János Eifert - Photographer

Archive for május, 1998

Korom András: Vásárhelyen a világhíres képek. Eifert János és a halálugrások – Délvilág, 1998. május 22.

Délvilág-1998-máj-B  Délvilág-1998-május-22

Délvilág, 1998. május 22.

Munkatársunktól

Eifert János világhírű fo­tóművésznek szülővárosá­ban eddig még nem nyílt ki-állítása, így különleges alka­lomnak számított, amikor jú­nius 17-én délben a nagykö­zönség ünnepelhette a Visszapillantás 1967-1997 cí­mű tárlaton.

Az erős vásárhelyi gyöke­rekkel rendelkező alkotó ezúttal három témakör, a ter­mészet, a tánc és a testek kö­ré csoportosította képeit. Ei­fert János a megnyitó közön­ségét különleges élményben is részesítette, hiszen önma­ga vezetett tárlatlátogatást, megosztva egyes képeinek történetével, keletkezésének körülményeivel. Azzal a pil­lanattal, amikor a schönb­runni kastély kertjében megpillantotta azt a bizonyos, csúcsosra nyírt fát, vagy amikor Marcell Marceau táncművész összekopírozó­dott egy 2 forint 80 filléres üvegpohár sziluettjével, hogy megszülessék egy világhír felé röpítő fénykép. (Beszélgetésünk a művésszel a 7. oldalon.)

Vásárhelyen a világhíres képek

Eifert János és a halálugrások

 

Eifert János fotóművész, kötődik vásárhelyi gyökereihez. Életét meghatározták a Búvár utcai élményei. Pályáján az a Zorkij 4-es fényké­pezőgép indította el, amelyet táncos korában kapott testvérétől. Ma a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökeként próbálja megteremteni a magyar fotózás támogatottságát, (ön)menedzse­lését itthon és külföldön.

 

 - Nagyon fontosnak ér­zem, hogy ha egy fo­tóművész a nyilvánosság elé lép a képeivel, akkor elmondja azokat a dolgokat, melyeket a képek önmaguk nem tudnak elmondani. Hi­szen ezek a fotók harminc év termésének keresztmetszetét mutatják be — szögezte le Ei­fert János fotóművész be­szélgetésünk elején.

     • Ön vásárhelyi szüle­tésű. Hogyan kötődik a városhoz?

-  A szülőföldhöz való kötődés nálam nem formai, erőltetett dolog, hiszen egyre inkább rádöbbenek arra: mennyit hoztam magammal ebből a földből. A földet itt szó szerint értem, ugyano­lyan jelképes földanyának,. ahogy –azt Indiában a hin­duknál tapasztaltam. Nagyon sokat dolgoztam ezzel a földdel á Búvár utcában, ahol laktunk.. Babot, min­denféle zöldséget, virágot ültettünk, szüleimmel nyula­kat tenyésztettünk.. Olyan szerényen, szegényen élt a család, ahogy a háború utáni évtizedekben mindenki. Em­lékszem, igencsak megszo­kott dolog volt, hogy mezít­láb jártunk iskolába.

    • A Visszapillantás ké­peinek- egy része is a ter­mészetet ábrázolja…

-  Ilyen például „A kertész keze” című kép, mely 1978-ban Tarnamérán készült, de a földdel dolgozó teremtő embert jelképezi. Nem azt akarom mondani, hogy aki Vásárhelyen született, az nagy ember, hiszen ugyan-ilyenek születnek Debrecenben, Torontóban, Melbour­ne-ben, s mindenki kötődik szülőföldjéhez. Én különö­sen szerencsés voltam, hi­szen a Lutor Gyula vezette Vásárhelyi Népi Együttesben való táncolás diákkorom legnagyobb élményét jelentette. Itt tanultam meg a népdalokat, népi kultúrát.

    • Mikor került át a Honvéd Együttesbe?

- 1970-ben, s tizenhét évet töltöttem le ott, hivatá­sos táncművészként. Egy, az öcsémtől a születésnapomra kapott Zorkij 4-es fényké­pezőgéppel kezdtem fotózni, táncos éveim alatt.

