János Eifert - Photographer

Archive for július, 2005

Budapesti napló, 2005. július 29.

2005-07-29-Citroen

Remek autó a Citroen Xara Picasso, szeretem… (Walters Lili felvételei)

Stanislovas Žvirgždas: Litván tájak / Lietuviški peizažai / Lithuanian Landscapes – Kerengő Galéria, Budapest, 2005. július 17 – augusztus 18.

Zvirgzdas-Landscape-02

Zvirgzdas-Landscape-01

Zvirgzdas-zoom-meghivo2

Stanislovas Žvirgždas: Litván tájak. Nem fantáziakép manapság: az ember és a természet között egyre táguló szakadékot látunk, az ember kezdi elveszti igazi, természeti erejét. A digitális technológia napjaiban maga a fotográfia teszi fel a kérdést: mi igazi és mi csupán fantázia és manipuláció? A tisztán fotóalapú tájképek japán mestere, H. Sugimoto szerint a tájképet a természeti szépség és az emberi érzések közötti diszharmónia jellemzi. A mély gondolatokkal felruházott tájkép Keleten született, a Nyugat még mindig csak a természeti erőket akarja megszerezni. A Litván tájak megörökítőjét mely pólus vonzza leginkább? Stanislovas Žvirgždas tájképeinek fénykezelése és fényhatása leginkább A. Končiushoz közelít, csak ő egy kicsit hűvösebb, racionálisabb és specifikusabb. Még közelebb esik P.H. Emersonhoz, akit a 19. század végén nagyon foglalkoztatott az angol táj urbanizációja. A litván fotográfus képei azonban rokoníthatók az amerikai C.E. Watkins-nak, vagy A. Adams-nek a kaliforniai Yosemite-völgyről – a Föld teremtésének bibliai idejét idéző – fényképeivel is, bár ő maga a bibliai teremtés egy másik periódusát kedveli inkább: amikor minden a homályba vész. A litván tájképek mások, mint az amerikaiak, így Stanislovas Žvirgždas a látványtervezés során a fákat használja arra, hogy hátteret és távlatot adjanak. Tájképeinek egyszerűsége közhelyességet kerülő motívumokat rejt.

Húsz éven át folyamatosan fényképezi témáját, mégis képes arra, hogy váratlan attitűdöt és hangulatot csípjen el. Ezek képezik a „Litván tájak” magvát, amelyek jórészt a Vilnia partján, vagy a Nemunas folyónál, Verkiaiban, az Aukštaitija nemzeti parkban és Nidában készültek.

Élete olyan, mint fényképei: utazás a fény felé. Fiatal korában a Vilnius-i Egyetemen tanul és álmodik. Fiatalok egy csoportja felemelt egy zászlót, Litvánia függetlenségének szimbólumát, és Stanislovas Žvirgždas néhány évet a távoli Mordiviában töltött a börtöntáborban. Visszatérte után politikai elítéltként bélyegezték meg és nem is álmodhatott a tanulmányok további folytatásáról. A fotográfiában is a legalsó szintről kellett elkezdenie mindent – egy fotóstúdióban diákként. Sokat olvasott, tanult, mesterfokon sajátította el a technikát. Belevette magát a fotótörténetbe, cikkeket írt, jó néhány könyvet kiadott, élményszámba megy, ahogy fel-, és megfejti a fotótörténet nagy kérdéseit! Nála a fotótörténet tájképeinek folytatása: egyazon szeretet az elmúlt napok, a történelem és az idő iránt, mely lassan körbefonja a fatörzseket és ágakat, és a fotópapíron újraéled.

Az 1941-ben született Stanislovas manapság is tanul, azon kívül tanít, dolgozik, munkálkodik a közösségért a Litván Fotóművészek Szövetségében, a Sajtó-, Rádió- és Televízió Alapítványnál. Ja, és fényképez… Képein, amelyek a tapintható, kézzelfogható, anyagi és néha talán túlságosan is igazi világot ábrázolják, a fák az égig nőnek, a patak, mely itatóvá válik, kis tavacskává, „könnycsepp Isten szemében”. A horizont meghajlik. És az egész bolygót megtaláljuk egy Litvánia nevű kis területen.

