PROMENAD.HU  | 2015. július 7.  | http://promenad.hu/cikk/50-eve-jart-magyarorszagon-louis-armstrong-155682?#_=_

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2015-07-06 07:34:33

50 éve járt Magyarországon Louis Armstrong

“A Bánki Jazzfesztivál régóta úgy él emlékezetemben, mint egy olyan „szent hely”, ahol a zene a legnagyobb egyetértésben jelenik meg más művészetekkel, történetesen a képző- és fotóművészettel. A „fő vonal” mellé ugyanis gyakran színvonalas és érdekes társprogramok szerveződtek, a közönség pedig nagy érdeklődéssel kísérte ezeket.”

Én magam a fotográfián keresztül kapcsolódtam a fesztiválhoz. Először 2007. júliusában, a IV. Louis Armstrong Jazzfesztivál keretében rendezték meg 3T (Tánc-Test-Természet) c. kiállításomat, amelyet 2009-ben a KÉPnovelláK követett. Mindkettőt diaporáma-műsorom bemutatása követte, aminek legalább olyan sikere volt, mintha zenei produkcióval léptem volna fel. 2012. júniusában nagyrészvételű fotó workshop szerveződött vezetésemmel, amelynek célja és gyakorlati értelme a jazz-fényképezés titkaiba beavatni az érdeklődőket, és az éppen folyó fesztivál szinte minden fontos pillanatát megörökíteni. Ezt követte a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány által szervezett, a Louis Armstrong Jazzfesztiválon meghirdetett Fotópályázat a Jazz Jegyében, amelyre több mint 400 alkotás ékezett, és zsűri társaimmal – Siklós Péterrel és Markovics Ferenccel – ezekből választottuk ki a legjobbakat. Molnár Ferenc, Fagyas Róbert, Sánta István Csaba, Juhász G. Tamás és mások nemzetközi színvonalú képeiből először „hazai pályán”, a bánki Tó Hotel Wellness dísztermében, majd a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában rendeztem kiállításokat.

Az idén 11. alkalommal, június 26-28. között megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztiválon mint meghívott vendég vettem részt, így nem volt más dolgom, mint a különleges zenei programot élvezni és fényképezni. A Bánki-tó vízi színpadán és Louis Armstrong szobránál, a Tó Wellnes Hotel kertjében és más „játszóhelyeken” – Karacs Ferencnek és a Swing Jazz Kultúráért Alapítványnak köszönhetően – a hazai és nemzetközi jazzvilág krémjével találkozhattam. A gondosan megtervezett előadásokat meglepetéskoncertek „színezték”, és a hétvége minden napját késő éjszakába nyúló örömzene – jam session – zárta. Vasárnap délután, a 230 éves bánki Evangélikus Templomban egy feledhetetlen élményű Gospel koncert zárta a programot: A zene szárnyain  – a Sing’n Swing’n Sista’s – Joan Faulkner, Harriet Lewis, Joanne Bell, Maurice Wilkes, Csík Gusztáv és Reggie Johnson előadásában.

Scott Robinson és Rókusfaly Pál, mint a fesztivál házigazdái, valamint Kukucska Csilla, a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnöke tehát különleges színvonalú produkciókat, nagyhírű együtteseket és fantsztikus előadókat konferálhatott: Benkó Dixieland Band, Suba Attila és Lázár István (H) , Dan Nimmer Trio (USA), vendégművész: Wycliffe Gordon (USA); Az idén 70 éves Dutch Swing College Band (NL); Kőszegi Allstars Jazz Jam Band (Szakcsi Lakatos Béla, Berkes Balázs, Gyárfás István, Deseő Csaba, Fekete-Kovács Kornél, Kőszegi Imre); Csík Gusztáv Trio (Csík Gusztáv, Reggie Johnson, Doug Sides), vendégművészek: Joan Faulkner (USA), Scott Hamilton (USA); Sing’n Swing’n Sista’s (Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), Maurice Wilkes (USA), Csík Gusztáv (H), Reggie Johnson (USA). Feledhetetlenek voltak…

A Bánki Jazzfesztivál újra- és újra emléket állít névadójának, aki éppen ötven éve járt és játszott zenekarával Magyarországon. Markovics Ferenc fotóművész, aki ott volt és fényképezett Louis Armstrong akkori koncertjén, a róla készített nagyszerű felvételeivel idézte meg a jazz legendás alakját. Évtizede Joe Muranyi, Armstrong zenekarának egykori klarinétosa avatta fel a Tó Hotel kertjében felállított Louis Armstrong-szobrot, amely az egyetlen Armstrong-emlék hazánkban. Az emlékszoborra most is friss virágcsokor került.

Forrás és fotók: Eifert János

PROMENAD.HU 2015-05-26  06:36:02.

http://promenad.hu/cikk/kipakolt-a-textil-ba-i-evfolyam-a-moholy-nagy-muveszeti-egyetemen-154281?#_=_

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2015-05-26 06:36:02

“Kipakolt” a Textil BA I. évfolyam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen

Mint “Apuka” kaptam meghívást a lányomtól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, a Textil BA I. évfolyamosok kipakolására, azaz a textilesek szakmai tervezésének (Kapszula kollekció tervezés – egyéni inspiráció alapján) nyilvános kiértékelésére. És ha már ott jártam, a textiltervezésen kívül belekukkantottam a formatervezés, fémművesség, animáció, és a fotográfia szakos hallgatók „kipakolásába” is. Sok ígéretes munkával, tehetséges emberrel találkoztam. Kicsit fáj a szívem, hogy – a korom miatt – nem lehetek közöttük…

Nézegettem a kiállított műveket, belehallgattam a szigorú kiértékelésekbe, és közben kérdezősködtem. Megtudtam, hogy az alapképzési szakon – ahol textiltervezőket képeznek – a képzési idő 6 félév. Harmati Hedvig szakvezető, és az oktatók – Bánsági Petra, Bényei Tünde, Bráda Judit, Csipes Antal, Harmati Hedvig, Józsa Pál, Kele Ildikó, Keszei István, Kiss Tibor, Nagy Adrien, Remete Kriszta, Révész Eszter, Simándi-Kövér Annamária, Szűcs Edit, Varga Anikó – segítik a hallgatók sokoldalú, kreatív tervezői szemléletének kialakítását az art-craft-design vonatkozásokban, megalapozva a hallgatók korszerű szakmai magatartását.

Remete Kriszta oktató elmondja, hogy a textiltervezés (BA) alapképzése öt szakirányban történik: szövöttanyag-tervező, nyomottanyag-tervező, kötöttanyag- és formatervező, öltözéktervező, öltözék-kiegészítő tárgy (bőr) tervező. A képzés célja olyan textiltervezők képzése, akik általános műveltségük és kreativitásuk alapján alkalmasak szakmai területükön tervezési feladatok ellátására, a gazdasági és technológiai követelmények figyelembevételével. Tervezőként a textiles kultúra színvonalának fejlesztésére és a hagyományok megőrzésére, minőségi megújítására törekszenek. Az első év alapozó ismereteket ad egységesen minden hallgatónak. A második és a harmadik évben a művészeti tanulmányok, tervezési tanulmányok mellett a szakgyakorlatok – szakoktatás-műhely ismeretek, a szakági ismeretek adják a szakmai tudáshoz szükséges hátteret. A hallgatók műveltségi szintjének emelésében kiemelkedő szerep jut a szakelméleti, a szaktörténeti tantárgyaknak. Az oktatás folyamatában meghatározó szerepet kapnak a nemzetközi pályázatok, szakmai versenyek, kapcsolatok cégekkel. A bolognai kétfokozatú oktatásban a BA textiles oktatási program és a ráépülő MA képzés lehetővé teszi a hallgatók személyes képzési útjának kialakítását. Cél a sokoldalú, kreatív tervezői szemlélet kialakítása art-craft-design vonatkozásokban, megalapozva a hallgatók korszerű szakmai magatartását.

