Archive for October, 2005
Számítóképek 7. – a LEDA (Ligeti Erika Digitális Alkotóműhely) kiállítása. Vízivárosi Galéria, Budapest, 2005. október 28. – november 18.
Számítóképek 7. – a “Ligeti Erika Digitális Alkotóműhely” kiállítása. Vízivárosi Galéria, Budapest, 2005. október 28. – november 18.
Az 1997-ben Ligeti Erika és Csíkvári Péter kezdeményezésére alakult alkotóközösség (LEDA) számítógépes munkák iránt érdeklődő szobrászok számára teremt lehetőséget a képkezelő programok használatának megismerésére. Csíkvári Péter maga vállalkozik a kollégák oktatására. Az első alkotótelep Hódmezővásárhelyi Művésztelepen volt, ahol a résztvevők (Csíkvári Péter, Király Vilmos, Ligeti Erika, Perger László, Szöllőssy Enikő) saját (kezdetleges) számítógépükön kezdtek dolgozni. Ezt követően a szponzoroknak köszönhetően (NKA, HUNGART és magánszemélyek) a többnyire 8-10 főből álló csoport évente 2 hetet a Kecskeméti Alkotóházban tölthet. A kurzus művész hallgatói elsősorban a Photoshop programmal és más képkezelő programokkal ismerkednek. A számítógépes ismeretek révén a szobrászati tevékenység bővül, lehetséges a virtuális tér használata és a plasztikai művek számítógépes alakítása, tervezése. Számos mű grafikai igénnyel készül, részben a plasztikai elemek felhasználásával, részben más vizuális lehetőségek alkalmazásával, bővítve a szobrászi kifejezés lehetőségeit a digitális programok segítségével. Eddig hat kiállításon mutatkoztak be a művészek, és CD is reprezentálja eddigi munkáikat. 2004-től az elhunyt alapító emlékére “Ligeti Erika Digitális Alkotóműhely” néven működik a közösség. Kiállító művészek: Bakos Ildikó, Csíkvári Péter, Eifert János, Gábor Éva Mária, Lévay Jenő, Ligeti Erika, Márkus Péter, Perger László, Szöllőssy Enikő, Várnagy Ildikó A kiállítás megtekinthető: 2005. október 28. – november 18. A kiállítás helyszíne: Vízivárosi Galéria, 1027 Budapest, Kapás utca 55.
http://kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=146972&ctag=articlelist&iid=1
Lapleadás, és a következő szám tervezése a FotoVideo szerkesztőségében, Budapest, 2005. október 27.
Lapleadás, és a következő szám tervezése a FotoVideo szerkesztőségében, Budapest, 2005. október 27.
Már korábban leadtam – e-mailen elküldtem – a FotoVideo következő számához a cikkeim kéziratát és a hozzájuk tartozó fotókat. Fehérvári Gizi tervezőszerkesztő számítógépén most a megtervezett oldalakat, és a címlapfotót nézem át, javítok, korrigálok. Visszanézzük a szeptemberi szám borítóját is, ahol apróbb hibát véltem felfedezni. Közben Soltész Rezső, a lap tulajdonosa és kiadója néz be a szobába, vele megbeszélem a holnapi díjátadó menetrendjét. közben még az elmaradt honoráriumomat is fel tudom venni.
Ausztriai napló, Anton Bruckner Centrum, Ansfelden, diaporáma workshop, 2005. október 22.
Anton Bruckner Centrum (Carlonestrasse 2, 4052 Ansfelden, Austria)
Samstag, 22. Oktober 2005
von 9.00 bis 17.30 Uhr
Die digitale Multimedia-Show – aber WIE?
Wir zeigen die Praxis
János Eifert, EsFIAP
ÄSTHETIK-Seminar
Bilder fotogrfieren – Formen oder Geschichten zeigen genügt nicht!
Der Autor muss die Seele der Schau so präsentieren,
dass Zeit, Ton und Musik eine gemeinsame Komponente bilden.
