János Eifert - Photographer

Archive for június, 2003

Testből font jelbeszéd / Language signalled by Bodies. Móra Ferenc Múzeum, Vár – Szeged, 2003. június 27 – augusztus 22.

 Testből font jelbeszéd / Language signalled by Bodies. Móra Ferenc Múzeum, Vár - Szeged, 2003. június 27 – augusztus 22.

Testből font jelbeszéd / Language signalled by Bodies    Tánc a fotóművészetben / Dance int he Art of Photography

Móra Ferenc Múzeum, Vár – Szeged, Stefánia 2003. június 27 – augusztus 22. Megnyitó június 27-én, 16:30 órakor, közreműködik a Borica-Bálint Sándor Táncegyüttes kamara csoportja és Eifert János

 2003.06.27-Tánc-a-fotóban-2 Testből font jelbeszéd / Language signalled by Bodies. Móra Ferenc Múzeum, Vár - Szeged, 2003. június 27 – augusztus 22. 2003.06.27-MTV-Szegedi-interjú Eifert Jánossal, a kiállítás kurátorával

Eifert János megnyitja a kiállítást

 

2003.06.27-Tánc-a-fotóban-m

Kiállított képek:

André Kertész: Groteszk táncosnő (1926)

Szöllősy Kálmán: Álomlovasok (1936)

Escher Károly: Bartók – A csodálatos mandarin (1947)

Féner Tamás: Róna Viktor (1960 körül)

Korniss Péter: Tánc (1966)

Eifert János: Cirkusz (1971)

Keleti Éva: Eksztázis (1974)

Benkő Imre: Balettnövendék (1977)

Tóth István: Boszorkánytánc

Szalay Zoltán: Fríz (Pécsi Balett, 1970-es évek)

Hapák Péter: Kovács Gerzson Pál (2001)

Frank Yvette: Szárnyak nélkül  I. (Még 1 Mozdulatszínház)

Bánkuti András: Ladányi Andrea az izzó planéták sminkjében (1980-as évek)

Győri Balett, Markó Iván koreográfiája

Sípos Zoltán: Tiéd (sorozat 3/3)

Révész Róbert: Szegedi Kortárs Balett

Grunwalsky Ferenc: Ladányi Andrea (Test/Tér, 1998)

Csillag Pál: TRIP (2002)

Máté Olga: Kezek (1930 körül)

(Szentpál Olga csoportja, Budapest)

Hapák Péter: Részlet IV. (2000)

Szerdahelyi Rita: Tanulmány III. (1998)

(Még 1 Mozdulatszínház)

Frank Yvette: Szenvedély (1999) – (Szegedi Kortárs Balett)

Csillag Pál: Öcsi (2001)

Féner Tamás: Lőrincz György balettmester (1960 körül)

Testből font jelbeszéd – Tánc a fotóművészetben. Miskolci Fotógaléria, 2003. június 24 – július 10.

Testből font jelbeszéd – Tánc a fotóművészetben. Miskolci Fotógaléria (Miskolc, Győri kapu 35.), 2003. június 24 – július 10.

Kurátor: Eifert János

Kiállított képek és szerzői:

Sulyok László: Évszakok Buenos Airesben 1.

Sulyok László: Évszakok Buenos Airesben 2.

Sulyok László: Honour To Martha Graham

Csillag Pál: Kazinczy Eszter

Csillag Pál: Wolf Katalin

Csillag Pál: Öcsi

Huszár Mónika: 2001. 2.

Sarnyai Krisztina: Csend

Fuszenecker Ferenc: Táncházban

Oláh Gábor: Energiák 5

Katkó Tamás: Ős K (Közép – Európa Táncszínház)

Kanyó Béla: Állami Népiegyüttes

Koncz Zsuzsa: Frenák Pál

Hapák Péter: Láb

Huszár Mónika: 2001. 1.

Szerdahelyi Rita: Még 1 Mozdulatszinház

Frank Yvette: Tricks & tracks (Frenák Pál Társulat)

Pataky Balázs: Mona tánca

Molnár Kata: A kertész álma (Szigligeti Társulat)

Katkó Tamás: Magyarok kertje (Közép – Európa Táncszínház)

Sipos Zoltán: Berczik Etüdök (Még 1 Mozdulatszinház)

Udvardi Péter: Cím nélül

Koncz Zsuzsa: Cím nélkül

Áfrány Gábor: Frenák Pál Társulat

Eifert János: Barokk másképp

Sipos Zoltán: Nem sokára jön a tél …3. (JFGY 263)

Sipos Zoltán: Tiéd 3. (JFGY 262)

Sipos Zoltán: Tiéd 2. (JFGY 261)

Réthey Prikkel Tamás: Kéz (JFGY 260)

Tishner Krisztián: Honour To Martha Graham ( Bozsik Yvette Társulat) JFGY 259

Frank Yvette: Szárnyak nélkül 1. (JFGY 258)

