János Eifert - Photographer

Archive for május, 1997

Eifert János: Természetes képek – Miro Galéria, Budapest, 1997. május

Eifert János: Természetes képek – Miro Galéria, Budapest, 1997. május

Retrospective – Visszapillantás kiállítás sorozatából

Megnyitotta: Seregi László, Kossuth-díjas koreográfus

 

Miként földünk belsejében, a művész alkotó ösztöneiben is örökös tektonikus mozgás zajlik: alakok képződnek, képek mozdulnak és csúsznak össze, s a keletkező belső energia egyszerre képes az anyagot szétfeszíteni és eggyé formálni (Turczi István)

 

As in the centre of the Earth, there is a constant tectonic shift in the creative instincts of the artist: forms are shaping, pictures are moving and the material is to be dissolved and united at the same time by the arising (István Turczi)

 

Néha egésszé kell összerakni az alkotás mozaikdarabjait, hogy később – ha kell – újra elemeire szedhessük. Az ötvennégy éves Eifert János él a kínálkozó lehetőséggel. Visszapillantás – Retrospective címmel induló kiállítás-sorozatának nyitányát, a Természetes képek finom adagióját követik majd a táncos múltját is megidéző táncfotókból, a testet ábrázoló művekből, a riporterszemmel készült képekből és a legújabb kísérletekből álló 3T (Tánc– Test–Természet), Törésvonalak, Tükörképek című kiállítások, végül 1997. októberében – novemberében a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban a címadó, az összefoglaló kiállítás, a Visszapillantás.

Ahogy a kiállításokat kísérő füzetek egymáshoz kapcsolódva mintegy könyv-egésszé illeszkednek egy gyűjtő-dobozban, olyasféleképpen a fotográfus teremtette kép-élmények is összeállnak az emlékeinkben. Pedig oly sok minden kimarad – ebből is, abból is. Eifert Jánosról, a fotóriporterről és képszerkesztőről, a Sebesvíz Workshop művészeti vezetőjéről, a diaporáma szerelmeséről, a Nimród Fotóklub elnökéről, sok hazai és külföldi fényképművészeti díj birtokosáról talán csak a szűkebb szakma állíthatna össze ismeretei alapján igazán megbízható, markáns képet. Ám a lényeget azért mégis mindenki láthatja e tárlatokból és füzetekből is.

Él itt egy ember a zavarodott ezredfordulón, aki minden gesztusával a teljességre tör. Aki harmóniában akarja látni a testet és a lelket, a civilizációt és a természetet, az elvont s béklyózatlan művészi szabadságot és a szigorú formai szabályokat, az elme és a kéz dolgát, az egészt és a részt, az egyént és a közösséget. Tudván tudja, hogy az ember számára a teljességet a szó legszebb értelmében vett munka: az alkotómunka adhatja meg.

Most visszapillant.

S lép tovább.

 

Szarka Klára

 

In order to disjoin the mosaicpieces of the creation, one has to build them first. János Eifert (54) has done his bit. Now he takes the opportunity to show us the different elements again, at the occasion of his exhibitions.  The retrospective series starts in Budapest with the fine adagio of “Natural Pictures”. This is going to be followed by exhibitions of his dance-photos (recalling his dancer background as well), body-art, report and experimental work. The last one, the full “Retrospective” takes place at the Hungarian Photographic Museum in Kecskemét in October–November, 1997.

Each exhibition is going to be accompanied by such a photobrochure, as this one. The way these booklets form a book at the end, thus the picture in our minds and souls becomes accomplished about this oeuvre. Still, so much had to be left out! Eifert, the journalist and photo-editor, the artistic leader of Sebesvíz Summer Workshop, the lover of slide-projection, the president of the Nature Photoclub Nimród. He beholdes a great number of acknowledgements and prizes from in-and outside of Hungary: it would be hard to keep up with all the aspects of him. Nevertheless, an essence of it is to be seen at these exhibitions, in these brochures.

There is a man living at this chaotic millennium end, who is striving for completeness. He wishes to see body and soul, civilisation and nature, true artistic freedom and strict rules, affaires of mind and hands, the whole and the fragment, the individual and community in harmony with each other. He knows, real completeness can only be given by work in the most beautiful meaning of the word: by creation.

He looks back now.

And he moves on.

 

Klára Szarka

(Translated by Katalin Lőrinc)