János Eifert - Photographer

Archive for June, 1989

Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök tere, 1989. június 16.

Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök-tere, 1989.06.16. (Photo: Eifert János)

Nagy Imre újratemetése,  Budapest, Hősök tere, 1989. június 16.

  Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök-tere, 1989.06.16. (Photo: Eifert János) Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök-tere, 1989.06.16. (Photo: Eifert János)

  Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök-tere, 1989.06.16. (Photo: Eifert János) 1989.06.16-Hősök-tere-05

Csete György építész, Nagy Imre újratemetésén, a Hősök terén (Photo: Eifert János)

Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök-tere, 1989.06.16. (Photo: Eifert János) Nagy Imre újratemetése, Budapest, Hősök-tere, 1989.06.16. (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Nagy Imre újratemetése: egy ország szembenéz a múltjával

Pontosan 31 évvel azután, hogy Nagy Imrét az 1956-os forradalom magyar miniszterelnökét s a szabadságharc vezetőjét “hazaárulóként” kivégezték, a legnagyobb tiszteletadás közepette újra eltemették. Rehabilitálása a múlttal való szakítás fontos lépcsőfoka, és szimbólumként bizonyítja a kommunista párt és kormány reformkészségét. Miután Nagy Imre holttestét a budapesti központi temető elhanyagolt sarkában exhumálták, a Hősök terén tartott gyászszertartáson kb. 200 000 ember vett részt. Az egykori miniszterelnök koporsója mellett további négy koporsót állítottak fel. Ezekben olyan társai nyugszanak, akiket szintén 1958. június 16-án végeztek ki. Egy hatodik, üres koporsó jelképezi azokat a kevésbé neves felkelőket, akiket az 1956 utáni időszakban ítéltek el és öltek meg. A tizenegy órás ünnepséget a Magyar Televízió egyenes adásban közvetítette. A szertartások kezdetén megszólalt az ország összes harangja. Egy percre mindenütt megállt a munka. A kormányzó Magyar Szocialista Munkáspárt kivételével az összes politikai és társadalmi szervezet hivatalosan részt vett a gyászszertartáson. Jelen voltak magas rangú MSZMP-tagok is, mivel Németh Miklós államfő és Pozsgay Imre államminiszter tagja volt a Nagy Imre koporsója mellett álló díszőrségnek. Mindeddig az 1956-os eseményeket “ellenforradalomnak” nevezte a hatalom, most azonban az MSZMP-n belül is teret nyer a “népfelkelés” definíció. Az új értékelés alapjaiban kérdőjelezi meg az eddigi párturalmat, amely 1956 ellenforradalmi megbélyegzésén alapult. Az MSZMP februárban beleegyezett a többpártrendszer megvalósításába, és lengyel mintára tárgyalásokat kezdett az ellenzéki szervezetekkel.

A Hősök terén tartott szertartásra – 1989. június 16-án – reggel kilenc órára hatalmas tömeg gyűlt össze. A Műcsarnok lépcsőin felállított ravatalnál Szűrös Mátyás, Medgyessy Péter, Szentágothai János, Pozsgay Imre és Németh Miklós állt díszőrséget.

10 órakor Sinkovits Imre színművész felolvasta a tiszteletadás menetét, majd a megemlékezés virágait elhelyező magyarok százai lassan kígyózó sorba rendeződtek. Eközben a hangszórók a forradalmat követő kivégzések áldozatainak neveit sorolták, mintegy háromnegyed órán keresztül. A 11 órakor kezdődött koszorúzási rendbe csaknem 70 szervezet iratkozott fel, akik közül elsőként helyezték el a kegyelet koszorúját Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai, majd sorban az országgyűlés, a minisztertanács, a magyarországi egyházak, a külföldi nagykövetségek, érdekképviseletek és diplomáciai testületek képviselői, az egykori osztálytársak, utódok és barátok, végül a magánemberek. Fél egykor egy perce megállt az élet: országszerte megkondultak a harangok, a járókelők egyperces néma csönddel, a gépjárművezetők megállással és dudálással tisztelegtek Nagy Imre és mártírtársainak emléke előtt.

Ezt követően hangzottak el a megemlékező beszédek. Felszólalt Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor. A legnagyobb vihart kavaró beszédet Orbán Viktor mondta, aki először követelte az országos nyilvánosság előtt a szovjet csapatok kivonását: „Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.”

A csaknem öt órán keresztül tartó tiszteletadás alatt tömegek járultak a ravatal elé, hogy leróják tiszteletüket az áldozatok emléke előtt. Végül a koporsókat gyászkocsikra tették, és a gyászmenet a rákoskeresztúri temető felé indult. Darvas Iván és Mensáros László színművész a ravatalnál elsorolta a több mint kétszáz kivégzett nevét. A szertartáson jelen voltak a magyarországi egyházak képviselői, és több mint 200 ezer ember vett végső búcsút a vértanúktól. (www.kormany.hu)