant-garde előadó-művészeti fesztivál Spanyolországban

Tàrrega, 2014. szeptember 11-14.

Mottó:

„A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.”

Lope de Vega (1562-1635)

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS. Néhány mondat a 34. alkalommal szervezett spanyolországi (katalán) fesztiválról és az előzményeiről.  A Fira Tàrrega egy katalóniai városka helyi fesztiváljából – Eugeni Nadal, a városka egykori polgármesterének ötletéből – kinőtt nemzetközi előadó-művészeti fesztivál, amely 1981 óta létezik. Xavier Fàbregas, a Katalóniai Színház- és Filmművészeti Társaság igazgatója és Joan Font intendáns jóvoltából évről-évre, szeptember második hetének hétvégén az avant-garde előadóművészek legjobbjainak ad bemutatkozási lehetőséget. Ebben az évben, szeptember 11-14. között a kisváros utcáin és terein, színháztermeiben a nap minden órájában sok-sok ezren élvezhették a világ sok-sok országából érkezett produkciókat. Hangvételük – a könnyed, játékos, humoros szórakoztatótól a halálosan komoly drámáig – igencsak széles skálán volt jelölhető, színvonaluk viszont szinte mindenütt “tízpontos” volt. Legtöbbjük előadásához valóban nem kellett más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély… Az ismert és elismert társulatok, előadóművészek és a nagy nevek, vagy akik majd naggyá lesznek –  NYi-HA Dance Theater, Teatr KTO, Kamchàtka, Luis Biasotto, Agrupación Señor, Markeliñe, Collectiu Big Bouncers, Cia La Pulpe, Animal Religion, STEREO Akt, Fundación Collado – Van Hoestenberghe i Piero Steiner, VerTeDance & Jirí Havelka & Clarinet Factory, Pepa Plana & Toti Toronell, Titzina Teatre, ESPAI ADGAE, ESPAI LA MALETA, 15feet6, Foradelugar, Companyia Obskené, Kamchàtka, Kukai Dantza Konpainia, Bohemia’s, Arsènic Creació, La Troba Kung-Fú,  Compañía Teatro de Arena, La Rueda Teatro Social, Guillem Albà & The All In Orchestra, Marco Vargas & Chloé Brûlé, Dr. Batonga! (Colectivo Cautivo dj set), Manolo Alcántara, Moxie Brawl, Les Filles Föllen amb Barbara Wysoczanska – köztük az EDGE társulata, a SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO – tettek azért, hogy ez a fesztivál is emlékezetessé váljon.

Beszéljünk arról is, hogy milyen az a nemzetközi színházi produkció, amelynek a magyar résztvevője, Móger Ildikó is részt vett ezen a spanyolországi nemzetközi színházi fesztiválon:

Az EDGE projekt – amely nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti művészek életéről, problémáiról szól – különös és különleges színházi előadás. Egyesíti a modern táncszínház sokoldalú lehetőségeit az utcaszínház évszázados hagyományaival, miközben a mozgást, videót, szöveget és a zenét a szereplők saját életük anyagából gyúrt szövegkönyv szerint formálják, vagy inkább élik újra.

Az ötlet a szlovák Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és a cseh Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból és Tomáš Vtípil zenéjéből összegyúrt anyagot, amelyhez – ahogy már említettem – a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal (CZ), Krzysztof Raczkowski (PL, DE), Móger Ildikó (H), Beatrice Cordua (DE), Alois Bilek (CZ), Mária Zagátová (SK) és Martin Bálik (SK) tehát saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak úgy,  ahogyan egy igazi avant-garde prózai-zenés-táncos színházban szoktak. Az EDGE olyan előadás tehát, ami a halandóságról szól, a szó gyomorszájon vágó, szívszorító, boldog, szép, könnyeket kicsaló, elfojthatatlan és zavarba ejtően banális röhögést kiváltó értelmében.

