János Eifert - Photographer

Archive for December, 1999

Magyar Fotóművészek Szövetsége, 08. Hírlevél 99/12, Budapest, 1999. december. 17.

MFSZ hir8                                                A Magyar Fotóművészek Szövetsége belső tájékoztatója, felelős kiadó: Eifert János elnök

 

Tisztelt Kollegák!

Jó üzlet az ezredvégi visszaszámlálás. Hivatkozni lehet rá, ijesztgetni az embereket, kereskedelmi kampányokat szervezni, termékeket és bölcs ostobaságokat eladni, elhitetni, hogy az ezerszer áldott és átkozott huszadik századot felváltja majd egy új korszak. Attól persze az emberiség nem lesz boldogabb, hogy január 1-ével az évszám 2-vel kezdődik. Igaz, kellemetlenségek adódhatnak, hiszen a ma üzemben lévő PC-k a két számjegyen tárolt dátumokat másként értelmezhetik, amitől lehet, hogy a banki betéteinknek negatív kamatai lesznek, tehát még én fizetek a banknak, esetleg a repülőgép, amin ülök, kényszerleszállást hajt végre az “utoljára” -99 éve karbantartott hajtóművek automatikus leállása miatt. A 2000. év ráadásul szökőév, és a számítógépek egy része február 29-én már március 1-et fog mutatni, de a nyári időszámításra átállás is jelenthet majd gondot. Most jut eszembe, nincs annyi pénzem a bankban, és a közeljövőben nem repülök, a gyerekek meg úgy is korán kivernek az ágyból reggelente, tehát engem személy szerint az előbbiek miatt nem fog komoly kár érni.

Egyébként is, a művészetben más a kép. Másképp “korszakolnak”, a szenzációt is más jelenti. Egy új kép, egy új album, egy új kiállítás, egy új gondolat fontos számunkra, bármilyen dátumozással és eszközzel is készült. Az új technikai eszközökre is figyelünk, de nem fogjuk kidobni “kőkorszakinak” számító kameránkat a ma csúcstechnológiának számító Nikon D1 digitális fényképezőgép miatt, ha jól tudunk vele fényképezni. A CCD-k és chipek miatt sem mondunk le azonnal a celluloidszalagra öntött filmemulzió használatáról, a papírt és ceruzát, a kopogtatós írógépet sem szorítja ki teljesen a számítógép. Szeretjük az újat, de becsüljük a régit. A kamera, a film, a számítógép, a tartozékok, az analóg és digitális technika eszközök csupán, amelyeket gondolataink, érzéseink kifejezésére használjuk.

Ebben az ezredfordulós őrületben (is) kell a számvetés, az összemérés, a tapasztalatok összegzése. A novemberi közgyűlés elfogadta a Szövetség 1998/199-es tevékenységéről szóló elnöki beszámolót, és megerősítést adott a tervek megvalósításához. Köszönöm, hogy tevékeny résztvevői, megvalósítói voltatok a programoknak, meghatározói, formálói fotográfiai közéletünknek. Köszöntöm Csíkvári Pétert, Dombóvári Tibort, Siklós Pétert és Szabó Juditot, akik a Felvételi Bizottság december 13-i döntése alapján új tagjaink, akik formálói lehetnek az elkövetkezendő évek eseményeinek.

Boldog karácsonyt és megörökítendő pillanatokban gazdag új évet kívánok az elnökség és munkatársaim nevében!

Eifert János elnök 

A Művészeti bizottságról

Bemutatkozás és tervek

Tekintve, hogy a tagság egy része nem vagy csak kevéssé ismeri korábbi tevékenységemet, egy rövid bemutatkozással kezdeném.
Felsőoktatásban eltöltött tanulmányaim során két diplomát szereztem, mindkettőt a művészetekkel kapcsolatos területről. A Képzőművészeti Főiskolán eltöltött évekkel párhuzamosan az Iparművészeti Főiskola fotó szakán is lezártam négy szemesztert. Tulajdonképpen ez időtől kezdve foglalkozom koncepciózusan fotográfiával.
Balla András vezetése alatt lettem a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója titkára, majd az ő lemondása után egyedül láttam neki a Stúdió művészeti és pénzügyi konstrukciójának átépítéséhez.

Az elmúlt három év során egy szolgáltató jellegű, a művészeti munkát koordináló és finanszírozó szervezetté alakuló Stúdió ma már a hazai művészeti közélet egyik életteli “munkaállomása” lett. (A Stúdió elmúlt években kifejtett tevékenységéről kívánság szerint tudok bővebb tájékoztatást küldeni).

Két éve veszek részt az elnökség és a Művészeti bizottság munkájában, az első és második Országos Fotóheteken, valamint a pécsi Kortárs magyar fotográfián a fiatal kortárs kiállítók bemutatkozását szerveztem.
Mind Gera Mihály, mind Eifert János elnöksége idején erős “szimbiózisban” éltem a Szövetség bel- és külügyeivel. Szemtanúja voltam a Szövetség 1993-96 közötti anyagi mélyrepülésének, a Báthory utcai könyvtárszobába való összezsugorodásnak és a fokozatos talpraállásnak is. Ezenközben láthattam a kisebb és nagyobb sikereket is, természetesen a Szövetségen belüli és az azon kívüli művészeti érdekcsoportok összecsapásait, az ellenségeskedéseket és a kudarcokat is. Nincsenek tehát illúzióim afelől, hogy milyen helyzetben van a nem létező Művészeti bizottság és milyen erőviszonyok közt kell megpróbálni újraépíteni azt.

A jelenlegi helyzetről

Az elmúlt két évben műfaji és korosztályi alapokon megszervezett alkotócsoportok munkája mellett működött a Művészeti bizottság. Török László lemondásával a bizottság gyakorlatilag és röviddel utána adminisztratíve is nemlétezőnek volt tekintető, a bizottsági tagok sem tisztjüknek, sem feladatuknak nem tartották a bizottság további fenntartását. Ebből nem kell rögtön elítélő felhangokat kihallani, mert nincsenek. A Művészeti bizottság mögött ugyanis nem volt olyan anyagi és szellemi támogatottság, hogy tagjai visszafordítani érdemesnek tartották volna a folyamatot. Az elmúlt időszakot se pro, se kontra nem akarom nyilvánosan elemezni, azt a magam számára megtettem, és csak a bizottság munkájának jövőbeni megszervezésében szeretném felhasználni.

A Szövetség tagsága műfajok tekintetében nagyon heterogén. Ezt az összetettséget, úgy tűnik, jól tudják kezelni az alkotócsoportok, a műfajok különböző alkotói és megjelenési formáinak szervezését a saját igényeiknek megfelelően tudják alakítani, ebbe a tevékenységbe teljesen felesleges lenne bármi módon is beleszólnia a Művészeti bizottságnak.

A bizottság munkájának várható szerkezete és tevékenységi körei

  • A bizottsági tagok meghívása
    A bizottság tagsága vagy három vagy öt személy lesz és személyes beszélgetések, pontos és világos közös feladat-meghatározás után kapnak felkérést. A bizottságnak nem szakmai konzíliumnak kell lennie, hanem tevékeny, operatív munkacsoportnak, amelynek elsősorban koordinációs, kommunikációszervező és menedzselési feladatai lesznek.
  • Kapcsolattartás az alkotócsoportok vezetőivel.
    A Művészeti bizottság negyedévente, szükség esetén gyakrabban egyeztetésre hívja össze az alkotócsoportok vezetőit. Természetesen nem még egy agyonülésező fórum megnyitása a cél, az információcsere minél konstruktívabb módját kell kialakítani.
  • Tanácsadói kör kialakítása.
    Valójában e körnek lesz művészeti szempontból a legnagyobb hatása a bizottság munkájára. Széles körben szeretnék beszélgetéseket folytatni azokkal, akik ma meghatározó közéleti szereplői vagy önálló művészei a hazai fotográfiának. Jól tudom, hogy csak a kölcsönös, jó értelemben vett művészeti, egyéni és intézményi érdekek világos egyeztetése után lehet esély arra, hogy a majdani Művészeti bizottság munkáját a tanácsadók támogassák. Elsősorban azt szeretném megértetni a leendő tanácsadókkal, hogy a Művészeti bizottság nem egy újabb művészeti lobbi-csoport kíván lenni a – valós méreteihez és kapacitásához mérten már amúgy is túlságosan széttagolt – fotóművészeti szcénában.

