János Eifert - Photographer

Archive for szeptember, 2006

Nyárfaerdő / Huyang forest, Mulei county, Xinjiang, China, 2006. szeptember 29.

Nyárfaerdő / Huyang forest (Mulei county, China) Photo: Eifert János   

Eufráteszi nyárfa (Populus euphratica) / Huyang forest, Mulei county, Xinjiang, China, 2006. szeptember 29. (Photo: Eifert János)

A nyárfa – az ujgur ember szimbóluma
Elviseli a tűző napsütést, a hideget, a szárazságot, dacol a széllel és a homokkal (jelképesen: a hatalommal, az elnyomással). A magas sótartalmú, szikes homoktalajokban éppúgy megél, mint a vízparti területeken.
A Tarim-medencében található eufráteszi nyárfa (Populus euphratica) erdőt alkotva, 180 000 hektárnyi kiterjedésben, Kína teljes erdőterületének 24%-át adja. Mondják a világ legnagyobb nyárfaerdejének is, amelyet összefüggő ökoszisztéma jellemez, és tanulmányozására sok országokból érkeznek kutatók. A nyárfát az ujgurok a sivatag lelkének mondják (és a békés együttélés, meg a türelem mintaképének), hiszen 60 különféle növénnyel együtt (köztük vörös fűz, keskenylevelű ezüstfa, vadkender) képes eltűrni a legszélsőségesebb időjárási viszonyokat is.  Mint tudjuk, a Tarim medencében, amely mérsékelt égövi kontinentális sivatag,  a nyár forró (július 28°C), a tél hideg (január -10°C), az éves abszolút hőingás több mint 70°C. Az éves csapadék kevesebb, mint 100 mm; a terület nagy részén kevesebb, mint 10 mm. Gyakoriak a porviharok. A tipikusan azonális, orográfiai sivatagok a tenger messzesége és a medence zárt jelleg miatt alakultak ki.

nyárfaerdő-Huyang-Forest Nyárfaerdő_20060929_01 Photos: Eifert János

Még egyszer az ujgurokról, és történelmükről
Az előző részekben már sok szó esett arról, hogy az ujgurok Nyugat-Kínában, a hatalmas kiterjedésű Hszincsiang (Xinjiang) tartományban élnek, az ősi Selyemút mentén, ahol Európa, Ázsia és Oroszország találkozik. Névleg autonómiában. Hatezer éve. Őseik között a hunokat is számon tartják. A sámánizmust gyakorolták. És hogy még jobban bosszantsanak egyes tudósokat, mentéjükön még a tulipán is fellelhető. Egyik kedvenc ételük a dapandzsi, amelyet ha valaki megkóstol, soha nem felejti el. Egyfajta átmenet a pörkölt és a paprikáscsirke között. Tartozékai: a csirke, hagyma, fokhagyma, édes zöldpaprika, a bogyiszlóihoz hasonló erős paprika, krumpli, római kömény, őrölt szecsuáni bors, olaj, szójaszósz és – igen – sör, noha a legtöbb ujgur muzulmán. Az ujgurok hazájukat Kelet-Turkesztánnak nevezik. Nyelvük a türk nyelvcsaládhoz tartozik. A vendégszerető, családközpontú nép kultúrája tele van zenével, tánccal. Hagyományszeretetük közmondásos.
Ma mintegy húszmillió ujgur él világszerte. Ebből mintegy 8 millióan maradtak még hazájukban. A kínaiak mindent megtettek és megtesznek a terület erőszakos asszimilációjáért.

Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban telepedtek le, ez a terület a híres Selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt. Az ujgurok több vallást is gyakoroltak. Eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok. A 10 században főleg török hatásra felvették az iszlám hitet. Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak, az akupunktúrát is ők fedezték fel. Jártasak voltak az építészetben a művészetekben és a zenében. Magas szintű volt írásbeliségük Még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni. Az ujgurok már évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.

A nomád népek közül egyedül a magyarokat tekintik rokonaiknak. Az ujgurok eredetileg Mongóliában éltek, elődeik tagjai lehettek a hunok által ismert törzsszövetségnek. Ezt a helyiek is igazolják, az ujgur falu lakói egymás után sorolják az általunk is ismert szavakat.

