János Eifert - Photographer

Archive for August, 2006

Kínai napló, Li Hua interjút készít Eifert Jánossal – Xinjiang, 2006. augusztus 16.

Li Hua-interjút-készít-Eiferttel

Li Hua interjút készít Eifert Jánossal. Summer of Xinjiang – At Lens of Foreign & Chinese Photographers, 2006. Aug 4 – 19. Xinjiang, China (Photo: Szabó Márta)

Buddhista templom / Baluntai Buddhist Temple, Kína, Xinjiang, 2006. augusztus 13.

Bayinbuluk Swan Lake

Baluntai Buddhist Temple

Korla (Kuerle), You Ma Hotel. Ma korán reggel indulunk a Barinburuk Swan Lake irányába. A Bayanbulak füvespusztán át utazunk, Claudio Calosi barátom órája szerint – méri a tengerszint feletti magasságot is – 2000 méter magasságban járunk. Hosszú és fárasztó utazás során érjük el a buddhista kolostort, ahol a “legfelsőbb szinten” fogadnak bennünket, és kivételezetten hosszú időt tölthettünk el. Baluntai Buddhist Temple. Életem egyik legnagyobb élménye. Nemcsak fényképezek… Gondolkodom… Érzek… Megtisztulok…

Jegyzeteimből: „A buddhizmus körülbelül az első évszázadban érkezett Kínába, a negyedik évszázad után már széles körben elterjed[ és fokozatosan a legbefolyásosabb vallás lett Kínában. A kínai buddhizmus három részből áll, a kínai, a tibeti, és a páli buddhizmus (dél- ázsiai buddhizmusnak is nevezik). Összesen 200 ezer buddhista szerzetes és több mint 13 ezer buddhista templom van Kínában, továbbá 33 buddhista iskola és körülbelül 50 kiadvány. A tibeti buddhizmus a kínai buddhizmus egyik ága és főleg a Tibeti Autonóm Területen, a Belső-Mongólia Autonóm Területen és Qinghai tartományban található meg. A tibeti, a mongol, a yu-ku, a men-ba, a luo-ba, a tu nemzetiség általában a tibeti buddhizmust követi. A hívők száma körülbelül 7 millió. Az ún. dél-ázsiai buddhizmus főleg Kína délnyugati részén terjedt el, azaz Yunnan tartomány Xi Shuang Ban Na Dai nemzetiségi autonóm megyében, a De-hong Dai és Jin-po nemzetiség autonóm megyében és Si-mao területen. A dai, a bu-lang, az a-chang, a ura nemzetiség többsége a dél-ázsiai buddhizmust követi és jelenleg több mint egymillió hívőjük van. A kólai buddhista hívők főleg hallok és egész Kínában megtalálhatóak.”

Budhista-templomban-zenésze

Közben fényképezek. A díszes, faragott kapu képe megjelenik a LED kijelzőmön, exponálok, közben a hallottakon jár az agyam. Ahogy nyitják a templom kapuját, a beáradó fényben földöntúliként tűnnek fel a belépő boncok alakjai. Mit is olvastam? A buddhizmus Gautama Buddha (Sákjamuni) által az i.e. VI. században alapított világvallás, amely Ázsia nagy részében (India, Kína, japán, stb.) elterjedt. Kezdődik a szertartás, a boncok a bejárati oldalon foglalnak helyet, és az ősöket idézik. A buddhizmus körülbelül az első évszázadban érkezett Kínába, a negyedik évszázad után már széles körben elterjedt és fokozatosan a legbefolyásosabb vallás lett Kínában. A kínai buddhizmus három részből áll: a kínai, a tibeti, és a páli buddhizmus (dél- ázsiai buddhizmusnak is nevezik). Halkan fülembe suttogják a fordítást. A nagytekintélyű buddhista főpap a bölcsességről, békéről beszél, kántálva, természetesen. Összesen 200 ezer buddhista szerzetes és több mint 13 ezer buddhista templom van Kínában, továbbá 33 buddhista iskola és körülbelül 50 kiadvány. A tibeti buddhizmus a kínai buddhizmus egyik ága és főleg a Tibeti Autonóm Területen, a Belső-Mongólia Autonóm Területen és Qinghai tartományban található meg. A Baluntai templom a tibeti buddhizmus híveinek szolgál. Ütős- és fúvós hangszerek kísérik a mormolás szerű éneket a buddhista tanítás lényegéről, amelyet négy nemes igazság fejezi ki: A Földön minden szenvedéssel teli; valamennyi lény életét átjárja és meghatározza a szenvedés. Sem Isten, sem felsőbb életelv nem létezik, csak összetett világok, melyekre természetüknél fogva a megsemmisülés vár. A szertartás ritmikus szövegmondással folytatódik: A szenvedés oka a szomjúság, (trisná) a vágy, amely a Buddha által kinyilatkoztatott valóság nem-ismeréséből fakad; a valóság: az üresség, az állandóság hiánya   A kórus folytatja: A harmadik igazság a vágy elfojtása, azaz a szenvedés megszüntetése (nirvána). A negyedik igazság az út, amely a szenvedés megszűnéséhez vezet: szigorú és mértékletes élet, hogy hozzásegítsen a szellemi koncentráláshoz, amelynek célja: eljutni a megvilágosodáshoz.