A Művészeti bizottság tagjait addig nem kívánom megnevezni, amíg a megfelelő partnereket meg nem találom, így elképzelhető, hogy még több héten vagy akár néhány hónapon belül sem teszek közzé neveket. Amíg világos konstrukciót nem tudok felállítani, addig kár lenne félreértésekre okot adó információkat kiadni.
A Művészeti bizottság vezetőjeként addig is elkezdem a Szövetség információs rendszerének (bár szerintem rendszere még nincs) áttekintését és hatékonyabbá tételét.

A Művészeti bizottságnak csak olyan mértékben szabad a Szövetség pénzügyi kereteire támaszkodnia, mint ahogyan azt az alkotócsoportok teszik, saját projektjeire önálló forrásokat kell megnyitnia. A bizottságnak nem feladata gazdasági tevékenységeket kezdeményezni, de nem szabad felvállalnia a tagság anyagi értelemben vett menedzselését sem.

A Művészeti bizottságnak meg kell teremtenie azt a helyzetet, hogy a Szövetség tagságán belül mindenki egyforma lehetőségeket kapjon az információszerzés, az önmenedzselés, a pályaépítés területén, és a bizottság csak közvetítő szerepet vállaljon a megfelelő műfaj, korosztály, alkotói igényesség és a megfelelő intézményi, galériás, művészetfogyasztói rétegek összekapcsolásában.

Ma már szerencsére az esztétikai kritériumokat nem bizottságok és zsűrik szabják meg, hanem a művészetet csinálók és fogyasztók közötti kapcsolódási szintek, a szakma mindenkori élvonalának belső kritikája minden bizottságnál hatékonyabban segít pályára, tart meg vagy zár ki magából művészeket.
Röviden csak ennyit bocsátanék előre a várható munkáról, a továbbiakban minden fontosabb lépésről tájékoztatni fogom a tisztelt tagságot.

Tisztelettel:
Szűcs Tibor
a Művészeti bizottság vezetője

Jegyzőkönyv

Készült a Magyar Fotóművészek Szövetsége
1999. november 27-én megtartott Közgyűléséről

Jelen vannak a mellékelt jelenléti ív szerint.

Eifert János: Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a megjelenteket. Tisztelt Közgyűlés. A 279 tagunkból jelen van 77 tag, ezért a közgyűlés határozatképes. Formailag szeretném javasolni, hogy a közgyűlés válasszon levezető elnököt. Ha szabad, akkor javaslom Szabóky Zsoltot levezető elnöknek. Kérem, kézfeltartással szavazzanak. Szabóky Zsoltot levezető elnöknek a közgyűlés egyhangúan elfogadta.

Jegyzőkönyvvezetőnek Kozsdi Tibornét a közgyűlés egyhangúlag elfogadta.

A jegyzőkönyvet két főnek hitelesítenie kell. Kérem ezért, hogy olyan jelentkezzen, aki végig itt tud lenni a közgyűlésen. Ács Irén és Lévai Jenő vállalta a jegyzőkönyv hitelesítését. A közgyűlés egyhangúan elfogadta Ács Irént és Lévai Jenőt jegyzőkönyv hitelesítőnek.

Eifert János: Nagy tisztelettel köszöntöm vendégeinket. Bizonyára Bizaglich Jenő urat sokan ismerik, Török András urat, köszönöm, hogy megjelent és Soltész Rezső urat, a FotoVideo kiadóját. Mielőtt elkezdenénk a munkát, egy perces néma felállással emlékezzünk meg azokról a társainkról, akik az elmúlt közgyűlés óta eltávoztak közülünk. (Aradiné Szenczi Mária, Rácz István, Vassányi Béla). Most pedig átadom a szót a közgyűlés levezető elnökének.

Szabóky Zsolt: Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket. Miután határozatképes a közgyűlés, így a napirendi pontokat meg lehet szavazni.
Az első napirendi pont a Jelölő Bizottság elfogadtatása lenne.

Szabóky Zsolt: Markovics Ferencre, Harnóczy Örsre és Gál Imrére kérném a szavazatot.

A három jelöltet egyhangúlag elfogadta a testület.

Most pedig átadom a szót Eifert János elnök úrnak, hogy az elnöki beszámolót szóban egészítse ki.

Eifert János: Hölgyeim és uraim. Az évközi tájékoztatókat és beszámolókat nem szeretném elismételni, talán vendégeink kedvéért röviden összefoglalom azt, ami a napi munkánk, a tagok tevékenységén keresztül szerencsére egyre erőteljesebben megjelenik. Zavarba lennék, ha statisztikai adatokkal kellene dobálóznom, hiszen összeállítottunk egy eseménynaptárt, ami kizárólag a szövetség által rendezett kiállítások, fotófesztivál rendezvények és különösen hangsúlyozva a tagok munkásságát tükröző kiállítási eseménynaptár. Ez a címsor 156 fontos eseményt sorol fel, a fotóhetektől kezdve a legutóbbi megjelent könyvekig, könyvbemutatókig sok minden szerepel ebben. Kívánságra a szövetség titkárságán megkapható ugyanúgy, mint a sajtószemle, ami fantasztikus mértékben és erőteljesen reagálta le az Önök, a Ti teljesítményeteket.

Azt hiszem, hogy minden egyes megjelenő kiadványnak mindannyian örülhetünk, hiszen tudjuk, hogy néhány könyvben több évtizedes gondos, feszített munka van. Nem szeretném, ha a könyvek és a folyóiratok lennének túlzottan előtérben, hiszen arányaiban a kiállítások nagyon fontos megjelenési területét jelentik a fotográfiának.

A bizottságok, alkotócsoportok munkájáról a 7. sz. Hírlevélben részletesen beszámoltak azok vezetői, ezért azt nem ismételném. A pénzügyi-gazdasági helyzetről ugyanúgy, a fotóhetek, a fotóhónap, szinte már mindenkinek a könyökén jön ki, de nagyon röviden azért elmondanám azt, hogy a fotófesztivál értékelésével visszajelzések, kritikák, észrevételek elemzésével komoly tanulságokat vontunk le és egy nagyon igényes válogatással 70 kiállításra limitálta a programot és az időpont kijelölése megtörtént. A fotóhónap 2000 kezdő időpontja 2000. május 12., befejező napja június 18-a lesz. A hivatalos megnyitó május 12-én lesz a Műcsarnokban. A második országos fotóhetek elméleti szimpóziumának anyagából kiadott könyv anyaga és az ehhez kapcsolódó panelbeszélgetés lesz a fontos kerete az egésznek.

Ahogy említettem, a magyar fotográfia nemzetközi megjelenése nem új keletű dolog, de hogy ilyen erőteljesen, ilyen színvonalon, ilyen minőségben jelenjen meg, azt nagy részben a köztünk lévő és távollévő kollégáknak is köszönhetjük. Nagyon szeretném megköszönni Kincses Károlynak és munkatársainak, hogy a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum kiállítása és az ahhoz kapcsolódó nagyszerű könyv, a Made in Hungary több sikeres külföldi bemutatót megért, legutóbb például a frankfurti könyvvásáron szerepelt. Nagyon köszönjük Szilágyi Sándornak a Magyar Fotográfia New Yorkban program kurátorának és Kerekes Gábor művészeti vezetőnek, hogy független kezdeményezésként tavaly a Take Five, az idén a Kind of Blue New Yorkban bemutatásra került. Barta Zsolt-Péter, Drégely Imre, Hajdú József, Herendi Péter, Kerekes Gábor, majd az idén Balla András, Benkő Imre, Féner Tamás, Horváth M. Judit, Stalter György, Szilágyi Lenke képei kerültek bemutatásra, mind a két kiállításnak nagyon jó visszhangja volt, és a művészek egy részének lehetősége volt személyesen is megjelenni New Yorkban, hogy tapasztalatokat szerezzenek, kapcsolatokat építsenek. Köszönjük Detvai Jenőnek és Hangyál Juditnak, a Bolt Galéria tulajdonosainak, hogy felvállalt művészeik képeiből a galéria helyszínének megszűnése után is nagyon rangos, igényes kiállításokat szerveznek. Tehát így Herendi Péter, Drégely Imre, Frank Aliona, Vékás Magdolna és mások képeit Budapesten a Francia Intézetben, a Miró Fotógalériában, a Pécsi Kortárs Magyar Fotográfia rendezvényein, valamint Franciaországban, Belgiumban és másutt nagyon nagy sikerrel, nagyon igényes prospektusok kíséretében állították ki.

