János Eifert - Photographer

Archive for január, 1998

Aknai Tamás: Eifert János fotói – ECHO, 1998/1

Echo-98-11-szám

AKNAI TAMÁS

Kis Képes Krónika

Válogatás az elmúlt félév eseményeiből

 Eifert János fotói

Ez a fotókiállítás is valamivel több volt, mint szép fényképfelvételek egymásmellettisége. A Művé­szetek Házának emeleti, Martyn Ferencről elnevezett galériájában nagyméretű, terepszínű ponyvák alatt és előtt egy két részre osztott kiállítási térben láthattuk Ei­fert János fotóművész képeit. A 3T címmel megnyitott tárlaton a tánc, test és természet — innen a 3T — elementárisan személyes értelmezéseivel, leírásával találkozunk. Az 1943-ban született művész a világ fotó­zásának számontartott alakja, ezt nemcsak temérdek díja, hanem a művészeti társaságok tagsága és nem­zetközi kiállításainak folyamatos sora is bizonyítják. Nem tagadom, néha idegesítő a fotón kívüli beavatko­zások nagy száma, az érdekes kivágások, maga a dra­péria is. Elsősorban azért, mert maguk a képek olyan jók, hogy teljesen feleslegesek a fotók hatásánál sok­kal gyengébb és gondolattalanabb figyelemelterelése­ket. A három témakör, test, tánc és természet, elég jól megkülönböztethető egységekben került falra. Külön­bözőnek mondja a műveket a 3T, de nagyonis össze-tartoznak. A természet éppúgy test, mint tánc és a tánc éppúgy természet, mint test. Éppúgy következetesen tűnnek fel a táncszínház előadásaiban a tárgyak, mint ahogy sejtelmesen tánccá válva építik fel a maguk ka­tedrálisát a versaillesi fák.

A kiállítás kiváló áttekintése volt Eifert János életmű-vének, hiszen legkorábbi munkája az 1968-as, Marcel Marceauról, a híres francia pantomimosról készült portréja, míg a legkésóbbi az Aktmodell Polaroidda 1995-ből való. A szenvedélytelen helyzetrögzítéstől a szenvedélyes állapotváltoztatásig terjedt a kiállításon előadott művek skálája. Közben pedig az említett té­mák gyönyörű kifejtésével jártuk be a hetvenes és nyolcvanas éveket. Voltak itt a húszas évek hangulatát idéző op-art-os csíkos képek 1992-ből, de megszólalá­sig orientális látás- és előadásmódot idéztek a 91-ben Görögországban készült tájképek, melyeken világító vadkacsák úsznak a sejtelmek sötét folyóján, vagy a 84-es, Franciaországban készült nagyméretű Hajnal, melyen alig láthatóan rajzolódik ki a semmi dombos…

 

20 echo 98/1