János Eifert - Photographer

Archive for május, 2003

Látogatás Hefelle tanár úr otthonában, Budapest, 2003. május 31.

  

Látogatás Hefelle tanár úr otthonában, Budapest, 2003. május 31. Az 1938-ban született Dr. Hefelle József – akit sokan nagy tisztelettel tanár úrnak emlegetnek – 2002-ben történt váratlan betegsége miatt a lakásból kimozdulni alig tud. Felesége gondozza, ápolja nagy szeretettel és sok-sok türelemmel. Szerencsére szelleme (és humora) a régi. Naprakészen tájékozott, naplóját és feljegyzéseit, félig kész cikkeit rendezgeti, irányítja a Fotóművészek Szövetsége mesterkurzusát, szakkollégiumát, készül a Lágyrajzú fotográfia története monográfiájának kiadására.

dr. Hefelle József és Eifert János (2003. május 31.) Hefelle Józsefné felvétele  Hefelle Józsefné felvétele

Dr. Hefelle József, a tanár úr.  Az alkotó fotográfusok, a kiállító művészek – legalább is a legjobbak – szinte állandóan az érdeklődés középpontjában állnak. Az elméleti szakemberek – szakírók, tanárok, kritikusok, esztéták, muzeológusok, galériások, kurátorok és a hasonló nagyszerű gondolkodók – legyenek bármennyire fontosak, a fénykörön kívül, csendben végzik dolgukat. Tudásunkat, tapasztalatainkat, szakmai műveltségünket, a nyilvánossághoz vezető utunkat – nekik köszönhetjük. Munkájuk, a tőlük megszerezhető ismeretek nélkül a legnagyobb tehetséggel sem lennénk képesek értékelhető műveket létrehozni, és azokat megfelelő időben és helyen a közönség elé bocsátani.  Az egyén és közösség szakmai-művészi eredményeiben, a kultúra és a társadalom kapcsolatában meghatározó a szerepük.

Hefelle József egy kihuzatos régi fényképezőgéppel (Photo. Eifert János) Hefelle József könyvei (Photo. Eifert János)

Könyvei: Sevcsik Jenő – Hefelle József: Portréfényképezés; Hefelle József – Gloetzer László: Megvilágításmérés és szenzitometria (Műszaki Könyvkiadó); Dr. Sevcsik – Hefelle: Fényképészet (Műszaki Könyvkiadó, 1980); Iczkovits Jenő – Hefelle József: Portréfényképezés (Műszaki Könyvkiadó, 1980 k.)

Hefelle tanár úr szintén a fénykörön kívül dolgozik. A könyvtárban – a cikkemhez szükséges anyaggyűjtés során – alig tudtam adatokat szerezni munkásságáról, az Interneten, amely manapság könnyed kattintással, a keresőprogram segítségével ontja a mindenféle információkat, egyetlen találatot sem kapott. Mégis, a szakmában mindenki ismeri. Számos tanítványa, kollégája szólítja tanár úrnak, és ebben a megszólításban nem a távolságtartás, hanem az elismerés, a megszerzett tudásért járó köszönet fejeződik ki. Az a néhány könyve, amelyet társszerzőként jegyez, ronggyá olvasva, agyonfénymásolt példányok formájában ma is a legkeresettebb szakkönyvek közé tartozik. Beszélgetésünk során Ő maga keveset közölt önmagáról, igaz soha nem tolta személyét előtérbe. Életrajza így szinte tőmondatokban felrajzolható. 1938. február 10-én született Budapesten. Okleveles mérnök tanár, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1982-ben. A fotográfia területén Dobrányi Géza (1921-1990) indította el, aki sok helyen tartott előadást, és egyszer helyettesítésre kérte fel az OPAKI (Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület) szakmai előadásán. A helyettesítés olyannyira jól sikerült, hogy Hefelle tanár úr azóta is egyike a legkeresettebb, legnépszerűbb előadóknak. Közben mérnökként dolgozott a Magyar Filmlaboratórium Vállalatnál, amely Dobrányi Géza igazgatása alatt zárkózott fel a nyugat-európai filmlaborok mellé. Önmagát fotográfiai mérnöknek tartja, 1982-ben készült disszertációjának címe is ezt látszik alátámasztani: „A fotográfiai megvilágítási mérési módszerek kritikája, tekintettel az optimális árnyalat-visszaadásra.” Ebben számos felvetett kérdésre ad választ, közöttük csak a szakember tud igazán eligazodni. Hogy mekkora a képsík megvilágítása, ezen egyszerűnek tűnő kérdésre még elmondja, hogy a látvány fénysűrűségéből a maximum felé közeledve, a képsík megvilágítása lineárisan növekszik, közvetlenül a kiindulási szint (Lmin) eltérő erősségeitől.  Pontosabban – írja – az Ex = LA/f² = Lπd²/4f² = Lπ/4F²… ahol Ex a képsík x részletének megvilágítása minimális képtávolság (végtelen távolság) esetén, 1x; L a tárgyrészlet fénysűrűsége, cd·m-2; f az objektív gyújtótávolsága, F = f/d rekesz-szám; A = d²π/4 az objektív hatásos felülete; d az objektív hatásos átmérője. Az ismertetett veszteségek miatt a képpont megvilágítása átlagosan tehát: Ex ~ q · Lx/Fy + Ea … stb. No nem is folytatom, hiszen még a képlet pontos leírásához, nemhogy megértéséhez az én harmincéves tapasztalatom, az autodidakta módon megszerzett tudásom is kevés. Hefelle tanár úr azonban a legnehezebb képleteket is képes volt a gyakorlat nyelvére átfordítva megértetni diákjaival. Sajnos, soha nem voltam a diákja. Különböző előadássorozatokon, a FŐFOTÓ tanfolyamain, a Magyar Fotóművészek Szövetsége szakkollégiumain, mesterkurzusain – amelynek szervezője, vezető tanára – gyakran dolgoztunk együtt. Olykor, ha órámra korábban érkeztem, belehallgattam előadásaiba, egyiknél-másiknál le is leragadtam. Könnyed eleganciával, humorral vezette le a legbonyolultabb képleteket is. Mindig volt mondanivalója diákjai számára. Tanári pályája jelentős részét a Práter utcában, a 6. sz. Szakmunkásképző Iskolában (ma: Budapesti Szolgáltató- és Kézművesipari Szakképző Iskola) és a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémián töltötte. Voltak kitérők is, dolgozott a FŐFOTO-nál, és a Lapkiadó Vállalatnál, a New York-palotában is. A különböző magas beosztásokból azonban mindig visszakanyarodott a tanári pályára, ahol – tanítványai emlékezete szerint – nem száraz tananyagot magoltatott diákjaival, hanem élő, a gyakorlatban is jól hasznosítható tudásanyagot adott át. A Sevcsik Jenő – Hefelle József: Portréfényképezés, a Hefelle József – Gloetzer László: Megvilágításmérés és szenzitometria (Műszaki Könyvkiadó), Dr. Sevcsik – Hefelle: Fényképészet (Műszaki Könyvkiadó, 1980), valamint az Iczkovits Jenő – Hefelle József: Portréfényképezés (Műszaki Könyvkiadó, 1980 k.) nélkülözhetetlen tankönyvei a hazai fotográfusoknak, fényképészettel foglalkozó szakembereknek. Mondjuk meg őszintén, a témában ma is verhetetlenek.

