János Eifert - Photographer

Archive for the 'Publikációim / Publications' Category

Eifert János: Bali, az Istenek szigete – Természetfotó Magazin 2016/4

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-91-92

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-93-94

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-95-96

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-97-98

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-099-100

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-101-102

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-103-104

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-105-106

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-107-108

NPM_magazin_2016-4_Bali,-az-istenek-szigete-109-110

Bali, az Istenek szigete

Kép és szöveg: Eifert János

Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, több mint 18 000 sziget alkotja, melyek közül kb. 6000 szigeten élnek emberek. Bali – utazásom célpontja – az egyik sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar a déli részén található. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének.

2016. júliusában – a DonorArt szervezésében és Mario Blanco (BaliDali), Indonézia leghíresebb fotóművészének és festőművészének közreműködésével – fotótúrát vezettem Balin, melynek során csapatommal megtapasztalhattuk a gazdag növény- és állatvilágot, az érintetlen tengerpartokat, a gazdag néprajzzal és kulturális élettel teli nyüzsgő mindennapokat. A Jatih Luwih zöldellő rizsteraszaitól a Tanah Lot tengerparti templomon keresztül a Kintamani-Batur vulkánt tükröző tavakig, vagy az Ubud melletti majomerdőtől a Goa Lawah denevértemplomig, az ünnepek és játékok, szertartások kisebb-nagyobb helyszínéig számtalan felvételen örökítettük meg. Jegyzeteimben gyarapodtak a földrajzi nevek, helymegjelölések – Balangan Beach, La Joya bungalow, Jimbaran halpiac, Nusa Dua (2 sziget), Beduguli botanikuskert, Tamblingan Tó, Munduk vízesés, Penglipuran, Bingin, Kuta, Uluwatu, Tegallalangi, Sanur – amelyek mögött arcok, találkozások, rácsodálkozások rejlenek. Megannyi fotótéma, az SD-kártyák sorra teltek meg, esténként – vagy inkább éjszakánként – le kellett töltenünk a winchesterre, hogy másnap hajnalban újrakezdhessünk fényképezni. Nem ritkán hajnali két-három órakor indultunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekelt bennünket. Megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

Balit az Istenek szigetének is nevezik, mégpedig a több ezer kisebb és nagyobb szentély és templom miatt. Szinte minden utcasarkon található egy-egy templom, szentélyből vagy házi oltárból pedig nemcsak a házak hátsó udvarain, tereken, útkereszteződésekben, hanem még a rizsföldeken, a dzsungelekben, a vulkánok krátereiben, a tengerből kiemelkedő sziklákon is találni ezerszámra. A hárommilliós szigeten a vallás és a mindennapi élet igencsak összefonódott. Sok a muszlim és a buddhista, de legnagyobb számban a balinéz-hinduk élnek. Vallásukban sajátosan keveredik az indiai eredetű hindu, és egy adag ősi animizmus, azaz a természet Istenként való tisztelete. Korábbi beszámolómban már említettem, hogy itt az emberek szeretik az ünnepeket, amelyek egyben az isteneknek áldozó rítusokat is jelenti. Ünneplik a születést, majd a kisgyermek bemutatását a falu lakóinak, a fogreszelési ceremóniát, amikor a szemfogak lereszelésével megszabadítják a fiatalokat a rossz tulajdonságaiktól. Ünneplik az ifjú párok egymásra találását, végül az élet elmúlását is, hiszen az itt élők hisznek a lélek újjászületésében. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak.

Ubud, a művészetek és a mesterségek központja, – valamikor gyógynövényeiről és természetgyógyászairól ismert település – a rizsföldekkel ölelt és hegyi patakokkal szabdalt sziget közepén futó hegyvonulat lábánál, Mastól néhány kilométerre terül el. A XIX. század végén a gianyari uralkodó Sukawati ksatrija nemeseinek adományozta a területet, akik magukkal hozták korábbi művészeti hagyományaikat, és meghívták a legnevesebb kőszobrászokat, fafaragókat, festő- és előadóművészeket a távoli királyságokból. A falu így lett a szigetről összesereglett mesterek alkotótábora, majd a XX. század első harmadában az Európából és Amerikából érkező művészekkel együtt virágzó művészeti központ. Gianyar királysága a hollandok bevonulásakor az öngyilkos puputan helyett a passzív ellenállást választotta, és okosan politizált, így a gyarmatosítók még az infrastruktúra kiépítéséhez is hozzájárultak. Utak, hidak, iskolák épültek a holland kormány pénzéből, ami segítette, hogy a kulturális élet tovább virágozzék. Cokorda Gede Sukawati, mint a batáviai Volksraad (Néptanács) tagja, és az európai művészetek iránt érdeklődő műkedvelő arra bíztatta a nyugati művészeket, hogy telepedjenek le a városban, és adják át tudásukat a már ott letelepedett művészeknek. 1925-ben jelent meg a holland zenekutató, Jaap Kunst könyve Bali zenéje címmel, illetve a korábban orvosként tevékenykedő Gregor Krause Baliról készített fotóalbuma, melyek újabb késztetést jelentettek az „Istenek szigetén” való alkotó tevékenységhez. Jöttek hát Balira a képzőművészek, táncosok, írók, és velük együtt az első turistacsoportok. A nyugati művészkolónia – Walter Spies vezetésével – szinte forradalmi változásokra ösztönözte az addig csak a klasszikus wayang stílust követő művészeket, táncosokat és a dramatikus játékok előadóit. 1936-ban a helyi művészek legjobbjaiból megalakult a Pita Maha társaság. Walter Spies és a koreográfus Katharane megalkották a kecsakot, majd Colin McPhee és a peliatani Anak Agun Gede Mandera közreműködésével új zenei elemeket alkotott. Újabb könyvek jelentek meg – Tánc és dráma Balin, Egy ház Balin, Bali szigete – amelyek egyre többet tártak fel a sziget művészetéről. A második világháborúval elmaradtak a turisták, majd megjelentek a japán megszállók. A balinéz művészet és a Pita Maha mozgalom túlélte a világégést, és a művészet új lendületet kapott. Rudolf Bonnet és Cocorda Gede Agung Sukawati herceg 1953-ban megalapította a Lukisan Múzeumot, és lassan az új művésznemzedék külföldi tagjai – köztük a holland Arie Smit és Han Suel – is megérkeztek. Snel és a később érkező Antonio Blanco Ubud nyugati felén telepedtek le feleségeikkel, és rengeteg ihletett merítettek festményeikhez a falu életéből. A fejlődést nemcsak változás, hanem a turizmus is élteti. Az egykoron apró falu körül egyre több kézműves műhely és galéria nőtt ki, míg Ubud lassan összeolvadt a többi apró szomszéddal (Campuan, Penestanan, Peliatan, Pengosekan). A közeli kézművesfalvak (Batubulan, Celuk, Sukawati, Batuan és Mas), ha közigazgatásilag nem is, de művészeti és szellemi értelemben kapcsolódnak a balinéz kultúra központjának kikiáltott Ubud köréhez.