    • Milyen képekkel kezdte?

Olyan csoportképekkel, mint bárki más. Aztán jöttek a gizehi piramisok, majd egy idő után bíztatni kezdtek, hogy pályázzak kiállításokra, s 1968-ban a békéscsabai kiállításon táncos fotómmal nyertem második díjat. Ez annyira fellelkesített és ösz­tönzött, hogy a sikeres tárla­tok évtizede következett szá­momra. Addigra külföldön néhány magyarfotósnak már nevet, rangot sikerült terem­tenie.

    • A Visszapillantás című kiállítás anyagát milyen szempontok szerint állt-tolta össze? r

- A legkedveltebb témáim: a természet, a tánc és a test köré csoportosítottam a képeimet: E három fogalom nálam nem különül egy egymástól, hiszen az ember és a természet egységet képeznek.. Harminc év alatt min­den hazai és világhírű együt­test végigfotóztam.

     • Ezzel az összeállítással lezárta élete egy korsza­kát?

- Mindenféleképpen megismételhetetlennek tartom a témákat, az eszközöket, ami­ket eddig használtam. Újra ismételni azokat már unal­mas lenne számomra. Amíg nem tudok a táncképekben újítani, addig ilyenekkel nem lépek újra a nyilvános­ság elé. A természet azonban továbbra is a meghatározó témám marad. Azért pillan­tottam vissza, hogy előre tudjak tekinteni. Rendkívül sok tervem van; amelyeket szeretnék megvalósítani.

     • Elég régen lehetett tár­lata Vásárhelyen, mert én nem is emlékszem rá…

- A világ különböző részein mintegy ötven kiállításom volt már. De – való-színű az én hibámból – Vá­sárhelyen ez az első. Pedig nagyon sűrűn meglátogatom édesanyámat idehaza.

     • Önt nemrégiben vá­lasztották meg a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökévé. Mik a tervei? Hogyan menedzseli a magyar fotográfiát?

- 1997. november 29-én a Magyar Fotóművészek Szö­vetsége tisztújító ülésén nagy szavazat-többséggel engem választottak elnökké, s megalakult egy kitűnő csa­pat, egy új elnökséggel az élén, s azóta is születtek kü­lönféle alkotócsoportok. Lét­rejött az elméleti és történeti bizottság, mely a művészeti bizottsággal a legmeghatáro­zóbbá kell, hogy váljon a szövetség munkájában. Ugyanis az alapszabály sze­rint a Magyar Fotóművészek Szövetsége a magyar fotog­ráfig átfogó képviselője, s a feladata közé tartozna az al­kotók, s a témával foglalko­zó szakemberek összefogása is. Beleértve ebbe az eddig kiadatlan művek napvilágra segítését is. A kiállítások szervezése mellett fontos, hogy erőteljes lépéseket te­gyünk az oktatásban a szak-sajtóban és a könyvkiadás­ban.

  • Milyen intézményi és pénzügyi háttere van en­nek?

 - Most is ez jelenti a fő nehézséget, hiszen a szövet­ség társadalmi szervezet, igaz a minisztériumtól kap egy összeget az irodaveze­tésre, minden mást pályázat útján és szponzorok, támo­gatók révén kell megszerez­nünk. Ettől lassan halad a dolog, de néhány halálugrást már megcsináltunk.. Ilyen volt az Első Országos Fotóhét, mely a fotóiparban és kereskedelemben érdekelt cégek bíztatására született. Amikor létrejött a művészeti kuratórium, s a. sokadik kiál­lítást szerveztük meg, akkor ezek a cégek együttesen lép­tek vissza. Háromszor is kia­lakult ilyen válsághelyzet, melyen konokságommal, csökönyösségemmel sikerült úrrá lennem, megmozgatva olyan belső erőket, amelye­ket akkor sem tudtunk volna megállítani, ha mint egy vo­natnak, eléfekszünk. Így jövőre is lesznek országos fotóhetek. Bízom abban, hogy csapatom példamutatá­sa úrrá lesz a nehézségeken. Mert az emberek megmoz­díthatók, ezt bizonyítja az is, hogy ilyen sikeres időszaka még nem volt a magyar fo­tográfiának, mint ma, ami-kor óriási a népszerűsége, s nagy az érdeklődés iránta. Még élnek. azok a nagyszerű fotográfusok, akik Kossuth-díjasok is lehettek volna, ha lobbyzunk ennek érdekében: Keleti Éva, Németh József, Inkei Tibor, akiknek fantasz­tikus képei a maradandósá­got jelentik. De említhetem Féner Tamást, Korniss Pé­tert, Szalay Zoltánt, Török Lászlót, Tóth Györgyöt, Balla Andrást, Kovács Melin­dát, Kerekes Gábort, Hajdú Józsefet, Herendi Pétert. Közülük néhányan világhírűek, s ezt a rangos külföldi lapok állítják.

