Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

“Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.” /Szabó Magda/

Almási István megdöbbentő halálhíre kapcsán mit is mondhatnék? Mit lehet mondani?

Szinte apámként szerettem, a protokoll találkozások mellett (közben) mindig találtunk lehetőséget emberi szót váltani. Zenében, táncban, művészeti kérdésekben, szülővárosom hétköznapi dolgaiban, személyes életünk privát történéseiben, kapcsolatunk baráti-emberi viszonylataiban „egy húron” pendültünk. Néha bizalmas kérdésekben atyai tanácsokat adott, de nem kivételezett senkivel, csak a szeretet okán tett különbséget. Unokájáról – például annak zenei fogékonyságáról – többet tudtam, mint ellenfelei cselszövéseiről. Azokat egy-két élcelődő megjegyzéssel egyszerűen átugorta, pedig mindent komolyan vett, és a jogos kritikákat megszívlelve változtatni is volt képes. Egyedül a humorban nem ismert tréfát: vele még viccelni, tréfálkozni is lehetett, hiszen szerette az embereket jókedvre hangolni, olykor halálosan komoly kérdésekben humorral meggyőzni vitapartnereit. Ahogy mondom, tudott nevetni, nemcsak halálosan komoly beszédeket tartani. Beszédeit viszont mindig felolvasta, mert nem akart a pillanat hevében fontos mondatokat téveszteni, neveket pontatlanul, illetlenül említeni, önérzetet, becsületet sérteni. Embersége, derűje örökre velem marad, és az a számtalan emlék, beszélgetés, amelyek találkozásainkhoz köthetők, feledhetetlenek számomra. Legtöbbször valamilyen kulturális, művészeti eseményen – kiállításon, rendezvényen, városi ünnepen, megemlékezésen, díjátadón – futottunk össze. A Vásárhelyről elszármazottak találkozója, életmű-kiállításom megnyitója az Alföldi Galériában, portréfilmem forgatása, a Hódmezővásárhely Díszpolgára cím átadása, Hézső Ferenc, Fejér Csaba, Fodor József festőművészek kiállításainak megnyitói, a Vásárhelyi Őszi Tárlat az Alföldi Galériában, mesterműveim (legjobb fotóim) adományozása szülővárosomnak, Lucien Hervé és Rodolf Hervé emlékkiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában,  Koszta József (1861-1949) gyűjteményes kiállítása a Tornyai János Múzeumban, az általam alapított (ötletelt) Vásárhelyi Fotószimpózium munkája, kiállításainak megnyitói, Képírás – Fotóakadémia c. könyvem bemutatója, a Magyar Örökség Díj díjátadó ünnepsége a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, stb. mellett olykor egy-egy közös ebédre, baráti beszélgetésre is kerítettünk alkalmat. Ezekről az alkalmakról többnyire – jók-rosszak, ügyesek-ügyetlenek – fotók is készültek, amiket az Ő emlékének szentelve most közreadok. (Eifert János)

Promenad.hu, Eifert Kata Nóra, Walters Lili és archív felvételek

Életrajz: Almási István Eleken született 1944. július 12-én. 1968-ban kapott diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-ének-zene általános iskolai tanár, majd 1979-ben népművelő szakon. 1994-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban könyvtári rendszerszervező képesítést szerzett.

Előbb pedagógusként dolgozott, majd 1975-től a hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központban volt népművelő, 1976-tól 1983-ig igazgatóként irányította az intézményt, ezt követően 17 éven át a Németh László Városi Könyvtárat vezette.

Zenészként a Molnár Dixieland Zenekarnak tagja, a Promenad Dixieland Zenekarnak alapítója és vezetője volt.

A közéletben is aktív szerepet vállalt, 1979-től az Előadóművészek Országos Szövetségének, 1983-tól a Magyar Könyvtárosok Országos Egyesületének tagja, alapítója a Németh László Társaságnak. A Kereszténydemokrata Néppárt tagja, 2003-tól 2016-ig a hódmezővásárhelyi szervezet elnöke.

1994-ben választották Hódmezővásárhelyen önkormányzati képviselőnek, 2000-től alpolgármesterként, 2012-től polgármesterként dolgozott a városért.

Munkáját számos díjjal ismerték el, 2010-ben a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Almási Istvánnak.

Almási István hódmezővásárhelyi polgármester életének 73. évében elhunyt…

Laár-Sramkó Katát szívesen fényképezem évek óta, hiszen rokonszenves karaktere megörökítésre való. A kert remek környezetet biztosít a portré-fényképezéshez, a fényeket és derítéseket a hosszú, kifeszített vászonanyagok megfelelő szögben történő elforgatásával különleges szabadtéri műtermi világításként teszem természetessé és különlegessé. Az elkészült portrék tájképpel és más motívumokkal összeszerkesztve 12-lapos naptárrá állnak majd össze.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem BA diplomaosztó ünnepsége a Várkert Bazárban, 2017. június 30-án.

DESIGN

– Fémművesség, Formatervezés, Kerámiatervezés, Textiltervezés, Üvegtervezés; MÉDIA – Animáció, Fotográfia, Média design, Tervezőgrafika; ÉPÍTÉSZET – Építőművészet; ELMÉLET – Design- és művészetelmélet

DEGREE CERIFICATE

It is hereby certified that EIFERT KATA NÓRA (born Eifert Kata Nóra, on 9/4/1995 in Hungary) having completed an approved bachelor’s degree programme and fulfilled the academic requirements of the Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest was duly admitted to the degree of Bachelot of Arts in Textil Design and has qualified as a(n) Textil Designer. The duration of the programme of study was 6 semesters. Overall classification of the qualification: excellent.

Budapest, 30 June 2017

Chairman, Final Examination Board      Rector / Dcan

Eifert János, Olasz Ági és Walters Lili felvételei

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem BA diplomaosztó ünnepsége a Várkert bazárban, 2017. június 30-án.

MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Textil BA-III. évf. kiértékelés, többek között Eifert Kata Nóra prezentációja

Eifert János, Csipes Antal és Bokros Dorottya felvételei

És a Bálna, a jeges Dunával…

Eifert János és Olasz Ági felvételei

Palkó, Eszti, Panka, Böske, Kata, Ági, Lili, Jancsi, Andris, Marci, Zsóka, Luca, Gizi, Gergő, Pisti, Julcsi… Olasz Ági saját készítésű babái természetes anyagokból és egyedi kivitelezéssel készülnek. Len, vászon, pamut, fa, csont-gombok, spárga felhasználásával, aprólékos kézimunkával és nagy szeretettel egyedi karakterek formálódnak. Megrendelésre személyre szóló babák készülnek.

Eifert János felvételei

Szent Lőrinc napja augusztus 10-re esik, amit az egyház szerdán ünnepel, ezért került sor most vasárnap a hagyományos búcsúra a börzöncei szőlőhegyen, a Szent Lőrinc kápolna környezetében. Fliszár Károly főesperes-plébános misét celebrált, amelyen a falubeliek és a vendégek szép számmal megjelentek. A misét követően különböző programok fogadták nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is.

Eifert János és Olasz Ági felvételei

Ági szüleit és a kilencvenhárom éves Táncos Mariska nénit felhoztuk a hegyre, és Ági pincéjében vendégül láttuk a Kanizsa Fotóklub “öregjeit”, Peterman Karcsit és Kotnyek Istvánt feleségével és azok erdélyi barátaival.

Börzönce – Pincesor és kápolna

ELLE, 2016. június

Egy cuki punk

Csibe még, de dolgozik azon, hogy erős nő legyen – mondja

a Senki szigete című film félszegen szexi diáklánya, és a Dorothy’s Legs énekese, akivel elborult művészfilmekről és passzív lázadókról beszélgettünk.

Walters Li l i

Az életet sem lehet másképpen szemlélni, mint egy Lynch-filmet: érzésekre és érzetekre kell hagyatkoznunk, hiszen az értelmét eddig nem nagyon sikerült megtalálnunk

Ruha, Retrock; gyűrű, Giles & Brothers – Cadenzza

ELLE: Feltűnően gyakran szerepelsz a magyar cool-listákon. Ez mit jelent, miben áll a coolságod?

Jézus ereje! Fogalmam sincs. Lehet, hogy ez amiatt van, mert még annyira nem vagyok ismert, és az mindig izgalmas. Meg talán a zenénk furcsa jellege miatt.

ELLE: Én a Lamb-klipre tippelnék még. Abba hogyan kerültél?

Nyáron még a második sorban ugráltam a Szigeten a koncertejükön, majd két hónap múlva felhívott egy angolul beszélő pasi, hogy főszereplőt keres az új Lamb-videójához és szívesen megnéznének engem is. Később kiderült, hogy ő Vandad Kashefi Magyarországon alkotó kliprendező, akinek azt hiszem, egy magyar gyártásvezető ajánlott be. A forgatás csodálatos élmény volt, de embert próbáló is: öt fokos vízben

úszkáltam meg jéghideg homokban fetrengtem az Ankertben.

ELLE: És még ott a neved is, azért az is elég cool.

Mert apukám ír-walesi származású keramikusművész volt. Anyukámmal (Lőrinc Katalin táncművész – a szerk.) Bécsben ismerkedtek meg a Tanztheater Wienben, ahol egyébként apa első felesége szintén a társulatnál dolgozott díszlet- és jelmeztervezőként. Én már Budapesten születtem, utána éltünk Győrben, majd újra Pesten, és néha egy Cadillac-kel átruccantunk Angliába. Hároméves voltam, amikor apukám meghalt, utána egy nevelőapával nőttem fel, aki mellesleg fotóművész.

ELLE: Talán erre mondják, hogy klasszikus művészcsalád.

Művészcsalád alatt azt értjük, hogy úszik a konyha a borsófőzelékben, a szülők céklalével dekorálják a falat, a gyerekek meg rohangálnak a zongora körül? Nem, anyukám kifejezetten kemény és fegyelmezett ember, aki nagyon összetartotta a családot, miközben nagyon szabadon nevelt. Persze mindig volt bennem egy űr apa halála miatt. Dacos gyerek voltam, sokszor játszottam a kishercegnőt, és valószínűleg ma is érződik rajtam, hogy nem volt felettem igazi atyai szigor. Az egyik mesekönyvemben volt is egy kedvenc képem: Pán Péter egyedül állt egy sziklán, és büszkén nézett a távolba. Valahogy mindig így gondoltam magamra én is, hogy nem baj, ettől a hiánytól csak erősebb leszek.

ELLE: Anyai presszió nem volt, hogy belőled is táncos legyen?

Éppen hogy korán figyelmeztetett rá, hogy nem lehet belőlem táncos, mert X lábam van és az ízületeim sem megfelelőek. Kiskoromban a táncelőadásokat is untam, mert nem értettem belőlük semmit, ahogy évekig anyukámat sem tudtam a színpadon értelmezni. Ma már persze teljesen elfogulatlanul mondom, hogy csodálatos táncos. És amilyen finomnak tűnik, annyira kemény nő, aki hegyeket képes megmozgatni.

ELLE: Tánc helyett akkor maradt a színészet?

Színészet? Ilyen bátran azért nem fogalmaznék. Általános iskolában drámatagozatos voltam, később sokat jártam a Színművészetire vizsgákat nézni, de lehetetlennek tűnt, hogy oda bejussak. Aztán a Lamb-klip forgatásán adódott egy pillanat, amikor arra gondoltam, hogy minden nehézség ellenére nagyon is megéri ez a dolog, mert végre magamból építkezhettem. Nem sokkal ezután bekerültem egy Budapestről szóló

imázsfilmbe, majd behívtak Török Feri Senki szigete című filmjének castingjára, amelyben végül rám írtak egy kisebb jelenetet – így lettem én a kis szerencsétlenkedő angol diáklány.

ELLE: Szembetűnő trend, hogy a filmesek, hozzád hasonlóan, egyre inkább amatőr színészeket foglalkoztatnak. Nemes Jeles László például Sztarenki Dórát és Jakab Julit választotta az új filmje főszerepeire, akik szintén nem diplomás színészek. Mi a titkotok?

