János Eifert - Photographer

Archive for november, 1987

Bruck an der Leitha és Wien, 1987. november 29.

1987.11.29.naptárlap

Bruck an der Leitha, Wien, 1987. november 29.

Tizenegyig alszunk, majd kicsit sétálunk a városkában. Bruck an der Leitha mindössze 13 km-re fekszik Bécstől, szőlők, erdők és dombok között. Azt mondják, ebben a szecessziós és modern stílusú városkában a kulturális életnek mindig szezonja van: kiállítások, koncertek, színházi előadások, helyi művészek és vendégek, vagy nemzetközi sztárok előadásai. Ezekbe most nem volt alkalmunk belekóstolni, mert siettünk Bécsbe, ahol Eugen és Mirjana Schober vártak bennünket ebédre, beszélgetésre. Délután séta a belvárosban, Stephanskirche, orgonahangverseny. Este a Kreuz-Kino, újra mozi: Mágia

valulsio-a-béke-prófétája A Stephanskirche előtt: Valulsio, a béke prófétája. Őrült, vagy megszállott? (Eifert János felvétele)

Jegyzeteimből: Stephanskirche, Stephansdom: bécsi érseki székesegyház, Bécs főtemploma. A Stephanskirche építőpáholya. Bécs város Szent István protomártírnak szentelt plébániatemplomának legkorábbi fennmaradt része a 13. század második negyedében épült nyugati homlokzat. 1304-1340 között épült fel a kórus, majd 1359-től, amikor IV. Rudolf herceg egy társaskáptalant telepített a templomba, hozzáfogtak a nyugati rész átépítéséhez, lerakták az új hosszház és a keleti tornyok alapjait. 1400 körül a feltehetően prágai “meister Wenczla” vezette az építkezést, de a déli torony általa épített, 1396-ban elkészült alsó szintjeit az őt 1404-től követő utódának, Peter Prachatitznak 1407-ben vissza kellett bontania. Így csak 1433-ra fejeződött be a déli torony építése. Valószínűleg 1439-től vezette 1454-ig Hans Puchspaum a műhelyt. Ekkor fejezték be és boltozták le a hosszházat, megépült az új nyugati karzat. 1444-ben elkészültek az északi torony tervei, de csak 1450-ben rakták le az alapokat. Az építkezést újabb szünet után 1467-ben Laurentz Spenyng, Puchspaum utóda kezdte el. A templom ekkor vált püspöki székesegyházzá. A torony építését 1511-ben abbahagyták. Anton Pilgram 1513-ban az orgonaerkélyt, 1515-ben pedig a szószéket készítette el.

Fotózsűri (Wiener Landesmeisterschaft, Kategorie Farbkollektionendia) Wien, Klub d. Donaukraftwerk, Austria, 1987. november 28.

1987.11.28.naptárlap

Fotózsűri: Wiener Landesmeisterschaft, Kategorie Farbkollektionendia, Wien, Klub d. Donaukraftwerk, 1987. november 28.

