János Eifert - Photographer

Archive for 2001

SENIOROK AZ EZREDFORDULÓN – Táncszínház, Kerengő Galéria, Budapest, 2001. december 21. – 2002. január 31.

seniorok-kerengo-2001-2002

Seniorok az ezredfordulón

A Magyar Fotóművészek Szövetsége Senior alkotócsoportja 1998. január 30-án alakult meg. Tagjai neves fotográfusok, akik jelentős életművet alkottak, és még ma is aktívak. Céljuk a magyar fotográfia elért eredményeinek megőrzése, a generációk közötti ellentétek csökkentése, az alkotói módszereknek az esztétikai alapokon nyugvó összehangolása. Programjuk szerint 5-6 hetenként összejöveteleket tartanak, ezeken előadások, viták, képelemzések, technikai előadások hangzanak el. Résztvevői, erjesztői művészeti közéletünknek. Kiemelkedő fotóművészeti, elméleti, közéleti tevékenységük, a magyar fotográfia nemzetközi hírnevét öregbítő életművük elismeréseként többen közülük Balázs Béla-díjat, Pécsi József-díjat, Érdemes- és Kiváló művész címet, Köztársasági Aranyérmet, Miniszteri kitüntetést, Aranytollat, a Magyar Fotóművészek Szövetség Életmű-díját, World Press Photo, az Évszázad fotóművésze, és más elismeréseket kaptak. Az alkotócsoport jelenlegi vezetője Tillai Ernő Ybl-díjas építész, aki fotóművészként a Fédération Internationale de l’Art Photograhique (FIAP) legmagasabb szintű elismerésének, az MFIAP kitüntetésnek a birtokosa.

Kiállító művészek:
Ács Irén, Cros Kárpáti Zsuzsa, Csák Miklós, Csonka Béla, Gál Imre, Dr. Gellért Géza, Gink Károly, Juhász Miklós, Kabáczy Szilárd, Katona István, Kocsis Iván, Müller Ferenc, B. Müller Magda, Nádor Ilona, Nagy Lajos, Németh József, Palotás Rezső, Dr. Pethő Bertalan, Sehr Miklós, Dr. Szabó József, dr. Szász János, Szél Ágnes, Tabák Lajos, Tám László, Tillai Ernő, Tóth István, Tóth Károly

Napló, Budapest, Nemzeti Táncszínház, 2001. december 1.

Tánc a fotóművészetben, kiállítás. Rendezte: Eifert János

A Nemzeti Táncszínház ünnepélyes átadása alkalmával rendezett Tánc a fotóművészetben kiállítói:

Aigner László, André Kertész, Angelo Funk Pál, Áfrány Gábor, Balogh Rudolf, Bánkuti András, Benda Iván, Benkő Imre, Csák Miklós, Csillag Pál, dr. Otto Croy, Dusa Gábor, Eifert János, Escher Károly, Féner Tamás, Frank Yvette, Friedman Endre, Hapák Péter, Hemző Károly, Horling Róbert, Inkey Tibor, Kanyó Béla, Katkó Tamás, Keleti Éva, Koncz Zsuzsa, Korniss Péter, Magyarossy Zoltán, Markovics Ferenc, Mezey Béla, Molnár Kata, Nagy László, Németh József, Pap Gyula, Pécsi József, Révész Róbert, Rónai Dénes, Szalay Zoltán, Szerdahelyi Rita, Szölősy Kálmán, Vadas Ernő, Vajda M. Pál

A Tánc a fotóművészetben című kiállítás, amelyet 1988-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége a  Magyar Táncművészek Szövetségével
és a veszprémi Petőfi Színházzal közösen hozott létre, egy állandóan gazdagodó táncfotó gyűjtemény alapját képezi, amelyet a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény őriz. Művészeti vezető: Eifert János

Tánc a fotóművészetben – Nemzeti Táncszínház folysógalériája, Budapest, 2001. december 1 – 20.

2001.12.01.Tánc-a-fotóban-m

 

2001.12.01.-Tánc-a-fotóban- 

A Nemzeti Táncszínház ünnepélyes átadása alkalmával rendezett gyűjteményes kiállítás a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény anyagából, amelyet 1988-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége a Magyar Táncművészek Szövetségével és a Veszprémi Petőfi Színházzal közösen hozott létre.

Az állandóan gazdagodó táncfotó gyűjteményt a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény őrzi és gondozza.

Kiállított képek szerzői:

Aigner László, Áfrány Gábor, Balogh Rudolf, Bánkuti András, Bartal Ferenc, Benda Iván, Benkő Imre, Csillag Pál, Csák Miklós, dr. Otto Croy, Dusa Gábor, Eifert János, Féner Tamás, Frank Yvette, Friedman Endre, Gink Károly, Escher Károly, Hemző Károly, Horling Róbert, Inkey Tibor, Kanyó Béla, Katkó Tamás, Keleti Éva, André  Kertész, Koncz Zsuzsa, Korniss Péter, Magyarossy Zoltán, Markovics Ferenc, Molnár Kata, Molnár Kata, Nagy László, Nánási Pál, Németh József, Pap Gyula, Pécsi József, Révész Róbert, Rónai Dénes, Szalay Zoltán, Szerdahelyi Rita, Szöllősy Kálmán, Vadas Ernő, Vajda M. Pál

A kiállítás kurátora: Eifert János

Tóth József: Magyar fényképészek arcképcsarnoka, Interart Stúdió, Budapest, 2001. november

2001-Tóth-József-Magyar-fényképészek-arcképcsarnoka-B1

 

    Tóth József: Magyar fényképészek arcképcsarnoka, Interart Stúdió, 2001

    Felelős kiadó: Pánczél Géza, az INTERART Stúdió Kft. vezetője, Szerkesztette: Gera Mihály,

    Könyvtervező: Horváth Imre, Szedés, képfeldolgozás, nyomás, kötészet: Folpress Nyomdaipari Kft.,

    Felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató, ISBN 9638035 87 0

 

 

 

2001-Tóth-József_Magyar-Fényképészek-arcképcsarnoka

[In] Eifert János (1943)

Sok jó fénykép, sok szép gyerek. Mindkettőt jól csinálja.