Szerintem az elmúlt évtizedben nagyon sok olyan magyar film készült, ahol színházi módszerekkel játszottak a színészek, és emiatt szinte „leestek” a vászonról. Nálunk a filmszínész-képzésnek nincs hagyománya, nem úgy, mint például Angliában, ahol kiskoruktól foglalkoznak a gyerekekkel. Ma a rendezők inkább letisztultabb, kifejezéstelenebb arcokat keresnek. Nézd meg Sztarenki Dórát, mennyire természetes és ösztönös, és közben mély is.

ELLE: Nálad is ez működik?

Én ezt nem tudom megítélni. A Senki szigete premierjén is hályog ereszkedett a szememre a saját jelenetem közben és képtelen voltam kívülállóként nézni. Most még mindent, amivel foglalkozom, tanulópénznek veszek, és minél többet csinálom, annál inkább érzem, hogy semmit nem tudok. Éppen most kezdtem el forgatni az Egynyári kaland című tévésorozat második évadában, ami vérfrissítésen esett át,

én pedig megkaptam benne egy magának való, különc lány szerepét.

ELLE: Tehát alakul a filmes pályád, de Budapest belső kerületeiben még mindig inkább énekesnőként ismernek. Ez hogy kezdődött?

Gyerekkoromban rendszeresen jártam énekelni, és állítólag elég jó hangom is volt, de aztán ez abbamaradt. Majd az egyetemen megismerkedtem a jelenlegi barátommal, aki rábeszélt, hogy alapítsunk kettesben zenekart és próbáljam meg újra az éneklést. Így született meg a Dorothy’s Legs.

ELLE: Ami, ha jól tudom, a Kék bársony című Lynch-film főhősnőjének lábára utal.

Igen, éppen akkoriban néztem újra a filmet, és úgy éreztem, elég izgalmas és gondolatébresztő kép egy névhez. Néhány számunkban vissza is köszön ez a lynchi világ, és más filmek is többször lettek ihletői a dalszövegeknek.

Az ember akkor erős, ha aktív. És ha minden ember megerősítené kicsit magát, akkor a világ is stabilabb lenne

ELLE: Egy esztétika-filmelmélet szakos egyetemistától ez nem is meglepő. Mi vonzott ezekben a területekben?

Érettségi után fogalmam sem volt, mit akarok csinálni, végül az egyik tanárom javaslatára adtam be a jelentkezésemet két szakra, és annak már előre örültem, hogy olyasmit fogok tanulni, amit a gimiben nem, mert ott nem sok hasznos időt töltöttem. Az egyetemi oktatással kapcsolatban is akadtak problémáim, de a szemléletemre biztosan nagy hatással volt. Például mindig érdekelt a dolgok fonák oldala, és ezt nagyon sok filmben meg lehet találni. A szakdolgozatomat is a jó ízlésből írtam, abból a szemszögből, hogy amit rossz ízlésnek titulálnak, hogyan lehet mégis valid művészet. Erre pedig olyan példákat hoztam, mint a camp-filmek, és leginkább John Waters Rózsaszín flamingókja, amiben nagyjából az a leglightosabb jelenet, amikor a transzvesztita művészek azon versengenek, hogy ki a leggusztustalanabb ember a földön. Engem ez a fonákság mindig nagyon izgatott. A humor nekem eleve iszonyúan fontos, ne vegyünk már mindent olyan komolyan!

ELLE: Azért van egy masszív ellentábor, amelyik erősen kétségbe vonja az eféle művészfilmek értelmét. Te hogy látod, az alkotás befogadásának feltétele a megértése?

Én azt gondolom, hogy határozottan értem Lynchet is – persze nem úgy, mint egy matekpéldát, de a világa teljesen összeáll bennem egy komplex masszává. Szerintem, ha egy műalkotás képes hatni, akkor már meg van értve. Az életet sem lehet másképpen szemlélni, mint egy Lynch-filmet: érzésekre és érzetekre kell hagyatkoznunk, hiszen az értelmét eddig nem nagyon sikerült megtalálnunk. Nagyon frusztráló lehet, ha valaki mindig csak az értelmet keresi a dolgokban.

ELLE: A filmművészeti jártassághoz gyakran kapcsolódik csipetnyi sznobizmus is. Te is csak befogott orral lépsz be egy multiplexbe?

No way, nálunk hagyomány a plázamozizás! Nagy popcorn, böfögés, szomorú részeknél hangosan röhögés. És persze iszonyúan gagyi filmek. Mondjuk, amikor az Eddie, a sasra rábeszélt a barátom, az már a várthoz képest is annyira rossz volt, hogy 20 perc után odasúgtam neki, hogy „na jó, utána kifizeted a jegyemet!”

ELLE: És mi a komfortos közeged? Például van olyan szubkultúra, amiben szívesen elhelyezed magad?

Ha muszáj egyet választanom, akkor a punkot mondanám. De nem a tarajos, biztosítótűs értelemében. Mert egy könyvelő is lehet punk, ugyanis ez egy életszemlélet, amivel mindent megkérdőjelezel, beleértve magadat is. A punk egy kicsit mindig kívülálló, nyughatatlan és elégedetlen, a legfontosabb érteke pedig a szabadság.

ELLE: Ez már a sokadik olyan válaszod, ami némileg ellentmond annak a cuki-imidzsnek, ami eddig kialakult rólad.

Nem baj, legalább cukinak tűnök! Van persze bennem egy nagy adag naivitás, és amiatt, hogy sokszor azonnal kimondom, amit gondolok, tűnhetek olyan helyesen közvetlen kislánynak – pedig iszonyúan bántó is tudok lenni. És nagyon sok energiám van, ettől is látszom olyan zizinek.

ELLE: Sok energia, kevés aktivitás. Legalábbis ezt mondják a generációdról, pontosabban passzív, kiábrándult és bizonytalan. Magatokra ismersz ebben?