Kata lányom négyest kapott a kiértékelésen, büszke vagyok rá. Ha én lennék most első évfolyamos hallgató, mondjuk a fotográfia szakon, vajon hányast érdemelnék?

Eifert János

Lajtos Nóra: Sorsszimfóniák (könyv)

Méretek: 125x180x0, Oldalszám: 100 oldal, Nyelv: magyar, Kötésmód: ragasztott puhatáblás, EAN: 9786155465505, ISBN: 6155465505, Borítón Eifert János fotója

Lajtos Nóra költői pályáját 1996-ban kezdte, akkortól publikál verseket különböző országos és regionális folyóiratokban. Első kötete, amely négy versciklusra oszlik, egy olyan lírai világot tár elénk, amely egyrészt vállaltan táplálkozik a magyar poétikai hagyományokból, de intonáltságában és zeneiségében egy sajátos, inkább halk szavú húrokat penget meg.

PROMENAD.HU | 2015-05-01  11:14:47 | http://promenad.hu/cikk/az-alkotas-erteket-teremt-153545?#_=_

Közélet és Művelődés

Az alkotás értéket teremt

Idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Menhely Alapítvány Fedél Nélkül című utcalap Év Alkotása Díjátadó Ünnepsége, melynek keretében átadásra kerültek az Év Alkotása-díjak vers, próza és grafika kategóriákban.

A 2015. április 24-én, a Bálint Zsidó Közösségi Házban tartott rendezvényen az otthontalan emberek által 2014-ban beadott pályamunkák legjobbjaiért a díjakat kortárs művészek alkotta szakmai zsűri adta át.

A három órás rendezvényen a díjak átadásán túl beszédet mondott Fekete András, Tóth Krisztina és Eifert János zsűritagok, zenélt nekünk „Branyó”, s az AHA-színpad társulata szórakoztatta a megjelenteket.

Év Alkotása 2014 díjazottjai:

Vers kategóriában – Pethő N. Gábor: Májusi fagy

Próza kategóriában – Leontin Med: Anyám, Éva

Grafika kategóriában – Val Morg: Die Brücke

Különdíj:

Grafika kategóriában – Haziel: Megsárgult emlékek

A zsűri tagjai:

Fekete András zsűri elnök, a Barrus Kiadó volt igazgatója

Tóth Krisztina író, költő

Szász Lilla fotóművész

Kukorelly Endre író

Eifert János fotóművész

A nyertes alkotások megtekinthetők facebook oldalunkon:

http://www.facebook.com/FedelNelkul

Kepe Róbert és Szenográdi Réka,

a Fedél Nélkül koordinátorai

Fotók: Román Péter, Horváth Kriszta, Takács József, Csécsei Ilona, Olasz Ágnes és Eifert János​

Közélet és Művelődés

Tudósító | PROMENAD.HU | 2015-02-06 09:03:09

http://promenad.hu/cikk/uj-elnoke-van-a-magyar-fotomuveszek-szovetsegenek-150932

Új elnöke van a Magyar Fotóművészek Szövetségének

Megkezdte munkáját a Magyar Fotóművészek Szövetsége új elnöksége. A hazai fotográfia legrangosabb szervezete élére a közgyűlés Mucsy Szilviát választotta.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége a hazai fotográfia legrangosabb képviselője. A nemrég lezajlott tisztújító közgyűlésen új elnököt és elnökséget választottak. A leköszönő Szamódy Zsolt Olaf helyére a fiatal Mucsy Szilvia került.

Az új elnökség a fotográfia különböző területeiről érkező, kiváló szakemberekből áll:

Baki Péter PhD, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója; a Kaposvári Egyetem, Művészeti Kar, Médiaművészeti Intézet igazgatója

Bánkuti András Balogh Rudolf-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter, fotóművész, a Magyar Fotográfusok Háza egyik alapítója, a Digitális Fotó Magazin főszerkesztője

Féner Tamás Kossuth-díjas fotóművész, egyetemi előadó, a valóságelvű fotográfia, és a fotózsurnalisztika egyik élő magyar klasszikusa

Kiss-Kuntler Árpád Balogh Rudolf-díjas fotóművész, korábban a Fotográfia c. folyóirat főszerkesztője

dr. Uhl Gabriella PhD, művészettörténész-kurátor

Urbán Ádám fotóművész, alkalmazott fotográfus

Az újonnan megválasztott elnök a tagsághoz eljuttatott köszöntőjében – amelyet programbeszédnek is tekinthetünk – a következőket írja:

„Az új elnökség munkájának megkezdésekor mindvégig szem előtt tartja a Szövetség nagy múltú történelmi előéletének és kiváló alkotókból álló tagságának fontosságát, érdekeit, céljait.

A 21. századi társadalmi és művészeti változásokhoz igazodó, modern szervezet felállításához olyan programra van szükség, amely a szervezet egészén túl a közösség tagjait szolgálja, hiszen az MFSZ nem csupán egy fotósokból álló szervezet, hanem egy sok tagot számláló szakmai erő, amelynek mérvadónak, láthatónak és aktívnak kellene lennie.

Ennek sarkalatos pontjai az alábbiak:

A kommunikáció megerősítése. Megújuló aktív honlap elkészítése, a tagok munkáját bemutató képgalériával. A tagok teljes körű informálása. Elnöki fogadóóra és közvetlen levelezés lehetőségének megteremtése.

Látható sajtómunka. A tagok és a szervezet eredményeinek hatékonyabb kommunikációja nyomtatott és online felületeken.

Ösztönözze és előmozdítsa a tagok részvételét fotókiállításokon, pályázatokon, hazai és nemzetközi szinteken, közös, nyílt, minden tag számára elérhető formában. Mindezt regionális szinteken is. Igyekezzen gazdagítani a Szövetség tagjainak publikálási lehetőségeit a fotó összes adekvát megjelenési formáiban – kiállításokon, könyvekben, elektronikus platformon. Ennek érdekében vonzzon kurátorokat a Szövetség közelébe, és segítsen abban, hogy a kurátorok minél alaposabb képet kaphassanak a kortárs alkotók munkásságáról.

Ösztönözze a szakmai, szakelméleti, fotótörténeti műhelyek kialakítását, az alkotócsoportok létrejöttét, amelyek az alkotó szándékot felerősítik és erősítse a szövetséghez való kötődésüket. Hálózat elv. (Networking) Az alulról jövő kezdeményezések erősítik a Szövetség művészeti pozícióját, emelik az alkotómunka színvonalát. Ezzel bővítheti tagságát. A Szövetség váljék ismét a fotográfia elméletének egyik központjává.

Kezdeményezzen együttműködési megállapodásokat a társ szervezetekkel, intézményekkel (Mai Manó Ház, Capa Központ, MÚOSZ, MAOE…)

Lehetőségeihez képest segítse elő, hogy tagjainak életműve, annak a közösség érdeklődésére számot tartható része a közgyűjtemények valamelyikébe kerüljön. Dolgozzon ki munkatervet egy archívum felállítására. Igyekezzen odahatni, hogy a fogadó intézmény megfelelő eseti szerződésekkel garantálja az odakerült anyag méltó kezelését, és vagy a fogadó intézmény, vagy a művészetek támogatására hivatott szerv anyagilag is fejezze ki elismerését a nemes gesztusért.

Fontos a fiatalok minél nagyobb bevonása, a Szövetség a kortárs fotográfiában való többségi jelenléte, amely a fotográfia felsőfokú képzésével foglalkozó intézmények felé történő nyitással (MOME, BKF, Kaposvári Egyetem…), közös projektek létrehozásával valósul meg.

Nemzetközi kapcsolatok megerősítése: csereprogramok, cserekiállítások, bemutatkozások, workshopok megvalósítása kulturális területen működő hazai külképviseleti szervezetek és nemzetközi szervezetek segítségével.

Erősítse meg a kapcsolatot az állami intézményekkel, és érje el a folyamatos anyagi támogatást, amely véget vet a bizonytalan gazdasági helyzetnek. Ápolja tovább az eddig kialakult mecénási kapcsolatokat, és próbálkozzon a mecénási kör bővítésével.

