Archive for August, 2000
Az értékrendszer – fotóalbum a GTS kiadásában, Budapest, 2000. augusztus 30.
24 kép elé…
1978-ban Torontóban, sok ezer néző társaságában Kanada legismertebb és legnépszerűbb szimfonikus zenekarának szabadtéri koncertjét hallgattam. Belépődíj nem volt, és az óriási érdeklődés miatt órákat kellett sorba állni a bejutásért. Gyönyörű, emlékezetes este volt. Az ismert karmester, a nagyszerű zenekar, és a világhírű szólisták neveire már alig emlékszem, a műsorból is csak az maradt meg, hogy összeállítói magas művészi igénnyel válogattak a klasszikus és kortárs zeneszerzők műveiből, és mégis, a sokezres közönség vastapssal jutalmazta a produkciókat. Szépen tervezett, igényes kivitelű, ingyen műsorfüzetet osztogattak, amit akkor gondosan és többször átlapoztam. Amint említettem, nevekre már alig emlékszem, csak a műsorfüzet legvégén, az impresszumban apró betűkkel feltüntetett cég nevére, az est támogatójára. E nagy múltú, az ipari termelésben a világ élvonalába tartozó cég Magyarországon is közismert. Azóta is tűnődöm, mi lehet az oka, hogy a torontói hangverseny támogatójának a neve, amelyet 8 pontos betűkkel, reklámfelületként aligha eladható helyre írtak le, így az emlékezetembe vésődött. Finoman kidolgozott reklámfogás, vagy őszinte gesztus a művészet iránt? Bármi volt a mozgatórugó, elgondolkodtató, hogy milyen mély hatása van egy elegáns, halk gesztusnak. Manapság, Magyarországon, amikor a rendszerváltás után egy új, megváltozott társadalmi, gazdasági, politikai környezetben keresi helyét, életterét a kultúra, a művészet kapkod levegő után, találkozhatunk ordító, tenyérbe mászóan felfuvalkodott támogatói attitűddel, visszájára fordult helyzetekkel.
Ez a könyv, amit Önök most a GTS jóvoltából kézbe vehetnek, őszinte, halk gesztus a fotográfia felé. Buda Gábor, Burger Barna, Baricz Katalin, Bánkuti András, Jung Zseni, Kalmár Lajos, Kemenesi Zsuzsa, Szilágyi Lenke, Schäffer Zsuzsa és e sorok írójának képeit tartalmazza ez az album, olyan különböző alkotói korszakokban készült fotográfiai alkotásokat, amelyek stílusban, felfogásban, mondanivalóban markánsan eltérnek egymástól, és mégis dióhéjban a kortárs magyar fotográfia gazdagságát, sokszínűségét reprezentálják. A közös bennük, hogy művészi késztetésre készültek, öntörvényűek, és már “jól kommunikáltak” a világban, alkotóiknak rangot, elismertséget szerezve.
Eifert János fotóművész
Budapest, 2000. augusztus
Nagy Miklós Kund: Toldjuk meg néhány T-vel! Múzsa 454. szám, Marosvásárhely, Románia, 2000. augusztus 12.
Nagy Miklós Kund: Toldjuk meg néhány T-vel! Múzsa 454. szám, Marosvásárhely, Románia, 2000. augusztus 12.
Tánc — Test — Természet vagyis 3T. Ilyen címen hirdették a plakátok Eifert János budapesti fotóművész marosvásárhelyi egyéni tárlatát, mely múlt csütörtökön nyílt meg a Várgalériában. Játsszunk a betűkkel, szavakkal, toldjuk meg a címlistát néhány T-vel. Tehetség — tudás — találékonyság — tapasztalat — technikai tökély… Bármelyik fogalom felmerülhet a nézőben s nyilván nem csak T-vel kezdődő sok más is, oly bőkezűen kínálja a vendég és válogatott anyaga a méltatni valót. Az összbenyomás első következtetéseként bizonyára a művészi jelző kívánkozik az értékelő ajkára, tollára, Eifert képi világa ugyanis a fotográfiának azt a tipikus vonulatát gazdagítja, amelynél a fotóművészet szóösszetétel második tagján van a hangsúly, a fotós szándékai, érdeklődése, beállítottsága, törekvései, talentuma folytán képalkotó munkásságában ez az, ami dominál. Es hat, sokkoló fogások nélkül is erőteljes élményzuhatagot bocsátva közönségére. Ezt honorálta világszerte megannyi díj és elismerés, ennek nyomán vált ismertté és elismertté otthon és nagyon sokfelé a föld kerekén.
Persze, legkevésbé se célunk a leszűkítés, a magyar fotószövetség elnöke sokoldalúságával, inventivitásával, kezdeményező és kísérletező kedvével is számtalan hívet szerzett magának, s azt is könnyedén megtehette volna, hogy a 3T mellé egy másikat is társít, mondjuk a Társadalom képében, hiszen korábban fotóriporter is volt, „életszagúbb” felvételekben se szűkölködhet. Ez a másutt is joggal megcsodált válogatása azonban legfontosabb vonzalmait hozza elénk, nem volt értelme bővíteni. Csepp a több mint három évtizedes termékeny fotós pályája felvételtengerében, de akár az esszencia, magában hordozza e művészet lényegét, felidézi illatát, ízét, zamatát.
Eifert János egyik nagy szerelme a tánc, 17 éven át táncművészként is babérokat szerzett, magától értetődő, hogy ez fotográfusi látásmódját is befolyásolta. A kiállításon látható számos akt, szép női test szokatlan, koreográfusra is valló beállítása ugyancsak ezt tanúsítja. Nyilván a természetben is a rendhagyó látványt keresi és meg is találja, ha nem saját környezetében, másutt, akár egzotikus tájakon, Eifert ugyanis szerencséjére, világjáró fotóművész. Nem csak érzékenyen észlelő, de tudatosan építkező, komponáló, nagy műveltségű modern alkotó, aki a képzőművészet klasszikus értékeitől az op-artig, a szürrealizmustól a komputer-művészetig minden ilyen téren otthonosan mozog. Több képe, kollázsa közvetlen utalás valamelyik irányzatra, remekműre. A számítógép egyébként őt magát is lenyűgözte, hatásosan használja finom színharmóniái, monokróm víziói, plasztikai kvalitásokat hordozó kompozíciói érvényesítésében.