Milyen unalmas lenne az irodalom és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és a természet viszonyát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új meg új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja. Ezt teszem én is, mindezt a valóság és a képzelet életveszélyes peremén egyensúlyozva. – Eifert János A kiállítás helyszíne: MMS – Mozdulatművészeti Stúdió 1077 Budapest, Rottenbiller u. 31. (kultura.hu)

http://kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=2471&ctag=articlelist&iid=1

Tudásakadémia – Légy képes 1. – M2, Budapest, 2004. szeptember 6. Gadányi György, Danis Barna és Mátrai Miklós társaságában beszélgetünk a fotográfiáról, élő adásban.