A tagság véleményének meghallgatásával hozzon létre etikai kódexet, az egész terület igényeit véve figyelembe, és így az egész terület számára elfogadhatóvá téve.

A tagsággal együtt járó szakmai kedvezmények bővítése regionális szinteken is (szakmai szolgáltatások százalékkal csökkentett igénybevétele).

Mindezek alapján összegezve: újra kell definiálni a fotográfia társadalmi szerepét, megerősíteni a fontosságát, a Szövetség megerősítését, szakmai platform létrehozását, az állami támogatás csökkenő folyamatának megállítását, a látható jelenlétet a kulturális életben.”

A mai nappal az új elnök, és az elnökség megkezdte munkáját. Sok sikert kívánok tevékenységükhöz!

Eifert János fotóművész,

a Magyar Fotóművészek Szövetsége egykori elnöke

A képek – Herbst Rudolf, Urbán Ádám és Eifert János felvételei – a Magyar Fotóművészek Szövetsége tisztújító közgyűlésén készültek

„Dr. Dienes Gedeon 100”

2014. december 16.-án volt 100 éve annak, hogy a táncszakma és a magyar kulturális élet egyik jelentős személyisége, Dr. Dienes Gedeon megszületett és lassan 10 éve (2015-ben) hogy eltávozott közülünk.

Gedeon (sokunknak Gedeon bácsi, Mr Gee) emléke még élénken él bennünk. Dienes Maya, az Orkesztika Alapítvány (MOHA, Fenyves Márk), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Pálosi István) a Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteményében (ahová a Dienes könyvtár került) 2014. december 15-én (hétfő este) 6 kor egy emlékülést tartott, amelyen sok barát, családtag, érdeklődő jelent meg.

Pillantsuk át szakmai és művészi vonatkozásban Dienes Gedeon életét:

Gyermekkorában Raymond Duncan párizsi kolóniájában tanul un. “görög tornát” (1921-22), később Dienes Valéria bp-i mozdulatműv. isk.jában orkesztikát, majd az intézmény tanára, t.esztétikát és t.történetet tanít(1936-44). 1924-től az iskola tánccsoportjának szólistája és gyakran koreográfusa.
Az ELTE-n m.-fr.-török szakon tanári (1939), Pécsett jogi doktorátust (1948) szerez. Diplomata (Párizs, Moszkva stb. 1945-52), az Akadémiai Kiadó angol és orosz szerk. (1953-64), KKI (1964-73), a Műv.kutató Int. oszt.vez. és szaktan. (1973-91). Számos Unesco-projekt résztvevője – Az ITI Táncbiz. alapitó és vez. tagja (1973-85). 1979 óta a Nközi Tánctanács (CID-Unesco) tagja, főtitk.h. és 1990 óta tud. és kommunik. ig.ja. A Tánc Világszöv. Tud. Biz. ig-ja. Több nközi b.verseny (Várna, Moszkva, Osaka, Houlgate, Párizs, Stockholm, Rieti, Monaco, Novoszibirszk stb.) zsüritajga.
1991-ben alapítja az Orkesztika alapítványt és 1993-tól aktív szerepet vállal a magyar modern táncművészet hagyományainak újjáélesztésében a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület keretei közt. Munkájának egyik eredményeként az Orkesztika Iskola nem csak a – Mirkovszky-féle – korai ágban él tovább (Növendékei Fenyves Márk és Pálosi István).
Számos tud. előadás: Californiai Egyetem, Essen, Torino, Róma, stb., kilenc hazai és külföldi t.lexikon munkatársa, több tánckiadvány szerk.je (Tánctudományi Tanulmányok, Hungarian Dance News). Többszáz t.cikk és tanulmány szerzője, pl. Reformok a balett történetében.TTT 1958; Gondolatok a táncról és a pantomimról. TTT 1959/60; A mozgó emberi test és környezete.TTT 1961/62; A Pécsi Balett repertoárjának koreográfiai elemzése.TTT 1967/68; Tánc. A Müvészetek. Minerva nagy képes enc. 1973; Balett Magyarországon.Magyar Táncművészet (1983); Balett vidéken 1945 és 1985 között.A színpadi tánc története Magyarországon. (1985); Campusok és tánckutatás az USA-ban. Táncművészet (1987); Isadora Duncan in Hungary. Proceedings Society of Dance History Scholars, Irvine (1987); Dance Scholarship in Hungary. Documentation Beyond Performance. Dance Scholarship Today. Essen, 1989;. Ballet: European by Birth.Dance Chronicle, London, 1995/2; Isadora Svédországban.TTT 1994/95; Tíz év videótánc. TTT 1996/97; – Orchestics.Cairon, Univ. de Alcalá 1999/5; A mozdulatművészet története. (2001, 2005).

Fontosabb koreográfiái: (általában társkoreográfusként) Nézek szembe a nappal (1930), Fegyverjáték (1931), Hegyek Fantázia, A Ridikül – mozdulathumoreszk, Ra Isten előtt (1936)
Főbb szerepei: Ganymedes Prometheus (1921 k. Raymond Duncan), továbbiakban k. Dienes Valéria: Hajnalvárás (1925), A nyolc boldogság (1926), halálkirályfi – A királykisasszony, aki sohasem nevetett (1928), a pásztorfiú – Fehér Királyleány (1929), a költő – Végtelen út vándora vagyok (1930), Imre herceg – Szent Imre Misztérium (1930), az Ember – Hódolat Krisztus Királynak Mozdulatköltemény (1932), Lajos – Rózsák Szentje Misztérium (1932), a magvető – A Magvető parabolajáték(1933), a vőlegény – A Tíz Szűz parabolajáték(1934), a spártai apa, a harcos szellem, a római katona – A gyermek útja Kórusdráma (1935), Kék Álom, A Ridikül, Diákálom Mozdulathumoreszkek (1936), Árpád, IV. Béla király – Patrona Hungariae misztériumjáték(1938), Elégedetlen úr – Az elveszett garas (1940 k. Molnár I.), Aidoneusz, Zeus – Persephoneia (1941 k. Geggus Kornélia), Mezítláb (2004 k. Fenyves Márk, Pálosi István)
Kit.: Szabadság Érdemrend, bronz (1946), Positano díj (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend Aranykeresztje (1993), az MTSZ Életműdíja (2001), NKÖM Miniszteri Elismerés (2004)

Forrás: Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza

Képek: Eifert János fotói és archív felvételek

PROMENAD.HU, 2014. december 15.

http://promenad.hu/cikk/megnyilt-a-keppraxisok-kiallitas-149356

Közélet és Művelődés

Bodrogi Klára | 2014-12-15 16:31:04

Megnyílt a Képpraxisok kiállítás

Három kiállító egyéni utakon járó kiállítása nyílt meg.

Hegedűs 2 László, Lévay Jenő, Váli Dezső kiállítása nyílt meg a Műcsarnokban december 13-án, amely 2015. február 1-ig tekinthető meg.

A kiállítást megnyitotta Dragomán György író, bevezetőt mondott Szegő György művészeti igazgató.

A klasszikus kétdimenziós képzőművészeti műfajok művelői, a festők, a grafikusok sokáig konkurenciát láttak a fotóban. Később hosszú, ma is tartó, filozófiai és esztétikai megalapozású, műfajok közötti párbeszéd indult. A „képcsinálás”, a képpraxisok végtelen lehetőségei tárultak fel. A fotó készítőjének nézőpontja továbbgondoló mozgást diktál, egyedi esztétikát kínál.

A három kiállító, Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső egyéni utakon jár. Legyen fotójuk egy mű terve, talált tárgy – a közös pont a képi forrásokra való utalás, a fotó többcélú felhasználása és továbbgondolása. Ismerik, érzékelik, reflektálnak Baudrillard gondolatára, mely szerint „mindig a képek gyilkos hatalma, ami a valódit, a modellt fenyegeti”. Három párhuzamos, életre szóló kísérlet, amelynek örökké utakat kereső vonalai most a Műcsarnok terében egy időre összefutnak. (Szegő György)

Hegedűs 2 László: 2KETTŐ

A művész a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció legegyénibb hangú, kísérletező alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggéseket tár fel.