  • A hatvanas-hetvenes években még jól működő fórumrendszer mára eltűnt. Lehet-e helyettesí­teni valamivel?

-  Áttörés csak szívós las­sú ínunkával lehet elérni; hiszen nem csupán az ér­deklődést kell felkelteni a fotográfia iránt. A sajtófotó kiállítást hatvanezren nézték meg. Az országos fotó-hét utolsó napján is annyian voltak, hogy az annak teret adó Iparművészeti Múzeum szakemberei szerint leg­alább négy héttel megkel-lett volna hosszabbítanunk, ha lett volna rá pénzünk. Beindult a képzés az Ipar-művészeti Főiskolától sok-sok iskoláig, csak az hiány­zik, h-agy tudatosuljon az emberekben: amit értékelnek a fotográfiában, annak anyagi értéke is van, ahogy például a festményeknek.. A képvásárlás már beindult, de nem olyan rendszeres, mint a képzőművészetben… Ez ügyben a külföldi galéri­ákkal is felvettük a kapcso­latot, de sokunkból hiányzik az az önmenedzselés, ami nélkül ma senki sem megy semmire. A szövetség ebben próbál segíteni a művé­szeknek…

 

Korom András

 

 Képaláírások:

Eifert János önmaga kalauzolta képei közölt a megnyitó közönségét

Eifert János fotóművész: „Végre. Ez az első kiállításom szülővárosomban.” (Fotó: Tésik Attila)

 

Környezet- és Területfejlesztési Minisztérium állandó kiállításához, valamint óriásplakáthoz vásárolt képek, Budapest, 1998. május 21.

A minisztérium állandó kiállításához megvásárolt képek, valamint óriás plakátra is, a McCANN-ERICSON kivitelezésében

Eifert János: Áradás (Dunakanyar, 1980) Eifert János: Part (Schwarz Wald, Mur völgye, 1992)

Eifert János: Áradás (Dunakanyar, 1980) 80×80 cm színes fotó   –   Part (Schwarz Wald, Mur völgye 1992) 50×60 cm színes fotó

1984-Fák-temploma,-óriáspla

Fák temploma (Versailles 1983) 70×100 cm színes fotó

A minisztérium állandó kiállításához megvásárolt kép, valamint óriás plakátra is, a McCANN-ERICSON kivitelezésében

50.00. Ft

70.000 Ft

300.000 Ft + ÁFA

Eifert János: Visszapillantás 1967-1997 – Retrospektív kiállítás. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 1998. május 17 – június 30.

1998.05.14-17.-Naptárlap Megérkezünk a Tornyai János Múzeumhoz (Hódmezővásárhely, 1998. május 17.) Édesanyámmal, Katival és a gyerekekkel megérkezünk a Tornyai János Múzeumhoz, kiállításom színhelyére (Hódmezővásárhely, 1998. május 17.)

Eifert-kiállítás-Tornyai-Múzeum-Hódmezővásáhely

Eifert János: Visszapillantás 1967-1997 – Retrospektív kiállítás. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 1998. május 17 – június 30.

