János Eifert - Photographer

Archive for december, 2004

Csajkovszkij-Vajnonen: Diótörő c. balett – a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola balettnövendékeinek előadásában, Bombicz Barbara betanításában, Győr, 2004. december 17.

Diótörő-Győr-2004-12-17

2004-12-17-Diotörö__0148 2004-12-17-Diotörö__0097 2004-12-17-Diotörö-Andris 2004-12-17-Diotörö__Andris00092004-12-17-Diotörö__0226

Pjotr Iljics Csajkovszkij – Vaszilij Vajnonen: Diótörő a Győri Tánc- és Képzőművészeti Általános Iskola, Szakközépiskola balettnövendékeinek előadásában, Bombicz Barbara betanításában (Győr, 2004. december 17.)

Karácsony este van. Odakinn az utcákat, a házakat, a fákat mindenütt ragyogó fehér hó borítja, melyet itt-ott aranysárgává varázsol a házak ablakán kiszűrődő meleg fény. A Stahlbaum-házban is világosság van, hiszen nagy a készülődés, érkeznek a vendégek: szülők, gyerekek, és minden kislány és kisfiú kedvence, a mulatságos Drosselmeyer bácsi, a műszerész, aki mindig újabb és újabb szerkezetekkel szórakoztatja az apró közönséget. Most vajon mit hozhatott magával?

Hamarosan vége az izgalmas várakozásnak. Kitárul a szoba ajtaja, és a gyerekek nagy csodálatára ott pompázik a díszes karácsonyfa, körülötte sok-sok ajándékkal! Mennyi játék! A gyerekek táncra perdülnek, de nemsokára inkább az ajándékok kiosztása köti le a figyelmüket. A fiúk kardokat, puskákat kapnak, a lányok babákat. El is kezdődhet a játék, és a vidám tánc: a fiúk katonásdit játszanak, aztán Drosselmeyer bácsival mindenki szembekötősdit. A kedves öreg azonban egy kis időre eltűnik. Mikor visszatér, csillagászjelmez van rajta, kezében varázspálca, s egy nagyszerű szórakozás veszi kezdetét: a bábjáték! A gyerekeket lenyűgözi a hirtelen eléjük varázsolt színház, s mindannyian drukkolnak a báb-hercegnek, hogy sikerüljön legyőznie a gonosz egérkirály-bábot, aki el akarja rabolni a csodaszép bábhercegnőt.

Drosselmeyer bácsi találmányai: a táncoló babák, a bohóc, a néger figurák mind-mind lenyűgözik a gyerekeket, egyet kivéve: a Diótörőt. Ez a bábu eléggé furcsára sikeredett. Hatalmas álkapcsa van, abban kell a diót összetörni. De ettől úgy néz ki, mint egy torzszülött! A gyerekek mind elfordulnak tőle, Marikát kivéve, aki megsajnálja a csúf bábut, és megkéri Drosselmeyer bácsit, hogy ajándékozza neki.

Így a Diótörő Marikáé lesz. A többiek – gyerekek, felnőttek – mind átmennek az ebédlőbe, hogy elfogyasszák a finom karácsony esti vacsorát, csak Marika és Drosselmeyer bácsi marad a szobában. Marika táncra perdül a bábuval, keresztapja pedig boldogan nézi, milyen örömöt okozott neki ezzel a kis ajándékkal. Hamarosan azonban nagy veszekedés kezdődik, mert így, hogy már gazdára talált a csúf Diótörő, hirtelen másnak is kell! Misi erőszakkal el akarja venni Marikától a bábut, aminek a nagy dulakodás közben letörik a feje. Szerencsére Drosselmeyer bácsi hamar ki tudja cserélni egy másikra. Misi azonban nem nyugszik, mindenáron meg akarja szerezni a Diótörőt: a bábjáték gonosz egérkirályával a kezében megijeszti Marikát, aki a Diótörőt a karosszékben hagyva kiszalad a szobából. De mégsem marad a játék Misi zsákmánya: épp, mikor szét akarja szedni, hogy belülről is megnézze, Feri Marika segítségére siet, elveszi a bábut Misitől, és visszaadja végre jogos tulajdonosának. Ekkor már későre jár, a vendégek is búcsúzkodnak, és ki-ki a szobájába tér, hogy kipihenje a karácsony este izgalmait.
Marika is aludni tér a szobájába, de mivel nagyon nehezen válik meg új kedvencétől, a csúf-kedves Diótörőtől, a babát az ágyával szemben lévő karosszékbe teszi. A fények kialszanak a házban, s Marika hamarosan mély álomba merül…. (Sulinet)

