PROMENAD.HU, 2017. december 28.

http://promenad.hu/cikk/mester-es-tanitvanyai-a-bethlen-galeriaban-184755

Közélet és Művelődés

Soós Kata | 2017-12-28 06:26:45

Mester és tanítványai

a Bethlen Galériában

Mester és tanítványai címmel Eifert János mesterkurzusának kiállítása látható a Bethlen Galériában, amelyet Gasztonyi Kálmán festőművész nyitott meg. Az ünnepek előtt megnyílt tárlat 2018. január 17-ig tekinthető meg a Bethlen Téri Színház galériájában (1071 Budapest, Bethlen Gábor tér 3.).

Kiállítók: Aczél Péter, Bajkó Csaba, Bakki Zsolt, Bertók Béla, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Dajka Margot Judit, Dudás Emil, Eifert János, Gimesi András Gime, Gyöngyösi János, Józsa Károly, Kovács Gábor, Kricska Nóra, Olasz Ágnes, Pamuk Dóri, Papp Károly, Papp Zoltán, Peti Péter, Rajkai György, Ritter Antal, Roszkos János, Szendrei Tibor és Zih Kata.

„Mesterkurzusaimon nem tanítványokat, hanem mestereket nevelek – idézzük Eifert Jánost – és nem a száraz, szabályokra épülő tudnivalókat sulykolom beléjük, hanem inkább saját egyéniségük kibontakozását segítem, hogy ők maguk fedezhessék fel a lényeget. Természetesen a szabályokat – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerniük. Ám a hallgatók kreatív együttműködésével, a fényképezés örömét ízlelgetve, szinte észrevétlenül fejlesztjük képességeinket. Az alapokat jelentő technika, a fontos esztétika, a kihagyhatatlan képelemzés, a nélkülözhetetlen fotótörténet, valamint az elengedhetetlen praktikus tanácsok segítenek bennünket, hogy a látvány mögött a lényeget felfedezzük, és hogy mások számára is élményt jelentő képeket készíthessünk, amely jellemezheti az alkotó egyéniségét is. Vallom, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.”

Gasztonyi Kálmán festőművész megnyitóbeszédéből idézünk:

„Minden művészeti ág oktatása mesterközpontú. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a jeles, patinás múlttal rendelkező intézmények is igen fontosak, de az azokban működő, egy mester köré csoportosuló  műhelyek adják a szakmaiság valódi bázisát.

János találkozásainkkor mesélt táncos múltjáról, s természetesen felkészülésem alkalmával olvastam életrajzában, hogy 35 éves koráig hivatásos néptáncos volt.

– Volt? Tényleg csak volt?

– Hiszen mit is tesz egy táncos?

Pörög, forog, vezeti társát, társait – ha kell, irányítja, magához húzza, megöleli, egy ritmusra lépnek, megállnak, elengedik egymást…

– És mit is csinál most Eifert János?

– Pörög, csak pörög, pörgeti társait, tanítványait, segíti, vezeti, irányítja őket, vigyáz, hogy ne lépjen a lábukra, magához húzza, felemeli, majd a kellő pillanatban elengedi őket. Tehát megmaradt Ő vérbeli táncosnak, csak közben fényképezőgépet fogott a kezébe, és annak is a  mestere is lett!

– Mert mitől mester, egy mester?

Először is, szakmailag igenis legyen ott  a csúcson! Önzetlenül adja át tudását, annak minden titkával együtt. Legyen hiteles, példaadó. Tudja, hogy mikor kell bátorítani, de tudja azt is, hogy mikor és mennyire kell bírálni! Legyen őszinte, de emberségében soha ne bántsa meg tanítványait. Ne legyen féltékeny! Tarr Béla híres filmrendezőnk mondása, hogy „nem a mester választja a tanítványt, hanem a tanítvány dönt úgy, hogy ennél az embernél akarok dolgozni, meg akarok ismerkedni vele, mert el akarok valamit lesni tőle…

– Mit is leshetnek el ettől a mestertől tanítványai?

Kivételes látásmódját, a lankadatlan újítóképességét, kreativitását. Érzékeny, de sokszor meghökkentő kompozíciós készségét…

“Rossz a képed? Vidd el az Eiferthez, majd Ő megvágja…” – hangzik el gyakran a tanítványoktól.

– Az, hogy Eifert igazi – NAGY – mestere a fotóművészetnek, nemcsak nemzetközi ismertsége, kiemelkedő pályázati eredményei (csak 2017-ben a nemzetközi fotóművészeti szalonokon közel 700 elfogadást, 67 díjat érdemelt ki képeivel), 50 év alatt 221 önálló kiállítása a világ 40 országában bizonyítja, hanem tanítványainak itt látható képei is! Itt sok-sok olyan felvétel látható, amelyek nemzetközi fotópályázatokon tucat számra díjakat (arany-, ezüst-, bronz-medálokat), elfogadásokat nyertek, tehát nemzetközi zsűrik megítélése szerint is sikeresek!

„Egy igazi nagy mester soha nem nevel tanítványokat, hanem csak mestereket!” – mondta Robert Schumann világhírű német zeneszerző, filozófus.

A digitalizációval a fényképek is időtállóvá válhattak, a “pillanat művészetét” az örökösen fejlődő adattárolók örökre megőrzik. Már nem sárgulhat meg a naptól a nagyi fényképe, vagy nem semmisülhet meg a féltve őrzött negatív. Ma már a “felhők” mindent megőriznek.

Dilettánsok sokszor mondogatják, hogy ma már könnyű kiváló fotósnak lenni, hiszen mindenkinek ott lapul a mobil a zsebében, s bármikor rengeteg képet lehet ellőni, gyakorlatilag korlátlan mennyiségben. Én ezzel nagyon nem értek egyet! Sokkal nehezebb ma elismert fotóművésznek, de akárcsak jó fotósnak lenni, mint régen! Annak idején minden közepesnél nagyobb méretű településen volt egy fényképész, a maga kis műtermével, laborjával. Köztiszteletben álló polgárok voltak, sokukra művészként tekintettek, pedig lehet, hogy az igazolványképeken kívül mást nemigen tudtak csinálni. Még ma is emlékszem gyermekkorom egy-két híres fotós dinasztiájára.

A másik a mennyiség kérdése. 60-70db felvételből könnyebb kiválasztani a jót, vagy 1500-2000 db-ból? Ha van, két pólóm könnyen eldöntöm, hogy melyiket vegyem föl, de ha van 300? Ahhoz már ízlés  és koncepció kell! Egy klasszikus filmes felvétel utómunkáihoz labor kellett, sötétkamra-lámpával, vegyszerekkel, nagyítógéppel. Egy maihoz, informatikai ismeret, számítógép méregdrága szoftverrel. A piros lámpa itt nem feltétel.

Tehát nagyon tehetségesnek kell annak lennie, aki ma kiemelkedő, egyéni látásmódú fotós akar lenni!

J. V. Sztálin – a volt Szovjetunió nagyhatalmú zsarnoka egyszer magához hívatta a szovjet filmművészet legjobbjait, hogy a hatékonyabb filmgyártásról adjon útmutatást nekik.

– Elvtársak? Hány film készül évente hazánkban?

– 1500, Sztálin elvtárs!

– És mennyi ezekből a remekmű?

– Úgy 4-5 db, Sztálin elvtárs!

– Értem… Akkor ezentúl mindig csak azt a 4-5db-ot készítsék el!

Kedves egybegyűltek, fotósok és fotóművészek! Kívánom, hogy minden évben önök is, ti is készítsetek minimum 4-5 db zseniális felvételt!

A kiállítást ezennel megnyitom, köszönöm a figyelmet!”

Forrás: Gasztonyi Kálmán

PROMENAD.HU, 2017-11-17 15:57:32

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-kiallitasa-nagyvaradon-183646

Eifert János kiállítása Nagyváradon

Az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület és a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum szervezésében a váradi vár Ştefan Tóth István Fotótechnikai és Fotóművészeti Gyűjteményének kiállítótermeiben a neves budapesti fotóművész, Eifert János képeiből nyílt kiállítás. Az Ars Poetica című kiállítás a hódmezővásárhelyi születésű fotóművész 40 nagyméretű, karrierje ötven éve alatt készített munkáiból összeállított válogatás. A tárlat bejárta már az egész világot és igazi jelenkori értéket képvisel. A kiállítást december 5-ig lehet majd megtekinteni.

„A fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az igazi művész, mielőtt lenyomná a gombot, beleviszi abba a pillanatba minden élettapasztalatát” – fogalmazott a Nagyváradi Vármúzeumban nyílt kiállításának megnyitóján, Eifert János budapesti fotóművész.

A tárlatnyitó közönségét a kiállításnak helyt adó vármúzeum képviseletében Diana Iancu üdvözölte, majd a szervezők Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület nevében Tóth István köszöntötte a művészt. A kiállított képeket Teodor Pantea egyetemi előadó méltatta, hangsúlyozván hogy a főként konceptuális, alkotói fotók világszínvonalúak és interdiszciplinárisak, vagyis többféle művészeti ág – a tánc, a festészet, a zene, és a digitális technológia – keveredik bennük.

Utolsó felszólalóként köszönetet mondott a szervezőknek és a közönségnek maga a művész, Eifert János is, aki 17 éven át táncolt, és a szombati tárlatnyitó alkalmával sem hazudtolta meg önmagát: robottánc mozdulatokkal megmozgatta és megpörgette az egybegyűlteket. A tánchoz és a kiállítás megnyitójához zenei momentumokat szolgáltatott a Duo Varadiensis, vagyis Lucian Maliţa (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa).