A kiállítást megnyitja: Szávay István

1998.05.17.-Hmvhely-3T-Kata 1998.04.26. Tornyai János Múzeum, Vásárhely13_12A

Délvilág-1998-máj-B Délvilág-1998-május-22

Magyar Fotóművészek Szövetsége 02. Hírlevél 98/05, Budapest, 1998. május 4.

MFSZ hir2 A Magyar Fotóművészek Szövetsége belső tájékoztatója, felelős kiadó: Eifert János elnök

Tisztelt Kollégák!

Második hírlevelünkkel korábban jelentkezünk, mert határidőhöz kötődő lehetőségeket kívánunk közreadni. A CREATOR Kft. és a KREATÍV c. marketingkommunikációs szaklap szerkesztősége, direkt-mail szolgáltatásunkat igénybe véve, a postaköltséget állták, így beszámolhatunk a fontosabb eseményekről, az elnökség munkájáról. Közreadjuk az Etikai Bizottság állásfoglalását, mellékletünkben szerepelnek pályázatok, kiállítások, fesztiválok jelentkezési lapjai, kérdőívek, folyóiratok, és a szokásos sajtószemle. Várjuk visszajelzéseiket, közléseiket.

Pert vesztettünk – közel félmilliót kell fizetnünk

Az Ilku kontra Szövetség perben megtörtént az ítélethozatal másodfokon, de az új elnökség nem kapott értesítést a tárgyalás időpontjáról. Dr. Donovák Márta ügyvédnő, aki korábbi megbízása alapján képviselte a Szövetséget, beszámolt a perről: Ilku János 1993-ban a Magyar Alkalmazott Fotográfusok Kamarájával és a Vigadó Galériával közösen rendezett Országos Biennáléra beadott képei közül 5 db színezett polaroid képet nem kapott vissza. Ilku János ezekből 4 képet eladott darabonként 50.000 Ft-ért, 50.000 Ft foglalót át is vett a vevőtől. Miután a képek elveszése miatt nem tudta teljesíteni az adásvételi szerződésben foglaltakat, a foglalóban szereplő 50.000 Ft-ot duplán kellett visszaadnia. Emiatt a művész beperelte a Szövetséget, és hét tárgyalás, a valamennyi tanú meghallgatása után a bíróság első fokon Ilku János keresetét elfogadta. A Szövetség megpróbálta perbe hívni a Biennále többi szervezőjét, de ez nem sikerült. Az akkori elnökség úgy döntött, hogy időhúzás céljából megfellebbezi az ítéletet. A másodfokú tárgyalásra ez év április 9-én került sor, ahol a pert végérvényesen elveszítettük. Az ítélet a keresetben szereplő 250.000 Ft + ennek évi 20%-os kamata + az első- és másodfokú tárgyalás perköltségének megfizetésére kötelezi a Szövetséget. Dr. Donovák Márta elmondta, hogy a Szövetség tovább perelheti a két szervezőt (Vigadó Galéria és Magyar Alkalmazott Fotográfusok Kamarája), vagy levélben kérheti, hogy az ellenünk megítélt összegből vállaljanak részt. Az elnökség vita után úgy döntött, hogy miután eddig sem sikerült perbe hívni az említetteket, nem kíván további költségeket fordítani az ügyre, ezért a további pereskedés, illetve a levélbeli felszólítás gondolatát is elveti. Az elnök felkérte az Etikai Bizottság vezetőjét, hogy vizsgálja meg a per anyagát, és a leszűrhető tanulságokat tudassa az elnökséggel.