A kötetben szereplő fotográfusok: Ács Irén (1924), Alapfy Attila (1930), Almási László (1930), Balla Demeter (1931), Bara István (1942), Baricz Kati (1948), Bartal Ferenc (1923-1993), Bence Pál (1913-1989), Benkő Imre (1943), Bojár Sándor (1914-2000), Chochol Károly (1935), Csák Miklós (1933), Dobos Lajos (1928), Dozvald János (1939), Eifert János (1943), Farkas József (1938), Farkas Tamás (1925), Fehérvári Ferenc (1922-1988), Féner Tamás (1938), Fényes Tamás (1924-1990), Friedmann Endre (1934), Fuszenecker Ferenc (1944), Gink Károly (1922), Gönczi Sándor (1907-1994), Hemző Károly (1928), Holics Gyula (1919-1989), Horling Róbert (1931-1992), Horváth Péter (1945), Inkey Tibor (1908-1998), Járai Rudolf (1913-1993), Jung Zseni (1940), Kapocsy György (1941), Katona István (1928), Keleti Éva (1931), Koncz Zsuzsa (1941), Kónya Kálmán (1923-1997), Korniss Péter (1937), Kresz Albert (1939), Kunkovács László (1942), Lajos György (1934), Lugosi Lugó László (1925), Lukács János (1912-1988), Lussa Vince (1924), Magyar Ferenc (1938), Markovics Ferenc (1936), Mezey Béla (1935), Mező Sándor (1921-1999), Módos Gábor (1939), Molnár Edit (1923), B. Müller Magda (1937), Németh József (1911), Pálfay Gábor (1933), Pap Jenő (1924-1995), Rédei Ferenc (1944), Rédner Márta (1909-1991), Reismann Marian (1911-1991), Réti Pál (1918-1989), Rév Miklós (1906-1998), Révész Tamás (1946), Schwanner Endre (1928), Dr. Sevcsik Jenő (1899-1996), Szabóky Zsolt (1941), Szalay Zoltán (1935), Dr. Szász János (1925), Szebeni András (1946), Szelényi Károly (1943), Szíjjártó Pál (1920), Sziklai Dezső (1910), Tabák Lajos (1904), Tillai Ernő (1927), Tímár Péter (1948), Tomori Ede (1920-1997), Tóth István (1923), Tóth József (1940), Török László (1948), Urbán Tamás (1945), Vassányi Béla (1923-1999), Vencsellei István (1934), Vidovics István (1944), Winter Erzsi (1941)

Az Év természetfotósa 2001, katalógus előszó, 2001. október 1.

 

Az-Év-természetfotósa-2001-katalógus-előszó-Eifert-János

 

Ez lenne hát a fotográfia…

Pillanatok alatt összeomló pokoli torony, cserepek hullanak, törik a csont. Porba gyalázó erőszakos képek, tragédiákkal lezüllesztett lelkiismeret, hatalom és erő, mocsok és hulladék, időszeletkék, pixelek, jól elkapott pillanatok, amelyek képünkbe röhögve a valóságot úgy tárják elénk látványként, ahogyan személyesen soha nem találkozunk vele. Költészetté nemesített hétköznapok, hétköznapokká silányított költészet, a rendhagyó, érdekes, különleges, erőszakos, elborzasztó, megdöbbentő pillanatok sokasága.

Ez lenne hát a fotográfia?

Nézd a hajnalt, simogasson napsugár, rebbenjen madár neszedre. Surranó gyíkok, rejtőző szarvas, harmatcsepp hulljon kezedre. Morzsákat cipelő hangyák birkóznak terhükkel, tornyosulsz föléjük, mint óriás. Hegyek magasodnak, fény kúszik fölöttük, lélek messze száll. Természetes képek, szentté avatott pillanatok.

Ez lenne hát a fotográfia!

Eifert János

Mesterkurzus a Mai Manó Házban. Magyar Hírlap, 2001. szeptember 20., csütörtök

Magyar Hírlap, 2001. szeptember 20., csütörtök

http://archivum.magyarhirlap.hu/kultura/mesterkurzus_a_mai_mano_hazban.html#sthash.XSG7bsXt.dpuf

Mesterkurzus a Mai Manó Házban

Mesterkurzust hirdet idén is a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Az elmúlt évek nagy sikerű kurzusaihoz hasonlóan ezúttal is várják a fotográfiai előképzettséggel rendelkezőket, akik a művészi fényképezés legújabb tendenciáiról és alapvető elméleti kérdéseiről akarnak többet megtudni, valamint a fotóművészet különféle területein gyakorlati (workshop) foglalkozások keretében kívánják a tudásukat továbbfejleszteni. Jelentkezhetnek azok, akik bármilyen alapozóra jártak. Az elméleti foglalkozások a Magyar Fotográfusok Házában (a Mai Manó Műteremházban), a workshopok a mesterek, fotóművészek stúdióiban lesznek. A Mesterkurzuson fog tanítani, többek között, Baricz Kati, Jung Zseni, Módos Gábor, Kincses Károly, Gera Mihály és Eifert János.