Az Eifert-kiállítás december 5-ig lesz megtekinthető a Vármúzeum 1. emeleti helyiségében keddtől vasárnapig 09–17 óra között.

Forrás: Asociatia Euro Foto Art

Fotók: Benyovszki Tünde, Erbsz Tibor, Illés Imi, Fodor István és Eifert János felvételei

Reggeli Újság

Bihar Megyei Napilap, Nagyvárad, 2017. november 15., szerda. XV. évfolyam, 3856. szám. Ára: 1 Lej

ARS POETICA KÉPEKBEN

„A fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az igazi művész, mielőtt lenyomná a gombot, beleviszi abba a pillanatba minden élettapasztalatát” – fogalmazott a nagyváradi várban nyílt kiállításának megnyitóján, szombaton, Eifert János budapesti fotóművész.

A tárlatnyitó közönségét a kiállításnak helyt adó vármúzeum képviseletében Diana Iancu üdvözölte, majd a szervezők Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület nevében Tóth István köszöntötte a művészt. A kiállított képeket Teodor Pantea egyetemi előadó méltatta, hangsúlyozván hogy a főként konceptuális, alkotói fotók világszínvonalúak és interdiszciplinárisak, vagyis többféle művészeti ág – a tánc, a festészet, a zene, és a digitális technológia – keveredik bennük.

Utolsó felszólalóként köszönetet mondott a szervezőknek és a közönségnek maga a művész, Eifert János is, aki 17 éven át táncolt, és a szombati tárlatnyitó alkalmával sem hazudtolta meg önmagát: robottánc mozdulatokkal megmozgatta és megpörgette az egybegyűlteket. A tánchoz és a kiállítás megnyitójához zenei momentumokat szolgáltatott a Duo Varadiensis, vagyis Lucian Maliţa (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa).

Az Eifert-kiállítás december 5-ig lesz megtekinthető a Vármúzeum 1. emeleti helyiségében keddtől vasárnapig 09–17 óra között.

Sz. G. T.

Kanizsaújság, 2017. nov. 10.

https://kanizsaujsag.hu/hir/201711/a-megujulas-lendulete

„A megújulás lendülete”

A képek témájához illően a Nagykanizsai Református Csillagfény Kórus nyitotta meg „A megújulás lendülete” elnevezésű kiállítást csütörtökön este a Thúry György Múzeumban. Az alkotások szorosan kapcsolódnak a reformációhoz és annak eszméjéhez. – Már több helyszínen bemutatták ezt a tárlatot, ami nagyon sikeres, nagy látogatószámot produkált bárhol is bemutatták. Úgyhogy nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt Nagykanizsán is bemutathatjuk ezt az igazán impozáns, elgondolkodtató és tényleg gondolatébresztő tárlatot – mondta Száraz Csilla a Thúry György Múzeum igazgatója.

A munkákat a reformáció 500. évfordulójára meghirdetett pályázatra készítettek amatőr és profi fotósok. A beérkezett több száz mű közül végül hatvankettőt választott ki a szakmai zsűri. – Ezek a képek szinte egy sorozat részeivé válnak és hangsúlyozzák azt a gondolatot, ami a reformáció, a megújulás lendülete. A minőség az technikai, szellemi értékrendben is fantasztikus, úgyhogy büszke vagyok, hogy ennek a kiállításnak a kurátora lehettem – fogalmazott Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátora.

A képeken templomok, imádkozó fiatalok és idősek, passiójátékok, és különféle vallási tárgyak láthatók. A kiállítás november végéig látható a Thúry-múzeumban.

PRIMĂRIA ORADEA, Vineri , 10 Noiembrie 2017, 9:30

http://www.oradea.ro/stiri-oradea/expozi-538-ia-artistului-fotograf-eifert-j-aacute-nos-efiap-din-budapesta

EXPOZIȚIA ARTISTULUI FOTOGRAF EIFERT JÁNOS EFIAP DIN BUDAPESTA

Conducerea Asociației Internaționale „Euro Foto Art”, în parteneriat cu Muzeul Cetății și Orașului Oradea, a pregătit pentru iubitorii fotografiei o expoziție de artă fotografică deosebită. Astfel, pe simezele sălilor de expoziții ale Colecției de Tehnică și Artă Fotografică  “Ștefan Tóth István” ale Muzeului Cetății și Orașului Oradea vor fi instalate fotografiile artistice ale reputatului artist fotograf Eifert János EFIAP din Budapesta.

Expoziția de artă fotografică intitulată “Ars Poetica”, organizată în cadrul Anului Sfântul Ladislau, cuprinde o selecție de 40 de fotografii de format mare, de la clasic până la modern, din creațiile de 50 de ani ale cunoscutului artist fotograf budapestan. Artistul fotograf Eifert János s-a născut în data de 8 mai 1943, în orașul Hódmezővásárhely (Ungaria) și expune pentru a doua oară în Oradea. Este considerat unul din reprezentanții profesiei și artei din Ungaria care a fotografiat în peste 40 de țări ale lumii și astfel a alcătuit o arhivă fără pereche. Creațiile sale nu se pot încadra într-un stil unitar, mai de grabă sunt diversificate, în permanență reînnoite, astfel că poate fi considerat un artist fotograf experimental. Creațiile sale cuprind subiecte de dans, nud, fotografie aplicată (creativă) și cele de peisaj.

Din creațiile sale au fost organizate 222 de expoziții personale, respectiv a participat la peste 1000 de expoziții de grup. Fotografiile sale au fost distinse cu sute de premii naționale și internaționale. Expoziția artistului fotograf Eifert János intitulată “ARS POETICA” este oglinda creațiior sale de viață, care prezintă diferite stiluri, rezultatele experiențelor care au colindat lumea întreagă, devenind valori clasice contemporane.

Publicul prezent la eveniment va fi salutat de către doamna Angela Lupșea, director al Muzeului Cetății și Orașului Oradea și de către artistul fotograf Ștefan Tóth AFIAP, președintele Asociației „Euro Foto Art”. Fotografiile vor fi prezentate de către criticul de artă dr. Ramona Novicov. Momentele muzicale vor fi susținute de artiștii Duo Varadiensis:  Lucian Malița (vioară) și Thurzó Sándor József (violă) din Oradea. Expoziția va fi vernisată oficial de către artistul fotograf Ștefan Tóth AFIAP, președintele Asociației „Euro Foto Art”.

Expoziția organizată în parteneriat cu Primăria Municipiului Oradea și Clubul Fotografic „Nufărul” Oradea va rămâne deschisă publicului vizitator până la data de 05.12.2017, de marți până duminică  între orele 10:00 – 17:00.

PROMENAD.HU, 2017. november 3.

http://promenad.hu/cikk/a-megujulas-lendulete-a-papp-laszloban-183190

A megújulás lendülete a Papp Lászlóban

A Reformáció 500 éves jubileumának központi ünnepségét, a Nemzeti Megemlékezést 2017. október 31-én, a Papp László Budapest Sportarénában rendezték meg. A Reformáció Emlékbizottság által szervezett nagyszabású rendezvény délelőtt 10 órától széles programkínálattal várta az érdeklődőket.

Az egyik emeleti helyiségben kiállításokat láthattunk, köztük A megújulás lendülete c. fotókiállítást, amelyet Eifert János rendezett Apáti-Tóth Sándor, Baán Katalin, Bakki Zsolt, Balázs Rolland, Bognár Benedek, Dajka Margit Judit, Durbák Zsolt, Eifert János, Fodor István, Füle Tamás, Gál István, Horváth Tamás, Ilku János, Izápi Laura, Kompán Julianna, Magyari Hunor, Makó András, Molnár Ferenc, Mudrák Attila, Nemes Zoltán ’mettor’, Olasz Ágnes, Papp Elek, Peterman Károly, Sebestyén István, Szabó Ferenc, Szöllősiné Haller Orsolya, Szőnyi István, Thaler Tamás, Tóthné Kiss Judit, Ujvári Csaba és Végh Attila képeiből. A másik teremben a gyerekek részére egész napos programok, színházi produkciók, táncprogram, foglalkozások, játékos vetélkedők voltak.

Az egész napos megemlékezést ökumenikus istentisztelet vezette be, melyre az igei ráhangolást Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök tartotta, míg a bűnbánati meditációt és az evangéliumhirdetést Bogárdi Szabó István református püspök. Igét hirdetett Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökomenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke.

Az Istentiszteletet követően Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, a program házigazdája köszöntötte a megjelenteket. Ezután tekinthettük meg a Reformáció Emlékév képi összefoglalóját. Lovász Irén énekét követően pedig sor került Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének beszédére. A miniszterelnöki beszéd után a népszerű énekes, Molnár Ferenc Caramel „Mely igen jó az Úristent dícsérni”énekfeldolgozását hallgattuk meg, majd két európai protestáns egyházi vezető: Gottfried Locher és Heinrich Bedford-Strohm köszöntötte videóüzenetében az ünneplő gyülekezetet. A programot vers, és a Kaláka együttes száma színesítette.

Az ebédszünet után, 13:00 órától a Keresztmetszet evangélikus és református fiatalokból álló könnyűzenei együttes műsora, illetve Bánki Beni reformáció témájú, slam poetry előadása színesítette a programot.

A 13.30-kor kezdődő gálaműsor részben a Reformáció Emlékévben lezajlott programokra, bemutatókra épült, részben pedig új, kifejezetten erre az estére készült produkciókból állt. Műfajában rendkívül változatos: filmbejátszást, verseket, kórusműveket, zenei produkciókat, könnyűzenei számokat, s tánckoreográfiákat is láthattunk a reformáció szellemében.