Dolgozatot iratok a képzőművészeti tanszak 9. osztályosaival. Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola, 2004. december 17.

Eifert János, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola tanára Dolgozatírás-0066 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0203 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0164

Dolgozatírás-0102 Képzős-hallgatóm_0142 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0189 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm__0105

Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0177 Dolgozatírás-0088 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0170 Dolgozatírás_0073

Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0153 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm0133 Dolgozatírás-0085 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0188

Dolgozatírás_0072 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0145 Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakiskola-Képzős-hallgatóm_0199 Dolgozatírás-0074

Zsomi, Anna, Szabina, Juli, Pali, Csobán, Zsuzsi, Virág,  Móni, Figo, Mary, Simy…

A Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskola (Szabolcska u.  9.) képzőművészeti tanszakának hallgatói foglalkoznak anatómiával, tárgyábrázolással, rajzi, festői technikák megismerésével, a festészet a grafika és szobrászat eszköztárának használatával. Elméleti támogatást ad mindezekhez a művészettörténet, az ábrázoló geometria, a betűrajz,  népművészet és fotográfia tantárgyak oktatása. Én a 9. osztályos képzősöknek tanítom a fényképezést: elmélet és gyakorlat ötvöződik az esztétikai, történeti, technikai ismeretekkel „tarkított” kreatív munkában. Most éppen dolgozatot iratok, hogy a félévi bizonyítvány jegyeit tudásuk alapján írjam be. Otthoni megírásra képelemzést, és a magyar fotográfia nagyjai közül választott bemutatását kértem. Az órán megírandó dolgozathoz a következőkből választhatnak, amelyhez ilusztrációként a rajzot is elfogadom:

A megörökítés eszközei Camera obscura, fotogram, fényképezőgép. A fényképezőgép típusai, jellemzői, felhasználási területük. Kisfilmes f.gép, közép- és nagyméretű kamera. Síkfilm, tekercsfilm, digitális hordozó. Objektívek típusai (normál, széleslátószögű, teleobjektív, zoom). A fényrekesz összefüggése a mélységélességgel. A zárszerkezetek típusai, jellemzői (redőnyzár: vízszintes- vagy függőleges lefutású; Compour-zár, elektronikus zár, stb.). A kisfilmes fényképezőgép, mint a fotóriporter munkaeszköze. Digitális fényképezőgépek (kompakt kamerák, cserélhető objektíves, pentaprizmás fényképezőgépek, mint profi eszközök; hordozók: CF kártya, Winchester)

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog Új Évet kívánunk!

BUÉK-2005

Dr. Varga Tamás: Temetőpoézis. Petőfi Sándor Művelődési Ház galériája, Győr, 2004. december 6 – 31.

 

2004.12.07-Varga-kiáll.megn

Dr. Varga Tamás: Temetőpoézis. Petőfi Sándor Művelődési Ház galériája, Győr, 2004. december 6 – 31.

