János Eifert - Photographer

Archive for április, 2002

ÚJ ARCOK A LITVÁN FOTOGRÁFIÁBAN. Fotóhónap 2002 – Szombathelyi Képtár, 2002. április 30 – június 16.

 

2002-Litván-kiáll-rend-Eifert

2002-Litván-kiáll-rendezése-02

2002-Litván-kiáll-rendezése

ÚJ ARCOK A LITVÁN FOTOGRÁFIÁBAN – Szombathelyi Képtár, 2002. április 30 – június 16.    A kiállítást rendezte: Eifert János

Új arcok a litván fotográfiában – Szombathelyi Képtár, 2002. április 30 – június 16.

Fotohonap-2002-Litván-kiáll

FOTÓHÓNAP 2002 – Új arcok a litván fotográfiában – Szombathelyi Képtár, 2002. április 30 – június 16. A kiállítást megnyitja Boros György fotóművész, április 30-án, 17 órakor

A montázsban Editia Voveryte, Arturas Valiagura, Remigijus Treigys képei, valamint Eifert János a kiállítást rendezi

Museum.hu – 2002. április 28-án, vasárnap déli 12 órakor, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban (földszinti kiállítóterem), a “Fotóhónap 2002″ keretében kerül sor Lucien Hervé életmű- és Rodolf Hervé (1975 – 2000) emlékkiállításának a megnyitására.

Museum.hu, 2002.04.28. Lucien+Rodolf-Hervé kiállítása a Tornyai János Múzeumban

2002. április 28-án, vasárnap déli 12 órakor, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban (földszinti kiállítóterem), a “Fotóhónap 2002″ keretében kerül sor Lucien Hervé életmű- és Rodolf Hervé (1975 – 2000) emlékkiállításának a megnyitására. A kiállítást Eifert János fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke nyitja meg.

A kiállítás létrejöttét támogatta: a Párizsi Magyar Intézet, Eifert János fotóművész, a Generali-Providencia Biztosító Rt., a Garbó Plusz Textilfeldolgozó Kft. és a Móritz Optika.

Lucien Hervé életmű- és Rodolf Hervé (1957-2000) emlékkiállításának megnyitója a Tornyai János Múzeumban, Hódmezővásárhelyen, 2002. április 28-án.

Lucien Hervé: Fatehpur Sikri Photo: Lucien Hervé

Lucien Hervé életmű- és Rodolf Hervé (1957-2000) emlékkiállításának megnyitója a Tornyai János Múzeumban, Hódmezővásárhelyen, 2002. április 28-án.

Két csillag – Gyenge és erős fényben

„A fotográfus felfedezte, hogyan érhet el gyenge és erős megvilágítás erejével nagyobb hatásokat, mint azok a csillagképek, melyek a szemünket gyönyörködtetik.”

(Tristan Tzara: Fényképezés a visszájáról, 1992)

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket, akik Lucien és Rodolf Hervé kiállításának megnyitóján, itt a Tornyai János Múzeumban megjelentek.

A „gyenge és erős fényben”, amelyet a Fotóhónap 2002 szlogenjéül választottunk Tristan Tzara: Fényképezés a visszájáról, 1992-ben leírt soraiból való. A Magyar Fotóművészek Szövetsége idén negyedik alkalommal rendezi meg országos fotófesztiválját, amely 2002. április 26-ától május 31-éig tart, és amely a hazai fotográfia legnagyobb szabású eseménysorozatának számít.