Hefelle tanár úr a közélet feladataiból is jelentős részt vállalt. Majd évtizeden keresztül volt a MAFOSZ szaktanácsadója, kiállításokat, pályázatokat szervezett, zsűritagokat hívott meg. 1982-től tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 1998-2002 között az Elméleti Bizottság vezetőjeként az elnökség tagja, majd alelnök. Nemcsak elméleti szinten értett a fotográfiához, kitűnően fényképezett ugyanis. A nyolcvanas években egy Pentacon Six 6×6-os kamerával dolgozott, majd a lágyrajzú fényképezés kedvéért – amely különösen kedvelt területe volt – más eszközöket is beszerzett. Egy aukción vásárolt Vollensaak Varito objektívjével (valamikor Vadas Ernőé lehetett) készítette ismert portréit (Márkó és Betty, Karolina), amelyek önálló kiállításán is szerepeltek. Tanári tevékenysége, közéleti szerepvállalása miatt a kiállításokon való részvételtől visszahúzódott. Igazán sajnálhatjuk.

Dr. Hefelle József (Photo: Eifert János)  Dr. Hefelle József (Photo: Eifert János)  Dr. Hefelle József felesége támogartásával (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Kiemelkedő elméleti munkásságáért, pedagógiai, szakírói tevékenységéért, a művészeti közélet javára végzett áldozatos munkája elismeréseként, 2003. február 10-én vehette át a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életmű-díját. A díjat 65. születésnapja alkalmából kis küldöttség – Szamódy Zsolt elnök, Korniss Péter, Gáti György, Szarka Klára – adta át otthonában. Váratlan betegsége ugyanis leszűkítette mozgásterét, a lakásból kimozdulni nehezen tud. Szerencsére a használható tér csak fizikai értelemben szűkült, szelleme szabadon mozoghat. Rengeteg feladat vár még rá. A lágyrajzú fényképezés történetéről írott monográfiája kiadásra vár. Naplóját és feljegyzéseit kell rendeznie, félig kész cikkeit, tanulmányait befejezni, újabb szakcikkeket írni. Egy hosszú életre kiszabott feladatsor. Reméljük, teljesíti majd…  (Eifert János)

Hefelle József családjával (Photo. Eifert János)

Hefelle József családjával (Eifert János felvételei)

Horváth Csaba: Barbárok (Közép-Európa Táncszínház) a VI. Országos Kortárs Összművészeti Találkozó Post scriptum-díját kapta, Veszprém, 2003. május

Horváth Csaba: Barbárok (Közép-Európa Táncszínház) - Photo: Eifert János Horváth Csaba: Barbárok (Közép-Európa Táncszínház) - Photo: Eifert János