DRAMATURGIE-Workshop
Das Geheimnis einer guten Diaschau liegt in der Übereinstimmung
zwischen Inhalt und Struktur und
zwischen den schöpferischen Zielen und Vorstellungsmöglichkeiten.
→also in deinem Kopf!
Sára lányom a tolmácsom az ausztriai Ansfeldenben rendezett diaporámaworkshopomon.
Szabó Béla: Vallomások képekben. Városom, Győr – 2005. október 16.
Szabó Béla: Városom, Győr. Vallomások képekben. Jó József szövegével. Kiadó /Herausgeber / Published by Szabó Béla, 2005
Fotogram. Egri művek kiállítása a Nemzeti Táncszínház Galériájában, Budapest, 2005. október 14.
2005-10-14 10:57:00
Tegnap nyílt Budapesten a Nemzeti Táncszínház Galériájában Fotogram címmel az a kiállítás, amit a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Zoom Magazin szervezett az egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszékének Kepes György Vizuális Műhelyében készült hallgatói munkákból.
A kiállítás kurátora Eifert János, a Zoom magazin művészeti vezetője nyitotta meg a kiállítást a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában a Színház u. 1-3. sz. alatt.
A megnyitón Bölcskey Miklós mondott köszöntő beszédet, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán, majd Skóciában, a Galsgow School of Art képzőművészeti szakán végezte tanulmányait, és most Egerben az Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszékének tanára. Hallgatóival bátran kísérletezik, akik érzékeny és figyelmes munkájukkal képalkotó eszköz (fényképezőgép, objektív) nélkül, csupán a fényérzékeny anyaggal rögzíthető árnyképeket – fotogramokat – varázsolnak a szemünk elé. A térben élő forma, a fotográfia fekete-fehérben tónusrendszerében gazdagon jelenik meg a síkban, egy olyan nézetből láttatva a test képét, ahonnan amúgy nem is láthatnánk, hiszen maga a tárgy takarja el saját vetített képét.
A kiállítás október 30-ig tekinthető meg naponta 13-18 óra között, illetve előadási napokon az előadás végéig. (www.edupress.hu)
Fotogram. Kiállítás a Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszékének Kepes György Vizuális Műhelyében készült hallgatói munkákból, Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája, 2005. október 13 – 30.
Fotogram. Kiállítás a Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszékének Kepes György Vizuális Műhelyében készült hallgatói munkákból, Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériája (Budapest I., Színház u. 1-3.), 2005. október 13 – 30.
Megnyitotta: Eifert János, köszöntőt mondott: Bölcskey Miklós, az Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszékének tanára
Eifert János: Képnovellák 3. – 7 város a VII-ben, Budapest, AKKU, 2005. október 11.
Eifert János: Képnovellák 3. – 7 város a VII-ben, Budapest, AKKU
Európa kulturális fővárosa címért pályázó városok bemutatkozása: Győr estje, 2005. október 11., 20:00 óra
Eifert János installációja és digiRama vetítése
Nő – természetesen, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2005. október 4.
Nő – természetesen
A szép nő természetesen szép. Erről szól a rendezvény támogatójának, a Dove-nak most kezdődött kampánya is, amelynek középpontjában ezúttal nem a szupermodellek, hanem a hétköznapi nők állnak.
Ez a gondolat az indítója annak a vitának is, amit a Dove támogat, és amely világszerte elindult a természetes szépség érdekében. És ez volt az alapgondolata annak a beszélgetésnek is, amely a Szépművészeti Múzeumban útjára indította a magyarországi akciót.