2002.04.28.-Lucien-Hervé-kiállítás-Hmvhely

A fotófesztivál kilencven kiállítást és rendezvényt jelent országszerte. Fotókiállítások láthatók a Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum, Vigadó Galéria, Magyar Fotográfusok Háza, Magyar Természettudományi Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Goethe Intézet, Francia Intézet, Trafó Kortárs Művészetek Háza és számos egyéb hazai kiállítóhely falain. A Fotóhónap 2002  fesztivál programjában a fotográfia szinte minden stílusa és minden korosztálya helyet kért és kapott. A történeti és életmű-kiállítások, szakmai műhelyek, alkotócsoportok elkötelezett „szándéknyilatkozatai”, a kurátorok által összeállított válogatások mellett látható építészeti fotókiállítás, természetfotós bemutatkozás, riport- és dokumentumfotográfiai tárlat, divatfotó és több táncfotó kiállítás. A Vigadó ad helyszínt a világ nagy képügynökségei vezetői budapesti találkozójának, a Trafó a képaukciónak, a Szombathelyi Képtár a kortárs litván fotográfiának. A Fotográfusok Házában pedig május 15-én izgalmas programokat felsorakoztató szakmai napon várják a hivatásos és amatőrfotósokat egyaránt. A sokszínűség nem a tarka összevisszaságot, hanem a szakma gazdagságát, a műfajok közötti átjárhatóság szellemi tapasztalatait bizonyítja. A kiállítások, konferenciák, szimpóziumok mellett idén két könyvet is megjelentetett a Fotóhónap 2002 kuratóriuma. Tíz magyar fotográfusnővel készült interjúkat tartalmaz Szarka Klára: Fotográfia nőnemben című kötete. A Profi vagy amatőr? tanulmánykötet a hazai fotográfiai életet élénken foglalkoztató kérdéskört vizsgálja.

Lucien és Rodolf Hervé, apa és fia életművének bemutatása a Fotóhónap legfontosabb kiállításai közé tartozik.

Lucien-Hervé-felvétele

Le Corbusier fotográfusa

Lucien Hervé: Önportré (1938) Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László, 1910-ben született Hódmezővásárhelyen. 1928-ban Budapesten érettségizett, majd Bécsben, a Technische Hochschulé-n tanult rajzolni. 1929-ben Párizsba emigrált, ahol azóta is él. Mozgalmas élete – kész regény – a XX. század egy emberre vetülő lenyomata. Álmai, boldog pillanatai közben volt része menekülésben, emigrációban, háborúban, hadifogságban, várfogságban és kalandos szökésben is. Volt banktisztviselő, alkalmi munkás, szabadúszó, szakszervezeti munkás, párttag, katona, hadifogoly, ellenálló. Mielőtt a fényképezést választotta volna hivatásul, festett, jelmezeket és díszleteket tervezett. Fotográfusi pályáját 1938-ban fotóriporterként kezdte, a Marianne Magazine-nál. 1959-ben megismerkedik Le Corbusier-vel, akinek barátja és fényképésze lesz. Alvar Aaltotól kezdve Kenzo Tangeig szinte minden jelentős modernista építésztől kapott megbízásokat és fényképezte munkáikat. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot New Yorktól Tokióig, Baseltől Firenzéig. Nevét a világhírre szert tett magyar származású Brassaï, Capa, Kertész, Moholy-Nagy, Kepes között említik. Bár kétségtelen, hogy sokan úgy ismerik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, mégsem lenne helyes őt ebbe a skatulyába elhelyezni. Fotóművészeti tevékenységének műfaji skálája rendkívül széles, portréi, zsánerképei, csendéletei valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik látásmódjának karakterét, mint építészeti tárgyú alkotásai.

Lucien-Hervé-L’unité-d’habitation-Le-Corbusier-Marseille-1949 Lucien-Hervé-felvétele-03 Lucien-Hervé-felvétele-02 Lucien Hervé: Eiffel-torony 1

Lucien-Hervé-felvétele-05 Photos: Lucien Hervé

Lucien-Hervé-Unité-d’habitation-de-Le-Corbusier-à-Nantes

Noha pályáját fotóriporterként kezdte, kezdettől fogva elvetette az „anektodizmust”, kerülte a történetek elbeszélését. Témáit időtlenné és általános érvényűvé alakítja képein, gondolatsort indít el bennünk. A fekete-fehér fényképezés mestere, a képszerkesztésben sajátos dramaturgiája jellemzi képeit. A geometriai formák, a minimalizmus, az absztrakció érzelgősség nélkül erősítik az érzelmi tartalom intenzitását. A dolgok alakváltozása, metamorfózisa kamerája nyomán nemcsak az épületekre vonatkozik. Batár Attila, munkásságának elmélyült tanulmányozója így jellemzi a fotóművész munkamódszerét: „Hervé átalakítja a látható világot, legyen szó akár épületről, akár emberi arcról, alakról, tájról vagy eleven jelenségről, bármiről, ami a lencséje elé kerül. Módszere sohasem leíró, szigorúan csak az általa lényegesnek tartott elemekre koncentrál. Kitartóan keresi a tárgy uralkodó, beszédes jegyeit, a látvány egészéből éles szemmel és kétely nélkül választja ki a számára legmegfelelőbb részleteket. Rendkívül tömören, határozottan és keményen fogalmaz, a kontraszt az, ami alkotásaiban elsődleges és meghatározó.”