Horváth Csaba: Barbárok (Közép-Európa Táncszínház) - Photo: Eifert János Horváth Csaba: Barbárok (Közép-Európa Táncszínház) - Photo: Eifert János Eifert János felvételei

Horváth Csaba: Barbárok (Közép-Európa Táncszínház) a VI. Országos Kortárs Összművészeti Találkozó Post scriptum-díját kapta, Veszprém, 2003. május

Horváth Csaba koreográfiája, a Móricz-novella alapján készült Barbárok, a magyar néptánc szikár erejéből és a test rugalmasságának lehetőségeiből gyúrt mozdulatnyelvből építkezik. Az izgalmas produkció a Közép-Európa Táncszínház előadásában a veszprémi VI. Országos Kortárs Összművészeti Találkozó Post scriptum-díját kapta. A képekenn: Fodor Katalin, Szent-Ivány Kinga, Vida Gábor, Bora Gábor (Közép-Európa Táncszínház)

(Eifert János felvétele, Veszprém, Latinovits Játékszín, 2003. május)

 

Horváth Csaba. Az Állami Balett Intézet (1987. Táncművészeti Főiskola) elvégzése után a Honvéd Együttes szólistája, majd a Tranzdanz, később pedig a Sámán Színház művésze volt.

Első önálló koreográfiája, a Duhaj – amelyben táncolt is – Herald Angel-díjas lett az edinburgh-i Fringe Fesztiválon, és a Veszprémi Összművészeti Fesztivál előadói díját is megkapta.

Elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát, de már előtte olyan jelentős alkotásokat hozott létre, amelyek rendre megnyerték a rangosabb hazai és nemzetközi fesztiválokat. Nyolc alkalommal nyert díjat Veszprémben. (Többek között megkapta a Szarajevói Fesztivál fődíját, a Kortárs Táncfesztivál, a Kairói Kísérleti Színházak Nemzetközi Fesztiválja, a Soros Stúdiószínházi Fesztivál, a Krakkói Nemzetközi Táncfesztivál, a Budapesti és Szegedi Stúdiószínházak Fesztivál díjait, de Budapest Főváros Önkormányzata is kitüntette munkáit.)

Együtt dolgozott Min Tanakával, a világhírű japán butohmesterrel a Cédrus című előadásban. Nagy vihart kavart Bartók Csodálatos mandarin című művére komponált koreográfiájával.

1999 és 2006 között a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője volt. 2006-ban megalapította a Fortedanse Társulatot (Forte Társulat), amelynek azóta is művészeti vezetője. 2006 és 2008 között a Debreceni Csokonai Színház tánctagozatát vezette.

Sokat jár külföldre vendégkoreográfusként. Kurzusokat vezet a Harvard Egyetem dráma tagozatán Bostonban. Rendszeresen dolgozik az American Repertory Theatre-ben.

 

Művei:

Tűzugrás, szerző, rendező-koreográfus (bemutató: 1998. április 26., Közép-Európa Táncszínház)

Szarvashajnal, rendező-koreográfus (bemutató: 2000. március 29., Közép-Európa Táncszínház)

Alkonyodó, koreográfus (bemutató: 2000. október 28., Közép-Európa Táncszínház)

Néro, szerelmem, rendező-koreográfus (bemutató: 2001. március 16., Móricz Zsigmond Színház)

Etna, rendező-koreográfus, tánc (bemutató: 2001. november 8., Közép-Európa Táncszínház)

Tükröm, tükröm, rendező-koreográfus (bemutató: 2001. november 9., Panboro Színház)

Mandarin, rendező-koreográfus, tánc (bemutató: 2001., Közép-Európa Táncszínház)

Barbárok, rendező-koreográfus (bemutató: 2002. május 31., Közép-Európa Táncszínház)

Orfeusz, koreográfus (bemutató: 2003. április 29., Közép-Európa Táncszínház)

Szindbád, rendező-koreográfus, táncos (bemutató: 2003. október 18., Közép-Európa Táncszínház)

Dó Ré Mi, rendező-koreográfus (bemutató: 2003. november 7., Közép-Európa Táncszínház)

Médeia, rendező-koreográfus (bemutató: 2004. január 23., Közép-Európa Táncszínház)

A négy évszak, rendező-koreográfus, színpadkép (bemutató: 2004. november 26., Közép-Európa Táncszínház)

Ős K., rendező-koreográfus, koreográfus (bemutató: 2005. június 7., Magyar Állami Népi Együttes)

Passió, rendező-koreográfus (bemutató: 2005. augusztus 5., Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis)

Nagyvárosi ikonok, rendező-koreográfus, tánc (bemutató: 2005., Közép-Európa Táncszínház)

Káin – Ábel, rendező-koreográfus (bemutató: 2005. december 20., Magyar Mozdulatművészeti Társulat)

& Echó, koreográfus, színpadkép (bemutató: 2006. április 4., Forte Társulat)

Magenta, koreográfus, előadó (bemutató: 2006. szeptember 8., Mu Színház)

Ketten, rendező-koreográfus, táncos (bemutató: 2006. szeptember 30., Forte Társulat)

