A francia koprodukcióban létrejött bemutató Toulouse-Lautrec festőien groteszk világát idézi fel. Az aranykornak nevezett előző századforduló Párizsának ellentmondásos atmoszférája elevenedik meg olyan vizualitás keretében, mely Lautrec világának 21. századi posztimpressziója. Az előadás egyben emlékmű, mely a halandóságra, de a lélek halhatatlanságára és a történelmen átívelő örök emberi kérdésekre világít rá. A produkció egyfajta forszírozott szórakoztatás, amelynek műfaji meghatározása a cabaret grotesque. Az élő zenei előadásban – többek között – közreműködik a neves koloratúrszoprán, Kolonits Klára, Philipp György zenei vezető, bábszínészek és táncosok (maga Gergye Krisztián is), megvalósítva a Gergyére jellemző műfaji sokszínűséget. A szereplők olyan neves művészeket jelenítenek meg, akik meghatározók voltak az 1900-as évek Montmartre-jának művészi közegében. A teljesség igénye nélkül: Aristide Bruant, Vincent van Gogh, Mademoiselle Cha-U-Kao, Chocolate, La Goulue, Valentin le Désossé, Oscar Wilde, Yvette Guilbert és természetesen Henri de Toulouse-Lautrec.
Az összművészeti előadás, önironikus humorával túlmutatva a társadalomkritikán, az ember, a bohóc legmélyebb tragédiáját keresi. A szórakoztatás és a színpadi kiszolgáltatottság, a valódi szabadság és a szabadosság kontrasztjából kérdezünk rá emberi minőségünk lényegére.

Eifert János felvételei

ORKESZTIKA
Mozdulatművészet, tánc a színpadon és a természetben

Csorba Károly “Mozdulatművészek Babits est” és a “Kalaznói repülés” kettős fotókiállítás megnyitója

Kiállítók: Anda Eszter, Baán Katalin (E-MAFOSZ/6), Csorba Károly, Danis János (EFIAP/S), Fabó Katalin (E-MAFOSZ), Rühl Gabriella, Dr. Sebestyén Ferenc, Szalai Sándor, Szamosvári József, Sz. Kiss Márta

Helyszín: ERőMŰHÁZ, 1077 Budapest, Wesselényi utca 17.

Időpont: 2016. szeptember 6. kedd 18 óra

A kiállítást megnyitotta: Lőrinc Katalin táncművész

Közreműködtek: Kövesdi László színművész, valamint Fenyves Márk, Haraszti-Zwiep Adrienn, Pálosi István – a Magyar Mozdulatművészeti Társulat tagjai

Eifert János és Szedő Iván felvételei

Ahogy a zene rezgése bejárta a teret, úgy táncolta be Lőrinc Katalin a kiállítás helyszínéül szolgáló Csillárterem pontjait. Talán így nézhet ki napjainkban egy modern rituális szertartás, hiszen mintegy felszentelte a helyet, mégis könnyed játékossággal táncolta körbe a kiállított fotókat, állványokat, tárgyakat és embereket, néha még a növényeket is.

A végtelen jele egy négyzet fogságában

Eifert János Geometria című kiállítása

2016. június 20-án este Eifert János, fotóművész Geometria című kiállításával a Győri Nemzeti Színház Csillártermében kezdetét vette a XII. Magyar Táncfesztivál. A kiállítást Lőrinc Katalin, táncművész mozdulataival, valamint Lörinszky Attila, a bőgő mestere játékával nyitotta meg.

Ahogy a zene rezgése bejárta a teret, úgy táncolta be Lőrinc Katalin a kiállítás helyszínéül szolgáló Csillárterem pontjait. Talán így nézhet ki napjainkban egy modern rituális szertartás, hiszen mintegy felszentelte a helyet, mégis könnyed játékossággal táncolta körbe a kiállított fotókat, állványokat, tárgyakat és embereket, néha még a növényeket is.

„Kép a képben” érzetem támadt, amikor mozdulatai az állvány mellé, mögé, a képek alá, fölé vezették (mert minden csak nézőpont kérdése, és valljuk be, ez sehogy sem lenne méltó megfogalmazás a címadó geometriához), szinte eggyé olvadt a képekkel, táncolt velük, bennük, értük. Az összhang megélését csak erősítette, hogy az egyik fotó őt magát, a táncosnőt ábrázolja. Lörinszky Attila keze alatt a méltóságteljesen szóló hangszer ünnepélyes keretet teremtett, ám a hangzás cseppet sem vált súlyossá. Tartalom és forma közt összhangot teremtett, akárcsak Lőrinc Katalin a „Vigyázz, lépcső” feliratú táblával, amikor mozdulatai annak geometrikus formájával találkoztak.

Eifert János képein a színek és a fények játéka lendületes mozdulatokon, csodálatos – túlnyomórészt – női testeken elevenedik meg. A képek messziről kiabálnak, mert itt még a fekete-fehérek is színesek; sodró lendület, maga az élet színezi őket. Ha azt mondjuk, hogy a fotó befagyasztja a pillanatot, akkor azt is el kell mondanunk, hogy Eifert János képei a néző szemében egy pillanat alatt olvadnak. Tűz, víz, levegő elementáris ereje járja át az ívbe csavarodó testek látványát.

A geometria fogalma úgy helyezi keretbe az erőt, mintha a végtelen jelét helyeznénk egy négyzet fogságába. Földi keretek közé szorul ugyan, de benne a mélyen szunnyadó, végtelen erő messzire szárnyal és magasra tör. Az Ars poetica nevű képen a kézzel írott betűkből spirálba rendezett, rendhagyó formában jelenik meg a szöveg. Mi csak állunk előtte, és forgatjuk a fejünket; a kimért, szokványos tekintgetéssel itt mit sem érünk, a befogadáshoz is játék kell.

Hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak ezek a rendezetten rendhagyó alkotások (ahogyan a spirálisan kanyargó szöveg olvasása magába szippant), és egy perc alatt világossá válik: Úgy kerülhet a végtelen jele egy négyzet fogságába, ahogyan Eifert János a képen lévő felirattal fogalmaz: „Számomra játék a fotográfia. (…) képzelet és valóság peremén.”

Kunstár Mónika

Olasz Ági, Szabó Béla, Eifert Kata Nóra és Eifert János felvételei

TérTáncKoncert a toleranciáért Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral, 250 táncoló gyerek részvételével

Tavaly kétszáz hátrányos helyzetű gyerek táncolt együtt a zenekar élő játékára, idén ötszáz – 9 megye 17 településéről, 22 különböző iskolából érkező – gyerkőcöt mozgatott meg a Budapesti Fesztiválzenekar a Hősök terén. „Ez a kezdeményezés a toleranciáról szól, arról, hogy együtt táncolnak hátrányos és szerencsésebb környezetből érkező gyerekek a Fesztiválzenekar zenéjére. Nagy toleranciaünnep lesz ez” – mondta el Fischer Iván a koncert előtt.

A fiatalok Stravinsky Kártyajáték című darabjára táncoltak, vagyis nemcsak az előadás, a választott zenemű is különleges. Vezető koreográfus: Vári Bertalan.

Közreműködött: Pro Musica Leánykar (művészeti vezető: Szabó Dénes); Földesi Ildikó – szoprán; Szabó Barbara – mezzoszoprán

Eifert János felvételei

A projektben résztvevő iskolák:

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény

Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Kisvárda

Bogádi dr. Berze Nagy János Általános Iskola, Bogád

Borsodi Általános Iskola, Edelény

Deák Diák Általános Iskola, Budapest

Dózsa György Általános Iskola, Apátfalva

Gandhi Gimnázium és Kollégium, Pécs

Gárdonyi Géza Általános Iskola, Karád

Klauzál Gábor Általános Iskola, Hódmezővásárhely

Szent György Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola, Kisvárda

Szent János Görögkatolikus Gimnázium és Szakképző Iskola, Edelény

Zsámbéki Premontrei Napköziotthon, Zsámbék

Betanító tanárok:

Csenteri Andrea (Apátfalva), Dénes Zsolt (Budapest), Guttman Levente (Karád), Körmöndi Tamás (Edelény), Lossonczi Benjámin (Kisvárda), Mangi Kornélia (Zsámbék), Nagy Gábor (Szécsény), Szabó Márton (Pécs, Bogád), Varga József (Hódmezővásárhely)

Hetvenkilencedik életévében szombaton meghalt Gombár Judit Jászai Mari-díjas, érdemes művész, díszlet- és jelmeztervező, pedagógus, egyetemi tanár, a Győri Balett örökös tagja – közölte a család és a balettársulat.

A hosszú, türelemmel viselt betegség után meghalt művész temetéséről később intézkednek.