Zenei részről nagy szerepet kapott a Kaláka Együttes és Pálúr János, továbbá Tóka Ágoston orgonaművészek. Felléptek Mező Misi és barátai, míg Lovász Irén gyönyörű zsoltár részleteket énekelt. Magyarországi zenei ősbemutató is volt, Gárdonyi Zsolt „Calvin Suite” című harsona kvintettje, amelyre az Experidance táncosai mutattak be – szerintem nem túl jó – koreográfiát. Részletek hangzottak el a híres Sárospataki Hitvitából kiváló színművészek előadásában, akiktől az est folyamán ezen kívül több gyönyörű verset is hallhattunk. Akik ezeket előadták: Rajkai Zoltán, Lux Ádám, Quintus Konrád, Pap Katalin. Megtekinthettük a Reformáció Emlékbizottság kisfilm pályázatának nyertes alkotását, és a debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadásából is láthattunk részletet, amely a Reformáció Emlékév tiszteletére hirdetett drámapályázatot. Mindezt gyermeki bájjal és igazi művészettel a Vox Iuventutis debreceni gyermekkórus dallamai kísérték. Ezeken kívül az ezen az estén szerte Németországban egyszerre bemutatásra kerülő „Luther” című musical előadásába is bekapcsolódhattunk. A Pünkösdi Zene Misszió vezetésével ért véget a gálaműsor, amit Bényi Ildikó és Gundel Takács Gábor narráltak.
Forrás: Reformáció Emlékbizottság

Fotók: Olasz Ági és Eifert János

NAGYLÁTÓSZÖG.HU, 2017. szeptember 11.

https://nagylatoszog.hu/2017/09/11/eifert-janos-fotomuvesz-es-csato-tamas-festomuvesz-kiallitasa-az-otp-bank-galeriajaban/

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása

az OTP-bank Galériájában

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása látható Budapesten, az OTPbank Galériában, amelyet Matiszlovics Tibor, a MANK szolgáltatási igazgatója nyitott meg. Közreműködött: Gyárfás István dzsesszgitáros.
A kiállítás megtekinthető az OTP Bank Nyrt. aulájában (Budapest XIII. Babér u. 9.), 2017 szeptember 30-ig hétköznap 08 órától 18 óráig.

Matiszlovics Tibor megnyitóbeszédéből: „Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket EIFERT JÁNOS fotóművész és CSATÓ TAMÁS festőművész közös kiállításának megnyitóján.

Két olyan alkotó művész munkáival találkozunk itt, aki nem erőszakos újító modorral, hanem szinte gyermeki hittel, jobbító szándékkal fogalmazza meg mondandóját.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói egyaránt egyéni világot teremtenek.

Csató Tamás a művészettörténeti értelemben vett narratív festészettől a maga egyediségével és sajátos történeteivel tér el.

Végtelen ellentétes pólusokat forraszt egységbe mind Eifert, mind Csató Tamás tehetsége. A már-már hedonisztikus, magával ragadó érzékiség és a kíméletlen, éles tisztánlátás együtt él művészetükben.

Képeik minden részletének jelentősége van. Feltárják, megálmodják a lélek titkos rejtelmeit. A kép érzéki varázslatával ejtenek rabul minket. Ez a szépség nem a klasszikus harmónián alapul, hanem a látomás igazságán, lelki komplexitásán.

Csató feltűnően fejlett színérzéke, a képi felületet elrendező hajlama és nem utolsó sorban mondandójának tartalma, tematikai találékonysága, a különböző hangulatok, szituációk tolmácsolása avatja kiváló művésszé.  A festészet sok útja közül azt választotta, ahol emberközelben marad.

Figurális kompozíciói sorsokat hordozó momentumok. Elszigetelve a valós világtól, saját „személyes” térben jelennek meg. Mintha külön világban élnének, mintha valami időtlen lét megtestesítői volnának, melyben másként múlik az idő – ha egyáltalán múlik.

Ebben is rokonítható a két művész.

Eifert János művei egy végtelenül szenvedélyes nyelven, a mozgáson keresztül értelmezik a világot. Ez az ősi nyelv hihetetlen őszinteséggel tárja fel a legfájóbb és ugyanakkor legizgalmasabb tapasztalatunkat: azt, hogy minden mozgásban van, minden változik.

Nála a tárgyak is ugyanúgy mozognak, mint az emberi test vagy a természeti jelenségek. Alkotásain minden élővé és ezáltal elmúlóvá válik.

A képei azt a pillanatot ragadják meg, amiben egyszerre érzékeljük a múltat, a jelent és az előttünk álló pillanatot, ezért annyira összetettek és megmagyarázhatatlanok.

A stílus mindkét művésznél csak keret. Sokféleképpen töltik meg tartalommal. A művészet náluk utat talál az izmusok bármilyen béklyójában és bármilyen útvesztőjében. Nehéz lenne e két művész munkáit beskatulyázni.

Csató Tamás műveiben a realista, a szürrealista, a naiv, a szimbolista irányzatok sajátos szinopszisban léteznek egymás szomszédságában. Líra és szatíra, gyöngéd báj és nyers naturalizmus keveredik alkotásaiban.

Mindkettőjük művei álomszerű beszélő képek, az emberi lélekre koncentráló érzékeny kompozíciók.

Közös bennük a szürrealista látomás is. Képeiket az teszi igazán izgalmassá, hogy a meghökkentő képzettársítások nagyon pontosan megmutatnak nekünk valamit a világunkból.

Ezeket a látomásokat ajánlom igazán a figyelmükbe, mert mindig ezekből a víziókból születnek a nagy és jelentős változások, amiért érdemes dolgozni.

Csató Tamás festészetének mottójául Rodin gondolatát választotta: „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg!”

Kívánom Önöknek, hogy lássák meg!

A kiállítást megnyitom.”

VásárhelyiTV.hu, 2017. július 15.

http://www.vasarhelyitv.hu/hirek.php?hir=11287

Rangos díjat nyert el Eifert János

Eifert János fotóművészt az újvidéki Nemzetközi Triennálén aranyéremmel jutalmazta a világ legnagyobb fotográfiai társasága.

A Vásárhelyről elszármazott művész, ahogyan a pályája elején, most is táncos témájú képével nyűgözte le a zsűrit.

Idén is óriási érdeklődés övezte a vajdasági Nemzetközi Triennálét. A zsűri a kiírásban a színházhoz és a színpadi produkciókhoz szorosan kötődő alkotásokat vette górcső alá, így 24 ország fotóművészei közül kerültek ki ebben az évben a legjobbak. A Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség egyéni kategóriájában az aranyérmet a vásárhelyi származású Eifert János kapta.

– Ezzel nemcsak magamnak, de a magyar fotográfiának is hírnevet, elismerést szereztem. A Novi Sad-i megnyitó ünnepségen megtapasztalhattam, milyen nagy tisztelettel, szeretettel fogadtak bennünket, díjazottakat – mondta Eifert János fotóművész.

A vásárhelyi Eifert János 17 éven keresztül hivatásos táncos volt, közben kezdett el fényképezni. Az első sikereit éppen a táncról készített fotói hozták el számára. Majd hosszú évtizedek után szintén egy táncos kép repítette az első helyre a vajdasági triennálén.

– A kép maga egy nagyon érdekes produkciót mutat be. Fenyves Márk mozdulatművész egyik koreográfiájában, amelyben ő is szerepelt, a hét főbűn egyik jelenetét fogalmaztam meg formailag és tartalmilag jól a zsűri értékelése szerint- tette hozzá a világhírű fotóművész.

Eifert János pályája elején sok pályázaton szerepelt, majd eljött az az időszak, amikor ő értékelte mások munkáit. Idén télen pedig úgy döntött, újra megméretteti magát különböző fesztiválokon. A vajdasági elismerés mellett az elmúlt félévben több díjat is begyűjtött, amelyekre már csak tanítványai miatt is nagyon büszke.

2017. június 24., 25., szombat-vasárnap                                                             MAGYAR SZÓ

KILÁTÓ LVI. évfolyam, 24. szám

Szerkeszti: Mihályi Katalin

.

Eifert Jánosé a FIAP aranyérme

A Színház a Fotóművészetben 15. Nemzetközi Triennáléról

Fehér Dorottya

.

A 62. Sterija Játékok kísérő rendezvényeinek egyikeként került sor a 15. alkalommal megrendezett Színház a Fotóművészetben elnevezésű Nemzetközi Triennáléra, a beérkezett pályamunkák legjobbjait pedig a fesztivál ideje alatt a Szerb Nemzeti Színház Pera Dobrinovié színpadának előterében tekinthették meg az érdeklődők. Az 1965 óta három-évente megvalósuló rendezvény történeti áttekintése során szembeötlő az 1989 és 2002 közötti tizenhárom éves hiátus, hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy ez a rövidnek korántsem nevezhető szünet szerencsére nem vezetett a triennálé megszűnéséhez. A 15. fotóművészeti megmérettetés hivatalos katalógusában a díjazott alkotások mellett több összefoglaló táblázatot is találhatunk, melyeknek áttekintése során kiderül, a színházban tevékenykedő fotóművészek számára világszerte fontos a rendezvény reprezentatív jellege. A beérkezett alkotások száma ugyan a kétezres évek óta fokozatosan csökken, ennek ellenére sem elhanyagolható mértékű a jelentkezés: 2017-ben 34 ország művésze nevezett be a triennáléra, egyebek mellett Brazíliából, Kanadából, Egyiptomból, Németországból, Iránból, Japánból, Malajziából, Hollandiából, Dél-Afrikából, az Egyesült Királyságból, az USA-ból, Magyarországról, Bosznia-Hercegovinából, valamint Horvátországból.