Látogatás egy igazi királynál, akinek a neve Da Wu Ti Mai Ne Su Ti. Kucsa 库车 (Ku Che, Kuqa), Kína 中国, Xinjiang 新疆, 2006. augusztus 11.

Kucsa 库车 (Ku Che, Kuqa), Kína 中国, Xinjiang 新疆, 2006. augusztus 11.

Ku-Che-királyi-palota Ku-Che-látogatás-királynál Da-Wu-Ti-Mai-Ne-Su-Ti-királ 

Kucsa  库车 (Ku Che, Kuqa) Korlától 244 km-re nyugatra, Kashgártól 738 km-re keletre fekszik. Nyugati része az Óváros, a keleti főleg kínaiak által lakott Újváros. Délelőtt  aaz Óvárosban látogattunk meg egy igazi királyt, akinek a neve Da Wu Ti Mai Ne Su Ti , és igen rokonszenves ember. Kicsit ellentmondásosnak tűnik, hogy a Kínai Népköztársaságban király is létezik, de nyilván ennek történelmi és politikai háttere van.

Ku-Che-látogatás-a-királyná Ku-Che-egy régi-uralkodó (Photo: Eifert János) Ku-Che, egy régi király portréja (Photo: Eifert János) Ku-Che-királyi-palotában

Ku-Che-kapu-03 Ku-Che-kapu-02 Ku-Che-kapu-04 Ku-Che-kapu-01

 Este: Qiuci énekesek és táncosok

Útban Ku Che 库车 felé, egy ujgúr fazekasműhelyben. Xinjiang 新疆, China 中国, 2006. augusztus 11.

Teáscsésze (China, Xinjiang, 2006.08.11.) Photo: Eifert  Útban Ku Che felé egy ujgúr fazekasműhelybe látogatunk. Az udvaron többezer tál, amit éppen “matricázással” díszítenek. A műhelyben korongozás, pont úgy, ahogy nálunk, az Alföldön.

Fazekasműhely udvarán, díszítik a tálakat (China, Xinjiang, 2006.08.11.) Handcraft, potter, Photo: Eifert Kuche, Potter, Photo: Eifert Ku Che, Xinjiang, China, Potter. Photo: Eifert Ku Che, Xinjiang, China, 2006.08.11_Photo: Eifert Ebédfőzés (Ku Che, China, Xinjiang, 2006.08.11.) Photo: Eifert Eifert János felvételei

中外摄影名家看新疆 – Xinjiang in the eyes of Chinese and foreign photographers 4 – 19 August 2006, Xinjiang, China

Kínai napló, Selyemút / China, Silk Road 丝绸之路 – 2006. augusztus 4 – 19.

China, Xinjiang, Silk Road - Photo: Eifert János

Mozgó hegy a Taklamakan sivatagban (Photo: Eifert János)

A selyemút története 
 
A több mint 2000 évvel ezelőtt uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idején Zhang Qian két ízben utazott a nyugati területekre. Ennek eredményeképpen létesült a selyemút. Ez nagy jelentőségű nemcsak a kínai, hanem a világtörténelemben is.
 
