János Eifert - Photographer

Archive for március, 1998

I. Országos Fotóhét. Az exponált világ – 1998 március 30 – április 5.

1-Országos-Fotohét-1998

Az-exponált-világ-szórólap

Az exponált világ
I. Országos Fotóhét
1998. március 30 — április 5.

Miért lehet, és miért kell ma Magyarországon egy olyan rendezvénysorozatot szervezni, melynek során 38 város 104 helyszínén 107 kiállítás, és 29 rendezvény egy héten át a fotográfiára irányul a figyelem. A „Mois de la Photo” Párizsban, vagy a Pozsonyi Fotóhónap jó példákkal szolgált. Egy-egy kitűnő kiállítással, színvonalas rendezvénnyel a hazai közönség korábban is találkozhatott, de ilyen széles kitekintésben, az „Alaptól a csúcsig’ mindent megmutató, megmozgató, koncentrált eseménysorozat még nem volt Magyarországon. Pedig igény van rá. Soha ilyen figyelem, rokonszenv, érdeklődés nem irányult a téma iránt. Sok művész itthoni elismerését a világhír előzte meg. A nemzetközi sikerek, a nemzetközi vérkeringésbe történt bekapcsolódás arra kötelez bennünket, hogy mutassuk meg a magyar fotográfia széles spektrumát, és nagyon sok látogatót, külföldi vendéget vonzzunk a hazai kiállító termekbe.
Az Országos Fotóhét évről-évre történő megrendezésével hagyományt teremtve, közelebb akarjuk hozni az alkotót és a befogadót, utat nyitva a fotográfia társadalmi megbecsüléséhez, ösztönözve a mecenatúra új lehetőségeinek kibontakoztatását, mindezt széleskörű kitekintéssel, európai színvonalon.
Mit kínál az I. Országos Fotóhét? A népszerű fotográfusoktól, ismert szakemberektől kezdve a kevésbé ismert, berobbanó tehetségekig láthatunk itt formalistákat, avantgárdokat, experimentálisokat, new waveseket, neoklasszikusokat, posztmoderneket, expresszíveket, természetelvűeket, akik kreatív-, reklám-, légi-, és riportfotókat, színházi felvételeket, portrékat, kutyafotókat, természeti képeket, néprajzi felvételeket, úti élményeket. vonultatnak fel képeikkel. Üzenetük a ma emberének szól. A társadalmunk idegrendszerében lüktetnek azok az érzések, gondolatok, amelyek a fényérzékeny anyagon rögzülnek. A falakon végtelen gazdagságban mindnyájunk örömére egy zaklatott, de fantasztikus, érdekes, sokszínű világ jelenik meg, a mi világunk: Az exponált világ.

(A  Magyar Fotóművészek Szövetsége közreműködésével, a Spectrum 21 szervezésében)

Magyar Fotóművépszek Szövetsége 01. Hírlevél 98/03, Budapest, 1998. március 25.

MFSZ 01. hírlevél A Magyar Fotóművészek Szövetsége belső tájékoztatója, felelős kiadó: Eifert János elnök

Tisztelt Kollégák!

A tisztújító közgyűlés végén, a gratulációk és a viccesnek tűnő részvétnyilvánítások közepette – nem kis naivitással – úgy gondoltam, megköszönve a korábbi elnökség áldozatos munkáját, hogy egy-két hét alatt megtörténik az átadás-átvétel, készen vagyunk a leltárral, megalakulnak a bizottságok, és nagy lendülettel kezdődhet a munka. Megválthatjuk a világot, nosza, kezdjünk neki azonnal. Már míves szavakkal kezdtem fogalmazni a megújulás terveit, a jövőképet, gondoltam, hogy az első körlevélben majd szíven ütik a kollégákat magasröptű gondolataim, és mindenki rohan, hogy életét és vérét a Szövetségért áldozza. Az első mondat – isten bizony – remekül sikerült. Ahogy folytatni kezdtem, megszólalt a telefon. Idősebb hang üdvözölt, és egy remek ötlettel állt elő. Alig tettem le a kagylót, csörgött a másik készülék, és rögtön a mobil is, fiatalos hang? Számtalan jó ötlet, kitűnő elképzelés: ennyi segítséget, támogatást nem is remélhettem. Mennyiségük azonban hatványozódott a mindennapok problémáival, apróbb s nagyobb személyi, szervezésbeli buktatókkal. A szép-ívű elnöki programbeszédem így befejezetlen maradt, a folytatást tőletek kaptam. Köszönöm a bizalmat.