Amikor egy-egy modellt vagy tárgyat szeretnénk lefényképezni, már a kezdetekkor számos problémával találjuk magunkat szemben: kiválasztani a helyszínt, megtervezni a díszleteket, beállítani a fényeket ahhoz, hogy végered­ményként jó fényképet kapjunk – írja felvezetőjében Dragoslav Mirkovié, az idei triennálé zsűrijének elnöke. A szín-házi fotográfia készítésénél ezeknek az előfeltételeknek egy része adott – teszi hozzá -, a fotós feladata pedig kivárni és megörökíteni a megfelelő pillanatot. Mirkovié azt tanácsolja a fotósoknak, hogy a színpadi történések mellett tanúsítsanak nagyobb érdeklődést a színházi élet bemutatása iránt – örökítsék meg azt is, hogy mi történik a kulisszák mögött, a ruhatárban, a sminkasztalok mellett, hiszen ezek az előkészületek az előadás látványvilága és befogadása szempontjából döntő fontosságúak, és a 2017. évi pályázatra is kimondottan kevés ilyen jellegű pályamű érkezett. A zsűri a kimondottan a színházhoz és a színpadi produkciókhoz szorosan kötődő alkotásokat vette számításba, ezért a különféle zenei eseményekről, a fesztiválokról és karneválokról készült fényképeket nem fogadták el, így 24 ország alkotói közül kerültek ki az idei legjobbak.

A Dragoslav Mirkovié, Radojica Rasa Milojevié, Antoan Bozhinov, Sonja Zugié és Marina Sremac összetételű zsűri döntése értelmében a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) egyéni kategóriájának aranyérmét a magyarországi Eifert János kapta Fenyves Márkról készített fotójáért. Második helyezett, azaz ezüstérmes a brazil Júlio Appel lett a Marat/Sade című előadásról készített fényképével, a bronzérmet pedig az orosz Vladimir Postnov vitte el a Dead End című produkcióról készült fotójával. A FIAP legjobb fotósorozatáért járó arany-érmet szintén Vladimir Postnov érdemelte ki a Mozart és Salieri című előadás fényképezéséért. A Szerbiai Fotószövetség ezüstérmét egyéni kategóriában a magyarországi Mészáros Csaba kapta a Blackbird című előadásról készült fény-képéért, bronzéremmel pedig a szlovén Nika Erjavecet tüntették ki a Metamorphosis I. című előadás megörökítéséért. A Szerbiai Fotószövetség a legjobb fotó-sorozatnak járó aranyérmet a magyaror­szági Huisz Istvánnak ítélte oda a Hogy vagy, Hérakleitosz? című produkcióról készült sorozatáért.

.

Eifert János: Fenyves Márk a ‘7 Főbűn’-ben / Mark Fenyves in the ‘The seven deadly sins’

VÁSÁRHELYI HÍREK, 2017. Június 28.

http://www.vasarhelyihirek.hu/a_termeszet_magaval_ragado_pillanatai

Félperces

A természet magával ragadó pillanatai

Július elsején nagyszabású természetfotó kiállítás nyílik Mártélyon a vásárhelyi származású fotóművész, Eifert János mentorálásával.

A DaDalia Galeria Fotóköre második természetfotó pályázatára az A (Nyílt) kategóriában bármilyen témájú természetfotóval lehetett nevezni (makró, növény, állat, táj stb.), a B (Táplálkozás) kategóriában pedig a ragadozók akció dús zsákmányolásától a növények fogyasztásán át a rovarok rágcsálásáig a mozgalmas, látványos táplálékszerzést és táplálkozást bemutató képekkel.

Dovicsin András, a DaDalia Fotókör vezetője, a természetfotó pályázat fő szervezője összesítése szerint 8 országból 69 nevezés érkezett. A beérkezett 421 fotóból az Eifert János, Horváth Imre, Törköly József  fotóművészekből álló zsűri június 17-én tartott válogatásán 32 pályázó 80 fotóját javasolta kiállításra.

A Mártélyi Faluházban, július 1-én, 15 órakor nyíló kiállításon tehát a pályázat 80 nyertes fotója látható majd.

DNEVNIK.RS, 2017. május 26.

https://www.dnevnik.rs/kultura/te-tar-u-fo-graf-skoj-umet-no-sti-26-05-2017

Отворена изложба Позориште у фотографској уметности (Фото)

НОВИ САД: Изложба изабраних радова с 15. Међународног тријенала “Позориште у фотографској уметности” отворена је вечерас непосредно пред званични почетак 62. Стеријиног позорја у фоајеу сцене „Пера Добриновић” СНП-а.

“Постоје традиције које треба неговати без обзира на изазове. Тријенална изложба позоришне фотографије спада у такве традиције”, изјавио је вечерас уметнички директор Битефа Иван Меденица, отварајући поставку.

Према његовим речима позоришна фотографија није само историјски документ, сведочанство о актуелној продукцији или маркетиншко средство, она је уметност по себи и за себе.

Поставком је обухваћено 97 фотографија, а жири је прегледао укупно 393 фотографије 98 уметника из 34 земље и међу њима одлучио о наградама.

Златну медаљу ФИАП у конкуренцији за појединачну фотографију освојио је Јанош Ејферт из Мађарске, друга награда је припала Хулиу Апелу из Бразила, а трећа Владимиру Постнову из Русије, који је освојио и прву награду за колекцију фотографија.

Лауреат сребрне медаље Фото савеза Србије за појединачну фотографију освојио је Чаба Месарош из Мађарске, а док је бронзану добио Ника Ерјавец из Словеније, а за колекцију фотографија златном медаљом награђен је Иштван Хуис из Мађарске.

М.Стајић

Фото: Јелена Ивановић

LIBRARIUS kortárs kult magazin

Eifert János rangos nemzetközi fotóművészeti díjat nyert

Eifert János rangos nemzetközi fotóművészeti díjat nyert

A Szerk.

on 2017-05-24 at 14:00

A FIAP – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (Fédération Internationale de l’Art Photographique) szervezetét 1950-ben Svájcban alapították 15 ország, köztük Magyarország autonóm fotográfusai. 2006-ban a szövetségnek már 86 ország a tagja. Minden országot csak egy országos szakmai szövetség képviselhet szavazati joggal a FIAP-ban. Ezt a képviseletet kezdetben a Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1997-től pedig a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) látja el.

A FIAP legfőbb célkitűzése a fotográfia népszerűsítése, szakmai továbbképzések szervezése, nemzetközi fotókiállítások rendezése, a nemzeti szakmai kiadványok közös gyűjteményben való megőrzése (Párizs) és közhasznúvá tétele, az aktuális közgyűlést rendező országok fotókultúrájának intenzív népszerűsítése.

A világ különböző helyein – Buenos Aires (Argentina), Montevarchi (Olaszország), Konya (Törökország), Muscat (Oman), Jinan (Kína) és Grad Negova (Szlovénia) – létrejöttek u.n. FIAP kiállítási központok (FIAP Exhibitions Center). Most – 2017. május 13-án – éppen Szlovéniában, Grad Negova-ban nyílnak kiállítások (Janos Eifert: Ars Poetica; Vladimir Arsovski: Trenutki; Matej Peljhan: Postoj trenutek; Janez Kramar: Darilo ledene dobe), amelyek 2017. szeptemberéig láthatók majd.

A kiállításokat Ivo Borko, a Szlovén Fotóművészek Szövetsége elnöke nyitotta meg, Grad Negova polgármestere és a PRO KULTURA intézmény igazgatónője köszöntőjükben üdvözölték a megjelent fotóművészeket – Eifert János (Magyarország), Vladimir Arsovski (Macedónia), Janez Kramar (Szlovénia) – és megköszönték részvételüket.

„Hogyan került a kiállításom a Grad Negova ( FIAP Exhibitions Center) kiállítótermeibe? Személy szerint értékelve az eseményt, mondhatom, megtisztelő volt már maga a meghívás is – a fogadtatásról nem is beszélve – hiszen Ivo Borko alapos munkát végzett: nemcsak a nemzetközi sikeres szerepléseim alapján választotta és hívta meg az Ars Poetica c. kiállításomat, hanem meg is nézte azt Nagykanizsán, a Thury György Múzeum Magyar Plakát Házában.
A megnyitó beszédében és a plakáton olyan vastagon fogott a ceruzája az elismerések megfogalmazásában, hogy szinte magam is elpirultam.”

PROMENAD.HU,2017. május 24.

http://promenad.hu/cikk/mario-blanco-magyarorszagon-177961#_=_

Belföldi Hírek

Kovács Péter | 2017-05-24 06:14:35

Mario Blanco Magyarországon

Hogy ki is az a Mario Blanco, akit Bali Dalínak is neveznek a Távol-Keleten, és akinek a fotókiállítása nemrég nyílt meg Esztergomban,​ ​a Rondella Galériában?

A választ tőle kaptuk, hiszen május 18-án a Berekai Art stúdióban ​(Budapest, Andrássy út 17.), a tiszteletére szervezett estélyen mesélt életéről, Baliról és a művészetéről. Az estnek volt még egy emlékezetes mozzanata is, amikor Mario Blanco átvette Eifert János fotóművész mestertől a magyar fotósok tiszteletbeli nagydíját a Magyar művészetért végzett tevékenységéért.