Egy ember, aki míg élt festett, írt, zenélt és fényképezett

Rodolf_Hervé_Önarckép Rodolf Hervé magyar származású képzőművész és fotográfus 1957. május 2-án született Párizsban. Egészen fiatalon kezdett fotózni, és még csak tizenkilenc éves volt, amikor első jelentős kiállítására sor került: 1976-ban a párizsi Olympic-Entrepôt-ban Frédéric Mitterand rendezett tárlatot absztrakt fotóiból. Tanulmányai befejezése után egy nyomdába került, 1975-től pedig a Le Carré Bleu című nemzetközi építészeti folyóiratnál, majd azt követően több más lapnál is dolgozott képszerkesztőként. 1989-ben, az Eiffel-torony megépítésének századik évfordulóján, portfoliót jelentettek meg az építményről készült fotósorozatából. 1990-ben Budapesten telepedett le, ahol még ugyanabban az évben sikeres egyéni kiállításon mutatkozott be a budapesti Vasarely Muzeumban. Tehetsége, a szürrealistákhoz közelálló gondolkodás -és látásmódja, gazdag képzelőereje és lázadó természete rövid idő alatt a magyar underground egyik meghatározó alakjává tette. Emlékezetes esemény volt az 1990-ben a “Tilos az Á”-ban a francia Résonances-csoporttal előadott performansza, az 1993-ban ugyanott rendezett “Virágvasárnap” című zene-performansz és a “Dobszerda”. 1991-ben részt vett a későbbi “Trafóház” elfoglalásában. Alapító tagja volt a “Nulladik kilométer” akció csoportnak. Sokoldalú művész volt, aki a vizuális művészetek szinte valamennyi ágában (foto, videófilm, kollázs, festészet, elektrografika ) figyelemre méltó alkotásokat hozott létre. Dokumentum értékű videófilmjei, mint a 6-os villamos éjjel (csoport-munka), a budapesti Fő téri Agóra Fesztivál ‘92 vagy a “Zanzibár”-ban tartott Király Tamás Birthday Party, mindenek előtt egyéni látásmóddal létrehozott, saját korát nyers őszinteséggel, egyúttal megindító emberi érzékenységgel tükröző művek. Már a kilencvenes évek legelején foglalkoztatta a számítógép és a videó együttes felhasználhatóságának problémája. Az e téren folytatott kísérletei ugyancsak figyelemre méltó alkotásokat eredményeztek. Grafikai munkássága is jelentős, számos plakát (Burle Marx párizsi kiállítása, Nemzetközi Mail Art budapesti kiállítása a Kassák Múzeumban, Tilos Rádió) és kazetta borító tervezése fűződik nevéhez. 1993-ban dr. Beke László előszavával, elektrografikáival illusztrált naptár készült. Számos folyóiratban (Árnyékkötők, Laza lapok, Magyar Műhely, Fotó, Fotóművészet, Nagyvilág) jelentek meg fotói, írásai. Művészi tevékenysége a zenére is kiterjedt, alkalmanként etno-, rock-, jazz-együttesekkel  játszott együtt. Alkotói pályáját – hosszantartó betegsége után – 2000. október 13-án Párizsban bekövetkezett halála derékba törte.

Rodolf-Hervé-felvétele-02 Rodolf-Hervé-felvétele-01 Rodolf-Hervé-felvétele

Rodolf-Hervé-felvétele-03 Photos: Rodolf Hervé

Rodolf-Herve-Dagály-fürdő-1

Összegzés

Amint említettem bevezetőm elején, Lucien és Rodolf Hervé, apa és fia életművének bemutatása a Fotóhónap legfontosabb kiállításai közé tartozik. Miért? Más-más értékkel ugyan, de munkásságuk meghatározó nemcsak a hazai fotográfia történetében, hanem nemzetközi viszonylatban is. Mérték, mérce lehet a kortárs fotográfusok számára, megismerésre érdemes – rossz hasonlattal: „kötelező olvasmány” – a laikus közönség számára. A két fotográfus művei két különböző világot idéznek: Lucien-nél a lezárt múltat, a befejezett életművet, Rodolfnál a nyitvahagyott jövőt, a folytatásra ösztönző előretekintést. Mégis a két világ összetartozik, egymást teszik teljessé, noha a kort idéző formajegyeket, alkotói szándékokat tekintve eltérnek egymástól.