Következzen a praktikus rész:

  • Hírlevelünket negyedévenként tervezzük közreadni. A halasztást nem tűrő információkat, leveleket, pályázatokat, és más fontosabb közléseket ettől eltérően, szükség szerint postázzuk. A Szövetség tagjainak kiállítási meghívói, katalógusai, egyéb nyomtatványai, vagy a közösség számára szánt közlései – ha ezek személyiségi jogokat nem sértenek – kérésre, díjmentesen belekerülhetnek az éppen kiküldésre váró borítékokba. Cégek, szervezetek, magánszemélyek reklámanyagait, hirdetéseit – amennyiben ezek érdeklődésre számíthatnak – direkt mail szolgáltatásként, díjazás ellenében postázzuk.
  • Az ügyvezetés – hivatalos időben – szívesen ad felvilágosítást különböző kérdésekben. Előzetes egyeztetéssel betekinthetnek a pénzügyi, gazdasági elszámolásokba, az elnökség üléseiről készült jegyzőkönyvekbe. Tervezzük, hogy a Mai Manó Házban az Elnök, illetve az elnökség tagjai (a Bizottságok és az alkotócsoportok vezetői) kijelölt fogadóórákon, vagy az előzetesen egyeztetett időpontban találkozhassanak a kollegákkal. Addig is – telefonon, vagy levélben – készségesen állnak rendelkezésre.
  • Hogy ez hatékonyabb legyen, és az ügyvitel is könnyebben tudja kezelni a címeket, adatokat, és a könyvtárat, a kartonok helyett egy Microsoft Access 2.0 verziójú, Windows környezetben futtatható, nagyteljesítményű relációs adatbázis-kezelő rendszer használatát fogjuk bevezetni, a szoftvernek a saját igényeinkhez igazodó testre szabásával. Ez együttműködik más alkalmazásokkal is, (pl. Microsoft Word for Windows, Excel, Lotus), kezeli az OLE objektumokat, tehát képek bevihetők, és nagyon alkalmazható a gyors visszakeresésre, rendezésre, Mail támogatásra is. A kollégák is használhatják majd ezt a rendszert. Addig is, a meglévo adatok pontosításához, frissítéshez kérjük a segítséget.

Kegyelettel emlékezünk halottainkról. Szeretnénk, ha életművük, munkásságuk közkinccsé válna. Megőrizni, élővé tenni emléküket, ez a mi feladatunk.

Kónya Kálmán (1926-1997)

KÓNYA Kálmán fotóművész. Szül.: Ebed, Csehszlovákia (ma Szlovákia), 1926. május 6. Sz.: Kónya Kálmán, Póhlmüller Teréz. Nős, Imre Júlia. Gy.: Gábor, Kinga. É.: 1957- főfoglalkozású fotós. Az Iparművészeti Főiskola, az Iparművészeti Tanszék, a BME lakóépület-tervezési tanszéke külső munkatársa. A Nagy építészettörténeti sorozat, a Hereditas, a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsek sorozata illusztrátora. Székely Aladár Emlékérem (1966), AFIAP-díj (1971), Balázs Béla-díj (1974)

(Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1998)

Tomori Ede (1920-1997)