Sulyok László: Egy faun délutánja 3. (JFGY 496)

Hapák Péter: Gergye Krisztián I. (JFGY 248)

Hapák Péter: Gergye Krisztián II. (JFGY 249)

Hapák Péter: 62 nap (JFGY 250)

Hapák Péter: Vámos Veronika I. (JFGY 251)

Hapák Péter: Vámos Veronika II. (JFGY 252)

Hapák Péter: Vámos Veronika III. (JFGY 253)

Hapák Péter: Off (JFGY 254)

Hapák Péter: Hoód Adrien (JFGY 255)

Hapák Péter: Balogh Margit (JFGY 256)

Hapák Péter: Nagy Andrea (JFGY 257)

Nagy Péter: A győri Tánc – és Képzőművészeti Iskola növendékei 1.

Nagy Péter: A győri Tánc – és Képzőművészeti Iskola növendékei 2.

Nagy Péter: A győri Tánc – és Képzőművészeti Iskola növendékei 3.

Takács Renáta: Cím nélkül

Laibl Balázs (Suba): Carmina Burana silouett (Győri Balett Társulata)

Eifert János(Győr), Váli Dezső (Budapest), El Kazovszkij (Budapest), Ivan Csudai (Szlovákia), Helga Cmelka (Ausztria), Lenka Vilhelmova (Csehország), Pavel Makov (Ukrajna), Jerome Peyrat (Franciaország), Susan Leask (Anglia), Gabriella Fekete (Németország) együtt “dolgoznak” a 35. Nemzetközi Művésztelepen, Győr, 2003. június 23 – július 14.

35. Nemzetközi Művésztelep, Győr, június 23 - július 14. (Montázs Eifert kata Nóra felvételeiből)

35. Nemzetközi Művésztelep, Győr, 2003. június 23 – július 14.
Résztvevő művészek: Eifert János (Győr), Váli Dezső (Budapest), El Kazovszkij (Budapest), Ivan Csudai (Szlovákia),  Helga Cmelka (Ausztria), Lenka Vilhelmova (Csehország), Pavel Makov (Ukrajna),, Jerome Peyrat (Franciaország), Susan Leask (Anglia), Gabriella Fekete (Németország), Motoda Hisaharu (Japán), Carla Neis (Svájc)

 2003.06.30-Győr-Eifert-János-El-Kazovszkij Eifert János: Három kocka (Győr, 2003. június) 2003.06.30.-Győr-N.-Mészáros-Júlia-Eifert-János

Nemzetközi Művésztelep, Győr

 A győri Nemzetközi Művésztelep Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával működik, a városi Művészeti Múzeum szervezésében

A művésztelepen nyaranta 3 héten át 10-I2 művész dolgozik a Grafikai Műhelyben és a Városi Művészeti Múzeum restaurátor műhelyében. A művészek meghívás alapján vehetnek részt a munkában. A meghívottak között általában egy győri vagy magyar művész, a többi külföldi. Mivel A Múzeum fő profilja a kortárs egyetemes grafika és rajzművészet, több grafikusművészt a nemzetközi rajz- és grafikai biennálé résztvevői közül kérünk fel.

A művésztelepen való részvétel ingyenes. A művészek teljes ellátást, némi ösztöndíjat kapnak a munka közben felmerülő kisebb értékű anyagok, eszközök beszerzésére, szállásukról gondoskodunk, az utazást azonban minden résztvevő maga oldja meg.

A művésztelepen fotóalkotásokat, sokszorosító grafikát – litográfia, szitanyomás, rézkarc, stb. – bronz kisplasztikát, papír alapú műveket, festményeket és installációs műveket lehet létrehozni. Restaurátor műhelyünkben a művészek saját készítésű papírt állíthatnak e1ő, amelyhez papíröntő gép áll rendelkezésre.

A kiválasztott művészek számára a részvétel egyetlen feltétele, hogy az itt készült művekből egyedi alkotás esetében legkevesebb egy munkát, sokszorosító grafikából művenként egy-egy eredeti nyomatot itt kell hagyni a Városi Művészeti Múzeum nemzetközi művésztelepi gyűjteményében.

A munkához a legszükségesebb anyagokat biztosítjuk, amihez előre e1 kell küldeni a mellékelt jelentkezési lapot.

A programok között beszélgetések, művész-közönségtalálkozók, műterem-látogatás, budapesti és soproni hétvégi kirándulás szerepel, és a Győri Nyár Kulturális Fesztivál programjainak látogatása (koncertek, szabadtéri előadások, stb.).

A győri művésztelep 35. éve működik, a város egyik legrégebbi művészeti rendezvénye. Rendszeressé vált, hogy zárókiállítással fejeződik be, amelynek megnyitásán egy művészeti díjat adunk át a közönség által legjobbnak talált művésznek.