A testek felszínének esetleges állapotairól, koreográfus, színpadkép (bemutató: 2007. január 19., Forte Társulat)

A tavasz ébredése, rendező-koreográfus, színpadkép (bemutató: 2007. április 6., Debreceni Csokonai

Szálinger Balázs: Kalevala, rendező-koreográfus (bemutató: 2008. április 4., Forte Társulat, MODEM)

Szálinger Balázs]]: Evangélium, rendező-koreográfus (bemutató: 2008. június 20., Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis)

Gorkij: Éjjeli menedékhely, rendező-koreográfus (bemutató: 2009. január 24., József Attila Színház)

Csak a felhők, koreográfus (bemutató: 2009. február 8., Forte Társulat)

Isteni vidékek, rendező-koreográfus (bemutató: 2009. április 22., Forte Társulat, Trafó)

Dürrenmatt: A fizikusok, rendező-koreográfus (bemutató: 2009. október 16., Sanyi és Aranka Színház és Opera)

Figyeljük csendben a mozgását, rendező-koreográfus (bemutató: 2010. április 13., Trafó)

Szálinger Balázs: A tiszta méz, rendező-koreográfus (bemutató: 2010. április 29., József Attila Színház)

Erkel Ferenc: Sakk-játék, rendező-koreográfus (bemutató: 2010. július. 20)

Így jár az, aki a távoli ismeretlen hangtól megijed Pancsatantra, rendező-koreográfus (bemutató: 2010.november 10., West-Balkán)

Shakespeare: Troilus és Cressida, rendező-koreográfus (bemutató: 2011. július 7., Gyulai Várszínház)

Szálinger Balázs: Régi-Pesti Kabaré, rendező-koreográfus (bemutató: 2011. október 16., Szikra)

Milorad Kristić: Ruben Brandt, rendező-koreográfus (bemutató: 2011. december 11., Műcsarnok)

FotoVideo, 2003. május – Vinnay Péter: Eifert János 60 éves

fotovideo-cimlap_0305

22_eifert123_eifert224_eifert325_eifert426_eifert527_eifert6

Fotó Mozaik – Rendhagyó képes portré: Eifert János most hatvanéves

ej_portre-1

ej_portre-2

ej_portre-3

ej_portre-4

Eifert János: Nők – Aktok, Táncosok, Portrék – Érzések. Nagy Péter kiállítása a Mediawave programjában, Győr, Művészetek szentélye, 2003. május. FotoVideo 2003/5

Nők – Aktok, Táncosok, Portrék – Érzések. Nagy Péter kiállítása a Mediawave programjában, Győr, Művészetek szentélye, 2003. május.  (FotoVideo 2003/5)

FotoVideo 2003/5 - Eifert János írása Nagy Péterről-01

Nagy Péter az a fotográfus, aki többször megszületett. Így leírva olcsó reklámfogásnak, ügyetlen füllentésnek tűnhet ez a kijelentés, de biztosíthatom Önöket, nincs trükk a dologban. Nincs szó csodáról, reinkarnációról sem, csupán a művészet erejéről, hatalmáról, újjászülető és újrateremtő erejéről. Egész pontosan egy fiatal fotográfusról van szó, aki a nyolcvanas évek elején ritka tehetségével robbant be a hazai és nemzetközi fotográfiai életbe, és akinek nevét egy új szemléletmóddal, progresszív törekvésekkel lehetett összekapcsolni. Nem volt rámenős ember, barátai ugyan voltak, de nem tartozott egyetlen érdek-, vagy hatalmi csoporthoz sem, akik zászlójukra tűzvén, saját jelszavaik, csörtetésük igazolásaként, és saját pozíciójuk erősítésére tolták volna szekerét az érvényesülés útján. Szekere leragadt a sárban. Halk szavú ember, nem kiabált segítségért. Sokak számára mintha meghalt volna, csend – olcsó poén: síri csend – támadt körülötte. Aztán újra megszületett, de erről majd később, részletesebben…