 2004.12.07-Varga-Tamás 2004.12.07-Szabó-Varga-Eife

„A  jelen sokkal tartozik a múltnak és ha ezt a tartozását ki nem egyenlíti, a jövőjétől sem követelhet.” (Jókai Anna)

 A fényképezés felfedezése, mint köztudott, felszabadította a festészetet a valósághű ábrázolás követelménye alól, olyan műfajokat örökölt, mint a portréfestészet vagy történelmi festészet – amely nem másból állt, mint az uralkodók, az udvari élet, a csaták és vadászatok, esküvők és temetések, stb. megörökítéséből – s hozzájárult a modern irányzatok fejlődéséhez. Ez a tény egyáltalán nem áll ellentmondásban azzal, hogy a modern festészeti irányzatok hetven évvel a fényképezés keletkezése után indultak fejlődésnek, miután a festészet a naturalizmus és a realizmus után eljutott az impresszionizmusig. Ez az útkeresés példázza, hogy hosszú folyamatról, párbeszédről beszélhetünk, amelynek során a naturalista és impresszionista festészet tapasztalataiból világossá vált, hogy a fényképezés alkalmasabb a valóság pontos visszaadására, sokkal jobban képes megragadni a hangulatot és a pillanatot. Útjaik szétváltak, egymástól eltérő feladatokat állítottak önmaguk elé, céljaikat más-más eszközrendszer segítségével valósították meg.

2004.12.07-Varga-kiáll.rész

Aztán a fényképezés is fejlődött, ugyanúgy, mint a róla alkotott kép, a vele kapcsolatos megfogalmazások. Sokak vélekedése szerint a fotográfia ugyanolyan művészet, mint a képzőművészetekből ismertek, csupán eltérő – vagy olykor nagyon is hasonló – eszközeivel hozza létre műveit. Mára már megdőltek azok a definíciók is, amelyek a fotót a pillanat művészetének, vagy az élet hiteles, objektív ábrázolásának mondják. Ha a kortárs fotográfia jelentősebb alkotásait, művészi szándékait, stílusirányzatait nézzük, meg kell állapítanunk, hogy a korábban felvázolt munkamegosztás – hogy a fotográfus a földhözragadt dolgokkal foglalkozzon, dokumentáljon, riportot készítsen, a festő, szobrász, grafikus pedig kreatív alkotásokat hozzon létre, szárnyaljon – napjainkban már értelmezhetetlenné vált. Nemcsak abból indulok ki, hogy éppen a progresszív fotográfia, a kísérletező fiatalok nyúlnak át a festészet területére, és kölcsönöznek eszközöket, hanem a képzőművészek is egyre izgalmasabb fotográfiai alapú műveket hoznak létre, és ezek egyáltalán nem keveredést, hanem szimbiózist jelentenek.

Varga_temetőpoézis-25

És a határok más területen is megszűnni látszanak: míg korábban éles határt jelentett az amatőr, vagy professzionista státusz, napjainkban – ha a képből, mint műalkotásból indulunk ki – ezek érdektelen mellékkörülménynek látszódnak. A tehetség önképzés, és tapasztalat útján is képes a mesterség-művészet eszközeit a legmagasabb szinten birtokolni, és technikai-esztétikai szempontból vizsgált kép definíciójánál készítőjének státusza hatodrangú kérdésnek számít. Más vonatkozásban is felborult a rend, amelyet a rendszerező elmék, művészettörténészek, kritikusok alkottak. A fénykép nemcsak dokumentál, és nem is a világ precíz képének megörökítésére hivatott: nemcsak eseményeket, életszerű pillanatokat rögzít, hanem érzelmi állapotokat, hangulatokat, formai-dekoratív élményeket, érzéseket is. A fotográfiától nemcsak információkat, tudósítást várunk el, a kép – a fénykép – hangulatot, érzést, esztétikai értelemben a szépség megmutatását is célozza. Mint az irodalom, a képzőművészet, a zene, a tánc…

Varga_Temetőpoézis-8 

A fotográfia tehát – számos témája mellett, vagy közben – emberi érzéseket, gondolatokat is kifejez. Az ember életéhez nemcsak a születés, az élet, hanem az elmúlás is hozzátartozik. Az utolsó szívdobbanás – a halál – a legemberibb pillanat, amelyet a temetés, a kegyelet követ. A temetés, a temetkezés legősibb eleme, egy-egy nemzet kultúrájának fontos jellemzője.