Szük Norbert festőművész – Bali nagy szerelmese – aki itt találta meg a boldogulását, így beszél a városról: „Ubud városában kilométereken át kígyóznak a művészetek és mesterségek utcái: Itt tetten érhető a helyi balinéz művészet és az ott alkotók jellegzetes festészete, szobrászata (fa, fém, kő), ezüstművessége, batik, textil, kerámia, üveg, bambusz művészete. Rengeteg külföldi művész él ott, és számtalan múzeum és galéria várja a látogatókat, számtalan modern művészeti alkotást láthatunk, amerre csak nézünk. Izgalmas táncelőadások, zene, árnyjáték (wayang) kápráztatják el a látogatót, a szépségipar és a szállodaipar is mindenhol jelen van és számos exkluzív lehetőséget kínálnak. A hotelek, masszázs szalonok, izgalmas helyi és nemzetközi éttermek, szórakozóhelyek, kávézók, plázák, strandok, úszómedencék, csúszdaparkok, hüllő-pillangó- madár-elefánt parkok, állatkert, szafari, rafting, búvárhelyek, szörfhelyek, gyógyfürdők, meseszerű vízesések. És persze jógatanfolyamok, kakasviadalok, táncelőadások, rituális szertartások, ejtőernyőzés, delfin show, vulkán–rizsterasz túrák, biciklitúrák, szabad szellemű művészek, mosolygó barátságos balinézek és örökös napsütés. Ubud város művészeti palettája lenyűgöző, szinte az egész város alkot, több százezer helyi és nemzetközi művész él és dolgozik ott, rengetegen találták meg a boldogulásukat, mint ahogy én is.”

A kőszobrászat terén a hinduizmus és buddhizmus kőfaragói alkották a legmaradandóbb emlékeket, csakúgy, mint a fafaragások esetében. Többek között Ubud, Batubulán és Mas kőfaragóműhelyeiben készülnek a balinéz templomok bejáratait és a hídfőket védelmező őrzőszellemek, vagy az útkereszteződéseket vigyázó mitológiai teremtmények szobrai, és az egyre népszerűbb Buddha-ábrázolások is.

Az Ubudba tartó út mentén található Celuk az ezüst- és aranyművesek paradicsoma. A faluban szinte minden család udvara egyben ötvösműhely is, ahonnan szebbnél-szebb ékszerek kerülnek ki. A fafaragás és a wayangkulit előadások eleinte a bráhminok privilégiumai voltak, s csupán templomi és udvari szertartások kiegészítőiként szerepeltek. A papok azonban átadták a tudást néhány falubeli tanítványnak, s a mesterség apáról-fiúra szállt. Már az 1930-as években új irányzatok jelentek meg a balinéz faszobrászatban, később pedig a realisztikus, absztrakt és gyökérmunkák is tért hódítottak. A faszobrászat az asztalos munkával összekapcsolódva a funkcionális- és szertartáshoz kapcsolódó tárgyak, bútorok, kapuk, stb. készítése az iparművészet szintjén történik.

Indonéziában évszázadok óta ismerik a batikolást, Jáva és Bali legrégebbi tradicionális művészeteinek egyikét, amelyet akár átmenetnek is tekinthetünk a kézművesség és a festészet között. A batik a textilfestés különleges formája, ahol a motívum a viaszos rezerválási vagy negatív festési eljárás során születik meg.

A XX. századi indonéz festészet legkedveltebb alkotásai a különböző képtárakban, galériákban és múzeumokban fellelhető balinéz tusrajzok, akvarellek és olajfestmények, melyek három nagy művészeti kategóriája: az ősi klasszikus iskola, a virágkort elhozó modern iskola, valamint a fiatal művészek iskolája.

A tánc és a zene fontos társadalmi jelenség, élő és eleven tradíció, egyetlen fontos vallási ceremónia sem lehet teljes nélküle – elválaszthatatlanul összeforrt a vallási élettel. Az ősök szellemének, isteneknek vagy az ártó erőknek, démonoknak bemutatott felajánlás (a naponta többször bemutatott étel-, füstölő-, virágáldozaton kívül) sokszor zene, árnyjáték vagy tánc formáját ölti. Ilyen formájában a tánc „kapocs”: funkciója a látható és láthatatlan világ, örökkévalóság és múlandóság, élők és a holtak közti kommunikáció, kontinuitás megteremtése. A szükséges harmóniát tükrözi mikro- és makrokozmosz közt, az emberi világ és az univerzum közt. Ubudban és környékén számtalan tánciskola működik, ahol a balinéz táncok különböző típusait tanulják és gyakorolják. A Barong, Rangda és Wali rituális táncok. A Baris Gede csoportos harci tánc, a Sang Hyang Dedari-t akkor adják elő, ha áldást vagy engesztelést kérnek az istenektől. A Pendet egy kevésbé szakrális variánsa, a Panyembrama – a turisták számára könnyen megközelíthető.

