János Eifert - Photographer

Archive for november, 2006

Hajba Ferenc: Eifert a Selyemúton- Győri Hét, 2006. november 23.

Győri Hét, 2006.11.23. Eifert, Kína  Hajba Ferenc: Eifert a Selyemúton. A fotóművész kínai kiállítása a Xántus Múzeumban (Győri Hét, II. évf., 46. szám, 2006. november 23.)

Hajba Ferenc: Eifert Kínája, Győri Hét, 46. szám, 2006. november 23.

Kepes Centenárium Egerben: fény, tudomány, művészet – EduPress, 2006. november 21. 11:11

 

HÍRTV, 2006-11-21 11:11

Kepes Centenárium Egerben: fény, tudomány, művészet

Immár negyedik alkalommal rendezték meg Egerben – a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából – a kepesi gondolatkörhöz kötődő tudományos és művészeti szimpóziumot november 14-én.

2003 óta hagyomány a főiskolán, hogy a Magyar Tudomány Ünnepén a kepesi gondolatkörhöz kapcsolódva rendeznek szimpóziumot a képzőművészek. A rendezvény házigazdái – a Rajz tanszék és a Kulturális Igazgatóság – idén is a fényt tartották a középpontban, de más megközelítésben. A nyitó előadást Balogh Tibor tartotta, akit a holovízió, a holografikus televízió legnagyobb alakjaként tartanak számon a világban. Szirtes János már pár hónappal ezelőtt, a Szépművészeti Múzeumban tartott “Rembrandt – Kortárs magyar művészek válaszolnak” című kiállításon feltűnt egyéni látásával, ahogyan Rembrandt képein elemezte a megvilágításokat, de a festmények “életre keltésével” készült videoinstallációja ma is élményszámba megy, nem csak a szakmán belül. Eifert János Európa szerte elismert fotóművész a Megmozdított fotójával fogalmazza újra az emberi történeteket egyénien érzékeny líraiságával. A házigazda intézmény részéről Csontó Lajos három szimultán videó installációját mutatták be. (www.edupress.hu)

 

Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silkroad – Győr, Xantus János Múzeum, 2006. november 21 – december 5.

Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silkroad - Photoexhibition, Győr

Eifert János: Kína, Selyemút / China, Silkroad – Győr, Xantus János Múzeum, 2006. november 21 – december 5.

A kiállítást megnyitja: Hajba Ferenc újságíró

eifertsilkroaddiaporama

eifert-exhibition-opening-xantus-china-silkroad

A megnyitót tapssal és tánclépéssel indította Eifert János, a magazin művészeti vezetője, ami ebben az aulaszerű térben hatásosnak bizonyult. Jubileumot ült, mind a színház, mind a Galéria: az 5 éves intézménynek ezzel 50. kiállítása nyílt meg. VELVET.hu, 2006. november 20. 19:53

2006.11.20. Velvet.hu László Árpád// Fotó: Egyed Péter, (c) 1999-2014 Index.hu

Radisics és Eifert szakmázik// Fotó: Egyed Péter, (c) 1999-2014 Index.hu Korniss Péter fotóssal beszélget// Fotó: Egyed Péter, (c) 1999-2014 Index.hu

Egyed László felvételei

2006.11.20.-Velvet.hu

Hírességek fotóiból összeállított kiállítás nyílt szerdán a Nemzeti Táncszínházban. Pálffy István, Presser Gábor vagy Lőrincz L. László ugyan nem jelent meg személyesen, de ott volt helyettük Veres Zoltán műrepülő-bajnok, aki elmondása szerint még nem jutott túl a giccsen. Szerintünk de.

A Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában családias hangulatú délelőtt vette kezdetét szerdán. A ZOOM Magazin Sztárok a kamera másik oldalán című kiállításának ünnepélyes megnyitóján kevés celeb jelent meg az alkotók közül, de annál több fotóssal, újságíróval találkoztunk. Ez talán az időpontnak köszönhető, hiszen a délelőtt 11 órás megjelenés nem erőssége a hírességeknek. A megnyitót tapssal és tánclépéssel indította Eifert János, a magazin művészeti vezetője, ami ebben az aulaszerű térben hatásosnak bizonyult. Jubileumot ült, mind a színház, mind a Galéria: az 5 éves intézménynek ezzel 50. kiállítása nyílt meg.