Lucien Hervé életmű-kiállítása az Új Magyar Képtárban, Életmű-díj átadás, Székesfehérvár, Fejér Megyei Hírlap, 2001. szeptember 17.

herve-fejer-m-hirlap

herve-fejer-m-hirlap_02

herve-eletmu-dijatadas

Életmű-díj Lucien Hervé számára. Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke méltatja a világhírű fotóművész munkásságát.

Lászlo Elkán was born into a Jewish Hungarian family in the city of Hódmezővásárhely in Hungary on August 7, 1910. After beginning studies in Hungary, he emigrated to Paris in 1929, joining many Hungarian artists and writers there, such as the painter Lajos Tihanyi, writer György Bölöni, and the photographer later known as Brassai. In 1938 Elkán became a naturalized French citizen.

During World War II Elkán was captured by the Germans (at the Battle of Dunkirk) but escaped. As did many other Jewish French and Hungarians, he became a member of the French Resistance[1], under the nom de guerre Lucien Hervé, which he kept thereafter. The FTP-MOI was formed primarily from foreigners in the Paris area, many of whom were Jews from Hungary and other eastern European nations, who were in France for artistic reasons and to escape persecution in the east.

Kortárs magyar fotográfia 2001. Pécs, 2001. szeptember 14-15-16.

Kortárs magyar fotográfia címmel a Mecseki Fotóklub idén negyedik alkalommal rendezi meg a fotózás ünnepét Pécsett. A Széchenyi téri Pécsi Galériában és Művészetek Házában, valamint a Sétatér melletti Dante Caffe Galériában szeptember 14-től nézhetik meg az érdeklődők a kiállításokat.

A Mecseki Fotóklub idei rendezvényének három napja mozgalmasnak ígérkezik. Az első napon 17 órakor nyitja meg Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke a rendezvénysorozatot a nagy tradíciókkal rendelkező Pécsi Galériában. Második nap már délelőtt érdemes kinézni a Millennium alkalmából átépített Jókai térre, ahol a tervek szerint egyedi képeslapokon megjelenő fotóikat készítik 10 órától késő déutánig a művészek. A kora este a Dante Caffezóban telik, ahol a kiállított művekről és a kortárs fotográfiáról folyik diskurzus. A vasárnap ismét a képeké és a beszélgetésé lesz. A Mecseki Fotóklub nem írt elő szigorú értelemben vett tematikát az alkotóknak, így a szélesen értelmezhető projekció kifejezés köré szerveződnek a művek, tehát olyan képeket állítanak ki vagy mutatnak be, akár CD-ROM-ról is, ahol a technikai megközelítés vagy a tárgyak, események, személyek sajátos esztétikai megjelenése kapcsolható ehhez a fogalomhoz. Bár a program három napos a kiállítások október 7-ig várják a látogatókat. (Educatio Press)

Eifert János megnyitja a Kortárs magyar fotográfia rendezvénysorozatát. Pécsi Galéria, 1999.09.14.

2001. szeptember 14-én 17 órárakor a Pécsi Galériában (Pécs, Széchenyi tér) Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke megnyitja a kortárs magyar fotográfia 2001 című rendezvénysorozatot.  A Kortárs magyar fotográfia 2001 szervezője, rendezője a Mecseki Fotóklub, legnagyobb támogatói a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram. Támogató: Mecseki Fotóklub, Pécs M.J. Város Önkormányzata. Szervező:  Mecseki Fotóklub 7624 Pécs, Szent István tér 17.     e-mail: mecseki.fotoklub@uze.net     internet: www.mecsekifotoklub.hu

A rendezvénysorozat megnyitóján elhangzottak szövegvázlata:

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Megtiszteltetés, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökeként megnyithatom a Kortárs magyar fotográfia rendezvénysorozatát. Harminc éve fűznek baráti szálak, művészi-szakmai kapcsolatok ehhez az európai szellemiségű városhoz, nem kell tehát udvariaskodnom, felesleges tiszteletköröket tennem, hogy a lényegre térjek: itt és most a magyar fotográfia történetének fontos eseménye zajlik. Egy olyan esemény, amely a kiállítások bezárásával, a szimpózium befejezésével nem felejtődik el, nem hull ki az emlékezetünkből. A Kortárs magyar fotográfia, amelynek története 1995-re nyúlik vissza, ma már az egész magyar fotográfia történetének fontos része. Nemcsak egy szelete, darabja, hanem folyamatosan alakítója is. Hat éve, hogy a fotóklub a város kulturális intézményeinek bevonásával megrendezi ezt a seregszemlét, teret adva mindazon fotóművészeti áramlatoknak, csoportosulásoknak, kiemelkedő szerzők bemutatkozásának, olyan alkotások megjelentetésének, melyek a kor fotográfiájában kitüntető szerepet játszanak, s amelyek vélhetően nyomot hagyhatnak a magyar és egyetemes fotóművészetben. Az akkor elkezdődött rendezvénysorozat immár hagyományosan, kétévenként – a Fotóhónappal váltakozva – kerül megrendezésre. Mindig színvonalas, egyedi tervezésű katalógus kísérte, az eseményeket rögzítendő, bemutatandó céllal. A kiállítások igen nagy látogatottsága, az országos szakmai és sajtóvisszhangja egyértelműen a sikeres programot bizonyítja. Színvonalában, szellemiségében és megjelenésében a folytonosság, folyamatosság, az értékőrzés és -teremtés jellemzi. Progresszivitásával, előremutató jellegével bizonyos körökben indulatokat, ellenérzést vált ki, ugyanakkor szimpoziumok és találkozók megszervezésével párbeszédet indít el a különböző érdekeltségű csoportok között. Külföldről is egyre nagyobb érdeklődés kíséri, ezáltal a magyar fotográfia nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolódását segíti.

