Archive for the 'Tánc / Dance' Category
Sándor L. István könyvet készít Bozsik Yvette munkásságáról. Beszélgetés a MU Szinházban, 2024. február 28.
Bár a Bozsik Yvette Társulat 2023-ban ünnepelte 30. évfordulóját, nem minden esemény fért el egy naptári évben, hisz az ünneplésnek több vonatkozása, vonulata is van. Ezért most a Magyar Tudományos Akadémia Tánctudományi Bizottsága olyan eseményre hívta a kollégákat és érdeklődőket, amely a születésnapon túl is folyamatos aktualitással bír. Sándor L. István könyvet készít Bozsik Yvette munkásságáról, és ennek apropóján beszélgettünk mindkettőjükkel többek között arról, hogyan gyűjthetők össze, s tehetők közkinccsé a művészeti közelmúlt fontos dokumentumai… A találkozóra 2024. február 28-án szerdán 18.00-20.00 között került sor a MU Színház kávézójában. Lőrinc Katalin beszélgető partnerei Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncművész / koreográfus és Sándor L. István szakíró voltak.
Lőrinc Katalin Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncművész / koreográfussal beszélget (Eifert János felvétele)
Péli Nagy Kata, Bolvári-Takács Gábor és Sirató Ildikó a Magyar Tudományos Akadémia Tánctudományi Bizottságának tagjai (Eifert János felvétele)
TáncKépek c. kiállítás Fóton, a Vörösmarty Művelődési Házban, 2023. április 28. – május 19.
Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját, barátait a tánc világnapjához kapcsolódó
TáncKépek
c. kiállítás ünnepélyes megnyitójára
Időpont: 2023. április 28. péntek 18.00 óra
A tárlatot megnyitja: Eifert János fotóművész
Közreműködnek: a Burattino Iskola Bailart táncos szakképzésének végzős növendékei
Felkészítő: Bogáti Fanni táncművész
A kiállítás megtekinthető: 2023. április 28. – május 19.
Helyszín: Vörösmarty Művelődési Ház (Fót, Vörösmarty tér 3.)
Duna Táncműhely: Tájképek. Nemzeti Táncszínház Kisterem / 2023. március 25. 19:30
Budapesti bemutató – Tájképek
Duna Táncműhely
Nemzeti Táncszínház Kisterem / 2023. március 25. 19:30
Egy tájkép különböző korok lenyomatait őrzi, koncentrálódik benne az ábrázolt táj múltja és jelene, a természet adta letisztult formák. Elmondható ez a táncos testéről is, amelyre a művész élettapasztalatainak gazdagodása kifejezetten jótékony hatás bír: növeli metamorfikus képességét, életenergiáit felerősíti, koncentráltabbá és kifejezőbbé teszi. Eltűnnek belőle a felesleges mozdulatok, sallangmentessé válik, különleges esztétikai értékre tesz szert. A táncban önmagára találó test az élet elevenségnek reprezentánsa, annak sűrű és tömény koncentrátuma.
Az alkotók olyan kiemelkedő koreográfusok munkáiból inspirálódtak, mint Pina Bausch és Jiří Kylián, akik sokat tapasztalt, már nem aktív táncművészekkel készítettek darabokat, hiszen rájöttek arra, milyen mély kifejezőképesség rejlik az öregedő testben. A Duna Táncműhely új bemutatója szintén azt kívánja igazolni, hogy a táncos létnek nem feltétele a fiatalság.
Az előadásban való közreműködésre a tánc legkülönbözőbb területéről érkező művészeket kértünk fel, hiszen a más-más műfajban hosszú éveken keresztül alkotó táncosok teste más-más tájképet fest meg.
Előadók: Bonifert Katalin, Lőrinc Katalin, Ertl Péter, Kakuk Pál, Katona Gábor
Zeneszerző: ifj. Csoóri Sándor Sündi
Jelmez-díszlet: JuZso
Fény- és videóterv: Lendvai Károly
Produkciós vezető: Nánay Fanni
Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Magyar Művészeti Akadémia, Kós Károly Műveődési Ház és Könyvtár
Sajtótájékoztató Győrben, a 16. Magyar Táncfesztivál programjáról, 2021. május 18.
Sajtótájékoztató Győrben, a 16. Magyar Táncfesztivál programjáról
A „remény” sajtótájékoztatóján jelentette be Dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere, Velekei László, a Győri Balett igazgatója és Kiss János, fesztiváligazgató, hogy egy év kihagyás után Győr idén ismét a tánc fővárosa lesz a nyár elején. Online és szabadtéri közösségi vetítések – közönségtalálkozók mellett 3 nagyszabású produkciót is tartanak a város szívében. Tavaly ilyenkor még azt a döntést kellett meghozniuk a szervezőknek, hogy a soron következő, 16. Magyar Táncfesztivált a vészhelyzetre való tekintettel nem tartják meg. Eltökéltek voltak viszont abban, hogy amint lehetőség lesz rá, újult erővel belefognak a szervezésbe, hiszen Győr nem maradhat Táncfesztivál nélkül!
.
.
.
Az idén “megismételt” fesztivál mindenki számára elérhető lesz: annak is, aki úgy dönt, hogy otthon marad, és annak is, aki személyesen vesz részt a hétnapos ünnepségen. A meghívott előadások egy része tehát online lesz elérhető az adott napon reggel 7-től este 10-ig. A kortárs alkotók és előadók sorában látható lesz az Inversedance – Fodor Zoltán társulat Vérző patak című darabja, amely Arany János Ágnes asszony balladáját dolgozza fel, a bűn és bűnhődés témakörét körbejárva. A fesztivál második napján a Hámor József nevéhez köthető Gangaray Dance Company darabjában az ókori Agora válik a tánc spirituális szentélyévé. A továbbiakban bemutatkozik a Közép-Európa Táncszínház a hozzájuk rendszeresen visszatérő Anton Lachky egyik darabjával, az idén 30. jubileumát ünneplő Budapest Táncszínház vadonatúj premierjével a Viszlát a levegőben! című művel, amelyben a cirkuszművészet eszköztárát is felvonultatják. A mindössze néhány évvel ezelőtt megalakított, legfiatalabb társulat, a Székesfehérvári Balett Színház táncdrámát alkotott tavaly a trianoni békediktátum 100 éves évfordulójára, amit szintén megtekinthetnek online az érdeklődők, csakúgy, mint Bozsik Yvette groteszk retrodarabját, a gyerekkori élményekből összegyúrt Nyaralást. A zárónapi virtuális színpadon a Szegedi Kortárs Balett vezetője, Juronics Tamás legutóbbi, személyes hangvételű, családtörténeti remekműve a Credo jelenik meg. Egy új helyszín kapcsolódik be a győri Magyar Táncfesztivál eseményeibe, a gyönyörű, barokk palota, az Apátúr-Ház. Itt rendezik a közönségtalálkozókkal egybekötött közösségi előadásokat, ahol a 100 fős nézőtéren kivetítőn lesznek láthatók premierek és jubiláló együttesek darabjai.
A nyitó napon vetítik a Magyar Nemzeti Balett májusban szintén online bemutatott előadását, Venekei Marianna második nagylélegzetű művét, a Sztravinszkij zenére készült Tűzmadarak című alkotást, másnap a 40 éves alkotói jubileumát ünneplő, friss Kossuth-díjas Frenák Pál mutatkozik be legutóbbi darabjával a Spi_der –rel. A 60 éves Pécsi Balett nagysikerű Rómeó és Júlia előadásával érkezik Győrbe, a 70 éves Magyar Állami Népi Együttes pedig Megidézett Kárpátalja táncelőadásával mutatja be a határon túli magyar folklór egy darabját. Az Apátúr-Ház pénteken a testvérvárosok estjének ad otthont, szombaton pedig a visszatérő fesztiválvendég a nagysikerű Recirquel Társulat Non solus darabját nézhetik meg kivetítőn. Az előadások előtt minden este az érdeklődők találkozhatnak az alkotókkal is. Emellett az Apátúr-Ház a 6. Gyermek Táncfesztivál helyszínévé válik élő produkciókkal, este pedig kultur-gasztró udvarrá alakul. Élőben láthatják a Gryllus Vilmos – Győri Balett: Maszkabál c. táncszínházi produkcióját, a Tünet Együttes Kucok c. interaktív előadását óvodásoknak, Kulcsár Noémi – Tellabor: Állatok farsangja c. táncmeséjét. Online is lesznek láthatók izgalmas gyerekdarabok a Pécsi Balett Piroska és a farkas c. mesebalettje, a Nagyvárad Táncegyüttes Vanmese c. zenés előadása. A rendezvényeken a nézőket a szervezők lassan átvezetik az online térből az élő helyszínekre, hiszen a hétvégén egy 500 férőhelyes nézőteret és szabadtéri színpadot alakítanak ki a város szívében, a Széchenyi-téren. Itt mutatkozik be először élőben a Győri Balett új darabja, amely a világzenei műfaj jeles képviselője, Lajkó Félix és a társulat igazgatója, Velekei László alkotói fúziójából jött létre GisL címmel és a klasszikus balettirodalom remekét a Giselle-t álmodja újra. Ugyanitt szombaton a magyar amatőr néptáncmozgalom kiválóságai köszöntik Győr városát, és erre az előadásra 100-100 jegyet ajánlottak fel a pandémia idején helytálló egészségügyi dolgozóknak, valamint a honvédség és a katasztrófavédelem munkatársainak. Vasárnap pedig a Győr várossá válásának 750-ik évfordulóját köszöntő egyedi programot tekinthetik meg a Győri Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, a Maros Művészegyüttes, a Duna Művészegyüttes és a Nemzeti Táncegyüttes részvételével. A színpadon az est folyamán több száz táncos szórakoztatja majd a város lakóit és az érdeklődőket. A Fesztivál szakmai védnöke pedig a szintén jubiláló, 90 éves Novák Ferenc Tata lesz.
.
Kiegészítő rendezvényként a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasainak munkáiból kaphatnak ízelítőt egy konferencia keretében. A MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.)
TáncKépek c. kiállítása, amelynek kurátora Eifert János, a fesztivál ideje alatt látogatható majd, az Apátúr-Ház galériájában.
Ránk fér a boldogság – fogalmazott Kiss János fesztiváligazgató a rendezvény kapcsán, a tánc pedig boldoggá tesz.
Karip Tímea: Fotográfia tánclépésben – INDEX.HU, 2021. március 3.
INDEX.HU, 2021.04.03. 21:49
https://index.hu/nagykep/2021/04/03/eifert-janos-balogh-rudolf-dij-tancfoto/
Fotográfia tánclépésben
2021.04.03. 21:49
Eifert János idén, 78 éves korában kapta meg élete első rangos, állami művészeti elismerését, a Balogh Rudolf-díjat. Táncfotóiból válogattunk a Nagykép összeállításunkban.
