János Eifert - Photographer

Archive for March, 1971

Kalocsay Kálmán, infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő. Budapest, 1971. március

Kalocsay-Kálmán-professzor-1971 Kalocsay Kálmán munka közben. (Eifert János felvétele)

A Hungaro Vivo c. eszperantó lap számára, Gergely Mihály főszerkesztő felkérésére  fényképeztem Kalocsay Kálmánt. A róla készült portré a címlapra került.

Kalocsay Kálmán (1891. október 6. – 1976. február 27.), infektológus orvos, eszperantó költő, műfordító, szerkesztő

Élete
Abaújszántón született dr. Kalocsay Kálmán járásbíró és Panda Jolán gyermekeként. Még nem volt kétéves, amikor édesanyja fiatalon, 26 éves korában meghalt. Az édesapa 1895-ben ismét megnősült, de az új feleség az anyai szeretetet nem tudta pótolni.

Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte. Nem volt eminens tanuló, de intelligenciája, már ekkor megmutatkozó költői hajlama, szuggesztív egyénisége révén kiemelkedett társai közül. A budapesti Pázmány Péter Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, melyet az 1914-ben kitört I. világháború szakított félbe. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, de az ágyúdörgés közepette is folytatta orvosi és nyelvi tanulmányait, sikeresen tette le szigorlatait és 1916 májusában megkapta orvosi diplomáját.

1920-tól 1966-ig nyugdíjba vonulásáig infektológusként egyazon munkahelyen, a Szent László Kórházban dolgozott. 1926-ban adjunktusi kinevezést kapott. 1929-ben a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán egyetemi magántanári képesítést szerzett a Járványos betegségek klinikája tárgykörben. 1952-ben elnyerte az Orvostudományok kandidátusa, majd 1958-ban az Orvostudományok doktora tudományos fokozatot, 1963 címzetes egyetemi tanári címet kapott. Mint tudományos kutató és szakíró szerzett nagy elismerést és kapott számos kitüntetést. A humanista érzelmű doktor Kalocsay orvosi működése során soha nem fogadott el hálapénzt, nem akart az emberi szenvedésekből meggazdagodni. Kalocsay 1929-ben megnősült. Felesége Vangel Margit elvált asszony volt egy kilencéves kislánnyal, akiről példásan gondoskodott, de nem fogadta örökbe. Saját gyermeke nem volt, féltestvéreivel sem tartott szoros kapcsolatot.

1911-ben egy miskolci könyvüzlet kirakatában meglátott eszperantó könyvet megvásárolva barátjával tanulni kezdte a nyelvet, 1913-ban már ők tanították a nyelvet.

Költői tevékenységét még gimnazista korában magyar versekkel kezde. Három verse meg is jelent az akkori rangos irodalmi folyóiratban a Nyugat-ban. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg Mondo kaj Koro (Világ és szív) címmel. Az 1931-ben megjelent Streĉita Kordo (Feszített húr) c. verskötetét a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Ő dolgozta ki az addig hiányzó eszperantó verstant, melynek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangú lett a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez maga komponált zenét. Versei közül többet nemzeti nyelvekre (angol, cseh, finn, francia, gall, holland, katalán, kínai, lengyel, magyar, román, orosz, svéd, vietnami) is lefordítottak. Kalocsay verseiben megszólaltat minden emberi érzést: az örömet, a fájdalmat, a bizakodást, a reménytelenséget, a szerelmet vagy egy filozófiai gondolatot a legfinomabb árnyalattal elevenítette meg, kihasználva az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét.

Irodalmi munkásságban fő feladatának a műfordítást, főként a költészet tolmácsolását tekintette. Első nagyobb fordítói vállalkozása Petőfi Sándor János vitéze volt. Ennek nyomán készült a kínai nyelvű átültetés 1931-ben és újra fordítva 1997-ben. Legnagyobb fordítói sikerét Madách Imre Az ember tragédiája átültetésével érte el (1924, 1965). Az 1933-ban megjelent Hungara antologio-ban mutatja be líránk legjavát. Az 1970-ben megjelent Libero kaj Amo (Szabadság és szerelem) c. kötetben Petőfi válogatott költeményeit ismerheti meg a világ közös nyelvet beszélő közönsége.

A magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért a Magyar PEN Club 1970-ben emlékéremmel tüntette ki.

Fordításainak jelentékeny része a világirodalomból válogatott átültetés. Goethe a Római elégiák, Baudelaire A romlás virágai. Heine Románcok, Dante Pokol fordítása, Shakespeare három műve: Lear király, Szentivánéji álom, A vihar felkeltik a nem eszperantista irodalmárok figyelmét is. Az 1981-ben megjelent posztumusz kötete, a 30 nyelvből fordított Tutmonda Sonoro (Zengő nagyvilág) c. világirodalmi antológia meggyőző bizonyítéka a nemzetközi nyelv gazdag kifejező erejének, tolmácsolójuk tehetségének.

Alkotói munkásságában nyelvészeti tanulmányai és könyvei igen jelentősek. A Lingvo, stilo, formo (Nyelv, stílus, forma), a Parnasa gvidlibro (Parnasszusi kalauz) és a francia Waringhiennel közösen szerkesztett Plena Gramatiko de Esperanto (Az eszperantó teljes nyelvtana), nélkülözhetetlen tankönyvek. Az 1975-ben megjelent, Csiszár Ada szerzőtárssal közösen összeállított Domfabriko (Házgyár) c. 6000 magyar-eszperantó kifejezést tartalmazó frazeologiai gyűjtemény a nyelv művelőinek értékes, egyedülló kézikönyve.