Mélyen megrendülve, nehéz szívvel állok itt Tomori Ede, Pécsi József-díjas fotóművész ravatalánál, hogy végső búcsút mondjak a Magyar Fotóművészek Szövetsége nevében, Szövetségünk alapító tagjától, a kedves és mindenkor szolgálatkész Edénktől. Nem akarok részletes életrajzi adatokat felsorolni, csupán vázolni szeretném azt az életutat, amelyet Tomori Ede tett meg. Diákként kezdett fotózni, de közbejöttek a katonaévek, a háború, három és fél éves szovjetunióbeli hadifogság, és így csak az ötvenes évek elején vált lehetővé, hogy szeretett szenvedélyének – mondhatjuk nyugodtan – elhivatottságának éljen. Bekapcsolódott a Haller Frigyes vezette MADOME életébe, feltűnt képeivel. Tehetsége ekkor kezdett kibontakozni, képeivel rendszeresen szerepelt hazai, majd nemzetközi kiállításokon, ezeken számos díjat is nyert. Azonban nemcsak fotóival tűnt fel, hanem önzetlen, odaadó munkával tevékenykedett a klubért, és ezen keresztül a magyar fotográfiáért. Az, hogy a klub annak idején elismert lett a világban, abban nagy része volt Tomori Edének is. Hiszen éveken át – nyelvismerete révén – figyelte és tartotta a kapcsolatokat a nemzetközi kiállításokkal. Vállalta a klub anyagának kiküldésének fáradtságos munkáját, hiszen ez előfeltétele volt a képanyag külföldre kerülhessen. 1957-ben megalakult a Magyar Fotóművészek Szövetsége, ahová – munkásságát elismerve – alapító tagnak hívták meg. Röviddel ezután a Fotóművészek Szövetsége szervező titkári feladatával bízták meg. Minden óráját a fotónak szentelhette. Ekkor kezdődtek – országos szinten – a vidéki klubok szervezése, azok megalakulása és ebben Tomori Ede tevékenyen kivette részét. Éveken át képviselte Szövetségünket a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségében. Ekkor kapta meg munkássága elismeréseként a Honoris EFIAP címet. Ebben az időben szinte megkettőzött munkát végzett, hiszen a Szövetség szervezési feladatai mellett a MADOME-ban, illetve akkor már Budapesti Fotóklubban rövid ideig mint Titkár, majd hosszú éveken át mint Főtitkár, és később Elnökként dolgozott. A Szövetségtől megválva először az IBUSZ-hoz került fotós beosztásba, majd pár év múlva önálló fotósként tevékenykedett. Szakmai területe az idegenforgalmi fotózás lett. Sikerült ennek a területnek olyan presztízst teremtenie munkássága eredményeként, hogy először kapta meg a Pécsi József-díjat. Élete utolsó percéig a fotónak élt. Pár nap múlva lett vetítése volna a munkásságát összefoglaló diaképeit. Ezt az anyagot válogatta, rendezte eltávozása előtti estén, de sajnos a képeket személyesen bemutatni már nem tudja. A képek itt élnek tovább bennünk, lelkünkben, és sokak emlékezetében. Hiányozni fog kedves, közvetlen egyénisége, nem tudunk már tőle segítséget, tanácsokat, ötleteket kérni. Segítőkész magatartását sokáig emlegeti majd mindazok, akik ismerték, szerették. Hirtelen jött hiánya az egész fotós társadalmat megrendítette, de emlék, munkássága tovább él bennünk. Kedves Ede! Fájó szívvel búcsúzunk tőled a Magyar Fotóművészek Szövetsége, és az egész fotós társadalom nevében. Az itt körülállók, a család, barátaid együtt éreznek velem. Nyugodjál békében.

(Nagy Lajos búcsúbeszéde)

Fenyő János (1954-1998)

FENYŐ János fotóművész, üzletember, újságíró, kiadó. Szül.: Budapest, 1954. április 19. Nős. Gy.: egy, 1993. É.: Fotóriporter, 1997- fotóművész, újságíró, az MTI, majd az Új Tükör, az Ez a divat munkatársa, 1989 megalapítja a Vico Kft.-t (1992- rt.), melynek elnök-vezérigazgatója. A Népszava, a Nők Lapja, a Színes RTV, a Bravo, a Tina, a Buci Maci, a Vasárnapi Hírek, a Családi Lap, az Otthon kiadója, a vállalat-csoporthoz saját nyomda és több ingatlanvállalkozás is tartozik. C.: E-mail: nepszava@datanet.hu

(Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1998)

Bauer György (1931-1998)