Eifert János a ’60-as években kezdett fotózni. Autodidakta módon tanult, a testvérétől kapott fényképezőgéppel mindent megörökített a környezetében, amit szépnek talált. Érdeklődése hamar a táncfotózás felé fordult, ami nem meglepő, hiszen a Honvéd Együttes táncosaként hazai és külföldi turnékon vett részt, ahol sokat fényképezett; ha tehette, megörökítette az előadásokat is. Egy idő után választania kellett a profitáncos-karrier és a fotózás között, ekkor – 1978-ban – táncoskarrierjét feladva a fotográfiát választotta hivatásul. A tánc iránti szeretete azonban sosem múlt el, fotográfusként is gyakran örökített meg balett- vagy kortárstánc-előadásokat, később a tanítványaival is többször láthattuk a Nemzeti Táncszínház fotóspróbáin.
Fotóskarrierjének kezdeteiről beszélve az első igazán sikeres képként az 1968-ban készült Marcel Marceau-fotót említi, mellyel berobbant a köztudatba. A digitális fényképezés korában már elképzelhetetlen, hogy valaki mindössze 7 képkockával a gépében, a tudásában és a szerencsében bízva kopogjon be egy előadás szünetében egy külföldi művészhez, arra kérve, hogy lefotózhassa őt. A kép elkészült, a szakma pedig azonnal megjegyezte Eifert nevét.
Később a tánc mellett az aktfotózás világa fogta meg – képeit a Playboy is közölte –, a mai napig készít akttanulmányokat.
Ars poeticája szerint játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. Összeállításunkban ennek a nagyon komoly játéknak a táncfotóiból válogattunk.
MANK ArtPorta a Kalapos Udvarban, a Kapolcsi Völgyhétvégék programjában. Kapolcs 2020. szeptember 25-27.
MANK ArtPorta a Kalapos Udvarban, a Kapolcsi Völgyhétvégék programjában
Fotóművészeti workshop Eifert János vezetésével
TáncKépek c. kiállítás a Magyar Táncművészeti Egyetemen – Budapest, 2020. szeptember 17 – október 22.
False step? / Félrelépés? – Billingham, 1971. augusztus 21.
False step?
ONE of the leading dancers in the Hungarian group “Torekves” retired from the Billingham Folklore Festival after injuring his ankle at the weekend.
The accident happened as the dancer, Janos Eifert, slipped when leaving a bus near The Forum at Billingham – only minutes before a concert was due to begin.
.
Magyar Nemzeti Balett / Hungarian National Ballet – Karamazov testvérek, balett két felvonásban / Karamazov brothers, Ballet in two acts. Budapest, 2020. február 27.
Magyar Nemzeti Balett / Hungarian National Ballet
Karamazov testvérek, balett két felvonásban / Karamazov brothers, Ballet in two acts
Boris Eifman / Szergej Rahmanyinov / Mogyeszt Muszorgszkij / Richard Wagner: Karamazov testvérek
F. M. Dosztojevszkij drámáját balettszínpadra alkalmazta, a koreográfiát tervezte és rendezte: Boris Eifman
Díszlet- és jelmeztervező: Vjacseszlav Okunyev
Szcenika: Juhász Zoltán és Resz Miklós
Világítástervező: Boris Eifman
.
Szabadság, anarchia, Isten, felelősség: Boris Eifman számára ezek a Karamazov testvérek történetének kulcsszavai.
Mára klasszikussá vált koreográfiájában a Dosztojevszkij szereplők közt feszülő viszonyrendszereket
a saját maga által „pszichológiai balettnek” nevezett megközelítésből fogalmazza meg:
nem csak a cselekményt, hanem a karakterek belső működését is fontosnak tartja a tánc nyelvén megfogalmazni.
.
Eifman tovább gondolta Dosztojevszkij művét. Megismerjük Fjodort, az élvhajhász, szörnyeteg, erőszakos apát, (Kovtun Maksym / Szakács Attila / Komarov Alekszandr / Melnyk Vladyslav) és három fiát:
Dmitrijt (Kerényi Miklós Dávid / Rónai András / Majoros Balázs / Lagunov Ievgen), az elsőszülöttet, aki veszélyesen hasonlít apjához, ám nála emberibb, érzelmesebb, kételkedőbb.
Féltestvéreit: Ivánt (Taravillo Mahillo Carlos / Leblanc Gergely / Kekalo Iurii / Radziush Mikalai), a forradalmár gondolkodót és Alekszejt (Timofeev Dmitry / Darab Dénes / Balázsi Gergő Ármin / Oláh Zoltán), a hit, a tisztaság és a fény fiát.
Dmitrijnek van ugyan jegyese, Katyerina (Melnik Tatiana / Kosyreva Diana / Tanykpayeva Aliya / Bakó-Pisla Artemisz), mégis apjával vetélkedve csapja a szelet a szép cigánylánynak, Grusenykának (Carulla Leon Jessica / Starostina Kristina / Sarkissova Karina / Krupp Anna) is.
Vágy, szerelem, féltékenység, pénz, örökség, alkohol-gőz, minden együtt van a tragédiához, ami meg is történik.
Az apát tömegverekedésbe torkolló tivornyán valaki megöli. Dmitrijt tartóztatják le érte, ám Iván is felelősnek érzi magát.
Ráadásul bátyja jegyese iránti vágya is befolyásolja döntéseit. Alekszej igyekszik békét teremteni a családban és mindannyiukban a hitet erősíteni, ám testének gyarló vágyai őt sem hagyják kételyek között: a “karamazovizmus” ebben a családban mindenkire lesújt.
.
.
Évad szereposztás:
Karmester: Kesselyák Gergely / Szennai Kálmán
Alekszej: Timofeev Dmitry / Darab Dénes / Balázsi Gergő Ármin / Oláh Zoltán
Iván: Taravillo Mahillo Carlos / Leblanc Gergely / Kekalo Iurii / Radziush Mikalai
Dimitrij: Kerényi Miklós Dávid / Rónai András / Majoros Balázs / Lagunov Ievgen
Katyerina: Melnik Tatiana / Kosyreva Diana / Tanykpayeva Aliya / Bakó-Pisla Artemisz
Grusenyka: Carulla Leon Jessica / Starostina Kristina / Sarkissova Karina / Krupp Anna
Fjodor / Papa: Kovtun Maksym / Szakács Attila / Komarov Alekszandr / Melnyk Vladyslav
The Karamazovs
BALLET IN 2 ACTS
Premier: 7, 8 novembef2009
libretto after F. M. Dostaevsky: BOR/S E/FMAN
Conductar: ÁDÁM MEDVEClKY, KÁLMÁN SZENNAI
Chareagrapher: BORIS EFFMAN
Assistant of the choreographer: OlGA KAlMIKOVA
Staging balLet master: YURI ANANAN, VERA ARBUZOVA, ILYA OSHIPOV,
OlEG PARADNIK, OKSANA TVERDOHlEBOVA
Coaching ballet master: SlAVA MUCHAMEDOV, KRISZTlNA VÉGH,
ANDREA P. MERLO, MARIANNA VENEKEI
Set and Costume Designer: VJACHESLAV OKUNEV
light Designer: BORIS EIFMAN
Castume maker: ZSÓKA SZOMOLÁNYI
Set maker: ZOLTÁN JUHÁSZ, MIKlÓS RESZ
Dimitri: ROLAND CSONKA, LEVENTE BAJÁRI, ROLAND LIEB/CH
/van: BENCE APÁTI, POPOV IVAN, JÓZSEF CSERTA
A/yosha: JÓZSEF MEDVECl, ZOLTÁN OLÁH, MÁTÉ BAKÓ
Katherina: POPOVA ALESZJA, ALEXANDRA KOZMÉR, ANNA TSYGANKOVA
Grushenka: KRISZTINA PAZÁR, KRISZTINA KEVEHÁZI, ZSUZSANNA PAPP
Fyodor Povlovich: ALEKSZANDR KOMAROV, CSABA SOUl, ATTILA SZAKÁCS
KARAMAZOV TESTVÉREK – Balett két felvonásban. Főpróba az Erkel Színházban, 2020. február 7-én
Boris Eifman / Szergej Rahmanyinov / Mogyeszt Muszorgszkij / Richard Wagner: KARAMAZOV TESTVÉREK
Balett két felvonásban
Koreográfia: Boris Eifman
.
.
Szabadság, anarchia, Isten, felelősség: Boris Eifman számára ezek a Karamazov testvérek történetének kulcsszavai.
Mára klasszikussá vált koreográfiájában a Dosztojevszkij szereplők közt feszülő viszonyrendszereket a saját maga által „pszichológiai balettnek” nevezett megközelítésből fogalmazza meg: nem csak a cselekményt, hanem a karakterek belső működését is fontosnak tartja a tánc nyelvén megfogalmazni.
.
.
Eifman tovább gondolta Dosztojevszkij művét. Megismerjük Fjodort, az élvhajhász, szörnyeteg, erőszakos apát, (Kovtun Maksym / Szakács Attila / Komarov Alekszandr / Melnyk Vladyslav) és három fiát: Dmitrijt (Kerényi Miklós Dávid / Rónai András / Majoros Balázs / Lagunov Ievgen), az elsőszülöttet, aki veszélyesen hasonlít apjához, ám nála emberibb, érzelmesebb, kételkedőbb. Féltestvéreit: Ivánt (Taravillo Mahillo Carlos / Leblanc Gergely / Kekalo Iurii / Radziush Mikalai), a forradalmár gondolkodót és Alekszejt (Timofeev Dmitry / Darab Dénes / Balázsi Gergő Ármin / Oláh Zoltán), a hit, a tisztaság és a fény fiát.
Dmitrijnek van ugyan jegyese, Katyerina (Melnik Tatiana / Kosyreva Diana / Tanykpayeva Aliya / Bakó-Pisla Artemisz), mégis apjával vetélkedve csapja
a szelet a szép cigánylánynak, Grusenykának (Carulla Leon Jessica / Starostina Kristina / Sarkissova Karina / Krupp Anna) is.
.
.
Vágy, szerelem, féltékenység, pénz, örökség, alkohol-gőz, minden együtt van a tragédiához, ami meg is történik.
Az apát tömegverekedésbe torkolló tivornyán valaki megöli. Dmitrijt tartóztatják le érte, ám Iván is felelősnek érzi magát.
Ráadásul bátyja jegyese iránti vágya is befolyásolja döntéseit. Alekszej igyekszik békét teremteni a családban és mindannyiukban
a hitet erősíteni, ám testének gyarló vágyai őt sem hagyják kételyek között: a “karamazovizmus” ebben a családban mindenkire lesújt.