A Múzeum év közben gyakran rendez az itt maradt művekből kiállításokat: jubileumok alkalmával A Múzeumban, valamint Győr kiállítóhelyein és más városokban. Idén a 35 éves jubileumi tárlatra készülünk. A művészeti díjas résztvevő önálló kiállításra kap meghívást a következő évben.

 

N. Mészáros Júlia múzeumigazgató

35. Nemzetközi Művésztelep, Győr, 2003. június 23 – július 14.

35-művész-telep-El-Kazovszkijjal35-győri-nemzetközi-művész-telep

XXXV. Nemzetközi Művésztelep
Győr, 2003. június 23-július 14.

Résztvevő művészek:

Eifert János fotóművész (Győr)

Váli Dezső festőművész (Budapest)

El Kazovszkij festőművész (Budapest)

Ivan Csudai festőművész (Szlovákia)

Helga Cmelka grafikusművész (Ausztria)

Lenka Vilhelmova grafikusművész, installációs művész (Csehország)

Pavel Makov grafikusművész (Ukrajna)

Jerome Peyrat illusztrátor (Franciaország)

Susan Leask installációművész (Anglia)

Gabriella Fekete szobrászművész (Németország)

 

Érkezés: 2003. június 23., 17 óráig, a szálláscímre

Étkezés: 9024 Győr, Szent Imre u. 26-28.Petz A. Egészségügyi Szakközépiskola Dunakapu Ételbár

Reggeli: 9.30; Ebéd:14 ó.; Vacsora: 20 ó.

 

PROGRAM

2003. jún. 23., 17 óra Megnyitó: Városi Művészeti Múzeum, Király u. 17. (a továbbiakban Városi Képtár)

Köszöntőt mond: Tóth Nándorné kulturális irodavezető

Június 24.

Városnézés: Találkozás a Városi Képtár előtt (angol vezetés)

A munkahelyek megtekintése

Rövid megbeszélés a Városi Képtárban (anyagszükséglet)

Június 25. 17 óra

20 óra Előadás a Városi Képtárban: A mai fotóművészet és az új technikai médiák

Előadó: Eifert János fotóművész

Koncert az Evangélikus öregtemplomban: Lajkó Félix Kvartett

Június 26. 17 óra Váli Dezső bemutatkozása a Városi Képtárban 

Június 27. 16 óra Műteremlátogatás Hefter László üvegművésznél

Találkozás a Városi Képtárban

Június 28. 09 óra  Kirándulás Veszprémbe és Tihanyba

Városháza parkolója

Június 30. 17 óra El Kazovszkij bemutatkozása

Városi Képtár

Július 1. 17 óra Előadás: A Városi Művészeti Múzeum kortárs magyar gyűjteménye

Előadó: N. Mészáros Júlia

Városi Képtár

Július 2. 16 óra

18 óra Gabriella Fekete és Susan Leask bemutatkozása

Városi Képtár

Fesztiválprogram a Széchenyi téren

Július 3. 17 óra

19 óra Eifert János bemutatkozása

Városi Képtár

Fesztiválprogram a Széchenyi téren

Július 4. 17 óra

21 óra Nagy Miklós gyűjteményének megtekintése

Találkozás a Városi Képtárban

Fesztiválprogram a Széchenyi téren:

Győri Filharmónia és Vukán György zongoraművész

Július 5. 8 óra

Kirándulás Budapestre, Esztergomba

Találkozás a városháza parkolójában

Július 6. 10-13 óra Kézműveskiállítás és vásár, Nemzetközi Néptáncfesztivál a Széchenyi téren

Július 7.

A Kolozsváry-gyűjtemény megtekintése

Ivan Csudai és Helga Cmelka bemutatkozása

Városi Képtár

Július 8.

Lenka Vilhelmova és Jérome Peyrat bemutatkozása, Városi Képtár

Városi Képtár, győri művészek bemutatkozása

Július 9. 17 óra

Pavel Makov bemutatkozása, Motoda Hisaharu bemutatása, Városi Képtár

Július 10.

A zárókiállítás megbeszélése a Városi Képtárban

Július 11.

Művek előkészítése a kiállításra, paszpartuzás, keretezés

35 éves a Győri Művésztelep – jubileumi kiállítás és Hefter László üvegművész kiállításának megnyitása

Július 12.

Közös kiállításrendezés a Váczy Péter-gyűjteményben

Kiállításmegnyitó

Záróest, közös vacsora, búcsú

Július 13.

Bécsi kirándulás, majd hazautazás

Alvin Ailey: Relevation, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola balettnövendékeinek vizsgaelőadásán, Győri Nemzeti Színház, 2003. június 22.

Alvin Ailey: Relevation, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola balettnövendékeinek vizsgaelőadásán, Győri Nemzeti Színház, 2003. június 22. (Eifert János felvételei)

Alvin-Ailey: Relevation, a győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola balettnövendékeinek vizsgaelőadásán (Győr, 2003. június

Alvin Ailey: Revelations / Ima – a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola balett növendékeinek vizsgaelőadásában, Győri Nemzeti Színház, 2003. június 21.

