János Eifert - Photographer

Archive for június, 2001

Csillag Pál: FELÜTÉS / AUFTAKT – Goethe Institut Eckermann kávézója, Budapest, 2001. június 7.

Csillag-Pál-Juronics

Csillag Pál: Juronics Tamás

Csillag Pál: FELÜTÉS / AUFTAKT – Goethe Institut Eckermann kávézója, Budapest, 2001. június

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!*

 Engedjék meg és nézzék el nekem, hogy itt a zsúfolt kávéházban más magassági pontot nem találván, egy székre pattanva nyissam meg a kiállítást. Rövid leszek. Az itt kiállított képek, Csillag Pál munkái szükségtelenné teszik a szokásos eligazítót, tudálékos méltatást, hiszen – közhelyesen szólva – a képek magukért beszélnek.

Legyen ez a világ legrövidebb megnyitója, kimondom tehát:

 Csillag Pál Felütés című kiállítását ezennel megnyitom!

 A döbbent arcokat, csodálkozó szemeket látva azonban úgy tűnik, hogy Önök mégis várnak (elvárnak) valamit a megnyitásra felkért személytől. Ugyan továbbra is állítom, feleslegesen fárasztanám Önöket megnyitó dolgozatom felolvasásával (igazolásul: itt van a kezemben, nézzék, 4 gépelt oldal, javításokkal), amelyben szükségszerűen és elkerülhetetlenül szerepelnek a saját táncművészi-fotóművészi pályám tapasztalatai, de megfogalmazódnak másfél évszázada, vagy régebben berögzült közhelyes igazságok, nagy emberek által terjesztett és a szakma, a közönség által könnyen befogadott/elfogadott tévhitek, téves szemléletek, valamint alapos és szellemes megfigyelések is. Hogy csak néhány példát idézzek:

…A fotó objektív, hiteles ábrázolását adja a valóságnak, mert a megörökítést gép és objektív (fényképezőgép) végzi… Ahogy a 75 éves Salvador Dali elbűvölően írta: „A kis fényképezőgép tiszta objektivitása. Objektív kristálya. Hiteles költészetű üveg. Finom fizikai-kémiai harmóniák.”…

…A tánc nemcsak utánozza az eleven valóságot, mint a többi művészetek alkotásai, hanem maga is eleven valóság, vagy ahogyan Noverre mondta a XVIII. században: természet. Lukács György szellemesen önmagát hordozó visszatükröződés komplexum-nak nevezi a táncot…

…Susan Sonntag: „a fényképezés maga a rossz, és egyben a rossz ellenszere, mert segítségével érvénytelenné tesszük, majd kisajátítjuk a valóságot.”…

…A tánc a pillanat művészete, amely megszületik az előadáson az örökkévalóságnak, és hogy ne tűnjön el nyomtalanul, a fotó – (az expozíció rövidsége miatt?) mint a pillanat művészete – megörökíti az örökkévalóságnak…

…A tánc a test költészete is, amelyet ha művészi eszközei birtokában képes bemutatni a fotográfus, részeseivé válhatunk a színpadi varázslatnak, a test szellemének, a koreográfia lelkének, miáltal maga a fénykép maga is költészetté nemesedhet…

Szaporíthatnám a szót saját „elbűvölő” butaságaimmal, beszélhetnék még „Terpszikhoré gyermekeiről” és a „fényírókról”, a tánc- és a fotóművészet rokon vonásairól, történetük gyötrelmes szakaszairól, önálló művészeti ágként elfogadtatásuk kínjairól. Beszélhetnénk persze leginkább magáról a táncosról, a fotográfusról, Csillag Pálról is, az itt látható képek alkotójáról. Úgy gondolom azonban, ne idézzünk most a művész szakmai életrajzából, gondosan megfogalmazott ars poeticájából, hiszen ezek eszenciája jelen van a képeiben, amelyekben (nem fizikai valóságban persze) megtalálható ő mag is. Kárpótlásul a világ legrövidebb megnyitójáért (akár a Guiness rekordok könyvében is bekerülhetünk!), tárlatvezetésre invitálom Önöket, ahol a képek – Csillag Pál táncfotói – kapják a főszerepet…

 Eifert János fotóművész

(* Elhangzott 2001. június 7-én, este 7 óra után Budapesten, a Goethe Institut Eckermann kávézójában, Csillag Pál: Felütés/Auftakt című kiállításának megnyitóján)