.
.
Évad szereposztás:
Karmester: Kesselyák Gergely / Szennai Kálmán
Alekszej: Timofeev Dmitry / Darab Dénes / Balázsi Gergő Ármin / Oláh Zoltán
Iván: Taravillo Mahillo Carlos / Leblanc Gergely / Kekalo Iurii / Radziush Mikalai
Dimitrij: Kerényi Miklós Dávid / Rónai András / Majoros Balázs / Lagunov Ievgen
Katyerina: Melnik Tatiana / Kosyreva Diana / Tanykpayeva Aliya / Bakó-Pisla Artemisz
Grusenyka: Carulla Leon Jessica / Starostina Kristina / Sarkissova Karina / Krupp Anna
Fjodor / Papa: Kovtun Maksym / Szakács Attila / Komarov Alekszandr / Melnyk Vladyslav
70 éves a Honvédegyüttes. Gálaest az Erkel Színházban, Budapest, 2019. szeptember 29.
Gálaest a 70 éves Honvéd Együttes tiszteletére az Erkel Színházban
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Zenekara, valamint a Honvéd Férfikar látványos, két részes gálamű sorral tisztelgett a jubiláló művészegyüttes egykori és jelenlegi nagy családja előtt.
A „család” minden tagja: táncművészek, énekesek, színészek, zenészek, technikai kollégák, menedzserek, egykori vezetők a nézőtéren ülve a műsor első részében Novák Péter rendezésében láthatták a látványos összeállítást a korábbi évtizedek tematikájából válogatva.
A második részben megláthatta és meghallgathatta a közönség Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus rendezésében, az Együttes jelenlegi művészeinek tolmácsolásában a táncegyüttes fergeteges tánctudását, a folklór zenekar virtuozitását, és a férfikar elementáris hangzásvilágát.
.
.
.
.
.
.
A Honvéd Együttes története:
Az Együttes Veres Péter író, akkori hadügyminiszter kezdeményezésére 1948-ban alakult, első fellépésére 1949. április 29-n került sor. Első vezetője László-Bencsik Sándor szobrászművész volt.
Vass Lajos 1949-től karnagyként dolgozott, Vásárhelyi Zoltán tanítványaként, majd 1953-ban a kórus vezetője lett. Az együttes 1956 szeptemberében több mint 3 hónapos, rendkívül sikeres kínai turnén vett részt. A budapesti forradalom híréről is ott értesültek az együttes tagjai. December elején indultak haza vonattal, és átutaztak Moszkván is, ahol parancs szerint kellett volna adniuk egy gálaelőadást. Az Együttes a magyarországi forradalom leverése miatt egyhangúlag ülősztrájkot kezdett és megtagadta a fellépést. Több napos huzavona, fenyegetések után engedték csak őket haza. Hazatérésük után, 1957 elején elbocsátották az egész együttest, s a “hangadókat” — köztük Böröcz Józsefet, a tánckar művészeti vezetőjét és Vasst — pedig több éves procedúrának tették ki, fegyelmi elé állították és végül lefokozták.
A kórus Állami Férfikar néven, több neves személy (köztük Kodály Zoltán) közbenjárására tovább működhetett. A vezető is Vass Lajos maradt.
1957-58-ban újraindították az Együttest. A korábban nagy tánckart kamaraegyüttesi formában hozták létre újból, a férfikart pedig 1958-ban vette át ismét a Honvédség, Vasst azonban nem vette vissza a hadsereg. A 2009-ben fennállásának 60. jubileumát ünneplő együttes összetétele és látásmódja eredményeképpen játszóhelyének tudhatja az ország színpadait: Magyar Állami Operaház, a Művészetek Palotája, vidéki művelődési házak. A nagyvilág számos színházában, koncerttermében ismerik és elismerik a társulat előadásait. Az alkotók – rendezők, koreográfusok, zeneszerzők, írók – művei képzett, hivatásos művészek előadásában kerülnek színpadra, amelyet a közönség elismerése mellett a szakma is számos rangos díjjal jutalmazott már.
2011–ben Prima Primissima díjas lett.
A Honvéd Együttes otthont nyújt a népi hagyományok ápolásának, egyben kezdeményezője az új formákkal való merész kísérletezésnek is. Ötletgazdája és megvalósítója olyan programoknak, amelyek hazai és külföldi társ-együttesek és előadóművészek együttműködésében valósulnak meg. Műsorán művészeti ínyencségek éppúgy megtalálhatók, mint a szélesebb közönségréteg számára is befogadható előadások. Ennek köszönhető, hogy a Magyar Örökség részének nyilvánított, Magyar Művészetért Díjas Honvéd Együttes eddigi fennállása alatt mintegy 26 ezer előadást tartott, 53 országban csaknem 400 alkalommal vendégszerepelt.
TáncKépek – táncművészet a kortárs fotográfiában. Kiállítás a MANK Galériában, Szentendre, 2019. augusztus 28 – szeptember 25.
TáncKépek – táncművészet a kortárs fotográfiában
Kiállítás a MANK Galériában, 2019. augusztus 28 – szeptember 25.
Eifert János megnyitóbeszéde:
Testből font jelbeszéd
Minden művészet reprodukálható. Vannak azonban nehezebben „megfogható”, illékony anyagúak, mint például a tánc. Az előadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek a kortárs táncművészet eszköztárába, lehetővé téve, hogy mai életérzésünket, a mindennapokhoz köthető gondolatainkat és érzéseinket korszerű eszközökkel fejezzék ki.
Mindezt megörökíteni, megőrizni a jövő számára a vizuális művészetek feladata és lehetősége. A megörökítés, rögzítés technikája koronként változott. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. Szerencsénkre a fotográfusok nagy része nem elégszik meg a puszta rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Az ilyen kép persze dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára is alkalmas lehet, de lényege az adott fotóművész személyes látásmódja. A MANK szervezésében, inspiráló felhívásának köszönhetően született meg a TáncKépek c. kiállítás, amely a ma táncművészetét mutatja be, a kortárs fotográfusok képein keresztül. A felhívásra 92 fotográfus ezernyi tánc-képet küldött a válogatásra, amelyből a zsűri (Eifert János fotóművész, a kiállítás kurátora; Lőrinc Katalin táncművész, egyetemi tanár; Borbély László a MANK operatív igazgatója, nem mellesleg az ArtPhoto Galéria vezetője; Cserhalmi Luca művészettörténész, a MANK munkatársa; Tardy-Molnár Anna, a MANK ügyvezető igazgatója) 44 szerző 74 képét választott kiállításra, 12 szerző mintegy húsz képét pedig vetítésre.
A TáncKépek c. kiállításon Aczél Péter, Agócs József, Andrea Paolini Merlo, Baán Katalin, Bobál Katalin, Csillag Pál, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Darab Dénes, Dudás Ágnes, Dudás Nándor Emil, Dusa Gábor, Dusha Béla, Eifert János, Fejér István, Futár Ernő, Gimesi András Gime, Huisz István, Kálmándy Pap Ferenc, Kincses Gyula, Koncz Dezső, Kőműves Kata, Körtvélyesi László, Máthé András, Mészáros Csaba , Montvai László, Olasz Ági, Palotai Misi, Pethő Bertalan, Ritter Antal, Sáfrány Levente, Sági Ági, Siklós Péter, Simon Csilla, Szabó Béla, Szedő Iván, Szendrei Tibor, dr. Tóta Krisztián, Tóth Brigitta, Törköly József, Urbán Tibor, Váncsa Domokos, Vas Péter, Volpach-Bors Szilvia, Zsila Sándor papírképei a falakon, továbbá Antal Malvina, Bakki Zsolt, Dajka Margot Judit, Fülöp Jenő, Gergely Beatrix, Gordon Eszter, Jókúti György, Kovács Gábor, Módos Gábor és dr. Seres Géza képei vetítésen láthatók.
A felsorolt kortárs fotográfusok többek között a Duda Éva Társulat, Magyar Nemzeti Balett, Frenák Pál Társulat, Magyar Mozdulatművészeti Társulat, Duna Művészegyüttes, Pirók Zsófia és a Melodika Project, Gergye Krisztián, Mozdulatművészeti Társulat, Artus Goda Gábor Társulata, Pécsi Balett, Természetes Vészek Kollektíva, Magyar Állami Népi Együttes, Pataky Klári Társulat, Willany Leo improvizációs táncszínház, Moszkvai Imperiál Balett, Magyar Táncművészeti Egyem, SzólóDuó fesztivál, Magyar Táncfesztivál, Táncsport Magyar Bajnokság, Gangaray Artistic Program, Kubai Nemzeti Balett, The Moon Opera Yabin Studio előadásait fényképezték, vagy stúdióban készítettek felvételeket. Mindenesetre ízelítőt kaphatunk általuk nagyszerű koreográfusok műveiből, találkozhatunk az előadókkal, a mai táncművészet nagyjaival és fiatal titánjaival. Álljon itt táncművészek neve is, hiszen az ő megjelenésük alkotja a kiállítás lelkét, lényegét:
Anibal Dos Santos, Bacsó Gabriella, Bajári Levente, Bakó Tamás, Bekzhanov Nariman,
Bocsi Eszter, Bot Ádám, Bujdosó Anna, Csetényi Vencel, Csörögi Márk, Debreczeni Márton,
Esterházy Fanni, Farkas Mónika, Fehér Ferenc, Fenyves Márk, Frenák Pál, Gáspár Orsolya, Gergye Krisztián, Góbi Rita, Golubkovics Gergely, Götz Andrea, Grecsó Zoltán, Gyurmánczi Diana, Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Hoffmann Luca, Horváth Zsófia, Jenny Vincenti, Jessica Carulla Leo, Juronics Tamás, Kálid Artúr, Kisbakonyi Anett, Kiss Mihály, Kiss Rebeka, Kiss Tamás, Kovács Emese, Krisztik Csaba, Lázár Eszter, Lepedus Boglárka, Lia Seveliova, Lőrinc Katalin, Lőrincz Emma, Luigi Iannone, Lukács Levente, Maurer Milán, Molnár Csaba, Mózes Zoltán, Nagy Csilla, Nagy Írisz, Nika K. Crnic, Pálosi István, Pap Zsuzsanna, Pirók Zsófia, Popova Aleszja, Rácz Réka, Rovó Virág, Sebestyén Bálint, Simon Renáta, Szanyi Tamás, Szigyártó Szandra, Szirb György, Szöllősi András, Téglás Bánk, Tüű Barbara, Uhrik Dóra, Virág Melinda, Yosmell Calderón Mejías és Yumi Osanai.
A kiállítás képeinek legtöbbje élményszerűen jeleníti meg a kortárs táncművészet lényegét, olyan új stílusban és szemléletmóddal, magas színvonalú technikai- és esztétikai kivitelezésben, amely a jövőbe tekint, és a kortárs fotográfia friss szellemi áramlataiból merít felfrissülést. A mai fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás művészete is.