Gombár Judit 1937. szeptember 13-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, majd elvégezte az Iparművészeti Főiskola jelmeztervezői szakát is. Ebben az időszakban lett a pécsi Nemzeti Színház tagja, és ekkor kötötte össze az életét a balettel.

Pécsett és az Operaházban főleg balettekhez tervezett jelmezeket, de szerződött tervező volt Szegeden, Kecskeméten, Szolnokon és a Népszínházban is.

Miközben állandóan dolgozott a Pécsi Balettnek, 1972–1979-ben Markó Ivánnal együtt tagja volt Maurice Béjart világhírű balett-társulatának is.

1979-től a Győri Balett egyik alapítójaként, jelmez- és díszlettervezőként meghatározó szerepet játszott a társulat irányításában és művészeti iskolává alakításában.

Művészetét 1984-ben Jászai Mari-díjjal, 2002-ben Hevesi Sándor-díjjal, 2005-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetéssel, 2007-ben Táncművészetért díjjal, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

Gombár Judit nemcsak díszlet- és jelmeztervezőként, hanem pedagógusként, tanárként is nagyszerű volt. A Táncművészeti Főiskolán tanártársam volt, és az óráim az övé után következtek. Mindig elhúzódtak, mert annyira lekötötte a hallgatók figyelmét, hogy észre sem vették, hogy már az én óráim következnének. Dühös is voltam rá ezért, és hogy megmondjam neki, benyitottam a tanterembe, és akarva-akaratlanul belehallgattam az előadásába. És ott ragadtam… amikor rám pillantva zavartan befejezte mondandóját, a végén még én kérleltem, hogy folytassa, hiszen annyira érdekes volt. Elnézést kért az “időtúllépésért”, amire persze csak legyintettem, hogy nem tesz semmit, majd behozom a lemaradást. Legközelebb ő ült be az én órámra, és kárpótlásul a múltkori “időtúllépésért” egy nagy kosár dióval ajándékozott meg, amit kertjéből hozott.

Később, amikor a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolában fotográfiát tanítottam, szintén volt alkalmam beülni az előadására. A fenti felvételt 2004-ben készítettem róla, amikor a hallgatóknak a történelmi jelmezekről, a klasszikus és modern balettek díszleteinek- és jelmezeinek a fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy ezek hogyan segítik a táncos-karakterek megformálását. (Eifert János)

Kornis Mihály 1980-as évek végén írt bohózata által ihletett kortárs néptánc előadásunkkal nem a kései Kádár-rendszert szeretnénk pellengérre állítani, vagy párhuzamot vonni a ‘gulyás-kommunizmus’ és napjaink között, hanem a kornisi pillanatképet tágítva, a benne rejlő kór- és korrajzot mélyítve próbálunk érvényes, aktuális megállapításokat tenni magunkról, „magyarságunkról”, sorsunkká vált történetiségünk természetéről. Hiszen évszázadok óta járjuk „körtáncunkat”…

Kornis művében felbukkanó karaktereket különböző tánctechnikák, táncos előadásmódok segítségével gondoljuk tovább. Ezért az előadásban a Duna Táncműhely néptáncosai mellett a kortárs tánc legkülönbözőbb területeiről érkező művészek lépnek fel.

Előadók: Lőrinc Katalin, Horváth Zsófia, Fitos Dezső, Dimény Levente, Hámor József, Bonifert Katalin, Fehértóy Zsanett, Kriston Fruzsina, Soós Gyula András, Kolumbán Norbert
Jelmez: Kiss Zsuzsanna, Fény: Lendvai Károly, Zene: Panda&Bakai Marci, Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt

Juhász Zsolt koreográfus-rendező
Született: Szeged, 1967. november 1.
Tanulmányok: Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, Szeged szobrász tagozat, 1982-1986
Magyar Táncművészeti Főiskola – néptánc pedagógus szak, 1997-2000

Szakmai tevékenység:

A Szeged Táncegyüttes tagja 1978-1992
A Szeged Táncegyüttes utánpótlás csoportjaiban vezető 1986-1992
A Szeged Táncegyüttes felnőtt csoportjának vezetője 1990-1992
A Bolyai Táncegyüttes művészeti asszisztense 1992-1995
A BM Duna Művészegyüttes szólótáncosa, koreográfusa 1992-
A budakalászi Lenvirág Gyermektáncegyüttes és a Kalász Táncegyüttes művészeti vezetője1995-2005
A Duna Táncműhely vezető koreográfusa 1999-
A NKA Táncművészeti kollégiumának kurátora 2006-
A Duna Művészegyüttes művészeti vezetője 2007-
A Magyar Táncművészek Szövetségének elnökségi tagja 2007-

Szakmai szervezetek:

A Magyar Koreográfusok Társasága tagja
A Kortárs Táncszínházi Egyesület tagja
Az Alternatív és Független Színházak Szövetség tagja

Jelentősebb koreográfusi munkák:

Fekete-piros táncszínházi koreográfia. Szeged Táncegyüttes 1991
Táncról-táncra folklór műsor, 7 koreográfia, BM Duna Művészegyüttes 1996
Ajtók – Kékszakáll legenda táncszínházi koreográfia,
BM Duna Művészegyüttes 1997
Folklór műsor Maros Művészegyüttes, Marosvásárhely 1998
A vőfély táncszínházi koreográfia Szeged Táncegyüttes 1999
Infant kortárs táncszínház Duna Táncműhely 1999
Hej, Dunáról… folklór műsor, 5 koreográfia BM Duna 1999. Művészegyüttes
Táncos Magyarok táncszínházi koreográfia Magyar Állami Népi Együttes 2000
Rókamesék mesedarab, néptánc koreográfiák BM Duna Művészegyüttes 2000 Szilajak táncszínházi koreográfia Szeged Táncegyüttes 2000
A tizedik vőlegény kortárs táncszínház Duna Táncműhely 2001
Vendégszerető kortárs táncszínház Duna Táncműhely 2001
A szabadsághős – Kossuth Lajos üzenete
Táncszínházi koreográfia – társalkotó BM Duna Művészegyüttes 2002
Amazonok – Madonnák kortárs táncszínházi koreográfia, nyitó és záró tétel
BM Duna Művészegyüttes 2002
A csűr kortárs táncszínház, Duna Táncműhely 2003
Hagyományok bálja folklór műsor, 5 koreográfia
BM Duna Művészegyüttes 2003
Szerelemtánc bonchidai koreográfia Magyar Állami Népi Együttes 2003
Veszett világ táncszínházi előadás, koreográfus- rendező munkatársa
MÁNE 2003
Verbunkos, Toborzó, Körmagyar, Reformkori bál, koreográfiák MÁNE 2003
Parasztdekameron táncszínházi előadás (két koreográfia)
BM Duna Művészegyüttes 2003
Derengő, Muszáj Herkules kortárs táncszínház, BM Duna Művészegyüttes 2004
Hamupipőke (mesedarab) BM Duna Művészegyüttes 2004
Tükörmély kortárs táncszínház Duna Táncműhely 2004
Helge élete Kecskeméti Katona József Színház 2005
Szecsuáni jó lélek színpadi mű Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház 2005
A mozdony, az más emlékműsor József Attila centenáriumára
Duna Táncműhely 2005
Pannon freskó két koreográfia Magyar Állami Népi Együttes 2005
Kövek Éneke táncszínházi produkció Budakalász történetéről
Duna Táncműhely – Kalász Táncegyüttes 2005
Nomád szenvedély -Kígyó ballada cigány táncszínházi koreográfia
BM Duna Művészegyüttes 2005
Várakozók táncszínházi előadás Bartók Táncszínház 2005
Álom, Álom kitalálom gyerekdarab Bartók Táncszínház 2006
Metszet táncszínházi koreográfia Duna Táncműhely 2006
Meggyeskert táncszínházi koreográfia Duna Táncműhely 2006
Úton Bartókkal táncszínházi előadás két koreográfia Bartók Táncszínház 2006
Profana-Bartók hidak táncszínházi előadás, koreográfus, rendező
Duna Művészegyüttes 2006
Ölelésben táncszínházi előadás, koreográfus-rendező, Háromszék Táncegyüttes,
Sepsiszentgyörgy 2007
Székelyfonó koreográfus, Vörösmarty Színház 2007
Tavaszi szél néptánc-színház, rendező-koreográfus
Duna Művészegyüttes 2007
Fosszíliák kortárs táncszínház, rendező-koreográfus, előadó
Duna Táncműhely 2008
Aranyág néptánc-színház, rendező-koreográfus
Duna Művészegyüttes 2008
Örömtánc televíziós táncverseny, koreográfus 2008
Metszetek kortárs táncszínház Duna Táncműhely 2008
Örökkön-örökké néptánc-színház, rendező-koreográfus
Duna Művészegyüttes 2009
Barlang kortárs táncszínház, rendező-koreográfus Duna Táncműhely 2010
Barocco Rustico- A négy évszak rendező- koreográfus
Duna Művészegyüttes 2010
Álomidő koreográfus Magyar Állami Népi Együttes 2010
Himnusz kortárs táncszínház Duna Táncműhely 2010

