János Eifert - Photographer

Archive for November, 2002

MEO ART FAIR 2002 – Magyarország legjelentősebb kortárs galériáinak kiállítása és vására, Budapest, 2002. november 28 – december 1.

2002.11.27. MEO Art Fair, Artphoto.hu kiállítása

MEO ART FAIR 2002 – Magyarország legjelentősebb kortárs galériáinak kiállítása és vására, Budapest, 2002. november 28 – december 1. Helyszín: MEO (Budapest, József Attila u. 4-6.) ArtPhoto Galéria. Magyarország első interaktív fotóművészeti galériájának bemutatkozó kiállítása, amelynek művészeti vezetője vagyok.  Kiállítók: Assay H. Péter, Gulyás Miklós, Kalló Iván, Kanyó Béla, Mayer András, Simon Attila, Montvai Péter, Eifert János, Vancsó Zoltán, B. Müller Magda

MEO ART FAIR 2002, ArtPhoto Galéria kiállítása, Budapest, 2002.11.27. MEO ART FAIR 2002, ArtPhoto Galéria kiállítása, Budapest, 2002.11.27.

A képeken: Montvai Péter és felesége, Borbély László, Nagy Zoltán (Eifert János felvételei)

Eifert János: 3T – Tánc/Test/Természet, Nemzeti Táncszínház, Budapest, 2002. november 20 – 30.

Eifert: 3T - Táncszínház, 2002. november

Eifert-3T-Táncszinház

Dr. Seres Géza: VÁLOGATÁS A TERMÉSZET ELEMEIBŐL – Táncszínház, Kerengő Galéria, Budapest, 2002. november 15. – 2003. január 16.

seres-geza-kerengo-2002-november

Seres Géza

 

 

Dr. Seres Géza Kerengő Galériában bemutatott kiállítása a szakma és a közönség számára nagy meglepetés volt, hiszen korábban nevét és műveit inkább csak szűkebb hazájában, Debrecenben és külföldön ismerték. Magas színvonalú mesterségbeli tudása, amely művészi könnyedséggel párosul, sajátos látásmódot tükröz. Az elmélyült munkát, filozofikus gondolkodásmódot feltételező csendéletei, aktképei a fotográfia és képzőművészet műfaji határait szélesítik, majd egyesítik olyan folyammá, amelynek sodrásában az érzések és gondolatok meggyőző erővel, ám mégsem olcsó vizualitással hatnak érzékeinkre, tudatunkra.

Ki is ez a fotográfus, aki különleges tehetséggel, rendkívüli válogatást mutatott be a természet elemeiből? Nagylétán született, Debrecenben végezte tanulmányait, ismerkedett meg a fényképezéssel, és itt, dolgozik a mai napig is. Villamos üzemmérnöki és orvosi diplomájának megszerzését követően 1982 óta szerepel csoportos tárlatokon, rendszeres résztvevője a hazai és nemzetközi meghívásos kiállításoknak s jelentős egyéni bemutatókat rendez. Kapott különböző pályázati elismeréseket hazai és nemzetközi fórumokon, első díjas lett az Alföldi Fotószalon országos pályázati kiállításán 2001-ben és 2002-ben. Tíz éve az Országos Aktfotó Kiállítások díjazottja minden alkalommal. Az ünnepi Debrecen pályázat első díjat nyerte el. 1986-ban a Magyar Fotográfia ’86 és a krakkói Venus ’86 kiállítások díjazottjai között szerepelt. 2001-ben az ukrajnai Rivne-ben a FIAP ezüst és különdíját kapta. Önálló kiállításai, sorozatai kiemelkedők és meghatározóak a pályaív szempontjából. A Tájak és tájrészletek, az Aktok ferde műfényben, a Válogatás a természet elemeiből, a Táncos képek és a Két világ határán címűek átgondolt, kiérlelt sorozatok, amelyek sikeres kiállításokba szerveződtek. Művei megtalálhatók a Magyar Fotográfiai Múzeumban és az OSZK Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményében. Képi világa, jelképrendszere nemcsak szűkebb környezete számára befogadható. Nemrég Kínában volt sikeres bemutatkozása.

Betéti társasága keretében több mint tíz éve végez cégek részére illusztrációs fényképezést. A debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Gimnáziumban alkalmazott fotós alapismereteket oktat. 

Nemcsak alkotóként, hanem a fotós közélet alakítójaként is kiveszi a részét a rámért, vagy önként vállalt feladatokból. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Művészeti vezetője az 1999. év elején alakult Debreceni Új Fotóműhelynek, amely újfajta alkotói légkör megteremtésével kívánja segíteni a magas színvonalú, különleges művészi minőséget mutató fényképek megszületését.

Művészi munkájáról, világlátásáról így fogalmaz: “… mintha az érzékszerveinkkel felfogható, kontrollálható világ mellett létezne egy másik világ is a tér és idő minden pontján, azzal párhuzamosan. Mintha léteznének különleges minőségű tárgyak, például a műalkotások, melyek a két világ határán állnak, mint az ablakok a bent és a kint határán. Mintha…! Ezeken az ’időbeli véges’ ablakként működni tudó tárgyakon a másik világból az időtlen végtelenség jön át. Ilyen tárgyak létrehozása nem szándék, elhatározás kérdése. Létrejöttének a valószínűségét lehet növelni, de az egész leginkább a varázslatra emlékeztet.”

Testi és természeti, tárgyi motívumai – amelyek megjelenítésénél a montázst, illetve a fotógrafika különböző műfajait-technikáit, többek között az egymásra exponálást, a rézlemezre maratást, az utólagos színezés eljárásait, a kollázs-technikát, elemek utólagos beemelését alkalmazza – nem emberi testként vagy tárgyként funkcionálnak tovább, hanem az időtlen végtelenségben lebegő, költői képekként. Szürrealista világ ez, amelyben eligazodást, kapaszkodót – talán különösen hangzik – maga a valós világ kínál.

 

Eifert János