A kegyelet nagy összetartó erő az élőkben és ez által a jövő építkezésének záloga is.

Ahol egyformán tisztelik az eleveneket és a holtakat, az egészséges társadalmat teremt.

A temető nyitott történelemkönyv mindenki számára. Természetesen nyitott könyv Varga Tamás számára is, amelyből azonban érzékenysége révén jóval többet képes kiolvasni, és képalkotó tehetsége révén ezt a többletet képes tovább adni másoknak.

Miért ad többletet ez a kiállítás az általában jó színvonalú, ám megszokott felépítésű és kivitelezésű kiállításokhoz képest?

Varga_Temetőpoézis-18

Egyrészt azért, mert a tartalomhoz olyan formát talált, amely a gondolatot, a mondanivalót erősíti. Kultúránkban a gyász színe a fekete. A fekete-fehér fényképek, amelyek szolarizációs technikára épülnek, meghatározzák a stílust is. A stílus pedig megkülönbözteti ezeket a képeket a száraz-tényszerű közléssel bíró dokumentarizmustól, riporttól.

A választott stílus, sajátos formavilág jól felépített, mondhatni dramaturgiailag is átgondolt kiállítási szerkezetbe rendezi a képeket. Van bevezetés, expozíció, a téma kibontása, „tárgyalása”, majd az érzelmek lecsendesülése, befejezés is. „Képolvasás” közben, mint egy versben, egymásra felelgető, egymást ölelő rímeket, úgymond „páros rímeket”, „ölelkező rímeket” találunk. Tetszik az anyag azért is, mert visszafogott, kerüli a harsány színeket (ezt nem a koloritásra értem) és a közhelyes, olcsó megoldásokat, és mert őszinte, felvállalja a még számonkérhető hiányosságait is. Mert vannak azok is. Ezek a hiányosságok azonban a további fényképezéssel, a téma továbbépítésével lassan eltüntethetők. Úgy láttam, már a kiállításra való felkészülés során is sokat változott, érlelődött az anyag. Tudatosabbá vált a szerkesztés. Határozottabbá a mondanivaló. Noha Varga Tamás nem professzionista fotográfus, tehetsége okán nem lehet elnézni hibáit. Ahogy Pécsi Józsefet idézi, benne van ars poeticája, amely kötelez:

 „ A fényképezőnek kétféle szeme van.

Mindkettő lát, de csak az egyik lát meg.

A gép szeme tökéletes műszer, amely nem téved,

de üres és pontos természetmásoló szerszám.

A másik szemet belső tűz éleszti,                 

és meleg tekintetéből alkotóerejű fény árad szét.”

És a vers után lexikális adatok következzenek:

Dr. Varga Tamás 1971-ben született, 1999 óta fotózik kedvtelésből és élvezetből. Autodidakta módon sajátította el a mesterség-művészet eszközhasználatát, 2003-ig analóg technikát használt. Fekete-fehér felvételeit magam laborálta. 2004-től tért át a digitális fényképezésre.                             

Első önálló kiállítása, a szellemes című LÁTtamásKÉPEN éppen itt, a Petőfi Sándor Művelődési Központban, 2002-ben került bemutatásra.

Ő választotta Devecseri Gábortól az alábbi sorokat: 

„Ha csak egy szőlőlevelet

  sikerül megörökítened,
  ha egyetlen sorod is odaérez
  a feszes fürtszemek fényköréhez,
  vagy ha csak vágyad támad a délutáni
  tóra tekintve, hozzá szót is találni,
  vagy ha a szépre nézve hozzátenni
  semmit se áhítsz, csak belémerülni,
  mint lelked otthonába:
  már nem éltél hiába.”

 

A kiállítást megnyitom.

 

Eifert János

Készülnek a családi fotók a karácsonyi és újévi üdvözlőlapjainkhoz, Budapest, 2004. december 5.