Nagy Péter – először és a hagyományos értelemben igazából – 1957. április 13-án, Vácon született. Anyakönyvi kivonatában, személyi irataiban, útlevelében ez a dátum, hely szerepel. 1975-ben – apja munkája miatt – Győrbe költözik. Munkahelyet talál, felfedezi a fotográfiát, és számára ez jelenti az igazi megszületést. Figyeli a világot, gondolkodik, érlelődik, autodidakta módon képezi önmagát. Lassan lel saját útjára. Bár készít riportképeket, alkalmazott fotográfiát, ez nem elégíti ki. Rájön, a gondolatok több síkon való megjelenítéséhez, érzései megfogalmazásához más műfajok és eszközök szükségesek. A montázstechnikával, a kép lokális színezésével, az aszimmetrikus kompozícióval kísérletezik, amelyeket alkalmasnak talál témáinak – az abszurd, a humoros, az ironikus – megjelenítésére. Sajátos látásmódja, eszközhasználata, „ötletcsavarjai” sok rokonságot mutatnak a kor képzőművészeti, zenei törekvéseivel, ám esetében mégsem beszélhetünk képzőművészeti eszközhasználatról, más művészeti ágaktól kölcsönzött klisékről. Képei megszületésük idején különlegesnek (vagy inkább különcködőnek) tűntek, noha ezeknek az eszközöknek, köztük a montázsnak voltak komoly előzményei, sőt, abban az időben az amatőr, csak a felszínesség igényével megjelenő fotográfiának divatos eszköze volt. Egy évtized elteltével, mostani tapasztalatunkkal csak csodálkozni tudunk, hogy ezek a szelíd montázsocskák, apró elrajzolások, alig torzítások – amelyek ráadásul valóságos elemekből, hétköznapi élményekből táplálkoztak -, miért keltettek olykor nagy felháborodást? Valószínű azért, mert nem a „szenvics-technika” giccsbe hajló, bájos motívumait ismételgette derűs ellenfénnyel mézédesre csorgatva, hanem emberi kapcsolatok, az ember és a társadalom viszonyának nehéz kérdéseit, az ökológiai problémákat boncolgatta mélységes aggodalommal. A kezdeti fanyalgás, felháborodás ellenére – bizonyára sajátos eszközhasználatának, a nyolcvanas években újszerűnek tűnő, érdekes stílusának köszönhetően – a pályázatok, kiállítások kezdtek neki „bejönni”. A Szolnokon megrendezett nemzetközi környezetvédelmi pályázatokon, éveken át nemcsak a kiállítók, hanem a díjazottak között is szerepel. Képei egyre gyakrabban tűnnek fel és tűnnek ki a hazai és a nemzetközi kiállításokon, számos díjat, elismerést szerezve számára. 1986-ban kollekciójával a Magyar Fotográfia kiállítás fődíját, az aranykamerát nyeri el. Ugyanebben az évben mutatja be a Győri Műcsarnok „Érzések 1986” című kiállítását, amelyet Szentendrén, Vácon, Nyíregyházán, Kecskeméten, Ausztriában majd Nyugat-Berlinben rendezett önálló tárlatok követnek. Fotóklubok, tanfolyamok hívják előadásokra, mindenki kíváncsi a „hogyan készült”-jére. A Sebesvíz alkotótelepen a nemzetközi vérkeringésbe is belekapcsolódik. Külföldiek terveznek vele, nemzetközi kiállítások zsűrijébe hívják. Jön, megy, utazik, állandó mozgásban van. Amikor a legnagyobb a pörgés indul be körülötte, hirtelen leáll. Nem tudni, mi az oka, alkotói válság, magánéleti problémák, megélhetési gondok, vagy csak egyszerűen elege van a zajongásból, ki tudja. Mindenesetre újra leáll. Újra eltűnik. Újra csend lesz körülötte, nagy csend.

FotoVideo 2003/5 - Eifert János írása Nagy Péterről-02 FotoVideo 2003/5 - Eifert János írása Nagy Péterről-03

Aztán az újraszületés… 1987-ben újabb költözés: Szentendre, majd Budapest következik, 1997-ben pedig ismét Győr. Úgy tűnhet, nyugtalan természete, új utak, és új lehetőségek keresése mozgatja városról-városra, ám a látszat csal. A szerény megélhetést adó munka a mértékadó, mellette az új feladatok, művészi lehetőségek és a szellemi szabadság újjászületése. Győrben a GRABOPLAST adja a megélhetést, a MEDIAWAVE pedig a művészi lehetőségeket. Az előbbinél tapéta, műpadló mintáinak feldolgozása és tervezése, az utóbbinál a fotózás, filmezés, dokumentálás, műsorok, koncertfelvételek, riportok készítése, valamint kiadványtervezés a dolga. Mégsem becsüli le a szerény megélhetést adó munkáját, amely nagy technológiai fegyelmet, pontosságot, rendszerességet követel. Jellegzetes montázstechnikájának kialakulását éppen ennek köszönheti. A GRABOPLAST Fotógravúr üzemében ugyanis a tapéta és műpadló mintákat annak idején nem számítógéppel, hanem fotóeljárással dolgozták fel. A mintákat síkfilmről másolták a nyomóhengerre. Éppen ez a technológia adta az ötletet montázsképei technikájának a kidolgozására, amelyhez Károlyi Péter komoly segítséget nyújtott. A folyamat tulajdonképpen nagyon egyszerű: az elképzelt képet, amely több részletből, különböző motívumból tevődik össze, először egy 30×40 cm nagyságú papírképpé formálja. Gondos illesztés, kiigazítás, retus után egy 50×60-as méretű kamerával síkfilmre reprodukciót készít, amelyről aztán kontaktolással, brómezüstalapú fotópapírra történik a levilágítás. Előhívás, fixálás, mosás és szárítás után következik a helyi színezés. Az ecsettel felhordott folyékony lakk (Strip-lakk) lefedi az érintetlenül hagyandó felületet, majd megszilárdulása után védőréteget alkotva, a szabad felületeket engedi színezni. A színezés kék vagy barna, esetleg mindkettő finom átmenetekkel – Vécsy Attila receptje szerint. Ha a festék megszárad, a kitakarásra, kifedésre használt lakkréteg egyszerűen kézzel lehúzható.