A premier 2012. októberében a prágai Nemzeti Színházban volt, amelyet Žilina, Banská Bystrica, Košice, Bratislava, Budapest, Bonn, Plzeň, Olomouc Jihlava és Ostrava helyszínekkel további előadások követtek. Most Spanyolországban, a FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS nemzetközi fesztivál keretében lépett fel a társulat, amit így hirdettek: SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO (Az én fordításomban: TEJNEROVÁ ŐRMESTER ÉS ROHAMCSAPATA). Az őrmester természetesen a rendezőt, és a rohamcsapat pedig a korábban név szerint felsorolt, 52-86 év közötti művészeket jelenti. Szeptember 14-én két előadásuk volt, amit a közönség a végén állva ünnepelt.

Örülök, hogy az EDGE társulatának hivatalos fotósaként tanúja lehettem ennek a nagy sikernek, amelynek előzménye a gondolat, a tehetség és a kemény munka volt. Hű krónikásként végigkísértem – és fényképeztem – a színházi produkció teljes folyamatát: a szereplőválogatást és a darab megszületését, amely hosszú pszichológiai beszélgetésekkel, a szöveg megírásával, a dramaturgia kialakításával kezdődött, majd a szerepformálás gyötrő-kemény munkájával, a végszavak, zenei és mozgás-pontok összehangolásával, azaz sok-sok próbával folytatódott, ami nélkül a könnyedség, természetesség meg sem jelenhetne a színpadon. Emlékszem, milyen küzdelmek és gyötrődések – viták – jellemezték a darab formálódását. Voltak pillanatok, amikor  szinte minden összeomlani látszott, de a prágai premier már nagyszerűen sikerült. A kritika is “csupa jót” szólt, ám az igazi erőpróbát a közönséggel való folyamatos találkozás jelentette: itt dőlt el, hogy van-e aktualitása, érvényes mondanivalója, hatása az emberekre, akik a színházi élményen keresztül eljuthatnak a katarzisig. “Mert a színház tükre a világnak, amelyben önmagunkra ismerhetünk.” Úgy tűnik – a spanyolországi fogadtatás is jó visszajelzés erre  – hogy Tejnerová őrmester és rohamcsapata “bevette” a közönséget is, nemcsak a kritikusokat.

