János Eifert - Photographer

Archive for augusztus, 2017

SÁNDOR GYÖRGY, humoralista az Egyetemi Színpadon, Budapest, 1969. március 31.

 1969. március 31-én fényképeztem Sándor György szerzői estjét az Egyetemi Színpadon.

Ki is ez a magyar humor fura fazonja, ez a Sándor György, Sándorgyuri, humorista, moralista, ahogy ő összevonta: humoralista? Az idősebbek önálló előadóestjeiről emlékezhetnek rá, a kevésbé idősebbek tv-s szerepléseiről, jellemzően, ismertebb nevén a Burda jelenetről, ahol kötésminta alapján próbálta útba igazíttatni magát a Blaha Lujza téri aluljáróban. A fiatalok szinte sehogy.

Sándor-György az Egyetemi Színpadon, 1969. (Photo: Eifert János) Photo: Eifert János

Sándor György 1938. április 4-én született, a sors furcsa fintoraként. (Már hogy ezen a napon. És hogy ő.) Zsidó család sarjaként. Apjának 1942-ben munkaszolgálatra kellett bevonulnia, soha nem tért vissza, valószínűleg Voronyezs környékén halt meg.

 

Vonzódott a színjátszáshoz, középiskolai szinten már szavalóversenyt nyert, ami azért is érdekes, mivel veleszületetten hebeg. Kivéve, ha szaval, előad vagy énekel. A gimnázium harmadik évében, 1957-ben Kaposvárra megy (szökik) az ottani színházba játszani. 1958-ban felveszik a Színművészeti Főiskolára, 1959-ben kirúgják. Elmegy az egri Gárdonyi Géza Színházba bútorosnak, állítása szerint azért, hogy alulról kezdve felfelé járja végig és tanulja meg a szakmát. Szinetár Miklós, volt osztályfőnöke aztán 1960-ban átszerződteti a Petőfi Színházba, majd 1963-ban átmegy a Thália Színházba, ahol kisegítő, öltöztető, segédszínész és jelenség.

 

Első előadóestje szerinte 1965-ben, a Wikipédia szerint 1964-ben volt, de mindenképp az Egyetemi Színpadon „Emlékszem még nagyanyámra” címmel. (Ebből lett később kibővítve az „Én egy an(alfa)béta vagyok” című, hivatalosan is első műsora.) Innentől kezdve lett Sándorgyuri, aki, ha egy kifejezésen lehet egyet tekerni, akkor teker kettőt. A szópantomim Mórickája, akinek mindenről eszébe jut ugyanannak az ellenkezője. Az elmúlt 40 évben legalább 13 önálló műsoros estje futott viszonylag rendszeresen (Én egy an(alfa)béta vagyok, Bokszkesztyű és rózsa, Nézeteltérítés, Egyvégtére két vágta, Lyukasóra, Horog, Hintőpor, Micimackómédia, Máglyarakás, Fakitermelés, A legvidámabb barakk, Több őrült naplója, A Semmittudás Egyeteme). Olyankor is idézzük (sőt, egyre inkább) mikor nem tudjuk, hogy őt idézzük.

 

“Kitüntetést visszautasítani udvariatlanság, már eleve úgy kell élni, hogy ne érdemeljük ki” – fogalmazott  Bernard Shaw-t idézve Sándor György “humoralista”, aki rendhagyó, a magyar kulturális életben egyedülálló, sajátos stílusú, sokszínű intellektuális humorral átszőtt előadóművészete, sokoldalú művészi pályafutása elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat 2011. március 14-én a Parlamentben.

Eifert János: Vágta – Szentendre, 1969. március 15.

1970-Vágta

Eifert János: Vágta (Szentendre, 1969. március 15.)

A felvétel Szentendrén, Moldrich Pál házának kertjében, illetve a kenelben készült. Moldrich Pálról és díjnyertes kuvaszairól később is készítettem felvételeket (Budapesten, a Nemzetközi CACIB Kutyakiállításon). A díjnyertes felvételen ifj. Moldrich Pál látható (elmosódottan) két kuvasszal vágtatva.

Felvételi adatok: Flexaret 6×6-os fényképezőgép, ORWO NP 20 fekete-gehér negatív. Viszonylag hosszabb zársebességgel (1/8 vagy 1/4 sec) kísértem a vágtató csapatot, és az egyik kutya csettintésemre kapta fejét a gép irányába, ezért éles (emlékeztető a fizikából: ellentétes, de azonos nagyságú vektorok eredője nulla).

A negatívot 1985. április 11-én a Fotóművészeti Galériának átadtam. Az eredeti negatívról, általam készített fekete-fehér – szignált, sorszámozott – nagyításokat a Fotóművészeti Galéria árúsította. Sikeres kép volt. A negatív a Galéria megszűnését követően – az egyik munkatárs jóvoltából – került vissza hozzám.

A negatív-tartó tasakon tévesen szerepel az évszám.