Eifert János cikke a FotoVideo 2002/1-2. számában, a Kortárs magyar fotográfia 2001. rendezvényről Eifert János cikke a FotoVideo 2002/1-2. számában, a Kortárs magyar fotográfia 2001. rendezvényről Eifert János cikke a FotoVideo 2002/1-2. számában, a Kortárs magyar fotográfia 2001. rendezvényről FotoVideo 2002/1-2.

Az első, 1995. szeptemberi rendezvény katalógusában a „Fotográfus hószínű bársony ködmönben” című bevezető írás, amelyet a Mecseki Fotóklub jegyzett, már pontosan jelezte a szándékot: A rendezvény ugyan nem adhat minden tekintetben átfogó képet az élő magyar fotóművészet egészéről, de felvillantja a legfontosabb irányzatokat, válogatást ad a hazai fotográfia meghatározó egyéniségeinek és csoportosulásainak munkáiból. Ezáltal valamiféle állapotot tükröztet arról, hol is tart ma a vizuális kultúrának ez a szelete, bevonulva, ha csak rövid időre is, Pécs város neves múzeumaiba, képtáraiba és galériáiba, Victor Vasarely, Martyn Ferenc és Csontvári Kosztka Tivadar képeinek társaságába, jelezve talán azt, hogy egy vidéki magyar városban is polgárjogot nyerhet a fotó a művészetek között.

A második, az 1997-es folytatja a felvállalt – és mondjuk meg őszintén, sokak által támadott és vitatott – irányt, hogy érzékenyen reagál az aktuális fotóművészeti kérdésekre, vállalja a gondolkodást képviselő fotográfusok illetve csoportok bemutatását, jelzi a képzőművészeti és fotográfiai mű közötti határvonalak laza voltát, és azt, hogy más minőségbe való átcsúszás szinte észrevétlenül és természetes módon megy végbe az elektronika és számítástechnika rejtelmes világába.

A harmadik, az 1999-es – nem sokkal a 2. Országos Fotóhetek után – a percenként milliónyival szaporodó fotográfia hatalmas tengerében fellelhető kis szigetecskékből azt a nyolcat-tízet mutatja be, amely az egész, némi túlzással, a mindenség felé mutat.

Ha megnézzük és összevetjük a négy rendezvénysorozat programjait, számbavesszük a kiállító művészeket és csoportokat, akkor igazolódik az a folyamatos építkezés, amelyet már említettem. A magyar fotográfia előremutató, kísérletező és merészebb vállalkozásokra is képes stílusirányzatai, alkotói szándékai jelennek meg a gazdag palettán, a dokumentarista, riportfotótól a digitális printekig sokféle egyéni és közös színt képviselve, és láttatva az elmozdulásokat, csoportmozgásokat, a csoportokból kiváló erőteljes egyéni megjelenéseket, és olykor a visszahúzódásokat, a még erőteljes színek eltűnését is.

Helyhiány miatt lehetetlen mindenkit felsorolni, de állíthatom, hogy az itt kiállítók, újonnan bemutatkozók és évről-évre visszatérők nemcsak a kortárs irányzatok erőteljes képviselői, hanem a teljes magyar fotográfia számon tartott alkotói, csoportosulásai, szellemi műhelyei. Kerekes Gábor, Bozsó András, Török László, Benkő Imre, Herendi Péter, Szilágyi Lenke, Tóth György, Barta Zsolt-Péter, Farkas Jama, Minyó Szert Károly, Kovács Melinda, Vékás Magdolna, Halas István, Lugosi Lugó László, Haris László, Csíkvári Péter, Csoszó Gabriella, Gőbölyös Luca valamint az Első Alkotócsoport, a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó-szakos hallgatói, a Nyíregyházi Fotóklub, a Mecseki Fotóklub vagy a Szellemkép Szabadiskola a nemzetközi színvonallal összevethető magyar kultúra meghatározó részei. Hogy őket most és a korábbi években itt Pécsett ilyen erős kisugárzású programban láthatjuk/láthattuk, azt bizonyára a Kortárs magyar fotográfia rendezvénysorozat létrehozóinak, szervezőinek és annak a városnak, szellemiségnek köszönhetjük, amely igényelte, befogadta és segítette megszületését és életbetartását. Nem faggattam ki Harnóczy Örsöt, Cseri Lászlót és az 1958 óta működő Mecseki Fotóklub elnökét, Hámori Gábort, hogy kinek milyen rész jutott a munkában, a támogatásban és a sikerben, de úgy gondolom, hogy Pécs Város Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Mecseki Fotóklub mellett köszönet illeti azokat is, akik jelenlétükkel, szellemiségükkel, melléállásukkal és együttgondolkodásukkal, akár írásukkal vagy kiállítás-megnyitójukkal most, vagy korábban segítettek: Aknai Tamás, Pincehelyi Sándor, Beke László, Bán András, Miltényi Tibor, Pilaszanovich Irén, Horányi Attila, Kincses Károly, Tímár Katalin, György Péter, Keserű Ilona.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége nevében köszönöm a szervezőknek, rendezőknek, közreműködőknek, támogatóknak és a kiállítóművészeknek, valamint a kiállításokat befogadóknak, hogy európai színvonalú kiállítás-sorozat létrehozásában működtek közre. Köszönöm Önöknek, hogy megjelenésükkel, figyelmükkel megtiszteltek.

A Kortárs magyar fotográfia 2001 rendezvénysorozatát megnyitom.

Eifert János fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke

Pécs, 2001. szeptember 14.