Nagy Péter képei most a MEDIAWAVE programjában, a győri Művészetek szentélyében láthatók. A Nők – Aktok, Táncosok, Portrék – Érzések című kiállítása mindössze 17 képből áll. A jórészt méteres nagyságú, briliáns technikával megjelenített képek gondosan szerkesztettek. Kép-párokat, kép-hármasokat, kép-csoportokat alkotva hatásuk felerősödik, egy-egy gondolatot szolgálva többet, vagy mást mondanak, mint önállóan, egyedül. Nagy Péter – akit születési dátuma alapján fiatal művésznek mondhatnánk – éretten, szinte egy idős ember tapasztalatával szemléli a világot. A kiállítás címében felsorolt témák csak első pillantásra tűnnek derűsnek, attraktívnak, a látvány felszínén lubickoló érzéki és érzelmes világnak. A nők mezítelensége nem az érzékiséget, az erotikát, hanem a védtelenséget, kiszolgáltatottságot jelenti. A táncosok mozdulatai, földtől elszakadó ugrásai sem a szárnyalást, a nehézkedés törvényeit legyőző szabadságot, hanem a földre húzó erőket, a védtelen rebbenést, az ember dühös tehetetlenségét sejtetik. A portrék sem szép pofikákat, kacér nőcikéket, bambán pózoló hírességeket mutatnak „gégenes” díszkivilágításban, a szépítéshez kellő lágyítással, hanem az ember belülről fakadó érzéseit, szorongásait, vágyait és apró rezdüléseit, a lélek finom elmozdulásait. Az arcokon megjelenő vonások – az eszközök, a montázstechnika által elrajzolva – talán riadtnak, keserűnek, félelemmel telinek tűnnek. Az örömöt, a reményt, a pozitív érzéseket csak szikrájában fedezhetjük fel bennük. A képeken mégis megtörténik az igazi újjászületés. Az a szikrányi remény, amelyet a finom emberi megfigyelés, halk irónia, szarkasztikus humor csihol tűzzé, felégetheti szomorúságunkat, feledtetheti keserűségünket és undorunkat, amelyet a szétáradó szenny, a szellemi és környezeti méregadagok ellenhatásaként érzünk. Nagy Péter nem egy könnyű eset, képeivel nem elbűvölni, és nem szórakoztatni akar. De nem is ezért szeretjük…

Képi világának jelrendszerét – metaforáit, szarkasztikus humorát és halk iróniáját – nem könnyű megfejteni. A kulcs el van rejtve valahol. Talán éppen a lábtörlő alatt?

Eifert János 

(FotoVideo 2003/5)

Eifert János: 3T (Tánc-Test-Természet) – Mű-TereM Galéria, Debrecen, 2003. május 8-30.

dsc_4457-copy  Debrecen, Mű-Terem Galéria

Eifert János: 3T (Tánc Test Természet) c. kiállítását megnyitja: Fenyvesi Félix Lajos költő

dsc_4449 dsc_4448-copy

dsc_4437 dsc_4474-copy

dsc_4483-copy dsc_4484-copy

dsc_4489-copy dsc_4493-copy

dsc_4495-copy dsc_4494-copy

dsc_4491-copy

 

Eifert János
3T (Tánc Test Természet)
Mű-TereM Galéria, Debrecen, 2003. május 8-30.
Kiállított  képek jegyzéke:

Hősök tere, panorámakép
Budapest, Magyarország/Hungary 2002

A fák állva halnak meg / Trees die standing      
Algonquin Provincial Park, Kanada/Canada 1985

A falu vége / The End of the Village       
Kecskemét, Magyarország/Hungary 1978

A világ végén / At the End of the World  
Bakony, Magyarország/Hungary 1982

A Föld álma / Dream of the Earth
Budapest, Őrség, Magyarország/Hungary 1984

Nyáj / Herd
Pécsvárad, Magyarország/Hungary 1978

A férfi, a nő (képpár) / Man and Woman
Sansoucci, Potsdam, Németország/Germany 1992

Áradás 1. / Flood         
Dunakanyar, Magyarország/Hungary 1980

Az Éj madara / Bird of the Night       
Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983

Csend / Silence           
Patkós, Közép-Tisza, Magyarország/Hungary 1985

Elvarázsolt menyasszonyok / Enchanted Brides     
Kiskunság, Magyarország/Hungary 1978

Fa-lét 1-4. / Tree-Being         
Bükkfennsík, Magyarország/Hungary 1985

Fák temploma / Temple of Trees        
Versailles, Franciaország/France 1984

Hajnal / Dawn
Montagne-au-Perche, Franciaország/France 1984

Halott madár / Dead Bird       
Ontario-tó, Kanada/Canada 1984

Három kacsa / Three Duckes         
Limni Kastoriás, Görögország/Greece 1991

Küzdelem / Struggle
Makó, Magyarország/Hungary 1984

Magányos nyírfa / Lonely Birch
Franciaország/France 1984

Múló idő (képpár) / Time Running
Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983, 1985