Tehát Mario Blanco egy balinéz festő és fotós. Ubudban született Balin, 1962. július 4-én. A híres spanyol művész, Antonio Blanco második gyermeke. Kora gyermekkorától kezdve művészet vette körül. Kétségkívül édesapját, Antonio Blanco-t tartották a leghíresebb művésznek Bali szigetén, aki a “Blanco Reneszánsz Múzeum” alapítója volt. Mario Blanco ötévesen festette első olajképét, majd Denpasarban tanult tovább az Udayana Egyetem művészeti karán, ahol sikeresen diplomát szerzett. Jelenleg ő a hivatalos fáklyavivője Antonio Blanco örökségének. tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco Hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára. 2014-től Mario Blanco a házigazdája a nemzeti “ANTV” televízió fotográfiával foglalkozó műsorának, a “Mata Lensa”-nak, ahol lehetőséget kapott arra, hogy a különböző részekben Indonézia különleges helyeit mutassa be, mint például Mentawai, Wamena, Sumatra, Benjarmasin, Yogyakarta. Mario Blanco esetében a fotográfia tudománya a festészet tudományából ered, ezért kombinálja a fotózást és a festészetet, így fotóművészete éppen olyan erteljes és élményszer, mint festészete. Mint már korábban említettük, Mario Blanco-t Bali Dalínak is nevezik a Távol-Keleten, mert szürreális birodalmat és múzeumot hozott létre Ubudban, a Balin található művészvárosban. Múzeumát Blanco Renaissance Museum-nak hívják (honlapja: www.blancomuseum.com). Édesapja Antonio Blanco spanyol származású festőművész, Salvador Dalí művésztársa volt, aki Balin telepedett le és alkotta meg stúdióját, melyet a fiú, Mario Blanco fejlesztett varázslatos birodalommá. Édesapját is Bali Dalínak hívták, de mára fia Mario Blanco örökölte ezt a művésznevet.

Tehetsége kifinomult tájképeken keresztül fejeződik ki, ahol saját látomásain keresztül a balinéz kultúra fokozatosan jelenik meg. A fotózásban az emberek és a kultúra felé specializálódott. Halhatatlanná szeretné tenni Indonézia és elsősorban Bali egyedülálló kultúráját, valamint az ott élő csodálatos embereket. Balin a kultúra egy történelmi örökség, amely generációról generációra öröklődik, és amelyet ők nem fognak elhagyni. Mario Blanco hisz abban, hogy a jelenlegi kultúra fotókon való rögzítése képes az idő pillanatait és a történelmet bemutatni a következő generációk számára.

​Mario Blanco feleségével és lányával először járt Magyarországon és Európában. Nagyon megszerette Magyarországot az itt eltöltött napjai alatt. Utazásának elsődleges célja kiállításának megrendezése, amely 2017. május 13-án nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériájában, az Eurohíd Alapítvány és a DonorArt szervezésében. A kiállítás május 28-ig látogatható (hétfő kivételével), 11:00-16:00 óra között. A kiállítás létrejöttét az Budapesti Indonéz Nagykövetség is támogatta, így a kiállítás megnyitóján gamelán zene, indonéz táncosok, ételbemutató és dekoráció fogadta a vendégeket. Mario Blanco 100 fotót hagy itt Magyarországon, hogy a DoNor Art több helyen kiállíthassa művészetét barátaik segítségével.​

Mario Blanco és a DoNor Art (Szük Norbert festőművész és Dezséry Dorottya fotóművész házaspár) szervezései és testvéri barátsága meseszerű. Együtt szerveznek lélegzetelállító művésztáborokat és túrákat fotósoknak, festőművészeknek és kalandvágyó turistáknak Balin, Indonéziában és Magyarországon. ​Fontosnak tartják a két ország közötti kulturális- és művészeti kapcsolatokat, és szeretnék megismertetni a magyar emberekkel Indonéziát/Balit  a DoNor Art és Mario Blanco, valamint Eifert János fotóművész szervezésében és vezetésével.

​Forrás: Szük Norbert​

Fotók: Mario Blanco, Hadaghian István, Erhardt László, Mécses Éva Hilda, Szük Norbert és Eifert János

Umetnost projektovane slike

Umetnost projektovane slike

Autor PhotoBoss – 21. маја 2017

Janoš Eifert, jedan od najznačajnijih i najpoznatijih u svetu mađarskih fotografa, će gostovati u Fotografskom klubu Vojvodina 26. maja 2017. godine u 20 časova. On je jedan od nagrađenih autora na 15. trijenalu pozorišne fotografije u Novom Sadu koje se otvara tog istog dana. Tada počinje i najznačajnija pozorišna manifestacija Sterijino pozorje, a ovo fotografsko trijenale je svakako u slavu pozorišta i svih onih koji su mu posvećeni i duhom i poslom.

Eifert kreira multivizuelne slajd projekcije od 1985. godine. Ugledao se na majstore, ili bolje reći njegove uzore – Dozvald Janoš, dr Srđan Plavša, Žak Miler, dok je umetnost dr. Lajoša Vegvarija – u velikoj meri su uticala na njegov stil, koji odlikuje odsustvo teksta, seksualnost, vizuelna mašta, specifičan sistem simbola i slika, a zvuk na osnovu unutrašnjeg kretanja i virtuozne dikcije.

Bio je na čelu liste autora Međunarodne federacije fotografske umetnosti (FIAP) u 1993. sa multivizuelnim slajd projekcijama pod nazivom „Ples“ i „Ples vatre“ koje su izabrane od strane FIAP-a za njihovu istorijsku zbirku. Potom je usledio poziv na prezentaciju u Fotgrafskom kino klubu u Parizu (studio Raspail).

U 1994. godini predstavlja radove i drži predavanja na turneji u Velikoj Britaniji na poziv Kraljevskog fotografskog društva, a nakon toga ide na turneji po Nemačkoj, Austriji, Italiji, Slovačkoj i Rumuniji.

Multivizuelna slajd projekcija (diaporama fr.)nastaje kada se udruže projektovana slajd fotografija i dramaturgija zvuka u specifičnoj tehnici projekcije. Ona je srodna fotografiji i filmu. Fotografije se zajedno projektuju, mogu preklopljeno u nizu ili jedna pored druge sukcesivno, a sve uz pomoć višestrukih slajd projektora.U projekciju se pažljivo ugrađuje zvuk (muzika, ljudski govor, buka, montirani zvuk) kao pratnja vremenskoj promeni fotografija koja ide u jednom vremenskom toku, ali često u oba smera vremenskog toka. U multivizuelnoj projekciji u osnovi dva faktora igraju ključnu ulogu: vrijeme i način promene slajdova. Projektovanje fotografije na drugu, i prikazivanje kretanja u montaži, se razlikuje od kretanja na filmu, i može da podstakne niz asocijacija. Posebno je slajd projekciji, u zavisnosti od broja slajdova, potrebna kontrolna sinhronizacija jedinica. Danas je sve kontrolisano računarom.

Digirama – se zove multivizuelna slajd projekcija, digitalnih fotografija koja promovišu nove forme, koje nastaju softverski i ona je nastala na početku trećeg milenijuma. Odgovora nekadašnjoj multivizuelnoj slajd projekciji dodajući joj nove oblike

Janoš Eifert je član žirija mnogih međunarodnih festivala, a često je pozivan da bude predavač u raznim državama. Kao nastavnik, unapređuje nastavu prikazujući svoje složene multivizuelne slajd projekcije – a kao sredstvo za rad – koristi ih u obrazovanju.

On je učestvovao u organizovanju nekoliko domaćih i međunarodnih diaporama festivala kao što je MEDIAVAVE Međunarodni diaporama i CD-ROM festival, u Djeru Mađarska. Njegovi radovi, ili njihovi delovi su prikazivani na mađarskoj televiziji.

U poslednjih nekoliko godina, koristi digitalnu tehnologiju, a 2005. godine, i je sa Radisić Milanom ko-autor, kada prave drugačiju diaporame na zahtev Mađarskog udruženja psihijatara Ona je koncipirana u tom duhu. Sastavlja nove alate, a napredni oblik digirama (digitalne multivizuelne slajd prezentacije) su predstavljene u Austriji, Kini, Indiji, Kanadi, Švajcarskoj, Makedoniji, Slovačkoj i Mađarskoj.

