Turczi István
Láthatatlan esemény

• Eifert János „első könyve” elé/alá/mögé

Valami elmozdult; belénk költözött.
Az alkotás dühében bohócnak öltözött.

Minden nem-re bőszen azt mondjuk: igen,
Botladozva járunk a lét zsigereiben,

Míg szabadon kószál e két vad: a még és a már,
S múltunkkal együtt lassan fölzabál.

„Még hány irány, már hány világ nyom”,
meglátszik persze a szürkeállományon
a változások minden kedve, kára,
bár a zoomobjektív gyújtótávolsága

konstans, s imígyen a látszat ellenére
Isten hiába teremt minket a saját képére,

Nincs felfénylő pillanat; sem ideális forma,
Mint akit belógattak egy hordó kloroformba,

Úgy tűnik el egyszer, vagy talán még ma,
Ahogy a mozdulat lesz lángok martaléka.

Két páros rím közt a tűz s a tánc a téma;
Tudjuk: pixelek közt cinkos, aki néma.

Mióta rajtunk van a dili, a rontás,
Nem segít jó szó, sem a digitális montázs.

Láthatatlan események kötnek bennünket össze.
A keselyű mértana: ha fejünk fölött körözne,

Gyanítanánk legalább – üdvös állapot -,
Belépőt a végtelenbe ki, mikor kap ott.

Valami elmozdult, belénk költözött…
Ki szavak és képek rendjébe sokáig őrködött,

Azt tudja: a szép mindig egy vagy másik szép fia.
Mániából így lesz vers vagy fotográfia.

(Megjelent a Műhely 2005/1 számában)

Az AktArt kiállítás rendezése a Magyar Fotográfiai Múzeumban (Kecskemét, 2005. január 19.)

A XIV. Esztergomi Fotográfiai Biennálén, az AktArt kiállításra a Roncsolt aktok 1-3., Tűztánc, Akt lehetetlen helyzetben, Furcsa pár, Aktmodell polaroiddal 1-2., Op Art tanulmány, A férfi, Hőforrásnál, Kitörés és bukás, A tó titka, Titkok barlangja, Ősállapot, Rítus c. képeimet választotta a zsűri, amiknek egy része itt, Kecskeméten is szerepelt. Andris fiammal, Hódmezővásárhelyről jövet beugrottunk a múzeumba, ahol éppen rendezték a kiállítást. A képek jórészt már a falon voltak, így szinte teljes képet kaptunk a kiállítás anyagából.