Az építészet a Bali szigetére jellemző kelet-jávai hindu templomépítészet és a polinéziai építészet keverékének egy sajátos változatát alakította ki. A pavilonépítészet itt is meghatározó a szentélyek kiképzésénél, a kőfalakkal körülvett templomudvarokat pedig a kettéhasított kapuk, illetve a fahánccsal fedett, emeletes tornyok, a meruk teszik egyedivé. Általában a falu főútjainak kereszteződésénél, a falutemplom közelében áll még egy fontos pavilon, a 12 oszlopos balé gede, a közösségi események központja, de itt terül el a másik fontos “szociális gyűjtőhely”, a piac (pasar) is. A nagyobb falvakban és városokban az uralkodói kasztba tartozó, vezető ksatrija család palotáját, a szintén pavilonokból álló purit is megtaláljuk a központban. Építészeti és művészeti értékeit tekintve a Pur Saren palota, Pura Pamerajaan Sari Cokorda Agung, a Blanco Reneszánsz Múzeum, Puri Likisan Múzeum, Pura Pusch, Gunung Kawi (sziklatemplomok) és más közeli és környéki nevezetességek kihagyhatatlanok.

(Folytatása következik)

Felhasznált irodalom:

Ács László: Bali – Édenkert a trópusokon, Indonézia útikalauz (Alexandra Kiadó)

Ács László: Bali és Indonézia kincsei (Reneszánsz Kiadó)

Eifert János: Bali az Istenek szigete – Nagylátószög, 2016. július 29.

Nagylátószög, 2016. július 29. –  https://nagylatoszog.hu/2016/07/29/bali-az-istenek-szigete/

2016.07.29.-Nagylátószög_Bali-az-Istenek-szigete

Bali az Istenek szigete

Balit az Istenek szigetének is nevezik, mégpedig a több ezer kisebb és nagyobb szentély és templom miatt. Szinte minden utcasarkon található egy-egy templom, szentélyből vagy házi oltárból pedig nemcsak a házak hátsó udvarain, tereken, útkereszteződésekben, hanem még a rizsföldeken, a dzsungelekben, a vulkánok krátereiben, a tengerből kiemelkedő sziklákon is találni ezerszámra. A hárommilliós szigeten a vallás és a mindennapi élet igencsak összefonódott. Sok a muszlim és a buddhista, de legnagyobb számban a balinéz-hinduk élnek. Vallásukban sajátosan keveredik az indiai eredetű hindu, és egy adag ősi animizmus, azaz a természet Istenként való tisztelete. Korábbi beszámolómban már említettem, hogy itt az emberek szeretik az ünnepeket, amelyek egyben az isteneknek áldozó rítusokat is jelenti. Ünneplik a születést, majd a kisgyermek bemutatását a falu lakóinak, a fogreszelési ceremóniát, amikor a szemfogak lereszelésével megszabadítják a fiatalokat a rossz tulajdonságaiktól. Ünneplik az ifjú párok egymásra találását, végül az élet elmúlását is, hiszen az itt élők hisznek a lélek újjászületésében. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak.

Ács László útikönyvében szinte költői képekben ír a szigetről: „Bali a trópusi paradicsom. Földi édenkert, ahol a festői tájképhez a halványzölden ringatózó rizsföldek adják az alapszínt, ahol az azúrkék víz fölé hajló pálmák árnyékfoltjain szikrát vet a fehér homokpad, s a tenger felszíne alatt szivárványszín halak és teknősök játszanak az ünnepi díszbe öltözött korallok között. Bali a démonok és az istenek szigete. Az indonéz tűzgyűrű egyik csodálatos láncszeme, ahol a vulkánokban lakó istenek időnként égre törő füstoszlopokkal és izzó lávafolyamokkal adják ki haragjukat. Az összeolvadt álom és valóság, ahol a hagyományok és a szigetet körüllengő varázs a mindennapok részét képezik.”

Az ember, amíg nem találkozik a valósággal, hajlamos azt gondolni az ilyen leírásokról, hogy ezek idegenforgalmi propaganda céljából született giccses, csöpögős mondatok, amelyekkel turistákat lehet vonzani az „Istenek szigetére”.  A valóság azonban rácáfolt minden előítéletre, hiszen Bali szigetén számos csodát találtunk: a gazdag növény- és állatvilágot, az érintetlen tengerpartokat, a gazdag néprajzzal és kulturális élettel teli nyüzsgő mindennapokat. A Jatih Luwih zöldellő rizsteraszaitól a Tanah Lot tengerparti templomon keresztül a Kintamani-Batur vulkánt tükröző tavakig, vagy az Ubud melletti majomerdőtől a Goa Lawah denevértemplomig, az ünnepek és játékok, szertartások kisebb-nagyobb helyszínéig. Jegyzeteimben gyarapodnak a földrajzi nevek, helymegjelölések – Balangan Beach, La Joya bungalow, Jimbaran halpiac, Nusa Dua (2 sziget), Beduguli botanikuskert, Tamblingan Tó, Munduk vízesés, Penglipuran, Bingin, Kuta, Uluwatu, Tegallalangi, Sanur – amelyek mögött arcok, találkozások, rácsodálkozások rejlenek. Egyik-másik élményt talán sikerült képpé varázsolni…

Eifert János

Eifert János és tanítványai kiállítása – Promenád.hu, 2016. július 18.

Promenád.hu, 2016. július 18.

2016.07.18.-Promenad.hu_Eifert-János-és-tanítványai-kiállítása

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-es-tanitvanyai-kiallitasa-168459

Kamerakalandok. Vásárhelyi Hírek, 2016. július 17.