Európai hagyományok bálja nemzetközi táncszínházi koreográfia – társalkotó, BM Duna Művészegyüttes 5 ország kooperációjában 2002
Duna Karnevál Gálaműsorok szerkesztő koreográfus 1997-2006
Újévi Koncert a Magyar Állami Operaházban társalkotó, koreográfus 2000-2002
Európai Tánc Karaván nemzetközi táncszínházi előadás, koreográfus –
társalkotó, BM Duna Művészegyüttes 8 ország kooperációjában 2005

Külföldi kurzusok:

USA 1994.
Lengyelország 1995, 1996, 2007
Spanyolország 2004
Spanyolország 2005
Finnország 2005
Ausztrália 2009

Szakmai elismerések:

Örökös Aranysarkantyús Táncos díj 1991
Szóló táncosi Nívódíj – Országos Szolnoki Néptánc Fesztivál 1987
Koreográfusi Nívódíj – Országos Szolnoki Néptánc Fesztivál 1991
Népművészet Ifjú Mestere cím 1992
Koreográfusi III. Díj – Zalaegerszegi Kamaratánc Fesztivál 1994
Koreográfusi Fődíj – Országos Szolnoki Néptánc Fesztivál 1999
Koreográfusi Fődíj – Zalaegerszegi Kamaratánc Fesztivál 2000
Közönségdíj és a zsűri produkciós díja – IV. Összművészeti Kortárs Fesztivál, Veszprém, 2001
Koreográfusi Fődíj – Zalaegerszegi Kamaratánc Fesztivál 2002
Fotósok különdíja – V. Összművészeti Kortárs Fesztivál, Veszprém, 2002
Diploma – VII. Összművészeti Kortárs Fesztivál, Veszprém 2004
Fotósok különdíja – VII. Összművészeti Kortárs Fesztivál, Veszprém, 2004
Koreográfusi első díj – Zalaegerszegi Kamaratánc Fesztivál 2006

Az évad legjobb alkotója 2007
(Magyar Táncművészek Szövetségének díja)
Imre Zoltán díj 2006

Harangozó Gyula – Díj, 2003

Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt 2007

Ars poetica:

A magyar néptánc hagyományainak hiteles ápolása, annak művészi színvonalú színpadra vitele táncosként és koreográfusként egyaránt.
A magyar néptánc csodálatos és sokszínű formakincsét felhasználva a kortárs mozgásszínházi technikák ötvözetével korszerű táncszínházi produkciók létrehozása.

A Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium 12. évfolyamának szalagavató ünnepsége, amely 2016. február 12-én 17 órai kezdéssel került megrendezésre a Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakképző iskolában. (9023 Győr, Földes Gábor u. 34.)

A 12. évfolyam tanulói:

Bánfi Leila, Császár Lilla, Eifert András Szilveszter, Eyassu-Vincze Barbara, Gerencsér Eszter, Gláser Márton, Harangozó Lili Júlia, Horváth László, Horváth Renáta, Hőbe Barbara, Kacso Renáta Imola, Kocsis Viktória, Kondákor Eleonóra Terézia, Lakatos Réka, Lévay Barbara, Németh Valentína, Novák Laura, Piti Vivien Erzsébet, Ratkovic Mária Ljubica, Recsák Erik Péter, Szabó Dániel Márton, Tömördi Sára, Vértes Ákos

Osztályfőnök: Derczó Tibor

Eifert János és Eifert Kata Nóra felvételei

Táncfotó Workshop a Sidelight Photo Studioban, Csendes Krisztina szervezésében, Barna Júlia, Petróczi Réka, Horváthné Lovas Ildikó, Németh Melinda, Gregorits Dániel, Kovács Krisztina, Jakovicsné Gadányi Andrea, Józsa Károly, Tóth Brigitta és Olasz Ágnes részvételével.

Akiket fényképeztünk: Szél Dalma, Mészáros Attila – a Magyar Táncművészeti Főiskola végzett növendékei, Téglás Krisztina “Haalima” és Márton Jeddi, az Anima Prizma Műhely művészei.

Eifert János, Csendes Krisztina, Olasz Ágnes, Józsa Károly, Kovács Kriszta és  Jakovicsné-Gadányi-Andi felvételei

Csoportkép a résztvevőkkel (nem sorrendben): Csendes Krisztina, Barna Júlia, Petróczi Réka, Horváthné Lovas Ildikó, Németh Melinda, Gregorits Dániel, Eifert János, Kovács Krisztina, Jakovicsné Gadányi Andrea, Józsa Károly, Tóth Brigitta és Olasz Ágnes (Józsa Károly felvétele)

„Mozdulatművészet, Dr. Dienes Valéria nyomában” – hogy újra készüljenek fotók a mozdulatművészetről a szabadban!

Olasz Ági, Eifert János felvételei

Johann Lux Stallgalerie (7194 Kalaznó Béke u. 94.), 2015. július 24-26.-án

Táncos-fotós workshop a Magyar Mozdulatművészeti Társulat és a MOHA-Magyar Mozdulatkórus tagjaival, Eifert János fotóművész vezetésével

Programok:

július 24. Szekszárd
16,00 órától a „Mozdulatművészet 100+” kiállítás megtekintése a Vármegyeházán, Fenyves Márk vezetésével

július 25. Kalaznó
„Tánc fotózása a természetben”
11,00 Mozdulatkórus bemutató,
fátyol tánc az udvaron, közönség bevonásával
fotózási lehetőség

11,30-14,00
Csorba Károly házigazda köszöntője
Fenyves Márk (orkesztész) előadása a Dr Dienes Valéria által kidolgozott Orkesztika Mozdulatrendszerről
Eifert János előadása a tánc fotózásáról

14-16 szünet (ebéd Hőgyészen a Vincellérházban)

16-18 „Milyen instrukciókat adj a modellnek” táncos szemmel
Pálosi István előadása
tánc fotózása a szabadban (gyakorlati foglalkozás)

18,00 Hármas fotókiállítás megnyitó a Mozdulatművészetről
Kőműves Kata: ”Béke csöndje, fény békéje csönd”
Meggyesi Mónika: „Mozdulatművészet”
Csorba Károly: „ Mozdulatművészek, Babits Est”

19,00 Szabad Tánc a MOHA- Magyar Mozdulatkórus,
Fenyves Márk és Pálosi István vezetésével

Július 26, Kalaznó, séta a faluban

A romániai Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros, a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, ugyanakkor nemzetközi határátkelő Magyarország irányába közúton és vasúton egyaránt.
Az 1992-es népszámlálási adatok szerint Érmihályfalvának 10.438 lakosa van, amelyből 8832 magyar, 1340 román, 213 cigány és 23 más nemzetiségű.
Most a cigány nemzetiségűeket kerestük meg, akik a hagyományokat átörökítő, de lényegében mai “városi” viseletben előadott táncukkal örvendeztettek meg. A képek egy része Érmihályfalván, a többi Nagyváradon készült, ahol feltehetően az érmihályfalvaiak rokonai, a “Ciore Roma” együttes tagjai táncoltak a Vár kertjében. A fényképezés nem tudományos igénnyel, néprajzi- vagy tánctörténeti megközelítéssel történt, hanem az EURO FOTO ART jubileumi ünnepségére összesereglett fotósok kedvére – Tóth István által szervezett – program része volt. Mindenesetre élveztem a táncosok mozdulatait, néha még a lábam is rámozdult. Közben portrékat is készítettem, törekedve karakterük őszinte megjelenítésére. Kérdeztem a nevüket, néhányukat fel is jegyeztem: Angyal Vivien, Tímea, Carmen, Klára…