Persze. Apokalipszis szélén álló generáció vagyunk, és ha bekövetkezik, nem fogjuk tudni elvinni a hátunkon. Egyfajta társadalomból való kivonulás zajlik. Láttuk, hogyan lehet valami ellen szenvedélyesen protestálni, mondjuk, ahogy a ’60-as évek végén tették, de ma már nagyon kevesen lázadnak, ők vagy hülyék, vagy hamar elfáradnak. Pedig ha az ember csak egy helyben ül, és nem mozog, akkor meghal.

ELLE: A kutatók azt is állítják, hogy a mai ifjúság garantáltan összerezzen egy szó hallatán: ez pedig a jövőkép.

Igen, ez a másik probléma. Én is szenvedtem emiatt, de nem nyugodtam bele, és mint egy hagymaprésen átnyomtam magam rajta. Rájöttem ugyanis, hogy a túlzott agyalás legyengít, elszívja az energiát. Az ember akkor erős, ha aktív. És ha minden ember megerősítené kicsit magát, akkor a világ is stabilabb lenne. Ezt pedig ott lehetne elkezdeni, hogy a fiatalokat már az iskolában megismertetik saját magukkal, hogy ne húsz év múlva kelljen szembesülniük bizonyos dolgokkal. Mert sokszor túl nagy célokat tűznek ki maguknak, pedig nem kell mindenkinek superheronak és wonderwomannek lenni – mindamellett, hogy mindenki az.

ELLE: A menjek-maradjak dilemma mennyire érintett meg?

A „félvérségem” miatt nálam ez állandó téma. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy nekem Magyarország a víz, Anglia az oxigén – ott kicsit levegőhöz jutok, hogy utána sokáig bírjam itt az úszást. De egyszer biztosan kiköltözöm hosszabb távra is, csak most még van dolgom itthon.

ELLE: Édesanyádról mint kemény és öntudatos nőről beszéltél az előbb. Hogy érzed, a nyomába érsz majd?

Nemcsak anyukámról van szó, engem nagyon erős nők vesznek körbe. Az anyám anyja is az volt, a

fogadott nagymamám fél kézzel vágta a fát az erdőben, a barátom nagymamája mosogatólányból lett étteremvezető. Több gyereket neveltek, sokszor férfi nélkül, munka mellett. Ezek a nők cipelték végig a

20. századot a vállukon. Én ehhez képest még kis csibe vagyok, és egyelőre azzal küzdök, hogyan legyek nő. Azt már legalább megtanultam, hogyan kell egyedül lenni. Hogy nem szabad függeni senkitől és semmitől, mert ha a boldogságod mindig máshoz kötöd, az nagyon törékeny tud lenni. Muszáj, hogy legyen egy stabil központ magadban.

Patakfalvi Dóra

Cseresznyéskert – no nem  a csehovi, hanem a zuglói – ahol az utolsó szemig lekerült a cseresznye a fáról Kati, Kata és Ati segítségével. A nagy esemény közös ebéddel zárult. Mint a Cseresznyéskertben, csak egy kicsit másképpen…

Eszembe villant, hogy valamikor fényképeztem egy Csehov darabot (Három nővér) a Katona József Színházban, Zsámbéki Gábor rendezésében, de a Cseresznyéskert valahogy kimaradt. Ha most film készülne belőle, lehetne helyszín a mi kertünk is, képileg jól felépíthető lenne a párhuzamokra és ellentétekre építkező vizuális atmoszféra. És az egész történetet, cseresznyéstől-meggyestől át lehetne tenni egy más korba, más környezetbe, még akár a magyar narancs is szerepelhetne a címben. Érdemes megjegyezni, hogy az orosz eredetiben meggyre utalnak (ezt pl. a lekvárfőzésre való hivatkozásból lehet tudni), de az első magyar fordítás a német változat alapján készült (akkoriban kevesen tudtak oroszul), ahol a kettő egybeesik, és a jó hangzás miatt is maradtak a cseresznyénél (Kosztolányi javaslatára). Egyes színházak, társulatok (pl. MU Színház, Kecskeméti Katona József Színház) már Meggyeskert néven játsszák ezt a darabot, vagy más módon kerülik az eredeti címet (pl. Orosz lekvár, ill. a cirill betűs cím használata). No jó, ne mélyedjünk már el ilyen részletekben a mi cseresznyeszedésünk kapcsán, nagyon erőltetettnek tűnhet az egész, de ha már belekaptam a témába, akkor még a színpadi komédia keletkezése és bemutatója is megérdemel egy keveset:

Az 1880-as – 1890-es évek orosz újságai gyakran adtak hírt nemesi birtokok árveréséről, Csehov ismeretségi körében is voltak ilyen esetek. A Cseresznyéskert alapszituációjához hasonló helyzetet gyerekkorában ő maga is átélte: amikor kereskedő-apja eladósodott, a család barátja megígérte, hogy nem engedi a házukat elárverezni és kifizeti az adósságot. Később olcsón mégis ő vette meg a házat, és a fiatal Anton Pavlovics Csehov továbbra is nála lakott.

A mű alapötlete valószínűleg 1901 tavaszán, a Három nővér színpadi sikerei idején született, legalábbis Csehov ekkor közölte először egy levélben, hogy a moszkvai Művész Színház számára komédiát készül írni, de azt 1903 előtt nem várják tőle. A Cseresznyéskert címről először 1902-ben tett említést.

A komédiát a Művész Színház mutatta be először 1904. január 17-én Moszkvában, majd április 1-jén a fővárosban, Szentpéterváron. Ugyanabban az évben jelent meg a darab nyomtatásban. Magyarországi ősbemutatóját húsz évvel később, 1924. szeptember 13-án tartották a Vígszínházban, szövegét Tóth Árpád fordította magyarra.