2016.07.17.-Vásárhelyi-Hírek_Kamerakalandok-Balin

Vásárhely neves szülötte, Eifert János fotóművész ezúttal orientális témát és tudósítást küldött a Vásárhelyi Hírek olvasóinak. Képekkel!

Szük Norbert és Dezséry-Szük Dorottya művész-házaspár kéz a kézben szerveznek álomszerű utazásokat Balira. Mindkét fiatal külön-külön ment új életet kezdeni Indonéziába. Balin ismerkedtek meg, és kint házasodtak össze. A találkozásból egy babájuk is született…


Hogyan kapcsolódom én ehhez a romantikus történethez? Szük Norbert festőművész régi jó barátom, aki tudta, hogy sikeres workshopokat, fotósprogramokat vezettem már nemcsak Magyarországon, hanem a világ különböző országaiban. Megkérdezte, lenne-e kedvem egy BaliDali túrára, szürreális fotóworkshopokkal, kiállítási lehetőségekkel és kalandtúrával? Szinte rögtön igent mondtam. Meghirdettük, összejött a tehetséges fotósokból álló csapat és most itt vagyunk Indonéziában, Bali szigetén, ahol szakmai-művészi vezetésemmel – Mario Blanco (BaliDali), Indonézia leghíresebb fotóművészének és festőművészének meghívására – már nyakig benne vagyunk a fotós kalandtúrában. Ezúton ígérem, hogy sorozatban fogok beszámolót küldeni a Vásárhelyi Hírek számára – írja Eifert János.


Először is, a képek mellé néhány mondat arról az országról, szigetről, ahol megkezdtük a fotós kalandtúránkat:

Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, több, mint 18 000 sziget alkotja, melyek közül kb. 6000 szigeten élnek emberek. Bali – utazásunk célpontja – sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar a déli részén található. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének. Az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet valamint a zenét.

Balin a gazdag növény- és állatvilággal, az érintetlen tengerpartokkal, a gazdag néprajzzal és kulturális élettel találkozhatunk. Ubud, a sziget kulturális és művészeti központja kicsit enyhébb idővel, csodás templomokkal és lenyűgöző rezervátumokkal nyűgöz le bennünket. Megannyi fotótéma, az SD-kártyák sorra telnek meg, esténként – vagy inkább éjszakánként – le kell töltenünk a winchesterre, hogy másnap hajnalban újrakezdhessünk fényképezni. Nem ritkán hajnali két-három órakor indulunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekel bennünket. Számomra a legnagyobb élményt maguk az emberek jelentik.


Közben figyelünk, tájékozódunk, emberekkel beszélgetünk. Mint a szivacs, felszippantunk minden szépséget és gondolatot, amely körül vesz bennünket. Magunk is megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.


Sok tapasztalat, felfedezés, élmény és szeretet – amikkel találkozunk – képpé formálódik. Ezekből kínálok kis ízelítőt, és folytatom majd a következő napokban, ahogy megígértem.


Balinéz esküvő – Eifert János képriportja. Nagylátószög, 2016. július 17.

2016.07.17.-Nagylátószög_Balinéz-esküvő https://nagylatoszog.hu/2016/07/17/balinez-eskuvo/

Balinéz esküvő

Eifert János képriportja

Előző képriportomban a fogreszelő szertartásról mutattam be képeket. Ez a ceremónia szervesen kapcsolódott az esküvői szertartáshoz, szinte annak részeként zajlottak az események. Szük Norbert festőművész – a fotótúra szervezője – így vezette be a témát:

„Ezen a szigeten a fehér ember szerencsét hoz az esküvőn. Azonban a nagy nap dátumát nem az ifjú pár határozza meg, hanem az Istenek. Ráadásul a vőlegény hasonlóan szíve választottjához hatalmas arany ékszerekben és kilónyi sminkkel vesz részt a ceremónián. Indonéziában, Bali szigetén jártunk.

Noha a turizmusnak köszönhetően manapság egyre nagyobb divat európaiaknak Balin házasságot kötni, ezúttal inkább egy tradicionális balinéz esküvőt látogattunk meg. A helyi hagyományok szerint egy esküvői szertartás nem kizárólag a szervező család ”ügye”, a közösségből sokan részt vesznek az előkészületekben: helyszín dekoráció, áldozati kosarak elkészítése, főzés, gamelán népzene.

Ám mielőtt elmerülnénk a részletekben, az egyik legfontosabb különbség: az esküvő dátumának kiválasztása abszolút nem a fiatal pár döntése. A balinézek erős vallásosságának köszönhetően szinte mindent az Istenek befolyásolnak. Így a ceremónia is egy úgynevezett kalendárium alapján dől el, melyben dátumhoz kötött napok szerepelnek. Amennyiben az esküvőre alkalmas nap szerdára esik, akkor aznap kelnek egybe. Miután ez egy egész napos esemény, így aznapra mindenki szabadságot vesz ki, a gyerekek pedig nem mennek iskolába. A balinéz hagyományok között kiemelt szerepe van az esküvőnek, így sértőnek számít a meghívást nem elfogadni. Sőt, minden visszautasítást számon tartanak, és hasonló esetben ”viszonozzák a kedvességet”. A házasulandó családok anyagi helyzete erősen befolyásolja a ceremónia díszességét. Például szegényebb családoknál a zene és az alkohol teljesen kimarad a menüből, és az ételeket is külsős segítség nélkül próbálják megoldani. Egyből azonban a legszegényebbek sem engednek: az Isteneknek mindig és minden körülmények között meg kell adni, ami jár. Az Istenek számára tartott ceremónia akár órákon át is tarthat a család szentélyében, ahol kizárólag a legszűkebb családtagok vehetnek részt, a násznép pedig ezen idő alatt eszik. Természetesen szigorúan külön a férfiak és a nők. A gyengébbik nem képviselő csak akkor járulhatnak az asztalhoz, ha a férfiak befejezték az evést.