Több mint két év anyagából állt össze a kiállítás. A lap rendszeresen kér fel a hírességeket, akiknek nem szakmája a fényképezés, hogy mutassák be mire fókuszálnak, ha egy objektíven át szemlélik a világot. Ezúttal Pálffy Istvánt, Erős Antóniát, Katona Klárit, Presser Gábort, Kolovratnik Krisztiánt és Lőrincz L. László mellett László Árpád étteremtulajdonos, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapest Értéktőzsde elnöke és Veres Zoltán Európa-bajnok műrepülő pilóta kapott meghívást. Közülük csak László Árpád, Szalay-Berzeviczy Attila és Veres Zoltán prezentálta magát.

“A kiállítás célja, hogy az érdeklődő észrevegye, a fényképezés nem kuriózum, hanem az önkifejezés egyik eszköze. A digitális forradalom mindenki számára lehetővé tette a fotózás élményét. A legfontosabb, hogy a pixeltartalmak élményekkel töltődjenek fel!” -állította Radisics Milán a ZOOM főszerkesztője. A meghívott sztárok közül sokan nem jelentek meg, amiért elmondása szerint exkuzálták is magukat. Katona Klári volt az egyetlen, aki nem saját képeivel állt a közönség elé, hanem számára kedves fotósok képeivel. Mivel nevén kívül nem sok mindent adott hozzá, mi sem szerettünk volna többet foglalkozni vele ez alkalomból.

Mély hatást Kolovratnik Krisztián színész képei gyakoroltak ránk, akiről tudni lehetett, nem amatőrként állt a kamera mögé. Legprofibb ő volt a mezőnyben, amit Radisics is megerősített, bár itt nem volt semmiféle verseny. Mindenki találhatott a képek közt számára kedveset, akár Pálffy István romantikus világlátás áll közel hozzá, akár Presser Gábor furcsa fényjátékai tetszenek neki.

A húsz-harminc embert megmozgató esemény kissé kihalttá vált, miután a társaság elkezdett szétoszlani a térben, fotókat szemlélni, beszélgetni. Mivel a képeket a terem oldalsó falaihoz rögzítették, amelyek elé nagy gondossággal kanapékat, fotelokat helyeztek, középen üres tér maradt, amit ekkora embertömeggel belakni lehetetlen.

A terem közepén álló Radisics Milántól megtudakoltuk mi alapján választotta ki a művészeket, közéleti személyiségeket erre a kiállításra. “Szakmája nem tesz senkit jobb fotóssá” – válaszolta, “maximum a témaérzékenysége lehet más”. Verest azért dicsérte, mert szerinte ő túljutott a romantikus korszakon, ami adott lett volna számára, hiszen bármit fotózna odafentről, az gyönyörű: gondoljunk csak egy naplementére, pálmafákra, vagy pár kedves búzamezőre, hegyre, vagy akár a felhők rajzolataira. De Veres más.

Olyan kedves volt hozzánk, amilyenek egy jó pilótát képzel az ember. Türelmes. Mosolyog. Szelíd és lenyűgöző. Nem fotóz embereket, nem gyárt “japán turistás” képeket. “Az emberben maximum egy barázda az arcon, egy mimika fog meg” – magyarázza. De azt sem örökíti meg. Fekete-fehérben nem jó, ő színesben szeret fotózni, és fenntartja, mindezt csak hobbiszinten.

“Régen diára dolgoztam, ma már digitálisan fotózok. A gépem nem túl jó, de lecserélem. Hogy hogyan fotózok repülés közben? Térdeim közt a botkormány, így szabad a két kezem. Nem kell megijedni, van robotpilóta, ha elérjük a repülési magasságot, be lehet kapcsolni. Van mikor a műszerfalon megcsillanó fények is gyönyörűek. Jaj, de hányszor fordult már elő velem, hogy pont akkor nem vittem gépet, mikor jött egy jó téma! Előtte félévig cipeltem, akkor meg nem volt mit fotózni. Olyankor kaparom az arcom, hogy miért pont most hagytam otthon!”