Ismerjük meg műveiket, és ha már ismerjük, találkozzunk velük újra, meg újra.

Ezt a találkozást segítette Lucien Hervé és felesége, akik a műveket rendelkezésre bocsájtották, a Párizsi Magyar Intézet, amely a szállításról gondoskodott, és a Tornyai János Múzeum, amely ismét rangos kiállítással vett részt a Fotóhónap programjában. Köszönet érte.

A kiállítást megnyitom.

Eifert János

Elhangzott a kiállítás megnyitóján, Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban, 2002. április 28-án.

Rodolf_Hervé_Budapest-1990

Szarka Klára: Legyen a fényképeké a főszerep! Fotóhónap 2002 – Magyar Hírlap, 2002. április 27.

2002.04.27.Magyar-Hírlap

Szarka Klára: Legyen a fényképeké a főszerep! Fotóhónap 2002 – Magyar Hírlap, 2002. április 27.

NEM ELÉG jónak lenni, meg is kell tudni mutatni, ha azok vagyunk. A mai, információkkal gigantikus méretekben ellátott és divatos szóval medializált, azaz közvetítők által megismerhető világban a megmutat­kozás, figyelemfelkeltés, az érthető és hatékony párbeszéd fenntartása külön tudomány. Vagy művészet? Bizonyára mindkettő.

A fotográfia, amelyik egyszerre közvetítő (azaz médium) és az érdek­lődés tárgya is lehet, talán soha nem tapasztalt figyelmet és megbecsülést kap ma Magyarországon. Hosszan sorolhatnánk ennek bizonyítékait, a mindenképp említendők közt megne­vezve a Magyar Fotográfusok Házát, a Fotográfiai Múzeumot, a Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollé­giumának létét, a magyar sajtófotó-kiállítás hallatlan népszerűségét. Ta­lán e sorba illeszthetnénk az immár negyedik alkalommal megrendezett fotófesztivált,

a Fotóhónap 2002-t is.

E rendezvény nem titkolt célja az, hogy a figyelmet és érdeklődést a ma­gyar és egyetemes fotográfiára irá­nyozza, hogy ebben a néha kaotikusnak látszó információs áradatban néhány hétre a közönség ezerfelé szala­dó figyelmét a képek izgalmas világá­ra fokuszálja; kiállítások tucatjaival, újonnan megjelent könyvekkel, előadásokkal, vitákkal, bemutatókkal csábítsa el a nézőt. A rendezők azt szeretnék, ha a jót minél többeknek meg is tudnák mutatni, hogy 2002. április 28-ától május végéig legyen a fényképeké a főszerep.

 (A Fotóhónap 2002 kiállításairól és rendezvé­nyeiről bővebben a Pesti Est Súgó különszámá­ban és az interneten a www.fotohonap.hu címen tájékozódhatnak)

Szarka Klára

 

1.  EIFERT  JÁNOS:  TŰZTÁNC (3T egyéni kiállításából, május 26-áig), Győr, Váczy Péter Gyűjtemény

 2. Bozsó ANDRÁS: POHÁR  (Csoportos kiállítás május 10-31.), Budapest, Galéria 322, Hajógyári-sziget

 3. JUNG ZSENI: BUJASÁG (3 LEG csoportos kiállítás, nyitva: május 26-áig), Győr, Xantus János Múzeum, Mediawave-vel közösen

 4. VANCSÓ ZOLTÁN: ERDÉLY (Csendes képek egyéni kiállításából, június 20-áig), Budapest, Francia Intézet

 5. CHOCHOL KÁROLY: ÖNARCKÉP (Arckép/Önarckép csoportos kiállítás, május 2-31.), Budapest, Nemzeti Táncszínház Galériája

 6. BOROS GYÖRGY FELVÉTELE (Hőskor a mában című csoportos kiállítás, április 30.-május 31.), Győr, Xantus János Múzeum, Mediawave-vel közösen

 7. STANISLOVAS ZVIRGZDAS: ŐSZI ORSZÁGÚT (Új arcok a litván fotográfiában csoportos kiállítás, június 16-áig), Szombathelyi Képtár

 8. HENRI CARTIER-BRESSON: RETROSPEKTÍV (május 26-ig), Budapest, Ludwig Múzeum

A Fotóhónap 2002 eseménysorozatának megnyitója. Ludwig Múzeum, Budapest, 2002. április 26.