Műalkotásai leggyakrabban a mulandóságra fókuszálnak. Hegedűs 2 László mindig szokatlan képi megoldásokkal, képzettársításokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői oeuvre-jének. A kiállításon digitális képeiből készült, sorozatokra bontott alkotásait láthatják az érdeklődők ‒ a munkák technikai érdekessége, hogy néhány sorozat, illetve azok egyes darabjai úgynevezett lentikuláris technikával készülnek. A csoportokban installált sík munkák háttereként két nagyobb szabású, szövegcentrikus, konceptuális installáció teremt kontextust.

Kurátor: Készman József

Lévay Jenő: Váltótér

A rétegződés fogalma időbeli és térbeli értelemben egyaránt fontos szerepet játszik Lévay Jenő művészetében. Ő ezt a folyamatot „párbeszédes formaként” határozza meg. A valóság egy objektuma fotóval leképezve számítógépre kerül, majd a számítógépen végzett alkotói beavatkozások után létrejött következő rétegben visszatér a valóságba. A kiállításon szereplő munkái sorozatokba rendeződve mindig valamilyen művészeti akció lenyomatai és dokumentumai. A címek beszédesek: Sóhajlétrák, Videotilusok, Időmérő, Gondolatrészvények, Páternoszter, Váltótér, Tömegszerencse. A kiállításon szerepelni fognak használati tárgyakból továbbgondolt installációk (Lélekvessző) és a Liszt-transcliptions című videómunka is, a látogatónak pedig lehetősége nyílik majd akár saját harmonogramot is készíteni, és a létrehozott felvételek egymáshoz való viszonyát is megfigyelni.

Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária

Váli Dezső: Deske.hu

A festőművész puritán művészetét kezdettől erős szakralitás jellemzi. A korai absztrakt munkák jellegzetes „keresztútjai” után fedezte fel maga számára a „zsidó temetők” festői témáját, amelyet a saját szakrális térként értelmezhető „műteremképek” immáron jó két évtizede tartó sorozata követ. Képeinek jellegzetesen intim, introvertált világát ellenpontozza az a különös, művészi extrovertáltság, amely során Váli rendkívüli precizitással dokumentálja életét és életművét, és teszi a külvilág számára hozzáférhetővé az interneten keresztül. A tárlat a művészi magatartásnak ezt a sajátos kettősségét szeretné megragadni festmények, fotográfiák, film- és hangdokumentumok, valamint installációk segítségével.

Kurátor: Rockenbauer Zoltán

Fotó: Eifert János

Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt

Farkas Antal jama (1960-2012) emlékkiállítása az Artphoto Galériában

Milyen képeket láthattunk a budapesti Artphoto Galériában? A szavak helyett maguk a képek – a művész – beszélhetnének. Persze, rögtön jelentkezne az első probléma: Farkas Antal jama képei beszédesek ugyan, de „képolvasatuk” eltér a megszokottól. „Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal” (első önálló kiállításának címe, amelyet 1993-ban a fővárostól 86 kilométerre fekvő Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg). Képnyelven beszélni feltehetően nem a fotóriporterektől, a dokumentaristáktól tanult, hanem a dada, a konceptuális művészet, a pop-art, a posztmodern, az abszurd voltak „mesterei”, és középiskolásként Jarry Übü királya, vagy Boris Viant írásai voltak kedvenc olvasmányai. A perspektívakorrekciót sem műszaki géppel, hanem Cèsanne módszerével végzi.

No de ki is az a Farkas Antal jama? A 2012-ben elhunyt fotográfus 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. Az persze a képeiből „szól ki”, hogy rendkívüli fantáziája, amely az abszurd, újraértelmezés, anamorfózis kulcsszavakra épül, tulajdonképpen a perspektíva átverését jelenti.  Ha képeit nézzük, hihetünk-e a szemünknek? Tükröz, beépít, ráfest, elrendez, beleragaszt, – még a technikát illetően is folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. Metonímiát, metaforát, rímeket, hasonlatot használ – költészetet teremt egy racionális nyelvvel, a mesterség és művészet eszközeinek magas fokú birtokolásával. Soha nem érjük tetten, hiszen nem hazudik: nagyotmondás helyett inkább megteremti magának – nekünk – azt a másik világot. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. De a kígyó valóban ott van. Képeibe soha nem nyúl bele számítógépes szerkesztéssel. Azok úgy vannak kitalálva, megrendezve. A film széle – nem márkareklámként, hanem az eredetiség igazolására – benne marad a képben, és a kompozíció részévé válik. Ahogyan az általa teremtett titok-világ is az igazi világ része lesz. Legalább is, ezt hiteti el velünk. Merthogy egy nagy varázsló, igazi bűvész-művész, utcai hazardőr. Figyeljük a kezét: itt a piros, ott a piros, hol a piros? Nem csal, csak varázsol.

Teljesen érdektelen persze, hogy képeit varázslóként, bűvészként, fotóművészként, vagy képzőművészként hozta létre. Dinnye fogaskerekekkel, Halak vállfán, Salföldön álló akt. Lényeg, hogy megszülettek. Csinált ő plakátokat, reklámfotókat, „használták” őt alkalmazott fotósként, arculat- és látványtervezőként, tipográfiai és grafikai „munkásként”, hiszen bizonyított már, papírja is van róla: 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben. De ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Saját magát „fotójamatőr és tragikusművész” címkével gúnyolta, de szeretett Wagnert hallgatni, jó sajtokat fogyasztani, Woody Allen-vicceket mesélni, a MÉH-telepen vásárolni, Jan Dibbets Perspectiva correction című munkáját olvasgatni, és közben jókat sörözni. Mindez persze magánügy, képein viszont ott vannak a megfejtésre váró titkok. Nagy metafizikus csendélet, Madamme Retnouard, portrék, csendéletek, önarcképek, szavakkal körül nem írható világ.

Életrajzából olvashatjuk, hogy Pécsi József ösztöndíjat kapott, majd 2001-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el, tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik. Ennyi „hivatalos” elismeréssel még lehetett volna unalmas alak. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. Egyénisége izgalmas, mint a képbe kúszó kígyó, az expozíciót váró sámfa, a táguló határokból álló, végtelen síkokon lépegető tükör-világ is az, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Lépjünk be ebbe a világba, és csodáljuk. Kiállítását az Artphoto Galériában (1119 Bartók Béla út 30.) láthattuk.

Eifert János

aUTÓNOM zÓNA

A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA és a GÓBI RITA TÁRSULAT bemutatója a Trafóban, 2014. november 21-22.

Tőled távolabb-e?

Hozzád közelebb-e?

Tőled se, hozzád se.

Távol se, közel se.

(Tandori Dezső)

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli, Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

Forrás: TRAFÓ

Fotók: Eifert János

PROMENAD.HU / http://promenad.hu/cikk/szeretet-a-feny-galeriaban-146979

Közélet és Művelődés

Megyeri József | 2014-09-27 07:18:04

Szeretet a Fény Galériában

Az Ars Sacra Fesztivál a 2007-es nemzetközi Városmissziós rendezvénysorozat gyümölcse. A cél a remény jeleinek felmutatása a kultúrában, a művészet különböző műfajain nemzeti kultúránk meghatározó értékein keresztül.

Az Ars Sacra Fesztiválhoz évről évre önkéntesen csatlakoznak Magyarország legnagyobb múzeumai, kulturális központjai, számos galéria és művész.

A fesztivál programjait – képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi, irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat – ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

Az Ars Sacra Fesztivál nyolcadik éve van jelen a magyar fesztiválpalettán. A zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó művészeti alkotásokkal, a művészetek nyelvén igyekszik az evilági életen túlmutató, a világban jelenlévő szakralitást bemutatni. Rendhagyó, mert küldetése van: közösségteremtés, közös pontok keresése, a párbeszéd megindítása vallások, világnézetek között. Rendhagyó, mert a rendkívül színvonalas programokat a nagy budapesti múzeumoktól a vidéki gyűjteményekig, a koncertektől a színház-, irodalmi előadásokig kezdettől fogva ingyenesen látogathatja a nagyközönség.