Eifert-Lőrinc család: János, kati, Lili, Andris, Kata (2004.12.05)

Távkioldóval készült családi fotó, amelyet karácsonyi és újévi üdvözlőlapjainkra választunk ( Eifert János, Lőrinc kati, Walters Lili, Eifert András Szilveszter és Eifert Kata Nóra közös felvétele)

Eifert János: Képnovellák – Pannonhalmi Bencés Gimnázium Tetőtéri Galériája, 2004. december 2 – 2005. január 16.

2004-Pannonhalma-Képnovellák-meghivo         2004-Pannonhalma-Képnovellák-tárlatvezetés 2004-Pannonhalma-Képnovellák-01

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium tisztelettel meghívja Önt Eifert János fotóművész Képnovellák című kiállításának megnyitójára, az iskola Tetőtéri Galériájába, 2004. december 2-án (csütörtökön) 17:30 órára, amelyet Varga Mátyás költő nyit meg. A megnyitót követően a helyszínen levetítjük Kálmán János rendező, Bayer Ilona szerkesztő-riporter, Sibalin György operatőr Első könyvem… című portréfilmjét, amely Eifert Jánosról készült (MTV 2003).  A kiállítás megtekinthető: 2005.  január 16-ig.

           

Képnovellák-Eifert-kiállítás-Pannonhalma-2004

2004-Pannonhalma-Képnovellák-megnyitó 

Mátyás atya nyitja meg Eifert János “Képnovellák” című kiállítását:

             “Az itt állóknak, akik már a megnyitó előtti várakozásban belepillantottak Eifert János kiállításába nem is kell mondanom, hogy mennyire sokszínű, gazdag világ ez. Technikailag szinte a teljes skálán mozog. Látunk itt analóg és digitális technikával készített képeket, montázsokat, van, hogy az alkotás tovább folytatódik a számítógépen, de tudunk olyan Eifert-fotókról is, amelyek a negatív véletlenszerű roncsolódásától kapták „szépségüket”.

A modern művészetek (és köztük a fotográfia is) egy ideje [tágabb értelemben talán a naturalizmus, szűkebb értelemben pedig 20. század első fele óta] némi lelkiismeret-furdalással nyúl a „szép”-hez. Fél, hogy a „szép”-től felszínessé vagy giccsessé válik. A modern (és posztmodern) művészet viszonya a köznapi értelemben vett szépséghez igen sok esetben rendezetlen. Talán ez vezetett ahhoz is, hogy napjainkra már megszületett az esendőség és csúnyaság giccse is… – Közben pedig egy műalkotásra, ami tetszik, ma sincs más szavunk, mint hogy „szép”.

Eifert János a tánc felől érkezik a fotográfiába, és ott mind a testnek, mind pedig a szépségnek sajátos esztétikája van. Pontosabban: a táncban talán mindennél jobban tudható, hogy a szépségről való lemondással a kommunikáció lehetőségei is beszűkülnek. A táncosnak feladata, hogy fenntartsa és elmélyítse a mozdulat lehetőségének összes képességét. Egy butoh-táncos, aki – elődás közben – mondjuk egy órán keresztül fizikailag alig végez olyan mozdulatokat, amiket a nézők többsége ne tudna utána csinálni, koncentráltságával és a lemondás szüntelen gyakorlásával („negatívban”) mégis megteszi mindazt, amit nem tett meg a test konkrét, fizikai mozdulataiban. (Vagy talán annál még sokkal többet is!) Ehhez azonban fizikailag is testében kell hordoznia azokat a képességeket, amelyekről lemond, hiszen lemondása csak így lesz valóságos.

A tánc azonban alapvetően mégis a megmutatás művészete: a táncos számára behatárolt idő áll rendelkezésre, hogy magával ragadja nézőjét, hogy megmutasson valamit abból, amiért kockára teszi a testét.