Alvin-Ailey_Relevation-01 (Photo: Eifert János) Alvin-Ailey_Relevation-02 (Photo: Eifert János) Eifert János felvételei

Alvin-Ailey_Relevation-03 (Photo: Eifert János) Alvin-Ailey_Relevation-04 (Photo: Eifert János) Alvin-Ailey_Relevation-05 (Photo: Eifert János)

Alvin Ailey: Revelations / Ima – a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola balett növendékeinek vizsgaelőadásában, Győri Nemzeti Színház, 2003. június 21.

Balettnövendékek tisztelegnek a XX. század koreográfus-óriása előtt. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola 11. osztályának tanulói Alvin Ailey Revelations című művének részletét tanulták be, amelyet nagy sikerrel adtak elő Győrben, Krakkóban és Budapesten, Lőrinc Katalin vezetésével. (Eifert János felvételei)

Pina-Bausch-Sztravinszkij-T

Pina Bausch-Sztravinszkij: Le Sacre du printemps. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola végzős hallgatóinak vizsgakoncertjén Szlizs Tamara, 12. osztályos balettnövendék ad elő részletet Pina Bausch koreográfiájából, a Tavaszünnepből. (Eifert János felvétele)

Simon Csilla: Kortárs portrék c. kiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában és a világhálón (www.artphoto.hu), Budapest, 2003. június 20 – augusztus 20.

Simon Csilla: Kortárs portrék c. kiállítása a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában és a világhálón (www.artphoto.hu), 2003. június 20 – augusztus 20.

Simon Csilla kiállításának meghívója

Van egy asszony – Simon Csilla – aki órákig képes elnézegetni a Felhők és a Nap játékát, amint vetített háttérként állandóan változó képet varázsol az épített táj mögé. Közben az élet rohan körülötte. Mocskos utcák, szörnyű plakátokkal teleköpdösött falak, egymást taposó emberek. És ő minduntalan visszatér fény-árnyékokkal játszani, arcokat, tárgyakat fényképezni. Sorozatokat, egységes témákat fényképez – Teremtés, Szüleim emlékére, Háború, Tánc, Kortárs portrék – amelyekben ezoterikus megfigyelései, az emberi lélek rezdülései, a mély érzelmek és filozófiai gondolatok fény-, pontosabban költői képekként jelennek meg. Nemcsak megfigyel, hanem elképzel és átél helyzeteket. Jó mesteremberként szolarizál, montázsol, cianotípiáit, (üveg) fotogramjait készíti, miközben álmodozik, ahogy mondani szokás, „a felhők fölött jár”. Mégis, lába leér a földre: amikor a vörösvérlúgsó és ferri-ammónium-citrát keverékét desztillált vízben oldja, majd nagyon gyenge fénynél papírra, vagy textilre hordja fel ecsettel, megálmodott képei pontosan úgy rögzülnek az emulzión, ahogyan azt fenn, a magasban elképzelte. Kíváncsi, mosolygós tekintetével gyakran találkozni koncerteken, színházban, kiállítás-megnyitókon. Felszerelése – szettáska, állvány – nyomja vállát, miközben a Felhők és a Nap játékát keresi, még az ismert és ismeretlen emberek arcán is. A Kerengő Galéria valóságos és az Artphoto.hu virtuális kiállításán látható képein, Baksai József festőművész, Herendi Péter „fényképzőművész”, Gulyás Gyula szobrászművész, Fehér László festőművész, Lossonczy Tamás festőművész, Faludy György költő, műfordító, Vujicsics Sztoján író, Végh Sándor karmester és hegedűművész, Mérey Anna hegedűművész, Láng-Miticzky Katalin textilművész, Somi Panni, Lippay Andrea és Ducsai Marcella  táncművészek, Kelényi Béla tibetológus, Hetesi Attila szobrászművész, Balla András, Vékás Magdi, Török László, Tóth György, Jung Zseni és Eifert János fotóművészek, Fellegi Ádám zongoraművész, Karátson Gábor esztéta, filozófus, festőművész, Kimmel László Apó jazz-zenész és mások arcán mi is felfedezhetjük a Felhők és a Nap játékát. Mi is részesei lehetünk annak a szellemi kalandnak, amely során a fotográfia a maga hitelességével és ugyanakkor varázslatra való képességével repít bennünket felhőmagasságokba, a természet erőinek, a nagy szellemek játékát megidézni. Ehhez a varázslathoz azonban Simon Csilla kellett. (Eifert János)

Szél Ágnes, Simon Csilla, Eifert János, Mérey Anna hegedűművész Eifert János, a Kerengő Galéria művészeti vezetője Siklós Péter felvételei

Fehér László, Török Jolán-Simon Csilla kiállításának megnyitóján (Photo: Eifert János) 2003.06.20-Simon-Csilla-01 2003.06.20-Simon-Csilla-02

A képeken: Szél Ágnes, Simon Csilla, Mérey Anna hegedűművész, Eifert János a Kerengő Galéria művészeti vezetője, Kálmán János film-rendező, Fehér László festőművész, Török Jolán igazgató (Nemzeti Táncszínház), Szalay Tamás ügyvezető titkár (Magyar Táncművészek Szövetsége), Fejér Zoltán, Ilku János és mások.