Az itt látható TáncKépek c. kiállításnak előzményei vannak: 1966-ban a Madách Színház első emeleti előcsarnokában, a Pécsi Balett vendégjátéka idején volt látható a Balett a fotóművészetben című kiállítás, amelyről Lőrinc György, az Opera egykori balettigazgatója többoldalas beszámolót, elemző kritikát írt a Fotóművészet című folyóirat 1966/3-as számába. 1968-ban a Magyar Nemzeti Galériában mutatták be Tánc a fotóművészetben című kiállítást, amelyet a Magyar Táncművészek Szövetsége és a Magyar Fotóművészek Szövetség közösen rendezett. Fantasztikus siker volt, a kiállítást másodbemutatók követték. Az anyag a gyakori kiállítások, szállítások során elrongyolódott, majd egy nedves pincében, szép csendben „kimúlt”.
A fotóművészek és a táncművészek azonban rendkívül makacs emberek (közéjük tartozom én is) és a veszprémi Petőfi Színházzal közösen „feltámasztottuk” a halottat, új lelket lehelve bele. Az újjászületett kiállítás a szellemi örökségre utalva, tiszteletből a Tánc a fotóművészetben címet viselte. 1998. május 8-án volt a bemutatója, a veszprémi I. Országos Kortárs Tánc- és Mozgásművészeti Találkozó nyitónapján, majd rögtön az I. Magyar Táncfesztiválon, Győrben debütált. A kiállítást számos helyen bemutatták, fesztiválok, ünnepi alkalmak, rangos táncelőadások igényelték jelenlétét. Külföldre is eljutott, a Dél-Afrikai Köztársaság fővárosában, a Pretoriai Egyetemen történt bemutatása után Franciaország következett, az Association des Photographers Cineastes de la Danse meghívására. A Balassi Intézet jóvoltából a „Tánc a fotóművészetben” egész Bulgáriát végigturnézta, először Szófiában a Nemzeti Galéria mutatta be, majd Plovdiv, Pleven és más városok következtek. Amikor visszatért az anyag, bekerült az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Fotóművészek Szövetsége együttműködésével létrejött Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteménybe, ahol a mai napig a képek leltározva, felcímkézve és a számítógépes adatbázisban nyilvántartva ugyan, de a raktárukban pihen, nem szó szerint értve porosodik. Mindenesetre azóta nem kerülnek kiállításra, mert arra már nem maradt akarat és szellemi kapacitás.
Node a MANK-nak támadt egy ötlete, hogy ezt a kiállítást TáncKépek címmel megszervezze, és mint a témában ismert szakembert, júliusban megbíztak a kiállítás megrendezésével. Most augusztus 28-át írunk, és a kiállítás itt látható Önök előtt a MANK Galéria falain.
Csapatmunka adta a jó végeredményt, ezért köszönet Tardy-Molnár Annának, a MANK ügyvezető igazgatójának, Borbély László operatív (és én hozzáteszem: kreatív) igazgatónak, továbbá Cserhalmi Lucának, Takács Erzsébetnek és a többi munkatársnak, hogy szellemi és anyagi segítséget nyújtottak a kiállítás megszületéséhez. És hogy a sorból ki ne maradjon a legfontosabb segítőm, köszönet Lőrinc Katalin táncművésznek is.
Kösz MANK!
A kiállítást megnyitom!
Eifert János fotóművész,
a kiállítás kurátora
TáncKépek c. kiállítás a MANK Galériában, Szentendre, 2019. augusztus 28 – szeptember 25.
A MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. tisztelettel meghívja Önt és kísérőit a
TáncKépek . Táncművészet a kortárs magyar fotográfiában
című kiállításának megnyitójára.
IDŐPONT
- augusztus 28., szerda 18:00
HELYSZÍN
MANK Galéria (Szentendrei Régi Művésztelep) 2000 Szentendre, Bogdányi u. 51.
KÖSZÖNTŐT MOND
Tardy-Molnár Anna, a MANK ügyvezető igazgatója
A KIÁLLÍTÁST MEGNYITJA
Eifert János fotográfus, a kiállítás kurátora
A KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓN KÖZREMŰKÖDNEK
Zenei improvizáció: Lőrinszky Attila, nagybőgő
Tánc improvizáció: Pirók Zsófi, Bacsó Gabriella, Hoffmann Luca, Rácz Réka, Lukács Levente, Lőrinc Katalin, Horváth Attila, Taba Benjámin (A fellépő táncművészek a kiállított fényképeken is megjelennek.)
A kiállításmegnyitó performansz ötletadója: Lőrinc Katalin
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK
Aczél Péter, Agócs József, Andrea Paolini Merlo, Baán Katalin, Bobál Katalin, Csillag Pál, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Darab Dénes, Dudás Ágnes, Dudás Nándor Emil, Dusa Gábor, Dusha Béla, Eifert János, Fejér István, Futár Ernő,
Gimesi András Gime, Huisz István, Kálmándy Pap Ferenc, Kincses Gyula, Koncz Dezső, Kőműves Kata,
Körtvélyesi László, Máthé András, Mészáros Csaba, Montvai László, Olasz Ági, Palotai Misi, Pethő Bertalan, Ritter Antal, Sáfrány Levente, Sági Ági, Siklós Péter, Simon Csilla, Szabó Béla, Szedő Iván, Szendrei Tibor, dr. Tóta Krisztián, Tóth Brigitta, Törköly József, Urbán Tibor, Váncsa Domokos, Vas Péter, Volpach-Bors Szilvia, Zsila Sándor, továbbá vetített képeikkel Antal Malvina, Bakki Zsolt, Dajka Margot Judit, Fülöp Jenő, Gergely Beatrix, Gordon Eszter, Jókúti György, Kovács Gábor, Módos Gábor és dr. Seres Géza.
Kortárs fotográfusok táncművészeti munkáiból válogatva nyújt reprezentatív kiállítást a MANK Galéria. A mozgás ábrázolása mindig is a fotóművészet nagy kihívásai közé tartozott, különlegesen igaz ez a művészi mozgásra, a tánc- és mozgásművészetre. A lépés, az ugrás, a tartás, a mozdulat energiáját, a pillantás, az érintés szuggesztióját fotográfiára fordítani óriási feladat, technikai, kompozíciós tehetséget követel. A válogatásban szereplő képek mindegyike különleges egyediséggel fogja meg az élő mozdulat elillanó pillanatának katarzisát, sűríti be a teret és az időt, miközben széles spektrumát mutatja be a jelen táncművészeti törekvéseinek.
A kiállításon 45 fotográfus 74 képe lesz látható, 12 fotográfus 30 képe pedig vetítéssel jelenik meg.
A kiállítás 2019. szeptember 25-ig tekinthető meg hétköznap 9 és 17, hétvégén 10 és 17 óra között.
Flamenco Magia a Nemzeti Táncszínházban, Budapest, 2019. május 9.
Flamenco Magia
FlamenCorazonArte Táncszínház és külföldi vendégművészei
Nemzeti Táncszínház Nagyterem / 2019. május 09. 19:00
A flamenco misztériuma az előadók személyiségében rejlik, hiszen ez a műfaj a lélek szabad megnyilvánulásáról szól. A szívbemarkoló énekek, a szenvedélyes táncok, az érzelem-dús gitár dallamok és a vérpezsdítő ritmusok egysége szuggesztív erővel hat. Az előadók és a közönség közötti mágikus tér az, ahol a Duende életrekel het. Az energiák átadódnak, egyesülnek, feltöltenek, elvarázsolnak.
A flamenco hasonlóan többágú műfaj, akárcsak a jazz. A három fő pillér ének-gitár-tánc kommunikációján alapszik, mely képes befogadni más hangszereket és stílusokat.
Azért válik oly izgalmassá és minden alkalom egyedivé,mert végig jelen van az improvizációs játék lehetősége. A táncos nemcsak előadója, hanem mozdulataival, lábkopogásával rejtett karmestere és alkotója is a kották nélküli műnek.
A flamenco ősi tradíciókból táplálkozó, modern művészeti ág, mely a jelen kor meghatározó és kiemelkedő műfaja. Ez a rejtélyesnek tűnő világ most virágkorát éli, melyet hazánkban a FlamenCorazónArte Táncszínház táncművészei és koreográfusai, anya és lánya, Lippai Andrea és Pirók Zsófia hiánypótló módon képviselnek.
Eifert János felvételei
Flamenco ének: Magda Navarrete
Flamenco gitár: Andrzej Lewocki
Ütőhangszerek: Tar Gergely
Zongora: Antal Gábor
Klarinét: Cserta Balázs
Flamenco tánc, koreográfia:
Lippai Andrea
Harangozó Gyula díj, EuroPas díj, Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, Magyar Arany Érdemkereszt
Pirók Zsófia
Az évad legjobb pályakezdő táncművésze díj – 2016
Az évad legjobb női táncosa díj – 2019
Lábán és mi. – avagy: Egy polihisztor öröksége. Táncelőadás a Műcsarnokban. Budapest, 2018. december 10. 20:45 – 21:30
.
.
.
.
.
Lábán Rudolf a tánctörténet egyik legnagyobb alakja, azon kevesek közül való, akiknek a módszere, elméleti és gyakorlati anyagai ma is élők és használatosak. Ez annak köszönhető, hogy tanítványai generációról generációra nem csupán életben tartották, de aktualizálták és kontextusukban alkalmazták Lábán tapasztalatait. Így lehetséges, hogy a 21. század első felében a Lábán-féle mozgáselemzésen alapuló táncimprovizáció az egyik legelterjedtebb módszer az egyetemes művészképzésben. Élő, valódi, itt és most: ezt bizonyítják azok a 14-17 éves fiatalok, akikkel ezen a napon, mintegy 25-35 percben „körültáncoljuk” a témát.
Rendező: Dr. Lőrinc Katalin egyetemi tanár, MTE
Előadók: a Magyar Táncművészeti Egyetem, moderntánc szakirány tanulói – Hanna Lentulai, Pataki Noémi Kata, Léna Horváth, Liza Csóka, Nyári Gergő, Bársony Boglárka, Nati Keskeny, Viktória Tran Katerina Doriti, Antal Strenner, Mayer Dorina, DEák Kristóf, Kisbakonyi Edmond, Pintér Karina
Zenei közreműködő: Bergerné Wilk Halina
Eifert János felvételei
Fenyves Márk, mint a madár, elrepült… Budapest, 2018. augusztus 18.
.