A Szövetség titkársága nagy örömmel működött közre a Festival de l’image meghívására, Török László, Balla Demeter, Féner Tamás számára ajánlott franciaországi kiállítási lehetőség és utazás sikeres előkészületeiben. Török Lászlótól frissen érkezett katalógust is kaptunk, köszönjük szépen, hogy ezt a nem kis munkával járó feladatot ellátták. Köszönjük Normantas Pauliusnak és Boros Györgynek, hogy közvetítettek, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a Litván Fotóművészek Szövetségével. A Magyar Táncművészek Szövetségével közösen nemzetközi táncfotó pályázatot és kiállítást hirdettünk meg, ennek bemutatója 2000 júniusában lesz a győri magyar táncfesztivál nyitóprogramjaként.

A Fotonatura a Nimród fotóklub és a naturArt közreműködésével, Természet a fotóművészetben címmel nemzetközi fotópályázatot hirdettünk, amelynek kiállítása a nemzetközi természetfotó szövetség magyarországi kongresszusával egyidejűleg, annak részeként, a fotóhónap ajánlott programjaként lesz majd látható jövő év májusában.

Lorenzo Merlo, aki a kortárs kelet-európai fotográfiák kurátora volt, a fotóhónap 2000 programjában tevékenyen részt vesz, ha jól tudom, Ken Damy-kiállítás lesz Budapesten és magyar fotográfusok állítanak ki Bresciában. Illik és nem illendőségből köszönjük a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, a Soros Alapítványnak és más támogatónak és szponzornak, hogy a nemzetközi programokhoz támogatást nyújtottak.

A tehetségkutatásról mint nagyon fontos feladatunkról nagyon szép gondolatokat írtam le, de most nem részletezném, a lényeget szeretném csak mondani, hogy nagyon fontos és vállalt feladatunk ez. Tehát, amikor a fiatalokat úgymond az idősebbek rovására előnyben részesítjük, de ez csak a látszat, ez inkább az apa és gyereke közötti viszonyhoz hasonlítható és azt hiszem, hogy különösebben nem kell mentegetőznünk, amikor a tehetség láttán az jut eszünkbe, hogy bizony nekünk is jól esett az a segítség, amit akkor kaptunk, amikor mi voltunk fiatalok. Próbáljuk ezeket az egykori segítségeket, a pályára lökést, a pátyolgatást visszafizetni, visszatérülő betétként a fiatalok számára átadni. Nagyon-nagyon érdemes.

A szakkollégiumról egy apró észrevétel. Jó volt látni, hogy az ötödik héten sem voltak hiányzók. Aki előadásokat szokott tartani, az érzi ennek a pozitív visszajelzésnek a súlyát és az, hogy az első csoportra való jelentkezés pillanatok alatt megtelt, már januárban újat kell indítani, már az is megtelt és már a mesterkurzusokat készítjük elő. bármennyire is leírtuk, azért szeretném megköszönni az oktató kollégium vezetőjének, dr. Hefelle Józsefnek, hogy olyan légkört teremtett és olyan tartalommal tölti meg az előadótanárok, meghívott művészek segítségével a heti négy órás időtartamot, ami nagyon fontos, hogy a hallgatók ne csak ismereteket és majd egy oklevelet kapjanak, hanem valóban elkötelezett pártolói, befogadói legyenek a fotográfiának.

Felújítjuk a Szövetség és a fotóművészet egykor sikeres, negyedévi pályázatát, amit a zsűrizés szempontjából a Mai Manó házban szeretnénk majd bonyolítani és ha erre lehetőséget kapunk, akkor a negyedéves képek legjobb anyagaiból évente egyszer ezeknek a bemutatását tervezzük. A jelenkori fotográfiai gyűjteményes dokumentációról nagyon sok szó esett, sok félreértést is hallottam. Itt röviden arról van szó, hogy ez nem múzeum, nem riválisa akár a Nemzeti Múzeum Történeti Fotótárának vagy a Kecskeméti Múzeumnak. Ez egy élő, dokumentációs lehetőség, ami megoldja a napi problémáinkat, tehát a fotókiállítások kezelését, archiválását és miután az Országos Széchenyi Könyvtár állami intézmény, van esély arra, hogy a már felkínált, légkondicionált, bútorozott helyiségeket előnyösen igénybe vegyük.

A szövetség állandó kiállítása a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának új, Wesselényi utcai székházának a 8. emeletén van. Körlevélben még egyszer kimegy ezzel kapcsolatban információ, ezzel a lehetőséggel nem kötelező élni. Természetesen a minisztérium minden költséget, tehát költséget tud téríteni (keret, paszpartu, kópiadíjak), ez hosszú időtartamra letéti helyzet, tehát a szerzői jog a fotográfusé. Ez egy lehetőség, hogy a magyar fotográfia értékeit, különböző műfajait felvonultató, igazi, átfogó keresztmetszetet adó válogatással, ugyanazt a célt szolgálja, csak egy nemesebb veretű keretben. Információt a Chip magazintól kezdve másutt is lehetett olvasni, nagy sikere van a Szövetség home lapjának az interneten, eddig kb. hatezren látogatták. Reklámot nem fogadunk be, tehát ilyen nézőnövelő tényezőre nincs szükség. Bizonyos szerkesztőségek, a minisztérium, a Soros Alapítvány szinte heti frissítéssel minden fotográfiai eseményről tájékoztatást kap.

A Szövetség és a Magyar Fotográfusok Háza kapcsolatáról fontos dolgokat írtam össze, nagyon aktívan közreműködünk a ház életébe. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki, tehát nemcsak a ház igazgatójával, munkatársaival. Könyvtár nyílt meg, nagy tisztelettel kérem Török Andrást, hogy ő beszéljen erről.

Török András: Köszönöm szépen a meghívást. nagyon röviden szeretnék beszélni, hiszen ahogy körülnézek, nem látok olyan arcot, aki még nem járt volna a Fotográfusok Házában. Fél éve nyílt meg és azt gondolom, hogy bevált ez a konstrukció, részben a Szövetség által alapított új gazdálkodó társaság, most látszik csak, hogy volt értelme. Kb. 30-31 millió forintba kerül egy évben a szakmai programunk és a ház eltartása, ebben benne van a közüzemi számla, a bérek, ami irdatlan nagy összeg és azt teljes egészében adományokból kell összeszedni. Pontosabban ez az összeg a szakmai programot is tartalmazza, ami kb. 6-7 millió és a többi az mind működési költség. Szeretném megköszönni Pilaszanovich Irén elnök asszonynak – aki úgy hallom, hogy az idén távozik a Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Kollégiumának elnöki tisztéből -, hogy az őáltala irányított szakkollégium biztosította szakmai programjaihoz teljes egészében a pénzt, és reméljük, hogy a továbbiakban is így lesz.

A másik 24-25 millió forintot adományokból kell összegyűjteni és ez nagyon nehéz feladat.

A könyvtárunk megnyílt október 15-én, ez egy hatalmas dolog, valójában ez még nem nevezhető igazán könyvtárnak, mert az adatbázisa és a katalógusrendszere még nincs feltöltve, úgy érezzük, hogy ez egy közösségi tér, ami könyvekkel van berendezve, és nagysikerű rendezvényeket lehet ott is lebonyolítani.