Predavanje je otvoreno za sve zainteresovane. OBEZBEĐENO JE SIMULTANO PREVOĐENJE SA MAĐARSKOG NA SRPSKI JEZIK. Zbog ograniočenog broja mesta molimo Vas da se prijavite putem emaila. Svi koji se prijave isključivo putem emaila office@fkv.rs i dobiju potvrdan odgovor moći će da prisustvuju predavanju besplatno. Prijava je do četvrtka 25. maja u 22h. Predavanje se održava 26.05.2017. od 20h u Bulevaru oslobođenja 22, Novi Sad (sedište Mense gde klub sprovodi aktivnosti i predavanja-VIDI MAPU u kontaktima na sajtu)

BIOGRAFIJA:

Janoš Eifert je rođen 8.maja 1943. godine u mestu Hodmezuvašarhej, Mađarska
Od 1960. godine do 1977. godine je profesionalni plesač. Počeo je da se zanima za fotografiju 1968. godine tokom gostovanja njegove plesne trupe u inostranstvu.
1977: Fotograf je u časopisu „Lobogó“, 1978-88 u časopisu „Búvár“, 1991-92 u „Képes Extra“, 1991-93. časopis „BOOM“, zatim „Új Tükör“, „Népmüvelés“, „Muzsika“, „Világ Ifjúsága“ i drugim časopisima.
1984: Umetnički direktor u „Sebesvíz International Workshop“; drži kurseve fotografije na „Erste Werkschule für Fotografie“ u Soltau, „Höhere Graphische Bundes- Lehr- und Versuchstanstalt“ u Beču, and „BodyArt“ in Bajrotu. Vodeći je predavač na master-kursu pri Mađarskom fotografskom savezu.
1985: Osvaja više glavnih nagrada na prestižnim međunarodim festivalima sa multivizuelnim slajd prezentacijama: „Hard Rocks“ (1985), „Vraćeno vreme“ (1987), „Bilo jednom jedno selo“ 1988: „Situation Report“ (1989), „Karneval u Veneciji“ (1989), „Predstavljam svoju ženu“ 1990: „Ples vatre“ (1991), „Maske“ (1992), „Uvod“ (1995), „Inače“(2005), „Pogled“, „Lavirint“ (2006).
1993: Njegove multivizuelne slajd prezentacije „Ples” i „Ples Vatre” su selektovane u istorijsku muzejsku kolekciju FIAP-a.
1994: Obišao je sa dioporamom Veliku Britaniju, na poziv Kraljevskog fotografskog društva,
a takođe je bio u Nemačkoj, Austriji i Italiji
1998: umetnički je direktor I. Nationalne fotonedelje,
1999: predsednik savetodavnog odbora II. Nationalne fotonedelje, i direktor festivala „Mesec fotografije“ 2000, 2002.
2000: koosnivač i prvi umetnički direktor je Savremene dokumentarne zbirke fotografija osnovane od Nationalne Széchenyi biblioteke i Mađarske fotografske asocijacije, zamenik predsednika HUNGART-a, ekspert, član njenog umetničkog saveta.
2001: radio je kao fotoereporter u FotoVideo i Foto Mozaik-u; umetnički je direktor Galerije nacionalnog plesnog teatra
2001-2006: živi i radi u gradu Đeru /Mađarska/.
2002-: nastavnik Mađarske plesne akademije, Škole plesa i likovne umetnosti u Đeru, i Sokratove tehničke škole; predaje fotografiju, novinsku fotografiju i novinsko izdavaštvo.
2002-2004: Umetnički je direktor MEDIAWAVE-festivala (Györ / H)
2004-: Umetnički direktor je Zoom Magazine
2005-: Glavni je fotograf naslovnih strana „Györi Hét“.
2006: Na poziv Kineske foto-asocijacije je boravio u Kini

Tekst pripremili:
Edita Sabo i Milovan Ulićević

NAGYLÁTÓSZÖG.HU

https://nagylatoszog.hu/2017/05/17/muzsajuk-a-no/

KULTÚRA.HU, 2017.05.08.

Pont a kultúráról

http://www.kultura.hu/muzsajuk-no

Múzsájuk: A NŐ

Meztelenül úszó, origami madarak között táncoló, vörösposztót lebegtető, Botticelli Vénusza mellett megszülető nők. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből az Átrium Galériában. A tárlatot Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.

„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”

(Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotográfus és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Exupéry ebben a néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Az Átrium Galéria legújabb kiállítását május 5-én nyitotta meg Feledy Balázs Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. A művészeti író a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni” – mondta a művészeti író.

A balerina álma című festményen például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói számomra mindig erősen erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros lepel, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.

„Azért jelennek meg egymás mellett Tamás és János képei harmonikusan, mert míg Tamás él a fotorealisztikus eszköztárral és egy szépségeszmény mentén alkot, János kísérletező alkat, aki bravúrosan hozza a nő megjelenítésének újításait. A festmény mintha fotó volna, a fotó mintha festmény volna” – fűzte hozzá Feledy Balázs.

Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 5. és 24. hétköznap 9 és 19 óra között. Hétvégén programfüggő.

Jámbor- Miniska Zsejke

CIVILEK.HU, 2017. április 26.

https://www.civilek.hu/hirek-osszes/eifert-janos-nezni-latni-lattatni/

Komaromonline.sk

Eifert János: A fotográfus feladata – nézni, látni és láttatni

EIFERT JÁNOS: “NÉZNI, LÁTNI, LÁTTATNI.” 2017. ápr. 26. Komárom Kiemelt cikk

Eifert János: nézni, látni, láttatni – ez a képíró feladata.
A Helios Fotóklub rendezésében, a 26. Komáromi Napok és a Nemzetközi Magyar Fotóhét keretében kedden a Duna Menti Múzeumhoz tartozó Zichy-palota Fotógalériájában nyílt meg Eifert János budapesti fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége volt elnökének Ars Poetica című kiállítása. A Komáromban szeptember 18-ig látható anyag ízelítőt nyújt a világviszonylatban elismert művész fél évszázados életművéből.

A délutáni megnyitó ünnepség elején Szűcs Melissa, a helyi művészeti alapiskola diákja előadásában hallhattuk Leonarditól a Capriccio-polka című zeneművet, zongorán kisérte tanára, Kisjakab József. Majd Nagy Tivadar mérnök, a Helios Fotóklub elnöke és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke köszöntötte az alkotót és a további jelenlevőket, köztük Stubendek Lászlót, Komárom város polgármesterét, Danis Jánost, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége etikai bizottságának elnökét, dr. Sipos Annát, a Duna Menti Múzeum igazgatóhelyettesét és kollégáit, továbbá Gráfel Lajost, a Helios Fotoklub alapitó elnökét és annak tiszteletbeli tagját, Fedor Gabčan professzort, fotóművészt, valamint Štefan Pirohárt, az érsekújvári Hexagon Fotóklub elnökét, illetve a Komáromi Regionális Népművelési Központ, s nem utolsósorban a Helios Fotóklub további tagjait.

Nagy Tivadar méltatásában Eifert János fotográfiáról tett vallomását idézte: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. Ez jelenti a világ megismerésének lehetőségét, a találkozásokat, az új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni, látni, láttatni – ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén“.

Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen, 1960-1977 között a budapesti Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa volt, s 1968-ban kezdett el fotografálni.

„Szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. Eddig 217 önálló kiállítása volt, továbbá 900 csoportos kiállításon szerepelt világszerte, 200 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, a hazai és a külföldi lapokban, valamint könyvekben, egyéb kiadványokban, az elektronikus sajtóban és az interneten. Filmekben, televíziós műsorokban színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel a fotóit, s ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, illetve sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. Különböző fotográfiai könyvei jelentek meg. Ha munkásságát, díjait, önálló kiállításait részletesen fel akarnám sorolni, akkor nagyon sokáig még itt kellene állnunk, ezért beszéljenek inkább a képei“ – foglalta össze a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével 2012-ben kitüntetett művész eddigi pályáját Nagy Tivadar, aki a Helios Fotóklub nevében komáromi kiállítása emlékére egy emléklapot adott át az alkotónak.

Miután Eifert János megköszönte komáromi tárlata megrendezését és a város nevében Stubendek László polgármester is üdvözölte őt, Leonardi Tarantella című szerzeménye hangzott el a Szűcs-Kisjakab páros tolmácsolásában.

Végül a jelenlevők a fotóművész élvezetes tárlatvezetése során alkotómunkája kulisszatitkaiba is betekintést nyerhettek. Egyebek mellett a számára a szakmai elismertséget meghozó Marcel Marceau francia pantomimművészről és a Versailles-i kastélyparkban XIV. Lajos király uralkodása idején ültetett platánfákról készített A fák temploma című híres műve, valamint hármasképei születéséről, továbbá az alkotóember számára nélkülözhetetlen isteni szikra és a mély gondolatiság, illetve a fotómodellek iránti empátiakészség jelentőségéről is beszélt. Azt is elárulta: akadt olyan képe, amely publikálásának az árából pár évtizeddel ezelőtt akár autót is vehetett volna, „mivel akkor még a kiadók fizettek a jó fotókért, nem úgy, mint ma…“.

Eifert János a megnyitó ünnepségen egyedül portálunknak nyilatkozott: „Komáromban ez az Ars Poetica az első nagyszabású kiállításom – az eddigi fél évszázados életművemből egy kisebb válogatás, amely szeptember 18-ig szemrevételezhető. Az itt kiállított legkorábbi képem Marcel Marceau francia pantominművészről 1968-ban készült, a legújabb pedig nemrég az egyik tanítványomról készített portré, amelyet itt mutatok be először. Korábban az egyik Komáromi Napok alatt egy napra az Anglia-parkban állították ki néhány fotómat, majd pár diaporámámat is bemutathattam“.

Mostani tevékenységeiről a Hírek.sk kérdésére azt is elmondta, hogy továbbra is folytatódnak az önálló kiállításai, „amelyek azért fontosak, mert az érdeklődőknek szeretném megmutatni a képeimet és azokon keresztül átadni nekik bizonyos üzeneteket. Egyaránt szívesen találkozom a dícsérő szavakkal és a jóindulatú bírálatokkal, mert számomra mindennemű visszajelzés számít. Sokat utazgatom, hiszen a világ felfedezése a kíváncsiságomat is kielégíti, és nagyon sok olyan elméleti dologgal foglalkozom, amihez ily´módon szerzem meg a gyakorlati igazolást. Szerdán már Nagykanizsán leszek, ahol a nagyobb lélegzetű életmű-kiállításomat bontjuk le, s az anyagot máris viszem Szlovéniába, ahol az majd május 20-tól lesz megtekinthető. Később pedig további külföldi helyszíneken lesz látható“.