Eifert János felvételei

Azokat, akik mélyebbről és alaposabban szeretnék megismerni a cigány-tánc lényegét, egy kis “tudományos” kitérővel – a Magyar Néprajzi Lexikon egyik szócikkével – segítem:
A cigányok tánckultúrájának viszonylagos egységéről csak kisebb területeken belül lehet szó, mert tánckincsük regionálisan módosulva kapcsolódik a befogadó népekével, s rendszerint e népek régibb hagyományait alakítják sajátos előadásmódjuk szerint. A Balkánon a lánctáncok régibb formáinak s bizonyos rituális táncoknak a hordozói. A Kárpát-medencében szóló férfi- és páros táncok, valamint fegyvertáncok archaikus formáinak őrzői, alakítói, vagyis tánckincsük alapvonásaiban igazodik az itt élő népek eléggé egyívású régi táncaihoz. Törzsek vagy foglalkozások szerint legfeljebb a tánchagyományok őrzésének intenzitása, asszimilációjuk foka szerint vannak kisebb különbségek. Tánckultúrájuk regionális eltérései inkább a helyi parasztlakosság táncainak régibb – sokszor már elfelejtett – rétegéhez való alkalmazkodásukról tanúskodnak. A Duna menti ún. román cigányok pl. bizonyos balkáni lánctáncformák hordozói, a Felső-Tisza vidékiek a pásztortáncokkal rokon botolóban jeleskednek, Erdélyben pedig a friss csárdás régies, összefogódzás nélküli formáját (cigánycsárdás, csingerita) tartják jellegzetes cigánytáncnak. A K-európai paraszti táncfolklór sok régi elemének megőrzését mutatja az is, hogy a parasztság „cigány” „cigányos” pejoratív jelzője gyakran saját volt hagyományai elavultnak ítélt elemeire vonatkozik, amelyek fokozatosan a cigányok használatába kerültek át. A cigányok ugyanakkor minden új divat gyors befogadói és asszimilálói, tánckultúrájuk ma is eleven, változik, fejlődik éppúgy, mint zenéjük. – Táncéletük teljesen spontán, nem a zárt paraszti szokásrend szabályai szerinti → táncalkalmak keretében zajlik. Náluk bármikor, bárhol, bármely napszakban sor kerülhet táncra, munka közben csakúgy, mint a halottvirrasztás szüneteiben. Szervezett zenés táncalkalmaik (cigánybál, cigánylakodalom) viszont a helyi parasztság szokásgyakorlatához illeszkednek. Táncaiknak sajátos színt ad a kezdetleges zenekíséret, mely a vokális tánckíséreti módoknak s a spontán zenélés szükségmegoldásainak, a hangszer- és zenekar-imitációknak egész sorát őrizte meg vagy fejlesztette ki (→ bőgőzés, → pergetés). Cigányzenekari kíséretet saját táncaikhoz ritkán s csak a zeneileg fejlettebb magyar cigányok alkalmaznak. A cigánytáncok általános előadási sajátossága az az elemi erejű, túlfűtött, olykor az eksztázisig is fokozódó átélés, amellyel ma már szinte csak az Európán kívüli természeti népek körében találkozunk. Az érzelmi, hangulati fűtöttség az arcjátékban, hangkitörésekben éppúgy megnyilvánul, mint a lazább, szertelenebb magatartásban és mozgásmódban, valamint az obszcén mozdulatok, gesztusok gátlástalan alkalmazásában. – A mo.-i cigányok körében élő táncok: a → rókatánc, a → botoló, a → cigánycsárdás, valamint a legáltalánosabban jellemző ún. cigánytánc. A cigánytánc műfajilag korántsem egynemű kategória: férfi- vagy női szólótáncot és vegyes páros táncot (→ páros táncok) egyaránt magába foglal, vagyis műfaji összemosódás jellemzi (→ ugrós). Individuális jellegű, rögtönzött szerkezetű táncforma, mint a Kárpát-medencei táncok többsége. A = 120–138 tempójú „táncalávaló nótá”-ra (khelimas djíli) járt -os metrumú cigánytánc ritmuskísérete gyors → düvő vagy → esztam, ill. ezt imitáló szájbőgőzés. A főleg csapásoló motívumokból felépülő, a zenéhez nagymértékben illeszkedő ritmikus, virtuóz táncot állandó ujjpattogtatással kísérik. A zene és tánc illeszkedésének jelölésére használatos → pont terminológia az Alföld keleti peremén élő cigányok táncaihoz is kapcsolódik. A cigánytánc formai és zenei vonásai révén a régi ugrós-legényes tánccsalád tagjai közé illeszkedik, legközelebbi rokonai az ardeleana, féloláhos, tehát az erdélyi → legényes kezdetleges formái. A cigánytánc páros változatában a táncosok összefogódzás, egymás érintése nélkül táncolnak egymással szemben. A férfi virtuóz csapásoló táncát a nő egyszerűbb motivikájú tánca egészíti ki, amelyet elegáns, játékos, olykor érzékinek tűnő harmonikus karmozgás, körzés és ujjpattogtatás kísér. A nő mindig a férfi nyomában táncolva szinte szorítja, akadályozza társát a táncban. Játékosan versengve csalogatják egymást, olykor kifordulnak, „megcsalják egymást”. A régi európai csalogatós (→ csalogatás) páros táncok primer formáinak egyikét szemlélhetjük a páros cigánytáncban. A cigánytáncra a tánctörténeti emlékeink több ízben utalnak a 17. sz.-tól, s a tánczenei források is tartalmaznak táncdallam-feljegyzéseket (Kájoni-kódex, Apponyi, Linus). – Irod. Martin György–Pesovár Ernő: A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai (Ethn., 1958); Martin György: East-European relations of Hungarian danse types (Europa et Hungaria, Bp., 1965); Pesovár Ernő: Der Tändel-Tschardasch (Acta Ethn., 1969. 1–3. sz.); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I– IV., Bp., 1970).

Táncfényképezés és születésnapi köszöntés a SideLight Photo Studióban – Budapest, 2015. május 8.

Olasz Ági, Laki Zoltán, Kőműves Kata és Eifert János felvételei

Laki Zoltán, Rostás János, Eifert János, Tóth Brigitta, Csörögi Dóra, Papp László, Kézdi Márk, Bakcsáné Olasz Ágnes , Orbán Andrea, Csörögi Márk és mások (Kőműves Kata felvétele)

Hódmezővásárhelyen, 1943 május nyolcadikán születtem, és „munkával” ünnepeltem saját születésnapomat. Éppen a táncfényképezésről tartottam elméleti előadást és gyakorlati bemutatót, amelynek befejeztével tanítványaim egy Canon EOS fényképezőgépről mintázott tortával és pezsgővel köszöntöttek.

Nem mondom, özönlöttek a köszöntők személyesen, postán, e-mailen és a Facebook idővonalán is, de ez a nem várt ünneplés a SideLight Fotóstúdióban különösen meghatott. Mindenki tudja: életemet – legalább is szakmai-művészi szempontból – a tánc- és a fotóművészet összeforrottsága jellemzi.

A táncfényképezésről szóló előadásaimon szinte minden alkalommal elmondom: „A jó táncfotó nemcsak esztétikai és technikai szempontból tökéletes, kell, hogy gondolatokat és érzelmeket – a tánc lényegét – közvetítse, méghozzá lehengerlő erővel, élményszerűen. Hogy ez sikerüljön, belülről kell ismerni a táncot, benne vagy vele élni, együtt lélegezni. Hiszen a tánc nemcsak egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat. A tánc persze lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus, tehát sokféle. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai néptáncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, mint számos ázsiai táncban. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is. Ezek között eligazodni, a legfontosabbakat észrevenni kell bizonyos műveltség, vagy inkább szakmai jártasság. Tudnunk kell, hogy mit, miért fényképezünk? A fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az ösztönösség és a tudatosság, az intuíció és a kreativitás együtt kell, hogy megjelenjen munka közben.

Lukianos írta: „… a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint az ősi SZERELEM kísérő tüneménye.” Ha a kozmikus ritmusra, a Nap, a Föld és a többi bolygó összehangolt ritmikus „körtáncára”, a légzés és a szívverés 1:4 arányszámára gondolunk, amely a legegyszerűbb táncgyakorlattól a legösszetettebb színpadi bravúrig meghatározóan jelen van a táncban, akkor ez pontos megállapítás. De a lényeg ennél jóval több, hiszen a tánc nemcsak utánozza a valóságot, hanem maga is eleven valóság, ahogy Noverre mondta a XVIII. században: TERMÉSZET. Titkait csak az élő ember természetéhez igazodva lehet kifürkészni. Az elvont fogalmakat, szimbólumokat is az élő emberi test hordozza, élő időbeli ritmusban, élő háromdimenziós anyagszerűségben. Ezért nevezi Lukács György szellemesen önmagát hordozó visszatükröződés komplexumnak a táncot.

Most éppen a születésnapomra szervezett workshopon nagyszerű táncosok – Csörögi Márk és partnere, Orbán Andrea – közreműködésével készítettük a lendületes tánc-fotókat, az u.n. Street Dance – utcai tánc – stílusában. Szokták még említeni a hip-hop és a funk dance stílusokat is, amelyeknél szintén jellemző a sport és a ritmikus mozgás, a tánc improvizatív összekapcsolódása, valamint a járókelők, illetve a többi táncosok bátorítása, interaktív részvétele is.