Rengeteg tervünk van 2000-re. Van egy 12 tagú művészeti tanácsunk, amit szeretnénk jövőre gyakrabban összehívni. Kicsit túl sok programot szerveztünk, úgy éreztük, hogy – miután nagyjából egy évvel később nyílt meg a ház – nagyon sok adósság halmozódott fel, ezért az idén valójában sokkal több programunk volt, mint amit a szervezet le tudott bonyolítani. Ha zökkenők voltak a működésben, akkor ezért elnézést kérek mindenkitől.

Most én befejezem, de ha bárkinek kérdése van, szívesen állok rendelkezésre reggel 9 és este 9 között.

Eifert János: Nem akarom húzni az időt, nagyon sok nevet kellene említeni akár a könyvtár létrehozása kapcsán, akár a művészeti programokban való közreműködésben, mindannyian tudjuk, hogy kinek jár a köszönet. Ahogy említettem bármi, akár egy fotóhónap szervezése is nagyon nagy segítségekre épül. Lehet, hogy azok, akik a hirdetés szakmában jártasak, nem tudják becsülni azt, hogy például ennyi oldalt nem hirdetési áron megkapni milyen engedmény. Soltész Rezső úrnak ezért szeretném megköszönni, hogy figyelemmel kíséri mindig egy-egy kiemelkedő fotográfus bemutatásával népszerűsíti azokat, akik egyelőre még nem kerültek bele a lapba, és most nagy tisztelettel megadom a szót, mert azt hiszem, hogy van közlendője számunkra. Soltész Rezső: Köszönöm Elnök úrnak és valamennyiüknek, hogy itt lehetek ezen a szent helyen. Ez egy kicsit paradox helyzet, hiszen ha arra gondolok, hogy jó néhányuk kamerája előtt már álltam és most mégis bekerültem ebbe a nagyszerű társaságba. A véletlennek és a piaci helyzetnek is köszönhető – ez az előremenekülés az életbe -, hogy lassan már a lapkiadásról híresülök el és nem az énekesi pályám ragyog magasan, ahogy azt valaha fiatalon elterveztem. Örülök, hogy itt lehetek, és röviden elmondanám, hogy ezt a lapot azért szeretem nagyon és azért is működik, mert úgy érzem, hogy az önökkel, veletek való kapcsolatom során és a külföldi tapasztalataim kapcsán is van mit tenni azért, hogy a magyar fotókultúra kicsit komolyabb lábon álljon és szélesebb körben itthon talajra találjon.

Beszéltünk arról, hogy a fotónap 2000 rendezvény kapcsán szeretnék egy felajánlást tenni egy kvázi FotoVideo különdíjat, amely egy portfolió leközlését, megjelentetését tartalmazná a vele járó honoráriummal együtt, egy népszerűsítést, egy szélesebb fórum előtt való megjelentetést. Hogy ez mind megvalósulhasson, bízom abban, hogy a lapot jó szemmel kíséritek, és ha valamilyen kritika van, ami érinti az eddigi tevékenységünket azt szívesen fogadom és válaszolok a kérdésre. Bár én nem vagyok egy elvakult fotós, mindenkit segítek aki ebben az ügyben szeretne valamit megvalósítani és ha szükség van arra, hogy segítsünk akár a rendezvények, akár a kiállítás kapcsán, nyitott kapukat döngettek és magam is és a szerkesztőség munkatársai is természetesen segítő szándékkal és örömmel állnak rendelkezésre.

Eifert János: Nem szeretnék tiszteletköröket futni, nagyon sok kollégát kellene említeni, aki a napi munkában nagy ötletekkel és keményen részt vett. Az elnökség még soha ennyire nem volt igénybe véve, kb. 50 olyan határozatot hozott kb. 12 elnökségi ülés alatt, ami sok munkát adott a “nagy számú” adminisztráció számára. A tisztségviselők természetesen társadalmi munkában végzik a tevékenységüket, az adminisztráció nagyon szerény díjazás ellenében. A feladat jóval több, mint amennyit el lehet végezni. Nagyon köszönöm a tevékeny részvételt, mert furcsa helyzetben vagyok, nagyon szeretném hinni azt, hogy az elnökség tagjaival együtt, személy szerint én is jól csinálom azt a feladatot, amit vállaltunk a közgyűlés felhatalmazása alapján. Annyira vagyunk már koros emberek, hogy pontosan tudjuk, hogy a ti okosságotok, a ti szorgalmatok, a ti tehetségetek az, ami meghatározza a Magyar Fotóművészek Szövetsége arculatát és ahogy az utóbbi években talán érezhető az előremozdulás, hogy a kulturális intézményrendszeren belül – akár a minisztériumot is érintve – komoly, tekintélyes tárgyalópartnernek számítunk.

Természetesen az elnöki beszámolóhoz bármilyen kérdésre válaszolunk vagy a témában otthonos kolléga választ ad, javasolom, hogy írásban válaszoljunk a feltett kérdésekre, hiszen némely dolog után utána kell nézni. A magam részéről megköszönném és visszaadnám a szót az ügyvezető elnök úrnak.

Szabóky Zsolt: Köszönjük szépen Elnök úrnak a beszámolót. Megkérdezem a tagságot, hogy elfogadja-e az elnöki beszámolót?

Az elnöki beszámolót egyhangúlag elfogadta a testület.

Következő feladatunk, hogy egyenként el kell fogadni a bizottságok és az alkotócsoportok írásos beszámolóit.

A Számvizsgáló Bizottság beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

Az Etikai Bizottság beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

A Felvételi Bizottság beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

Az Elméleti és Történeti Bizottság beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

A Vidéki tagok bizottsága beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

A Senior Alkotócsoport beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

A Természetelvű Alkotócsoport beszámolóját 1 tartózkodás mellett elfogadta a testület.

Az Escher Károly Alkotócsoport beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

A Pécsi József Alkotócsoport beszámolóját egyhangúlag elfogadta a testület.

Köszönöm, most pedig felkérem Eifert János urat, hogy tájékoztassa a tagságot a szövetség gazdasági tevékenységéről.

Eifert János: Egész pontosan a tájékoztatás lényege és alapja az írásban közöltek, annyi kiegészítést, hogy a beszámoló készítésének időpontjában nagyon tragikus helyzetbe kerültünk. A Számvizsgáló bizottság beszámolójában is jelezte, hogy a tervezettnél jelentősebb túllépés mutatkozott a telefonköltségnél, az anyag- és szolgáltatásoknál, az előre nem látható kiadásoknál, tárgyi eszközök beszerzésénél. Röviden mondanám ennek okát. Telefax készüléket kellett vásárolnunk, fénymásoló gépet, a számítógéphez megfelelő sebességű alaplapot. Ezeknek az ára összesen 640.000,- forint, nem betervezett költség volt, ezt tragikusnak ítéltük. Közben eltelt egy kis idő, a szakkollégium bizonyos bevételi hányadát felajánlotta – és ez nagyon komoly felajánlás – (lehet, hogy vicces), de a Fotóművészek Szövetsége nem képes a sajtófotó pályázat egyik díjára felajánlást tenni, mert forrásoldalról erre sehonnan nem kapunk pénzt.

Tehát a gazdasági-pénzügyi helyzetre vonatkozóan módosítanám a borúlátó nyilatkozatunkat, de ez megoldja ennek a 640.000 forintos túllépésnek a sorsát. Olyan kemény szigorításokat voltunk kénytelenek bevezetni, ami lehet, hogy érthetetlennek tűnik. Probléma például a vendéglátás, erre keret nincs. Az elnökség tagjai, a tisztségviselők, beleértve az elnököt is, a jogosan felhasználható, elszámolható költségeket sem számolja el, mert nincs mire. Számos esetben az otthoni telefont, telefaxot használjuk, otthoni munka számítógépen, nagyon sok a bedolgozás, ezen nem tudunk változtatni. A célpályázatoknál az adott dologra lehet csak költeni. Ha keretre kapunk pénzt, nem költhetjük paszpartura. Ezért van az, hogy keretekből szerencsére jól el vagyunk látva, ezért is ajánlottuk tagjainknak, hogy használják bátran kiállításaikhoz.