Eifert János képei talán mindenekelőtt virtuozitásukkal ragadnak meg bennünket: mintha egyetlen (megörökített) pillanatba sűrítené mindazt, amit mondani akar. Igyekszik összes képét olyan erősre komponálni, annyira intenzívvé tenni, odáig „dúsítani”, hogy ne lehessen elfelejteni. Ha egyszer valaki látta Eiferttől Marcel Marceau portréját, a képből szinte rögvest kiúszó kacsákat, vagy ezt a varázslatos és érthetetlen kínai tájat, nem tudja elfelejteni. – Éppen azért, amikor azt mondom, hogy Eifert János „odáig dúsítja a képet”, akkor elsősorban nem a látvány barokkos burjánz(oztat)ására gondolok, hanem arra a vizuális intenzitásra, amely a fotográfus azon műveiben is jelen van, amelyek eszközeikben vagy képi világukban szinte minimalisták.

            Emio Greco, ez a kiváló olasz-holland táncos (akinek előadását múlt vasárnap láttuk Budapesten) mondta egy interjúban: „a szépség választás”. Vagyis: se nem kapjuk készen, se nem önmagért való (öncélú), hanem tenni kell érte. Legalább nézni. Nézni ezeket a képeket, amelyek nem akarnak sem tanítani, sem tiltani. Egyszerűen csak annyit mondanak, hogy talán nem mindegy, hol állsz meg, nem mindegy mit látsz meg ott, ahova nézel.

Varga Mátyás

 2004-Pannonhalma-Képnovellák-filmvetítés

Eifert János: Képnovellák – Pannonhalmi Bencés Gimnázium Tetőtéri Galériája, 2004. december 2 – 2005. január 16.

2004-Pannonhalma-Képnovellák-03  2004-12-04-Kisalföld_hír

A Fénytörők 8. kiállítása, Kerengő Galéria, Budapest, 2004. december 1 – 31.

2004.12.01-Fénytörők-meghiv    

Fénytörők, Jul12119 2004.12.01-Fénytörők-05 Fénytörők, Photo-19Inter 

A Fénytörők Alkotócsoport 8.  kiállítása, amelyet Eifert János nyit meg a Kerengő Galériában (Budapest, 2004. december 1 – 31.)

Fénytörők, nefogazz_0004j 2004.12.01-Fénytörők-04 Fénytörők, VargaRobert2 2004.12.01-Fénytörők-03 

Fénytörők, Aug23173 Fénytörők, VargaRobert1 2004.12.01-Fénytörők-02 Fénytörők, nefogazz_0017j

A Fénytörők Alkotócsoport tagjai:

Ágh András

1974-ben Budapesten születtem, iskoláimat a fővárosban és Szegeden végeztem jelenleg a MÚOSZ fotóriporter tagozatán tanulok. Nyolc éve foglalkoztat a fotográfia világa. Törekszem az egyszerű pontos, geometrikus ábrázolásra. Az ASA stúdió tanfolyamának elvégzése után alapító tagja lettem a Fénytörők alkotócsoportjának.

Bíros Zoltán

1972-ben születtem Budapesten iskoláimat is itt végeztem, ötvösként dolgozom. 1995-től foglalkozom aktívan a fotózással. Én is az ASA stúdióban végeztem el a kreatív tanfolyamot és alapító tagja vagyok a Fénytörőknek.

 Grosswald Vencel

1968-ban születtem Budapesten iskoláimat Budapesten, végeztem jelenleg vállalkozóként, dolgozom. A fotográfiával autodidakta módon ismerkedtem meg. Ismereteimet az ASA stúdió 1996/97-es tanfolyamán bővítettem és a tanfolyam hallgatóiból alakult Fénytörők alkotócsoport alapító tagja és 2000-től a társaság titkára vagyok. A hagyományos fényképezés és a digitális képkészítés technikájával párhuzamosan foglalkozom.

 Hohl Tibor

1962-ben születtem Budapesten iskoláimat is itt végeztem. Okleveles építészként dolgozom. A fotózással tizenkét éve foglalkozom. Én is a társasággal az ASA stúdió tanfolyamán ismerkedtem meg, alapító tagja vagyok a Fénytörők alkotócsoportjának.