A kortárs magyar fotográfia 2001, Pécs, 2001. szeptember 14-15-16. programja:

Szeptember 14. (péntek)

17.00   Pécsi Galéria       (Széchenyi tér) A rendezvénysorozat megnyitója

Megnyitja: Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke

Kiállító művészek: Bölcskey Miklós, Csíkvári Péter, Farkas Antal Jama, Gőbölyös Luca, Haris László, Hamarits Zsolt, MinyÓ Szert Károly, Obrobina Tamás, Török András, Ujvári Gábor, Vékás Magdolna

Művészetek Háza       (Széchenyi tér 7-8.) Kiállító művészek: Benkő Imre, Farkas István, Marsalkó Péter, Orbán György, Szász Lilla, Szilágyi Lenke

Dante Café Galéria       (Janus Pannonius u. 11.) Kiállító: Szellemkép Szabadiskola, Almai Zoltán, Bérczi Zsófia, Deák Katalin, Egyed Mónika, Fejes Márton, Halász Gabriella, Kujbus Ildikó, Molnár Gábor, Pásztor Krisztina, Riczu Róbert, Somogyvári Gergő, Szabó Kálmán, Szász Lilla, Veres Kinga, Varga Zoltán

19.00   Pannónia Pezsgőház       (Szent István tér 12.) Állófogadás a KMF 2001 résztvevői számára

Szeptember 15. (szombat)

10.00   Jókai tér A kiállító művészek közös fotóművészeti akciója. A Millennium alkalmából átépített tér  egy lehetséges keretet biztosít a közös programra. Azon belül minden művésznek, hogy egyéni alkotó módjával megörökítse a látványt.  Tervek szerint a munkákat egyedi képeslap formájában megjelentetik a rendezők.

18.00   Dante Café Galéria       (Janus Pannonius u. 11.) Beszélgetés a kortárs fotográfiáról, a kiállított művekről. Meghívott előadók: Aknai Tamás művészettörténész, Kiss Sándor esztéta,             Tillmann József filozófus

Szeptember 16. (vasárnap)

11.00   Mecseki Fotóklub Halász Rudolf Galéria       (Civil Közösségek Háza, Szent István tér 17.)

A 2001. július 20-28-án megrendezett „Dunaszekcsői fotóstábor” kiállítása.  A kiállítók: Arnold Éva, Benkő Imre, Fejér Gábor, Fuszenecker Ferenc, Gaál Zoltán, Gárdi Balázs, Kresz Albert, Markovics Ferenc, Pólya Zoltán, Róna Jutka, Tamási Gábor, Tóth László, Winkler Csaba

11.30   Mecseki Fotóklub kertje       (Civil Közösségek Háza, Szent István tér 17.) A kortárs magyar fotográfia rendezvénysorozat jövője címmel beszélgetés. Házigazda: Harnóczy Örs

13.00 Mecseki Fotóklub kertje       (Civil Közösségek Háza, Szent István tér 17.) AKMF 2001 zárása, búcsúebéd. Meghívottak a rendezvénysorozat kiállítói, résztvevői

Győri napló, 2001. augusztus 28.

2001.09.01-Kata-első-napja

Győr. Tanévnyitó az iskolában, Kata Nóra osztályába is ellátogatok…

Győri napló, 2001. augusztus 27.

2001.08.27.-Költözködés-2 2001.08.27-Költözködés-1

Az évadkezdés előtt néhány nappal a költözködés ennyi volt: a legszükségesebbeket – az iskolatáskákat, játékokat, papagájt, stb. – bepakoltuk az autónkba, a nagyobb darabokat az utánfutóra, aztán irány Győr! A gyerekeket már korábban odairattuk iskolába, óvodába.

Csillag Pál: FELÜTÉS / AUFTAKT – Goethe Institut Eckermann kávézója, Budapest, 2001. június 7.

Csillag-Pál-Juronics

Csillag Pál: Juronics Tamás

Csillag Pál: FELÜTÉS / AUFTAKT – Goethe Institut Eckermann kávézója, Budapest, 2001. június

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!*

 Engedjék meg és nézzék el nekem, hogy itt a zsúfolt kávéházban más magassági pontot nem találván, egy székre pattanva nyissam meg a kiállítást. Rövid leszek. Az itt kiállított képek, Csillag Pál munkái szükségtelenné teszik a szokásos eligazítót, tudálékos méltatást, hiszen – közhelyesen szólva – a képek magukért beszélnek.

Legyen ez a világ legrövidebb megnyitója, kimondom tehát:

 Csillag Pál Felütés című kiállítását ezennel megnyitom!

 A döbbent arcokat, csodálkozó szemeket látva azonban úgy tűnik, hogy Önök mégis várnak (elvárnak) valamit a megnyitásra felkért személytől. Ugyan továbbra is állítom, feleslegesen fárasztanám Önöket megnyitó dolgozatom felolvasásával (igazolásul: itt van a kezemben, nézzék, 4 gépelt oldal, javításokkal), amelyben szükségszerűen és elkerülhetetlenül szerepelnek a saját táncművészi-fotóművészi pályám tapasztalatai, de megfogalmazódnak másfél évszázada, vagy régebben berögzült közhelyes igazságok, nagy emberek által terjesztett és a szakma, a közönség által könnyen befogadott/elfogadott tévhitek, téves szemléletek, valamint alapos és szellemes megfigyelések is. Hogy csak néhány példát idézzek:

…A fotó objektív, hiteles ábrázolását adja a valóságnak, mert a megörökítést gép és objektív (fényképezőgép) végzi… Ahogy a 75 éves Salvador Dali elbűvölően írta: „A kis fényképezőgép tiszta objektivitása. Objektív kristálya. Hiteles költészetű üveg. Finom fizikai-kémiai harmóniák.”…

…A tánc nemcsak utánozza az eleven valóságot, mint a többi művészetek alkotásai, hanem maga is eleven valóság, vagy ahogyan Noverre mondta a XVIII. században: természet. Lukács György szellemesen önmagát hordozó visszatükröződés komplexum-nak nevezi a táncot…