Szabóky Zsolt: Kérdésem, hogy van-e hozzáfűzni valójuk az elhangzottakhoz.

Kocsis Iván: János említette azt az anomáliát, ami a pályázatoknál előfordul, hogy megkötik most már, hogy mire költhető a pénz. Az elmúlt évben Vácon hét rendezvényt csináltunk a fotóhónap keretében és miután a negyedik lezajlott már, akkor jött meg a pályázati pénz. A szerződésben kikötötték, hogy csak nyomdaköltségre használhatjuk fel, mindez akkor, amikor a rendezvény már javában ment. Jó lenne, ha a Szövetség valamilyen formában észrevételezné azt, hogy általában a pályázatokat annyira megnehezítették, hogy egy pályázat előkészítése nagyon komoly feladatot jelent.

Eifert János: Ne hidd azt, hogy szívtelen és kegyetlen emberek ülnek ott, akár az NKA-nál, akár a Sorosnál vagy másutt. Ezek formai előírások, ez minden gazdasági szférában történő pályázatnál előírás, mégpedig törvény szabályozza. Ezt jóindulattal a Fotóművészeti Szakkollégium elnöke sem jogosult megváltoztatni. A másik dolog, azt fontos tudni, hogy a támogatás az szó szerint értendő. Tehát kell lenni egy alapnak, egy bázisnak, nem várhatunk mindent, hogy majd más az első fillértől az utolsóig felvállalja. Csak bizonyos részletekhez járul hozzá bármelyik pályázat. Egész összeget eleve nem lehet elnyerni, csak rész segítség várható.

Kocsis Iván: Én ezeket nagyon jól ismerem, hiszen rutinos pályázó vagyok, nem is eredménytelen, de más dolog az, ha tudom a rendezés előtt már, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre. Mert ha nem áll, akkor fénymásoló gépen készítek mondjuk meghívót, plakátot stb., de ha nekem rendelkezésemre áll nyomdaköltség, akkor esetleg csináltatok egy szép katalógust. Azt nagyon jól tudom, hogy saját forrást mindig fel kell tüntetni, csak nekem nem mindegy az, hogy mennyiből rendezek meg egy kiállítást.

Eifert János: Röviden válaszolnék. Előre kell tervezni, hogy ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy megvalósult kiállítás után jön támogatás egy bizonyos kikötéssel. A fotóhónap 2000-re az NKA külön pályázatot írt ki a fogadó intézetek részére. Ha hiszitek, ha nem, néhány kiállító helyett úgy kellett erőszakosan, helyettük megcsinálni a pályázatot, hogy nyújtsák már be.

Kocsis Iván: Hol hirdették meg?

Eifert János: Mindenhol, a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, a Pályázatfigyelőben, tehát minden előírt helyen, sőt mi is szétküldtük az értesítést.

Pilaszanovich Irén: Tisztelettel köszöntöm a Közgyűlést.

Szeretném megköszönni Önöknek azt a lehetőséget, hogy négy évig lehettem a Fotóművészeti Kollégium elnöke. Ez valószínű, és tudomásom szerint a fotós társadalom támogatása nélkül a miniszter úr egy évvel sem hosszabbította volna meg a megbízásomat. Ami a lényeg. Egyrészt december 31-ével lejár a megbízásom, és szeretném bejelenteni, hogy helyettem, a miniszter úr döntése alapján, a kuratórium eddigi tagságából választott Módos Gábor lesz a kuratórium elnöke. Másrészt viszont el kell mondanom, hogy jövő hétfőn délelőtt már a Nemzeti Kulturális Alap új bizottsági tagjainak bemutatásán mind a ketten fogjuk képviselni a Fotóművészeti Kollégiumot. Itt szeretném előzetesen Önöket arról tájékoztatni, hogy a november 23-ai döntésünkön – a régi felállású kollégium – azt a döntést hozta meg, amit mi Módos Gáborral közösen írásban továbbítani fogunk, tekintettel arra, hogy a Fotóművészeti Kollégium a legkisebb anyagiakkal rendelkező kollégium a 14 szakmai kollégium között a nemzeti kulturális alapprogramban, ez az elmúlt évben, illetve ebben az évben 60 millió forint. Igazgató úr tájékoztatása szerint jövőre is várhatóan ez lesz az összeg nagysága. Tehát azt a fajta automatizmust, amit korábban a kollégium megkapott, az inflációval arányosan, vagy a bizottság szakmai megítélése alapján egyéb céltámogatásként, ez várhatóan 60 millió forint körül fog mozogni.

Ugyanakkor szeretném Önöket arról is tájékoztatni, hogy a döntés, amit már korábban említettem az érdemileg és lényegében arról szól, hogy ebből a 60 millió forintból az Önök által, tehát a fotós szakma által támogatott, jelzett és a Kollégium által kiírt bizonyos altémák és vállalások mentén az Országos Fotóhetek, mint kiemelt rendezvényt nem tudjuk ebből a büdzséből súlya, rangja és nem utolsó sorban korábbi lehetőségeit sejtető esélye folytán támogatni.

A Kollégium azt a döntést hozta – és ez lenne az a bizonyos kettős aláírással a bizottság elé terjesztendő levél, kérelem – hogy a költségvetésünk meghagyása, jóváhagyása mellett egy külön, ún. “pántlikázott”, elkülönített összeggel szíveskedjenek támogatni, akár a minisztériumi keret terhére az országos rendezvényt. Jóval túlnőtt már azon a lehetőségen, hogy akár szövetség, akár az alap szakmai, illetve anyagi támogatása mellett így vagy úgy részben finanszírozva eseményeket, esetleg utólag is, tényleg országos jelentőségű program támogatója, mecénása lehessen. Amit Ön jelzett, hogy nagyon nehézkes ilyen értelemben tervezni és természetesen, hogy milyen közbeszerzési papírokat – ami Önök előtt is ismert – be kell szerezni ezt nem, hogy nem az elnök és a kuratórium hozta ezt a döntést, de még csak nem is az Alap vezetősége, ezt törvény írja elő.

A másik pedig az, hogy sok jóval nem tudom kecsegtetni Önöket, ugyanis eddig sikerült az alap vezetésének azt a csapdát, hogy ami várhatóan 2001-től sújtani fogja a kulturális alapot – azaz az utólagos finanszírozás – kikerülni. Sajnálatos módon arra kell felkészülni, hogy más forrásból meg kell előlegezni mindazt, ami a bekerüléshez szükséges összeg, és aztán ezzel a bekerülési összeggel pályázni. És amennyiben módja van a kuratóriumnak, akkor abban olyan értelemben állást foglalni, hogy rész összeggel támogatja a rendezvényt, vagy rész összeget vállal fel a bekerülés keretösszegéből, sajnos várhatóan ez elé kell nézni a szakmának. És ez sajnos nemcsak a fotóművészetet érinti, hanem az egész alap tevékenységét. Tehát én megértem az Önök aggodalmát és pontosan tudom, hogy részben nincs az Alapnak lehetősége a teljes program finanszírozására vállalkozzon, hasonló jogi meggondolásból. Ugyanakkor a pillanatnyi keretösszeg sem elégséges arra, hogy mindazt lefedje, amit jogos, társadalmi érdekként lecsapódik kérelemszinten a kuratóriumnál.