Azt is elárulta, hogy eközben folyamatosan tart előadásokat és másoknak is rendez kiállításokat: „Eddig már Soprontól Zircen keresztül Budapestig öt helyen állították ki azt az általam összeállított, nagyobb volumenű kiállítási anyagot, amely a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatra érkező művek javát tartalmazza. Megfelelő tágas térben esetleg majd azt is szívesen bemutatnám a Felvidéken, ha erre felkérést kapnék…“ – mondta végül Eifert János, akinek a komáromi kiállítása szeptember 18-áig látható.

Forrás: Hirek.sk

ÉRDI ÚJSÁG, 2017. április 5.

http://www.erd.hu/data/cms750072/ERDI_UJSAG_2017._evi_13._szam.pdf

Kércz Tibor kiállítása a galériában

Természetes szépségek

Első ránézésre, s talán a másodikra is nehéz eldönteni, festményekkel vagy fényképekkel állunk szemben? A múlt pénteken ritka alkalomnak lehettek tanúi a művészetkedvelők: a galériában első ízben kerültek közszemlére különleges természetfotók. Igaz, az Érdi Galéria egyszer már otthont adott egy fotókiállításnak. Pár éve a tetőtérben Arató Zsolt Fények és árnyak című tárlatának lehettünk szemtanúi. A múlt pénteken megnyitott, hazai és egzotikus tájakon készült, különleges természetfényképekből összeállított kiállítás bizonyította: a képzőművészet házában a fotográfiának is helye van. Kércz Tibor a Természetes szépség címet adta tárlatának, s valóban kizárólag szépségeket látunk, amelyek az organikus világból a fényképezőgép objektívén keresztül ki- és megragadott pillanatokat tárnak elénk. A szokatlanul nagyszámú közönség jó hangulatáról elsőként a fotóművész fia, Kércz Viktor gitárjátékával gondoskodott, aki saját szerzeményével szórakoztatta a közönséget. Majd a kiállítást Eifert János fotóművész nyitotta meg. Hangsúlyozta: bár Kércz Tibor csupán négy évvel ezelőtt robbant be a fotográfusok világába, de nemcsak emiatt mondható fiatalnak a szakmában, hanem a stílusát, lendületét és alkotói alapállását tekintve is a korszerűséget, a maiságot, a 21. század élettempóját hozta magával. Mégis érdekes, hogy ha a fotóművészeti életrajzát kellene megfogalmazni, igencsak vékonyra sikeredne, hiszen alig pár évet ölel fel a tevékenysége. Ám ez mégis elegendő volt ahhoz, hogy a sajátos stílusú és témájú képeivel a hazai és nemzetközi pályázatokon olyan kimagasló sikerrel szerepeljen, hogy nemcsak magának, hanem a magyar fotográfiának is dicsőséget szerezzen – mutatott rá Eifert János, hozzátéve: Kércz Tibor képei a természettudományos ismereteket és a művészit – beleértve a fotóművészet technikai és esztétikai ismereteit – vonják egybe. A natura iránti elkötelezettség a fotográfusok részéről nem egy új dolog, gondoljunk csak arra, hogy valamikor az 1800-as évek végén szavazták meg Amerikában, hogy legyenek nemzeti parkok, szigorú védettséggel. A fénykép kezdetektől fogva fegyver volt ahhoz, hogy a természeti örökségünket óvva-védve az utókor számára szinte érintetlenül megőrizve átadjuk. Tibor is ezt teszi már négy éve, hiszen annak ellenére, hogy vegyészmérnökként dolgozik, minden szabadidejét a családjával és a természetben tölti. Fényképezőgépével olyan területekre látogatott el, s olyan pillanatokat örökített meg, amiért keményen meg kellett dolgoznia. Képei akár a képzőművészetben is megállják a helyüket. Tökéletes kompozícióval, a színek szinopszisát is remekül érvényesítve készültek, s valamennyi alkotásán látható, hogy a saját érzéseit is bele tudta vetíteni, még akár egy erdei felvételbe is. A művek létrejöttekor a legfontosabb az a belső erő, az a késztetés, amint egy-egy élmény vagy egy különleges pillanat szinte rögtön provokálja a fotográfust, hogy kezébe vegye a gépét – zárta szavait Eifert János, aki ezután tárlatvezetést is tartott az érdeklődőknek. Kércz Tibor fotókiállítását április 22-ig tekinthetik meg a galéria nyitvatartási ideje alatt.

Bálint Edit

“A megújulás lendülete” c. kiállítás megnyitója Zircen – Svarcci.blog, 2017. március 13.

http://svarcci.blog.hu/2017/03/13/_a_megujulas_lendulete_c_kiallitas_megnyitoja_zircen

LIBRARIUS, 2017. március 13.   12:00

Gyönyörű lányok álom és valóság között

Gyönyörű lányok álom és valóság között

A Szerk. on 2017-03-13 at 12:00

„A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg!”Rodin

Életem során mindig elbűvölt az a sok szépség, amivel a Teremtő olyan gazdagon megajándékozott bennünket. Ahogyan a mottóul használt Rodin gondolat is állítja, a szépség valóban mindenütt ott van. Néha harsog, néha pedig szerényen bújik meg, selymes puha fényekben, vagy az árnyékok izgalmas rajzolatában. Az én feladatom nyitott szemmel járni, és megmutatni a szépséget úgy, ahogyan engem megérint. Bízom abban, hogy ezen az oldalon keresztül egymásra találunk azokkal, akiket vonzanak az általam rögzített szépség élmények

– írja magáról Csató Tamás festőművész, akinek Álom és Valóság című kiállítása az Újpest Galériában (Budapest, Árpád út 66.) nyílt meg március 10-én. A kiállítást Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitotta meg.

Aztán így folytatja:

Majdnem ugyanolyan normális gyermek voltam, mint bármelyik. Iskolába jártam, és játszottam is mint a többiek, de ha választani lehetett, akkor inkább rajzoltam.      Középiskolai éveim alatt kerültem a Debreceni Meggyesi Ferenc Festőkörbe, ahol Félegyházi László és Bíró Lajos festőművészek tanítottak rajzolni, napi 3 órában. Ezt követően magántanítvány lettem Gábri Albert festőművésznél. Igen hasznos éveket töltöttem el a mester tanyáján található műteremben. Sokat dolgoztunk, rendszeresen zsűriztettünk és kiállítottunk vidéki művelődési házakban, és a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központban is. Rendszeres kiállítója vagyok fővárosi kiállítótermeknek és 2014-ben részt vettem egy Szöulban megrendezett csoportos kiállításon. Munkáim rendszeresen megjelennek a Nyírségi Gondolat című független irodalmi művészeti folyóiratban. 2016. márciusa óta az OTP Bank Galéria kurátoraként kiállítások rendezésével is foglalkozom.

Az álom köztudottan kimeríthetetlen ihletforrása a művészeteknek. Csató Tamás festőművész egész alkotói világának ez a központi eleme. Az álomszerűséget az ő képein mindenekelőtt a tárgyak határainak elmosódása érzékelteti, az alakok homályba vesző, szétfoszló ábrázolása. Igazán izgalmassá teszi e lírai hangvételű képeket a valósághű, realisztikus ábrázolásmód és a szürreális elemek vegyítése. „Álom és Valóság” a címe a hagyományos stílusokhoz és technikákhoz, valamint a hagyományos táblaképhez ragaszkodó művész modern életérzéseit megszólaltató kiállításnak

– írja Csató Tamásról Maczkay Zsaklin művészeti író

Fotók: Eifert János

Vásárhelyi Hírek, 2017. március 13., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/fotokiallitas_a_reformacio_500_eves_unnepi_programsorozataban

Fotókiállítás a reformáció 500 éves ünnepi programsorozatában

A vásárhelyi születésű Eifert János fotóművész a kurátora a Reformáció Emlékbizottság fotópályázatára beérkezett művekből nyílt kiállításnak.

A Reformáció Emlékbizottság 2015 őszén, valamint 2016 tavaszán kiírt fotópályázatainak legjobb képeiből született meg „A megújulás lendülete” elnevezésű tárlat, amelynek megnyitójára Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központban került sor.

A kiállítást Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyitotta meg, majd a köszöntő beszédek után következett Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátorának tárlatvezetése, aki saját, szakmai gondolataival és történeteivel tette személyesebbé s könnyebbé a tárlat alkotásinak befogadhatóságát és értelmezését.

A március 9-i, csütörtöki megnyitón Dolhai István, a Marczibányi Téri Művelődési Központ ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket, míg az eseményt Szalóczy Pál előadóművész moderálta. Szalóczy Pál elmondta, hogy a Reformáció Emlékbizottság – Sopronból indult – fotókiállításának Marczibányi téri bemutatója már a hetedik hely, ahol az érdeklődők megtekinthetik az inspiráló vándorkiállítást.

Ezután Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mondta el ünnepi megnyitó gondolatait, aki hangsúlyozta, hogy az ilyen különleges alkalmak – amilyen a mai is – egybefogják mindennapi cselekedeteink s kifejezik, hogy számunkra a reformáció nem pusztán hagyomány, hanem a mindennapok alkotó tevékenységeinek az alapja. Ez a kiállítás méltó része a reformációs 500 éves ünnepi programsorozatnak, mert kifejezi – az emlékévre készült kiadvány gondolatait idézve – azt a protestáns identitást, amely nem a kereteken, külső formákon, hanem a középpontban, a belső tartalomban dől el. A reformáció különösen is sokat ajándékozott hazánknak, népünknek. Különleges értéke a kiállításnak, hogy az alkotók a fotóművészet eszközeivel mutatják be a reformáció eszmeiségét. – mondta.