Az ókori kínaiak szerint az időszámítás előtti 206 és az időszámítás utáni 220 között uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idején a nyugati területek a Középső-Kínához tartozó Yumen bástyától nyugatra fekvő régiókat foglalták magukban. Köztük voltak a középső és a nyugati ázsiai régiók, az Indiai-félsziget, valamint a kelet-európai és az észak-afrikai régiók. Annakidején ezekben a régiókban már több tucat ország létesült. Köztük voltak olyanok, ahol elsősorban nomád életmódot éltek az emberek, akadtak olyanok, ahol már kialakult egy elég fejlett mezőgazdaság. A Han-dinasztia Han Wudi császára előtt nem volt kapcsolat Középső-Kína és a fent említett országok között, tehát el voltak szigetelődve egymástól.
A hunok hosszadalmas támadásai megakadályozták a Han-dinasztia fejlődését. Han Wudi császár trónralépése után eltökélt szándékkal totális ellentámadást akart indítani a hunok ellen. A támadásokra készülődés során tapasztalta, hogy a hunok súlyos csapást mértek nyugati szomszédjára, a Dayuezhi nemzetiség nyugatra kényszerült visszavonulni, és meg akarta bosszulni vereségét. Ilyen háttérben a Han-dinasztia császára szövetséget kívánt kötni Dayuezni állammal. Úgy gondolta, hogy a Han-dinasztia csapatai keletről, Dayuezhi államéi pedig nyugatról támadnak a hunokra, s így sikerül körbefogni, és legyőzni a hunokat. Ámde nagyon nehéz volt érintkezésbe lépni Dayuezhi állammal. Hiszen nemcsak a hunok ellenőrzése alatt álló területek választották el a Han-dinasztiát Dayuechi államtól, hanem a Dayuezhi államhoz vezető út rendkívül zord, számtalan viszonytagsággal és megpróbáltatással terhes volt. Az egyszerű emberek számára rendkívül nehéz volt eljutni Dayuezhi államba, hogy felvegyék a kapcsolatot vele. Ámde Zhang Qian önként vállalta, hogy érintkezésbe lép Dayuezhi állammal.
Zhang Qi a császár környezetének tagja volt, megbízható, odaadó, kockázatvállaló szellemiségű személy volt.
Az időszámítás előtti 139-ben Zhang Qian a hunok kalauzolásával több, mint 100 fős seregével Changanból, a Han-dinasztia fővárosából indult útra. Csak 13 esztendő múlva tért vissza Changanba egyetlen egy személy kíséretében. Ezen idő alatt nagyon sok minden történt vele. Miután a hunok területén az uralkodóház vezére megtudta Zhang Qianék célját, feltartóztatta és marasztalta, valamint nehéz robotmunkára küldték. Emellett egy hun nőt adtak Zhang Qiannak feleségül, hogy megalkudjék a helyzettel. De Zhang Qian soha sem feledte küldetése célját. Ott tartózkodásának 11. évében sikerült kihasználnia az őrizetére rendelt figyelmetlenségét, és kiszökött a hunok fogságából, a rendkívüli éhezés legyőzésével, a Góbi sivatagon, a hó födte hegyeken át elérte Dayuezhi államot, amely már nem olyan volt, mint régen, hiszen már feladta a hunok elleni támadások gondolatát. Ott több mint egy évig élt. Ennek során nem sikerült szövetséget kötni Dayuezhi állam vezérével a hunok elleni közös támadásokra. Végül útnak indult hazafelé. Útközben a hunok ismét újabb esztendeig tartóztatták a kínai utazót.
Az időszámítás előtti 126-ban Zhang Qian hazatért a Han-dinasztiába és részletesen beszámolt tizenhárom éves élményeiről, Caidam medence és a közép-ázsiai államok folklórjairól, földrajzi, politikai, gazdasági és más helyzetéről a császárnak. Zhang Qian első nyugati utazása nagy jelentőséggel bírt a Han-dinasztia számára a külvilág megismerése, a hunok elleni küzdelmek szempontjából.
Közel tíz év múlva Zhang Qian újból nyugatra utazott, hogy szövetséget kössön a nyugati területeken fekvő országokkal a hunok elszigetelése érdekében. Akkor a Han-dinasztia csapatai már döntő csapásokat mértek a hunokra és eltávolították őket Zhang Qian útjából. Második utazása zökkenőmentes volt. Zhang Qian és társai nagy mennyiségben vittek magukkal kínai drága kincseket, selyemárukat, szarvasmarhákat, juhokat és más cikkeket. Két év múlva a nyugati országok követei egymás után eljöttek a Han-dinasztiába és baráti kapcsolatot építettek ki Kínával.
Zhang Qin kétszeri utazásával utat nyitott a közép-, a nyugat-ázsiai országok és a messzebbre fekvő országok felé és két utat létesített, amely összekötötte Ázsiát Európával és Afrikával. Később az emberek a selyemútként emlegették ezt a két utat. A selyemút előmozdította a kelet és a nyugat közötti gazdasági kapcsolat fejlődését. A kínai selyemárukat, lakktárgyakat, porcelánokat, vas- és más cikkeket, valamint a kínai selyemhernyó-tenyésztés eljárását terjesztették el a nyugati országokban. Egyszersmind a nyugati országokból lovakat, fehérborsot, diót, lucernát, gyapjútermékeket és más árukat hoztak haza. A selyemút hozzájárult a kelet és a nyugat kulturális, művészeti stb. életének gazdagodásához. A nyugati irodalom, táncművészet, csillagászat és orvostudomány ismeretei gazdagították az ókori kínai kultúrát. Nem utolsósorban a buddhizmus messzemenően hatott a kínai kultúrára.
Zhang Qian utazó utat nyitott a Kína és a nyugati országok közötti kulturális kapcsolat létesítése előtt. Örök tiszteletre és elismerésre méltó a nehézséget, megpróbáltatásokat nem ismerő, szilárd akaratú, küzdő szellemű ember.
A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban.
Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Han-dinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbizott az akkori fővárostól Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt. Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tianshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangju-on (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat “Szárazföldi Selyemút”-nak hívják.