Simon Csilla kiállításának plakátja (tervezte: Eifert János) Fehér László a róla készült fényképpel (Photo: Eifert János) Simon Csilla: Fehér László

SIMON CSILLA. RÖVID ÉLETRAJZ

1947. március 24-én született Szőnyben, 1965: Érettségi, 1965-67: FŐFOTO kétéves szakiskoláját végzi el, majd. Klimó Károlyhoz, a Dési Huber rajzszakkörbe jár rajzot tanulni, mert jelmeztervezéssel szeretett volna foglalkozni. 1972-78: fotós és rajzismereteire alapozva a Kozmetikai- és Háztartásvegyipari Vállalat (mai CAOLA) csomagolástervezésre vette fel, ahol a marketing-osztály reklámfotósként tevékenykedik. 1979: I. Női Országos Fotókiállítás – OFOTÉRT különdíja, Székesfehérvár 1978-84: alkalmazott fotós az INTERPRESS-nél 1984-től szabadúszó fotográfus, koncerteket, előadásokat, művészeket fényképez, fotóillusztrációkat, lemezborítókat, riportokat készít. Emellett rengeteget fényképez saját elhatározásából. Az archaikus technikákat korszerű eszközhasználattal (cianotípia-üvegfotogram, az emulzió kézzel történő felvitele, szolarizáció, kémiai-kézi színezés, részleges előhívás ecsettel) ötvözi. 1989: Musik und Tanz heute, Internationaler Fotosalon, Burghausen (különdíj) 1991, 1993: Sebesvíz Workshop nemzetközi fotóművészeti alkotótábor, ahol Jung Zseni, Monika Klinger és Eifert János hatottak rá ösztönzőleg. Első önálló kiállítását 1995-ben, a Fortuna étterem Carmina Galériájában rendezte, amelyet a Századvégi leltár, Táncfotók,  Kortárs portrék követett. 1998-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, azon belül az Első Alkotócsoportnak, és a MAOE-nek.

FONTOSABB EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK

1995: Első önálló kiállítás, Fortuna étterem Carmina Galériája, Budapest; Vác – 2000: Századvégi leltár – kortárs portrék. II. Országos Fotóhetek, Értelmiségi Klub Társalgó Galériája, Budapest. – 2001: Kortárs portrék. Városi Múzeum, Csurgó – 2002: Táncfotók. Petőfi Művelődési Ház galériája, Pesthidegkút; Kortárs portrék. Magyar Akadémia, Róma, Olaszország – 2003: Kortárs portrék. Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája

VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK

1995: A látható jelen. Országos Fotóbiennálé, Ernst Múzeum, Budapest – 1996: Több szem… Vigadó Galéria, Budapest – 1998: Manu Propria – XI. Esztergomi Fotográfiai Biennálé, Vármúzeum, Rondella Galéria, Esztergom; Történeti eljárások és a fotográfia jövője. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét – 1998-99: Kép és szöveg. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét – 1999: XXS. II. Országos Fotóhetek, BOLT Galéria, Budapest – 1999-2000: Cento opere di autori ungheresi della Biennale di Esztergom. Nella Chiesi di Santa Maria del Domenicani, Soave (Olaszország). – 2001: Országos Fotóművészeti Kiállítás – Fotószalon 2001, Műcsarnok, Bp. – 2002: MAOE Fotószalon, Vigadó Galéria, Budapest – 2003: A világ művészei a békéért. Olof Palme Ház, Budapest

KÖNYVEK, PUBLIKÁCIÓK

Irodalom: SZEGŐ GYÖRGY: Manu Propria – Saját kézzel. XI. ESZTERGOMI FOTÓBIENNÁLÉ. Fotóművészet, 1998/5 szám.; MAURIZIO REBUZZINI: Sguardo Ungherese. FOTOgraphia, VII. évf. 59. Szám, 2000. március; 84.o.; EIFERT JÁNOS: A Nap szülötte… (Simon Csilla: Századvégi leltár, kiállítási katalógus bevezetője) Társalgó Értelmiségi Klub galériája, Budapest, 2000; KOZÁK CSABA: Alátét/Coaster. Orfeusz Kiadó, Mester Nyomda, 2002.