Utolsó repülés
Fenyves Márk, mint a madár, elrepült…
Ma délelőtt telefonon felhívtak: „Láttad? A Facebook-on egy rövid közlemény…”
Megnéztem Pálosi István bejegyzését: MINDEN BULI LEFÚJVA, TRAGÉDIA VAN…
Hogy-hogy tragédia? Mi történt? Márk kutyája lesántult? Valamelyik táncos lesérült? Tűz ütött ki a Stúdióban? Vagy mi? Telefonon tudtam meg: ma éjjel Fenyves Márk elhunyt…
Döbbenet!
Elbőgtem magam. A minap még terveimről beszélgettünk, egy újabb kiállításom, a Fészek Galériában megrendezésre kerülő TEST A LELKE MINDENNEK megnyitóján kértem volna a közreműködését. Sok évtizedes barátság és a tánc szeretete fűzött össze bennünket, rengeteg élmény, esemény, baráti és művészi ambíciók kötöttek össze bennünket. Nem hiszem el, hogy már élőben soha többé nem látom táncolni, soha többet nem beszélgethetünk már…
Fenyves Márk nemcsak művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező és látványtervező volt, hanem festőművész is. Bár ezt kevésbé hangsúlyozta, de kiállításait látva és a Stúdió falain látható képei alapján mondhatom, hogy érdekes és kitűnő olajképeket, grafikákat készített. Ennek ellenére mégis a jó fotókat, első sorban a tánc témájú fényképeket gyűjtötte, vásárolta, aukciókon vagy privát forrásból, és gazdagította ezeket híres gyűjteménnyé. Székely Aladár, Angelo, Pécsi József, Otto Croy, Escher Károly, Gink Károly, Benkő Imre, Bánkuti András, Csillag Pál, Keleti Éva, Csorba Károly, Szöllősy Kálmán és mások mellett az én képeimet is megszerezte aukciókon, mások gyűjteményéből vagy egyéni vásárlásokból. Megtisztelő volt számomra, hogy számos Eifert-fotóért még pénzt is adott, és ezek – ahogyan Ő fogalmazott – gyűjteménye értékes darabjai lettek. Voltak képek, amiket utólag szignáltam. Készültem rá, hogy összegyűjtök egy tekintélyes anyagot a saját táncfotóimból, és neki ajándékozom. Már látom, hogy ezt csak az “örökösöknek” fogom tudni megtenni.
Művelt, tájékozott és kellemes társalgó volt. Nemcsak a táncról, orkesztikáról, vagy a személyén keresztül érintett festészetről lehetett beszélgetni vele. A Mezítlábas Galériában bemutatott Kína c. kiállításom kapcsán (amire Ő kért fel, és Ő nyitotta meg) kiderült, akár Kína-szakértő is lehetne. Egyszóval jöhetett bármilyen téma, vele igazán lehetett beszélgetni. Igaz, a “műsoridőben” többnyire Ő beszélt, de nagy odafigyeléssel, olykor szánkat tátva hallgattuk lebilincselő történeteit, a napi ügymenet vidám-keserű-szomorú tapasztalatait, vagy éppen a táncművészet, kutatás, vendégszereplések örömteli pillanatait, sikereit vagy emlékezetes eseményeit. Egyszerre (real time) több dologra tudott koncentrálni, odafigyelni. Feltűnt, hogy a Fecebook-ra feltett anyagaimra szinte másodpercekkel később, azonnal reagált: lájkolt, üzent, megjegyzéseket fűzött hozzájuk. És ezt másokkal is megtette. Figyelt ránk, nemcsak magára. Még hajnal háromkor is…
.
Vélhetően szabad életet, inspiráló közeget, és majdnem, hogy igazi otthont jelentett számára a Stúdió. A többszintes bérleményt saját munkával tették otthonossá és művészivé. Fenyves Márk és Pálosi István – és gondolom, alkalmi segítők is – falakat festettek, hajópadlót fektettek, bútorokat és berendezési tárgyakat készítettek, a világítást is nagyszerűen oldották meg. Apropó, festett falak… A színház-, illetve balett-teremben különösen érdekes a falak festése. Fekete alapra szürke foltok ecsettel művészivé varázsolt össze-vissza szürke lendületek teszik izgalmassá. Evvel a háttérrel készítettem a Tánc/Test/Tanulmány c. fotómat. A főszereplő Bacskai Ildikó táncművésznek, no meg a kézzel festett különleges fal-háttérnek köszönhetően igazi sikerkép készült, ami azután bejárta a világot, számos elfogadást és díjat „besöpört”. Az idelátogató tanítványok vagy közönség igazán jó környezetben élvezhette a tánccal kapcsolatos eseményeket vagy órákat. Fenyves Márk nemcsak kitűnő táncos, hanem kitűnő pedagógus volt, a kevésbé iskolázott, vagy nem a legjobb adottságú táncosokból is ki tudta hozni a legjobbakat. A nagy átéléssel és magas hőfokon előadott orkesztika mindig sikert aratott. A Szépművészeti Múzeumban vagy az Iparművészeti Múzeumban, a Szecesszió Világnapján előadott Szerpentin-tánc óriási élményt jelentett a közönség számára.
Látszólag csupa “vídámság” volt az élete, pedig nagy gondot jelentett a Stúdió, az Orkesztika “intézmény” és alapítvány életben-tartása. Sok pályázati kudarc, kevesebb mecénás és támogató – ez jellemezte az évtizedeket. Volt idő, amikor könnyebben “futott a szekér”, de leginkább a létbizonytalanság, a késedelmesen fizetett számlák, a már-már a mindent feladás kényszere nyomasztotta. Fenyves Márkot sokan szerették, sokan irigyelték és sokan “beakasztottak” neki, ahol csak tudtak. Sok tanítvány, követő és szimpatizáns tartozott a táborába. Végül – Pálosi Istvánnal és másokkal közösen – hatalmas értékű örökséget hagyott ránk, illetve a művész-társadalomra.
Személyesen is köszönettel tartozom Neki, hiszen az évtizedek alatt sok fotós-workshopomnak, mesterkurzusomnak adott helyet, legtöbbször Ő maga is – más táncosokkal, elsősorban Pálosi Istvánnal – közreműködőként vett részt ezekben. Az Imre Tamás vezette Fotóoktatás.hu tanáraként gyakran vezettem itt a tánc- és akt-fényképezés gyakorlati óráit, főleg a Haladó Művész Iskola hallgatóinak. 2006. szeptemberében a Seminar for Colour Art Photo International 180 résztvevője számára tudtam programot nyújtani a Rottenbiller utcai MMS Stúdióban.
.
Márkot a fotósok szerették fényképezni, mert az előadóművészi értékeken felül, türelmét, intenzitását is becsülhették. Soha nem vette félvállról a feladatot, a kamera előtt mintha előadás közben fényképeznénk, teljes átéléssel és maximális erőbedobással táncolt. Több díjnyertes fotóm az Ő közreműködésével készült. Legutóbb a 15th International Tri-annual Exhibition ‘Theatre in the Photographic Arts’, Novi Sad nemzetközi pályázaton a Mark Fenyves int he „The seven deadly sins” c. képem a legmagasabb elismerést (FIAP Gold Medal) kapta. A fele Márkot illeti… persze fél-arany az nem arany, az igazi elismerés nem is ez. A másik, elfogadott kép a “Mint egy madár / As a bird” akár életének utolsó repülését, az élők sorából való távozását szimbolizálva, szinte látnoki erővel bírt.
Egy időben a Mono-Duo Fesztivál zsűrijébe is meghívott, élvezhettem 17 év professzionális táncos múltam tapasztalatait, hogy beépítsem értékítéletembe. Amikor 2003-ban a Magyar Televízió portréfilmemet forgatta, hogy a táncfényképezést élőben megmutathassam, rendelkezésemre állt a Még 1 Mozdulatművészeti Társulat művészeivel együtt. Ekkor készült az “Angyalok tánca”, amelynek kiállítási formája egy nyolcszor egy méteres fotóvászon lett, amit nem keretben, hanem facsipesz, cukorspárga, kavics súlyozásával állítom ki a mai napig is, gyűjteményes kiállításom, vagy a “Szerelmem, a Tánc” állandó darabjaként.
Sokban különböztünk, de a különbségek, másságok nem, hogy visszatetszőek, hanem szeretni-valóan emberiek voltak.
Mi marad ezután? Az emlék, amely sokáig él, de előbb-utóbb megfakul? Vagy Fenyves Márk örökkön-örökké itt él közöttünk, csak nem a fizikai valóság megfogható sejtjeiben…
Mi őrizzük emlékét, és akik nem ismerték személyesen, nekik marad az életrajz:
Fenyves Márk (Nagykanizsa, 1973 – Budapest, 2018)
Művészeti Igazgató, kuratóriumvezető, mozdulatművész, orkesztész, koreográfus, pedagógus, kutató, szervező, látványtervező.
Egyetemi oklevél MA (1998 MIE-MOME), mozdulatművész, esztétikus testképző – kinetológus (1997 MMKE-HIETE), modern tánc pedagógus BA (2006 MTF), okleveles tánctanár MA (2015 MTF).
Fenyves Márk a százéves tradíciójú modern tánc “hungarikum” – a magyar mozdulatművészet műfajának képviselőinek egyike. Képző- Iparművészeti tanulmányai mellett 1991-ben, Eck Imre munkásságának hatására (Pécsi Balett, Uhrik Dóra) kezd el táncolni. Mesterei a magyar modern hagyományok őrzői Dr. Dienes Gedeon, Berczik Sára, Kármán Judit, E. Kovács Éva, Szöllősi Ágnes lettek. Táncosként a Még 1 Mozdulatszínház, mai nevén Magyar Mozdulatművészeti Társulat valamint a Dekadance, Gold Bea, az Orkesztika Mozdulatszínház, a Közép Európa Táncszínház, Horváth Csaba, a Mándy Ildikó Társulat, a Nemzeti Színház, Balázs Mari – ex-Dreamteam és a Feledi Projekt produkcióiban szerepelt. Számos magyar és nemzetközi fesztivál és fellépés résztvevője.
A mozdulatművészet megőrzése és fejlesztésének céljából Pálosi Istvánnal létrehozza a Duncan-Dienes Orkesztika Iskolát (1997), MOHA-Mozdulatművészek Házát (1997, korábban Mozdulatművészeti Stúdió), és a Magyar Mozdulatművészeti Társulatot (1995). Az Orkesztika Alapítvány vezetője (1999), a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivál igazgatója.