Tanulmány (Nyesett fák 1-3.) / Study (Polled Trees)
Wien, Schönnbrunn, Ausztria/Austria 1983, 1984, 1985

Ölelkezők / Embracers          
Sulzburg, Németország/Germany 1991

Őserdőben / In Native Forest
Adirondacks, USA, N.Y., 1985

Part / River-Side           
Muur völgye, Schwarzwald,  Németország/Germany 1991

Sirályok / Gulls           
Ontario-tó, Kanada/Canada 1985

Sziklakép / Cavedrawing         
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1994

Triptichon (1-3.)           
Tisza-tó, Magyarország/Hungary 1978

Tűzfal /Bulkhead
Wien, Ausztria/Austria 1990

Vízesés / Waterfall         
Plitvice, Jugoszlávia/Yugoslavia 1986

Csepkőbarlang / Cave
Aggtelek, Magyarország/Hungary 1997
Csepkőbarlang / Cave
Aggtelek, Magyarország/Hungary 1997

Alvin Ailey Dance Theatre
New York/USA 1974

Verdi – Eck: Requiem
Balett Sopiana, Pécs, Magyarország/Hungary 198

Fényből születő mozgás / Movement Born from Light
Domino Együttes, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Marcel Marceau
Párizs, Franciaország/France 1968

Pas de deux (Jorge Donn, Maina Gielgud)
Béjart Ballett (Ballet du XX. siecle), Bruxelles, Belgium 1972

Tánc / Dance
Avas Táncegyüttes, Miskolc, Magyarország/Hungary 1971

Kathakali táncosnő / Dance
Bombay, India/India 1974

Győri Balett / The Győr Ballet Company
Markó Iván koreográfiája, Győr, Magyarország/Hungary 1984

Alvin Ailey Dance Company, New York
Budapest, Magyarország/Hungary 1974

Dohnányi – Seregi:
Változatok egy gyermekdalra / Variations to a Childrens’ Song
Opera Balett, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Cirkusz / Circus
Köllö Miklós, Budapest, Magyarország/Hungary 1984

Tűztánc 1. / Fire Dance
Sirok, Magyarország/Hungary 1993/2002

Tűztánc 2. / Fire Dance
Sirok, Magyarország/Hungary 1993

A férfi / The Man
Rudabánya, Magyarország/Hungary 1992

A tó titka / The See’s Secret
Fehérvárcsurgó, Magyarország/Hungary 1984

Az aktmodell polaroiddal 1-3. / Nude Figure with Polaroid
Soltau, Németország/Germany 1995

Kettős expozíció / Double Exposure
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Rítus / Rite
Diósgyőr, Magyarország/Hungary 1990

Roncsolt aktok 1. / Fractured Nudes
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Roncsolt aktok 2. / Fractured Nudes
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1993

Tanulmány gyökerekkel 1-2. / Study with Roots
Bayreuth, Németország/Germany 1995

Tanulmány fekete-fehérben / Black and White Study
Kötschach-Mauthen, Ausztria/Austria 1992

Tanulmány maszkkal / Study with Mask
Néprajzi Múzeum, Budapest, Magyarország/Hungary 1992

Tanulmány szabdalt képekkel 1-2. / Study with cut Pictures
Budapest, Magyarország/Hungary 1993

Kitörés és bukás / Outbreak and tumble
Budapest, Magyarország/Hungary 2001

Nő kalappal / Women With Hut
Budapest, Magyarország/Hungary 1972

Hőforrásnál / At the thermal spring
Egerszalók, Magyarország/Hungary 1996

Levelek (A tél képei sorozatból) / Leaves (Pictures of the Winter)
Mártély, Magyarország/Hungary 1997

Vágta / Galop
Budapest, Magyarország/Hungary 1968

Furcsa pár / Stranger Couple
Sebesvíz, Magyarország/Hungary 1994

Op – Art tanulmány / Op – Art Study
Kötschach – Mauthen, Ausztria/Austria 1993

Találkozás kortárs fotóművészekkel. Eifert János: Táncfotó – Tabán Mozi, Budapest, 2003. május 5.

2007.08.20-Bem-Mozi

 Táncfotó. Eifert János előadása a  Tabán Mozi klubtermében, Budapest, 2003. május 5.  A “Találkozás kortárs fotóművészekkel” sorozat keretében, dr. Albertini Béla és Vékás Magdolna szervezésében.

1968-Eifert_Marceau 1973-Béjart-balett 1974-Eifert_Eck_Requiem

Táncot hol és milyen technikával fényképezhetünk?

Balett, néptánc, klasszikus balett, modern balett, jazz-tánc, kifejező tánc, mozgásművészet, szabadtánc, varietétánc, hastánc, sztepptánc, ukrán tánc, kanász-tánc, színpadi tánc, menyasszony-tánc, üveges-tánc, akrobatikus tánc, autentikus tánc, mozdulatművészet… Nehéz eligazodni a tánc sokféleségében. Vajon a különböző stílusok, irányzatok, korok táncai különböző technikát igényelnek? Egyáltalán nem. A különbözőségek a beállításban, a kép kompozíciójában és stílusában lehetnek.