Az esküvőn a fehér ember jelenléte áldást és szerencsét jelent. A helyiek ezért rugalmasan kezelik az arra tévedők bámészkodását, és gyakran hívják be az európai idegeneket.”

A téma megközelítését illetően könnyű dolgunk volt, hiszen a sofőrünk, Wayan Jo rokonságából kerültek ki a ceremónia „főszereplői”, és kifejezetten kérték a jelenlétünket, és hogy fényképezzük az esemény minden részletét. Így tudtunk közel kerülni az emberekhez, és a ceremónia legintimebb pillanataihoz, anélkül, hogy ez bárkit is zavart volna. Jelenlétünk a fényképezőgéppel szinte a szertartás részeként hatott. Természetesen volt alkalmunk a menyasszonnyal, vőlegénnyel, a szülőkkel és a rokonsággal, valamint a vendégek egyikével-másikéval megismerkedni, és – Dezséry Dorottya tolmácsolásában – kicsit beszélgetni. De volt lehetőség az indonéz konyha pompás ízeibe – a lakodalmi ételekbe – belekóstolni. A nasi goreng (sült rizs), lumpia (zöldséges tavasz tekercs), a szaté nevű pálcikás rablóhús, az édes-csípős mogyorószósszal nyakon öntött párolt zöldség (gado-gado), a bebek betutu, azaz sült kacsa, és a bé guling (esetleg babi guling) remek fűszerek kavalkádjával megszórt különlegességek, majd az édességek, gyümölcsök is igazolhatóan emlékezetesek maradtak számomra. Az italok közt a teát említeném első helyen, nemcsak a gyümölcsturmixokat, söröket – Anker, Bali Hai, Bintang és San Miguel – és az arak néven emlegetett rizspálinkát.

Nem akarok a részletekben elmerülni, a gasztronómiai tapasztalásaimat tovább ragozni, hiszen ezek csak részei a nagy eseménynek. Fényképeimmel megkíséreltem, hogy átfogó és érzékletes képet adjak a ceremónia egészéről és részleteiről.

Fogreszelés ceremónia Balin – Eifert János képriportja. Nagylátószög, 2016. július 16.

2016.07.16.-Nagylátószög_Fogreszelés-ceremónia-balin https://nagylatoszog.hu/2016/07/16/fogreszeles-ceremonia-balin/

Fogreszelés ceremónia Balin

Eifert János képriportja

A balinéz emberek nagyon szeretnek ünnepelni. Ünneplik a születést, majd a kisgyermek bemutatását a falu lakóinak, a fogreszelési ceremóniát, amikor a szemfogak lereszelésével megszabadítják a fiatalokat a rossz tulajdonságaiktól. Ünneplik az ifjú párok egymásra találását, végül az élet elmúlását is, hiszen az itt élők hisznek a lélek újjászületésében.

A mai napon lehetőségünk volt egy balinéz esküvőn (Meszakapan) részt venni és fényképezni, amelyhez hozzátartozott egy fogreszelés ceremónia is.

De mi is az a fogreszelés ceremónia?

Én először vagyok Balin, de feltűnt, hogy az itteni emberek fogsora milyen szép egyenes. Kis kérdezősködés, kis irodalom, és megtudtam, hogy ez azért van, mert lereszelik a szemfogukat és ahhoz reszelik hozzá a körülötte lévő fogakat. A Mesangih, azaz a fogreszelés rítusa, a felnőttkor kezdete. Rituális szertartás, melynek során az illető felső fogsora középső hat fogának rágófelületét lereszelik. Ezáltal a fiatalokat jelképesen megszabadítják a hat rossz tulajdonságtól: a haragtól, a kapzsiságtól, az irigységtől, az iszákosságtól, a butaságtól és a bujaságtól. A fogreszelési szertartás után az illető már a felnőttek közé tartozik, azok minden jogával és kötelességével, de a legfontosabb, hogy immár készen áll a házasságra.

Eifert János

Bhinneka Tungal Ika – Egység a különbözőségben. Eifert János képes beszámolója Baliról – Nagylátószög, 2016. július 13.

2016.07.13.-Nagylátószög_Bhinneka-Tunggal-Ika_Egység-a-különbözőségben

Bhinneka Tunggal Ika „Egység a különbözőségben”

Eifert János képes beszámolója Baliról

A felül piros, alul fehér indonéz nemzeti zászló, a Sang Saka Merach mellett a másik fontos szimbólum az ország címerállata, a teremtő energiát jelképező arany sas, a Garuda. Az arany szín a nemzet nagyságára (Indonesia Raya) utal, ám a tollak számának is sajátos jelentése van. A sas karmai közt tartott szalag felirata Indonézia nemzeti mottója: Bhinneka Tunggal Ika, vagyis „Egység a különbözőségben”. A XV. századból származó felirat az indonéz népek különböző etnikai és kulturális hátterének ellenére meglévő egységét hangsúlyozza.

Szük Norbert és Dezséry-Szük Dorottya művész-házaspár kéz a kézben szerveznek álomszerű utazásokat Balira. Mindkét fiatal külön-külön ment új életet kezdeni Indonéziába. Balin ismerkedtek meg, és kint házasodtak össze. A találkozásból egy babájuk is született…

Hogyan kapcsolódom én ehhez a romantikus történethez? Szük Norbert festőművész régi jó barátom, aki tudta, hogy sikeres workshopokat, fotósprogramokat vezettem már nemcsak Magyarországon, hanem a világ különböző országaiban. Megkérdezte, lenne-e kedvem egy BaliDali túrára, szürreális fotóworkshopokkal, kiállítási lehetőségekkel és kalandtúrával? Szinte rögtön igent mondtam. Meghirdettük, összejött a tehetséges fotósokból álló csapat és most itt vagyunk Indonéziában, Bali szigetén, ahol szakmai-művészi vezetésemmel – Mario Blanco (BaliDali), Indonézia leghíresebb fotóművészének és festőművészének meghívására – már nyakig benne vagyunk a fotós kalandtúrában. Ezúton ígérem, hogy sorozatban fogok beszámolót küldeni a Nagylátószög számára.