Táncelméleti szakemberként lexikonszerkesztő, tanulmányíró, könyvszerkesztő, történeti és elméleti kutató, előadó volt az elmúlt évtizedben (MTSZ, MTT, MTA, ELTE, MTF, stb.). A Mozdulatművészeti Gyűjtemény vezetője (táncgyűjtemény, archívum, könyvtár és videotár). A Dienes Valéria hagyaték gondnoka. Magyar és nemzetközi táncversenyek zsűritagja és közel 15 éven át (1997-2012) aktív résztvevője a magyar táncművészeti szervezetek vezetőségének. Szakterülete a modern tánc, vagy tánc modernitás – elmélete, -története, -pedagógiája, -gyakorlata. Művészeti és pedagógiai munkássága mellett a tánc elméleti tudományával foglalkozik (Orkesztika).
Eifert János
A Magyar Táncművészeti Egyetem Művészképző BA “modern” specializáció képesítő vizsgája. Budapest, 2018. január 22.
Modern és kortárs tánc- és mozdulat technikák, módszerek
Magyar Táncművészeti Egyetem Művészképző BA “modern” specializáció
Képesítő vizsga, 2018. január 22.
A szerkesztő-rendező Lőrinc Katalin felvezető szavai a vizsga nézőihez :
“Egy szakmai képesítő vizsgán vagyunk, és ilyen vizsga közben eddig sosem volt szokás megszólalni. De ezzel az osztállyal már eddig is annyi minden történt, ami az intézmény 67 éves történetében nem volt szokás. Az előző tanév második félévében például kéthetenként más és más vendégoktató, mégpedig a hazai és nemzetközi táncélet fontos szereplői tartották a délelőtti tanrendi óráikat. Idén megfordítottam az áramlás irányát: a hallgatók kapcsolódhattak házon kívül a legkülönb hazai (sőt külföldi) társulatokhoz, projektekhez, programokhoz. Elméleti oktatásukat is a külsős a projektekhez igazítottuk, így tankötelezettségeiknek messzemenőkig eleget tettek.
A mai vizsga első részében a korábbi tanévek anyagának villámszerű átfutására vállalkoztunk. A tanrendnek megfelelően tanultak Graham-et, majd Limónt és Jazz-t, mely utóbbi itt, a hazai szakmai életben egy gyűjtő fogalom, meglehetősen tág értelmezési mezővel. De ez nem is baj akkor, ha az aktuális szakmai kereslethez igazodik, ahogyan ez itt is megfigyelhető. Ma már Földi Béla is – aki jó 25 éve elsők között kezdte tanítani itthon a Raza Hammadi szűrőjén továbbformált Mattox alapú jazzt – egészen más tréninget tart, mint akkor. De nemcsak Lakatos János, hanem az egyetem két másik oktatója, Szarvas Krisztina és Grecsó Zoltán is a mai, kortárs táncalkotói szcéna kihívásaira készítette fel a hallgatókat. Vizsgadarabjaik is azzal a kortárs szemléleti fókusszal készültek, amelyen belül a technikai tudáson túl az önálló személyiség érvényre jutása is követelmény.
Az improvizáció tantárgy esetében pedig olyan komolyan vettük a szigorlat jelleget, hogy a hallgatók a nézők és a vizsgabizottság szeme láttára húznak tételt abból: milyen téma mentén kell rögtönözniük. Itt és most olvasnak majd egy idézetet (hangosan, artikulálva, hogy mi is halljuk), és az általa keltett belső visszhangot kell mozdulatban megjeleníteniük.
A vizsga zárófejezete egy 11 részből álló montázs: ízelítők a házon kívül teljesített feladatokból: a házon kívüli gyakornoki tapasztalatok felidézése, Frenáktól Dániáig, Kun Attilától az indonéz gesztuselemekig, egyetlen egybefüggő techno-szőnyegen…”
Szerpentintánc – Hommage à Loie Fuller. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat és a Magyar Mozdulatkórus bemutatója a Szecesszió Világnapja alkalmából az Iparművészeti Múzeumban. Budapest, 2017. június 10.
Magyar kezdeményezésre 2013 óta ünnepeljük a Szecesszió Világnapját, amely a Réseau Art Nouveau Network nemzetközi szecessziós szervezet hivatalos programjai közé is bekerült. Ezen a napon a világ minden tájáról számos intézmény csatlakozik a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzatát bemutató programsorozathoz. Az idei évben a tánc, a mozgáskultúra, a szecessziós formákban rejlő mozgás és ritmus felől közelítünk a korszak művészetéhez.
A hazai rendezvények kiemelt helyszíne, az Iparművészeti Múzeum egész napos rendezvényén különleges szecessziós városi és épületsétákon, tudományos előadás-sorozaton és a múzeum üvegcsarnokát betöltő szerpentintánc-bemutatón vehettek részt az érdeklődők, míg a múzeumpedagógia ékszerkészítő alkotóműhellyel, zenés-játékos tárlatvezetéssel és felfedező játékkal várta a kicsiket és a nagyokat egyaránt.
A Szecesszió Világnapját ünneplő eseménysorozat lezárásaként a Magyar Mozdulatművészeti Társulat és a Magyar Mozdulatkórus az Iparművészeti Múzeum üvegcsarnokában mutatta be a művészi igényességgel előadott, izgalmas és látványos produkcióját: Szerpentintánc – Hommage à Loie Fuller.
Fenyves Márk és Pálosi István, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat vezetői, a bemutatott mű koreográfusai írják: “Új bemutatónk a múlt századi nagy alkotók bemutatásának, újragondolásának következő állomása. Társulatunkra jellemző a nagy textíliák használata, melyet még jobban szeretnénk kihasználni, és méltó emléket állítani a 20. század nagy látványszínházi táncosának, Loie Fullernek.”
A Magyar Mozdulatművészeti Társulat a MOZDULATMŰVÉSZET – a 105 éves hagyományú modern tánc-hungarikum – megtestesítője a táncszínpadokon. A társulat Fenyves Márk és Pálosi István 1991 óta folyó kutatási, pedagógiai és művészeti munkásságának fontos állomásaként 1995-ben alakult – Még 1 Mozdulatszínház néven. Az elmúlt 20 évben több rangos elismerésben részesültek művészeti munkájukért, valamint számos fesztiválon, szakmai fórumon és a nagyvilág városaiban fordultak meg. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat rekonstrukciós előadásaival tiszteleg a hagyomány előtt, kortárs bemutatóival pedig új utakat és lehetőségeket kutat a mozdulatművészet számára, megőrizve annak klasszikus értékeit, emelkedett hangulatát, érzékenységét a szépre, a harmóniára, így a repertoár az 1910-1940-es években készült klasszikus koreográfiáktól, a kortárs impulzusok hatására születő új, mai művekig terjed.
Závodszky Rita a Szerpentintáncban – Hommage a Loie Fuller (Eifert János felvételei)
Mi a kortárs tánc – és hol vagyok ebben én? A mozdulat útjai a 20. századtól máig: táncban, képben, és élőszóban a Vigadóban. Budapest, 2016. február 24.
Mi a kortárs tánc – és hol vagyok ebben én?
A mozdulat útjai a 20. századtól máig: táncban, képben, és élőszóban
Előadják – és részben alkották – a Magyar Táncművészeti Egyetem (modern szakirány) táncművész hallgatói. Rendező és moderátor: Dr. Lőrinc Katalin
Budapesti Vigadó, Sinkovits Imre Kamaraszínpad, 2017. március 24. Az előadás a Budapest Táncfesztivál programja.
Mi a kortárs tánc – és hol vagyok ebben én?
A mozdulat útjai a 20. századtól máig: táncban, képben, és élőszóban
Különleges élményt jelentett a Magyar Táncművészeti Egyetem (modern szakirány) táncművész hallgatóinak előadása a Budapest Táncfesztivál programjában. A budapesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán táncban, képekben és élőszóban a kortárs tánc, a mozdulat útjait kísérhettük végig a 20. századtól máig. Míg a színpadi táncművészet „alapanyaga” korábban a klasszikus balett, a századforduló táján számtalan más irányzat jelenik meg a palettán, némelyik homlokegyenest ellentéteként mindannak, ami addig megszokott volt a színpadon. Az előadás a 20. század a test színpadi megjelenésének és mozdulatának szabadságát hirdető Isadora Duncan-nal indít, majd a század legkülönb új műfajait – köztük Martha Graham, Mats Ek, Pina Bausch és mások stílusait, technikáit követhetjük soron, egészen napjainkig.
Lőrinc Katalin – az előadás rendezője és moderátora – így ír az általa rendezett interaktív előadás margójára:
– Olyan világban élünk ma, amikor mindent piktogramok magyaráznak meg, kaptafára készült formákban kapjuk az információkat folyamatosan, miközben napi (gyakran megélhetési) gondok tornyosulnak fölénk. A művészet nem csupán fölösleges passziónak tűnik e körülmények között, de sokszor nem is értjük, mert szokatlan hullámhosszon szól hozzánk. Mi a kortárs művészet, hogyan közelítsünk hozzá és főleg: miért? Egy osztálynyi fiatal táncművész hallgatóval úgy döntöttünk, hogy ezeket a kérdéseket először saját magunknak kell feltennünk. És ők is rájöttek, hogy első sorban nem is a művészetről, hanem saját magukról kell elgondolkodniuk. És ez a legnehezebb. Erre vállalkoztunk ezzel a műsorral, s benne sok érdekes, meglepő tánccal, és úgy gondolom, hogy ez mindenkinek szól: a nézőnek semmi jártasság nem szükséges hozzá, csak nyitottság, kíváncsinak lenni arra, hogy az a fiatal, aki a szemünk láttára bemutat egy koreográfiát, – régit, betanultat, vagy egy egészen friss, saját művet, vagy netán improvizál, hogyan látja saját magát és a világot. Szóval egy kicsit mindnyájunk életéről esik itt szó (és persze tánc).
Mérgezett almák | Sissi és a Schratt | Elektroakusztikus opera dell’ arte – Műcsarnok, Budapest, 2016. december 12. 19:00
Olasz Ági, Csorba Károly, Bakki Zsolt és Eifert János felvételei
Mérgezett almák | Sissi és a Schratt | Elektroakusztikus opera dell’ arte
Zeneszerző: Baráth P. Bálint
Sissi: Dobi-Kiss Veronika operaénekes és Tunyogi Henriett táncművész, koreográfus (Budapest–London)
A Schratt: Carmen Vasile operaénekes, egyetemi tanár (Kolozsvár–Nagyvárad) és Lőrinc Katalin táncművész, egyetemi tanár
Grafika: Rizmayer Péter
Jelmez: Juhász Zsuzsa
Hangtechnika: Andorfer Gyula
Bán Ildikó képzetTtársítás szabad társulása
Képek között. Képek között élnek, s létezésük is ilyen: úgy szólnak, úgy mozdulnak, hogy tudják, kép lesz belőlük, képpé válnak. A fenséges, aki mindig önmagával azonos: az uralkodónő. Az érzéki, aki bármely pillanatban a fenségessel vagy az alantassal azonosul: a színésznő. Manipulált, uralt jelrendszerek. Precíz lépések, ahol a színlelés is tudatosan kiszámolt lépésekben formálódik igaz pillantásokká. Fajansz figurák. Fájdalmak, mint belső vérzések. Szigetelt drótokon láthatatlan értekezések. Hangjuk és mozgásuk megkomponált, készen a véglegességre. Abban a kitüntetett, utolsó pillanatban, mielőtt a világ felgyorsult volna. Tökéletesek, mint egy álom. Érzelmeiket a helyzet mérgezi. A férfi – egy helyzet – által tükörállapotban élnek, bár semmiben nem hasonlítanak.