2002-Fotóhónap_InstArt-kiállítás (Eifert János felvétele)

2002-Fotóhónap_Táncszínház-Arckép-önarckép-megnyitó (Eifert János felvétele)

2002-Fotóhónap_Seniorok-kiáll-Vác (Eifert János felvétele)

2002-Fotóhónap_B.-Müller-Magda-kiállítása-Városliget (Eifert János felvétele)

2002-Fotóhónap_Nádor-Ilona-kiállítása-Vigadó-Galéria (Eifert János felvétele)

2002-Fotóhónap_Itt-vagyunk-Vigadó-Galéria (Eifert János felvétele)

2002-Fotóhónap_Lumiere-testvérek-Vác (Eifert János felvétele)

2002.04.-Fotohonap-2002-Logo Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A fény ünnepén, a hazai fotográfia legnagyobb szabású eseménysorozatának ünnepélyes megnyitóján köszöntöm Önöket. A Magyar Fotóművészek Szövetsége idén negyedik alkalommal rendezi meg országos fotófesztiválját Fotóhónap 2002 címmel, amely 2002. április 26-ától május 31-éig tart.

A Fotóhónap 2002 kuratóriuma – amelynek tagjai Petrányi Zsolt, Pilaszanovich Irén, Szamódy Zsolt, Szarka Klára, Szűcs Tibor, Tímár Péter – és a programszervezők – Marton Bea és Pelsőczy Ágnes – több mint kilencven kiállítást és rendezvényt szervezett április és május hónapban. Fotókiállítások láthatók a Magyar Nemzeti Galéria, Ludwig Múzeum, Vigadó Galéria, Magyar Fotográfusok Háza, Magyar Természettudományi Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Goethe Intézet, Francia Intézet, Trafó Kortárs Művészetek Háza és számos egyéb hazai kiállítóhely falain. Fotóhónapunkhoz csatlakozott a győri Médiawave, a Művészetek Szentélyében, a Városi Képtárban, és más reprezentatív helyeken izgalmas és eredeti látnivalókat kínál, megrendezik a Fotóművészet a világhálón – Virtuális fotógalériák világtalálkozója programot is. A Szombathelyi Képtárban mutatkoznak be a kortárs litván fotóművészet új arcai, izgalmas fiatalos divatfotó tárlat lesz a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. Sorolhatnám tovább, hiszen a fotográfia szinte minden stílusa és minden korosztálya helyet kért és kapott a fesztivál programjában. A történeti és életműkiállítások, szakmai műhelyek, alkotócsoportok elkötelezett „szándéknyilatkozatai”, a kurátorok által összeállított válogatások mellett látható lesz építészeti fotókiállítás, természetfotós bemutatkozás, riport- és dokumentumfotográfiai tárlat, divatfotó és több táncfotó kiállítás. A Vigadó ad helyszínt a világ nagy képügynökségei vezetői budapesti találkozójának, a Trafó a képaukciónak. A Fotográfusok Házában pedig május 15-én izgalmas programokat felsorakoztató szakmai napon várják a hivatásos és amatőrfotósokat egyaránt. A sokszínűség nem a tarka összevisszaságot, hanem a szakma gazdagságát, a műfajok közötti átjárhatóság szellemi tapasztalatait bizonyítja. Nincs értelme tovább sorolni a sokrétű programot, hiszen az eddigi évekhez hasonlóan most is megjelent a Súgó ingyenes különszáma harmincezer példányban, amelyben részletesen tájékozódhatnak, és ki-ki választhat érdeklődésének, ízlésének megfelelően. A Magyar Hírlap napról-napra hívja fel a figyelmet az érdekesebb, vagy különlegesebb programokra, a Népszabadság on-line kiadása is segít ebben. A Sitflex Bt. segítségével CD-Rom-ot jelentettünk meg, és a www.fotohonap.hu címen a fotófesztivál honlapja is megtekinthető.

A kiállítások, konferenciák, szimpóziumok mellett idén két könyvet is megjelentet a Fotóhónap 2002 kuratóriuma. Tíz magyar fotográfusnővel készült interjúkat tartalmaz a Fotográfia nőnemben című kötet. A Profi vagy amatőr? tanulmánykötet a hazai fotográfiai életet élénken foglalkoztató kérdéskört vizsgálja.