Eifert János felvételei

A SzólóDuó 2015 versenyprogram legjobb darabjainak bemutatója a MU Színházban, Budapest, 2015. január 17.

A magyar mozdulatművészet több mint százéves hagyományának megőrzésével és megújításával, értékeinek közvetítésével foglalkozó Orkesztika Alapítvány 2015 januárjában, tizenhatodik alkalommal rendezte meg a SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztivált. A SzólóDuó Fesztivál célja, hogy a szárnyaikat bontogató és tapasztalt alkotókat, táncosokat egyaránt bátorítsa, hogy legújabb alkotásaikat megismertesse a nagyközönséggel. Az idei fesztivált négy jelölőkör előzte meg Németországban, Lengyelországban és Magyarországon, a további pályázók pedig videón keresztül adhatták be jelentkezésüket. Idén ünnepeljük a Lengyel Társfesztivállal való kapcsolatunk 10. évfordulóját, amely a budapesti Lengyel Intézet támogatásával valósulhatott meg.

A Gálaesten a vendégek, valamint a szakmai zsűri döntése alapján a legjobb szóló és a legjobb duó előadások voltak láthatók, továbbá a közönség által kiválasztott legjobb produkciók mindkét kategóriában.

Eifert János felvételei

Műsor:

Mandatum
Koreográfus: Aleksandra Bożek-Muszyńska (PL), előadó: Aleksandra Bożek-Muszyńska, TULIPÁN Máté (H)

Heritage
Koreográfus: Anna PIOTROWSKA (PL), előadó: Anna PIOTROWSKA (PL), Małgorzata PIOTROWSKA (PL)

Invidia (7 fő bűn részlet)
Koreográfus: MÁNDY Ildikó, FENYVES Márk, PÁLOSI István, előadó: MÁNDY Ildikó

Ira (7 fő bűn részlet)
Koreográfus: LŐRINC Katalin, FENYVES Márk, PÁLOSI István, előadó: LŐRINC Katalin

A ZSŰRI DÖNTÉSE:

LEGJOBB SZÓLÓ TÁNC PRODUKCIÓ 2015
Arany hal | Gold Fish
Koreográfus, előadó: Dominik WIĘCEK (PL)

A ZSŰRI ÁLTAL DÍJAZOTT DUÓK 2015
Ölelés | Embrace
Koreográfus: Anonymus (Juhász Kata) (H), előadó: EYASSU – VINCZE Barbara (H), GLÁSER Márton (H)

Duett két nyelvre | Duet for two tongues
Koreográfus: Anna ARISTARKHOVA (RUS), előadó: Karina SUAREZ BOSCHE (MEX), Anton SOLOVEYCHIK (RUS)

SIDE
Koreográfus: Shumpei NEMOTO (JP), előadó: Shumpei NEMOTO (JP), VÁRNAGY Kristóf (H)

KÖZÖNSÉG DÍJ

Elhallgatott hétköznapok | Untold weekdays
Koreográfus, előadó: SZOMBATI Anett (H), TÓTH Laura (H)

Arany hal | Gold Fish
Koreográfus, előadó: Dominik WIĘCEK (PL)

„Dr. Dienes Gedeon 100”

2014. december 16.-án volt 100 éve annak, hogy a táncszakma és a magyar kulturális élet egyik jelentős személyisége, Dr. Dienes Gedeon megszületett és lassan 10 éve (2015-ben) hogy eltávozott közülünk.

Gedeon (sokunknak Gedeon bácsi, Mr Gee) emléke még élénken él bennünk. Dienes Maya, az Orkesztika Alapítvány (MOHA, Fenyves Márk), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Pálosi István) a Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteményében (ahová a Dienes könyvtár került) 2014. december 15-én (hétfő este) 6 kor egy emlékülést tartott, amelyen sok barát, családtag, érdeklődő jelent meg.

Pillantsuk át szakmai és művészi vonatkozásban Dienes Gedeon életét:

Gyermekkorában Raymond Duncan párizsi kolóniájában tanul un. “görög tornát” (1921-22), később Dienes Valéria bp-i mozdulatműv. isk.jában orkesztikát, majd az intézmény tanára, t.esztétikát és t.történetet tanít(1936-44). 1924-től az iskola tánccsoportjának szólistája és gyakran koreográfusa.
Az ELTE-n m.-fr.-török szakon tanári (1939), Pécsett jogi doktorátust (1948) szerez. Diplomata (Párizs, Moszkva stb. 1945-52), az Akadémiai Kiadó angol és orosz szerk. (1953-64), KKI (1964-73), a Műv.kutató Int. oszt.vez. és szaktan. (1973-91). Számos Unesco-projekt résztvevője – Az ITI Táncbiz. alapitó és vez. tagja (1973-85). 1979 óta a Nközi Tánctanács (CID-Unesco) tagja, főtitk.h. és 1990 óta tud. és kommunik. ig.ja. A Tánc Világszöv. Tud. Biz. ig-ja. Több nközi b.verseny (Várna, Moszkva, Osaka, Houlgate, Párizs, Stockholm, Rieti, Monaco, Novoszibirszk stb.) zsüritajga.
1991-ben alapítja az Orkesztika alapítványt és 1993-tól aktív szerepet vállal a magyar modern táncművészet hagyományainak újjáélesztésében a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület keretei közt. Munkájának egyik eredményeként az Orkesztika Iskola nem csak a – Mirkovszky-féle – korai ágban él tovább (Növendékei Fenyves Márk és Pálosi István).
Számos tud. előadás: Californiai Egyetem, Essen, Torino, Róma, stb., kilenc hazai és külföldi t.lexikon munkatársa, több tánckiadvány szerk.je (Tánctudományi Tanulmányok, Hungarian Dance News). Többszáz t.cikk és tanulmány szerzője, pl. Reformok a balett történetében.TTT 1958; Gondolatok a táncról és a pantomimról. TTT 1959/60; A mozgó emberi test és környezete.TTT 1961/62; A Pécsi Balett repertoárjának koreográfiai elemzése.TTT 1967/68; Tánc. A Müvészetek. Minerva nagy képes enc. 1973; Balett Magyarországon.Magyar Táncművészet (1983); Balett vidéken 1945 és 1985 között.A színpadi tánc története Magyarországon. (1985); Campusok és tánckutatás az USA-ban. Táncművészet (1987); Isadora Duncan in Hungary. Proceedings Society of Dance History Scholars, Irvine (1987); Dance Scholarship in Hungary. Documentation Beyond Performance. Dance Scholarship Today. Essen, 1989;. Ballet: European by Birth.Dance Chronicle, London, 1995/2; Isadora Svédországban.TTT 1994/95; Tíz év videótánc. TTT 1996/97; – Orchestics.Cairon, Univ. de Alcalá 1999/5; A mozdulatművészet története. (2001, 2005).

Fontosabb koreográfiái: (általában társkoreográfusként) Nézek szembe a nappal (1930), Fegyverjáték (1931), Hegyek Fantázia, A Ridikül – mozdulathumoreszk, Ra Isten előtt (1936)
Főbb szerepei: Ganymedes Prometheus (1921 k. Raymond Duncan), továbbiakban k. Dienes Valéria: Hajnalvárás (1925), A nyolc boldogság (1926), halálkirályfi – A királykisasszony, aki sohasem nevetett (1928), a pásztorfiú – Fehér Királyleány (1929), a költő – Végtelen út vándora vagyok (1930), Imre herceg – Szent Imre Misztérium (1930), az Ember – Hódolat Krisztus Királynak Mozdulatköltemény (1932), Lajos – Rózsák Szentje Misztérium (1932), a magvető – A Magvető parabolajáték(1933), a vőlegény – A Tíz Szűz parabolajáték(1934), a spártai apa, a harcos szellem, a római katona – A gyermek útja Kórusdráma (1935), Kék Álom, A Ridikül, Diákálom Mozdulathumoreszkek (1936), Árpád, IV. Béla király – Patrona Hungariae misztériumjáték(1938), Elégedetlen úr – Az elveszett garas (1940 k. Molnár I.), Aidoneusz, Zeus – Persephoneia (1941 k. Geggus Kornélia), Mezítláb (2004 k. Fenyves Márk, Pálosi István)
Kit.: Szabadság Érdemrend, bronz (1946), Positano díj (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend Aranykeresztje (1993), az MTSZ Életműdíja (2001), NKÖM Miniszteri Elismerés (2004)

Forrás: Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza

Képek: Eifert János fotói és archív felvételek

Eifert János felvételei

„Dr. Dienes Gedeon 100” – emlékülés, Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteménye (1088 Budapest, Ötpacsirta u. 4.), 2014. december 15. 18 óra

Meghívó

Tisztelt Kollégák, Szakmabeliek, barátok, érdeklődők, rajongók!