Milyen jó lehetőség adódna itt az Öv utcai ház kertjében bemutatni a darabot, a mai korba és a magyar környezetbe áthangolva az egészet. Szereplőket akár a ház lakóiból, albérlőiből toborozhatnának. Egy jó casting csodát tenne… No jó, ezt a kertet még nem árverezik, nem is árverezhetik, hiszen osztatlan közös tulajdon, a társasház részeként, de azért a Vízművek a díj-tartozások miatt zároltatta a Társasház számláját. No de nem folytatom, maradjunk a valóságos és nem a színpadi cseresznyénél: amit szedtünk, nagyon finom, a seregélyek már letesztelték…

К. С. Станиславский в своих воспоминаниях об А. П. Чехове писал:

«Послушайте, я же нашел чудесное название для пьесы. Чудесное!» — объявил он, смотря на меня в упор. «Какое?» — заволновался я. «Ви́шневый сад», — и он закатился радостным смехом. Я не понял причины его радости и не нашел ничего особенного в названии. Однако, чтоб не огорчить Антона Павловича, пришлось сделать вид, что его открытие произвело на меня впечатление… Вместо объяснения Антон Павлович начал повторять на разные лады, со всевозможными интонациями и звуковой окраской: «Ви́шневый сад. Послушайте, это чудесное название! Ви́шневый сад. Ви́шневый!»… После этого свидания прошло несколько дней или неделя… Как-то во время спектакля он зашел ко мне в уборную и с торжественной улыбкой присел к моему столу. Чехов любил смотреть, как мы готовимся к спектаклю. Он так внимательно следил за нашим гримом, что по его лицу можно было угадывать, удачно или неудачно кладёшь на лицо краску. «Послушайте, не Ви́шневый, а Вишнёвый сад», — объявил он и закатился смехом. В первую минуту я даже не понял, о чем идет речь, но Антон Павлович продолжал смаковать название пьесы, напирая на нежный звук ё в слове «Вишнёвый», точно стараясь с его помощью обласкать прежнюю красивую, но теперь ненужную жизнь, которую он со слезами разрушал в своей пьесе. На этот раз я понял тонкость: «Ви́шневый сад» — это деловой, коммерческий сад, приносящий доход. Такой сад нужен и теперь. Но «Вишнёвый сад» дохода не приносит, он хранит в себе и в своей цветущей белизне поэзию былой барской жизни. Такой сад растет и цветет для прихоти, для глаз избалованных эстетов. Жаль уничтожать его, а надо, так как процесс экономического развития страны требует этого…”

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

Kipakoltak a képzőművészeti iskolások

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló – Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori – KÉK TRIÓ zenélt. ( Milanovich Ildikó)

Tolnay Imre és Eifert János felvételei

A Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola és Kollégium 12. évfolyamának szalagavató ünnepsége, amely 2016. február 12-én 17 órai kezdéssel került megrendezésre a Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakképző iskolában. (9023 Győr, Földes Gábor u. 34.)

A 12. évfolyam tanulói:

Bánfi Leila, Császár Lilla, Eifert András Szilveszter, Eyassu-Vincze Barbara, Gerencsér Eszter, Gláser Márton, Harangozó Lili Júlia, Horváth László, Horváth Renáta, Hőbe Barbara, Kacso Renáta Imola, Kocsis Viktória, Kondákor Eleonóra Terézia, Lakatos Réka, Lévay Barbara, Németh Valentína, Novák Laura, Piti Vivien Erzsébet, Ratkovic Mária Ljubica, Recsák Erik Péter, Szabó Dániel Márton, Tömördi Sára, Vértes Ákos

Osztályfőnök: Derczó Tibor

Eifert János és Eifert Kata Nóra felvételei

Eifert János felvételei

Szigligeti Ede – Hajdú László – Kámán Orsolya: LILIOMFI

Liliomfi …………..Benkő-Kovács Gergő, Nemes Nagy Ágnes Színészképző ( NNÁSZ)

Mariska ………  Walters Lili, Pesti Magyar Színiakadémia ( PMSZA)

Szilvai Tódor ….Stubnya Béla

Camilla ………….Nagyváradi Erzsébet

Szellemfi ……… Gieler Csaba

Kányai ………… Janik László

Erzsi ……………. Dömök Edina

Gyuri ……………. Pálóczi Bence, PMSZA

Adolf …………….. Bús Dániel, PMSZA

Schwartz ………Széll Attila

játéktér: Hajdú László

jelmez: Mészáros Zsófia

zene: Fehérváry Lilla, Melis László

koreográfus: Lisztóczky Hajnal

munkatársak: Bátori Zsófia, Laczkó Mónika, Ladányi Tamás

rendező: Hajdú László

WALTERS LILI ÁTÉLI MARISKA FELNŐTTÉ VÁLÁSÁT

A készülő Liliomfi előadásunk egyik főszereplőjét, a Mariskát formáló Walters Lilit arra kértük, fogalmazza meg a szereppel kapcsolatos érzéseit, gondolatait:

“Mariska, egy jól nevelt, fiatal lány, aki épp csak kezd ráeszmélni a világra, szerelmes egy ragyogóan tehetséges színész fiúba és emellett a színházba is, eltökélte, hogy színésznő lesz. Nehéz a dolga mert a vágyai és a társadalmi pozíciója kizárják egymás, emiatt folyamatos úgy érzi, érzelmi hullámvasúton van. Szeretni való karakter, őszinte, nyitott és kicsit bolondos is. A felnőtté válás csatáit vívja, akárcsak én, számomra ezért izgalmas igazán a megformálása. Mi a helyes? Mit akarok? Hol vagyok én a világban? Ezek a kérdések foglalkoztatják őt is, engem is. Arra viszont én már rájöttem: akkor jövök ki jól a dologból, ha nem félek egy pillanatig sem attól, hogy az legyek, aki vagyok!”

Karácsonyi koncert a templomban

Kedves meghívást kaptam a Musikverein “Frisch Auf” Schattendorf karácsonyi koncertjére, amelyen  Roland Schaller vezényletével a Volkshohschule Schattendorf fiatal zenészei kápráztatták el a közönséget. Az est szólistája a szentliszlói születésű Bakcsa Diana volt, aki különlegesen szép hangjával tűnt ki, és nagy sikert aratott dalaival. A moderátor, Ortwin Schmidt nemcsak konferálta a műsort, hanem zenetörténeti ismereteivel, szellemes és filozófikus gondolataival eligazodni engedte hallgatóságát a zene, és a művészetek világában. A karácsonyi koncertnek Schattendorf nevezetessége, a Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt római katolikus templom adott helyet. Nagy siker volt, a „teltházas” előadás végén is hosszasan ünnepelték a művészeket.