1931. március 9-én született. A Közgazdasági Egyetemen szerez diplomát. A hatvanas években a Népművelési Intézet munkatársa, ekkor kezd fotóelmélettel, esztétikával foglalkozni. A Fényképművészeti Tájékoztató rendszeresen közli cikkekeit, elméleti, esztétikai tanulmányait. Nevéhez fűződik a “Műhely 67″ kiállítás szervezése, mely azonban akkor a Tiltott kategóriába tartozott, s emiatt állásából eltávolítják. Ezután két évig rendszerszervezőként dolgozik, ezalatt megírja filmesztétikai tankönyvét, és néhány, a televíziós műfaj eredetét és esztétikai minőségét kutató cikkét, melyek ebben a műfajban elsőként jelennek meg. Ezután a Filozófiai Intézetbe kerül tudományos munkatársként, majd közel húsz évig az ELTE Esztétikai Tanszékén tanít fotó- és filmesztétikát. 1990-ben létrehozza az Artphoto Alapítványt, mellyel megmenti a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjteményt. 1996-ban alapítója és igazgatója az Artphoto Kiadónak és Nyomdának. Halála előtt két hónappal megy nyugdíjba, 66 évesen. 1998 január 14-én hírtelen szívhalál vet véget életének.

(B. Müller Magda)

Kitüntetettek köszöntése

A Magyar Köztársaság elnöke – a miniszterelnök javaslatára -, a Művelődési és Közoktatási Miniszter – a szakmai szervezetek javaslata, a szakmai kuratórium felterjesztése alapján – életművük, életútjuk, munkásságuk, művészi teljesítményük, emberségük, és a közösségnek nyújtott áldozatos munkájuk hangsúlyos elismeréseként kitüntetést kaptak:

Baricz Katalin (Balogh Rudolf-díj)
Csapó István (Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem)
Német József (Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje)
Rédei Ferenc (Balogh Rudolf-díj)
Tóth István (Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje, polgári tagozat)

Kitüntetésükhöz szívből gratulálunk!

A sajtó, rádió, televízió sokszor – de nem elég rendszerességgel – foglalkozik a fotográfiával, mutat be ismert személyiségeket, fiatal tehetségeket. Megnyilatkozásaik, gondolataik hasznosak lehetnek számunkra, ezért adunk közre egy szűkreszabott válogatást az Observer médiafigyelő szolgálat segítségével. Szeretnénk, ha a figyelem másokra is ráirányulna. Szeretnénk egy-egy fotóművészt, elméleti szakembert, a fotográfiában tevékenykedő tagjainkat bemutató – portfoliókat, bemutatkozó-anyagokat összeállítani, de ehhez az érintettek aktív közreműködése is szükséges. Kérjük a segítséget, várjuk az ötleteket, a kezdeményezést. Mellékleteinkkel nem untatni kívánjuk tagjainkat, a tájékoztatást, a tájékozódást kívánjuk segíteni.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége nyilvános pályázatot hirdet ügyvezető titkár munkakörének betöltésére.

Követelmények:

1.      Felső fokú végzettség

2.      Szervezési, vezetési gyakorlat (3-5 év) egy 2-3 fős apparátus irányításában

3.      Alapvető jogi, közgazdasági ismeretek, elsősorban az egyesületi / nonprofit szférában

4.      Jártasság az egyesületi pénzügyi gazdálkodásban, költségvetési, tervezési tapasztalat

5.      Kapcsolatteremtő-, kommunikációs készség a Szövetség tagjaival és a hivatalos szervekkel, intézményekkel, más külső partnerekkel

6.      Tapasztalat hazai és nemzetközi kulturális rendezvények szervezésében, lebonyolításában, a kulturális életben való eligazodás képessége, beleértve a fotóművészeten kívül a társművészeteket is

7.      Gyakorlat non-profit szervezetek projekt menedzselésében, jártasság pályázatok készítésében

8.      Önálló tárgyalási készség, kreativitás, kompromisszum-készség a valós, vagy látszólagos érdekellentétek feloldására

9.      Egy idegen nyelv tárgyalási szintű ismerete ajánlott.

A jelentkezést 1998. április 10-ig szakmai önéletrajz, iskolai végzettséget, stb. igazoló dokumentumok, referenciák, erkölcsi bizonyítvány kíséretében, ajánlott levélben, a borítékon a “Pályázat ügyvezető titkár munkakörére” megkülönböztető felirattal a Szövetség címére kell elküldeni. A beérkező pályázatokat 1998. április 30-ig a Szövetség elnöke az elnökség tagjaival együtt fogja elbírálni, az első körben kiválasztottak személyes meghallgatása, és az esetleg még szükséges referenciák beszerzése alapján.

Eifert János
elnök

Budapest, 1998. március 25.