A Kulturális Örökség Napjain belül hagyományosan szombaton rendezik meg a Nyitott Templomok Napját. Idén szeptember 20-án nyíltak meg a különböző felekezetek templomai országszerte és a határokon túl. Változatos programjaikkal közel 100 helyszínen várták a látogatókat.

Az Ars Sacra Fesztivál vendégei – többek között – az Anima Musicae Kamarazenekar, Baráti Kristóf hegedűművész, Bogányi Gergely zongoraművész, Devich Gergely csellista, Dresch Mihály jazz zenész, Eifert János fotóművész, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Gryllus Dániel muzsikus, Fekete László, a zsinagóga főkántora, Konok Tamás festőművész, Lackfi János író-költő, Majoros Áron szobrászművész, Malcolm Bilson amerikai fortepiano művész, a Misztrál Együttes, Kéri Kitty, Oberfrank Pál színművészek, a Nyíregyházi Pro Musica Leánykar Szabó Dénes karnagy vezetésével, Sebestyén Aba marosvásárhelyi színművész, Snétberger Ferenc gitárművész, a Szent Efrém Férfikar Bubnó Tamás karnagy vezetésével, Zoltán Péter Bessenyei Ferenc Művészeti-díjjal kitüntetett klarinét-művész, tanár.

Ismételten bekapcsolódtak az ország legnagyobb múzeumai és intézményei, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Mezőgazdasági Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Pécs, Kaposvár, Debrecen, Hódmezővásárhely intézményei – egy-egy szakrális témájú kiállítással, előadással, tárlatvezetéssel, koncerttel.

Budapesten, a Fény Galériában a Szeretet című fotókiállítás látható. A kiállítóművészek – Eifert János, Lelkes László, Maczkó Erzsébet, Rainer Péter, Szentiváni János és Szél Ágnes – célja a három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet, ezek közül is a legkiválóbb adomány a szeretet megjelenítése a fotóművészet eszközeivel. Eifert János „Anyám keze, Katáéval” című képe Hódmezővásárhelyen készült, és – a művész elmondása szerint – családi képnek szánta: édesanyját és lányát fényképezte a kertben, és esze ágában sem volt „művészkedni”. Sok évnek kellett eltelnie, hogy ez a fénykép kilépjen a családi albumból. Édesanyja halála után – a régi emlékeket felidézve – döbbent rá, hogy a nagymama és az unoka összesimuló, egymásba kulcsolódó kezeiről készült felvétel a fotográfia nyelvén artisztikusan fogalmazza meg a szeretetet, amely most ennek a közös kiállításnak a címadó vezérgondolata.

„A szeretet türelmes, nyájas; a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örvend a gonoszságnak, de együtt örvend az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik;” (1 Kor 13,1-13)

2014-08-01 10:57:00   http://www.terasz.hu/terasz.php?id=kepzomuveszet&page=cikk&cikk_id=16551

Lucien és Rodolf Hervé művei a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában

A 20. századi építészeti fotográfia megújítójának és legnagyobb alakjának, Lucien Hervének, és fiának, Rodolfnak 15-15 művét a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában mutatják be. A kiállítást Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója nyitotta meg: „ Lucien Hervé nevét a világhírre szert tett magyar származású Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Kepes között említik.”

Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „a mai kiállítás nem jöhetett volna létre Madame Lucien Hervé nagylelkű felajánlása nélkül, ugyanis a kiállított képeket a városnak adományozta, így nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Hervé emléke előtt méltóképp tiszteleghessen szülővárosa.” Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője bejelentette, hogy ez a száznegyvenedik, egyben utolsó kiállítás, amelyet a Nemzeti Táncszínházban rendezett. A színháznak helyt adó Karmelita kolostor épületébe ugyanis a Miniszterelnöki Hivatal költözik majd.

Lucien Hervé (1910-2007), eredeti nevén Elkán László, Hódmezővásárhelyen született. 1928-ban Budapesten érettségizett, majd Bécsben, a Technische Hochschulé-n tanult rajzolni. 1929-ben Párizsba emigrált, ahol haláláig élt. Mozgalmas élete – kész regény – a XX. század egy emberre vetülő lenyomata. Álmai, boldog pillanatai közben volt része menekülésben, emigrációban, háborúban, hadifogságban, várfogságban és kalandos szökésben is. Volt banktisztviselő, alkalmi munkás, szabadúszó, szakszervezeti munkás, párttag, katona, hadifogoly, ellenálló.

Mielőtt a fényképezést választotta volna hivatásul, festett, jelmezeket és díszleteket tervezett. Fotográfusi pályáját 1938-ban fotóriporterként kezdte, a Marianne Magazine-nál. 1959-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és fényképésze lesz. Alvar Aaltotól kezdve Kenzo Tangeig szinte minden jelentős modernista építésztől kapott megbízásokat és fényképezte munkáikat. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot New Yorktól Tokióig, Baseltől Firenzéig. Bár kétségtelen, hogy sokan úgy ismerik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, mégsem lenne helyes őt ebbe a skatulyába elhelyezni. Fotóművészeti tevékenységének műfaji skálája rendkívül széles, portréi, zsánerképei, csendéletei valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik látásmódjának karakterét, mint építészeti tárgyú alkotásai. A fekete-fehér fényképezés mestere, a képszerkesztésben sajátos dramaturgiája jellemzi képeit. A geometriai formák, a minimalizmus, az absztrakció érzelgősség nélkül erősítik az érzelmi tartalom intenzitását. A dolgok alakváltozása, metamorfózisa kamerája nyomán nemcsak az épületekre vonatkozik.

Batár Attila, munkásságának elmélyült tanulmányozója így jellemzi a fotóművész munkamódszerét: „Hervé átalakítja a látható világot, legyen szó akár épületről, akár emberi arcról, alakról, tájról vagy eleven jelenségről, bármiről, ami a lencséje elé kerül. Módszere sohasem leíró, szigorúan csak az általa lényegesnek tartott elemekre koncentrál. Kitartóan keresi a tárgy uralkodó, beszédes jegyeit, a látvány egészéből éles szemmel és kétely nélkül választja ki a számára legmegfelelőbb részleteket. Rendkívül tömören, határozottan és keményen fogalmaz, a kontraszt az, ami alkotásaiban elsődleges és meghatározó.”

Rodolf Hervé (1957-2000) magyar származású képzőművész és fotográfus Párizsban született. Egészen fiatalon kezdett fotózni, és még csak tizenkilenc éves volt, amikor első jelentős kiállítására sor került: 1976-ban a párizsi Olympic-Entrepôt-ban Frédéric Mitterand rendezett tárlatot absztrakt fotóiból. Tanulmányai befejezése után egy nyomdába került, 1975-től pedig a Le Carré Bleu című nemzetközi építészeti folyóiratnál, majd azt követően több más lapnál is dolgozott képszerkesztőként. 1989-ben, az Eiffel-torony megépítésének századik évfordulóján, portfoliót jelentettek meg az építményről készült fotósorozatából.

1990-ben Budapesten telepedett le, ahol még ugyanabban az évben sikeres egyéni kiállításon mutatkozott be a budapesti Vasarely Múzeumban. Tehetsége, a szürrealistákhoz közelálló gondolkodás- és látásmódja, gazdag képzelőereje és lázadó természete rövid idő alatt a magyar underground egyik meghatározó alakjává tette.

Emlékezetes esemény volt az 1990-ben a “Tilos az Á”-ban a francia Résonances-csoporttal előadott performansza, az 1993-ban ugyanott rendezett “Virágvasárnap” című zene-performansz és a “Dobszerda”. 1991-ben részt vett a későbbi “Trafóház” elfoglalásában. Alapító tagja volt a “Nulladik kilométer” akció csoportnak.