És nem utolsósorban az összegnek – még egyszer hangsúlyozom, borzasztó nagy összegnek tűnik a 60 millió, de az utánunk következő szakmai kollégium már majdnem a kétszeresét élvezi – tehát ehhez képest mondom azt, hogy nagyon csekély keretek között dolgozott és fog dolgozni a továbbiakban, és várhatóan ugyanezzel a pénzzel kell számolni jövőre is. És ami még szerencsétlenebb kilátást jelez, jelent, az előbb említett utófinanszírozás. Mindent elkövet Elnök úr és az Alap vezetése, hogy valahogy kimásszon ebből a csapdából és megpróbálja függetleníteni magát mindazoktól a törekvésektől, ami egy kalap alá vonja az útadót és az útalapot, és ha úgy tetszik a kulturális alapot, de sajnálatos módon a tendencia arra irányul, hogy ha eddig sikerült is elkerülni, de várhatóan előbb-utóbb az utófinanszírozásra kerül sor, illetve ezt fogják bevezetni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. A kuratóriumnak és az új elnöknek további sikeres munkát kívánok, és állok rendelkezésükre, ha bármi kérdésük lenne a kollégium eddigi működésével kapcsolatban.

Taps

Kunkovács László: Egy ábrát még Perlik úrral évekkel ezelőtt próbáltam tisztázni, a műfajunk egy kivételes helyzetben van. Nincs eltartó intézményünk. Színházban vagyunk. A színész tagja a Színművészek Szövetségének – most ezzel párhuzamosan nálunk a Fotóművész Szövetség -, de nincs színház. Fotóművész vagyok, ez van beírva a személyi igazolványomba. Nagyon becsületes mesterség és a XX. század végén, hogy én a fényképezőgépet választottam a világ megmutatására, mert az manipulálatlan információt közvetít és ez kincset ér, emellől én nem tágítok. Ehhez értek a legjobban, ezért csinálom is. ugyanakkor a mögöttesem, húsz éve nem kapok fizetést. Tehát ez a családom konyhapénze, de nem tudom milyen alapon, és miféle mögöttesre lehet hivatkozni, nem értem. Mért legyen énekem mögöttesem, a családom miért szavazza meg a mögöttest a konyhapénzből. Tudniillik a televíziónak eltartjuk az épületeit, ott az eszközök megvannak, megvannak a havi fizetések, ott célprémiumként működik, ha kap pályázati pénzt, mert egyébként úgy is kellene csinálni neki, de nálunk nincs mögöttes, nincs a másik. Köszönöm. Egy minimális odafigyelés kellene a mi műfajunkra.

Sehr Miklós: Jogtalanul átkerült anyag, ami a Képzőművészeti Kiadó Jenei-féle kft-nek a tulajdonába került vagy két-három év szüneteltetés után és annak a jogi, a szerzői jogi és a többi kérdésében volna nekem kérdésem, de gondolom, ez nem a taggyűlésre tartozna, hanem kimondottan a múzeum tulajdonába ajándékként átadott alkotásaimnak a tisztázására. Ez egy hosszú ügy, tíz éves elfektetés és átjátszása különböző dologra, sőt a Fotóművész Szövetségnek és a Művészeti Alap tagjainak óriási kárt okozott, hogy ez az anyag nem lett pénzzé téve, holott a leggazdagabb kiadói vállalat volt, abból éltek a művészek, és ezt az anyagot hozzá nem értés folytán úgy tették fiókba – beledöngölve a föld alá – hogy a saját szerzői nem tudták értékesíteni. Az más dolog, ha ajándékba odaadom, felajánlom valakinek. A Polgári Törvénykönyv, a szerzői jog szerint az a cég, aki egy kft. semmilyen formában nem jogosult ennek az anyagnak a birtoklására. Ennek bizonyítása, hogy ez a cég jóval utána alakult, miután felszámolás alá került a Képzőművészeti Kiadó. Sajnálatos az, hogy ebben eléggé közreműködött Kovács Tamás úr és Dusa Vince úr, nem tudom, lehet, hogy jó indulattal, én nem vetem a rovásukra, csak ez nagyon-nagyon rosszul sült el.

A munkaköri kötelesség addig terjed a cégnél, amíg a cég fennáll. Amint megszűnt és évek telnek el, teljesen más, új szerződés megkötése után lenne esetleg tulajdonába. Ezt gondolom Eifert János is tudja, hiszen ő is nagyon sok felvételt készített, és neki is van ott anyaga. Egy része meg elkerült, hiszen akik közel álltak nagy jó nevű kft-ket alakítottak ebből az anyagból.

Eifert János: Röviden annyit, hogy itt van dr. Győri Erzsébet, jogi képviselő és megkérem, ha röviden tudna válaszolni, akkor még a szünet előtt tegye meg.

dr. Győri Erzsébet: Igaz, hogy az Alapító Okirat ügyében jöttem Önökhöz, de ha már így előjött ez a téma, szívesen segítek. Véletlenül én a Magyar Fotóművészeti Közalapítvány jogi képviselője vagyok és a Képzőművészeti Kiadó Kft. archív anyagának rendezésében jogászként közreműködtem. Nagyon szívesen beszélgetek majd Önnel. Rövidre fogjuk zárni. Csak annyit szeretnék mondani, hogy félreértés ne legyen, a Képzőművészeti Kiadót nem számolta fel senki, csődeljárás folyt ellene, amiből kijött, kifizette a tartozásait, jogszerűen átalakult kft-vé, azonos önmagával, nem szűnt meg egy percre sem. Ezt a kft-t próbálta egy ideig a tulajdonos működtetni, nem járt sikerrel, majd ezt követően úgy döntött, hogy az archív anyagot biztonságos helyre teszi. Kovács Tamás volt az első, aki annak idején csak egy letéti megállapodással az MTI-nél a Nemzeti Galériánál helyezte el, majd amikor kiderült, hogy a kft-t nem tudjuk működtetni – az archív anyagról akkor is gondoskodni kívántunk – és ennek volt az a módja, hogy ami a Nemzeti Galériában volt archívum, azt véglegesen a Nemzeti Galéria tulajdonába adta az addigi tulajdonos Képzőművészeti Kiadó. Az anyag másik részét, ami részben az MTI-be volt, azt pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Fotó osztályának adtuk tulajdonba, ugyanúgy egyik tulajdonos, a másiknak ingyen és bérmentve, múzeumi megőrzésre és felhasználásra és azzal a kikötéssel, hogy a mindenkori szerzői jogi törvény szabályai szerint kötelesek a múzeumok eljárni. Ezt ők tudják, hiszen nem ez az első anyag, amit kezelnek, tehát ha felhasználnak belőle, akkor a szerzővel egyeztetnek. Semmilyen jogtalanság nem történt a szakma ellenére, mert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotó tagozata végig részt vett a munkába, végig a bizottság részeként az előbb említett Módos úr is részt vett a munkában. Ha van még kérdés, akkor erre visszatérünk.

Eifert János: Hallottuk, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk gazdasági szempontból. Mindent el kell követni, hogy pénzt csináljunk. A közgyűlés felhatalmazását szeretném kérni ahhoz, hogy az elnökség, az elnök kezdeményezhessen olyan gazdasági tevékenységet, ami a szövetségnek pénzt hoz. Azért kell megszavaztatnunk, mert az alapszabály szerint a közgyűlésnek kell ezt jóváhagyni. A közgyűlés egyhangúan felhatalmazta az elnökséget, hogy gazdasági tevékenységet folytasson.

S z ü n e t

Szabóky Zsolt: Felkérem dr. Győri Erzsébetet, hogy ismertesse az Alapszabály módosítás tervezetét, amiről a közgyűlés egyben fog szavazni.

Dr. Győri Erzsébet: Megkapták írásban az Alapszabály módosításának javaslatát. Szóban ehhez csak keveset szeretnék hozzáfűzni, hiszen látszik a dőlt betűvel szedett szöveg a módosítási javaslat. Módosítási igény az Elnökség irányából azzal érkezett, hogy túl sok hárul az elnökre, valamennyit meg kellene osztani belőle, ezért találtatott ki a három alelnök posztja. És hogy ezzel ne tovább szaporítsuk az elnökség létszámát, az amúgy is tagok közül, tehát a Művészeti Bizottság, a Felvételi Bizottság és az Elméleti és Történeti Bizottság vezetője egyben a Szövetség alelnökének minősülne, amennyiben elfogadják az Alapszabály módosítást. Utána már ennek az értelemszerű továbbvezetését találják az elnökség tagjai és az elnök és az alelnökök (24. §-nál) ennek az értelemszerű végigvezetése van. (Mellékelve az új Alapszabály)

Kérdezem, hogy az Alapszabály-módosítással kapcsolatban van-e valakinek észrevétele:

Timár József: Az a kérdésem, hogy a kizárás folyamata az változatlan marad-e?