Képes beszámolómmal igyekszem visszaadni azt a hangulatot, amit lehetetlen szavakkal leírni. Ugyanakkor kicsit restelkedtem is, hogy a koncert előtt, a meghívót olvasván törnöm kellett a fejemet, hogy egyáltalán, hol találom meg a jelzett helyszínt.  Létezik ilyen, hogy Somfalva? Gyorsan rákerestem az Interneten, aztán már olvashattam a Wikipedia szócikkét: Schattendorf (magyarul Somfalva, horvátul Šundrof) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nagymartoni járásban.

“A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a neolitikumban is lakott volt.

A mai települést, mint Agendorf (Ágfalva) szomszédos faluját 1225-ben “Suslan” néven említik először. 1243-ban IV. Béla király a tatárjárás idején tett szolgálataikért a Nagymartoni Simon és Bertrand grófoknak birtokot adományoz itt („terram Saderndorf”). A következő időszakban a Nagymartoni grófok fokozatosan megszerezték a falu több birtokát is a helyi nemesektől. A 14. században végül az egész grófság területét a fraknói váruradalomhoz csatolták. 1494-ben a somfalvi nemesi udvarházat Fraknó várkapitánya Alexander Schiffer vásárolta meg. A 15. és 16. században a falu két részből állt. A kisebbik rész a Német- a nagyobbik rész a Magyar- jelzőt kapta. A falunak ez a középkori kettéosztottsága kétségkívül arra vezethető vissza, hogy két uradalomhoz tartozott.

1529-ben és 1532-ben a Bécs ellen vonuló török támadásait Sopron várának közelsége miatt jól átvészelte. 1571-ben Somfalva a kincstáré lett és a következő fél évszázad során gyorsan fejlődött. A virágzást 1605-ben Bocskai István és 1620-ban Bethlen Gábor hadainak dúlásai akasztották meg. 1622-ben a falu a fraknói uradalommal együtt Esterházy Miklós zálogbirtoka, majd 1626-ban tulajdona lett. Az 1675-ös urbáriumból kitűnik, hogy a település 1589-től nagyarányú fejlődésen ment át, mely a házak és a népesség számában mutatkozik meg.

1910-ben 2159, túlnyomórészt német lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig Magyarországhoz, Sopron vármegye Soproni járásához tartozott. 1921-ben a trianoni és saint-germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. A magyar szabadcsapatok azonban Somfalva és Ágfalva térségében ellenálltak a bevonuló osztrák erőknek, így azok átmenetileg kénytelenek voltak visszavonulni. Ennek a harcnak a következménye lett aztán a soproni népszavazás, mely alapján Sopron és több környező település Magyarországon maradt, Ágfalva Magyarország, Somfalva azonban 1921 után az újonnan megalapított osztrák szövetségi tartomány, Burgenland része lett. A falu Ausztria 1955-ig tartó szovjet megszállását követően gyors fejlődésnek indult, teljes csatornahálózat, 1966-ban új Általános Iskola, majd az 1990-es években sport- és szabadidőközpont épült modern uszodával.” (Wikipédia)

Hát így jön össze a koncert-élmény a történelemmel…

Eifert János

Eifert János felvételei

A kollaboráció ötlete a két alkotó állandó újítás és megújulás iránti vágyából fogant, és lehetőséget ad arra, hogy Barabás Zsófi organikus motívumai életre keljenek, és az utcákon, tereken, mozgó felületeken, azaz a *dori tomcsanyi* ruhákat viselőkön elevenedjenek meg. A projekt arculatáért Filkey Áron grafikus felel. 

2015. december 4-én 19 órakor a TheGardenStudio-ban bemutatkozott a Barabás Zsófi festőművész és Tomcsányi Dóri divattervező együttműködéséből született közös kollekció.

A kollaboráció ötlete a két alkotó állandó újítás és megújulás iránti vágyából fogant, és lehetőséget ad arra, hogy Barabás Zsófi organikus motívumai életre keljenek, és az utcákon, tereken, mozgó felületeken, azaz a *dori tomcsanyi* ruhákat viselőkön elevenedjenek meg. A projekt arculatáért Filkey Áron grafikus felelt. 

Koncert: Dorothy’s Legs – https://soundcloud.com/dorothyslegs

DJ: Akos V (Designer Drums) – https://soundcloud.com/akosv

Christopher Waver (live act) – https://soundcloud.com/christopherwaver

Ital: Médi a b c  – https://facebook.com/spatkaufkultur

Eifert János és Olasz Ági felvételei

A MAOE “Harmónia” c. kiállítására adjuk be a munkáinkat. A gyűjtés Szentendrén, a Művészetmalomban zajlik. Dömötör László barátom ötletéből az ő vontatóhajóján tesszük meg az utat Budapest – Szentendre viszonylatában. Lili is velem tart, visszafelé Siklós Pétert is felvesszük. Közben fényképezek, élvezem és csodálom a késő őszi hangulatot, a víz játékát, a napsütést. Közben ránézek az androidos telefonomra, jönnek a hírek: Az Iszlám Állam lopott útleveleit használhatták a párizsi terroristák; Lelőtt orosz gép: a navigátor szerint nem sértették meg a török légteret; Kettős gyilkosság Érden – Egymilliót fizetne a rendőrség; Világháború után érdeklődő felvidéki magyarokat fogott a TEK; Mészáros Lőrinc mindössze fél perc alatt jutott földhöz; Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor jó barátja, Felcsút első számú gázszerelője és egyben polihisztora megint nagyot ment egy közbeszerzésen. Ezúttal a Mészáros és Mészáros Kft. Szilvásváradon építhet lovardát – írta a napi.hu. Elteszem a telefonomat, nézem inkább a víz játékát…

Tisztelt Eifert János Úr!

A Magyar Fotóművészek Világszövetsége azon neves fotóművészeket szeretnék tiszteletbeli tagjaik között tudni, akik életpályájuk során a fotóművészet szakmai, közéleti és társadalmi területén kiemelkedő munkát végeznek, hosszú időn keresztül elismerésre méltó tevékenységet folytattak, példamutató magatartást tanúsítanak és ezzel az MFVSZ jó hírnevét tovább növelik.