2014. december 16.-án lesz 100 éve annak, hogy a táncszakma és a magyar kulturális élet egyik jelentős személyisége Dr. Dienes Gedeon megszületett és lassan 10 éve (2015-ben) hogy eltávozott közülünk.

Gedeon (sokunknak Gedeon bácsi, Mr Gee) emléke még élénken él bennünk. Dienes Maya, az Orkesztika Alapítvány (MOHA, Fenyves Márk), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Pálosi István) a Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteményében (ahová a Dienes könyvtár került) 2014. december 15-én (hétfő este) 6 kor egy emlékülést tart, melyhez kérünk, kapcsolódjanak mindazok, akik valamilyen módon szeretnének róla megemlékezni.

Megkezdtük egy emlékgyűjtemény, emlékkönyv összeállítását is, melyhez kérjük, kapcsolódjatok egy-egy rövid emlék, gondolat, történet megírásával. Gedeon hihetetlenül sokféle területen tevékenykedett és sokszínű személyét és sokrétű munkáját így szeretnénk megörökíteni.

Kérjük megemlékező írásaitokat, melyeket egybeszerkesztve szeretnénk majd valamilyen formában nyilvánosságra hozni, küldjétek el a mark@mozdulatmuveszet.hu címre. (Szívesen veszünk nem csak írásokat, hanem képeket, dokumentumokat is melyek így a róla szóló gyűjteményt gazdagíthatnák.) Részletekkel kapcsolatban szívesen állok rendelkezésetekre.

Előre is köszönjük a segítségeteket és szeretettel várunk benneteket a megemlékező ülésre!

A hivatalos programot később küldjük!

A szervezők nevében – szakmai és baráti üdvözlettel:

Fenyves Márk – orkesztész s.k.

Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza

aUTÓNOM zÓNA

A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA és a GÓBI RITA TÁRSULAT bemutatója a Trafóban, 2014. november 21-22.

Tőled távolabb-e?

Hozzád közelebb-e?

Tőled se, hozzád se.

Távol se, közel se.

(Tandori Dezső)

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli, Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

Forrás: TRAFÓ

Fotók: Eifert János

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

  Eifert János felvételei

Divat, látvány, színház és tánc ötvözete a Természetes Vészek Kollektíva és a Góbi Rita Társulat aUTONÓM zÓNA című előadása. A november 21-ei premieren, majd 22-én a Trafóban Szűcs Edit és a MOME textiltervező szakos hallgatóinak ruhakreációi vonultak fel a testmaszk show-ban, a manökenek katonaként lépdeltek a kifutón ebben az igazán mély, ám mégis humoros produkcióban.

Tiszta színvilág, groteszk menyasszonyok a színpadon. Burokká formálódnak a ruhák, bezárulnak, összeolvadnak a bennük megbújó testtel. Épül az anyag, a külső héj, átalakulnak a karakterek, erre reagál a látvány és a zene. Csupán egy valami állandó: nagyvárosi magányunk atmoszférája.

Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője. 

Divat, látvány, színház és tánc ötvözete a Természetes Vészek Kollektíva és a Góbi Rita Társulat aUTONÓM zÓNA című előadása. A november 21-ei premieren, majd 22-én a Trafóban Szűcs Edit és a MOME textiltervező szakos hallgatóinak ruhakreációi vonultak fel a testmaszk show-ban, a manökenek katonaként lépdeltek a kifutón ebben az igazán mély, ám mégis humoros produkcióban.

Tiszta színvilág, groteszk menyasszonyok a színpadon. Burokká formálódnak a ruhák, bezárulnak, összeolvadnak a bennük megbújó testtel. Épül az anyag, a külső héj, átalakulnak a karakterek, erre reagál a látvány és a zene. Csupán egy valami állandó: nagyvárosi magányunk atmoszférája.

Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője.

  Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA  …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli

Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

Eifert János felvételei

Magyar Mozdulatművészeti Társulat: 7 fő bűn – premier a Nemzeti Táncszínházban, Budapest, 2014. május 20.

Az emberi életet – a „valóság misztériumát” – ősi törvényekben írt szabályok, a 7 fő bűn és a 7 mennyei erény kormányozza. Ezt a „belső harcot” – az ösztönök és a szellem küzdelmét a lélekért, – szeretnénk előadásunk tematikai centrumává tenni, pontosabban szembesíteni igyekszünk korunkat, magunkat embereket, életünk valóságával. Kultúránk legősibb, évezredes törvénye a Tízparancsolat, amelyből fakadó bűnök és erények dualizmusának – egymás mellé rendelt viszonyának, ha úgy tetszik háborújának minden ember részese a mindennapokban is. Félelmetes és titokzatos erők ősi harca mindez a láthatatlanban. Nélküle semmit se tudnánk a bátorságról, a szenvedélyről, a biztonságról, a félelemről, a békéről, a harmóniáról.

Az alkotók a nézőket egy közös utazásra invitálják, a társulattól megszokott, emelkedett esztétika, harmónia és szépségkeresés, a klasszikus zene világába, a százéves hagyományokon alapuló mozdulatművészet, az emberi mozdulat egy újabb ünnepére.

Bűnök és erények: kevélység (superbia) – alázat (humilitas), fösvénység (avaritia) – adakozás (karitas), bujaság (luxuria) – tisztaság (castitas), irigység (invidia) – jóakaró szeretet (humanitas), torkosság (gula) – mértékletesség, józanság, harag (ira) – szelídség (patientia), jóra való restség (acedia) – jóban való buzgóság (industria).

Eifert János felvételei

Táncolják: Balázs Mari, Bodor Johanna, Fenyves Márk, Horváth Zsófia, Kopeczny Katalin, Lőrinc Katalin, Mándy Ildikó, Pálosi István

Rendezés-koreográfia: Fenyves Márk, Pálosi István

Színpadi látvány- jelmez- világítás: FOM, Jelmez: Matisz Gábor

Zene: klasszikus zenei montázs

Múzeum+ TÁNC – Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2014. május 8. (csütörtök), 18.00–22.00

Eifert János felvételei

19:00 ÉLŐ MÚZEUMCAFÉ (Barokk Csarnok)

A megmerevedett tánc – Mozdulatművészet, mozgásábrázolás, képzőművészet

A tavalyi év végén Mozgás, ritmus, tánc címmel a párizsi Magyar Kulturális Intézetben különleges kiállítás volt látható, amely korabeli fotográfiákkal és a tánc, a mozgás által ihletett alkotásokkal mutatta be a 20. század első felének hazai mozgásművészetét és annak kapcsolatát a képzőművészettel. A kiállításhoz nagyszabású katalógus is készült. De vajon hogyan lehet egy pillanatba kimerevített képen visszaadni az időben és térben zajló mozgás művészetét, a táncot – erre keressük a választ az esten meghívott vendégeinkkel.

A beszélgetés résztvevői: Vincze Gabriella művészettörténész, a párizsi kiállítás kurátora és a katalógus egyik szerkesztője, Fuchs Lívia tánctörténész és Kiss Ferenc műgyűjtő. A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.

A beszélgetést Lőrinc Katalin és Lőrinszky Attila tánc/zene dialógusa előzi meg: “A tánc a pillanaté: itt és most a múzeumban ilyen lesz”

„ÚGY TÁNCOLNÉK VELED” séták a gyűjteményben

18.15 és 19.45 Szabad egy táncra? – Mácsay Krisztina

I. emelet, Olasz Gyűjtemény

19.30 és 20.45 Barokk testbeszéd – Jalsoviczky Sára

I. emelet, Olasz Gyűjtemény

20.00 Guided tour in English

Dancing Through the Galleries by Radka Benko

Meeting point: at the top of the main stairs, in front of the Italian Collection

Vendég előadóink:

20:00 Apáti Bence, a Magyar Állami Operaház magántáncosa

21:00 Gergye Krisztián, táncos, koreográfus

18:15 INDONÉZ TÁNC Irda Risdiarti táncművésszel (Barokk Csarnok)

18:00-21:00 WORKSHOP (Reneszánsz Csarnok)

Táncoló síkbábok készítése a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeummal

Fény az éjszakában – vakok és látók közös műhelye

ZENE: Zsuffa Péter (RADIO Q 99.5), BOR: Illatos borok kóstolója a Winelovers szervezésében, vendégeink: Laposa Birtok (Badacsony),  Benedek Pince (Mátrai borvidék),  Vincellér Ház (Soproni borvidék)

BÜFÉ: Remíz Kávéház és Söröző (Márvány Csarnok), TEAHÁZ: kóstolja meg a Big Ben Teaház ízletes teáit! (Márvány Csarnok)

Terasz.hu online kulturális magazin – http://www.terasz.hu/terasz.php

Eifert János 1943. május 8-án született Hódmezővásárhelyen. Bár „Szerelmem, a Tánc!” – így nagybetűvel – a címe kiállításának, amely a Tánc Világnapja alkalmából nyílt, azért leszögezhetjük a születése napján, hogy a másik szerelem azért környékezte meg, hogy az elsőt szolgálja. További szerelem(eskedés)ben és jó egészségben eltöltött éveket kívánunk!