Sokoldalú művész volt, aki a vizuális művészetek szinte valamennyi ágában (foto, videófilm, kollázs, festészet, elektrografika ) figyelemre méltó alkotásokat hozott létre. Dokumentum értékű videofilmjei, mint a 6-os villamos éjjel (csoport-munka), a budapesti Fő téri Agóra Fesztivál ’92 vagy a “Zanzibár”-ban tartott Király Tamás Birthday Party, mindenek előtt egyéni látásmóddal létrehozott, saját korát nyers őszinteséggel, egyúttal megindító emberi érzékenységgel tükröző művek. Már a kilencvenes évek legelején foglalkoztatta a számítógép és a videó együttes felhasználhatóságának problémája. Az e téren folytatott kísérletei ugyancsak figyelemre méltó alkotásokat eredményeztek.

Grafikai munkássága is jelentős, számos plakát (Burle Marx párizsi kiállítása, Nemzetközi Mail Art budapesti kiállítása a Kassák Múzeumban, Tilos Rádió) és kazetta borító tervezése fűződik nevéhez. 1993-ban dr. Beke László előszavával, elektrografikáival illusztrált naptár készült. Számos folyóiratban (Árnyékkötők, Laza lapok, Magyar Műhely, Fotó, Fotóművészet, Nagyvilág) jelentek meg fotói, írásai. Művészi tevékenysége a zenére is kiterjedt, alkalmanként etno-, rock-, jazz-együttesekkel játszott együtt. Alkotói pályáját – hosszantartó betegsége után – 2000. október 13-án Párizsban bekövetkezett halála derékba törte.

[Eifert János]

Bánk, 2014. június 27 – 29.

Az idén 10. alkalommal megrendezett Louis Armstrong Jazzfesztivál különleges zenei programja miatt volt érdemes felkeresni a festői völgyben megbújó Nógrád megyei települést. A Bánki-tó víziszínpadán és Louis Armstrong szobránál, a Tó Wellnes Hotel kertjében és más „játszóhelyeken” – Karacs Ferencnek és a Swing Jazz Kultúráért Alapítványnak köszönhetően – a hazai és nemzetközi jazzvilág krémjével találkozhattunk. A gondosan megtervezett előadásokat meglepetéskoncertek „színezték”, és a hétvége minden napját késő éjszakába nyúló örömzene – jam session – zárta.

Scott Robinson és Rókusfaly Pál, mint a fesztivál házigazdái, valamint Kukucska Csilla igencsak változatos műsort konferálhatott: Joe Murányi (1928-2012) szobrának avatása a Bánki-tó víziszínpadánál; Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra (big band zenekar); Antti Sarpilla Swing Band – Marian Petrescu (SWE), Mihai Petrescu (FI), Keith Hall (GB), Antti Sarpila (FI); A 70 éves Gustav Brom Czech Radio Big Band (CZ); Jam Session és meglepetéskoncertek a Louis Armstrong szobornál a Tó Wellness Hotel kertjében; Pátkai Rozina Quintet; Vince Bartels’ American All-Stars – Alan Vaché (USA), Dan Barrett (USA), Russ Phillips (USA), Jennifer Leitham (USA), Jason Wanner (USA), Vince Bartels (USA); Csík Gusztáv Trió – Csík Gusztáv (H), Alvin Queen (USA), Reggie Johnson (USA), vendégművészek: Joan Faulkner (USA), Scott Robinson (USA); Gospel koncert a balassagyarmati Szentháromság Plébánia Templomban: Sing’n Swing’n Sista’s – Joan Faulkner (USA), Harriet Lewis (USA), Joanne Bell (USA), valamint Reggie Johnson (USA) és Csík Gusztáv (H).

A fesztivált kiötlő néhai Joe Murányi (1928-2012) emlékére szobrot avattak, Győrfi Lajos szobrászművész alkotását. Bizonyára sokan tudják, hogy „Joe bácsi” magyar származású amerikai jazz-klarinétos, zeneszerző és kritikus, Louis Armstrong utolsó, s egyetlen fehér klarinétosa volt. Kortársa volt a jazztörténet nagy klasszikusainak és nemcsak hallgatta őket, hanem személyesen is ismerte a legtöbbjüket és játszott is szinte mindenkivel, aki a műfaj klasszikusai közül számított. Tizenhét évet játszott Roy Eldridge bandájában. “Eldridge és big bandje hosszú időn át, stabilan tartotta a második helyet Armstrong mögött. Rengeteget tanultam mellette, kitűnő iskola volt ez az Armstronggal töltött évekhez.” Aztán 1967-ben az akkor már világhírű Louis Armstrong – akit Joe bácsi egyszerűen csak „Lajosként” emlegetett – klarinétost keresett zenekarába, és választása Joe-ra, a magyar származású, harmincas évei végén járó zenészre esett: ő lett Armstrong bandájának egyetlen és utolsó fehér klarinétosa, egészen Armstrong 1971-es haláláig.

A kilencvenes évektől gyakran járt Magyarországon, játszott szinte az összes magyar tradicionális dzsessz-zenekarral. A többi között televíziós szereplések, CD-k és a bánki Louis Armstrong Jazzfesztivál őrzi magyarországi tevékenységének nyomait. Utóbbi rendezvénynek házigazdája is volt, s ő avatta fel a Tó Hotel kertjében felállított Louis Armstrong-szobrot, amely az egyetlen Armstrong-emlék hazánkban.

[Eifert János]

Dömötör Mihály – Romlás virágai. Terasz.hu, 2014. június 22.  10:33:00

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=kepzomuveszet&page=cikk&cikk_id=16526&rovat_id=116

TERASZ.HU / 2014-06-22 10:33:00

Dömötör Mihály – Romlás virágai

Nemcsak egy éjszakás kaland a Múzeumok Éjszakáján

Mintegy négyezer program – számos koncert, rendhagyó tárlatvezetés és filmvetítés – várta a látogatókat 313 vidéki és 133 budapesti múzeumban, kiállítóhelyen. A fővárosban a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes meglepetéskoncertje nyitotta meg a Múzeumok éjszakája programsorozatát a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén, a múzeumban pedig nyomozós játékkal és dumaszínházzal várták a látogatókat.

A Néprajzi Múzeum aulájában biciklis körhinta forgott egész este, a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épületében az I. világháború korát idéző divatkiállítás volt látható, a Cseh Tamás Archívumban mások mellett a Kaláka és a Szélkiáltó adott koncertet. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rock and roll tanítással egybekötött házibulit rendeztek, az Aquincumi Múzeumban kosztümös tárlatvezetést tartottak az ókori polgárváros romjai között, a Puskás Ferenc Stadionban ügyességi játékokat és népi sportjátékokat lehetett kipróbálni, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum udvarán pedig éjfélkor tűzugrás volt. Herman Ottó polihisztorra emlékeznek a Gellért-hegy szikláira vetített video-animációval, amelyet 21.30-tól éjjel 2 óráig láthatott a közönség a Duna pesti partjáról, az Erzsébet híd és a Szabadság híd közötti szakaszon.

A Nemzeti Táncszínház is több nézni-látni-hallgatnivalót kínált, amiket két és félezer látogató kísért figyelemmel: Andrea Paolini Merlo: “Mozgásban” – Papp Tibor: “Táncművészeti inspirációk” fotókiállítások a galériában, ahol a Netz Táncprodukció nyitótáncával indították a gazdag programot. A „Táncoló filmkockák” Lakatos János nívódíjas előadó jóvoltából tánc- és filmtörténeti vetítéseket kínált: Csoda születik – az első lépések a filmvásznon; Az őrült 80-as évek; Ezt Lippai Andrea flamenco táncművész, és a Sívasakti Kalánanda Táncszínház produkciói, majd az Amrita és a Csitrikári című előadásokból előadott részletek, és végül táncház követte. A Lángoló Lelkek Tűzzsonglőr Társulat a színház előtti füves területen tartott tűzzsonglőr bemutatót.

A Kerengő Galériában Dömötör Mihály “Romlás virágai” c. fotókiállítása volt látható, amelyet korábban dr. Feledy Balázs művészettörténész nyitott meg.