…Susan Sonntag: „a fényképezés maga a rossz, és egyben a rossz ellenszere, mert segítségével érvénytelenné tesszük, majd kisajátítjuk a valóságot.”…

…A tánc a pillanat művészete, amely megszületik az előadáson az örökkévalóságnak, és hogy ne tűnjön el nyomtalanul, a fotó – (az expozíció rövidsége miatt?) mint a pillanat művészete – megörökíti az örökkévalóságnak…

…A tánc a test költészete is, amelyet ha művészi eszközei birtokában képes bemutatni a fotográfus, részeseivé válhatunk a színpadi varázslatnak, a test szellemének, a koreográfia lelkének, miáltal maga a fénykép maga is költészetté nemesedhet…

Szaporíthatnám a szót saját „elbűvölő” butaságaimmal, beszélhetnék még „Terpszikhoré gyermekeiről” és a „fényírókról”, a tánc- és a fotóművészet rokon vonásairól, történetük gyötrelmes szakaszairól, önálló művészeti ágként elfogadtatásuk kínjairól. Beszélhetnénk persze leginkább magáról a táncosról, a fotográfusról, Csillag Pálról is, az itt látható képek alkotójáról. Úgy gondolom azonban, ne idézzünk most a művész szakmai életrajzából, gondosan megfogalmazott ars poeticájából, hiszen ezek eszenciája jelen van a képeiben, amelyekben (nem fizikai valóságban persze) megtalálható ő mag is. Kárpótlásul a világ legrövidebb megnyitójáért (akár a Guiness rekordok könyvében is bekerülhetünk!), tárlatvezetésre invitálom Önöket, ahol a képek – Csillag Pál táncfotói – kapják a főszerepet…

 Eifert János fotóművész

(* Elhangzott 2001. június 7-én, este 7 óra után Budapesten, a Goethe Institut Eckermann kávézójában, Csillag Pál: Felütés/Auftakt című kiállításának megnyitóján)

Szenti Tibor: Kalászkisasszony – Történetek a szerelemről, CET Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2001. május 16.

Szenti Tibor: Kalászkisasszony 2001.05.16-Szenti-Tibor-Kalászkisasszony-02

Szenti Tibor: Kalászkisasszony

Történetek a szerelemről

CET Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2001

Felelős kiadó: Mezei András

A borítólapot tervezte: Eifert János, Szerkesztette: Kristó Nagy István és Péter László

A könyv megjelenését támogatta: Orvosi Műszergyártó MetriMed Kft., Hódmezővásárhely

Eifert János fotóművész, Bányai Béla festőművész, Jószai Sándor képzőművész

ISBN 963 9114 36 7

Eifert János: Tűztánc (Sirok, 1991)

Eifert János: Tűztánc (Sirok, 1991)

Bécsi napló – Aktseminar, Höhere graphische Bundeslehr- und Versuchsanstalt 1140 Wien, Austria, 2001. február 15.

Aktseminar-Wien-Austria

Aktseminar-Wien-Austria-02

Aktseminar-Wien-Study

Walter Kühnelt meghívására aktszemináriumot tartok a Bécsi Grafikai Főiskolán (Höhere graphische Bundeslehr- und Versuchsanstalt, Abteilung Fotografie und audiovisuelle Medien, Leyserstraße 6    1140 Wien, Austria)

Jó kis csapattal dolgozom, úgy tűnik, hogy fogékony és kreatív társaság Walter Kühnelt osztálya. Bemutatkozás, képelemzés, esztétika és technika, diaporámavetítés… gyakorlati fényképezés… modellmozgatás, beállítás, kellékek és kiegészítők…  világítás természetes fénnyel és műtermi lámpákkal…  a zsebtükör, mint “képalkotó” és “képalakító” eszköz, nagy sikert arat… az aktmodell: Berényi Betti… intelligens és elragadó…

Fénnyel írott történelem – Magyarország fotókrónikája 1845-2000. Fotótörténeti kiállítás és könyvbemutató a Nemzeti Múzeumban, Budapest, 2001. február 2.

  Fénnyel-írott-történelem   

 

 

 

 

 

  

 

 

  Fénnyel írott történelem – Magyarország fotókrónikája 1845-2000. 

  Fotótörténeti kiállítás és könyvbemutató a Nemzeti Múzeumban

  Budapest, 2001. február 2.

  

 

A Magyar Nemzeti Múzeumban Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg a Fénnyel írott történelem – Magyarország fotókrónikája 1845-2000 című fotókiállítást. A tárlat anyagát a múzeum Történeti Fényképtárának gazdag gyűjteményéből válogatták a szakemberek. Ezzel egy időben jelent meg a hasonló című fotóalbum, amely 388 fényképet nyomtatásban is bemutat a kiállítás anyagából. A kiállítás és a kötet szerkesztői Jalsovszky Katalin és Stemlerné Balog Ilona; közreműködő munkatársak Baji Etelka, Cs. Lengyel Beatrix, Kiscsatári Marianna, Tomsics Emőke és Varga Judit voltak.

Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtára Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtára Nemzeti Múzeum Történelmi Fényképtára

Jalsovszky Katalin, Stemlerné Balog Ilona: Fénnyel írott történelem. Magyarország fotókrónikája 1845-2000

Kiadó: Helikon Kiadó, 2000; Oldalszám: 225 , ISBN: 9789632086651 

A fénykép történelmi dokumentum, lehetséges történeti forrás. Mentes a nyelvi kötöttségektől. Egy pillantással tesz felfoghatóvá különbségeket és hasonlóságokat, láttat évszázados változást, fejlődést, képes felidézni a kor hangulatát.