Először is, a képek mellé néhány mondat arról az országról, szigetről, ahol megkezdtük a fotós kalandtúránkat:

Indonézia a világ legnagyobb szigetországa, több, mint 18 000 sziget alkotja, melyek közül kb. 6000 szigeten élnek emberek. Bali – utazásunk célpontja – sziget Indonéziában. A Kis-Szunda-szigetek legnyugatibb tagja, Jávától keletre, Lomboktól nyugatra fekszik. Indonézia 33 tartományának egyike, a tartományi főváros, Denpasar a déli részén található. A sziget ad nagyrészt otthont Indonézia hindu kisebbségének. Az ország legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, híres a magas fokon űzött művészetekről, beleértve a táncot, szobrászatot, festészetet, bőr-, és fémművességet valamint a zenét.

Balin a gazdag növény- és állatvilággal, az érintetlen tengerpartokkal, a gazdag néprajzzal és kulturális élettel találkozhatunk. Ubud, a sziget kulturális és művészeti központja kicsit enyhébb idővel, csodás templomokkal és lenyűgöző rezervátumokkal nyűgöz le bennünket. Megannyi fotótéma, az SD-kártyák sorra telnek meg, esténként – vagy inkább éjszakánként – le kell töltenünk a winchesterre, hogy másnap hajnalban újrakezdhessünk fényképezni. Nem ritkán hajnali két-három órakor indulunk, hogy egy-egy tájat még napkeltekor fényképezhessünk. Nemcsak a tájak, hanem az emberek, legfőképpen a balinéz spiritualitás érdekel bennünket. Számomra a legnagyobb élményt maguk az emberek jelentik.

Közben figyelünk, tájékozódunk, emberekkel beszélgetünk. Mint a szivacs, felszippantunk minden szépséget és gondolatot, amely körül vesz bennünket. Magunk is megtapasztalhattuk, hogy Bali lakói mennyire kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

A sok tapasztalat, felfedezés, élmény és szeretet – amikkel találkozunk – képpé formálódott. Ezekből kínálok kis ízelítőt, és folytatom majd a következő napokban, ha igény van rá.

Eifert János

Indonéz Napok a Millenárison – Promenad.hu, Nagylátószög 2016. május 24.

2016.05.24.-Nagylátószög_Indonéz-Napok-a-Millenárison 2016.05.24.-Promenad.hu_Indonéz-Napok-a-Millenárison

Indonéz Napok a Millenárison

Az Indonéz Köztársaság Nagykövetsége és az Indonéz Kereskedelemfejlesztési Központ szervezésében immáron 5. alkalommal került megrendezésre az Indonéz Napok és Jótékonysági Vásár, amely ebben az évben egy nagyszabású családi esemény keretében május 21-22-én a Millenáris Teátrumban mutatta be a Föld legnagyobb s egyben negyedik legnépesebb országa – a több mint 18.000 szigetből álló – délkelet-ázsiai szigetország, az Indonéz Köztársaság sokszínű kultúráját.

A két napos programsorozat keretében a látogatók megismerkedhettek a távoli Indonézia kézműves- és gasztro-termékeivel, autentikus tánc- és zenei kultúrájával, egzotikus tájaival és ruhakölteményeivel, kipróbálhatták és megtanulhatták a batikolás technikáját és a szerencsésebbek értékes tombola-nyereményekkel gazdagodhattak.

Az idei jótékonysági vásár kiállítói a „Méltányos Indonéz kereskedelem” és a „Fenntartható termékek” szellemiségében mutatták be a magyar közönség számára Indonézia értékeit és jellegzetes termékeit. A vásáron 13 kiállító (9 indonéz és 3 magyar cég) vesz részt, akik ezüst ékszerekkel, batikolt ruhákkal, indonéz étel különlegességekkel (kókusz termékek, kávé, kakaópor, fűszerek), kézműves termékekkel és lakberendezési tárgyakkal készültek. A látogatók természetesen indonéz ételkülönlegességeket is megkóstolhatták.

Az idei esemény díszvendége Mohamed Ridho Ficardo kormányzó volt, Szumatra déli részéről, Lampung városából, kíséretében pedig ezúttal az Arum Melati Indonéz Táncegyüttes, akik bemutatták a gazdasági és kulturális központként is nevezetes Lampung város ősi táncait és jellegzetes viseleteit.

Megnyitó beszédet mondott: H. E. Wening Esthyprobo Nagykövet asszony – Indonéz Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége és Hikmat Rijadi igazgató – Indonéz Kereskedelemfejlesztési Központ.