Köszönöm a kiállítóművészeknek, a rendezvények szervezőinek, munkatársaimnak, és nem utolsó sorban támogatóinknak, hogy színvonalas és nagyvonalú közreműködésükkel akad bőven nézni, olvasni, megbeszélnivaló a Fotóhónap 2002 idei programjában. A kétévente jelentkező fotófesztiválok, reméljük, már kihagyhatatlan eseményei a magyar fotográfiának.

Tisztelettel felkérem Somody Imre urat, hogy nyissa meg a .

A Fotóhónap 2002 kuratóriuma nevében Eifert János fesztiváligazgató.

Ludwig Múzeum, Budapest, 2002. április 26.

Eifert János: 3T (Tánc-Test-Természet) – Városi Művészeti Múzeum Váczi Péter gyűjtemény, 2002. április 24 – május 26.

Fotóhónap 2002. Eifert János: 3T (Tánc-Test-Természet)  c. kiállítása, Városi Művészeti Múzeum Váczy Péter gyűjteménye (Győr, Nefelejcs köz 3.) – 2002. április 24 – május 26. A kiállítást megnyitja N. Mészáros Júlia, művészettörténész. Közreműködnek a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola balettnövendékei, művészeti vezető: Lőrinc Katalin, koreográfus: Gerencsér Gabriella.

Eifert-3T-Győr-2002-04-24Eifert-3T-Győr-2002.04.24-panEifert-3T-Győr-kiállításmegnyitó

Eifert-3T-Győr-táncos-megnyitó  

Szabó Béla  felvételei

Eifert-3T-katalogus-betetlap-2002.04. Győr-3T-kiállítás

Felkészülök a 3T kiállításomra a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény és Dokumentációs Központban, Budapest, 2002. április 19.

Felkészülök a 3T kiállításomra, a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény és Dokumentációs Központban, Budapest, 2002. április 19.

Felkészülök a 3T kiállításomra  a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjtemény és Dokumentációs Központban, Budapest, 2002. április 19.

Portré a műtermemben: Radisics Milán. Budapest, 2002. április 13.

2002.04.12.-Radisics-Milán

Radisics Milán (Budapest, 2002. április 13.) Photo: Eifert János

Születési adatok: 1968. Szenttamás (yu)
Végzettség: Alkalmazott grafika és elektronikai tanulmányok
Csaldi állapot: nős, két gyermek apja
Foglalkozás: kreatív igazgató, Radex Communication Reklámügynökség
Mióta fotózik: 1996-97 óta
naturArt tagság: 2000 januárja óta
Kedvenc témái: mozgó témák és éjjeli felvételek
Kedvenc helyszínek: fotó-téma közelében
Felszerelés: Nikon
Elért eredményei:

  • 64. POYI Pictures of the year 2007, Award Of Excellence
  • National Geographic International Photo Competition 2006, Kategória 1. díj
  • Az Év Természetfotósa 2006, kategória 1. és 2. díj
  • XXIV. Magyar Sajtófotó 2005, kategória 1.díj
  • XXII. Magyar Sajtófotó 2003, kategória 1.díj
  • BBC Wildlife Photographer of The Year 2003, Highly Commended íj
  • BirdLife, Svoboden kot ptica, 2002, 2. díj
  • Az Év Természetfotósa 2000, kategória 1. díj
  • Találkozás a Természettel 2000, kategória 2. díj

Jelentősebb publikációi:

  • 2008, National Geographic Kiadó, Magyar Szürke fotóalbum
  • 2008, National Geographic Magyarország, Magyar Szürke cikk
  • 2007, National Geographic Serbia, Tiszavirág cikk
  • 2007, National Geographic Magyarország, Kõröshegyi Völgyhíd cikk
  • 2007, GEO kompakt, Germany
  • 2007, Tierre Savage, France
  • NaturFoto, GDT Forum, Germany, Zoom Magazine, Hungary…

Csoportos kiállításai itthon, külföldön:

  • Találkozás a természettel, 2000
  • 10 éves a naturArt, 2000
  • Az Év Természetfotósa, 2000
  • Új Delhi (India), 2000

Lakhely: Budapest
E-mail: radisics.milan@radex.hu
Web: www.milan.hu www.magyarszurke.hu

Eifert János: 70+1 éves a Debreceni Fotóklub. FotoVideo, IV. évf. 4. szám, 2002. április