“This concert is exceptional in many respects. Apart from presenting the relationship of Sissi, Katharina Schratt and Franz Joseph in a new context, the joint production has created a new genre that we have termed opera dell’arte. We originate the genre from commedia dell’arte on account of their many similarities; however, opera dell’arte is basically different. It does not tell round stories, but rather, we create associations to various narrative developments and present strings of situations. Commedia dell’arte relies on acting, in contrast with opera dell’arte, which depends on the joint work of the musicians and dancers, is mostly performed without words and uses musical gestures and movements to communicate with the audiences. Performances involve electronic music, an integral part of the presented motifs. The players have defined characters, which might, however, “overlap” and any single character might have two “solutions”. The play has a framework and pillars, but improvised reactions characterise the space between those pillars. One might call this extended chamber music, on account of the fact that we develop the sketch of the narrative together, which will take its final form on the stage and its success will depend on the collective interplay of the participants.
The characters of the performance include Franz Joseph, his wife Sissi and lover Katharina Schratt. The musical and dramatic process is the sum of imaginary situations in which Sissi and Schratt are played by a singer and a dancer each. The singers represent the part of the women’s personality that is open to the outside world, while the dancers illustrate the way they would liked to have turned out, overcoming social conventions and escaping from the famously strict relations of the House of Habsburg. We therefore see the parallel realisation of two layers, each reflecting on the other. The layer of Franz Joseph, represented by electronic sounds, is a kind of force field serving to fill the void between the two ladies, and also to show an imprint of the emotions of the two women, encapsulated in one person (being, as he was, influenced by the two different emotional worlds).
In the musical introduction I use a so-called virtual instrument (a programmed software instrument) whose tonal system is based on an auditory illusion called Shepard tone. Alternating the starting note of superimposed sine waves creates a scale that ascends or descends in pitch, but which ultimately seems to get no higher or lower. I shall use another version of the scale, the Shepard-Risset glissando (where the tones glide continuously yet also continuously return to their starting note), and the resulting consonances to demonstrate the sum of the characters’ emotions (by means of chords), their interactions (the endless return of the scale) and their changes (perpetual movement) that create new constellations.” (Baráth P. Bálint)
Translated by Bodóczky Miklós
IMPROVIZÁCIÓK / IMPROVISATIONS – Fotókiállítás / Photo exhibition by: DARAB Dénes. Olasz Kultúrintézet, Giuseppe Verdi terem, Xenia Galéria, 2016. december 5. hétfő 19:00 óra
IMPROVIZÁCIÓK / IMPROVISATIONS
A balett és a geometria között / Based upon Ballet and Geometry
Fotókiállítás / Photo exhibition by: DARAB Dénes, Installáció / Installation: JÓZSA Anka, DARAB Dénes.
A megnyitón fellép / Dancing at the opening: INTERNATIONBALLET – Ballet Geometry with Passion, Love, Life –
Táncosok / Dancers: Umberto ARAGNO, Yuka ASAI, Mark James BIOCCA, Nika Kristina CRNIC, Gaetano COTTONARO, Pierpaolo D’AMICO, Mario GENOVESE, Iurii KEKALO, Tatiana MELNIK, Angela MINGARDO, Rosa PIERRO, Kristina STAROSTINA
Olasz Kultúrintézet, Giuseppe Verdi terem, Xenia Galéria, 2016. december 5. hétfő 19:00 óra / The Italian Institute of Culture, 5 December 2016, 7PM (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8.)
Eifert János, Sz. Kiss Martha, Wolner Tibor és Bakki Zsolt felvételei
A szem a lélek tükre
Darab Dénes balett- és fotóművész első önálló kiállításának megnyitója a Budapesti Olasz Kultúrintézetben, az InternationBallet közreműködésével
A tudós emberek mondják, hogy szemünk fényérzékelő szerv, segítségével tapasztaljuk meg a fény által láthatóvá váló térbeli kiterjedéseket. A szem azonban nemcsak érzékel, hanem ki is sugároz fényt és erőt, erőt, amely sok dologra képes. Szemeink kisugárzása által jól láthatóvá válik, hogy kik és mik vagyunk, mert a szem a lélek tükre. Úgy gondolom, a fotográfus szeme még érzékenyebb tükör, hiszen nemcsak saját személyiségét, lelke mélységeit, gondolatait és érzéseit tükrözi, hanem legfőképpen témáját, amelyet megörökítésre méltónak ítél, és tehetsége révén képes mások számára – élményt adó formában – visszatükrözni, láthatóvá tenni.
A szem a lélek tükre…
Darab Dénes balett- és fotóművész képein keresztül a fent említett csodálatos kisugárzást érezhettük, pedig első önálló kiállításán, a Budapesti Olasz Kultúrintézet Xenia Galériájában mindössze 16 fekete-fehér fénykép látható. Mégis, ez a tizenhat „tükör” besugározza a teret, olyan mágneses erővel vonzva tekintetünket, hogy ellenállni szinte képtelenség. Az angol nyelvű képcímek – Flow ers, I, Last good bye, Mermaid, Myth I call, Myth y called, Point of U, Scream, Separate ways, Shade ow, Silk Road, Single image, F leg, Espresso, The Kiss, Wings of Desire – inkább jelképi értékű információt hordoznak, vagy inkább a képek emlékezetünkben történő azonosítását, megkülönböztetését segítik. A kitűnő technikával, és egyéni látásmóddal megformált fényképeken látható szereplőket, táncművészeket a kiállítás-megnyitóhoz kapcsolódó, vagy inkább azt folytatandó, a “Sala Verdi” színpadán bemutatott “Szenvedély, Szerelem… Élet” c. táncelőadásban láthattuk megelevenedi. Döbbenetes kettős kép, az „élő” és a „tükrözött” kép egybeesése nagy relevációval hatott, és Darab Dénes tehetségét bizonyítja.
Ki is az a Darab Dénes?
Műsorfüzetekben, interjúkban, színpadi szerepei kapcsán néhányszor találkozhattunk már nevével. Ha nevét beütjük a Google, vagy a PORT.hu keresőjébe, előbb jelenik meg a Száraz Dénes, Ujlaki Dénes, Gábor Dénes Főiskola, vagy a Dénes Galéria, mint ő maga. Facebook profilján is csak a képei töredékét láthatjuk. Kevés tehát az információ személye megismeréséhez. Azt tudjuk, hogy 1987. május 13-án született, és hogy a Magyar Nemzeti Balett táncművésze. Arról is nyilatkozott már az M5 kulturális műsorában, hogy fényképezéssel komolyabban 2015. második felétől foglalkozik, mesterének Eifert Jánost tekinti, akinek mesterkurzusát gyakran látogatja. Érthető, hogy keveset tudunk róla, hiszen olyan fiatal, hogy túl sok „életrajzi” eseményt még nem kapcsolhattak a nevéhez. Egyenlőre… Tehetsége, művészi teljesítménye a táncban és a fotográfiában azonban „hosszú életrajzot” ígér, addig is érjük be egy korábbi interjújával, amelyet Czvitkovits Judit készített az NLCafé számára:
„A balett és az én történetem nem úgy kezdődött, mint a klasszikus történetekben, hogy láttam egy előadást, beleszerettem, és elhatároztam, hogy ez az, amit csinálni akarok – meséli Darab Dénes, a Magyar Nemzeti Balett tánckari művésze. – A nővérem volt az, aki még nagyon fiatalon kitalálta, hogy balerina szeretne lenni. Miután beiratkozott a Táncművészeti Főiskolára, a bátyám is megpróbálta, aztán amikor 9 éves lettem, édesanyám azt mondta, hogy próbálja meg a Dénes is. Nekem valamiért sikerült.
A szakmába aztán a munka során szerettem bele. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy a munkahelyén élő zongoraszó várja, és minden nap kiizzadhat magából mindent – legyen az jó vagy rossz. A színpad egy olyan hely, ami a létező legcsodálatosabb hely, mert az ember a valós lényét mutathatja meg. Nekem már az hatalmas erőt ad, ha színpadra léphetek. Amikor átlépem a vonalat a reflektorfénybe, megszűnik a külvilág. Jelenleg A makrancos Katában táncolok, karakterszerepem van. Nem egy drámai szerep, de sokat lehet színészkedni. Fontos, hogy a néző ne a táncost lássa, hanem azt a karaktert, amit megformálok. Számomra a balettban mindig is az volt a cél, hogy ne csak a látvány jusson el a nézőhöz, de a szívenergia is! Még az utolsó sorban ülő nézőt is meg akarom érinteni. Mindig ez mozgat, hogy minél több embert elérjek akár a táncon, akár a fotográfián keresztül.”
A táncművészet és a fotóművészet nagy találkozása
Darab Dénes IMPROVIZÁCIÓK / IMPROVISATIONS – A balett és a geometria között / Based upon Ballet and Geometrycímű kiállítását, amelyet a Budapesti Olasz Kultúrintézet Xenia Galériájában dr. Gian Luca Borghese igazgató Úr köszöntött, és Mark James Biocca táncművész nyitott meg, a tánc kísérte ragyogásával. A Magyar Nemzeti Balett 12 művészéből álló, tavaly összeállt lelkes csapat, az InternationBallet kibővített műsorral lépett fel ugyanis Darab Dénes balett- és fotóművész első önálló kiállításának megnyitóján. A “Szenvedély, Szerelem… Élet” a gyönyörű “Sala Verdi” színpadán volt látható Umberto ARAGNO, Yuka ASAI, Mark James BIOCCA, Nika Kristina CRNIC, Gaetano COTTONARO, Pierpaolo D’AMICO, Mario GENOVESE, Iurii KEKALO, Tatiana MELNIK, Angela MINGRARDO, Rosa PIERRO és Kristina STAROSTINA fantasztikus előadásában. Akik Darab Dénes első kiállításának megnyitóján, és az InternationBallet táncelőadásán jelen voltak, két művészet találkozásának, a táncművészet és fotóművészet termékeny pillanatainak élményével gazdagodhattak. Nem elég hangsúlyozni, mindkét „produkció” élmény volt, maradandó élmény.