Kelet-Turkesztán több mint ezer éven át szabad állam volt. Hol Kína oldalán, hol ellenségeként, de véres csaták árán sikerült megőriznie függetlenségét. 1876-ban a kínai császári seregek elfoglalták területüket. Ujgur források szerint a kínaiak a betörés során egymillió őslakost mészároltak le. Az ujgurok azonban nem adták meg olyan könnyen magukat. 1884 óta, amikor hivatalosan is a Hszincsiang tartomány részévé váltak, 65 éven át 42-szer szerveztek fegyveres felkelést a kínai császári megszállók ellen. Kétszer is kivívták önállóságukat. 1933-ban létrehozták a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, és 1944-ben kihirdették a Második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. Az előbbi 3, az utóbbi öt évig állt fenn. (ujgur.hu)

Huyang-forest-2006.09.29

Sziklarajzok, Kangjiashimenzi Petroglyphs, Xinjiang, Kína, 2006. szeptember 27.

China-Kangjiashimenzi

Women depicted dancing. Kangjiashimenzi Petroglyphs, Xinjiang Provence, Western China (Photos: János Eifert)

China-Kangjiashimenzi-Rock-Painti

János Eifert traveled to the Kangjiashimenzi petroglyph sitelocated in Xinjiang, China, in September of 2006. These anthropomorphic rock carvings are unique in style and content. The costume elements depicted link Xinjiang with the whole of Central Asia.

Background (by Jeannine Davis-Kimball):

One manner in which prehistoric populations expressed and preserved special activities and belief systems was by carving and painting on stone outcroppings. In Eurasia, many thousands of petroglyphs were carved most likely by Indo-Iranians, Bronze Age sedentary populations of the second millennium BC and Early Iron Age nomads from the first millennium BC. From at least 2000 BC, these peoples inhabited steppes and intermountain valleys as far east as central Mongolia. Their carvings are found in southern Siberia and Central Asia, Kazakhstan, and Kyrgryzstan. In Inner Mongolia and Xinjiang, China, early populations relating to those of Central Asia carved petroglyphs on rock outcroppings which also date to the second and first millennia BC. Petroglyphs carved by Early Iron Age peoples along the Karakorum Highway leading into northern India, are closely related to those of the Altay Mountains and southern Kazakhstan.

. . . Generative and regenerative forces of nature, propagating, birthing, and life- maintaining have always been a universal phenomena; these themes are the major subjects of rock carvings.

. . . . . Because of the immense quantity of petroglyphs in Eurasia featuring primarily zoomorphisms, the low relief anthropomorphic tableau located in the Tien Shan Mountains at the site of Kangjiashimenzi, 75 kilometers southwest of the Hutubei county center stands out. Here the low relief images are finely executed and clearly depict a somber fertility ritual…

 China-Kangjiashimenzi-Petro

Drawing of the Kangijiashimenzi Petroglyphs in Xinjiang Provence, Western China (after Wang Bing-Hua)

2006-09-27-Kína-Eifert-rendőrautót-vezet  Kangjiashimenzi Petroglyphs, Xinjiang, Nyugat-Kína. Megtekintjük a világhíres sziklarajzokat. Philipus készít rólam egy fotót a kínai rendőrautóban.

Kínai napló, Xinjiang, Hutubi county, 2006. szeptember 27.

20060809_CottonPlant 20060809-China-CottonPlant

 TV-interjú a gyapotföld mellett. A szerkesztő-riporter Li Hua (Szabó Márta felvételei)

China-Cotton-Plant

Kína, Xinjiang, Hutubi county. Gyapotföldön (Eifert János felvételei)

Kínai napló, Sangong Township, hui worker’s family, 2006. szeptember 26.

China-Sangong-Township-01

China-Sangong-Township

China-Sangong-Township-02

 

 

 

 

 

 

Kína, Xinjiang.

Sangong Township, Hui worker’s family

(Photos: Eifert János)

Kínai napló, Xinjiang, Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület, 2006. szeptember 25 – október 7.

kinai-naplo-20060926

شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى
Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni
新疆维吾尔自治区

Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület vagy Xinjiang Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya.

