János Eifert - Photographer

Archive for January, 2004

Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest, 2004. január 17.

Eifert András Szilveszter az egykori Nemzeti Színház makettje előtt, a Bajor Gizi Színészmúzeumban (Photo: Eifert János)

Emlékszoba a Bajor Gizi Színészmúzeumban (Photo: Eifert János) Önarckép tükörben a Bajor Gizi Színészmúzeumban (Photo: Eifert János)

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bajor Gizi Színészmúzeuma (1124. Budapest, Stromfeld Aurél út 16.) 1961 óta a magyar színháztörténet emlékhelye. A földszinten 2010-ben nyílt állandó kiállítás a villa egykori lakója, a magyar színpad egyik legnagyobb színésznője, Bajor Gizi emlékét őrzi, emlékszobájában személyes tárgyait, színpadi kellékeit láthatják az érdeklődők, miközben megismerkedhetnek Bajor Gizi pályájával és magánéletének részleteivel. Emellett a múzeumalapító Gobbi Hilda munkáját is idézik a fényképek, festmények, szobrok és dokumentumok, mindezt 21. századi formában, 21. századi eszközökkel, izgalmasan, újszerűen.

Az emelet, 2002 óta látható Kulisszák között című kiállítása nem személyek, hanem a színházi alkotófolyamat “titkai” köré szervezve, az olvasópróbától a premierig, a szereposztástól az előadás utáni mulatozásig vezeti a látogatót, így állítva emléket a magyar színház kiemelkedő alakjainak. Az emelet egyik terme a magyar tánc hajdani kiválóságai előtt tiszteleg. A klasszikus balett, a mozgásművészet és a népi tánc kiemelkedő alakjaira gondolhatnak vissza itt a látogatók.

Az egykori – Jászai Marinak, Márkus Emíliának és Gobbi Hildának szentelt – emlékszobák helyén ma időszaki kiállítások kapnak helyet. Az Országos Magyar Színháztörténeti Múzeum és Intézet rendkívül gazdag anyaga lehetőséget biztosít arra, hogy sokszínűen mutathassuk be a magyar színháztörténet különböző korszakait, jeles alakjait, fontos eseményeit.

Eifert Kata Nóra a balettrúdnál, a Bajor Gizi Színészmúzeumban (Photo: Eifert János)

 Az OSZMI önálló gyűjteményének, a Táncarchívumnak az anyagából ad ízelítőt az egyik szoba. A tárlat bemutatja a mozdulatművészet képviselőit Dienes Valériától Szentpál Olgán át Mirkovszky Máriáig, a balettművészetünk reprezentánsait az 1880-as évektől kezdve a közelmúltig (Pallay Annától Eck Imréig), valamint a magyar néptáncművészet 1945 utáni kiválóságait (Szabó Ivántól Rábai Miklóson át Vásárhelyi Lászlóig). A Táncarchívumban többszáz fotó tőlem származik, hatbanas-hetvenes-nyolcvanas években készített táncfotóimat Fuchs Lívia gyűjtötte be.

Most Lőrinc Katival és gyerekeimmel, Katával, Andrissal böngésszük végig az érdekes kiállításokat.

Lóránt Attila: Kelet-Afrika több mint szafari, Kerengő Galéria, Budapest, 2004. január 17. – 31.

2004.01.17.Lóránt-Attila-fo 2004.01.17.Lóránt-Attila-ki

Lóránt Attila, amikor asszisztensével és barátjával a nagyszabású expedícióra indult, nem kevesebbet vállalt, mint megörökíteni a folyamatosan változó Kelet-Afrika jelen-múló pillanatát. „Dokumentálni – fogalmazta meg feladatát, amely az Eltűnőfélben Lévő Kultúrák Egyesület nagyszabású projectjének része – az állandó változásnak azt a kétes dicsőségű időszakát, amikor sajátos kultúráinak sokszínűségét lassan elveszíti Kelet-Afrika, miközben lassan meghátrál a mindent felzabáló, megállíthatatlanul előrenyomuló egyen-kultúra előtt. Nem akarunk mindent átfogó képet adni, ennél sokkal többet vállaltunk: megpróbáljuk a föld e kis szegletének a lelkét, kisugárzását megragadni a fotográfia egyszerű eszközeivel.”