1973_Fodor-balett

Táncot fényképezhetünk próbateremben, színpadon, szabadtéri előadás közben, mulatságok, esküvők, folklórbemutatók helyszínein, műteremben, szabadban, és sorolhatnám még a legkülönbözőbb helyszíneket, amelyeknek fényviszonyai egymástól homlokegyenest különbözhetnek. Általában színpadon, előadás közben kevés a fény, a megközelíthetőség, a legjobb nézőpont kiválasztása is akadályt jelenthet. Az előadást, a nézőket nem zavarhatjuk, vakuval villogni megbocsájthatatlan bűn. Ezért ajánlott egy gyors tükörreflexes (SRT, DSLR) kamera, nagyfényerejű objektívekkel, amit stabil háromlábú (tripod), vagy egylábú (monopod) állványra rögzítünk. Mindezek mellett magas érzékenységű film használata, vagy digitális fényképezőgépeknél a magas érzékenység (ISO) beállítása szükséges. Ne feledjük azonban, hogy a magasabb érzékenység (400, 800, 1600 vagy 3200 ASA) filmek esetén durvább szemcsézettel, a digitálisnál pedig erőteljes képzajjal – a homogén felületeken zavaró, színben és világosságban eltérő pixelek megjelenésével – jár.

 A helyes expozíciót egyrészt az adott fényviszonyok, másrészt saját elképzeléseink szerint kell beállítani. Az éles reflektorfényben álló táncos, és a körülötte lévők között óriási fénykülönbség van, ezt lehetetlen áthidalni köztes expozícióval. Mindig a fő témára, fontos területre határozzuk meg a záridőt, valamint a mozgás élességének az igényétől függően. Ha éles képet akarunk, mint a sportfényképezésnél, mozgásban legalább 1/250 sec zársebesség szükséges. A bemozdulásos felvételekhez pedig 1/8 sec, vagy még hosszabb záridőt használhatunk. Hogy az élesség-életlenség kontrasztja még erőteljesebb legyen, állványt kell használnunk. Felvétel közben azonban a gép mozgatása, és/vagy a zoom objektív fókusztávolságának a változtatása (berántás) is lehetséges.

1971-Cirkusz-negatívja-és-k 1971-Eifert_Cirkusz  Eifert János: Cirkusz (1971)

Bemozdulásos életlenség

A Cirkusz című képem 1971-ben készült az Egyetemi Színpadon, felkérésre. Először megnéztem a Dominó Pantomim együttes előadását, ami alapján elképzeltem azt a képet, amely szerintem Köllö Miklós darabját jellemezte. Az előadás után a társulat maradt a színpadon, és megbeszélve az elképzelt jelenetet, „kiosztottam” a szerepeket. Ez azt jelentette, hogy a színpad terében mindenkinek kijelöltem a helyét, előjátszottam a mozgásokat, a keresőben megkomponáltam a képet.  Állványom nem volt, de a Pentacon Six 6×6-os gépem megtámasztásához egy szék karfája is megfelelt. Ez ugyan alacsonyabb nézőpontot jelentett a kívánatosnál, de semmi baj, egy Flektogon 50 mm-es széleslátószögű objektívet használva, Köllö Miklóst, a cilinderes fő alakot letérdepeltettem a szék elé, és evvel a kérdés megoldódott. A szereplők mozgásait számolással hoztam szinkronba, miközben a főszereplő mozdulatlanul tartotta a pózt. Megfelelő pillanatban exponáltam, emlékezetem szerint 1/4 vagy 1/8 sec-et. A beállításból összesen három felvétel készült, amelynél a kiállítási kép rögtön az elsőre „bejött”. ORWO NP 27 típusú, 400 ASA érzékenységű fekete-fehér negatívot használtam, amelyet R09-es Rodinál finomszemcsés hívóban, normál hívási idővel varázsoltam elő.

1996-Feleségem-Katával Eifert János: Feleségem, Katával (1996)

Együttműködés a táncosokkal, a koreográfussal

Leggyakrabban előadás közben fényképezhetünk, de előfordulhat, hogy külön fényképezésre kiírt próbán, közönség nélkül dolgozhatunk. Ez esetben – a koreográfus, rendező és a táncosok segítségével – újrarendezhetünk egy-egy jelenet. A táncfényképezéshez, ugyanúgy, mint a személyfényképezésnél általában a megfelelő atmoszféra szükséges.  Ezt megteremteni pszichológiai ismereteink, empatikus képességeink segíthetnek. Megnyerni a táncosokat, hogy az adott pillanatban a legnagyobb teljesítményt nyújtsák. Ez nemcsak az ugrások magassága, a lábak feszítése, a pózok kirajzolása miatt szükséges, hanem az átélés miatt is. Az arcon megjelenő érzelmek nélkül „fagyos” a kép, a táncosok, mintha fabábok, vagy gépemberek lennének, úgy hatnak kifejezéstelen arcukkal.