A név eredete:

新 xīn – új   +    疆 jiāng – határvidék    <     “új határvidék”

Területe: 1 660 000 km²         Népessége: 19 630 000
Földrajzi helyzete: Kína észak-keleti régiójában található Xinjiang tartomány. Északon Oroszország, észak/észak-keleten Mongólia, keleten Kína, délen Tibet, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja.
Természeti értékei és éghajlata: Délen a Himalája északi hegyvonulata határolja a Kunlun. Az ország közepén nyugat-kelet irányban a Tien-San hegyvonulat húzódik, ahol a legmagasabb pontja 7719 méter magas Kongur Shan hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van. A leghosszabb a Tarim-folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb tava a Lop-Nór-tó, de vannak időszakos tavai is. A szárazföldi kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250-500mm átlagosan.
Nyelve: Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazah, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az Altaji nyelvcsalád török ágába tartozik.
Főbb nemzetiségek:   Ujgur – 45%         Han – 41%        Kazah – 7%         Hui – 5%        Kirgiz – 0,9%        Mongol – 0,8%                

Dongxiang – 0,3%        Tadzsik – 0,2%        Xibe – 0,2%

Elhunyt Pege Aladár, Budapest, 2006. szeptember 23.

Pege-Aladár-zenész   „ Már az  anyaméhben
  pengetted köldököd.
  Ördögöd van, Ali:
  angyali ördögöd! ”
  – Utassy József,  Pegéről  írt verse

  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 Photo: Eifert János 

 

Pege Aladár (1939-2006), magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja. Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának.

Pályafutása:
Pege Aladár 1939. október 8-án született Budapesten. Neves kispesti nagybőgős családból származott, a Bartók Béla Zeneakadémián, a Liszt Ferenc Zeneakadémián és 1975 és 1978 között Reinhold Zepperez professzor irányításával Nyugat-Berlinben is tanult. Ő volt Herbert von Karajan szólóbőgőse a Berlini Filharmonikus Zenekarban. 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola docense volt egészen nyugdíjba vonulásáig. Nemzetközi bemutatkozása a Bled városban megrendezett dzsesszfesztiválon történt, 1963-ban. Számtalan külföldi városban fellépett, mint például Montreux-ben (1970) és Bombay-ban (1980), ahol nagy sikereket ért el.

1967-től együttesében játszott Babos Gyula, 1964-től időszakosan Kőszegi Imre, Lakatos Dezső, illetve fiatalabb muzsikusok, köztük Szabó Ferenc, Horányi Sándor, Makó László, Tarnóczky Péter és Németh János. 1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagybőgő tanszakán szerzett diplomát, tanárai Montág Lajos és Tibay Zoltán voltak. Már több évvel ezt megelőzően kezdett el hangversenyeket adni, vidéken és Budapesten is rendszeres fellépője volt az Egyetemi Színpadnak. Évtizedekig koncertezett Magyarországon és a világ több kontinensének számos neves előadóhelyén. Fellépett többek között a New York-i Carnegie Hall-ban Herbie Hancock együttesének vendégszólistájaként, ami azért is emlékezetes, mert akkor kapta meg a világ legjobb nagybőgősének tartott Charles Mingus hangszerét ajándékba a művész özvegyétől.[2] Halálának évében ünnepelte első színpadra lépésének 50. évfordulóját. 2006. szeptember 23-án hunyt el. (Wikipedia)

Eifert János: Karai Csaba – Antarktisz, ZOOM Magazin, 2006. szeptember

untitled  untitled

 

