Archive for July, 1985
Helikopterrel Manhattan fölött. New York, NY, USA, 1985. július 24.
Helikopterrel Manhattan fölött. New York, NY, USA, 1985. július 24.
A Corvina Kiadóval szerződést kötöttem egy New York fotóalbum elkészítésére. Az Amerikai Tájékoztatási Hivatal segítségével látok neki a munkához. Most éppen helikopterrel indulok neki fényképezni…
Délután három óra. World Trade Center One, az információs pultnál, Michelle Maiser-nél jelentkezem a fölszállásra, Zsenivel és Bódy Magdi tart velem. A tetőteraszról indul a helikopter, Manhattan fölé szállunk. Irányítom a pilótát, Magdi segít a tolmácsolásban. Az idő megfelelő, de nincs igazán szép felhőzet. Térkép e táj… Radnóti sorai jutnak eszembe, miközben a folyók, hidak, felhőkarcolók felett repülünk. Ebből a magasságból jól látható, hogy Manhattan egy nagy sziget, amelyet Nyugatról a Hudson folyó, északról a Harlem folyó, keletről az East River (Keleti folyó), délről az Atlanti-óceán (azon belül a Felső-New York-i öböl) fogja közre. A Harlem és az East River voltaképpen a Hudson folyó mellékága, de önálló nevet viselnek. A kerülethez tartozik a Roosevelt Island és a Belmont Island (az East River-en) és a szárazföld egy darabja, a Marble Hill is. Érdekesség, hogy a Marble Hill eredetileg Manhattan-nel alkotott egybefüggő területet, de a Harlem River jobb hajózhatósága érdekében azt kiásták, összekötve az East River-rel, míg a Marble Hill-t a szárazföldtől (Bronx-tól) addig elválasztó természetes csatornát feltöltötték.
Tulajdonképpen Manhattan-hez tartozik az Ellis Island és a Szabadság-szobornak helyt adó Liberty Island is, de ezek a kis szigetek hivatalosan Szövetségi Területnek számítanak, így nem tartoznak New York államhoz.
Manhattan neve egyszerre jelenti Manhattan szigetét és a rajta elterülő Manhattan kerületet, ami New York öt kerületének egyike. Közigazgatásilag ez New York megye (County) is egyben. Másfél millióan élnek itt, területe mindössze 85 km², messze az ország legsűrűbben lakott megyéje.
Manhattan számos kisebb kerületre, szomszédságra oszlik. Közigazgatásilag 12 körzet van, de ezeknek csak adminisztratív jelentősége van. A három alapvető rész a Downtown (déli), a Midtown (középső) és az Uptown (északi rész), a Downtown nagyjából a Houston Street-től délre, az Uptown az 59. utcától a 110. utcáig (a Central Park déli oldalától az északi oldaláig) tart. A Houston és az 59. utca közti terület a Midtown, a 110. utcától északra található Harlem. A legészakibb utca a 219., a Fifth Avenue a 149. utcánál ér véget, ettől felfelé már csak nyugati utcaszámok vannak és itt is igaz, hogy a keskenyedő terület miatt sok helyen felbomlik az egységes rács-szerkezet.
Eifert János felvételei
A sziget déli csücske Lower Manhattan vagy más néven a Financial District és a Battery Park, feljebb nyugaton a Tribeca (Triangle below Canal St), középen a SoHo (South of Houston St.), keleten a Lower East Side található. Ugyancsak a középső keleti részhez tartozik a Chinatown és a Little Italy nevű rész. A Downtown felső része keresztben a Greenwich Village. A Midtown alsó keleti részei a Meatpacker District, feljebb Chelsea, középső-keleti része Gramercy vagy más néven Flatiron (Vasaló) District, a már említett, itt található Vasaló-ház miatt. Még feljebb nyugaton a Hell’s Kitchen, beljebb a Garment Ditrict, keleten a Murray Hill, majd nyugaton a 6. és 7. sugárút és a Broadway találkozásának környéke a Theatre Ditrict. A Hetedik és a Broadway kereszteződése a 41-42-43. utca magasságában a város igazi közepe, a Times Square. A Central Park nyugati oldala az Upper West Side, keleti oldala az Upper East Side, itt található az Ötödik sugárúton (a Central park keleti oldalán) a Museum Mile, az a mintegy egy mérföldes rész, ahol a város több jelentős múzeuma is található (Metropolitan, MoMa, Guggenheim, Whitney stb.)
