János Eifert - Photographer

Archive for December, 2005

Radics Márk: Vásárhely könyv. Kiállítás és könyvbemutató a Petőfi Művelődési Házban, Győr, 2005. december 2.

2005.05.02-Vásárhely-könyv 2005.05.02-Radics-Márk 2005.05.02-Eifert-bemutat

Radics Márk: Vásárhely könyv. Kiállítás és könyvbemutató a Petőfi Művelődési Házban, Győr, 2005. december 2. A kiállítást megnyitja, a könyvet bemutatja Eifert János. (Fotók: Győri Fotóklub)

2005.05.02.-Vásárhely-könyv

„A Vásárhely könyv bemutatása kapcsán fel kell tennem a kérdést Önöknek: Mit várunk egy városalbumtól? Eredményeinket, fejlődésünket, csupa szépet és jót, idegenforgalmi látványosságokat, amelyek vonzzák a turistákat?

Mit várunk a fényképtől? A szépséget, a harmóniát, a világ legszebb képét, retusálva?

Lehet-e egy könyvben egy város múltját és a jelen idejét egyszerre felvillantani, az ott élők vágyait, jövőképét előrehozni a fényképek által?

Lehet-e repedezett falakat, csorba téglákat hozzáadni az amúgy felfelé szökkenő templomtornyokhoz, szabad-e az egyenes tartású emberek mellett a sorstól roppantott görnyedőket is megjeleníteni, a kisimult arcokon a mély ráncokat ábrázolni? A ragyogó fények mellett megjelenhetnek-e a mély árnyékok?

Ha Radics Márk Vásárhely könyvét lapozgatom, a kiállításra válogatott képeit nézegetem, csupa igennel válaszolhatok: igen, felvállalható az esztétizáló szépség helyett a fénykép igazmondása, a hitelesség szépsége. Igen, helye van a jelen képei között a múltnak és a jövőnek. Igen, büszkék lehetünk arra a városra, amelynek ugyan nincsenek felhőkarcolói, világhírességnek számító látványosságai, de épületeinek, tereinek és utcáinak idegenforgalmi prospektusokban le nem írható hangulata, megejtő szépsége van. Igen, az itt élő emberek egyéniségükben, tartásukban hordozzák a paraszti és polgári múltat, a történelem szelíd és viharos évszázadait, a röghöz kötöttséget éppúgy, mint a lélek szabad szárnyalását. Az igeneket a képek őszintesége, az ábrázolás lendületes és fiatalos stílusa igazolja, és az a felnézés, ahogyan a fiú tekint fel apjára, szemében a szeretet és megbecsülés csillan fel.

De nézzük a könyvet: 16 ív A5-ös méretben, keménytábla védőborítóval. Tapintásra, súlyra, kinézetre amolyan igazi fotóalbum, jó kézbe venni, belelapozni. Először csak átfutja az ember, leragadva egyik másik oldalpárnál, aztán újra átnézve veszi észre a kép-fűzés szépségeit, a tipográfia és szerkesztés kisebb-nagyobb ötleteit. Mert ötletek vannak: a pausz-betétlapok, amelyekre helyi személyiségek kézírása került, hitelesítve a gondolatokat, amelyek a városról, a városból szólnak; útmutató turistáknak, városfényképezés 30 perc alatt. Kis térkép, útirányjavaslat, pici eligazítás „lomo”-fotográfiákkal. A turistáknak szabad 30 perc alatt végigfényképezni a várost, de Radics Márknak erre, évekre volt szüksége. Négy év munkája a képanyag, 2002-től már a könyvben-gondolkodás vezette a szemét a kiegészítő képek fényképezésénél. 2003-ban elkészült a makett, aztán a megjelenésért való küzdelem. A csatát végül is Vásárhely polgármestere, dr. Lázár János és az NKA Fotóművészeti Szakkollégiuma vitte győzelemre. Segítségükkel, támogatásukkal hamarosan már igazi Vásárhely könyvet lapozgathatunk, amelyben a város teste-lelke benne van. Igazi városalbum.

A könyvet, a kiállítást már bemutattam. Illene a szerzőt is bemutatni. Hogy mikor született, hol szerzett – vagy ne szerzett – diplomát, hogy milyen díjai, önálló és csoportos kiállításai szerepelnek szakmai életrajzában, nem tudom, szerényen hallgat ezekről.

Emlékszünk, József Attila rövid önéletrajzára: „születtem, elvegyültem és kiváltam…” Száz éve született, melynek dátuma egyben a Költészet Napja is. „Mikor meghalt, nem volt senkije. És ma – költők tudják csak igazán – egész világ a birtoka: fűszálak més csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.” – 1962-ben Pilinszky János írta e sorokat József Attiláról. Én nem tudom, hogy Radics Márknak van-e szép autója, öröklakása, elegáns öltönye. De azt sejteni vélem, Vásárhely képeit – amellyel bennünket könyvében és kiállításán megajándékozott – büntetlenül senki el nem veheti tőle.

 A kiállítást megnyitom.

Eifert János

 (Győr, Petőfi Művelődési Ház, a 2005. május 2-i  kiállítás-megnyitón elhangzottak szövegvázlata)