                                                                                                                                                                                                                                                                                 Skirmantas Valiulis

STANISLOVAS  ŽVIRGŽDAS

           Stanislovas Žvirgždas was born on September 13, 1941, in Balbieriškis town. In 1960–1961 he studied history at Vilnius University. In 1961–1965 he was a political prisoner. In 1972 studied photography at the University of Popular Art in Moscow, Russia. Since 1972 he is a member of the Lithuanian Photo Artists’ Union. In 1972–1992 he worked as an art photographer at the Lithuanian Photo Artists’ Union. In 1992–1996 S. Žvirgždas served as the chairman of the Lithuanian Photo Artists’ Union, and since 1996 – the secretary of the Board. In 1999 S. Žvirgždas was elected as the chairman of the Board of the Press, Radio and TV Support Fund. Since 2001 he also serves as the representative of the International Art Photography in Lithuania and the chairman of the Commission of Photo Experts at the Lithuanian Republic Department of Culture.

           He has been in various photo competitions both at home and abroad, including eight “Fujifilm Euro Press” (1994–2001) competitions. An honorary member of many foreign photo clubs, he also took part and made reports at numerous science conferences and seminars. A consultant and curator of exhibitions, S. Žvirgždas has been a member of many photo publications’ editorial boards. An author of 170 publications on photographic history and theory, he also translated many articles both for Lithuanian and foreign newspapers and journals. A co-author of the yearbook “Lithuanian Photography: Yesterday and Today” (1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003), “Journalistic Encyclopaedia”, “Universal Lithuanian Encyclopaedia”, “Algemeines Künstlerlexikon” (Germany), and a reviewer of the “Technical Encyclopaedia”.

Major Works Lietuviški peizažai (Lithuanian Landscapes) (1973–  ), Kiemai (Courtyards) (1980), Sienos (Walls) (1980–1983), Civilizacijos metamorfozės (Metamorphoses of Civilization) (1986), Pasakos nepasakos (Strange Tales) (1989), Vizijos (Visions) (1991), Vilnia (1975–1997), Variacijos Vilniaus tema (Variations on Vilnius’ Theme) (1995–1996), Skulptūrų sugrįžimas (The Return of Sculptures) (1996–1997), Vilnijos peizažai (Landscapes of Vilnija) (1998–   ), Laiko slinktis (The Flow of Time) (1999–2002), Vilniaus panoramos (Panoramas of Vilnius) (1997–  ).

One-man Exhibitions More than 78. 

Angelus Iván és családja, Pilisszentkereszt, 2005. július 13.

2005-07-13-Angelus-Eifert 2005-07-13-Angelus-család

Eifert János: Angelus Iván (Pilisszentkereszt, 2005) HÁRMASKÉPEK/TRIPTICHONS

Pilisszentkereszt. Nagy csapattal érkezünk az erdőszéli házba: Lőrinc Kati, Lili, Kata és Andris, továbbá Szabó Gyuri és felesége ( Outi), no meg gyerekeik. Beszélgetés, játék, szakmázás, friss levegő… Közben Angelus Ivánt és családját fényképezem, most már évről évre. (Felesége Farkas Edit építészmérnök, gyerekik: Hanna 5, Maya 3 éves, Farkas 2004 novemberében született.) De ki is az az Angelus Iván? Azon túl, hogy régi barátok vagyunk, mondja el ő maga:

Dr. Angelus Iván
Új Előadóművészeti Alapítvány alapító, kurátor
Budapest Táncművészeti Szakközépiskola igazgató
Budapest Kortárstánc Főiskola Főigazgató