Felfedezése óta széles körben alkalmazták a fényképezést a tudomány területein, különösen az orvostudományban, a csillagászatban, a fizikában és a földrajzban. A társadalomtudományok közül a néprajz és a régészet köszönhet sokat a fotográfiának. A múlt század végétől az igazgatásban is felhasználták: fénykép került a különböző igazolványokba, útlevelekbe, és a bűnüldözésben is hatékony segítőnek bizonyult.

A dagerrotípiától a sajtófotóig

A fotógyűjtemény legrégebbi darabjai a dagerrotípiák. Az ezüstözött rézlemezre készült csillogó, egypéldányos (direkt pozitív) kép minden addiginál élethűbb, részletgazdagabb mását adta tárgyának. Dagerrotípiáról ismerjük meg a kor kiemelkedő személyiségeinek hiteles arcmását és a 19. század közepén élt tehetős polgárokat, akik addig nemigen örökíttették meg magukat.

A dagerrotípia divatja azonban az 1860-as évek elején szinte egy csapásra megszűnt, átadva helyét új fotográfiai eljárásoknak, a ma is használatos negatív–pozitív eljárásnak. Talbot papírnegatívjáról tetszőleges mennyiségű pozitív kópiát lehetett másolni. Az eljárás lényegesen egyszerűbb és olcsóbb volt, a papírkép könnyebben színezhető, mint az ezüstös fémfelület, s így sokkal inkább megfelelt a festményekhez és a színes miniatűrökhöz szokott közönség ízlésének.

Az 1880-as évek második felére megjelenik a pillanatkép. Míg a korábbi műfajok – portré, város- és tájkép, csendélet – a festészettől örökölt témákat jelenítették meg a fotográfia eszközeivel, a pillanatkép hitelesen tudta rögzíteni egy esemény adott pillanatát a maga teljes részletgazdagságában. A fényképezők tábora hatalmasra duzzadt, hiszen a könnyen kezelhető, a középrétegek, a polgárság számára elérhető áron forgalmazott fényképezőgépekkel bárki „sikerült” fényképeket készíthetett. Ezekben a gépekben az üveglemez-negatívot celluloid tekercsfilm váltotta fel, a nyersanyagokat és vegyszereket gyártó fotográfiai nagyipar és a szolgáltatások kiépülésével megvalósult a Kodak-jelmondat: „Csak nyomja meg a gombot, a többit bízza ránk!”

A századvég fotográfiájában a másik döntő változást a nyomtatott fénykép, a sajtófotó megjelenése hozta. A fényképeket addig beragasztották a könyvekbe, vagy a fénykép alapján megrajzolt, vonalas ábrázolássá alakított metszet formájában nyomtatták ki. Az 1880-as években jelentek meg az első nyomtatott fényképek a sajtóban, míg az 1910-es évekre meghatározóvá válik a fénykép.

Fényírdák és fotográfusok

Az 1860-as évek elejétől sorra nyíltak a fényírdáknak nevezett fényképészműtermek Pest-Budán és a nagyobb vidéki városokban. Az első fotográfusok az ötvösök, aranyművesek, gyógyszerészek közül kerültek ki. Nekik voltak ugyanis olyan kémiai ismereteik, amelyeket jól hasznosíthattak a dagerrotípia, majd a papírkép készítésében, ők tudták többé-kevésbé biztonságosan kezelni a mérgező és tűzveszélyes vegyszereket. Az 1860-as években jellemzően megnőtt a festők száma a fotográfusok között.

A nyomtatott fényképpel párhuzamosan megjelent a fényképezésből élő fotográfus új típusa, a fotóriporter. Ő már nem a műtermébe csalogatott polgár fényképezéséből, hanem a sajtó számára eladott fényképeiből élt. Fontos tulajdonsága a gyorsaság, mozgékonyság, hiszen maga kutatja fel a fotografálandó eseményeket, helyszíneket, és az a képesség, hogy meg tudja ragadni az eseményekben a döntő pillanatot.

Magánfényképezés

A fényképgyűjtés az évtizedek múlásával „össznépi szórakozássá” vált. A családi fényképalbumokban – a rokonok, ismerősök képei mellett – megjelentek a kor híres embereinek, művészeinek, uralkodóinak fotográfiái. Sokan gyűjtötték nevezetes műalkotások fénykép- reprodukcióit, messzi tájak, városok, műemlékek fényképeit – néha mint úti emléket, szuvenírt.

Kialakultak a magánfényképezés sablonjai, a leggyakoribb témák a kirándulás, a családi összejövetelek, a nyaralás, baráti és rokoni társaságok. De a mindennapok kis pillanatait, a lakás, a szűkebb környezet: az utca, a város vagy a falu életének apró történéseit is viszontlátjuk az amatőrök felvételein. A fényképpel díszített tárgyak, olcsó ékszerek sokasága öntötte el a bazárokat. Népszerű emléktárgy, úti szuvenír a fénykép.

Az első világégés újabb lendületet adott a fotografálásnak: hivatásos fényképészek, magánfényképezők és amatőrök egyaránt küldtek képeket a lapoknak az első világháború frontjain és a hátországban zajló eseményekről.

A háború a műtermi fényképezést is fellendítette. Fényképek tömege készült a még teljes családról, fényképet küldtek a távollevő katonának az itthon maradottakról, míg a fronton harcoló férj, apa, testvér saját vagy katonapajtásaival együtt felvett képét küldte cserébe.

A mindennapi élet részeként

A két világháború közötti évtizedekben azonban a fénykép a mindennapi élet része lett. Általánosak a fényképes igazolványok, nyilvántartások. A tudomány segítője, a röntgen, a mikro- és makrofelvételek megszokottá, a társadalomtudományok fontos dokumentációs eszközévé váltak. Egyre több könyvbe kerül fénykép-illusztráció. A reklám- és a divatszakma is mind szélesebb körben alkalmazza.