Dr. Győri Erzsébet: Igen.

Szűcs Tibor: Nincs előttem a pontos szöveg, de nem tudom, hogy ez az alelnök dolog, ez a módosítás ez kijelentő avagy feltételes módban van-e benne? Az van-e benne, hogy a közgyűlés választhat vagy ezen túl kötelező három alelnököt megnevezni. Ezt egyszerűen azért mondom, mert Alapszabályba ilyen dolgokat belevenni meglehetősen végérvényes dolog. Ha feltételes módban történik a megfogalmazás, ugyanis ha öt év múlva más helyzet van, akkor megint módosítunk? Ha ezt esetleg úgy fogalmazzuk meg, hogy a Közgyűlés három alelnököt választhat, akkor szerintem ez egy olyan lehetőséget nyújt, hogy ha szükség van rá, akkor élünk ezzel a formával, na nincs szükség rá, akkor nem élünk ezzel a formával, de nincsen választási kényszer. Előállhat az, hogy azt mondja valamelyik bizottság vezetője, hogy nem kíván ezzel a jogával élni. Akkor mit tesz, hogyan oldja fel ezt az Alapszabályban megfogalmazott problémát a vezetőség vagy bárki.

Dr. Győri Erzsébet: Természetesen a mostani Alapszabály módosítása a mostani igényre ad választ, a mostani igény éppen az, hogy legyen három alelnöke a Szövetségnek, mert egyedül túl nagy teher hárul az elnökre a társadalmi munkából, amiről már korábban hallottunk beszámolót. Tehát ez most külön választást nem igényel, mert ez a három bizottsági elnök egyben alelnöknek is minősül. Tehát nem szaporodik a tisztségviselők eddigi száma, csak valóban ezen túl azok, akiket ezeknek a bizottságoknak az elnökévé megválasztanak, annak abban a tudatban kell a tisztséget elvállalnia, hogy ezzel együtt jár az alelnöki poszt betöltése is.

Úgy tudom, hogy a mai Közgyűlésen választanak is az egyik bizottság élére új elnököt. A másik két bizottságnál viszont azt javasolom – mivel hamarabb történt a bizottsági elnök megválasztása, mint a mostani Alapszabály módosítás -, hogy annak a két bizottsági elnöknek (ami most alelnökké is módosul) arról kell nyilatkozni, hogy elvállalja-e ezt a többletterhet, másrészt javasolom, hogy a mostani szavazásnál erősítsék is meg – nem bizottsági elnöki mivoltában – azzal, hogy ezt a módosítást elfogadja a közgyűlés. Ebben az esetben a korábban megválasztott két bizottsági elnök egyben az alelnöki tisztet is ellátja. Ha egy pár év múlva más helyzet lesz, akkor nyilván újra módosítani fognak. Feltételes módban, ebben a helyzetben nem javasolom a megfogalmazást.

Eifert János: Szűcs Tibor felvetésére válaszolnék, nehogy félreértés legyen. Nem vagyok lusta ember, nem akarom átpasszolni a feladatokat, hanem a két év gyakorlata azt mutatja, hogy szükséges, hogy a Szövetség profilját, tevékenységét meghatározó bizottságok vezetői önálló aláírási joggal, gazdálkodási lehetőségekkel, az elnökkel egyenlő rangú megjelenési formában akár a miniszter vagy a partner előtt tárgyalhassanak. Ez nem azt jelenti, hogy az érintett bizottságok vezetőinek több vagy kevesebb lesz a felelőssége. A lehetősége a kreatív, önálló munkára, ennek megvalósítása volt a cél. Ez nem az én találmányom, hanem tanulmányoztuk a hazai gyakorlatból a hasonló felépítésű szervezeteknek a működési rendjét, a Kodak-nál például az alelnök Stuttgartban nagyobb hatalom, mint az elnök maga. Az elnök nem jelenik meg az adott területen döntési joggal, döntési felelősséggel. Ahogy ez egyfajta tapasztalat a kétévi munka során, én úgy gondolom, hogy ez sok mindent meg fog oldani, éppen a legfontosabb bizottság, a Művészeti Bizottság kapcsán akár. Tehát itt véletlenül se fordulhasson elő, hogy valamilyen alárendeltségi viszonyban legyen a művészet az irányítással, hiszen az adja meg a savát-borsát a gondolkodó emberek csapata, a felvételi bizottság a maga szigorúságával, tehát igenis tiszteljük meg őket azzal – és az ötlet ebből adódott – hogy döntsenek saját területükön nagyobb hatalommal, nagyobb felelősséggel.

Én úgy gondolom, ha ezt a Közgyűlés elfogadja, akkor ez a felépítményben egy minőségi változást fogalmaz meg. A javaslat lényege ez volt.

Csonka Béla: Kedves János, én értem, és egyet is értek ezzel a megoldással, csak szerintem előzetesként meg kellene határozni a hatáskörét a három alelnöknek. Mert pénzügyi kérdésben a te aláírási jogodat például nem ruházhatod át. Most egy hétköznapi esetet mondok, Beácska elé rak az alelnöknek egy kiutalást, akkor fogja és aláírja, majd jön a második, a harmadik, mert köztudott, hogy utalványozni a kiadási bizonylatot feltétlenül szükséges. Ha ez így szétesik – én most pénzügyi keretekben gondolkodom – akkor ez egy kicsit rázós. Tehát meg kellene fogalmazni, hogy a három alelnöknek meddig terjed a hatásköre. Azzal, hogy a feladatot és a munkát megosszátok, azzal természetesen a magam részéről egyetértek és javasolom is.

Eifert János: Természetesen nem én találtam ki az utalványozás rendjét. Egyébként az elnökség határozata alapján az átruházható, hiszen távollét (betegség, szabadság) esetén ez ésszerű is. Ezt a gazdasági előírások, a törvények, a rendeletek pontosan szabályozzák, tehát az utalványozás joga a meghatározott területekre átruházható, és szükséges is. Higgyétek el, hogy a napi munkám nagy része, hogy minden egyes utalványt (kimenő-bejövő) alá kell írnom. Na most 22 millió forint vonatkozásába a kisebb összeget is, ez nagy teher. Jogilag az természetes lesz, hogy létrejön egy működési szabályzat, tehát ezt követően kell létrehozni és ott ezeket a működési rendre vonatkozó dolgokat pontosan be kell építeni, meg kell nevezni. A másik dolog, hogy lehetetlenség – pedig én becsületesen igyekszem ezeket is átnézni -; egyszerűen már csak lapozza az ember, és írja alá az utalványt, hiszen öt kézen ment már át. Én hiszek a munkatársaimba, tehát a gazdasági vezetőben, a titkárasszony munkájában, hogy nem fog olyan aláírandót elém tenni, amit ne gondolt volna át. Természetesen az én felelősségem meg az aláíróé, de azt a tapasztalatot folytatom, hogy hiszek a munkatársaim szakmai hozzáértésében, a becsületességükről nem is szólva. Már eleve az, hogy a meghatározott munkaidejükön kívül sokszor még 5-6 órakor is itt dolgoznak. Nem lenne szabad megengednem. De tudják, hogy van egy feladat, két ember van a napi munkákra, és nincs mit csinálni.