Curriculum Vitae

Budapesten születtem 1953 június 14-én. Apám 96 éves, anyám 92, mindketten aktív szellemi és fizikai állapotban. Két bátyám van. 1997-ben nősültem. Feleségem Farkas Edit építészmérnök. Három gyerekünk van. Hanna 5, Maya 3 éves, Farkas 2004 novemberében született.
Az ELTE BTK-n végeztem 1979-ben történelem-spanyol szakon. 1971-től 1979-ig az Orfeo később Studio “K” színház tagja voltam. Munkánk a magyar színháztörténet fejezete. Woyzeck előadásunkat ismerték és elismerték idehaza és világszerte.
1972-től számos filmben játszottam epizód szerepeket magyar rendezők (Kardos Ferenc, Makk Károly, Jancsó Miklós, Gyöngyösi Imre) filmjeiben és külföldi mozikban (Wiesenthal, Josephine Baker, …).
1979-ben elhatároztam, hogy a táncszínházzal fogok foglalkozni és megalakítottam a az Új Tánc Klubot. Sport, pantomim, színházi kultúrámat továbbfejlesztve hagyományos és mozgásrendszereket tanultam. Jeszenszky Endre mestertől tanultam Budapesten és külföldi workshopokra jártam Drezdába, Kölnbe. Új tánc nyelv és alkotói módszerek fejlesztésén munkálkodtunk – aktuális kollégáimmal – magunk is. Amatőr és félprofesszionális tréningcsoportokat és előadásokat hoztunk létre. Fincza Erika, Kálmán Ferenc, Rókás László, Szemző Tibor, Körmendy Ferenc, Melis László, Soós András közreműködésével létrehozott Tükrök című labirintus performanszunk 1982-ben az első magyar táncszínházi előadás volt. 1983-ban – Kálmán Ferenccel – megalapítottuk a Kreatív Mozgás Stúdiót. 16 éven át ez a kis stúdió szolgált a hazai kortárstánc élet első saját otthonául. Ez volt a pedagógiai és művészi munka úttörő szakasza.
A meginduló rendszerváltás után, 1990-ben alapítottam az Új Előadóművészeti Alapítványt, és az első hivatásos táncszínházi előadóművészek képzését célul tűző Budapest Tánciskolát. 1998-tól sikerült a hivatásos és amatőr képzést egyaránt beilleszteni az államilag támogatott alap és középfokú iskolarendszerbe. Mindkét törvényanyag alkotószerkesztője voltam.
1999-ben költöztünk jelenlegi otthonunkba a 200 éves Goldberger textilgyár romjain kialakított Goli Tánchelyre. 1500 m2-en 7 stúdió, könyvtár, klub, irodák, kiszolgáló helyiségek állnak rendelkezésünkre. A három iskola mellett szabadon maradó infrastruktúrát az NKÖM támogatásával ingyen bocsátjuk független, hivatásos kortárstánc együttesek és művészek rendelkezésére.
2004 Szeptemberére hosszas és bonyolult folyamat eredményeképp létrejött a Budapest Kortárstánc Főiskola. Az első tanév 2005 szeptemberében indul három szakon: kortárstánc művész, kortárstánc koreográfus, kortárstánc pedagógus.
Az elmúlt években aktív szerepet játszottam a kortárstánc kultúra jogi, gazdasági, adminisztratív, színházi, media, stb. infrastruktúrájának meghonosításában. A Kortárs Táncszínházi Egyesület e végtelennek látszó folyamat aktív eszköze.
Az iskolai és szociális munka mellett szóló és más előadásokat hoztam létre: Rozmárbál, Boldog Vagyok, Korom Helyébe (1986), Anna, Anima, Narziss (Rendező: Rhys Martin), Halálos delej (1989), Utolsó szóló (1990), Első kettős (1991), Achillea Millefolium (1992).
Együttműködésben a Hód Adrienn által vezetett OFF együttessel, tanácsadóként, dramaturgként, rendezőként vehettem részt számos színházi és utcai előadásban 100 fejű közönség, OFF MOZART REQUIEM (1999), Városi levegő (1999), Dunai levegő (2002), Bugyor (2004).
1998-ban jelent meg Táncoskönyv c. munkám. Modern Tánc Pedagógus Nívódíjat kaptam 1993-ban, Paál István díjat 2000-ben.
2005 évben neveléstudományi PhD fokozatot szereztem.
Jelenleg intézményeket és produkciókat vezetek, tanítok, szervezek. A napokban alakítottam a pilisszentkereszti székhellyel működő Erdő Gyermek Világ Színházat. Élvezem, amit teszek, bár remélem, hogy életem – később – több művészi és kevesebb nem-művészi feladatot kínál majd.

Angelus Iván

Budapesti napló, 2005. július 1.

2005-07-01-Györgyikénél

2005-07-01-Agnes-és-János 2005-07-01-Eifert-Kata-Nóra 2005-07-01-Agnes-Staniusz 2005-07-01-kati-Györgyike

Ágnes hugom egy hétre Budapestre látogat, nagyon szoros a programja. Györgyikénél találkozunk, Kati és a gyerekek is velem jönnek. (Walters Lili felvételei)