Kép és szöveg: Eifert János

FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS
Avant-garde előadó-művészeti fesztivál Spanyolországban
Tàrrega, 2014. szeptember 11-14.
Mottó:
„A színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély.”
Lope de Vega (1562-1635)
FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS. Néhány mondat a 34. alkalommal szervezett spanyolországi (katalán) fesztiválról és az előzményeiről.  A Fira Tàrrega egy katalóniai városka helyi fesztiváljából – Eugeni Nadal, a városka egykori polgármesterének ötletéből – kinőtt nemzetközi előadó-művészeti fesztivál, amely 1981 óta létezik. Xavier Fàbregas, a Katalóniai Színház- és Filmművészeti Társaság igazgatója és Joan Font intendáns jóvoltából évről-évre, szeptember második hetének hétvégén az avant-garde előadóművészek legjobbjainak ad bemutatkozási lehetőséget. Ebben az évben, szeptember 11-14. között a kisváros utcáin és terein, színháztermeiben a nap minden órájában sok-sok ezren élvezhették a világ sok-sok országából érkezett produkciókat. Hangvételük – a könnyed, játékos, humoros szórakoztatótól a halálosan komoly drámáig – igencsak széles skálán volt jelölhető, színvonaluk viszont szinte mindenütt “tízpontos” volt. Legtöbbjük előadásához valóban nem kellett más, mint három deszka, két színész, és egy közös szenvedély… Az ismert és elismert társulatok, előadóművészek és a nagy nevek, vagy akik majd naggyá lesznek –  NYi-HA Dance Theater, Teatr KTO, Kamchàtka, Luis Biasotto, Agrupación Señor, Markeliñe, Collectiu Big Bouncers, Cia La Pulpe, Animal Religion, STEREO Akt, Fundación Collado – Van Hoestenberghe i Piero Steiner, VerTeDance & Jirí Havelka & Clarinet Factory, Pepa Plana & Toti Toronell, Titzina Teatre, ESPAI ADGAE, ESPAI LA MALETA, 15feet6, Foradelugar, Companyia Obskené, Kamchàtka, Kukai Dantza Konpainia, Bohemia’s, Arsènic Creació, La Troba Kung-Fú,  Compañía Teatro de Arena, La Rueda Teatro Social, Guillem Albà & The All In Orchestra, Marco Vargas & Chloé Brûlé, Dr. Batonga! (Colectivo Cautivo dj set), Manolo Alcántara, Moxie Brawl, Les Filles Föllen amb Barbara Wysoczanska – köztük az EDGE társulata, a SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO – tettek azért, hogy ez a fesztivál is emlékezetessé váljon.
Beszéljünk arról is, hogy milyen az a nemzetközi színházi produkció, amelynek a magyar résztvevője, Móger Ildikó is részt vett ezen a spanyolországi nemzetközi színházi fesztiválon:
Az EDGE projekt – amely nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti művészek életéről, problémáiról szól – különös és különleges színházi előadás. Egyesíti a modern táncszínház sokoldalú lehetőségeit az utcaszínház évszázados hagyományaival, miközben a mozgást, videót, szöveget és a zenét a szereplők saját életük anyagából gyúrt szövegkönyv szerint formálják, vagy inkább élik újra.
Az ötlet a szlovák Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és a cseh Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból és Tomáš Vtípil zenéjéből összegyúrt anyagot, amelyhez – ahogy már említettem – a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal (CZ), Krzysztof Raczkowski (PL, DE), Móger Ildikó (H), Beatrice Cordua (DE), Alois Bilek (CZ), Mária Zagátová (SK) és Martin Bálik (SK) tehát saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak úgy,  ahogyan egy igazi avant-garde prózai-zenés-táncos színházban szoktak. Az EDGE olyan előadás tehát, ami a halandóságról szól, a szó gyomorszájon vágó, szívszorító, boldog, szép, könnyeket kicsaló, elfojthatatlan és zavarba ejtően banális röhögést kiváltó értelmében.
A premier 2012. októberében a prágai Nemzeti Színházban volt, amelyet Žilina, Banská Bystrica, Košice, Bratislava, Budapest, Bonn, Plzeň, Olomouc Jihlava és Ostrava helyszínekkel további előadások követtek. Most Spanyolországban, a FIRATÀRREGA 2014 – STREET ARTS nemzetközi fesztivál keretében lépett fel a társulat, amit így hirdettek: SERGEANT TEJNOROVÁ & THE COMMANDO (Az én fordításomban: TEJNEROVÁ ŐRMESTER ÉS ROHAMCSAPATA). Az őrmester természetesen a rendezőt, és a rohamcsapat pedig a korábban név szerint felsorolt, 52-86 év közötti művészeket jelenti. Szeptember 14-én két előadásuk volt, amit a közönség a végén állva ünnepelt.
Örülök, hogy az EDGE társulatának hivatalos fotósaként tanúja lehettem ennek a nagy sikernek, amelynek előzménye a gondolat, a tehetség és a kemény munka volt. Hű krónikásként végigkísértem – és fényképeztem – a színházi produkció teljes folyamatát: a szereplőválogatást és a darab megszületését, amely hosszú pszichológiai beszélgetésekkel, a szöveg megírásával, a dramaturgia kialakításával kezdődött, majd a szerepformálás gyötrő-kemény munkájával, a végszavak, zenei és mozgás-pontok összehangolásával, azaz sok-sok próbával folytatódott, ami nélkül a könnyedség, természetesség meg sem jelenhetne a színpadon. Emlékszem, milyen küzdelmek és gyötrődések – viták – jellemezték a darab formálódását. Voltak pillanatok, amikor  szinte minden összeomlani látszott, de a prágai premier már nagyszerűen sikerült. A kritika is “csupa jót” szólt, ám az igazi erőpróbát a közönséggel való folyamatos találkozás jelentette: itt dőlt el, hogy van-e aktualitása, érvényes mondanivalója, hatása az emberekre, akik a színházi élményen keresztül eljuthatnak a katarzisig. “Mert a színház tükre a világnak, amelyben önmagunkra ismerhetünk.” Úgy tűnik – a spanyolországi fogadtatás is jó visszajelzés erre  – hogy Tejnerová őrmester és rohamcsapata “bevette” a közönséget is, nemcsak a kritikusokat.
Kép és szöveg: Eifert János

Következő oldal »