A Tánc Világnapján: Wim Wenders Pina Bausch című dokumentumfilmjének vetítése és Eifert János: Szerelmem, a Tánc c. kiállításának megnyitója a Jókai Mór Művelődési Központban, Budaörs, 2014. április 28. 18:00 A kiállítást megnyitja: Móger Ildikó. Közreműködnek: Pálosi István és Fenyves Márk mozdulatművészek. Megtekinthető május 12-ig (Jókai Mór Művelődési Központ, 2040 Budaörs, Szabadság út 26.).

Móger Ildikó táncművész megnyitója:

Szeretettel üdvözöllek benneteket – elnézést a tegeződésért – de, mivel családiasra sikeredett ez a megnyitó, meg aztán ahogy körbenézek, látom, kb. egyidősek vagyunk. Azt reméltem, hogy ilyen nevek, mint Eifert, Pina Bausch, Wim Wenders nagy vonzerővel bírnak, és így ez egy szokatlan megnyitó lesz, ahol nemcsak én beszélek, hanem BESZÉLGETÜNK a táncról, a látott filmről és persze Eifert képeiről.

De ha már így esett, ha konferenciát nem is, de baráti párbeszédet nyithatunk a témában. Én már a csecsemő és az édesanyja közötti finom interakciót – amelynek során a gyermek megtanulja kifejezni az érzéseit, és értelmezni az arra kapott reakciókat – azt is táncnak nevezném. A tánc a nonverbális kommunikáció egyik formája, mert amit más formában nem tudunk átélni, – a táncban, mozdulatokban megélhetjük.

Sajnos egyre kevesebb területe maradt életünknek, ami ne lenne szabályozva, ahol az ösztöneinknek szabad folyást engedhetünk. Talán ilyen a szexualitás és a mozgás, és azon belül is különösen a tánc. Itt most nem a profi táncosokról beszélek, akiknek igencsak szabályozott az életük, és táncaik is.

Ma, amikor az emberiség a boldogságot különböző célok eléréséhez köti: – karrierhez, hatalomhoz, pénzhez – farizeus lennék, ha azt állítanám, hogy ezekre nincs szükség! De, jó lenne „szabályozni” az adagolást! Hogy miből mennyit! Mert, a lelkünk így működik! Igazán boldogok és felszabadultak azoktól a dolgoktól lehetünk, amelyek spontán örömet okoznak, vagy egyszerűen csak jól esnek nekünk. A tánc és vele a zene – amikor mindent el lehet engedni, és csupán élvezni a pillanatot, örömöt, a szabadságot – úgy, mint amikor a tengert látom, vagy hegycsúcsról a tájat nézem. Hogy pillanatokra ugyan, de lebegek, szállok!!!

Amire csak azt tudom kérdezni, miért értjük a zenét, vagy a festményt? Vagy a fotót? Nem értjük, érezzük: hiszen érzelmeket ébreszt, gondolatokat, hangulatokat. ENNYI! Ezzel a „mór” megtette kötelességét!

A fotót említettem, szándékosan utoljára hagyva, végül is ez egy fotókiállítás, Eifert János kiállítása legjobb táncfotóiból válogatva. De milyen a jó táncfotó? És milyen a jó táncfotós? Ennek több összetevője van, de úgy gondolom, hogy a fotósnak kell, hogy legyen ritmusérzéke. Persze ez mindig fontos, de a tánc fényképezésekor hatványozottan az. Ha hiányzik, akkor abból csak ügyetlenkedés lesz. De beszéljen erről ő maga, hiszen táncosként kezdte pályafutását, majd fotósként éppen táncfotóival vált ismertté.

„Hát most én mondjam el, – teszi fel a kérdést Eifert János – hogy milyen jó táncfotós vagyok? Nem is biztos, hogy olyan jól csinálom, én gyakran vagyok elégedetlen saját munkáimmal. A jó kép ugyanis nemcsak esztétikai és technikai szempontból tökéletes, kell, hogy gondolatokat és érzelmeket – a tánc lényegét – közvetítse, méghozzá lehengerlő erővel, élményszerűen. Hogy ez sikerüljön, belülről kell ismerni a táncot, benne vagy vele élni, együtt lélegezni. Hiszen a tánc nemcsak egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat. A tánc persze lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus, tehát sokféle. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai néptáncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, mint számos ázsiai táncban. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is. Ezek között eligazodni, a legfontosabbakat észrevenni kell bizonyos műveltség, vagy inkább szakmai jártasság. Tudnunk kell, hogy mit, miért fényképezünk? A fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az ösztönösség és a tudatosság, az intuíció és a kreativitás együtt kell, hogy megjelenjen munka közben. Sajnos, nekem ez nem mindig sikerül, ezért sok felvételemet kidobom.”„

„Az itt bemutatott képeim akár tánctörténeti jelentőséggel is bírhatnak, hiszen a hazai és nemzetközi táncművészet kiemelkedő művészeit és műveit idézik meg több évtizedes távlatból. A Szerelmem, a Tánc! c. kiállításomat először 1984-ben, az Ernst Múzeumban mutattam be. Azóta ezt az anyagot évről évre – mint egy szorgalmas hangya – továbbépítem, új szereplőkkel gazdagítom. Most egy sűrítményt mutatok be ezekből.”

”Szerelmem, a TÁNC! Lukianos írta: (…)… a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint az ősi SZERELEM kísérő tüneménye.(…) Ha a kozmikus ritmusra, a Nap, a Föld és a többi bolygó összehangolt ritmikus „körtáncára”, a légzés és a szívverés 1:4 arányszámára gondolunk, amely a legegyszerűbb táncgyakorlattól a legösszetettebb színpadi bravúrig meghatározóan jelen van a táncban, akkor ez pontos megállapítás. De a lényeg ennél jóval több, hiszen a tánc nemcsak utánozza a valóságot, hanem maga is eleven valóság, ahogy Noverre mondta a XVIII. században: TERMÉSZET. Titkait csak az élő ember természetéhez igazodva lehet kifürkészni. Az elvont fogalmakat, szimbólumokat is az élő emberi test hordozza, élő időbeli ritmusban, élő háromdimenziós anyagszerűségben. Ezért nevezi Lukács György szellemesen önmagát hordozó visszatükröződés komplexumnak a táncot.”

„Ez a kiállítás még egy tükröt iktat közbe: a fényképezőgép lencserendszerén át a gondolatok, titkok jelei tovább tükröződnek új és új képi világba rendeződve, hogy a táncos testének evokatív erejét, művészi intuícióját élményszerűen tükrözzék. Aki nem érzékeny egy sajátos jelrendszer iránt, annak is marad néhány tudósítás világhírű táncosokról, neves koreográfusok műveiről. Ha csak Maurice Béjart és a XX. Század Balettje; Novák Ferenc és a Honvéd Együttes; Seregi László, Fülöp Viktor, Kun Zsuzsa, Dózsa Imre, Aleszja Popova és az Operaház Balett együttese; Markó Iván, Gombár Judit, Ladányi Andrea, Király Melinda, Demcsák Ottó és a Győri Balett; Juronics Tamás és a Szegedi Kortárs Balett; Eck Imre, Uhrik Dóra, Fodor Antal és a Pécsi Balett; Marcel Marceau, Antonio Gades, Alvin Ailey, Jorg Donn, Maina Gilgaud, Lőrinc Kati és mások neve rögződik, a kiállítás akkor is elérte célját. Tisztelettel adózik egy ősi művészetnek, amely sokszor még mindig az elismertetés kínját szenvedi, de ugyanakkor rangot, elismerést szerez szerte a világban.”

DUSA GÁBOR – 24 című kiállításának megnyitója 2014. április 3-án, 18:00 órakor a Nemzeti Táncszínház Galériájában.