“Engedik-e a repülőn, hogy a pilóta vezetés közben fotózzon? Nincs olyan szabályzat, ami ezt tiltaná, nem hiszem, hogy gondoltak erre a szabályalkotók, addig meg fotózom nyugodtan.”

Az erdésznek készülő pilóta, a levegőn kívül a makro természetfotózással is foglalkozik. Radisiccsal szemben ő nem állítja magáról, hogy túljutott volna a romantikán, a giccsen: “Lehet, hogy ez következik majd. Nem tudom, mi a helyes sorrend.

Sztárok a kamera másik oldalán

Nemzeti Táncszínház

Budai Vár, Színház utca 1-3.

Nyitva: 2006. november 20 – december 3.

Képek, melyek a fejünkben élnek
Kiss Beáta | 2006. november 09., 13:17
Ifjú fotósok kereszttüzében láthattuk Eifert János fotóművészt és Kínában, a Selyemúton készült fényképeit november 3-án. Dr. Seres Géza fotóművész a megnyitón felidézte, hogy a magyar fotográfia emblematikus alakjaként számon tartott Eifert János Debrecenben ünnepelte nemrégiben hatvanadik születésnapját.
Eifert János ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei alapozták meg; a hatvanhárom éves alkotónak számos kiállítása volt a cívisvárosban. Nevéhez százötven önálló tárlat, hatszázötven csoportos kiállítás, százhatvannyolc nagydíj kapcsolható. Nemcsak fényképezni tud, hanem előadni is róla. Tanárként, előadóként, szakértőként és szakíróként is tevékenykedik. Dr. Seres Géza elárulta azt is, hogy közös élmények fűzik kettejüket a kínai Selyemúthoz: a China Photographers Association meghívására Kínában, Hanan tartományban fényképeztek együtt 2002-ben. Eifert János ebben az évben visszatért az ázsiai országba, egy újabb meghívásnak eleget téve.
Kínának lenyűgöző természeti szépségei vannak, de képein most az emberek, tekintetek, kifejezések dominálnak. Kínai útja során 6000 kilométert tett meg buszon, 12000 kilométert repülőgépen. A fotográfus meséli, hogy közel tudott kerülni a mohamedán, természet közeli népekhez. Mint mondja, az élet pillanatait nem lehet megtervezni. Mesél fényekről-árnyékokról, a Tien-Shan hegységről, a szőlővölgyről, az oázisról, homoksivatagokról. Majd laptopjáról saját maga által készített felvételeket vetít zenészekről, mongolokról. Végül a szervezők arra is ráveszik, hogy mutasson be egy kínai táncot.
A Bálint György Újságíró Iskola debreceni kihelyezett tagozatának hallgatóinak erre az estére az volt a feladatuk, hogy a kiállításról és a fotóművészről készítsenek kifejező képeket. Villogott Kormányos Enikő és Kelemen Éva vakuja is. Érdeklődési körük hasonló: természetfotózás, portréfotózás és a szociofotó izgatja őket a legjobban. Kormányos Enikő szerint sok mindent lehet tanulni egy ilyen kiállításon. A beállításokból, a fény-árnyék technika megoldásaiból, a portrékészítés kivitelezéséről. – Szemléletmódot is lehet így formálni. Ám fontos, hogy legyen a fotósnak tehetsége hozzá – mondja Kelemen Éva. Eifert János munkássága és munkái mindenképpen példaértékűek számukra. Amikor a fényképezőgépeik minőségére kérdezek rá, rávágják, hogy Vencsellei István tanár úr arra tanítja őket, mindegy, hogy kinek milyen gépe van, az a fontos, hogy ki áll a kamera mögött és az a valaki át tudja-e azt adni, amit lát, vagy láttatni akar. Kelemen Éva például komolyabban július óta fotózik, és a Magyarország tájai című országos fotópályázaton harmadik helyezést ért el Tokajról készített fotójával.
Eifert János elmondja, hogy az idén kétszer három hetet töltött Xinjan tartományban, a Kínai Fotóművészek Szövetségének meghívására. A két út alatt – feszített tempóban – húszezer képet készített. Saját magát nagyon megfontolt, rákészülős fotográfusnak tartja, aki többnyire nem készít ennyi képet. Sokszor fényképezőgép nélkül indul el, ismerkedni a témával. Hogyha már megálmodta a pillanatot, ha már a fejében összeállt a kép, akkor tudja azt megörökíteni. Megtudom azt is, van olyan képe, ami tíz évig „benne élt a tudatában”.
Mikor rákérdezek milyen egy fotósnak a vakuk villogásában állnia, azt válaszolja, hogy nem tudta, hogy ő lesz most a debreceni fotóiskolában a tanóra. Egy kicsit zavarban volt, annak ellenére, hogy ebben rutinja van.
Mosolyogva gondol vissza arra, hogy Kínában csekély angol és német nyelvtudásával tizenkét interjút adott a helyi televíziókban. Az újgurokkal nagyon jól tudott kommunikálni testbeszéddel, gesztusokkal, érintésekkel. Mint mondja, igazat mondani számára sokkal fontosabb, mint úgymond egy érdekes képet készíteni. Arra a kérdésemre, hogy egy propagandafotózásnál hogyan lehet a szép mellett a „megrendelőitől” elvártat nyújtani, a fotográfus azt felelte: sikerült meggyőznie vendégül látóit, hogy ahogy a külföldiek látják őket, az érdekesebb, megkapóbb lehet még akkor is, ha nem mindig a látványosságokat ábrázolják. A sivatagban, szegény körülmények közt élő emberek elhitték nekik, hogy nem a nyomort fotózzák, hanem a ma már egyedinek számító természet közeli életmódot jelenítik meg. A ZOOM Magazin művészeti szerkesztőjeként publikáló Eifert János reméli, hogy a közeljövőben albumba rendezheti a Selyemúton készült képeit.
A Kínában készült fotókból rendezendő világkiállításon minden fotós tizenöt képpel indulhat. A Kínát népszerűsítő fotográfiák elkészítésére felkért huszonöt fotográfus az első napokban szinte versenytársa volt a másiknak, később azonban egymást bátorították. A turné Pekingben, egy gálával zárult, ahol ízelítőt adhattak munkáikból. A portugál fotós barátja például csak fekete-fehér képeket, absztrakt felvételeket vetített ki a közönségnek, amivel nagy sikere volt.
Eifert János beszámolt arról is, hogy Kínában több felkészült fotográfussal találkozott. Külön öröm volt számára, hogy vendéglátói igen tájékozottnak bizonyultak: jól ismerték a magyar fotográfia kiemelkedő alakjait, Brassait (Halász Gyula) és André Kertészt például.
(A Belvárosi Galériában november 16-ig tekinthetők meg Eifert János fotói.)
Kapcsolódó linkek:
Eifert János fotóművész honlapja
Eifert János – Győri Fesztivál és Rendezvényszervező Iroda
Eifert János – sajtó-foto.hu
Selyemút – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Selyemút elfeledett népeinek nyomában
Az eltűnt Selyemút városai
Kína.lap.hu
Kína – Wikipedia
ZOOM Magazin