A beszélgetésen részt vett Göncz Kinga, esélyegyenlőségi miniszter, aki elmesélte: közszereplővé válásakor a legtöbb tanácsot az ügyben kapta, hogy sminkelje magát erősebben. Jakab Kriszta, a Nők Lapja Cafe és Akovács Éva, a Maxima főszerkesztője arról beszéltek, hogy olvasóik a számukra elérhetetlen ideálokat nem is hajlandóak követni, nem érdekli őket! De a leghatásosabb érvek Réz Andrástól hangzottak el, aki eltűnődött: hogyan is élhette túl kamaszkorát korunk szépségideáljának olyannyira nem megfelelő nők között?
Eifert János, Szili Nóra, Tari Annamária és a beszélgetés minden résztvevője arra hívta fel a figyelmet: nem az ideálnak való megfelelés, hanem az önismeret az, amely boldoggá és elégedetté teheti a nőket. Mert a szépségről készült felmérés szerint a boldog nők az igazán szép nők!
2005. 10. 04.
Elhunyt Dr. Dienes Gedeon, Budapest, 2005. október 1.
Eifert János: Hommage á Dienes Gedeon (2005)
Dienes Gedeon (1914–2005)
Gyermekkorában Raymond Duncan párizsi kolóniájában tanult ún. “görög táncot” (1921–22), majd később anyja, Dr. Dienes Valéria budapesti mozdulatművészeti iskolájában tanult, illetve tanított (1936–44). Közben nyelvész diplomát szerzett (francia, magyar irodalom, nyelvészet és turkológia, Budapest, 1939), később jogászi végzettségre tett szert (Pécs 1948).
Dolgozott a Külügyminisztériumban (titkár, 1945–1952), az Akadémiai Kiadónál (angol és orosz lektor-szerkesztő, 1953–1964), a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (osztályvezető 1964–1973), a Művelődéskutató Intézetben (könyvtárvezető, tudományos szaktanácsadó 1973–1991).
Számos nemzetközi szervezetben tevékenykedett. Az ITI Táncbizottsága alapító és vezetőségi tagja volt (1973–85), szerkesztette a Dance Information Danse című kiadványt (1977–85). Tagja volt a Nemzetközi Tánctanácsnak (CID-Unesco), melynek 1979 óta művészeti tanácsadója, majd főtitkár-helyettese és 1990 óta kutatási és kommunikációs igazgatója volt. A Newsletter szerkesztőjeként és kiadójaként is tevékenykedett (1988–1993). Részt vett a Tánc Világszövetsége (WDA) Végrehajtó Tanácsának munkájában, az Európa-Tagozat Tudományos Kutatási Bizottságának igazgatója volt (1995 óta).
Szakíróként kilenc hazai és külföldi (angol, orosz, amerikai, olasz, magyar francia) (tánc)lexikon és enciklopédia munkatársaként dolgozott, több tánckiadványt szerkesztett (Tánctudományi Tanulmányok, Hungarian Dance News) és több száz szakcikket és tanulmányt írt. A Magyar Tánctudományi Társaságnak előbb elnöke, majd (1990 óta) tiszteletbeli elnöke volt.
2005 júniusában lépett utoljára színpadra a Magyar Mozdulatművészeti Társulat – Még 1 Mozdulatszínház Mezítláb című darabjában Pécsett, valamint Budapesten a Nemzeti Táncszínházban.
Dienes Gedeon búcsúztatója
1919-2005
Felejthetetlen barátunk, Dienes Gedeon, ahogy szólítottunk: Dzsi, értetlenül és hitetlenkedve állunk itt ravatalod mellett. Nem akarjuk, nem tudjuk elhinni, hogy ez történt veled, képed annyira összekapcsolódott bennünk az örök fiatalság, a szakadatlan és okos ténykedés, az elpusztíthatatlan vitalitás képzetével, hogy abban reménykedtünk, te leszel az első, akin nem fog a pusztulás kegyetlen hatalma.
És most itt vagyunk mégis, hogy búcsúzzunk tőled. Hogy elmondjuk még egyszer – mert jaj nekem, nem mondtuk elégszer – irántad való tiszteletünket és szeretetünket.