Érvényesülés, értékesítés

Fontos feladatunknak tartjuk, hogy tagjainkat segítsük munkásságuk megismertetésében, elismertetésében. Bevezettük, hogy a fontosabb hazai és nemzetközi kiállítások, önálló- és életmű-kiállítások, könyvbemutatók, rangos rendezvények, előadások, stb. hírveréséhez olyan háttéranyagot állítunk össze, és küldünk szét a sajtónak, rádiónak, televíziónak, amivel segítjük a szerkesztők, újságírók tájékozódását, és ráirányítjuk a figyelmet az aktuális fontos eseményre. Egy-egy ilyen sajtó-anyagnak az összeállításához elsősorban az érintett fotóművész, szakíró, szerző kezdeményezése, együttműködése szükséges. A jó időzítéshez előre kell értesülnünk az eseményről, a meghívókat, katalógusokat, könyveket, stb. időben kell megkapnunk. Külön köszönet Habik Csabának, aki vállalta, hogy saját archívumából egy tartalmas, szép kivitelű cikkgyűjteményt állít össze egy-egy alkotóról, fontosabb kiállításához kapcsolódva. Török László “25 év” című gyűjteményes kiállítása PR-munkájához jól tudtuk használni Habik Csaba első összeállítását, amit a jövőben is szívesen vállal, más kiállítóművészek esetében is.

Tény, hogy soha ilyen figyelem, rokonszenv, érdeklődés nem fordult a magyar fotográfia felé, és – a század első felének “magyaros stílusát” kivéve – még nem volt ilyen izgalmas, sikeres korszaka. Erőteljes műhelyek, irányzatok jöttek létre, kiemelkedő alkotások születtek. Sok művész fordult meg a világban, néhányuk itthoni elismertségét megelőzte a világhír. A nemzetközi vérkeringés a befogadást is könnyebbé tette. A vezető szellemi áramlatok mellett – sokszor deklarált megnevezés nélkül – ott vannak a “magányos farkasok” is, akik nem kötődnek csoportokhoz, mégis meghatározó személyiségek. A “juniorok” és “seniorok” együtt élnek a nagyszerű középgenerációval, szinte élő fotótörténet tanúi vagyunk. Ugyanakkor a társadalmi elismertetéshez, anyagi és erkölcsi megbecsüléshez még meg nem találunk meg a megfelelő utat. Elő kell segíteni, hogy megismerjék és elismerjék az alkotómunka, a művészi teljesítmény értékeit, becsüljék meg az életművet, a közösségnek nyújtott áldozatos munkát. Az elnökség a meglévő állami, művészeti díjakra felterjesztéseknél átgondoltabb stratégia kialakítását gondolja eredményesebbnek, azon kívül Életmű-, és Hevesy Iván-díj létrehozását is kezdeményezi. Egy-egy díjra történő javaslat felterjesztése még nem azonos a díjazással. A hivatal felé történő felterjesztés csak az első lépcsőfok. El kell érnünk, hogy szakmánkat, művészetünket ne civakodásainkon, botrányainkon keresztül ítéljék meg, hanem valódi értékein, eredményein keresztül. Mert tény, hogy az értékek erősebbek, de a skandalumok látványosabbak. Emberi tartással, személyes kapcsolatokon keresztül, meggyőzéssel, lépésről-lépésre érhetünk el eredményeket, és csakis közösen.

A szellemi és erkölcsi értékek elismertetése mellett az anyagiak sem hanyagolhatók el. A megváltozott társadalmi-gazdasági közegben meg kell tanulnunk egy más fajta szemléletmódot. Ha azt akarjuk, hogy a fotográfusok, szakírók meg tudjanak élni munkájukból, hogy a felhalmozott hatalmas szellemi értékeket el tudják juttatni a felhasználókhoz, a megrendelőkhöz, a Szövetségnek kell kezdeményezni ezen a téren is. Mindnyájan nehezen tanuljuk meg a “csúnya” kifejezéseket: piacgazdaság, piaci verseny, marketing, menedzselés, a szellemi alkotás, mint “árú”, stb. Szerencsére vannak, akik eredményesen mozognak ebben az új közegben, és segítségünkre lehetnek. Ők mondják, hogy “a kis üzlet is üzlet”, és még ehhez is kínálni kell magunkat. Ezért ajánlom kollégáim figyelmébe a HUNGARIAN LANGUAGE SCHOOL kérését, vagy a MÉDIA INTERNET HUNGARY Kft. ajánlatát, és a PHOTO DIARY The Photography Guide megkeresését. Jelen kell lenni, ahol történhet valami, és rá kell érezni a jövő lehetőségeire. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megismerjenek, keressenek bennünket. Moldován Tamással, a VIVA MÉDIA Holding vezérigazgatójával hónapok óta tárgyalunk. Nemrég konkrét ajánlattal kereste meg Szövetségünket, és egy igazi, a mai kor követelményeinek megfelelő fotóarchívum kialakításában kérte közreműködésünket. Személyes megbeszélésünk alapján javasolta, küldjünk szét egy kérdőívet, amely alkalmas az első leltár elkészítésére és megalapozza az értékesíthetőség szempontból a képek szűrését, válogatását, egy katalógus kialakítását és az elektronikus feldolgozást is. (Részletesebben a mellékelt levélben) Először tájékozódni kívánunk a tagok kínálatát illetően, majd visszakeresési rendszert kell kiépíteni, és a megrendelő igényeinek megfelelően, demokratikusan közvetíteni. Szükséges a címek, adatokat pontosítása is. A mellékelt adatlap kitöltése, visszaküldése sokat segítene ebben. Kérjük a javaslatokat, és a segítséget is. Köszönet Gál Imrének, Módos Gábornak, Tillai Ernőnek és másoknak, akik a kérdőív összeállításánál segítettek.