Tehát ez a válaszom, itt nincs választási lehetőség. Hiszen, ha valaki elfogadja a közgyűlés döntését, hogy az adott bizottság vezetőjeként vállalja a munkát, ez neki nem jelent olyan meglepetést, amit előre ne tudott volna. Természetesen le lehet mondani, vissza lehet lépni. Mint ahogy Török László is visszalépett. Igaz, ő nem azért, mert sejtette, hogy alelnök lesz belőle, hanem azért, mert éveken keresztül olyan teher nehezedett a vállára és olyan hosszú időn keresztül csinálta, hogy egyszerűen úgy döntött, hogy a saját alkotó munkájával fog foglalkozni ezen túl. És én ezt tiszteletben is tartom. Kötelességem lett volna szóban is megköszönni a lemondott Művészeti Bizottság vezetőjének és tagjainak azt a munkát, az a félreértés, ami a koordináció során adódott, az egyszerűen a sutaságunkból, a megnövekedett feladatokból adódott.

Az Alapszabály módosítását a Közgyűlés 2 tartózkodás mellett elfogadta.Most pedig felkérem a Jelölő Bizottság vezetőjét, Markovics Ferencet, ismertesse javaslatát a Művészeti Bizottság vezetőjére és a Számvizsgáló bizottság vezetőjére.

Markovics Ferenc: Elnézést kérek, hogy megint én jövök elő, ha elhangzik ez a két szó, hogy Jelölő Bizottság, immár 13. éve, ennek egyetlen prózai oka van, az ugyanis, hogy az előző tisztújító közgyűlés végén mindig elfelejtjük megválasztani a következő ciklusra érvényes Jelölő Bizottságot. Amikor ez a probléma előkerül, akkor a homlokára csap mindenki és azt mondja, hogy nem baj, majd a régi érvényben van. Ily módon kerülök én mindig elő az alvégről. Most majd orvosolni fogjuk ezt a gondot, hiszen ez is az egyik feladatunk mára.

Az egyik feladat a Művészeti Bizottság megüresedett vezetői posztjára kell választanunk egy új személyt. Mint ismeretes – elhangzott itt -, Török Laci sajnálatos módon lemondott erről a tisztségről. Ez az egyik legfontosabb bizottságunk, nagyon meg kell gondolni, hogy kit választunk a helyére. Nagyon sok feladata lesz, nagyon sok munkája, ezért alaposan meg hánytuk-vetettük ezt a kérdést.

A másik feladat a Számvizsgáló Bizottság vezetői pozíciójában meg kell erősíteni Nagy Lajos urat. Itt is tudják az előzményt, Gellért Géza bácsi hajlott korára és egészségi állapotára tekintettel lemondott erről a tisztségről, helyébe lépett Nagy Lajos, aki kiválóan, nagyon rég óta dolgozik a Számvizsgáló Bizottságban, mindent tud erről a tevékenységről és azóta is kiválóan végzi a munkáját, de meg kell erősíteni vagy ha a tagság úgy dönt, akkor természetesen mást kell választani a helyére.

Erre a két funkcióra szavazólapon kell szavazni. Mégpedig úgy, hogy ismertetni fogom a jelölő Bizottság javaslatát egyrészt, másrészt az egyéb jelöltek nevét is felírom majd a táblára és az lesz az elnök, akit a jelenlévők 50%-a + 1 fő megszavaz. Tehát ez vonatkozik erre a két funkcióra, az öttagú új Jelölő Bizottságra viszont elegendő nyílt szavazással megszavazni azt az öt főt, aki a jövőben ellátja ezt a feladatot. Végezetül kell háromtagú szavazatszedő bizottságot választani a jelenlévők közül.

Markovics Ferenc: Kérdezem a tagságot, hogy elfogadják-e, hogy Szűcs Tibor felkerüljön a jelöltek listájára.

Szűcs Tibor jelölését – 1 tartózkodás mellett – elfogadta a közgyűlés.

Kocsis Iván jelölését – 5 tartózkodás mellett, 1 ellenszavazattal – elfogadta a közgyűlés.

Tóth György jelölését – 1 tartózkodás mellett – elfogadta a közgyűlés.

Szalay Zoltán jelölését – 2 tartózkodás mellett – elfogadta a közgyűlés.

Markovics Ferenc: Kérdezem, hogy van-e újabb javaslat? Nincs. Most pedig rátérnénk a Számvizsgáló bizottság vezetői tisztére. Az első számú javaslatunk, Nagy Lajos, őt kérjük megerősíteni ebben a tisztében.

Nagy Lajos jelölését – 1 tartózkodás mellett – elfogadta a közgyűlés.

Martonné Csapó Beatrix: Most kiosztjuk a szavazócédulákat. A zöld színű a Művészeti Bizottság, a fehér a Számvizsgáló Bizottság. Azt kérem, hogy kitöltés után kifelé menet dobják be az urnába, és akkor jutnak hozzá ahhoz a büféhez, amit a Bevezetés a professzionális fotográfiába szakkollégium volt szíves felajánlani a közgyűlésnek. (Nagy derültség a teremben)

Markovics Ferenc: Kérnék javaslatot a Szavazatszedő Bizottságra a jelenlévők közül.

Dióssi Ferenc, Milos József, Pelbárt János vállalják. A három jelöltet egyhangúlag elfogadta a közgyűlés.

Következő feladat, hogy új Jelölő Bizottságot válasszunk

Markovics Ferenc jelölését – 1 tartózkodás és 1 ellenszavazattal – elfogadta a közgyűlés.

Markovics Ferenc: Köszönöm, de kérek további jelölteket, hiszen a Jelölő Bizottság öttagú.

Jelöltek: Gál Imre, Habik Csaba, Magyar Ferenc, Lévai Jenő, dr. Hefelle József. A jelöltek közül dr. Hefelle József nem vállalta a jelölést. Gál Imre, Habik Csaba, Magyar Ferenc, Lévai Jenő jelölését – 1-1 tartózkodás mellett – elfogadta a közgyűlés.

Köszönöm szépen az aktív részvételt, és most szünet következik.

S z ü n e t

Dióssi Ferenc: A Szavazatszedő Bizottság megállapította, hogy a kiosztott 72 szavazócédulából 70 szavazat érkezett vissza. Ennek alapján az eredmény a következő:

A Számvizsgáló bizottság elnöki tisztjében 69 szavazattal Nagy Lajost megerősítette a közgyűlés. (Nagy taps)

Egy szavazatot kapott még Kovács Tamás. Érvénytelen szavazat nem volt.

A Művészeti Bizottság elnöki posztjára jelöltek a következő szavazatot érték el.

Szűcs Tibor 44

Kocsis Iván 7

Tóth György 12

Szalay Zoltán 7

Tehát megállapítom, hogy a beérkezett 70 szavazatból érvénytelen nem volt.

Eifert János: Hölgyeim és Uraim, tisztelt Közgyűlés!

Nagyon köszönöm a részvételüket, a megválasztott tisztségviselőknek azt kívánom, hogy örömük is legyen a munkába. Köszönöm, hogy vállalták a megmérettetést, azoknak is, akik kevesebb szavazatot kaptak. A közgyűlést bezárom.

k.m.f.

Kozsdi Tiborné sk. jegyzőkönyvvezető
Ács Irén sk. jegyzőkönyv-hitelesítő
Lévai Jenő sk. jegyzőkönyv-hitelesítő

Közérdekű

A titkárság ünnepi nyitva tartása: az utolsó munkanap 1999. december 22. 14:00 óra, az újesztendő első munkanapja: 2000. január 3. Az ünnepek között halaszthatatlan ügyekben Martonné Csapó Bea nyújt segítséget a 260-1933-as telefonon.

Az Alapszabály 16. oldalán, a 24. § 2. pontjából egy szó kimaradt. A mondat helyesen: “Az elnök és az alelnökök önállóan képviselik a Szövetséget közéleti megnyilvánulásokon, harmadik és jogi személyekkel szemben, valamint bíróságok és hatóságok előtt.”

A Szövetség, és tagjainak tevékenységéről – kutatás, dokumentálás céljából – összeállítottuk az 1998/99 év eseménynaptárát. Megtekinthető a Pécsi József szakkönyvtárban, megrendelhető a titkárságon.

Budapest, 1999. december 17.

Az összeállításban közreműködött: Martonné Csapó Beatrix, Pelsőczy Ágnes