Varga Mihály szavai után következett Bíró Zsolt, a II. kerületi Önkormányzat Közművelődési Bizottság elnökének köszöntése, aki beszédében a Reformáció Emlékbizottság mottójára is utalt. „A megújulás lendülete” – azt gondolom, nem felejthetjük el azt a gondolatot sem, amit már az egyházatyák is mondtak: Ecclesia semper reformanda – az egyháznak szüntelenül meg kell újulnia. Az évforduló egy új lehetőség, egy állomás, amikor vissza lehet tekinteni. A képeken is látszik, hogy nem csupán az épített örökség, hanem mindennapi dolgok is megjelentethetőek, például gyermeki imák, valamint élő közösségek mindennapjai. Ezután Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa köszöntötte a jelenlévőket. Az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelte a reformáció központi szerepét, valamint annak mai napig tartó hatásait. Legyen az hitéleti reform, vagy épp a láttatás művészete. Látni és láttatni – mindkettő különleges művészet. „A reformáció nagy alakjai, Luther, Kálvin s Zwingli, vagy a magyar reformátorok látó emberek voltak. Meglátták az igazi értékeket és nem csak, hogy meglátták őket, hanem másoknak is segítettek, hogy láthassanak. Ez a mai fotókiállítás titka is. Mi szeretnék, hogy a reformáció emlékévének végén ilyen kiállítások segítségével, valamint sok más eszközzel együtt egyre többen látnánk meg az igazi kincseket és értékeket.”

A köszöntő beszédek után következett Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátorának tárlatvezetése, aki saját, szakmai gondolataival és történeteivel tette személyesebbé s könnyebbé a tárlat alkotásinak befogadhatóságát és értelmezését.

A megújulás lendülete fotókiállítás egész márciusban látogatható.

Szépség és igazság – Négy és fél ezer fotóból válogatták a legjobbakat

Zalai Hírlap Online, 2017. február 03., 21:01 szerző: Gyuricza Ferenc fotós: Gyuricza Ferenc

Lendva – A világ 48 országából közel négy és fél ezer fotó érkezett arra a nemzetközi pályázatra, amely a 3. Pannon Reflections elnevezésű kiállítás alapját képezte.

A tárlatot tegnap késő este nyitották meg a lendvai Galéria és Múzeumban. A március 6-ig megtekinthető fotógyűjtemény különböző szekciókra bontva, s az intézmény szinte valamennyi kiállító-helyiségét felhasználva tárul az érdeklődők elé. Emellett folyamatos diavetítés által betekintést nyerhetünk azokba a pályaművekbe is, amelyek papíralapú képeken most nem láthatók a lendvai várban.

– A beérkezett képek elbírálásánál nem a saját ízlésünket érvényesítettük, sokkal inkább igyekeztünk helyet adni a különböző művészi felfogásoknak, stílusoknak és azoknak a tendenciáknak, amelyek a világ legkülönbözőbb országaiban és kultúráiban gazdagon virágoznak – magyarázta a tárlat megnyitóján a 3. Pannon Reflections 2016 elnevezésű nemzetközi fotópályázat háromfős zsűrijének elnöke, Eifert János. – Napjainkban a fénykép már nemcsak dokumentál, de nem is a világ precíz képének a megörökítésére hivatott, hanem az események és az életszerű pillanatok rögzítése mellett képes az érzelmi állapotok, hangulatok, formai-dekoratív élmények megjelenítésére is. Az igazság keresése mellett, a szépség megtalálásában is szerepet játszik.

A képen: A 3. Pannon Reflections 2016 nemzetközi fotópályázat zsűrijének elnöke, Eifert János fényképész az egyik kedvenc képe, a kínai Huang Weihua aranyérmes, Mother, azaz Anya című alkotása előtt  Fotó: Gyuricza Ferenc

Hazatért a sárvári Biblia – A reformáció emlékét és üzenetét ünneplik

Vas Népe Online, 2017. február 03., 20:15 szerző: Pajor András

http://vaol.hu/hirek/hazatert-a-sarvari-biblia-a-reformacio-emleket-es-uzenetet-unneplik-1815809

Sárvár – 476 év után hazatért a sárvári Biblia. 1541-ben itt készült az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Új Testamentum-fordítása.

A magyar ősnyomatot – amelyet a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára kölcsönzött a magyar reformáció egyik bölcsőjének – ünnepélyes keretek között helyezték el a Nádasdy Ferenc Múzeumban kialakított Biblia-teremben. 2017 a reformáció kezdetének 500. évfordulója. Sárvár pedig a hazai reformáció egyik legjelentősebb emlékhelye Debrecen és Sopron mellett. Az emlékév során itt zajlanak a vidéki főesemények. Pénteken egész napos, gazdag programsorral a vasi városban is elkezdődtek megemlékezések.

– A mai Sárvárt sokan csak a gazdasági fejlődéséről és a gyógyvizeiről ismerik. Azonban létezik a városnak egy olyan kincse is, amely a magyar kultúrtörténet egyik meghatározó településévé teszi. Ez a kincs az első magyar nyelvű Biblia, amely most visszatért szülőhelyére – ezekkel a szavakkal adta át az Új Testamentum Magyar Tudományos Akadémiától kapott, eredeti példányát a városnak dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa.

– Régen üldözték a könyveket, a Bibliák is máglyahalát haltak. A sárvári Új Testamentumból alig húsz található a világon. Ezért is ritkaság és felbecsülhetetlen érték került Sárvárra – mondta köszöntőjében Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. Sylvester Bibliája abban az évben jelent meg, amikor a török elfoglalta Budát, és végleg szétesett a Magyar Királyság. Az ország egységét csak kulturális és szellemi értelemben lehetett megtartani. Ezt a lelki egységet ez a könyv testesíti meg, amelynek kiadását a Nádasdyak tették lehetővé Sárváron.

A Biblia elhelyezése után a „A megújulás lendülete” címmel nyílt fotókiállítás a művelődési központ Folyosó Galériájában. A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából kárpát-medencei alkotóknak kiírt fotópályázat díjnyertes képeiből rendezett országos vándorkiállítás ért Sárvárra.

– Az egyházi megemlékezések mellett a szélesebb közönségnek bemutatjuk az ötszáz éves reformációt, amely miközben őrzi örökségét, mindig újat akar és tud is mutatni – ezekkel a szavakkal ajánlotta a tárlatot Eifert János fotóművész.

Sok száz érdeklődő járt a várparkolóban állomásozó reformációi kamionban pénteken. Magyarországi első állomásáról, Debrecenből érkezett a mobil, interaktív kiállítótér, amely 19 ország 68 városát köti össze, végigjárva a kontinens reformáció szempontjából legjelentősebb állomásait.

Pajor András

Kanizsa TV – K’ARC magazinműsor

http://www.kanizsatv.hu/index.php?mod=ma&ma_id=10

NAGYKANIZSA – 2017. január 21. 20:29 szombat

Egy fotóművész életpályája

Eifert János fotóművész alkotásait mutatták be a Magyar Plakát Házban

Ötven év fotóiból rajzolódik ki egy fotóművész életpályája és ars poeticája a Thúry György Múzeum legújabb kiállításán. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Eifert János fotóművész alkotásait mutatták be a Magyar Plakát Házban.

Fenyves Márk és Pálosi István, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat két tagjának előadásával kezdődött a kiállítás-megnyitó – nem véletlenül. Eifert János fotóművészeti munkásságának egyik meghatározó szeletét alkotják a testet és a mozdulatokat középpontba állító akt- és tánctémájú fotók.

A hazai és külföldi berkekben egyaránt elismert fotóművészt Vinko Šebrek, a nagy múltú Zagreb Fotoklub tiszteletbeli elnöke köszöntötte. „Eifert János született tehetség, aki ötleteit és a műszaki tudását mesterien használja művei megalkotásában. Számára a fotográfia egyszerre komoly játék, technika és művészet, szerelem és szenvedély, folyamatos tanulás és képzés, hobbi és vérbeli hivatás” – mondta el Vinko Šebrek megnyitóbeszédében.
„Ez a kép, amin keresztül tulajdonképpen fiatal fotósként bemutatkozhattam.” A megnyitót követően Eifert János rendhagyó tárlatvezetést tartott az érdeklődőknek. Kiállított fotói az elmúlt öt évtized termései; munkássága egy-egy nagy fejezetének állítanak emléket, és összegzik az alkotó filozófiáját. ” Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság határán.” – fogalmazott Eifert János fotóművész.

A kiállítást a magyar kultúra napja alkalmából tartott programsorozat részeként nyitották meg.

Készítették: Andlik Szilárd, Czigóth Sándor, Dénes Ádám, Jakab Balázs, Nemes Dóra

Forrás: Nemes Dóra, Kanizsa TV

Félperces Klasszikustól a modernig – Válogatás ötven év fotóiból

Vásárhelyi Hírek, 2017. január 23., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/klasszikustol_a_modernig_valogatas_otven_ev_fotoibol

Január 20-án, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Nagykanizsán, a Thúry György Múzeum ─ Magyar Plakát Házban nyílt meg a hódmezővásárhelyi származású Eifert János fotóművész ARS POETICA című kiállítása.

Az új kiállítás Eifert János munkásságában a 217. önálló kiállítását jelenti. Ha figyelembe vesszük még előadásainak, diaporáma-műsorainak gyakoriságát – ez a szám szinte rekordot jelent a magyar fotográfia történetében. A 73 éves művész azonban nem a statisztikai adatok javításán fáradozik, hanem alkotói ereje teljében új művek létrehozását tartja fontosnak.