TV, rádió: Fotóhónap 2000. – művészeti videó-dokumentáció. (Producer: BENYHE JUDIT, szerkesztő-operatőr: HARIS LÁSZLÓ és NÁDORFI LAJOS) Mindenképp BT., Bp., 2000; Simon Csilla. Fotósarok, DUNA TV, szerkesztő-riporter: Oravecz Magdolna, operatőr: Mánfay Miklós, 2002; Fotósarok. Kedvenc képem. Szerkesztő-riporter: Oravecz Magdolna, operatőr: Bucsek Péter, 2003; A világ művészei a békéért. Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság, 2003. ápr. 6.

Katalógusok: Baksai József festőművész, Fehér László festőművész, Haász Ágnes elektrogarfikus, Herendi Péter fényképzőművész.

Hanglemez-, CD-borítók: Karácsony János gitár, Pozsár Eszter szakszafon, Hock Bertalan orgona

5 éves a Foto Mozaik. Takács Szabolcs főszerkesztő a lap munkatársaival, a szerkesztőség tagjaival ünnepli az évfordulót, Budapest, 2003. június 12.

2003.06.12-Főszerkesztő-köszöntése-5-éves-a-Foto-Mozaik

2003.06.12-5-éves-a-Foto-Mozaik 2003.06.12-Torta-5-éves-a-Foto-Mozaik 2003.06.12.Jesztl-Jenő-Tillai-Ernő-Wágner-István

5 éves a Foto Mozaik, amelyben hónapról-hónapra jelennek meg írásaim. Takács Szabolcs főszerkesztő a szerkesztőség tagjaival, külsős- és belsős munkatársaival ünnepel. A képeken: Lőrincz Zsuzsa, ifj. Takács Szabolcs,  Sulyok László, Jesztl Jenő, Tillai Ernő, Wágner István és mások (Eifert János felvételei)

Réfi Zsuzsa: Két sokoldalú művész különleges kapcsolata. Lőrinc Katalin és Eifert János a táncnak köszönheti találkozását – Zene Zene Tánc, 2003/6

Zene-Zene-Tánc-01 Zene-Zene-Tánc-02 Zene-Zene-Tánc-03

Két sokoldalú művész különleges kapcsolata

Lőrinc Katalin és Eifert János a táncnak köszönheti találkozását

 

Mindketten sokoldalú emberek, akiket a világból rengeteg dolog foglalkoztat, érdekel. Két szuverén személyiség, sajátos látásmóddal rendelkező művész, akiknek pályája mégis számos ponton találkozik. Lőrinc Katalin és Eifert János éppen egy évtizede, a táncnak köszönhetően találkozott, s azóta a táncos-pedagógus szakíró és a táncos-fotóművész, aki szintén rendszeresen publikál, kölcsönösen hatott egymásra.  Még nem tudják, hogy két lányuk és egy fiúk közül lesz-e, aki a családi tradíciókat folytatni fogja, a legfontosabbnak azonban mindketten azt tartják, hogy a gyerekek megtalálják a saját útjukat, azt a hivatást, amelyben boldogok lehetnek.

-         A táncos hagyományok pedig igazán jelentősek a Lőrinc-családban…

Lőrinc Katalin :  – Sőt, érdekes módon ugyanúgy a középső gyerek, a nyolc és fél éves Kata az, aki táncot választotta, akár csak annak idején a Lőrinc-családban én. Hárman voltunk mi is testvérek, s bár szüleink – főleg a tánc rengeteg aspektusával foglalkozó édesapám, Lőrinc György -, nagyon erős hatást gyakoroltak mindannyiunkra, a nővérem mégis számítástechnikus lett, az öcsém pedig történelemtanár. Ennek a szüleim örültek is,  hiszen engem is erősen le akartak beszélni a táncról, s megpróbálták megmutatni, mennyire nehéz, gyötrelmes hivatás a balett, de én már csak dacból is az Állami Balettintézetbe jelentkeztem.

-         Az ottani helyzet nem lehetett könnyű, hiszen szülei az intézmény vezető oktatói voltak. S az élet  szinte ismétli magát, hiszen most lánya jár a Győri Táncművészeti Iskolába, amelynek Ön a táncművészeti vezetője.

L.K. : Szerencsére én nem tanítom Katát, mert az valóban nem lenne jó. De szüleimtől, akik mérhetetlenül okosan viselkedtek velem, megtanultam azt is, hogyan lehet egy ilyen szituációt kezelni. Apám ugyanis az ÁBI-ben, az Operaházban is mindig finom távolságtartással, tartózkodással kezelt, s ha szembe találkozott velem a folyosón, csupán fejbólintással üdvözölt, akár a többi növendékét. Egyetlen dologban érzékeltem, hogy más vagyok, mint a többiek, hogy hozzánk egyetlen barátom sem mert feljönni. Szerencsére Katának nincsenek ilyen problémái, amúgy pedig ügyes, jó mozgású gyerek… Egyébként a legkisebb gyermekünk, a hat éves Andris szintén azt állítja, később ő is táncolni szeretne, de még nem tudom, valóban komolyan érdekli-e ez a pálya, s van-e tehetsége hozzá. Az első házasságomban született 12 és fél éves Lilit viszont nem foglalkoztatja a balett, s ez nem is baj. A mi számunkra Jánossal a legfontosabb az, hogy a gyerekek megtalálják a számukra leginkább legmegfelelőbb hivatást, és abban boldogok legyenek. Mindhárman már most elég határozott és önálló egyéniségek, úgyhogy ezzel szerintem később sem lesz probléma.