„A romlás virágai, amely Charles Baudelaire halhatatlan verses-írásos kötetének címe, szó szerint nem szólnak virágokról, viszont szólnak lázadásról, rothadásról, erotikáról, nem kevés dekadenciával. S tehát szólnak nőkről, emberi viszonylatokról.

Dömötör Mihály itt látható – költőiséggel, poézissel teli – képeivel azt bizonyítja, hogy sok ezer képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi, népművészeti műről készített jobbnál-jobb műtárgyfotója. Igényes portréi, melyek az 56-os, valamikori forradalmároktól kezdve, a magyar irodalom nagyjain át Hódmezővásárhely jeles művészeiig vezetnek, s a tanyavilág és vidéki életforma életképein át a legendás cigányképekig ívelnek (s persze még nem is villantottam fel minden témát), nos ezek után e most látott kollekcióval folyamatos nemcsak technikai, de szellemi előrelépését is argumentálva látjuk. Így – útban 65. életéve felé –, képes olyanról fotográfiákat elénk tárni, melyek végső soron ontológiai magasságokba íveltetnek. Nos, a képek esztétikai élményén túl, ennek a kiállítási anyagnak ez is egy fontos rétege és tartománya: elgondolkodtat.

Ez a kiállítás tehát együttes és egyidejű, szimultán, gondolati és vizuális ereje miatt jelentős, amely dicséri az alkotó érzékenységét, intuícióját, ráérzését, együtt felkészültségének magas fokával. Itt állunk tehát egy olyan jelenségsor megörökítése előtt, ahol a „természet tehetett szépet széppé”, ahol a létezés tisztása terül ki előttünk (nem véletlenül alföldi művészt köszöntünk), s hogy Baudelaire-rel zárjam, s végső soron profánul: „Sárban vájkáltam és arannyá tettem azt.” (Feledy Balázs)

„Túl az emberélet útjának felén – szépsége mellett – egyre inkább foglalkoztat az élet egyszeriségének és megismételhetetlenségének drámaisága. A létezés, az ittlét perem vidékei, a határ-átlépések, „a már nem és még nem” átmenetei érdekelnek, célom a múló idő sors által megsebzett létezésnek a képi ábrázolása. „A romlás virágai sorozat”, a köznapi tekintet elől rejtve maradó, a már nem élő, de még létező virágokban rejlő esztétikumot mutatja fel. A különleges szépség és a végesség paradoxonját sűrítettem a képekbe. A fotók a virágokat az életidőből képmásként egy más időbe, a létidőbe emelik át. A fotózás során nem kellett távoli egzotikus tájakra utaznom, de a lehető legnagyobb kalandot, a lélek kalandját éltem át.” (Dömötör Mihály)

A fotókiállítás június 30-ig tekinthető meg a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában (1047 Budapest, Színház utca 1-3.)

[ (ej) ]  2014-06-22 10:33:00

Terasz.hu Online Kulturális Magazin, Budapest, 2014. március 25. 10:00

http://www.terasz.hu/terasz.php?id=kepzomuveszet&page=cikk&cikk_id=16452&rovat_id=116

Kerekes Zsuzsa – Apró örömök a Kerengő Galéria 135. kiállítása, amelyet Chochol Károly fotóművész, a MAOE alelnöke és Biczó Zsolt fotográfus nyitottak meg. A kiállítás megtekinthető 2014. április 6-ig, hétköznap 11-18 óráig, hétvégén 13-18 óra között, előadás napokon 21 óráig. (Nemzeti Táncszínház, 1014 Budapest, Színház u. 1-3.)

Kerekes Zsuzsa: „2004 óta foglalkozom fotográfiával, harmadik önálló kiállításomon a szívemhez legközelebb álló témákból – zsánerképeimből – válogattam tárlatom anyagát. Az egyszerű, szemvillanás alatt elmúló, törékeny pillanatokat örökítem meg a nagyváros utcáin, annak olykor nagy ívű vonalai, néha romlásnak indult díszleteiben az apró, hétköznapi eseményeket, véletlenül ellesett momentumokat mutatom meg. Szinte észrevétlen helyzetből fényképezve a város nyüzsgését, fényjátékait és vidám pillanatait, fesztelenül viselkedő, tipikus alakok jelennek meg a keresőben. Pillanatnyi jellemrajzok ezek, melyek az élet humorát, mozgalmas, élettel és szeretettel teli vonásait hangsúlyozzák.

Képeimen – az észrevétlen nézőpontnak köszönhetően – őszinte kitárulkozással jelennek meg a fesztelenül viselkedő, karakteres alakok. Portrék? Zsánerképek? Pillanatnyi jellemrajzok ezek, melyek az élet humorát, mozgalmas, élettel és szeretettel teli vonásait mutatják be.”

Chochol Károly: ”Örülök, hogy Kerekes Zsuzsa Apró örömök című kiállításán néhány gondolatomat megoszthatom Önökkel. Talán sorolnám, örülünk annak, hogy láthatjuk ezeket a képeket. Én kiemelten annak, hogy itt a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. Itt kiállítani rangot jelent, hisz a hasonló intézmények közül talán ez a legszínvonalasabb kiállítások helyszíne. Magán viseli a méltán világhírű Eifert János fotóművész szemléletét, ízlésvilágát, kultúráját. Tegyük még hozzá, a munkatársak ügyszeretetét is. Ez a kiállítás ide illik, hiszen a képek egyik másik szereplője szinte táncot jár örömében, vagyis nem nehéz ezt asszociálnunk. Ha létezik és van örömzene, akkor itt és most csodálhatjuk Kerekes Zsuzsa fotóművésznő örömfotográfiáit.”

Biczó József: „Manapság a fotográfia egyszerre csendes, de ugyanakkor zajos forradalma zajlik. Szemben a digitális korszakot megelőző időkkel, manapság mindenkinek van fényképezőgépe, és mindenki használja is. Míg a filmes korszakban az ember kétszer is meggondolta, mikor is nyomja meg az exponáló gombot, manapság mindenki, ahogy gyakran halljuk, „kattogtat”. Több fotográfia készül, mint előtte bármikor. Hallottam már olyan hangokat, amelyek kárhoztatták ezt, de én a magam részéről örülök neki. Többek között azért, mert ennek is köszönhetően bukkanhatnak elő és mutathatják meg magukat olyan tehetséges fotográfusok, mint amilyen Zsuzsi is.

Az általa képviselt zsáner vagy manapság divatos szóval élve a „street” fotográfia látszólag könnyű műfaj. Nincs más dolog – gondolhatják sokan –, mint sétálni és időnként kattintani. De többek között éppen mi fotográfusok tudjuk, micsoda különbség van kattintás és fotografálás, fotó és kép között. A kiállításon szereplő képek választ adnak arra, hogyan kell ehhez a műfajhoz közelíteni, és milyen fotográfusi hozzáállásra van szükség ahhoz, hogy emlékezetes képet készítsünk. Én első helyen az alázatot és tiszteletet említeném. Alázat a fotográfia és tisztelet a fotóm tárgya iránt, kiváltképp, ha embert fotografálunk. A fotózást egy közös munkának, feladatnak, alkotási folyamatnak tekintsük még akkor is, ha a képem alanya nincs feltétlen tudatában a kép elkészültének. Kíváncsiság és nyitottság, érzékenység. A fotográfusnak a megértés iránti igénnyel kell közelíteni a témájához.”

(-ej-)

“VILÁG TÁNCOSAI, EGYESÜLJETEK!”

Mióta ember az ember kultúrájának alapvető része a tánc. Szakértők szerint az alapvetőségnek ellentmond, hogy a közéletben a tánc hivatali jelenléte szerte a világban rendkívül alacsony. Az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének Táncbizottsága jóvoltából 1982 óta minden év április 29-én a Tánc Világnapját ünnepeljük.