2002.04-FotoVideo-Debreceni  2002.04-DebrFotóklub

Eifert János: 70+1 éves a Debreceni Fotóklub, FotoVideo, 2002. április

A változások korát éljük. A rendszerváltást követően a struktúraváltás, a piacgazdálkodásra áttérés nem varázsütésre történő folyamat, és láthatjuk, nem csupán az ideológiai meggondolásokból kreált intézmények kerültek válságba, hanem a “civil társadalom” nélkülözhetetlen csavarjai is. Mondjuk meg őszintén, manapság a fotóklub elnevezés sem cseng jól. Hozzátapadt valami kesernyés, poros íz, az elkötelezettség nélküli, könnyű eredménnyel kecsegtető műkedvelő fényképezés dilettantizmusa. Vannak persze kivételek, amelyek erősítik a szabályt. Léteznek szabad szellemi terek, ahol a szakmai igényesség, a megújulás vágya az értékmegőrzéssel, a magyar fotográfia haladó hagyományainak továbbépítésével párosul. A Debreceni Fotóklub e kevesek közé tartozik. Szellemi és földrajzi értelemben is, fontos híd szerepet tölt be. Összeköt múltat és jelent, keletet és nyugatot, vidéket és fővárost, műkedvelőt és hivatásost, fotográfiát és a képzőművészetet, alkotót és befogadót, egyént és társadalmat. Nagy szavak ezek? Cseppet sem, hiszen a lényeget fejezik ki. A magyar fotográfia történetében ugyanis volt olyan időszak, amikor a Világ – Debrecen, és a Világ – Budapest közötti távolság majdhogynem egyenlő volt.