-         Két esztendeje a győri iskola táncművészeti vezetője. Az elképzeléseinek, célkitűzéseinek megfelelően alakul minden az intézményben?

L.K :  Teljesen úgy, ahogy én szeretném, sosem fog működni az iskola, mindenesetre azokon a dolgokon, amelyek rajtam múlnak, igyekszem, s időnként tudok is változtatni. Most úgy érzem, hogy két-három évet még szívesen töltenék ezzel a feladattal. Egyébként is nagyon élvezem a tanítást. S bár részben azért vállaltam el a győri felkérést, hogy életemben először végre egyetlen dologgal foglalkozzam, ma már ismét ezer a tennivalóm. Az iskolán belül is több funkciót látok el, de rendszeresen írok tánckritikákat, rengeteget dolgozom kurátorként, s jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap Tánckollégiumának vagyok a soros elnöke, ami elég nagy felelősséget jelent. Emellett a Táncművészeti Főiskola modern táncpedagógus-szakán is tanítok, s amikor csak lehet, előadásokat vagy próbákat nézek szerte az országban. S persze koordinálom ötfős családunk életét, ami sokszor nem egyszerű feladat. Általában Jánossal egy hétre előre, határidő-naplóval felszerelkezve egyeztetjük a tennivalókat, azt, hogy ki mikor hová menjen, hogy melyik gyereket melyikünk hozza el. S a legjobbak a reggelek, vidám látványt nyújthatunk, amikor hét előtt öt perccel rohanjuk végig az utat a kicsikkel, hogy elérjük az egészkor érkező egyetlen célbuszt… Néha azt érzem, hogy túl sok a teendő, s jó lenne valami nyugodtabb élet. Szívesen foglalkoznék elméleti munkával, írnék könyveket, de egy idő után valószínűleg akkor is hiányozna a tánc…

- Bár valóban rengeteg dologgal foglalkozik, azért mindegyik tevékenység kötődik a tánchoz… S ennek a művészeti ágnak köszönheti találkozását Eifert Jánossal is.

L.K. : Így igaz. Tíz évvel ezelőtt ugyanis János eljött fotózni a középfokú modern táncpedagógus képzőre, ahol tanítottam, de egy idő után félretette a fényképezőgépét, s maga is beállt gyakorolni, táncolni. Az óra végén aztán odajött hozzám, s azt mondta, ezért az élményért érdemes volt megszületnie… Hát, így kezdődött.

-         Talán szerepet játszik abban, hogy egy évtizede ilyen jól működik a kapcsolatuk, hogy mindkettőjük életének lényeges eleme a tánc, de emellett sokoldalúak, rengeteg minden érdekli Önöket a világból.

 L.K : Mindkettőnk számára fontos a másik munkája, s igyekszünk is segíteni egymást mindenben, amiben csak lehet. Mindig megbeszéljük az adott produkciót, alkotást vagy akár problémát, és hallgatunk egymás véleményére. Igyekszünk tolerálni a másikat. A győri állást például János biztatására fogadtam el, akit bár a munkája nagyrészt Budapesthez köt, nagy örömmel költözött le velem és a gyerekekkel ebbe a hangulatos városba. S természetes, hogy ez alatt az együtt töltött évtized alatt hatottunk is a másik munkájára…

Eifert János : Katinak köszönhetem többek között azt is, hogy ismét bekapcsolódtam a tánc világába, s hogy ismét rendszeresen nézek, fotózok előadásokat, próbákat. Volt ugyanis egy hosszú időszaka az életemnek, amikor nem foglalkoztam ezzel a művészeti ággal. 1984-ben, az Ernst Múzeumban, Szerelmem, a tánc címmel állítottam ki a mozdulatművészetről az évek során összegyűjtött képeimet, s ezt követően úgy éreztem, nem tudok ennél többet mondani. Más eszközök és témák felé fordultam. S aztán, ahogy Katival megismerkedtünk, ismét egyre több táncos fotó született, bár az újrakezdés nem volt könnyű. Az első néhány évben hibátlan – éles, színhelyes- fotográfiák készültek, de mégis, úgy éreztem, hogy unalmasak. Az utóbbi két-három esztendőben – ha lehet ezt mondanom – kezdtek el ismét élni, megtelni tartalommal a táncos képeim.