Az Indonéz Napok egyik színfoltja Szük Norbert festőművész kiállítása volt, amelyet Fábián György író így ajánlott figyelmünkbe: „Szük Norbertet fiatal kora óta ismerem. Pontosabban elsőként a képeit ismertem meg. A szinte még gyerek, de máris egy érett művész tudásával rajzoló és festő tehetség rögtön szemet szúrt a Kisalföld kulturális rovatában. A kiállítások során át, a Képzőművészeti Egyetem elvégzéséig követtem Norbert útját. Szédítő tempót diktált a művészetben. Fejéből és keze alól csak úgy omlott ki a csodás színekben pompázó festői SZÜKREALIZMUS. Az irányzatot ő teremtette meg, és ő vált eddigi egyetlen és igazán autentikus képviselőjévé. Szük Norbertet mindig más érdekelte. Pontosabban mindig érdekelte a más. Annak ellenére, hogy művészet jól elkülöníthető festői korszakokra bontható, mert kereste az újat, az inspirálót, mégis egységes egészet alkot. Mindezt úgy, hogy soha nem vonult el az igazán nagy és jelentős művészi kihívások elől. 2000-ben az ezredfordulóra alapította meg néhány művész és újságíró barátjával a KORSZAKVÁLTÓ CSOPORTOT. A csoport Győr városából kiindulva aztán meghódította monumentális munkáival Szegedet, Budapestet is. Alapelvük, mely a művészetet nem engedte csak kiállító termek hűvösében szunnyadozni, hanem óriási festmények képében élesztő hatással tűzfalakra, víztornyokra helyezte el, sokakat megihletett. Előfutára volt a ma már trendnek is betudható, látványművészet a klasszikusokból az utcán revolúciónak. És más művészeti ágakat is inspirált. Zenészek, graffitisek, művészeti fesztiválok szervezői merítettek belőlük. Szük Norbert a Korszakváltó Művészek gigászai közé a hazai festészet nagyjait is megnyerte. Szurcsik, F. Zámbó is ott volt a falra festők között. Szük Norbert szürrealitása nem a valóságtól elrugaszkodott világlátás. Ellenkezőleg. Arra épülő. Ezért tud egyszerre topon lenni a festészetben, ezért tud szinte havonta témájában megújulni, ezért képes még most is évente több száz magas színvonalú festményt adni az élménydús képeket kedvelő közönségnek. ÉS nem utolsó sorban, ezért tud nagy szívvel és még nagyobb szakmai tudással tanítani, fesztiválokat szervezni, élni saját életét, gazdagítani másokét. Szük Norbert festő. Festő tanár. Alkotó ember. Eddigi munkái, albumai, tárlatai a világ sok-sok táján Balitól egészen Ausztriáig azt bizonyítják, alkotásait, tehetségét elismerik. A legjobb szívvel ajánlom őt figyelmükbe!”

Az Indonéz Napok látogatói Dezséry Dorottya fotóművész, fordító és újságíró fotókiállításán keresztül szó szerint képet – fényképet – kaphattak Indonézia, azon belül Bali természeti környezetéről, kulturális jellegzetességeiről, és nem utolsó sorban az ott élő emberekről.  „Fotósként leginkább a természet és portréfotózás, a beszámolókhoz használható útiképek készítése köt le. Célom a természetben és az emberi kultúrában rejlő spiritualitás megmutatása a fotográfián keresztül.

Angol és spanyol szakosként idehaza, és külföldön foglalkoztam nyelvoktatással: Spanyolországban a Kanári-szigeteken, illetve Indonéziában, Dzsakartában tanítottam angolt. Közismert könyvkiadóknak, újságnak fordítok cikkeket, könyveket, utazási élményeimről rendszeresen írok is. Terveim között szerepel egy utazási blog létrehozása.

2007-2009-ig Indonéziában éltem, ahová máig rendszeresen visszalátogatok. Jáván és Balin készült fényképeimet gyalogtúrákon, felfedezőutakon készítettem.”

Forrás: Eifert János

www.eifert.hu

Képek: Szük Norbert festményei, Dezséry Dorottya fotókiállításának képei, valamint Eifert János és Olasz Ági felvételei

Kipakoltak a győri képzőművészeti iskolások – Promenad.hu, 2016. április 25.

Promenad.hu, 2016. április 25.

http://promenad.hu/cikk/kipakoltak-a-kepzomuveszeti-iskolasok-165686

2016.04.25.-Promenad.hu_Kipakoltak-a-képzőművészeti-iskolások

Kipakoltak a győri képzőművészeti iskolások

Tagozati kipakolás. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola festő, szobrász, grafika tagozat kiállítása a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban (Győr, Király utca 4.) A kiállítás május 8-ig látogatható.

A győri képzőművészeti iskolában évek óta hagyomány, hogy a tagozat (9.-13. évfolyam) egy éves munkáiból válogatott kiállításának a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum ad otthont. Három éve ez a kapcsolat még szorosabb lett, ugyanis a Grafikai műhely, amit az iskola tanulói is használnak, a Napóleon Házba költözött a kiállítótér hátsó traktusába. Így ez a miliő nagyon ismerős a diákoknak, hiszen ezen járnak át nap, mint nap tervezni és alkotni „A Műhelybe”.

A kiállítás gerincanyaga az akadémista művészeti vonalból vonultat fel aktokat, csendéleteket, kiégetett büsztöt, mintázott koponyát. A festő és stílustan órai kreatív feladatok, tervezőgrafikai projektek pedig már a kísérletező kedvet, a művészeti területek határait, azok átjárhatóságát feszegetik. A grafika szakos 11. évfolyam hallgatói az idei évtől kiváló tervező grafikai munkákkal is remekeltek.

Erős a mezőny az idei Cziráki Lajos megyei komplex tanulmányi versenyre készült rajzok, festmények, fantázia szobrok tekintetében, amelyek a versenyen elért első- második helyezésekkel dicsekedhetnek.

A megnyitón került sor az ARANY-KÉZ vándordíj átadására, amelyre az a hallgató pályázhat, akit a tagozat tanárai szavaznak meg eddigi szakmai munkája elismeréseképpen, hogy egy évig ennek a díjnak a birtokosa legyen. A Bombicz Barbara intézményvezető által alapított díjnak eddig öt tulajdonosa volt. Az idei díjazottat Milanovich Ildikó, a tagozat művészeti vezetője méltatta, majd szólította a 13. évfolyamos Kniezl Rebekát, aki a művészeti szakközépiskolák között meghirdetett I. Országos Festő verseny idei győztese lett.

A megnyitón Graszli Bernadett múzeumigazgató elismerően szólt az iskola képzőművész tanárairól, magas színvonalú szakmai munkájukról.(Balogh István, Gollowitzer Szabina, Milanovich Ildikó, dr. Nagy Csilla, Nagy Rita, Pápai Emese, dr. Radosza Attila, Selényi Károly István, Szabó Márton, Szalkai Károly és dr. habil Tolnay Imre.)