Hogy megértsük a “nagy” szavak lényegét, kis fotótörténeti időutazást kell tennünk: 1839. augusztus 19-én, a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén bejelentik a fényképezés felfedezését, majd a francia állam a találmányt a világ közkincsévé téve, felszabadítja a szabadalmi bejegyzés tiltó korlátaitól. Ahogyan Beke László írja, “Magyarországon egy hónapon belül megjelenik az első híradás Daguerre találmányáról, egy éven belül, 1840-ben feltűnnek első fényképészeink. Ettől kezdve nagyjából ugyanaz történik, mint Franciaországban vagy Angliában: megindul a küzdelem a fotó művészeti szuverenitásáért, minek következtében a képzőművészetnek is meg kell változnia.
Festők csapnak fel fotográfusnak, megjelennek a festészet-imitálók; miközben dúlnak az elméleti viták arról, hogy művészet-e a fényképezés, jelentős kísérletek folynak a pillanatfelvétel, a sztereo- és a színes fotó terén, legjelentősebb festőink pedig, így Munkácsy Mihály, nem átallanak a fényképezőgépet ugyanúgy szolgálatukba állítani, mint Franciaországban Delacroix”. A művészetté válás folyamata serkentőleg hat az amatőr mozgalomra, és – hiszen akkor a fotográfiának más intézményei nem lévén – az amatőr mozgalom jelentős mértékben segítette a fotográfia népszerűsítését, társadalmi elismertetését. Budapesten 1894-ben megalakul hazánk első fotóköre, amelyet az aradi, a soproni majd a debreceni követ, még a XIX. század fordulóján. Debrecenben a fényképezést az 1850-es években a vándorfényképészek szerettetik meg. 1864-ben megkezdi működését az első állandó fotóműterem. Megalakul a Gondi és Egey cég, később Letzer, Varságh, majd Papp Albert nyitnak műtermet. A debreceni fényképészek számos világkiállításon érnek el sikereket, 1891-ben Papp Albert aranyérmet nyer a temesvári nemzetközi kiállításon. A Millennium lázában égő városban a fényképezés művészi rangra emelkedik, és ez serkenti az amatőrmozgalmat.  1896-ban megalakul az Amatőr Egyesület, Weinwurm Antal és Czilinszky György vezetésével. Az igazi nemzetközi nagymester Haranghy György, aki 1902-től 1910-ig minden hazai és nemzetközi pályázatot megnyer. Majd 1904-ben Ruzicska Gyulával műtermet nyitnak. Az első világháború ugyan szétzilálja az alkotótevékenységet Debrecenben is, de a harmincas évek elején Vásáry István polgármester és helyettese, Zöld József újra indítják a művészi fényképezést. 1931. február 17-én megalakul a Debreceni Fotóklub, vezetője Aszmann Ferenc (1907-1988) kereskedő, később nemzetközi hírű fotográfus. Országos sikereit nemzetközi elismerések sora követi: 1935-ben, Antwerpenben aranyérmet nyer Párbaj című fotójával, 1938-ban Kain és Ábel című képével serleget és aranyérmet kap az új-zélandi fotókiállításon. 1933-ban az ő szerkesztésében jelenik meg a Fotómatőr című lap, amelybe, és több más szaklapba, cikkek sorát írja. Vezetésével a klub tagjai sorra nyerik a hazai és külföldi világkiállításokon a díjakat. A legeredményesebb kiállítók rajta kívül Horváth István, Hapák József, Csanády Ákos. 1938-ban, a Déri Múzeumban világkiállítást rendeznek, amelyet tizenötezren néznek meg. Ezt követi 1939-ben a II. Világkiállítás, majd 1940-ben a Négy nemzet kiállítása. 1930-1945 közötti időszak Debrecenben a fotográfia aranykorszaka. Túlzás nélkül mondhatjuk, ezekben az évtizedekben az ország és a világ fotóművészete Debrecenre figyel, és komoly társadalmi és művészi megbecsülés övezi a fotográfusokat. 1941-ben, a klub 10 éves fennállását ünnepelve, 200 debreceni fotográfus állít ki. A II. világháború borzalmas pusztításokat okoz a fotográfia területén is. A háború utáni időszak nem teszi lehetővé az önálló alkotói egyéniségek kibontakozását. Ebben az időszakban csak a sematikus fotóknak van létjogosultsága. Újat mindössze Horváth István, Hapák József, Balázsi József és Szabó József alkot. 1957-ben újra megalakul a Debreceni Fotóklub az Ady Művelődési Házban, majd a Kölcsey Ferenc Megyei és Városi Művelődési Központban fogadja be őket. Jó közösség, komoly szellemi tér alakul ki, amelynek hatása széles körben kisugárzik. A terjedelem korlátai miatt nincs mód alapos áttekintésre, de a mából visszapillantva megállapíthatjuk, hogy a klub történetét az emlékezetes egyéni és csoportos kiállítások, rangos hazai és nemzetközi díjak jellemzik. A Műhely ‘67 meghatározó kiállítás, amellyel kezdetét veszi a modern magyar experimentális fotóművészet. 1983. július 15-én nyílik meg az Öt Debreceni Fotóművész kiállítása, amelyet bemutatnak Budapesten és Nyíregyházán is. A kiállítók: Gervai Tamás, Horváth István, Oláh Tibor, Vadász György és Vencsellei István. Ekkor 20-25 tagja van a fotóklubnak, köztük öten tagjai a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Vadász György vezette akkoriban a klubot, akinek halála után, Vencsellei István veszi át a klub vezetését, és vezeti még ma is, változatlan odafigyeléssel, hozzáértéssel. Napjainkban 40 tagot számlál a fotóklub, közülük 11-en tagjai a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 8-an a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A Debreceni Fotóklub tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének. Összességében elmondható, hogy a fotóklub a város és a megye kulturális és művészeti életében meghatározó tényező, és mindig történik valami, amire az ország más pontjairól is érdemes odafigyelni: a korábban említetteken kívül Seres Géza, Lovas Bálint, Máthé András bemutatkozásai, egy-egy külföldi fotográfus, vagy fotóklub kiállítása, érdekes előadások. A Nagyváradi Tavirózsa Fotóklubbal több, mint egy évtizede állnak jó kapcsolatban. Közös alkotómunka, cserekiállítások teszik hasznossá a két klub kapcsolatát, kiállításokat szerveztek Nagyváradon, Nagykárolyban és Munkácson is. Ha az amatőrmozgalmat nézzük, a fotóklub most is jelen van, ott, az élvonalban. A 2. Országos Fotóhét 120 kiállítása, 40 rendezvénye között figyelemreméltó volt a Debreceni Fotóklub kiállítása. A fotófesztivál legjobb kiállításának járó, a Kodak Magyarország Kft. által felajánlott különdíjat ők kapták. Kell ennél nagyobb elismerés?

Mit kívánhatnánk a Debreceni Fotóklubnak 70+1 éves születésnapja alkalmából? Őrizze meg szellemiségét, amely képessé teszi a folyamatos megújulásra, és töltse be továbbra is a híd szerepét. Isten éltesse sokáig a klub tagjait, élükön a klub vezetőjét, Vencsellei István fotóművészt!

Eifert János

Következő oldal »