Örömmel tájékoztatom, hogy a Világszövetség az elnökség javaslata és a közgyűlés megerősítése okán Önt jelentős eredményt hozó munkája és egész életműve alapján tiszteletbeli taggá választotta.

Menekültek százai rekedtek kedden este a Keleti pályaudvaron, ahová abban a reményben érkeztek, hogy feljutnak egy Németországba tartó vonatra, és új életet kezdhetnek. A zsúfolt épületben tarthatatlanná vált a helyzet, a rendőrség vetett véget a várakozásnak, lezárta, és kiürítette a pályaudvart. A keddi bécsi és müncheni vonatok a menekültek nélkül keltek útra, ők pedig tiltakozva, gyermeküket a magasba emelve vagy éppen kétségbeesett némasággal tűrték a eseményeket.
Ma délután újra tüntetni kezdett a Keleti pályaudvarnál több száz menekült. Hangosbemondóval, virággal a kezükben követelték, hogy elutazhassanak Németország felé. Patthelyzet alakult ki a Baross téren. A Keleti pályaudvar előtti térre egy rendőrautó érkezett, köré sereglettek a menekültek, a hangosbemondón keresztül egy tolmács arabul tájékoztatja a tömeget. A női hang azt mondta, hogy menekülttáborban regisztrálniuk kell, csak akkor mehetnek tovább Németországba. E nélkül senki nem mehet tovább.
Közben körbesétáltam a zónában és környékén, arcokat, helyzeteket fényképeztem. A képek önmagukért beszélnek…

Eifert János felvételei

Eifert János felvételei

Szentliszló, Eifert a berekben fényképez (Olasz Ági felvétele)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész

Duna TV: 2015.jún.13.szo. 07:30 Duna World: 2015.jún.13.szo. 07:30 Duna World: 2015.jún.”13.” (már 14.) 00:15 Duna TV: 2015.jún.14.va. 07:30 Duna World: 2015.jún.14.va. 07:30 Duna World: 2015.jún.”14.” (már 15.) 00:35
Aztán még 60 napig online: http://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2015-06-13-i-adas/

A műsorelőzetes beharangozója szerint: „Eifert János fotóit a világ szinte minden országában ismerik, a szakma elismeri és neve hallatára még a laikusok is felkapják fejüket. Jószívű, türelmes és nyitott ember – ez sugárzik vissza képein – mondják a hozzá közelállók. Eifert János fotóművész alkotásait nem lehet egységes stíluskategóriába rendezni, mert sokféle irányban próbálkozik. A Család-barát szombati adásában ráadásul azt is megmutatja , hogy mihez ért még a fotózáson kívül….és ha hiszik, ha nem, de táncra is perdül majd.”

Meghívtak a Család-barát hétvégi műsorába. Én pedig meghívtam a családom ráérő tagjait, barátaimat, művésztársaimat és tanítványaimat, valamint néhány táncost, zenészt és énekest – hogy adjunk egy élvezetes műsort, közben beszélgessünk az élet dolgairól, hivatásról, hobbyról, gyerek- és felnőtt-kori örömeinkről, napi gondokról, no meg olyan témákról, amelyek sokakat érdekelhetnek. Eifert Béla öcsém lányával és unokájával, Eifert Gabival és Georgiadis Leonidas Haralambossal képviseli a nagy családot, Eifert Kata Nóra bemutatja textil-munkáit, Walters Lili és Eifert András Szilveszter képviseli a szűkebb  család távollevő tagjait, Eifert Annát és E. Tóbiás Sárát. Lőrinc Kati képen jelenik meg, Tóth József Füles, Radisics Milán és Peti Péter barátaim pedig személyesen. Tanítványaim közül néhányan – Pivonka Kriszta, Rostás János, Gimesi András Gime, Aczél Péter és Kristóf – képviselik a sok száz, talán sok ezer távollévőt. Közben Csörögi Márk és Orbán Andrea hip-hop táncosokat fényképezzük, Fenyvesi Márk és Pálosi István táncművészeket élőben is láthatjuk. A gyönyörű hangú Guessous Majda Mária népdalait élőben élvezzük, akárcsak a Republic együttest. Boros Csaba basszusgitáros, énekes, a Republic együttes alapító tagja, basszusgitárosa és zenekarvezetője, valamint Patai Tamás, Nagy László Attila és Halász Gábor, a zenekar tagjai a beszélgetésbe is belekapcsolódnak. Amikor a fotográfia és a művészetek kapcsolatáról beszélgetünk, Bényei Tamás Kossuth-díjas jazz-zenész is bekapcsolódik.

Walters Lili, Olasz Ági, Radisics Milán, Szabó Zsóka, Pivonka Kriszta, MTVA és Eifert János felvételei

Csoportkép a stúdióban – Ülő sor, balról jobbra: Dr. Eifert Gabriella, Georgiadis Leonidas Haralambos, Eifert Kata Nóra, Eifert János, Eifert Béla, Pivonka Kriszta, Bényei Tamás Kossuth-díjas jazz-zenész, Álló sorban, balról jobbra: Gaskó Balázs és Kurucz Éva műsorvezetők a Republic zenekar tagjai – Patai Tamás, Boros Csaba, Nagy László Attila és Halász Gábor – közt. (Szabó Zsóka/MTVA felvétele)

Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva. Közreműködnek: Eifert János, Eifert Kata Nóra, Walters Lili, Eifert András Szilveszter, Eifert Béla, dr. Eifert Gabriella, Georgiadis Leonidas Haralambos, Tóth József Füles, Radisics Milán és Peti Péter fotográfusok, Pivonka Kriszta, Rostás János, Gimesi András Gime, Aczél Péter és Kristóf tanítványok, Csörögi Márk és Orbán Andrea hip-hop táncosok, Fenyvesi Márk és Pálosi István táncművészek, Guessous Majda Mária népdalénekes, Boros Csaba basszusgitáros, énekes, a Republic együttes alapító tagja, basszusgitárosa és zenekarvezetője, valamint Patai Tamás, Nagy László Attila és Halász Gábor, a zenekar tagjai, Bényei Tamás Kossuth-díjas jazz-zenész