Magyar Tudományos Akadémia http://mta.hu/ – a Magyar Tudományos Akadémia Honlapja, amelyet az MTA Kommunikációs Főosztálya készít. Felelős szerkesztő: Takách Zsuzsanna főosztályvezető, Vezető szerkesztő: Velancsics Béla, Szerkesztőség: Molnár-Vizi Csenge és Bordás Veronika

 Dr. Szentágothay János professzor, a “vívódó értelmiségi” 

(Eifert János felvétele)

Szentágothai, a “homo politicus”

“Történelmi körülményeink között tisztességesnek (…) maradni” – ez volt Szentágothai János pályájának sarokköve. Ez az ars poeticájaként is felfogható gondolat fémjelezte a hazájához haláláig hű tudós mozgalmas közéleti pályáját. A háborúkkal és diktatúrákkal sújtott 20. századi magyar történelmet humanista értelmiségiként élte végig, és ez a létmód határozta meg minden tettét.

 Szentágothai János nem pusztán a “tisztességesnek maradni” elvéhez ragaszkodott az embert próbáló időkben. Többet akart: aktívan és következetesen cselekedni egy jobb, élhetőbb világ megteremtése érdekében, legyen szó akár egy kis kutatói közösségről, akár az egész nemzetről. Jakab apostollal vallotta: “Aki pedig valami jót tehetne, de nem teszi, bűne az annak” (Jak 4.17). Ő tette. Akkor is, amikor nemcsak a karrierjét, az egzisztenciáját, hanem akár az életét is kockáztatta az, aki szembeszállt a hatalommal. A második világháború idején szimbolikus gesztusként, a nácizmus elleni tiltakozásul szász eredetű családnevét – Schimert – 1940-ben Szentágothaira magyarosította. Azután, a Rákosi-korszak akadémiai történéseinek egyik legemlékezetesebb és legmegalázóbb epizódjában, amelynek végén Sántha Kálmán orvost politikai okokból megfosztották akadémiai tagságától, Szentágothai azon kevesek egyike volt, aki fel mert szólalni. “Feleségem hetekig nem is mert aludni, mert vártuk a szürke Pobedát, ami esetleg soha viszontlátásra vitt volna el az akkor már sejthető sorsra” – idézte fel a meghurcolt tudóstárs melletti kiállást követő időszakot egy, a rendszerváltást követő parlamenti felszólalásában.

Ugyancsak az Országház volt a helyszíne a professzor legnagyobb visszhangot kiváltó, politikai témában elmondott beszédének. Ebben a magát a rendszerváltás előtti időszak emblematikus politikai ügyévé kinövő bős-nagymarosi vízlépcsőről monda el véleményét 1988-ban. Minden vonatkozásában aggályosnak ítélte a tervet, és nyomatékosan azt ajánlotta a kormánynak, mondjon le róla, vagy hosszú időre függessze fel a megvalósítását. A professzor azt is kifogásolta, hogy a beruházás előkészítésével kapcsolatos munkák a nyilvánosság kizárásával folytak. “A parlamentben csúfosan alulmaradtam” – vonta meg a szavazási eredményt értékelve akkori erőfeszítéseinek mérlegét emlékiratában. A rendszerváltoztatás vitáiban azonban ezt követően is aktívan részt vett, az 1990-es választásokon pedig a győztes MDF jelöltjeként szerzett mandátumot. Bár csodálta Antall József miniszterelnök “karizmatikus bátorságát”, és elismeréssel adózott Szabad György házelnök “tudós politikai elkötelezettsége iránt”, az 1990-1994 közötti parlamenti ciklusban mint törvényhozó már tudatosan egyre inkább a háttérbe vonult. Közéleti emberként azonban továbbra is számos társadalmi szervezet munkájában és irányításában részt vett. Elnöke volt egyebek mellett a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületnek, a Páneurópai Unió magyar tagozatának és alelnöke a Magyar-Zsidó Keresztény Baráti Körnek.

 “Aki pedig valami jót tehetne, de nem teszi, bűne az annak” – az egész életében vallott elvet utolsó éveiben is következetesen képviselte, miközben mindvégig kritikus és vívódó értelmiségiként próbált meg javítani hazája közállapotain.

Magyar Tudományos Akadémia Honlapja, http://mta.hu/cikkek/szentagothai-a-homo-politicus-129327

Eifert János a Klubrádióban Kun Zsuzsával beszélget… http://vimeo.com/62261557

Eck Imre – Alexandra Kiadó, 2013. Szerkesztette: P. Szűcs Julianna, Bachmann Erzsébet

Fotók: Benedek Barna, Pécsi Nemzeti Színház archívuma, Eifert János (Verdi-Eck: Rekviem)

Eifert János: Hátakt, 2010 – Knock Out, 2010 – Aktsorozat, 2011 – Anya gyermekével, 2011 – Ölelés, 1996

Az aktfotográfia nemcsak “megfogható” testábrázolás, hanem költészet és álom: az ösztönök, a vágyak, a látomások világa. A fényképezésnek ez a területe, amelyben a művészet, az erotika és a pornográfia szálai finoman egybefonódnak, tág lehetőséget ad tehetségünk, ízlésünk, mesterségbeli tudásunk bizonyítására. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók. /…idézet a Képírás c. könyvből./ www.eifert.hu

Téma: Aktfotográfia. Baricz Kati, Szebeni András, Eifert János, Lábady István és Thommy S. Mardo képeivel, Black&White, XIV. évf. 2012/2. szám

Kiadja a Soltész Reklám, Lapalapító – szerkesztő: Soltész Rezső, Művészeti vezető: Kondákor László, Szerkesztőség: 1034 Budapest, Bécsi út 141-143. – Tel/fax: 453-1040 – fotovideo@solteszreklam.hu – Nyomda: Pharma Press Kft. 1037 Bp. Vörösvári út 119-121. ISSN: 1419-5291

Fekete György életműve az Iparművészetiben, Kultúra.hu, 2012. szeptember 29.
(Forrás: MTI)
(Fotó: eifert.hu)

Egy arc a címlapon: Valovics Mihály munkásőr  a Lobogó, 1977. február 17. XIX. évfolyam, 7. számának borítóján

  Lobogó, 1977. február 17. XIX. évfolyam, 7. szám, Ára: 4 forint (Címlapfotó: Eifert János)

Ma 187 e-mail érkezett a forgalmasabb címemre (eifertjanos@ t-online.hu), köztük néhány érdekes, vagy fontos: (Magyar Politika) Ordas nagy hazugság; Fotópályázat, Csege Klotild; (naturArt) Ritkán látható légköri jelenséget fényképezett egy magyar fotós; Felkérés a Képíró-képolvasó workshopra, Baki László, mai Manó Ház; Németh József meghívó, Magyar Fotóművészek Szövetsége, Pályázati felhívás!!! MAOE titkárság; 4th International Portfolio Review in Vienna, 23./24.11.2012; és köztük Valovics Bernadett levele….

• From: Bernadett Valovics
• Sent: Thursday, September 06, 2012 9:47 PM
• To: eifertjanos@t-online.hu
• Subject: Lobogo hetilap

Kedves Eifert Janos

Egy nagykeresel fordulok onhoz. A Lobogo hetilap 1977. Februar 17-i kiadasanak a front oldalan az en nagyapam Valovics Mihaly fenykepe van amit on keszitett. Sajnos nem volt alkalmam ot meg ismerni mert 1978 Majus 5-ke korul elhunyt es en 1978 Augusztus 6-an szulettem. mint latja az eredeti ujsag nekem meg van de en eszt az ulysagot kerestem az internetten de sajnos az elotte es az utana keszult Lobogo ujsagok kepe volt fent csak. Gondolom en hogy valami politikai ok lehetett hogy eszt a kiadast nem mutatjak sehol. Tudomhogy nagyon regen keszult ez a fotode ha megis lenne valami digitalis formalya onnek vagy valami emleke amit meg osztanna velem nagyon sokat jelentene a szamomra. Amiota elek csak aszt hallom hogy olyan vagyok mint a nagy apam. Jo lenne tudni rola tobbett.

Elore is koszonom

Valovics Bernadett