Több könyv lektora, szerkesztője, és az 1922-ben alapított eszperantó nyelvű irodalmi és művészeti folyóirat a Literatura Mondo főszerkesztője, szellemi irányítója volt. A folyóirat az eszperantó irodalomban hasonló szerepet töltött be, mint a magyar irodalomban a Nyugat c. folyóirat.

Kalocsay Kálmán 1976-ban, 84 éves korában halt meg. Már életében az eszperantó kultúra élő klasszikusnak tartották, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében. Műveinek gondozását dokumentátori szakértelemmel és gondossággal Csiszár Ada végezte 1966-tól 2007-ben bekövetkezett haláláig.

 Művei
Eredeti verseskötetei

Dek elektitaj poemoj (Tíz válogatott vers a Strecita Kordo-ból), 1976
Dissemitaj floroj (Szétszórt virágmagok) Budapest, 2005
Izolo (Elszigetelés) 1977
La dekdu noktoj de satano (A sátán tizenkét éjszakája) 1990
Mondo kaj Koro (Világ és szív) 1921
Rimportretoj (Rímportrék) 1934
Streĉita Kordo (Felhangolt húr) 1931, 1978
Sekretaj Sonetoj (Titkos szonettek) 1932, 1989
Versojn oni ne aĉetas (A verseknek nincs keletje) 1992
Fordított művek

Arthistorio (Hekler: Műtörténet), próza 1934
Du kokcineloj (Gárdonyi Géza: Két Katica), próza, 1923
Eterna Bukedo (Örök csokor) – költészeti antologia 1931
Ezopa saĝo (Ezópuszi bölcsesség) 1956, 1978
Hungara Antologio (Magyar antológia) 1933, 1983;
Infero (Dante: Pokol), 1933, 1979
Johano la Brava (Petőfi Sándor: János vitéz), 1923, 1948, 1984, képregény 2001
Kantanta kamparo (Éneklő mező – népdalok), 1922
Kantoj kaj Romancoj (Heine: Dalok és románcok) Waringhien-nel közösen, 1969
La Floroj de l’Malbono (Baudelaire: A rossz virágai) (közös fordítás), 1957
La Tempesto (Shakespeare: A vihar), 1970.
La Taglibro (Goethe: A napló), 1984
La Tragedio de l’Homo (Madách: Az ember tragédiája), 1924 (átdolgozva: 1965), CD-n: 1999
Libero kaj Amo (Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem), 1970
Morgaŭ matene (Karinthy Frigyes: Holnap reggel), próza, 1923
Ni kantu! (Énekeljünk) 1928, 2000
Reĝo Lear (Shakespeare: Lear király), 1966
Romaj Elegioj, La Taglibro (Goethe: Római elégiák, A napló), 1932;
Rozinjo (Török Gyula: Rozika) – színdarab 1938, 1977
Somermeznokta Sonĝo (Shakespeare: Szentivánéji álom), 1967
Tutmonda Sonoro (Zengő nagyvilág, 30 nyelvről fordított antológia két kötetben) 1981
Vivo de Arnaldo (Mussolini: Arold élete) – próza 1934
Szerkesztés

Dekdu Poetoj (Tizenkét költő) 1934
Naŭ poetoj (Kilenc költő) 1938, 1989
Nyelvészeti és prózai művek

8000 frazeologiaj esprimoj (8000 frazeológiai kifejezés, Csiszár Adával közösen) 2003
Dek prelegoj (Tíz előadás) 1985
Diino Hertha (Hertha istennő)1992
Domfabriko (Házgyár, 6000 kifejezés magyar-eszperantó, Csiszár Adával közösen) 1975
Eszperantó nyelvtan – 1948
Kiel verki kaj traduki (Hogyan kell írni és fordítani) – 1979
La gramatika karaktero de esperantaj radikoj (Az eszperantó szógyökök nyelvtani jellemzője) – 1938, 1980
Lingvo Stilo Formo, (Nyelv stílus forma) tanulmány 1931, 1963, 1970
Parnasa Gvidlibro, (Parnasszusi útmutató, Waringhien-nel közösen) 1932, 1968, 1984
Plena gramatiko, (Teljes nyelvtan, mondattan és szóképzés rész) 1935, 1938, 1958-1964
Rendszeres eszperantó nyelvtan 1966, 1968, 2004
Selektitaj leteroj (Válogatott levelek) Budapest, 2006
Sendemandaj respondoj (Kérdezetlen válaszok) Sezonoj 1992
Vojaĝo inter la tempoj, (Utazás az idők között) nyelvészet, Stafeto 1966;
Más nyelvre fordított művek

Ezopa saĝo (Ezópuszi bölcsesség) kínaiul 1980
En nacia vesto (Nemzeti köntösben) 19 nyelven, Budapest 2004
Johano la Brava (János vitéz) kínai-eszperató párhuzamos 1997
Róla szóló irodalom

In Memoriam Kalocsay Kálmán – (magyarul) Csiszár Ada, Budapest, 1994
Omaĝe al Kálmán Kalocsay (Hódolat Kalocsay Kálmánnak) 1 – 9 kötet, (eszperantóul) Csiszár Ada, Budapest, 1998 – 2006