Darab Dénes IMPROVIZÁCIÓK / IMPROVISATIONS – A balett és a geometria között / Based upon Ballet and Geometry című fotókiállítása a Budapesti Olasz Kultúrintézet Xenia Galériájában, 2016. december 20-ig, hétfőtől-csütörtökig 10-18, pénteken 10-15 óra között látogatható. (1088 Budapest, Bródy Sándor u. 8.)
Eifert János
BARTÓK135 – Promenad.hu, Nagylátószög, 2016. november 18.
2016. november 16-án, a Magyar Táncművészeti Főiskola Modern szakirányú hallgatói performanszával (Lőrinc Katalin vezetésével) nyílt meg a Bartók135 kiállítás a Deák 17 Galériában, és 2017. január 14-ig látogatható.
A Bartók Béla születésének 135 éves évfordulójának alkalmából megrendezett tárlaton három generáció reflexióit mutatják be egymás mellett: a galéria által felkért fiatal kortárs képzőművészek alkotásai és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, már klasszikusnak számító, Bartók-díszlettervei mellett, középiskolások munkái is láthatóak a Deák Ferenc utcai kiállítótérben. A Deák17 eddigi legnagyobb volumenű, Bartók újratöltve! elnevezésű, országos pályázatára 10 és 23 év közötti fiatalok Bartók három színpadi művével – A fából faragott királyfival, A csodálatos mandarinnal és A kékszakállú herceg várával – kapcsolatos koncepció-leírásokat, rajzokat, maketteket, terveket küldtek be. “A Kékszakállú herceg várának feldolgozásánál egészen odáig mentek a diákok, hogy még Bartók zenéjét is lecserélték. Éppen ez a lényeg: a fiataloknak így ténylegesen lehetőségük van arra, hogy a saját nyelvükre fordítsák le a műveket.” – mondta a pályázat zsűrijének egyik tagja, Pálfi György filmrendező a beérkezett pályázati anyagok értékelése során. A zsűri által kiválasztott három diák-csapat lehetőséget kap arra, hogy december 20-án az Átrium Film-Színházban bemutassa saját Bartók-darabját húsz perces előadások keretében.
A kortárs művészettel foglalkozó gyermek és ifjúsági galéria nagyon tudatosan törekszik arra, hogy ne elkülönítve jelenítse meg a különböző generációk munkáit, hanem úgy, hogy egymás értelmezési lehetőségeit gazdagítsák.
“A pályázat üzenete az, hogy Bartók művészete és az általa felvetett kérdések a mai napig érvényesek, darabjai pedig inspirálóak a fiatal generáció és a nagyközönség számára is. Ezért is fontos, hogy a Bartók135 kiállításon a diákmunkák mellett kortárs alkotók olyan művei is szerepelnek, melyeket Bartók munkái ihlettek.”- mondta el Kaposi Dorka a Deák17 Galéria vezetője.
Az öttagú zsűri, melynek tagja volt Dr. habil. Csanádi Judit (DLA, Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, látványtervező); Magács László (rendező, az Átrium Film-Színház igazgatója); Nagy Fruzsina (jelmeztervező); Pálfi György (filmrendező) valamint Szabó Balázs (dalszerző, énekes, bábszínész) kiemelte, hogy mindegyik beérkezett műben volt olyan eredeti gondolat, amely őket is meglepte.
A Kékszakállú herceg várát a budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjai mutathatják be, akik új szövegkönyvet írtak a jelenetekhez, amelyekben olyan mai problémák is megjelennek, mint a lassú internetkapcsolat, míg az eredeti Bartók-etűdöket olyan előadók dalaira cserélték le, mint a Motörhead, a Nirvana, vagy éppen Pink. A fából faragott királyfit a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakiskola csapata viszi színre, akik nem csupán a darab címét változtatták meg (A szürke tündér), de interaktivitásra épülő koncepciójukban az eredeti darabtól eltérően a nézők is fontos szereplői és alakítói az előadásnak attól függően, hogy hova ülnek le a darab kezdetén. A csodálatos mandarint bemutató székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai előadásuk középpontjába az ismerkedést és az erotikát helyezték: a darab szereplői egy éjszakai bárban találkoznak. A fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor hallgatói illetve Uray Péter, a Kaposvári Egyetem rendező tanára segíti majd abban, hogy 5 hét alatt színpadra állítsák elképzeléseiket.
A Bartók135 kiállítás meghívott kortárs alkotói: Bánki Ákos – Barabás Lőrinc – Szöllősi Géza – Zana Krisztián, Blahó Borbála, Herbert Anikó, Horváth Lóczi Judit, Németh Hajnal Auróra, Ördög Noémi (Naomi Devil), PAF, Szakál Éva, Szabó Klára Petra, Verebics Ági.
A kiállítás részét képezik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből Gombár Judit, Schaffer Erzsébet és Forray Gábor díszlettervei is, melyeket a közönség Bartók Béla műveinek színházi feldolgozásaiból ismerhet a hetvenes évektől kezdődően.
Forrás: www.deak17galeria.hu
Eifert János felvételei
Bartók135 – kiállítás a Deák 17 Galériában, 2016. november 16 – 2017. január 14.
BARTÓK135
2016. november 16-án, a Magyar Táncművészeti Főiskola Modern szakirányú hallgatóinak performanszával (Lőrinc Katalin vezetésével) nyílt meg a Bartók135 kiállítás a Deák 17 Galériában, és 2017. január 14-ig látogatható.
A Bartók Béla születésének 135 éves évfordulójának alkalmából megrendezett tárlaton három generáció reflexióit mutatják be egymás mellett: a galéria által felkért fiatal kortárs képzőművészek alkotásai és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, már klasszikusnak számító, Bartók-díszlettervei mellett, középiskolások munkái is láthatóak a Deák Ferenc utcai kiállítótérben. A Deák17 eddigi legnagyobb volumenű, Bartók újratöltve! elnevezésű, országos pályázatára 10 és 23 év közötti fiatalok Bartók három színpadi művével – A fából faragott királyfival, A csodálatos mandarinnal és A kékszakállú herceg várával – kapcsolatos koncepció-leírásokat, rajzokat, maketteket, terveket küldtek be. “A Kékszakállú herceg várának feldolgozásánál egészen odáig mentek a diákok, hogy még Bartók zenéjét is lecserélték. Éppen ez a lényeg: a fiataloknak így ténylegesen lehetőségük van arra, hogy a saját nyelvükre fordítsák le a műveket.” – mondta a pályázat zsűrijének egyik tagja, Pálfi György filmrendező a beérkezett pályázati anyagok értékelése során. A zsűri által kiválasztott három diák-csapat lehetőséget kap arra, hogy december 20-án az Átrium Film-Színházban bemutassa saját Bartók-darabját húsz perces előadások keretében.
A kortárs művészettel foglalkozó gyermek és ifjúsági galéria nagyon tudatosan törekszik arra, hogy ne elkülönítve jelenítse meg a különböző generációk munkáit, hanem úgy, hogy egymás értelmezési lehetőségeit gazdagítsák.
“A pályázat üzenete az, hogy Bartók művészete és az általa felvetett kérdések a mai napig érvényesek, darabjai pedig inspirálóak a fiatal generáció és a nagyközönség számára is. Ezért is fontos, hogy a Bartók135 kiállításon a diákmunkák mellett kortárs alkotók olyan művei is szerepelnek, melyeket Bartók munkái ihlettek.”- mondta el Kaposi Dorka a Deák17 Galéria vezetője.
Az öttagú zsűri, melynek tagja volt Dr. habil. Csanádi Judit (DLA, Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, látványtervező); Magács László (rendező, az Átrium Film-Színház igazgatója); Nagy Fruzsina (jelmeztervező); Pálfi György (filmrendező) valamint Szabó Balázs (dalszerző, énekes, bábszínész) kiemelte, hogy mindegyik beérkezett műben volt olyan eredeti gondolat, amely őket is meglepte.
A Kékszakállú herceg várát a budapesti Leövey Klára Gimnázium diákjai mutathatják be, akik új szövegkönyvet írtak a jelenetekhez, amelyekben olyan mai problémák is megjelennek, mint a lassú internetkapcsolat, míg az eredeti Bartók-etűdöket olyan előadók dalaira cserélték le, mint a Motörhead, a Nirvana, vagy éppen Pink. A fából faragott királyfit a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakiskola csapata viszi színre, akik nem csupán a darab címét változtatták meg (A szürke tündér), de interaktivitásra épülő koncepciójukban az eredeti darabtól eltérően a nézők is fontos szereplői és alakítói az előadásnak attól függően, hogy hova ülnek le a darab kezdetén. A csodálatos mandarint bemutató székesfehérvári Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai előadásuk középpontjába az ismerkedést és az erotikát helyezték: a darab szereplői egy éjszakai bárban találkoznak. A fiatalokat a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor hallgatói illetve Uray Péter, a Kaposvári Egyetem rendező tanára segíti majd abban, hogy 5 hét alatt színpadra állítsák elképzeléseiket.
A Bartók135 kiállítás meghívott kortárs alkotói: Bánki Ákos – Barabás Lőrinc – Szöllősi Géza – Zana Krisztián, Blahó Borbála, Herbert Anikó, Horváth Lóczi Judit, Németh Hajnal Auróra, Ördög Noémi (Naomi Devil), PAF, Szakál Éva, Szabó Klára Petra, Verebics Ági. Kiállítás részét képezik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből Gombár Judit, Schaffer Erzsébet és Forray Gábor díszlettervei is, melyeket a közönség Bartók Béla műveinek színházi feldolgozásaiból ismerhet a hetvenes évektől kezdődően.
Forrás: www.deak17galeria.hu
XIII. KALÁSZI KORTÁRS TÁNCTALÁLKOZÓ, 2016. november 16-19.
XIII. KALÁSZI KORTÁRS TÁNCTALÁLKOZÓ, 2016. november 16-19.
Fitos Dezső Társulat, Forte Társulat, Harcsa Veronika – Gyémánt Bálint, Duna Táncműhely, Stefan Varga és az EEG Trió, Gergye Krisztián Társulat
Program:
November 16. szerda
19.00 Fitos Dezső Társulat: Falusi színek
20.30 táncház
November 17. csütörtök
10.30 Fitos Dezső Társulat: A láda titka (gyerekelőadás)
19.00 Forte Társulat: Bernarda Alba háza
November 18. péntek
19.00 Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint koncert
20.30 Duna Táncműhely: Körtánc
November 19. szombat
18.00 „1956, ami elválaszt és összeköt” – a Stefan Varga és az EEG Trió
jazz koncertje (Kávézó)
19.30 Gergye Krisztián Társulata: Egy Ünnepi Színjáték ’56-’16
Kísérőprogram: 1956-os emlékkiállítás az emeleti Galériában