ZOOM Galéria

Karai Csaba: Antarktisz

Hatodik földrész. Antarktisz. 36 millió négyzetkilométeren elterülő végtelen kontinens, amelynek nagy részét soha el nem olvadó, több kilométer vastag jégréteg borítja. A föld leghidegebb, legszárazabb és legvadabb helyének tartják, ezért itt állandó település nem található. Népesség, főváros, hivatalos nyelv, pénznem – amit az utazási irodák, útikönyvek precízen közölni szoktak – sincs, beutazó vízumot nem kell kiváltani. Ide eljutni csak terepen dolgozó kutatóként, valamilyen kalandos sportteljesítmény vállalásával, vagy – nem kis költséggel – turistaként lehetséges. Aki mégis eljut a föld eme távoli pontjára, szerencsés, mert nem találkozik zajos forgalommal, nyüzsgő szállodákkal, éttermekkel, hasznos és haszontalan árúkat kínáló áruházakkal, várakozásra késztető bankokkal, hivatalokkal, és egyéb turistacsalogató, vagy őket kiszolgáló „intézményekkel”. Legfeljebb kutatóállomások akadnak útjába, ahol a különböző nemzetek tudósai, felfedezői próbálják megismerni ezt a háborítatlan vidéket. Argentin, ausztrál, brazil, chilei, kínai, francia, német, indiai, japán, dél-koreai, új-zélandi, dél-afrikai, pakisztáni, lengyel, orosz, brit, és amerikai állomások működnek a jeges tájon.
Hatodik földrész. Antarktisz. 36 millió négyzetkilométeren elterülő érintetlen természet. Császárpingvinek, tengeri és rablósirályok, albatroszok, viharmadarak, csérek. A tengeri emlősök közül leopárd- és elefántfókák, kékbálnák. Télen sötétbe borul az egész kontinens, a nap csaknem fél éven keresztül egyáltalán nem jön fel. Ennek ellenére az Antarktisz körüli tengerek hemzsegnek az élettől. A gazdag fauna alapja a világítórák vagy krill, amely tömegesen tenyészik a sarki vizekben. Az Antarktisz tulajdonképpen nyáron elevenedik meg igazán, ilyenkor pingvinek és fókák milliói szállják meg a partvidéket, hogy szaporodjanak. Emellett a fényképezőgéppel, videokamerával „felszerelt” idelátogató lélegzetelállító formájú, méretű és színű jéghegyekkel találkozhat. Ahogyan a ZOOM Galériában bemutatott fotográfusunk is találkozott…
Hatodik földrész. Antarktisz. Karai Csaba amatőr fotográfus, mindössze három éve foglalkozik természetfényképezéssel. Autodidakta módon képezte magát a fotográfia e területén, még tanfolyamokra, workshopokra sem járt. Könyvek, szakfolyóiratok, kiállítások, a legjobbak megfigyelése segítették a tapasztalatszerzésben. Szakmai múltja egymondatnyi: gimnáziumi érettségi, befejezetlen egyetemi tanulmányok az ELTE matematika-fizika szakán, jelenleg bútoripari vállalkozó és amatőr fényképész. Noha vállalkozásához készít reklámfotókat, a természetfényképezés a mindene. A makro-fotográfia különösen kedvelt „műfaja”. 2006. májusában a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában mutatták be képeit, a ZOOM Kiállításnak igen jó visszhangja volt. Nemrég zebrás képével szerepelt a legnagyobb európai természetfotós pályázaton (GDT European Wildlife Photographer of the Year), és szerzett szép elismerést (Highly Commanded) az emlősök kategóriában.
A természetfotózás nála a hazai tájakkal kezdődött, de fényképezett már Afrikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában is. A múlt év januárjában aztán evvel a rövid „múlttal” és nagy-nagy elhatározással befizetett egy brit szervezésű, háromhetes hajóútra, amely a Tűzföldről indulva, a Falkland szigetek és Dél-Georgia érintésével az Antarktisz félszigetig szállította utasait. Közben fényképezett, és láthatjuk, képei révén újra felfedezte nekünk „pingvin-országot”, az úszó jéghegyeket, a leírhatatlanul zord és gyönyörű tájakat, jellegzetes állat- és növényvilágával együtt. Képei által – figyeljük meg jól megválasztott nézőpontjait, perspektivikus hatását, remek kompozíciós érzékét – újra felfedezhetjük a világnak ezt a fantasztikus darabját, amelyet ugyan már sokan és sokszor megörökítettek már, de segítségével most újra sikerült. Örömünkre szolgál felfedezésének eredményeit bemutatni, és hogy felfedezhettünk egy új tehetséget.

Szakmai bemutatását úgy kezdtem: Karai Csaba amatőr fotográfus, mindössze három éve foglalkozik természetfényképezéssel. Reméljük, sokáig még, és kívánjuk, készítsen 36 millió felvételt a hatodik földrész, az Antarktisz mellett a többiről is.

Eifert János

Budapest, 2006. július 27.

Kínai napló, Xishan Mountain, Sommer Palace, 2006. szeptember 24.

 

China-Xishan-Mountain

China-Xishan-Mountain-Somme

Kína, Xishan Mountain, Sommer Palace (Eifert János felvételei)