Az estét hangulatos koncertélmény zárta, az iskola tanáraiból és a fiatal konzis énekesnőből álló KÉK TRIÓ zenélt. (Radosza Attila, Selényi Károly, Pápai Bori)

Forrás: Milanovich Ildikó

Eifert János felvételei

Fénylő bolygók fekete lyukakkal – Promenad.hu, 2016. április 20.

Promenad.hu

2016. április 20.

http://promenad.hu/cikk/fenylo-bolygok-fekete-lyukakkal-165499

2016.04.20.-Promenad.hu_Fénylő-bolygók-fekete-lyukakkal

Fénylő bolygók fekete lyukakkal

Kotnyek István festőművész 2 ÉS HÁROMDÉS KÉPEK című kiállítása nyílt meg Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ősze András galériájában. A május 5-ig látogatható tárlatot dr. Kostyál László művészettörténész nyitotta meg. Felidézte az alkotóhoz fűződő több évtizedes barátságát, s mint mondta, Kotnyek István az utolsó polihisztorok egyike. A képzőművészet több műfajában ért el sikereket, neve ismert a fotográfiában és a rövidfilm készítés területén. „Három olyan fogalom van, ami számomra fontos és meghatározó ezeknek az objekteknek a kapcsán. Az egyik a humor és az irónia, a másik a kreativitás, és a harmadik pedig a valóban mély és magvas mondanivaló” – fogalmazott Kostyál László.

Kotnyek István festőművész, grafikus, szobrász, a képzőművészet mellett fotózással és rövidfilm készítéssel is foglalkozik. Mostani tárlatán grafikákat és újrahasznosított tárgyakból művészeti alkotásokat, úgynevezett objekteket láthat a közönség.

Több évtizedes pályáján mindig tiszteletben tartotta a különböző műfajok szabályrendszerét. „Nagyon nehezen tudnám keverni, ami filmre jó, az éppen állóképen legyen, és ami meg térben izgalmas azt megfessem. Én szétválasztom ezeket, és mivelhogy nagyon ráérek, mindig is ráértem, így mindig éppen azt csinálom, amihez éppen akkor kedvem van” – mondta el Kotnyek István

Egy korábbi kiállításán hangzott el, de érvényes mostani kiállítására is: “Kotnyek István igazi reneszánsz ember. Kíváncsi és polihisztor mester: áthozat nem is a múlt századból, hanem a hagyomány szerint élésből. (Ennek jellegzetes szimptómája – mint tudjuk – az, hogy nincs mobiltelefonja…) Festő, filmes és fotós: alkotó, aki az időt képes megállítani – emelte ki egy korábbi megnyitójában Balogh László, majd így folytatta: Kotnyek Istvánnak talált tájai vannak itt Zalában. Országosan ismert független filmkészítő, festő-fényképész: istenadta tehetség. Magányos, néha fanyar, gondolati, szerető nézésű és komponáló. Szakmája saját bevallása szerint: ismeretlen magyar festő. De mi tudjuk, hogy bár a vidéken kiteljesedő művészpályák kevésbé kapják meg a figyelmet, de távol Budapesttől is születhetnek jelentős életművek (s nem csak hatvan évesen…). „Nem rögzültem egy stílushoz sem, mégis reménykedem, hogy képeimnek van egy jellegzetes karaktere, amiről felismerhető, hogy én csináltam.” – idézte Kotnyek István szavait. „Legszívesebben a barátaimnak és harcostársaimnak és a független gondolkodóknak, a nyitott lelkületűeknek mutatom meg munkáimat. A nagyközönséghez nem nagyon tudok szólni, bár jó lenne.”

Beszédes művek, szellemes vagy érdekes címek: Téridő, Szegkovács emléktábla, Átjátszó állomás, Kis piramistartó, Fénylő bolygók fekete lyukakkal, Perzsa táj olajvezetékkel, Megáradt patak, Fél lépés, Tájkép szivárvánnyal, Vágásérett fenyves, Négysávos nyomógombos, Kétfejű gém, Átjátszó állomás, Piercing… Kotnyek István festészete képi vezérmotívumai között kisebb szerepet játszik az ember. Helyettük gyakran a környezetükből kiemelt tárgyak vagy egyes részletük hordozzák a mondandót. Sokszor fontosabb számára a színvilág, mely gazdag, izgalmas felületet adó, elsősorban árnyalatokra építő. Képi világa csak ritkán őrzi a látványhoz rögzült valóság elemeit, inkább sejtelmes fények vibrálnak képein.

Péntek Imre kritikus, a Pannon Tükör főszerkesztője mondta róla: „Minden képe dermesztően jelenidejű, a múlandóságból előpárálló metafizikus időntúliság aurája lengi be.” Játékosság és humor is van benne: ezek nélkül nem érthetjük meg Kotnyek konok elszántságát, hogy ő bizony értelmezi az átmentett világot. Játékos hozzáállása mögött persze ott van az univerzális szemlélet: az, hogy minden mindennel összefügg. Így kötődnek össze és vezethetők vissza egymásra a tárgyak lelke és az emberek emóciói. A „talált tájak” fotográfusából így válhatott a „szerkesztett és hordozható tájak” figyelőjévé és alkotójává átírásokkal, átalakításokkal, érzéki határhelyzetekkel. Nála hiszek abban, hogy a művészetnek az a dolga, hogy valamiféle pozitív élményt adjon az embereknek: az igazi művészet egyensúlyt alkot a realitással és a belső világgal. Van benne költészet, de ugyanakkor a látható világ is nyomot hagy benne.”

Forrás: www.eifert.hu

Eifert János, Olasz Ági, és Horváth Valéria felvételei a kiállítás-megnyitón készültek

Következő oldal »