A fényképezők tábora is tovább növekedett. Elsősorban az értelmiség és az alkalmazotti réteg tagjai fényképeztek, postások, vasutasok, tisztviselők. A munkások alig fotografáltak, a paraszti háztartásban pedig egyáltalán nincs fényképezőgép.

A két világháború közötti korszakból bőséges fényképanyagot ismerünk a jeles politikai és társadalmi eseményekről, vezető politikusok és családtagjaik közéleti szerepléséről, a diplomácia protokollképeiből. Az 1930-as évektől a népélet, a magyar táj és a hagyományos viselet a fotók elsődleges témái. A polgári humanista, illetve munkásmozgalmi elkötelezettségű szociofotó a társadalom perifériáin élők kiszolgáltatottságára, nyomorára irányította a figyelmet.

A felmenők portréi, családi és csoportképei mellett általánosak lesznek az eljegyzési és esküvői fotók. A gyerekeket fényképeztetik (és fényképezik) csecsemő-, kisgyermek- és iskoláskorban, elsőáldozóként, konfirmáláskor, bérmáláskor. Az iskolai osztályképek és az érettségi tabló szinte kötelező képtípussá váltak.

Az 1930-as évek második felétől Agfacolor keretezett dia formájában, a színes fényképezés is megjelent.

Az újabb világháború ismét a háborús képek reneszánszát hozta. A hadsereg kötelékében működő, kiképzett katonákból álló haditudósító alakulat látta el a tájékoztatást a hadi eseményekről. A képek közölhetőségét a vezérkari főnökség bírálta el. A képaláírásokban nincs pontos hely, idő és személynév. „Valahol Oroszországban” mutatják be a magyar honvédet. Kudarcokról, veszteségekről nem tudósított a haditudósító, nem ez volt a dolga…

A nyilas hatalomátvételről hivatalos hírügynökségi és német haditudósítói képanyag tudósít. A holokauszt magyar vonatkozású fényképei között különösen megrázó az a nálunk csak másolatban meglevő fényképegyüttes, amelyet a szakirodalom prágai album néven említ (1944 nyara). A budapesti gettót csak annak felszabadítása után fényképezték a náci rémtetteket felderítő bizottság szemléje alkalmából.

A szovjet hadsereg magyarországi harcát a szovjet haditudósítók fényképezték. Képeik pontos hely és idő megjelölése nélkül, elsősorban a moszkvai Forradalmi Múzeumból kerültek gyűjteményünkbe.

A háború után a romeltakarítás, az újjáépítés és az élet újraindításának lázában, a kiélezett politikai harcok légkörében dolgoztak a fotóriporterek, fényképeztek az amatőrök.

A politikai propaganda szolgálatában

Az 1948-ban bekövetkezett politikai fordulat, az MDP által irányított diktatórikus rendszer kiemelt szerepet juttatott a fényképnek, amelyet a politikai propaganda fontos eszközeként kezelt. Álságosak és hazugok voltak ezek a szocreál képek. Ha a kor mindennapjairól nem is, politikai propagandájáról hiteles képet nyújtanak…

Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről mintegy 2000 felvételt őriz a múzeum. 1956 őszén a Magyar Távirati Iroda (MTI), a Néphadsereg című lap, a Szabad Nép riporterei – és mások is – járták az utcákat, fényképezték az eseményeket.

Az 1956 utáni évtizedekben az MTI fényképszolgálata látta el hírfényképekkel a lapokat. Az MTI fotó igazi nagyüzem lett, riporterei mindenütt ott voltak, ahol „történt” valami: a szocialista ipar, mezőgazdaság és kultúra széles területéről próbált áttekintést adni, nem titkolt politikai propagandacéllal.

1981-től több mint tíz éven keresztül a nagybaracskai fotográfiai alkotótelep résztvevői írtak fényképezőgépükkel szociográfiát. Az MTI fotósablonjaiból kilépve fényképezték a Kádár-korszak társadalmát, a szegénységet és a másságot is, mert hitük szerint „a felmutatás kötelessége a látónak”.

A televíziózás elterjedésével az 1960-as évektől a képes sajtó jelentősége megváltozott. A hír, a képes információ a tévéből jön, a nyomtatott fénykép inkább csak emlékeztető, a már látottak felidézésére szolgál.*

* Részletek a könyv bevezetőjéből.

Baloghné-Stemler-Ilona-múzeológus Baloghné-Stemler-Ilona-irodájában Stemlerné Balog Ilona, múzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának vezetője (Eifert János felvétele)

Történeti Fényképtár Magyarország legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint száz esztendős múltra tekint vissza. Legkorábban nyilvántartásba vett darabja egy dagerrotípia, amely 1874-ben került a gyűjteménybe. A Magyar Nemzeti Múzeum 1884-ben létrehozott Történelmi Képcsarnoka, majd az 1957-ben megalakult Legújabbkori Történeti Múzeum tekinthető a gyűjtemény két fontosabb elődjének. A Fényképtár a teljesség igényével gyűjti, rendszerezi, dolgozza fel a magyar történelemre vonatkozó felvételeket, de fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. A Történeti Fényképtár 1995-től a Magyar Nemzeti Múzeum önálló főosztálya. Jelenleg mintegy 1 millió felvételt őriz, ebből 350 ezer darabot egyedileg nyilvántartva, a többit időrendben, tematikus rendszerezésben.
A Történeti Fényképtár kedden és pénteken 9 és 12 óra között tart kutatószolgálatot.

Elhúnyt Ensel-Réső Imre… Drága emléke szívünkben él! Hódmezővásárhely, 2001. január 26

Gyászjelentés