Sok-sok percet, órát, napot, évet töltöttünk veled együtt – ki mennyit –, amelyek azért voltak csodálatosak, mert sohasem váltak formálissá vagy banálissá. Mindig volt valami, ami összekötött, mindig volt, amit közösen tenni akartunk, mert mindig készen voltál a tettre és a megértésre.
Nagyszerű embernek ismertünk meg, aki sohasem adja fel, ezért fájdalmas, hogy most engedni voltál kénytelen.
A nyilvános-társas életben két nagy munka, feladat, szenvedély töltötte be az életedet: az egyik a tánc és általában a kultúra, a másik a nyelv, a nyelvek és velük a népek, a nemzetek kapcsolata.
Ez a kettő nálad voltaképpen egy volt. Kultúrák és emberek hatalmas konglomerátuma, amelyben nálad jobban senki sem tudott eligazodni.
Mindkettőbe még édesanyád vezetett be, a legendás Dienes Valéria, nekünk Vali néni, a XX. század egyik legjelentősebb magyar nő-alakja. Ott voltál vele gyerekként a Duncan testvérek műhelyében, hogy aztán egy életre legyél a tánc művészetének és a róla szóló tudománynak híve, művelője, szószólója és mondjuk ki: nemzetközi mértékben is egyik, vagy talán legnagyobb tudósa, aki utolsó éveiben és heteiben is dolgozott: a Táncművészeti Lexikon kéziratain.
Ez a tevékenységed mindvégig egybefonódott érdeklődésed másik nagy tárgyával, a nyelvvel és a nyelvészettel. Nemcsak egyedülálló, bámulatos nyelvtudásoddal tűntél ki, hanem a nyelv szellemének, a benne kifejezett emberi kapcsolatok megértésével. Aki úgy beszélt 20 nyelven, olyan szabadon, vakmerően és ugyanakkor precízen, biztonságosan, ahogy autót vezetett.
És aki az emberi értékek, a szabadság, a tolerancia és a szolidaritás védelmében, ha kellett életedet is kockára tetted, mint 1943/44-ben az ellenállásban, a fasizmus ellen, Langlet és Wallenberg mellett.
Gyászolunk Téged, munkatársaid. Munkahelyeidről: a Külügyminisztériumból, a Kultúrkapcsolatok Intézetéből, a Népművelési és Közművelődési Intézetből, meg a táncművészet és a tánctudomány különböző munkaközösségeiből, bizottságaiból, szervezeteiből, együtteseiből.
Tudjuk persze, hogy mindez csak kerete életednek, belül ott volt az ember, a tisztelt és szeretett, a tiszteletre és a szeretetre méltó Dienes Gedeon. Aki mindezek mellett olyan csodálatosan teljes életközösségben élt feleségével, Majával, ami ritkán adatik meg emberfiának. És aki mindent megadott azért, hogy gyerekei, Balázs és Ákos, majd unokái szeretetben nőjenek fel és megtalálhassák, megtalálják helyüket az életben.
Búcsúzunk tőled Dzsi – de nem akarunk elbúcsúzni. Olyan sokat kaptunk tőled, hogy ez nem lenne lehetséges. Szerettünk volna még veled örülni valamely újabb eredménynek, mondjuk a Lexikon megjelenésének vagy egy új bemutatónak, vagy valamilyen családi eseménynek. Szerettünk volna még sokat beszélgetni a múltról, a táncról, az emberségről és az emberiségről és a jövőről. Amiről szoktunk. De már nem lehet.
Testvérünk, barátunk, kicsit apánk: Dzsi. A biblia szavával szólva a nemes harcot megharcoltad, futásodat elvégezted, a hitedet megtartottad, ezért tudjuk, jár neked az igazság koronája. S a te igazságod fényt ad szeretteidnek is.
Az emberi létezés rendje szerint mi is követünk téged, sokunk hamarább, mások meg talán később. Addig is, amíg élünk, itt élsz bennünk.
Vitányi Iván