Képbank, adatbank

Ahol információra van szükség, ott a fénykép nélkülözhetetlen. Ahogy az analóg rendszerek és hagyományos hordozóanyagok mellett megjelent a digitális technika, az elektronikus képrögzítés, a megrendelők köre is bővülni látszik. A nyomtatott sajtó, a könyvkiadás, a különböző reklám-, alkalmi- és szakmai kiadványok, stb. száma nagymértékben megnövekedett, és megjelentek az új lehetőségek is. Képet, fotót közvetíteni (venni, eladni) nemcsak nagyvonalú gesztus, hanem jó üzlet is. De a képközvetítés csak jól átgondolt, korszerű technikára épülő rendszer segítségével lehet eredményes. A korszerű lehetőségek, pl. egy Photo CD kép-adatbank létrehozásához igen költséges dolog. Az elektronikus feldolgozáshoz, a képek digitalizálásához, a mesterlemez készítéséhez bevontuk az OMIKK (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) szakembereit, akik már jó néhány sokirányú nemzeti, nemzetközi adatbankot hoztak létre, és az új feladathoz a technikai, szellemi feltételek rendelkezésükre állnak. Ez a kb. 6-8 milliós beruházás a VIVA Holding anyagi támogatásával jöhetne létre. Árkos Iván menedzser, az OMIKK főmunkatársa az I. Országos Fotóhét kapcsán szimpatizánsként kereste meg a Szövetséget, és felajánlotta segítségét az előbbi témában. Felajánlotta azt is, hogy az OMIKK különböző termeit térítésmentesen használhatjuk, 110 főig küldöttgyűlésre, bizottsági ülésekre, egyéb összejövetelekre. Az Elméleti és Történeti Bizottság április 29-én már itt, a Múzeum u. 14-ben tartotta ülését, ahol megválasztották ideiglenes vezetőjüket, dr. Hefelle Józsefet, és helyettesét, Zátonyi Tibort. A Bizottság képviselője az elnökségi üléseken már teljes szavazati joggal vehet részt.

