János Eifert - Photographer

Archive for August, 1986

Mészáros István: Fotóművésztábor a természet ölén. Fényképek az asztalon, viták az éjszakában – Észak-Magyarország, Miskolc, 1986. augusztus 2.

Észak-Magyarország-1986.08.02

Fotóművésztábor a természet ölén

Fényképek az asztalon, viták az éjszakában

Legelsőül talán a kezdetről: az elmúlt esztendőben gyűltek egybe először az ország minden tájáról Bánkúton a fotózás iránt érdeklődők, mintegy huszonöten.
Pontosabban fogalmazva azok, akik művészi “injekcióval” beoltottak. Idén – az előző évi munkát, folyamatot meghosszabbíva – másodszor. A helyszín: az Aggteleki Nemzeti Park területén, Jósvafőtől nem messze, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Karsztvízkutató Állomásának épülete és a környezetében felvert sátrak.
Két fotóművész – Eifert János és Jung Zseni – irányításával dolgoznak itt július 26-tól augusztus 3-ig. S nemcsak itt – bárha a munkákról folyó éjszakába nyúló vitáknak, beszélgetéseknek ez a bázisa – de csodálatos nemzeti park területén. Kutatva, s megörökítve annak olyan részleteit, melyeken a táj csodáit, a manapság egyre kevesebb helyen fellelhető érintetlen természeti környezet szépségeit prezentálják. A majd’ húszezer hektáros park gyönyörűségeinek kicsinyke szeletével mi is megismerkedhetünk, amikor Borkúti Máriát, a tábor szervező intézménye, a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház munkatársát követve a fotóművész tábor helyszínére gyalogoltunk.
Megérkezve Eifert János, Jung Zseni és néhány táborlakó készséggel számolt be az itt folyó munkáról, a maguk elé kitűzött célokról, a tábor életéről.
– Tavaly a jól sikerült kiállítás után elhatároztuk: még igényesebben fogunk dolgozni – mondja Eifert János.  – Célunk: a magasabb szintű fényképezés. Némi csalódás ért bennünket, ugyanis a tábor résztvevőinek összetétele elég vegyes. Van, akinek egészen alapvető dolgokat kellene megtanítani, vannak viszont, akik már igen magas művészi szinten műveik a fényképezést. Ez utóbbiak között kell megemlíteni Nagy Péter győri, Wágner Ferenc soproni, Vécsi Attila martonvásárhelyi fotósok nevét.
– Időben meg az elején vagyunk, így a hangulatot még nem nagyon lehet lemérni – szól Jung Zseni -, most egy modellel dolgozunk, igaz, eredetileg három modellt ígértek. Mivel az aktfotózás iránt a legnagyobb az igény, így némi elégedetlenség tapasztalható a fotósok körében. Meg kell említeni a látásmódot is, vagyis aki még nem tud fotografálni, az nehezen tudja megtalálni a témát. A modell a kapaszkodó nekik.
Bizonnyal ezekről is szó esett, esik azokon az esti beszélgetéseken, melyeken mindig terítékre kerül egy-egy táborlakó munkája. Itt aztán kritikát mondanak egymás munkáiról, kiemelve az erényeket, élesen bírálva a gyengébb teljesítményeket.
Eifert János:
– Ezek a viták sokszor a sértődésig is eljutnak.  De ha valaki megérti a segítő szándékot, s le tudja küzdeni saját hibáit, sok öröm fogja érni a későbbiekben. Egyébként ma este „Wágner-est” lesz. Vagyis a soproni Wágner Ferenc teszi asztalra képeit.
– Hogyan telik el egy napjuk?
A reggeli után kocsival kimegyünk a helyszínekre. Itt kijelölt pontokon fotózunk – mondja Lehoczki Alfréd, aki Miskolcról érkezett.
– Nem csupán egyéni munkát végzünk, hanem kisebb csoportokban közösen dolgozunk – kapcsolódik a beszélgetésbe a Budapestről érkezett Némethy Géza.
Abban, hogy hova érdemes elmenni fotózni, Kiss Ernő, az Aggteleki Nemzeti Park idegenforgalmi felügyelője segít. Annál is inkább, mert a tábor vállalta egy diaporáma-sorozat elkészítését a nemzeti parkról, a nemzeti parknak. Ami – ha a park területét, természeti gazdagságát nézzük – nem is olyan egyszerű. Erről Kiss Ernő beszélt:
– Szerintem kevés ez a nyolc és fél nap egy ilyen táborhoz. Hallatlanul gazdag szépségekben ez a vidék. Hadd mondjam el, hogy a nemzeti park nem csupán természetvédelmi szerepet lát el, de kulturális intézményként is kíván működni. Ez a tábor része e tevékenységünknek, ami nekem szívügyem is…
Beszélgetésünk további részében nagyon fontos téma felé kanyarodunk: a környezetvédelem és annak aktualitása kerül középpontba. És az, hogy a fotóművész mit tesz, tehet ezen a téren.
Eifert János szerint:
 – Van egy mozgalom, hogy a gyárak, a szennyező források környezetromboló hatását a képeken visszaadjuk, a károkat érzékeltessük. Láng István, az MTA főtitkára fogalmazta meg: „A környezetvédelem célja a természeti és társadalmi környezet harmóniájának hosszú időre való megőrzése, s ez elképzelhetetlen a tudomány és a társadalom együttműködése nélkül”. E téren a fotóművészek sokat tesznek, mert fényképeiken megmutatják a létező világ és egy másik, a kívánatos világ közti különbséget.
A táborban a résztvevők foglalkozása széles skálán mozog: a mozdonyvezetőtől a radiológuson keresztül a repülőgép-pilótáig számtalan foglalkozás képviselteti magát. Többen közülük már az elmúlt évben is a táborban tevékenykedtek.
– Mik a jövő évi táborral kapcsolatos elképzelések?
– A tervek szerint jövőre a Bükkben teremtenénk meg a táborozás feltételeit – mondja Borkúti Mária.
– Szeretnénk nemzetközivé bővíteni a fotóművész-tábort. Az idei anyagból kiállítást rendezünk január eleién a Miskolci Galériában, majd ez az anyag vándorol tovább az országban.
Beszélgetésünk után megtekintettük az elmúlt év terméseiből rögtönzött szabadtéri kiállítást. Ezt követően elköszöntünk, s ismét megcsodáltuk, gondolatban „lefényképeztük” az elénk tárulkozó tájat…
 
Mészáros István

Fotó: Laczó József