Archive for September, 2004
A képzelet és a valóság peremén egyensúlyozva… Eifert János: Képnovellák, Budapest, MMS Mozdulatművészeti Stúdió, 2004. szeptember 24 – október 30.
Eifert János: Képnovellák 3. …a képzelet és a valóság peremén egyensúlyozva… „Meglepetés esték” az MMS-ben – Kiállítás, diaporáma előadás, performansz – MMM Mozdulatművészeti Stúdió (1077 Budapest, Rottenbiller u. 31.) 2004. szept. 25 – november 12. Megnyitotta: dr. Dienes Gedeon tánctörténész, teoretikus
“Milyen unalmas lenne az irodalom és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és a természet viszonyát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új meg új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja. Ezt teszem én is, mindezt a valóság és a képzelet életveszélyes peremén egyensúlyozva.” (Eifert János) – http://www.kultura.hu/kepzo/kepzelet-valosag
Kiállított képeim: Marcel Marceau, Cirkusz, Verdi – Eck: Requiem, Alvin Ailey Dance Theatre, Fényből születő mozgás, Győri Balett, Pas de deux (Jorge Donn, Maina Gielgud), Áradás 1. , Az Éj madara , Csend, Fák temploma, Fa-lét 1-4., Hajnal, Három kacsa, Magányos nyírfa, Nyáj, A kertész keze, Roncsolt képek 1., A Nő – Képnovella 1., 35. Győri nemzetközi művésztelep – Képnovella 2., Angyalok tánca (Még 1 mozdulatszínház), Köröspart, Nagyvárad 2002, A Huntay Mountains álmomban
Fényképezőgépek – fotórégiségek. A Bajtai-gyűjtemény a fotográfia 165. évében, a Mai Manó Ház Napfényműtermében, 2004. szeptember 16 – október 17.
Fényképezőgépek – fotórégiségek. A Bajtai-gyűjtemény a fotográfia 165. évében, a Mai Manó Ház Napfényműtermében, 2004. szeptember 16 – október 17.
Bajtai Lajos
Egy jelentős fotótörténeti gyűjtemény kiszabadult a tároló-dobozok és műanyagzacskók, az ezek egyes darabjait, műtárgyait magukba záró szekrények, valamint az egész konglomerátumot körül ölelő lakás falai közül. Kis időkülönbséggel előbb egy könyv oldalain látott napvilágot, majd pedig a Mai Manó Házban rendezett kiállításon kapott némi műfényt.
Bajtai Lajos sajátos, ritka módon tette emlékezetessé hetvenedik születésnapját. Ő ajándékozta meg a fotós társadalmat a kincseit bemutató könyvével és tárlatával. Mindezt anélkül, hogy a jeles dátumot beharangozta és önmagát dicsfénnyel övezve ünnepelte volna.
A Fotórégiségek címet viselő kötetében az oldott, olvasmányos olvasásmód érdekében „két gyűjtő beszélget”, kölcsönvéve Karinthy Frigyes alapötletét, az „azt álmodtam, hogy két macska vagyok és játszottam egymással”-t, s a klasszikussá vált szavak jegyében kedélyes, tudathasadásos állapotban cseveg gyűjtőszenvedélyéről és kollekciójának ékességeiről.
A könyv nagy érdeme, hogy miközben érezteti, ezt a tevékenységet csak halálos elszántsággal és véres komolysággal szabad művelni (s ha már Karinthytól idéztünk, folytassuk is nagy írónk szellemében: „humorban nem ismerek tréfát”), ám eközben mintegy kívülről figyelve saját szövegét, hajlandó öniróniával reagálni az elmondottakra és adott esetben akár hátrabukfencet is vetni. Ilyenkor aztán, kellő időzítéssel beiktatja a „két gyűjtő beszélget” minidialógusait, amelyek mindig egyetlen kérdésből és válaszból állnak.
A szerző bemutatja gyűjteményét, amely technikatörténeti alapon, időrendi sorrendben ismerteti a fényképezőgépek fejlődését, ezen kívül korai őskamerákkal készített korabeli fényképeket is bemutat. Ily módon 1839-től mintegy másfél évszázad technikatörténetét érinti a B5 méretű könyv, amelyet a szerző a gyűjtemény tárgyairól készített 178 színes fotójával illusztrál. A fotográfus/gyűjtő párbeszédes formában felidézi az elmúlt két évtized gyűjtéssel kapcsolatos élményeit, történeteit, kudarcait, tapasztalatait. Szól a gyűjtés értelméről, lehetséges jövőjéről, hazai helyzetéről. A szerző azoknak ajánlja könyvét, akik a fotográfiát szeretik, technikatörténete iránt érdeklődnek, ezen túlmenően kedvelik a fotórégiségeket, gyűjtőként érdeklődnek az antik és a klasszikus kamerák iránt. (Markovics Ferenc, Fotóművészet 2004/5-6 XLVII. évfolyam, 5-6. szám)