Kínai napló, Kashgar 喀什噶爾, Xinjiang 新疆, China 中国, 2006. augusztus 8.

Uygurs Home, 2006.08.08. Kashgar, Xinjiang, China - photo Eifert

Ujgúr házban / Uygurs Home (Kashgar, Xinjiang, China, 2006.08.08.)  維吾爾

Uygur House, Kashgar, Xinjiang, China, 2006.08.08.

Baricz Kati: Természetem, 2006. augusztus 7.

baricz-kati_termeszetem-b1  baricz-kati_termeszetem-dedik-200-pixel 

 

 

 

 

 

 

Read more

Kínai napló, Kashgar 喀什噶爾, Xinjiang 新疆, China 中国, 2006. augusztus 5.

In the Street, Kashbar, Xinjiang, China

Úton / In the Street (Kashgar, Xinjiang, China, 2006.08.05.) Photo: Eifert János

Kínai napló, Gaotai, Kashgar 喀什噶爾, Xinjiang 新疆, China 中国, 2006. augusztus 5.

Gaotai (Kashgar, Xinjiang, China, 2006.08.05.) Photo: Eifert

Kashgar, Gaotai lakónegyed: 10 hektáros terület, régi uygur házak, lakások

Kínai napló, Id Kah mecset, Kashgar 喀什噶爾, Xinjiang 新疆, China 中国, 2006. augusztus 5.

Idkah Mosque (Kashgar, Xinjiang, China, 2006.08.05.) Photo: Eifert

Kasgár, Id Kah mecset (Aiti Gaer Qingzhen Si) a hasonnevű tér  nyugati oldalán, az északi bazár közelében magasodik. 1442-ben épült (iszlám naptár szerint: 862)

Kasgár 喀什噶爾 (Kashi, Kashgar, Qäshqär)
A Tarim-medence legnyugatibb pontján fekvő várost északról a Tian-Shan, nyugatról a Pamír, délről pedig a Kunlun-hegység fogja közre. Itt találkozik össze a Selyemút északi és déli ága. Dél-Xinjiang legnagyobb, 200 000 fős városát a különböző kultúrák keveredése jellemzi. Főleg uygurok, kisebb mértékben tadzsikok, kirgizek és üzbégek lakják. Kasgár, Id Kah mecset (Aiti Gaer Qingzhen Si) a hasonnevű tér  nyugati oldalán, az északi bazár közelében magasodik. 1442-ben épült (iszlám naptár szerint: 862)

Kínai napló, Beijing – Ürümqi – Kashgar, 2006. augusztus 4.

At school, China, Xinjiang - Photo: Eifert János

Ma délelőtt Beijingben a Tájékoztatási Hivatal (Information Office) munkatársai tájékoztattak bennünket az útról, Xinjiang tartományról. Az Internet is jó forrás erre, ott még magyar nyelvű adatok is találhatók. Aztán 14:15 indulás repülővel Ürümqi-be, a tartomány fővárosába, majd 22:20-kor átszállással Kashgarba. A mintegy 1500 km-es úton volt időm kissé felkészülni, jegyzetelni. Mit is kell tudni Xinjiang-ról, Kína legnyugatibb és legnagyobb tartományáról?

شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى
Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni
新疆维吾尔自治区
Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület vagy Xinjiang Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya.
新 xīn – új
疆 jiāng – határvidék
“új határvidék”
Területe: 1 660 000 km²
Népessége: 19 630 000
Földrajzi helyzete
Kína észak-keleti régiójában található Xinjiang tartomány. Északon Oroszország, észak/észak-keleten Mongólia, keleten Kína, délen Tibet, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja.
Természeti értékei és éghajlata
Délen a Himalája északi hegyvonulata határolja a Kunlun. Az ország közepén nyugat-kelet irányban a Tien-San hegyvonulat húzódik, ahol a legmagasabb pontja 7719 méter magas Kongur Shan hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van. A leghosszabb a Tarim-folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb tava a Lop-Nór-tó, de vannak időszakos tavai is. A szárazföldi kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250-500mm átlagosan.
Nyelve
Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazah, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az Altaji nyelvcsalád török ágába tartozik.
Főbb nemzetiségek:
Ujgur – 45%
Han – 41%
Kazah – 7%
Hui – 5%
Kirgiz – 0,9%
Mongol – 0,8%
Dongxiang – 0,3%
Tadzsik – 0,2%
Xibe – 0,2%