Jelentős számú magyar bevándorló lakott egykor a Lower East Side-on (sok egyéb más bevándorló mellett) valamint az Upper East Side keleti részén, a Harmadik sugárút és az East River között, a 86. utca magasságában (Yorktown). Mára azonban ezek az egybefüggő közösségek felbomlottak, így nincs olyan terület, amire jóindulattal rá lehetne mondani, hogy magyar negyed.
A BALMAZÚJVÁROSI FOTÓMŰVÉSZ ALKOTÓHÁZ X. JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSA 1975 – 1985. Balmazújvárosi Veres Péter Művelődési Központ, 1985. július 21 – augusztus 21.
Megnyitotta: Dr. Gyarmati Kálmán, A Megyei Tanács elnökhelyettese
AZ ALKOTÓHÁZ MUNKÁJÁBAN RÉSZTVEVŐ MŰVÉSZEK 1975-1985-IG: APÁTI-TÓTH SÁNDOR, CEGLÉD; BENKŐ IMRE Balázs Béla-díjas, BUDAPEST; GEORG DUWE, NDK, QUEDLINBURG; EIFERT JÁNOS, BUDAPEST; FEJÉR GÁBOR, BUDAPEST; GEDEON PÉTER, BUDAPEST; + HARKÁCSI JÓZSEF, KAZINCBARCIKA; HORVÁTH PÉTER, BUDAPEST; ILKU JÁNOS, BUDAPEST; KATONA ISTVÁN, BUDAPEST; KOVÁCS TAMÁS, Balázs Béla-díjas, BUDAPEST; KOZÁK ALBERT, BUDAPEST; KUNKOVÁCS LÁSZLÓ, BUDAPEST; PETER JÜRGEN MEUSEL, NDK, QUEDLINBURG; MOLNÁR EDIT, Érdemes művész, BUDAPEST; NAGYGYÖRGY SÁNDOR, Balázs Béla-díjas, BUDAPEST; ROMUALDAS POZERSKIS LITVÁNIA, KAUNAS; VIRGILIJUS SONTA, LITVÁNIA, KAUNAS; DR. SZÁSZ JÁNOS, PÉCS; TIMÁR PÉTER, BUDAPEST; URBÁN TAMÁS, Balázs Béla-díjas, BUDAPEST; VENCSELLEI ISTVÁN, DEBRECEN. Művészeti vezető: Vencsellei István
1943-ban születtem Hódmezővásárhelyen. Ez a város formált 17 éves koromig, meghatározván kapcsolatrendszeremet az emberekkel és a természettel, a technikával és a művészetekkel. 1960 és 1977 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese tánckarának tagjaként sokat turnéztam, bejárva nemcsak a hazai tájakat, de 18 külföldi országba is eljutva. A sok élmény, tapasztalat, megszerzett tudás mind beépült fotográfiai tevékenységembe. A fényképezéssel autodidakta módon kezdtem foglalkozni, a későbbiekben ez életemet alapvetően meghatározta, újabb és újabb tanulásra, kísérletezésre sarkallva. 1968 óta állítok ki rendszeresen, veszek részt hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon. Akik fontosnak tartják a szám-adatokat, azoknak elmondom, hogy 180 alkalommal 650 alkotással vettem részt csoportos kiállításokon, 110 díjat, elismerést kaptam. 20 önálló kiállításomat 51 másodbemutató követte.
Az ember és természet, az élet mozgásai, a tánc mindig is visszatérő motívumaim lesznek. 1978 óta hivatásos fotóriporterként tevékenykedem, hosszabb ideje a BÚVÁR című környezet- és természetvédelmi folyóiratnál. Az alkalmazott fotográfia egyéb területein is otthonosan mozgok, de a legfontosabb, legszuverénebb kifejezési formám a kiállítás. Feleségemmel, munkatársammal, Jung Zsenivel 1983 óta rendezünk közös kiállításokat, a „Fák és nimfák” szegedi bemutatóját például több hazai és külföldi másodbemutató követte, legutóbb Kanadában és az USA-ban.