Új honoráriumtáblázat készül

Ahhoz hogy képeinket értékén kínálni tudjuk, árak is kellenek. A Szövetség hamarosan kialakítja egységes honoráriumtáblázatát, egyeztetve a szakmai szervezetekkel, elsősorban a HUNGART Vizuális Művészek Jogkövető Társasága Egyesülettel, a Magyar Fotóriporterek Társaságával és a MÚOSZ-szal, bevonva a képügynökségeket, szolgáltatókat, kiadókat, felhasználókat. Ehhez kérjük tagjaink aktív részvételét is. Tájékoztatásként: A szakmai szervezetek képviselőinek a bevonásával, Módos Gábor, Gránitz Miklós, Koncz Zsuzsa, Tasnádi László, Eifert János és mások a HUNGART felkérésére hónapok óta dolgoznak a másod-megjelenések (utánnyomások) jogdíjtarifáinak kimunkálásán. Ennek részletezett megállapítása a 146/1996. (IX.19.) Kormányrendelet 6.§-án, illetve a művelődési és közoktatási miniszter nyilvántartásba vételén – melyet a Magyar Közlöny számában hozott nyilvánosságra – illetve jóváhagyásán alapul. Ezen díjszabás kizárólag a HUNGART közreműködésével történő jogosítások tekintetében érvényes. Amennyiben a szerző, vagy más jogosult közvetlenül ad engedélyt a felhasználásra, úgy e tarifák nem kötelező érvényűek. (De használhatóak – EJ megjegyz.) Javaslom, hogy aki még nem tagja a HUNGART-nak, és mint fotóművészeti alkotás szerzőjeként jogosulatlan felhasználásokkal, jogdíj igennyekkel szokott birkózni, keresse meg a Báthory u. 10. II. emeletén a fent említett Társaságot, kérjen tájékoztatást működésükről. Érdemes belépni, tagdíj nincs.

Irattár, könyvtár rendezése

Katona István a Szövetség megbízásából átnézte a szövetségi irattár, illetve a Szövetségben folyó irattári munka helyzetét, és munkája eredményéről írásban beszámolt az elnökségnek. Megállapította, hogy az 1956-78 közötti irattári anyag dokumentálhatóan a Magyar Országos Levéltárban van, feldolgozatlanul. Az utóbbi tíz évben keletkezett iratok egy része Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban van, ezeket vissza kellene hozni a Szövetség irodájába, helyre kellene állítani az irattári rendet, az ügykezelés fegyelmét. A jelenlegi állapot a napi munkát fogja akadályozni, lehetetlen lesz jogi, anyagi felelősséget vállalni, érdemben dönteni. Levéltáros szakemberek, bevonásával meg kell kezdeni az 53 ezer darabos irattári anyag rendezését, selejtezését. E faladat megvalósítása érdekében a Szövetség pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Befejeződött a Szövetség könyvtárának ellenőrzése is. A könyvtári leltárkönyvek tanúsága szerint több mint ezer kötet hiányzik, melyek közül 363 darab jelenleg a Magyar Fotográfiai Múzeumban található.

Az Etikai Bizottság jogos kifogása

A Magyar Fotóművészek Szövetsége Etikai Bizottsága a Szövetség Elnökségének, valamint Balla Demeternek és Szigeti Péternek írásbeli megkeresésére 1998. február 24-én és 27-én összeült, hogy a három panaszos vitás ügyében határozatot hozzon. Az Etikai Bizottság határozatát az elnökség “letompította” – tehát megváltoztatott tartalommal – hozta az érintettek és a sajtó tudomására. Ez ellentétes az Alapszabállyal, ezért az Etikai Bizottság úgy határozott, hogy az eredeti határozatot teljes terjedelmében, a jegyzőkönyv másolata formájában a tagságnak megküldi.

Az ügyvezető titkár munkakörére kiírt pályázatról

Az elnökség értékelte a beérkezett pályázatokat. Marton József és Révész András pályázata nem felelt meg a kiírásnak, ezért érdemben nem foglalkozott velük. Szuchovszky Zoltán, Gasztonyi Vera, Bek Balla Mónika, Marton Beatrix, Török Jolán pályázatait értékelve, hosszas vita után az elnökség elfogadta, és egyetértett Eifert János döntésével, hogy az ügyvezető titkár munkakörére kiírt pályázatot Török Jolán nyerte el. A személyes meghallgatások után, az eddigi tapasztalatok, és a pénzügyi lehetőségek alapján az elnök úgy döntött, hogy Martonné Csapó Beatrix továbbra is titkárságvezető beosztásban, és Török Jolán – a pályázat nyertese – menedzserként, szerződéses jogviszonyban végezné munkáját. Egyelőre egy béren ketten osztoznának, de reméljük, lesz lehetőség az általuk “megtermelt”, szerzett pénzek arányában jövedelmüket emelni. A megegyezés még hátra van.

