János Eifert - Photographer

Archive for április, 1976

“… minden nap siker ez az Eifert-bemutató…” T.A.: Két egerszegi fotókiállításról. Zalai Hírlap, 1976. április 17.

1976.04.17.-Zalai-HírlapKét egerszegi fotókiállításról

 Örvendetesen sokirányú amatőrfotós tevékenység szín-tere az utóbbi években Zalaegerszeg, nem utolsó sorban a megyeszékhelyen lábható fotókiállítások száma gyarapodik jelentékenyen. Ezekben a napokban például Eifert János fővárosi és Horváth Ferenc egerszegi fotós önálló bemutatkozásait tekinthetik meg az érdeklődők.

Eifert János — hadd bocsássuk előre — egyike a hazai fotókiállítások legszorgalmasabb szereplőinek, s hogy e bemutatók rendezői kötelességüknek tartják rendre meghívni, az utal alkotásai rangjára is. A megyében és Zalaegerszegen minden országos jelentőségű fotókiállítás résztvevője immár évek óta. A kollektív bemutatók után ezúttal egy rég várt, önálló kiállítást hozott Egerszegre, s tematikus, Tánc című bemutatóját a VII. Zalai Kamaratánc Fesztivál alkalmából nyitották meg az MMK báltermében.

Az ünnepi aktus óta minden nap siker ez az Eifert-bemutató, s fotóinak szereplői, a néptáncosok után a nagyközönség is érdeklődéssel látogatja a kiállítást. Eifert nagyméretű képei látszatra látványosságukkal, technikai bravúrjaikkal tűnnek ki, ezen túl azonban lényegesebb dolgokról van szó e sikerben. Eifert érti a mesterségét, tökéletesen tisztában van a fotózás műhelytitkaival, s így biztos kézzel és művészi szinten képes megjeleníteni témáit. A tánc nála nemcsak művészi teljesítmény, emberi öröm és látványos képi lehetőség, hanem nemes önkifejezési lehetőség, aminek legbelsőbb emberi jegyeit — mondhatnánk úgy is: karakterét — igyekszik kivetíteni fotóira.

A helybeli fotósok ismert alakja Horváth Ferenc, — akit a fotósélet egyik fő szervezőjének is ismernek — az ifjúsági és Úttörőház földszinti ki állítási csarnokában rendezett most egy sokfelé tájékozódó bemutatót. Üdítő változatosság jellemzi a képeit, például látunk lírai zsánerokat, mozgalmas nagyvárosi fotókat, az új és a régi kontrasztjára épülő kompozíciókat, de a néptánc intim vagy feszült pillanatait is ellesi, csakúgy, mint Zalaegerszeg egymást ma már oly gyorsan követő változásait. Gazdag témakört jelent Horváth Ferenc számára is a zalai műemlékek sora, elsőben is a skanzen, amelyet újabban szinte megszállnak a fotósok.

E kiállító azonban nem furcsaságok, jól tálalható érdekességek után kutat a népi építészet rekvizitumai között. Nagy mesterségbeli tudással készült skanzen-fotói szinte kiabálva vallanak arról, hogy e fotós azt a világot akarja megidézni, amelyben valaha éltek és szolgáltak az ősi eszközök.

S ez a humánum maid minden képére jellemző. És egyúttal garancia is a tehetséges fotós továbblépéséhez.

T. A.

 

(Zalai Hírlap, 1976. április 17.)