 Karácsony Iván

1954-ben születtem Budapesten iskoláimat is, itt végeztem. Felsőfokú külkereskedelmi végzettséggel a biztosítási szakmában dolgozom. Fényképezéssel 1970 óta foglalkozom. 1995-től négy évig külső munkatársa voltam a Képes Európa hetilapnak, rendszeresen jelentek meg írásaim és képeim. 1996-ban az ASA stúdió tanfolyamát elvégezve én is alapító tagja és egyben alelnöke vagyok a Fénytörők alkotócsoportjának. 1996 óta rendszeresen kiállítok. A fényképezés számomra olyan, mint másnak a dohányzás tartós szenvedély, nem tudok leszokni róla.

 Kovács György

1969-ben Szombathelyen születtem. Iskoláimat Vas megyében végeztem fizika szakos tanárként, dolgoztam egy évet Szombathelyen. Már középiskolás koromban érdekelt a fényképezés leginkább a természet, makro-fotózás és a sztereofényképezés. 1996-ban elvégeztem az ASA stúdió tanfolyamát, és alapító tagja vagyok a Fénytörők alkotócsoportjának. Érdeklődési köröm a digitális fényképezés és a számítógépes képfeldolgozás felé irányult az utóbbi időben.

 Kovács István

1965-ben születtem Budapesten iskoláimat Budapesten végeztem. Órás szakemberként dolgozom, tíz éve fotózom. 1996-ban elvégeztem az ASA stúdió kreatív tanfolyamát a Fénytörők alkotócsoportjának alapító tagja vagyok.

Kemenczei Sándor

1965-ben születtem Budapesten iskoláimat is, itt végeztem. Órásként dolgozom, és tizenöt éve fotózom. 1996-ban végeztem el az ASA stúdió kreatív tanfolyamát és ettől az időtől kezdve, foglalkozom intenzívebben a fotográfiával. A Fénytörők Alkotócsoportjának elnöke vagyok az alapítás óta.

Németh Csaba

1971-ben születtem Budapesten. 23 éves koromban határoztam el, hogy a fotózásnak szentelem életem. 1995-ben jelentkeztem a Bp-i fényképész Szakiskolába, ahol másfélév múlva sikeres szakvizsgát tettem. 1996 nyarán kezdtem fényképezni a FREE magazin számára. Ahol azóta is rendszeresen publikálok a magyar diszkóvilág életéről. Alapító tagja vagyok a Fénytörők alkotócsoportjának.

 Olasz Tamás

1965-ben születtem Budapesten iskoláimat is, itt végeztem kertészmérnök végzettséget, szereztem jelenleg vállalkozóként, dolgozom. A fotográfiával rendszeresen 1996 óta foglalkozom az ASA stúdió tanfolyamának elvégzése után én is alapító tagként léptem be a Fénytörők alkotócsoportjába. Sokat utazom a világban, az utazások alatt jöttem rá arra a közhelyszerű igazságra, hogy minden ember egyforma. Tulajdonképpen ezt a „semmi-különbséget” keresem és próbálom megörökíteni.

 Varga Róbert

1950-ben születtem Szegeden, Budapesten szereztem közgazdász végzettséget, jelenleg adószakértőként dolgozom. A fotózással öt éve kezdtem komolyabban foglalkozni. Az önképzésen kívül ebben nagy segítségemre vannak a Fénytörők alkotócsoport rendszeres összejövetelei melynek én is alapító tagja, vagyok. A hagyományos és a digitális fotó lehetőségeinek ötvözése érdekel legjobban, sokat kísérletezem kamera nélküli portrék, un. szkenogramok készítésével.

A csoport tagjai valamennyien részvettek a Fénytörők eddigi kiállításain:

Kopaszi – gát    1998. Pécs

Kopaszi – gát    1998. Budapest

Névjegy             1999. Budapest  az Országos Fotóhét rendezvénye

Nemcsak Vidám Park  2000. Budapest  az Országos Fotóhét rendezvénye

Úton                     2002. Szentendre az Országos Fotó hónap rendezvénye