Köszöntjük új tagjainkat

A múlt hónapban összeült a Tímár Péter vezette Felvételi Bizottság. Megítélésük szerint Tengölics László és Horváth M. Judit bizonyult felvételre méltónak. Szeretettel köszöntjük a Szövetség új tagjait. Az elnökség örömmel vette a szövetség pártoló tagjaként Horváthné Paál Mariannt, a Reafotó ügyvezető igazgatóját, valamint megerősítette Keresztes Lajos (Németország), Rácz István (Finnország), és Eva Bessnyö (Hollandia) tiszteletbeli tagságát.

Kedvezményes, és ingyenes részvételi lehetőség Sebesvízen

A Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábor 14. éve működik, főleg külföldiek látogatják. Halmai László, a Sebesvíz Workshop igazgatója a magyar résztvevők számára önköltségi áron, korlátozott számban biztosít lehetőséget, és egy fő számára pedig ingyenes részvételt. Ezt a lehetőséget képekkel lehet megpályázni, és a Művészeti Bizottság választja ki. Részletesebben a programról a mellékelt tájékoztatóban.

Tánc a fotóművészetben

A Magyar Fotóművészek Szövetsége a Magyar Táncművészek Szövetségével, és a Veszprémi Petőfi Színházzal közösen kiállítást rendez, amit először a tánc-, fotó- és zeneművészet jegyében meghirdetett Veszprémi Összművészeti Fesztiválon mutat be 1998. május 8-12. között. Ezt követi a I. Magyar Táncfesztivál ‘98 – Győr (I. Országos Táncművészeti Találkozó, Nemzetközi Táncvideofilm- és CD-rom Fesztivál), és Béccsel indítva a külföldi bemutatkozások sora. Bizonyára még vannak, akik emlékeznek a két szövetség közös rendezésében, 1968-ban a Magyar Nemzeti Galériában bemutatott, „Tánc a fotóművészetben” című nagyszerű kiállításra, ami sok másodbemutatót ért meg, végül a Szövetség pincéjében pusztult el egy csőtörés következtében. Azóta eltelt néhány évtized, megváltoztak a társadalmi-gazdasági viszonyok – azóta pincénk sincs -, a művészetek területén is átrendeződtek az erővonalak. A gazdaság és kultúra egymást formáló erőként mérkőzik, hol legyűrve, hol felsegítve egymást. A művészek a napi problémákra figyelve, elszakadtak egymástól, holott egymást segítve nagyobb az esély a túlélésre. A táncművészek és a fotóművészek most újra, barátokként, megpróbálnak valamit. Ez a kiállítás újra közös munka, a korábbi, hasonló címmel rendezett kiállítás szellemi felfrissítése. Nemcsak művészi, hanem történeti szempontból is érdekes, értékes anyag. A század első felének nagyjai, Aigner László, Szőlősy Kálmán, Angelo Funk Pál, Pécsi József, André Kertész, Rónay Dénes, Pap Gyula, Escher Károly, Vadas Ernő, Rónai Dénes, Vajda M. Pál, Németh József, Inkey Tibor művészi erővel ábrázolták koruk ismert táncművészeit, balett- és mozgásművészeti csoportjait. A későbbi generációk, például Gink Károly, Keleti Éva, Korniss Péter, Fejes László, Féner Tamás, Friedmann Endre, Hemző Károly, Horling Róbert, Markovics Ferenc, Szalay Zoltán, Benkő Imre, Koncz Zsuzsa, Eifert János – táncfotói életművük jelentős alkotásait is jelentik. A kiállításon megjelennek a ma aktív fotóművészek is: Bánkúti András, Mezey Béla, Kanyó Béla, Horváth Éva, Katkó Tamás, Dusa Gábor, Molnár Kata, Papp Dezső, Magyorossy Zoltán, Révész Róbert és mások, akik együtt átfogó keresztmetszetét adva ennek a gyönyörű témának, hangsúlyozva a hagyományokat és az újításokat, a fotótörténeti- és fotóművészeti értékek alapján.

Eifert János
elnök

Budapest, 1998. május 4.