A Magyar Fotóművészek Szövetségének 1971-től, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának 1979-től, a Magyar Reklámszövetségnek pedig 1980-tól vagyok tagja.
Eifert János, 1118 Budapest, Ménesi u. 65.
Eifert János: Visszapergetett idő (Hortobágy) – részlet a sorozatból
Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.
Látogatás Kepes Györgynél. Cape Cod, Massachusetts, USA, 1985. július 20.
Jung Zsenivel Bostonból érkezünk Kepes Györgyhöz, látogatóba. Demjén Gábor és Hidvégi Éva barátaim szervezték meg a találkozót, ami rendkívüli élmény volt.
Az elviselhetetlen nyári hőségben hűsítő teával fogadott bennünket, a fodormentalevélre, amelyen áttűzött a nap, élénken emlékszem ma is. A kis tóban, háza mellett, megmártózhattunk, meztelenül. Különös, hogy a látogatás pillanatai, mint képek, képsorok egy filmben a mai napig élénken megmaradtak bennem: rokonszenves arc, fáradt és mégis élénk tekintet… a hideg tea, fodormenta levéllel… a tóban fodrozódnak a hullámok… beszélgetés a teraszon… a látás nyelve, a világ új képe jut eszembe… figyelmesen nézi képeinket, megbecsülő véleményét megfontoltan, komolyan mondja el… keze finom ívet rajzol a térbe, képpé változik, fényképezőgép nélküli képpé, mint egy fotogram… a New York-i kiállításunk meghívóját tiszteletből átadom neki… búcsúzunk… utolsó mondata: „Ha hazamentek, csókoljátok meg Magyarországot!” Képsor elhalványul…
De hát ki is ez a Kepes, aki 1906-ban született a magyarországi Selypen?
A Képzőművészeti Főiskolán 1924 – 1929 Csók István tanítványa volt. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol megismerkedett a Moholy-Nagy környezetében megforduló Bauhaus eszméket hirdető művészekkel.
Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Akikkel együtt dolgozott Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket festett, fém szobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban.
1935-től 1937-ig a fény és árnyék hatásaival ismerkedett, fotogramokat készített. 1937-ben Chicago-ba költözött, ahol Moholy Nagy Tervező Intézetének, Fény-Szín részlegét vezette. A Chicagoi éveket 1944-ben foglalta össze a Language of Vision (A látás nyelve) című munkájában. 1946-ban a vizuális tervezés professzora lett az amerikai Cambridge-i MIT(Massachusetts Institute of Technology) Építőművészeti és Tervezői karán. A MIT–es évek alatt tudományos és művészeti kapcsolatait a következő nevekkel lehet illusztrálni: Norbert Weiner, Buckminster Fuller, Rudolf Arheim, Marcel Breuer, Charles Eames, Erik Erikson, Walter Gropius és Jerome Wiesner.
1965-66 között kiadta a Vision and Value c. művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához. 1966-ban indítványozta a szoros együttműködést a művészek és tervezők között, akik együtt dolgoznának az építőművészetben, városrendezésben, instrumentális alkotások létrehozásában. 1967 őszén Cambridge-ben megnyílt a Center For Advanced Visual Studies (a Haladó Vizuális Tudományok Központja), ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig Kepes volt az igazgató.
1978-ban és 1979-ben jelentek meg magyarul A látás nyelve és A világ új képe a művészetben és a tudományban című munkái. Az 1980 utáni években kezdődnek meg hazai kiállításai.
1991-ben adományozta Eger városának több, mint 200 alkotását. Hagyatékának ez a jelentős része Egerben, a Vitkovics Házban állandó kiállításon látogatható, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok.
Kepes György: A bostoni kikötő komplex ökológiai fénykörnyezetének terve, 1964 – 1965 / György Kepes: Plan of the complex ecological ligth environment for the Boston Harbor, 1964-1965.