Köszöntőt mond: Ertl Péter – a színház igazgatója

A kiállítást megnyitja: Halász Tamás, az OSZMI Táncarchívumának vezetője

Az eseményen részletet láthatnak a Duda Éva Társulat: After című előadásából

Dusa Gábor fotóművész egy év híján negyedszázada, 1990-ben kezdődött pályájának nyitánya egybe esett a magyar előadó művészet egy jeles korszakáéval. Sőt.

Koherens és jellegzetes világának alakjai egy csodálatosképp kinyíló univerzum hősei – életkortól, nacionálétól függetlenül. Függetlenül.

Szuverén, gondolkodó művészek, alkotók és előadók emblematikus, joggal jól ismert képeit láthatjuk e kiállításon, melybe (akárcsak bármely korábbiba, akárcsak magába az életműbe) bekerülni: presztízs. Dusa jellegzetes és hasonlíthatatlan képi világa, műalkotói, művésztársi tekintete a halhatatlanság felé kormányoz.

A jó (tánc)fotó emlékeztet, és emlékezni tanít. Úgy állítja meg az időt, hogy magában hordozza, felidézi és felmutatja a mozdulatot: az előző és a soron következő pillanatot, percet, órát, s bizonyos, kegyelmi esetekben a napot, évet, évtizedet. Ábrázolja a mostot, a jelent, mely – természetéből adódóan – mindig múlttá lesz. Egyfajta teljességet. Akkor is, amikor a láttatott és láttató test már nem engedelmeskedik, s amikor – egyszer, soká – már majd nincs is. A múlt, a jelen és a jövő fényképes emlékei köröttünk e térben, melynek sokrétű története van, mely történetben magunk is részesek vagyunk, lehetünk. (Halász Tamás)

Herbst Rudolf, Kapusy György, Arató Balázs és Eifert János felvételei

A good (dance)photo makes us remember and teaches us how to remember. It stops time in a way that it embraces, evokes and elevates the movement: the previous and the following moment, minute and hour, moreover, in certain merciful cases the day, the year and the decade. It represents the present which – in terms of its nature – will always turn into past. It represents a certain completeness, even if the body does not obey anymore and when it – after a while – ceases to exist. We are surrounded by the photographic memories of the past, present and future which has a multi-faceted story in which we can take part as well. (Tamás Halász)

Duda Éva Társulat: After (Eifert János felvételei)

Halász Tamás megnyitójának teljes szövege:

24

Huszonnégy: nem kerek szám, ilyenre bármiféle jubileumot építeni nem szokás.

Huszonnégy: a nap óráinak száma, amely a teljesség, a kiteljesedés, a szakadatlanság jelentését hordozza. A körforgást, mely az éjszakától a pirkadaton, a reggelen, a nappalon, a délután szürkületén át újból az éjszakába érkezik. Rafináltan megválasztott szám és cím ez, kvázi évforduló: Dusa Gábor fotóművész pályájának eddigi tartama, években mérve. Huszonnégyszer háromszázhatvanötször huszonnégy. Kétszáztízezer kétszáznegyven óra: ennyi idővel ezelőtt indult e pálya, persze, nem hajszálpontosan.

Dusa Gábor – kit majdnem ennyi ideje van szerencsém ismerhetni – huszonnégy per hétben fotós, hogy kor- és stílszerűen fogalmazzak. Olyan művész, aki akkor is a teleobjektíven keresztül szemléli a világot, amikor leereszti azt a szeme elől. Nem a (ki tudja, talán ő sem, hogy huszonnégy év alatt hány) fotóspróba sötétjében kapcsol bevetési üzemmódra, hanem folyamatosan abban van. Értő szemű nézőként, éles szemű művészként ezért megadatik számára két csoda. Az egyik a teljes ívek látása: pályákat követ, alkotói- és életpályákat, egyes modelljeiről talán kezdőként csinálta első fotóját és tegnap a legutóbbit. Követ és történetet ír, történetet fényképez. Jelen van és megörökít.

Read more

A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait 2014. február 6-án, csütörtökön 17 órára a Színháztörténeti és Színészmúzeumba (Miskolc, Déryné u. 3.)

Az Orkesztika Alapítvány

Mozdulatművészet 100+”
Válogatás a 102 éves Orkesztikai Iskoláról,
és a Magyar Mozdulatművészeti Gyűjtemény
és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat fotóiból
című kiállításának megnyitójára
A tárlatot megnyitja: Eifert János fotóművész, közreműködnek: Fenyves Márk és Pálosi István mozdulatművészek

A kiállítás március 28-ig tekinthető meg, keddtől szombatig 9 és 17 óra között

A megnyitón készült felvételeket Varga István és a Miskolci Fotóklub tagjai készítették

Százéves a magyar moderntánc hungarikum – a MOZDULATMŰVÉSZET – az Orkesztika Iskola.

Ezt a több mint száz évet az Orkesztika Alapítvány – Mozdulatművészeti Gyűjtemény segítségével mutatjuk be a kamara-kiállítás keretében.
A duncan-i ihletésű, individualista modern táncművészet Magyarországon, Dr. Dienes Valéria (1879-1978) Párizsból való 1912-es hazaérkezésével kezdi meg hódítóútját, amely történetileg a máig vezet el. A Mozdulatművészet (Dienes Valéria elnevezésével Orkesztika) a táncművészet intellektuális irányzata, tánctudomány és általánosabb értelemben egy teljes embert nevelő újfajta gondolkodásmód, pedagógiai reform és egy modern (mára klasszikus-modern) esztétika megjelenése a tánc világában. Intézményrendszere – a balett mellett – 1920-as évekre alakult ki és került állami engedélyezésre, majd az 1950-es évek ideológiai viharaiban betiltásra, elnémításra került. Az 1970-es években kezdődhetett újra történetileg, és hivatalosan 1991 óta intézményesült keretekben is létezik ez az Iskola.
Ma a táncszínpadokon a Magyar Mozdulatművészeti Társulat, az oktatás és tudomány (kutatás) tekintetében pedig a MOHA – Mozdulatművészek Háza adja meg formai keretét a működésnek.

A gyűjteményből válogat: Fenyves Márk – orkesztész.
A kiállítás eseményein közreműködik a Magyar Mozdulatművészeti Társulat.
a megnyitón:
tánc: Fenyves Márk, Pálosi István

A Kiállítást megnyitja: Eifert János

Eifert János felvételei

Az EDGE a Bakelit MAC-ban, Budapest, 2013. november 7.  20:00

Bakelit Multi Art Center (1095 Budapest, Soroksári út 164)

Az L1 Egyesület együttműködésével a Bakelit MAC befogadásában vendégünk az International Visegrad Fund támogatott projektjének magyarországi bemutatója nem jött volna létre a Cseh Centrum támogatása nélkül.

Egyszeri alkalommal bemutatjuk a prágai Nemzeti Színházban 2012-ben bemutatott táncelőadást, ami nemzetközi együttműködéssel jött létre, és az ötven év feletti „öregek” életéről, problémáiról szól.

Újra színpadon táncol MÓGER ILDIKÓ, aki az előválogatás eredményeképpen magyar résztvevőként vesz részt az előadásban!

Az ötlet Lucia Kašiarová koreográfustól származik, és Petra Tejnorová rendező, valamint Lukáš Jiřička dramaturg formálta darabbá a sok-sok beszélgetésből, szociológiai kutatásból, mélylélektani faggatásból összegyúrt anyagot, amelyhez a szereplők maguk szolgáltatták az alapanyagot: Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó, Petr Veleta, Mária Zagátová és Martin Bálik saját magukat alakítják, és nemcsak táncolnak, mozognak, báboznak, szteppelnek, hanem szöveget mondanak, énekelnek, játszanak, úgy ahogyan egy igazi prózai-zenés színházban szoktak.

_____________________________________________________

The Bakelit Multi Art Center is going to present a dance performance which is called Edge. It will be performed by the International Visegrad Fund’s and the Czech Centrum’s supports further with L1 association’s co-operation.
This performance was presented in the National Theatre of Prague in 2012. It came into being with national co-operation and it is about over fifty’s „veterans” life and problems.

The famous dancer, Ildikó Móger, who also danced in the most beautiful hungarian film, Szinbád, is going to dance again on the stage in the Edge.

The idea of the performance came from Lucia Kašiarová choreographer. The director is Petra Tejnorová and the dramaturg is Lukáš Jiřička. They worked together to construct this breathtaking performance which was born from bags of discussions, sociology research and depth psychological quiz. The persons of the play draw on their own private life. The characters: Ján Sedal, Krzysztof Raczkowski, Móger Ildikó, Petr Veleta, Mária Zagátová and Martin Bálik not only enact themself but they dance, move, sing, tell scripts, play with marionettes and enact like in the real prosaic-musical theatre.

Előadás után közönségtalálkozó, Ladjánszki Márta közreműködésével