(vf): Selyemút. Titokzatos atmoszférát teremtett Eifert János fotóművész a – november 16-ig a Belvárosi Galériában látható, több mint száz fotót bemutató – kiállításán. Debrecen, 2006. november 15.

20061115debrecen

Selyemút

Titokzatos atmoszférát teremtett Eifert János fotóművész a – november 16-ig a Belvárosi Galériában látható, több mint száz fotót bemutató – kiállításán.

„A titkok kapujában” nem állt meg, több tízezer kilométert utazott Kína legnagyobb tartományában, Xinjangban. A Selyemutat végigjárva megismerkedett a főként öntözéses földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ujgurok lakta vidék természeti életmódjával, mintegy a nagyszámú portréban is érzékeltetve a számunkra egzotikus örökséget. Fotóinak több mint fele azonban nem a paravánokon látható.  Hatvan felvétel posztamenseken és ablakpárkányokon van elrendezve, kavicsokkal lefogatva. Pontosabban: a rendezés éppen a rendezetlenség, az izgatott válogatás folyamatát és állapotát adja vissza. Azt, ahogyan éppen megismerjük az ottani élet egy szeletét. S egy kicsiny szelet csupán ez a tárlat is Eifert János munkásságából, amit nem lehet egységes stíluskategóriába rendezni. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói, tanári és szakírói tevékenysége alapozta meg ismertségét. Másfél száz önálló kiállítása volt, 650 csoporttárlaton szerepelt, 168 díjat érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett – most a Selyemút fénylik természetes mágiájával. (vf)

Kiss Beáta: Képek, melyek a fejünkben élnek, DEOL – Debrecen Online, 2006. november 9.