-         S gondolom, attól tud igazán különleges fotókat készíteni, s megragadni a legérdekesebb, legjellegzetesebb pillanatokat, mert állt már az objektív másik oldalán is…

E.J.: Ennek köszönhetően valóban rengeteget spóroltam. Egy –egy operaházi, vagy táncszínházi fotóspróbán ugyanis alighogy felment a függöny, mást sem lehet hallani, mint a gépek folyamatos kattogását. Én pedig ülök és várok, hiszen ismerem a szólók rendjét, a darab súlypontjait, a produkcióra igazán jellemző beállításokat. Mert bár a Honvéd Együttes táncosa voltam tizenhét esztendőn át, számos más műfajban kipróbálhattam magam, s részt vehettem sok-sok izgalmas kísérleti és kortárs táncszínházi produkcióban is. Az évek során olyan koreográfusokkal dolgoztam együtt, mint Vadasi Tibor, Novák Ferenc, Györgyfalvai Katalin, Tímár Sándor, Seregi László, Eck Imre, Fodor Antal, Tóth Sándor, Geszler György vagy Szigeti Károly. S mivel együttesünket felfedezték a filmesek, így repertoárunkban akadt jazz-darab, musical, sőt revü is. A tánc nagyon lényeges szereplője volt az életemnek, s bár aztán a fotózás került az első helyre, időnként később is, mint például Kati óráján, beálltam táncolni. Olyannyira, hogy néha ma is – otthon, titokban – bekapcsolom a rádiót vagy felteszek egy CD-t, s a magam örömére táncolok…. S bár két évvel ezelőtt még szerepeltem a Honvéd Együttes jubileumi műsorában, arra, hogy néha még színpadra lépjek, már nem lennék alkalmas. Ahhoz ugyanis napi gyakorlás kell, nem lehet néhány másodpercnyi tánc után kapkodva szedni a levegőt…

-         Mi volt az, ami miatt a fotózást választotta?

E. J.:  A színpadon a koreográfusok vagy a rendezők gondolatait tolmácsoltam, s bár természetesen hozzáadtam a személyiségemet is, de ez mégsem az én alkotásom volt. Sok esetben vettem azt észre, hogy az adott témáról lenne nekem is mondandóm, talán még érdekesebb, izgalmasabb, mint azé, akiét megjelenítem. A képekkel mindezt megtehetem. S játék ez is, hiszen a fotográfia számomra halálosan komoly játék. Ráadásul a fényképezés azt a szabadságot adja, hogy az általam jól beszélt „képnyelven” fejezhetem ki a gondolataimat, érzéseimet, s ezt a világ minden pontján megértik.

-         Elgondolkodtató volt számomra az a néhány sor, amit egy kiállítás megnyitójához írt, s amely szerint:” A jó táncfotó mindenről szól, csak a fotográfiáról nem… A jó táncfotó, bár közhelyesen hangzik, de igaznak tűnhet: a táncról kell, hogy szóljon. S persze mindarról, ami mögötte van. Mert hosszú az út a színpadi ragyogásig. S benne lehet a képben, benne is van persze a fotográfus egyénisége, látásmódja, művészi ízlése”.

E. J. :  Igen, ez a lényeg, s a művészi alázat, erre törekszem mindig magam is. S nem lehet  – legyen az akár kiváló technikájú  – de ugyanolyan stílusú képet készíteni az Állami Népi Együttes előadásáról mint például a Béjart Balett produkciójáról. Még akkor sem, ha valaki a riport eszközeit használja. Nemcsak a pillanatot kell megragadni, hanem a miliőt, az előadás hangulatát és az előadók stílusát is. Nagy örömömre – s ezt a Magyar Fotóművészek Szövetségének exelnökeként is mondhatom – sok tehetséges, fiatal pályakezdőt ismerek, aki minderről hasonlóan gondolkodik, mint én.

-         Írták már önről, hogy „filozófia és költészet szövi át képverseit”. Katiról is számos nagyon izgalmas táncos fotográfiája született, de akad róla és a gyerekekről is néhány rendhagyó felvétel.

E. J.:  Különleges kapcsolat a miénk, a szenvedély, a szeretet és a szoros összetartozás mellett a művészi szabadság jellemzi. Valóban két szuverén alkotóról van szó, akik megtanultak odafigyelni egymásra, s akik nem telepszenek rá a másik életére. S persze, valamilyen szinten belefolyunk egymás munkájába is, segítünk, de nem avatkozunk bele. Érdekes módon, még a különböző kapcsolatrendszereinket is tudjuk működtetni, sőt, még az eltérő baráti körünk is megmaradt. Úgy vélem hát, különleges család a miénk, amelynek Kati a motorja.

           Réfi Zsuzsa

Zene Zene Tánc, 2003/6., 10. évfolyam