Eugen Schober, a Landesverband Wien des VÖAV elnöke felkérésére, Jung Zsenivel, Nagy Péterrel és Kolozsi Sándorral részt veszek a Wiener Landesmeisterschaft, Kategorie Farbkollektionendia zsűrizésében. A helyszín: Wien, Klub d. Donaukraftwerk. A bécsi fotókluboktól rengeteg anyag érkezett, sok utánérzés és másolás jellemző a legtöbbjükre. Találkoztunk azért eredeti, szépen megoldott ötletekkel is. A zsűrizés kapcsán élénk vita folyt arról, hogy a sportversenyekhez hasonló pontozással lehet-e igazságosan elbírálni a képek az esztétikai-technikai értékeit? Álláspontom szerint nem! A magyar módszer – ami persze nemzetközi is – lehetőséget ad a zsűritagok konzultációjára, az egyes képekkel kapcsolatban, és az elbírálás során nem csak versenyszerűen kezeli azokat. A pályázatra beadott műveknél – szerintem – a tartalmi és formai értékeket a technikai-esztétikai szempontok mellett az eredetiség, ötlet, művészi hatás oldaláról is értékelni kell. Néhány közreműködő, valószínűleg pályázó is, kifogásolta a zsűri szigorát. Erre azt tudtam mondani, hogy a Fotóklub tagjainak most nem feladata a zsűrit bírálni, hanem éppen fordítva: a zsűri feladata (és felelőssége) a beküldött művek alapján pillanatnyi teljesítményüket elbírálni. Rá kell éreznie a tehetségre, ösztönöznie és bíztatnia kell az előremutató teljesítményeket, és a pontozással ezt ki kell hangsúlyoznia. Nem lehet örökké a jól sikerült utánzásokat, sablonos megoldásokat bíztatni egy-egy előkelő helyezéssel! A képek válogatását és értékelését nem szubjektív hangulata, vagy a környezet pillanatnyi elvárásai, befolyásolása alapján teszi, hanem legjobb tudása és nemzetközi tapasztalatai alapján, és az elbírálás szigora és mértéke Bécsben is ugyanolyannak kell lennie, mint Párizsban, Londonban vagy Budapesten. Hozzátettem még, hogy a fotóművészetben a megmérettetés, összehasonlítás nem a centiméterekkel, dekagramokkal fejezhető ki, a formai-tartalmi-technikai-esztétikai értékeket inkább a lélek egységeivel fejezhetnénk ki. Nézni, látni, gondolkodni, érezni… Mindig megfogadom, hogy az osztrák és német pályázatok elbírálását – sportversenyre emlékeztető törekvései miatt – nem vállalom, de aztán a barátok mindig rábeszélnek, mondván, hogy éppen ezért ragaszkodnak személyemhez, hogy ezt vallom…

1987.11.28-Wien-jury-01

A képeken: Jung Zseni, Eifert János, Nagy Péter, Kolozsi Sándor, Paol Girardi, Franz Matzner (Präsident des Verband Österreichischer Amateurfotografen-Vereine, VÖAV), Eugen Schober (Präsident des Landesverband Wien des VÖAV), Mirjana Schober és mások  (Gertraud Girardi felvételei) 

 1987.11.28.-Jury-Wien

Wien, Klub des Donaukraftwerk. Csoportkép, a zsűrimunka befejeztével. Első sorban, balról jobbra: Nagy Péter, Eifert János, Jung Zseni, Kolozs Sándor (zsűri). Második sorban: Franz Matzner (Präsident des Verband Österreichischer Amateurfotografen-Vereine, VÖAV), Eugen Schober (Präsident des Landesverband Wien des VÖAV),  XY . Leghátul: Gertrud és Paol Girardi (Gertrud Girardi felvételei)

A munka befejeztével közös ebéd, majd séta a belvárosban. Este még moziba is mentünk, Az eastwicki boszorkányok (The Witches of Eastwick) c. filmet néztük meg, George Miller rendezésében. Főszerepben: Jack Nicholson, Cher, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer és Veronica Cartwright. A tartalom röviden: Három magányos nő él egy amerikai kisvárosban. Egyikük zenetanár (Susan Sarandon), másikuk háromgyerekes anyuka, a helyi lap újságírója (Michelle Pfeiffer), harmadikuk apró szobrokat készít (Cher). A barátnők találkozásaikkor arról álmodoznak, hogy kellene nekik egy férfi, aki más, mint az eddigiek, más, mint a városbeliek…
És megtörténik a csoda: a városkába költözik egy idegen (Jack Nickolson), aki meghódítja mindhármuk szívét… és testét. A barátnők kivirulnak, az ellenségeikkel furcsa dolgok történnek. De a háttérben mindig ott van Devil, és a lányok kezdik felismerni a férfi igazi kilétét. Elhatározzák, megküzdenek vele…
Humorral gazdagon átszőtt történet, mely leleplezi a kisváros prűdségét, felmagasztalja a három nő barátságát és erejét, mely segít megtörni a gonosz hatalmát, de nem válik álszentté ezáltal. A film alapjául John Updike azonos című világhírű regénye szolgált. 

A film jó is volt, meg nem is, talán szórakoztató.  Jack Nickolson-t azonban jobban élveztem más filmjeiben: Szelíd motorosok / Easy Rider (1969, rendező: George Hanson), Száll a kakukk fészkére / One Flew Over the Cuckoo’s Nest Randle (1975, rendező: Patrick McMurphy), vagy A postás mindig kétszer csenget / The Postman Always Rings Twice (1981, rendező: Frank Chambers).  

Aztán szállásunkra hajtottunk, a számunkra lefoglalt panzióba (Bruck / Leitha).