De hát milyen műsor az a Család-barát? És milyen a hétvégi programja? Ahogyan az MTVA honlapján és Facebook-on olvasható: „Hétvégi műsorainkban, elsősorban a családokhoz szólunk és alaposabban bemutatunk egy-egy népszerű családot vagy az ünnepköröket járjuk körül. A legkisebbekhez Mesekuckó rovatunk szól szombaton és vasárnap, a család többi tagját pedig tornázni hívjuk neves sportolóink közreműködésével! Közben olyan hétköznapi témákat boncolgatunk, melyek a család minden tagjának hasznos információt nyújthat a babaszobától a kamaszpanaszon és a párkapcsolati problémákon keresztül egészen a nyugdíjas léttel kapcsolatos kérdésekig. Tanácsot adunk testi-lelki panaszaikra, utánajárunk, hogy miként őrölnek a közigazgatás malmai, elkísérjük önöket heti bevásárló körútjukra, baba-mama rovatunkban hasznos tippeket adunk az édesanyáknak, megoldást keresünk a bölcsődei, az óvodai és a suli gondokra. Léleklencse rovatunkkal pedig rendhagyó módon a családok mindennapjaiba is betekintünk és igyekszünk olyan példákkal szolgálni, melyek mankót jelenthetnek sok család számára a nehezebb élethelyzetekben. Ötletsarkunkból hasznos ötleteket meríthetnek otthonuk díszítéséhez, konyhánkban pedig egészséges, finom ételek receptjét kínáljuk és kellemes szabadidős programokat, illetve felfedezésre váró hazai tájakat is ajánlunk kedves nézőinknek. Hétvégi műsorainkban elsősorban a gyermekekhez szólunk, sok-sok mesével, játékkal és produkcióval. Újra lesz TV torna neves sportolóink és gyermekeik közreműködésével. A napi játék sem marad el, melyet a Családbarát Facebook oldalán folytatunk.”

Eifert János és Walters Lili felvételei

Táncfényképezés és születésnapi köszöntés a SideLight Photo Studióban – Budapest, 2015. május 8.

Olasz Ági, Laki Zoltán, Kőműves Kata és Eifert János felvételei

Laki Zoltán, Rostás János, Eifert János, Tóth Brigitta, Csörögi Dóra, Papp László, Kézdi Márk, Bakcsáné Olasz Ágnes , Orbán Andrea, Csörögi Márk és mások (Kőműves Kata felvétele)

Hódmezővásárhelyen, 1943 május nyolcadikán születtem, és „munkával” ünnepeltem saját születésnapomat. Éppen a táncfényképezésről tartottam elméleti előadást és gyakorlati bemutatót, amelynek befejeztével tanítványaim egy Canon EOS fényképezőgépről mintázott tortával és pezsgővel köszöntöttek.

Nem mondom, özönlöttek a köszöntők személyesen, postán, e-mailen és a Facebook idővonalán is, de ez a nem várt ünneplés a SideLight Fotóstúdióban különösen meghatott. Mindenki tudja: életemet – legalább is szakmai-művészi szempontból – a tánc- és a fotóművészet összeforrottsága jellemzi.

A táncfényképezésről szóló előadásaimon szinte minden alkalommal elmondom: „A jó táncfotó nemcsak esztétikai és technikai szempontból tökéletes, kell, hogy gondolatokat és érzelmeket – a tánc lényegét – közvetítse, méghozzá lehengerlő erővel, élményszerűen. Hogy ez sikerüljön, belülről kell ismerni a táncot, benne vagy vele élni, együtt lélegezni. Hiszen a tánc nemcsak egy művészeti ág, amely a test – jellemzően ritmikus, zenére történő – mozgásával fejez ki érzelmeket, épít társadalmi kapcsolatokat, de spirituális tartalommal is bírhat. A tánc persze lehet ünnepélyes, versenyszerű vagy akár erotikus, tehát sokféle. A táncmozdulatok lehetnek közvetlen tartalom nélküliek (mint a balettben vagy az európai néptáncokban), de bírhatnak jelnyelvi vagy szimbolikus jelentéssel, mint számos ázsiai táncban. A tánc kifejezhet gondolatokat, érzelmeket, vagy elmondhat egy történetet is. Ezek között eligazodni, a legfontosabbakat észrevenni kell bizonyos műveltség, vagy inkább szakmai jártasság. Tudnunk kell, hogy mit, miért fényképezünk? A fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az ösztönösség és a tudatosság, az intuíció és a kreativitás együtt kell, hogy megjelenjen munka közben.

Lukianos írta: „… a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint az ősi SZERELEM kísérő tüneménye.” Ha a kozmikus ritmusra, a Nap, a Föld és a többi bolygó összehangolt ritmikus „körtáncára”, a légzés és a szívverés 1:4 arányszámára gondolunk, amely a legegyszerűbb táncgyakorlattól a legösszetettebb színpadi bravúrig meghatározóan jelen van a táncban, akkor ez pontos megállapítás. De a lényeg ennél jóval több, hiszen a tánc nemcsak utánozza a valóságot, hanem maga is eleven valóság, ahogy Noverre mondta a XVIII. században: TERMÉSZET. Titkait csak az élő ember természetéhez igazodva lehet kifürkészni. Az elvont fogalmakat, szimbólumokat is az élő emberi test hordozza, élő időbeli ritmusban, élő háromdimenziós anyagszerűségben. Ezért nevezi Lukács György szellemesen önmagát hordozó visszatükröződés komplexumnak a táncot.

Most éppen a születésnapomra szervezett workshopon nagyszerű táncosok – Csörögi Márk és partnere, Orbán Andrea – közreműködésével készítettük a lendületes tánc-fotókat, az u.n. Street Dance – utcai tánc – stílusában. Szokták még említeni a hip-hop és a funk dance stílusokat is, amelyeknél szintén jellemző a sport és a ritmikus mozgás, a tánc improvizatív összekapcsolódása, valamint a járókelők, illetve a többi táncosok bátorítása, interaktív részvétele is.