Két hónapos útja során, Kenyában és Tanzániában a Kelet-Afrikai Nilo-hamita törzsek közül a turkánák, szamburuk, maszaik földjét, majd a Viktória-tó keleti és déli partjainál elterülő a Bantu népcsoportokhoz tartozó Szukuma törzs területét, az Indiai Óceánhoz vezető úton, a Kilimanjáró lábánál pedig az ősi csagga földet fényképezte. A Szuahéli partvidéken – ahol évszázadok óta keverednek az arab, indiai, valamint a szárazföld belsejéből érkező törzsi (főként bantu), és az európai gyarmatosítók által generált hatások – Afrikának azt a hatalmas kulturális és etnikai kavalkádját örökítette meg, amely különösen jellemző, és a mely védelemre szorul. 

Lóránt Attila fest, rajzol, reklámfilmeket rendez, könyvet ír, alapítványt vezet és tulajdonosa egy filmes cégnek és – mindezek mellett persze, de nem mellékesen – fényképez. Az ecset, a ceruza, az írás, a film, a fotó csupán eszköz számára – érzéseinek és gondolatainak kifejezéséhez választott forma. Festőként indult – 7 éve kora óta rajzol. 1991-ben festészeti ösztöndíjjal Párizsba utazik, ott fedezi fel magának a fényképezést. A kompozíciós készség, a színek és formák biztos kezelése fényképein is megjelennek. Négy éve filmrendezőként dolgozik, reklámfilmjeivel díjakat nyert Franciaországban, Szlovéniában, Észtországban, Bulgáriában, az Egyesült Államokban és természetesen Magyarországon is. Ami a jó reklámfilm titka – a jól megvalósított ötlet, a gondolatok tömör képi megfogalmazása, virtuóz eszközhasználat, amelyekkel rögtön lehet hatni a nézőre – képein, albumában is megjelennek. Ezek az eszközök a nagyszerű gondolatok elfogadtatására is alkalmasak. Lóránt Attila azonban nem elkápráztatni akar – már amennyire a szót az olcsó elfogadtatás kifejezéseként értelmezzük – hanem az eltűnőben lévő kultúrák megőrzésére kívánja a figyelmet ráirányítani. Fényképein nem a kellemes dolgokat kívánja bemutatni – az antropológia legalább annyira fontos, mint az esztétikai értelemben vett szépség láttatása. A fényképezőgép, a fényképezés folyamata nem végső célja, hanem eszköze tevékenységének. A téma mozgatja, ez ad lendületet szellemi mozgásának, művészi tevékenységének. Ezért alapította és vezeti az „Eltűnőfélben Lévő Kultúrák” nonprofit egyesületet, ezért készít anyagot a National Geographic magazin részére, ezért rendez kiállítást és ezért készült a könyv, amelynek írásai is élvezetesek és tanulságosak. És közben fest, filmet rendez, ír – sokoldalúan és sokféleképpen – hogy kincsosztó mesealakként bennünket gazdagítson.

Eifert János

2004.01.17-Lóránt-Attila-kiállításmegnyitója-01

2004.01.17-Eifert-Lóránt-Attila-kiállítását-nyitja-meg 2004.01.17-Lóránt-Attila-Eifert-János 2004.01.17.Eifert-János-Török-Joli-Lóránt-Attila Lóránt Attila: Kelet-Afrika több mint szafari, Kerengő Galéria, Budapest, 2004. január 17. – 31.

A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola 9. osztályos képzős hallgatói, akiknek fotográfiát tanítok. Győr, 2004. január 6.

Győri-iskola-9.oszt.hallgat

Laza csoportkép az osztályteremben. A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola 9. osztályos képzős hallgatói, akiknek  fotográfiát tanítok (Győr, 2004. január 6.)