Eifert János: Kína, Selyemút, Debrecen, Belvárosi Galéria, 2006. november 3 – 16.

 
  Képek, melyek a fejünkben élnek
 

Kiss Beáta | 2006. november 09., 13:17
 

Ifjú fotósok kereszttüzében láthattuk Eifert János fotóművészt és Kínában, a Selyemúton készült fényképeit november 3-án. Dr. Seres Géza fotóművész a megnyitón felidézte, hogy a magyar fotográfia emblematikus alakjaként számon tartott Eifert János Debrecenben ünnepelte nemrégiben hatvanadik születésnapját.
 
Eifert János ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei alapozták meg; a hatvanhárom éves alkotónak számos kiállítása volt a cívisvárosban. Nevéhez százötven önálló tárlat, hatszázötven csoportos kiállítás, százhatvannyolc nagydíj kapcsolható. Nemcsak fényképezni tud, hanem előadni is róla. Tanárként, előadóként, szakértőként és szakíróként is tevékenykedik. Dr. Seres Géza elárulta azt is, hogy közös élmények fűzik kettejüket a kínai Selyemúthoz: a China Photographers Association meghívására Kínában, Hanan tartományban fényképeztek együtt 2002-ben. Eifert János ebben az évben visszatért az ázsiai országba, egy újabb meghívásnak eleget téve.
 
Kínának lenyűgöző természeti szépségei vannak, de képein most az emberek, tekintetek, kifejezések dominálnak. Kínai útja során 6000 kilométert tett meg buszon, 12000 kilométert repülőgépen. A fotográfus meséli, hogy közel tudott kerülni a mohamedán, természet közeli népekhez. Mint mondja, az élet pillanatait nem lehet megtervezni. Mesél fényekről-árnyékokról, a Tien-Shan hegységről, a szőlővölgyről, az oázisról, homoksivatagokról. Majd laptopjáról saját maga által készített felvételeket vetít zenészekről, mongolokról. Végül a szervezők arra is ráveszik, hogy mutasson be egy kínai táncot.
 
A Bálint György Újságíró Iskola debreceni kihelyezett tagozatának hallgatóinak erre az estére az volt a feladatuk, hogy a kiállításról és a fotóművészről készítsenek kifejező képeket. Villogott Kormányos Enikő és Kelemen Éva vakuja is. Érdeklődési körük hasonló: természetfotózás, portréfotózás és a szociofotó izgatja őket a legjobban. Kormányos Enikő szerint sok mindent lehet tanulni egy ilyen kiállításon. A beállításokból, a fény-árnyék technika megoldásaiból, a portrékészítés kivitelezéséről. – Szemléletmódot is lehet így formálni. Ám fontos, hogy legyen a fotósnak tehetsége hozzá – mondja Kelemen Éva. Eifert János munkássága és munkái mindenképpen példaértékűek számukra. Amikor a fényképezőgépeik minőségére kérdezek rá, rávágják, hogy Vencsellei István tanár úr arra tanítja őket, mindegy, hogy kinek milyen gépe van, az a fontos, hogy ki áll a kamera mögött és az a valaki át tudja-e azt adni, amit lát, vagy láttatni akar. Kelemen Éva például komolyabban július óta fotózik, és a Magyarország tájai című országos fotópályázaton harmadik helyezést ért el Tokajról készített fotójával.
 
Eifert János elmondja, hogy az idén kétszer három hetet töltött Xinjan tartományban, a Kínai Fotóművészek Szövetségének meghívására. A két út alatt – feszített tempóban – húszezer képet készített. Saját magát nagyon megfontolt, rákészülős fotográfusnak tartja, aki többnyire nem készít ennyi képet. Sokszor fényképezőgép nélkül indul el, ismerkedni a témával. Hogyha már megálmodta a pillanatot, ha már a fejében összeállt a kép, akkor tudja azt megörökíteni. Megtudom azt is, van olyan képe, ami tíz évig „benne élt a tudatában”.
 
Mikor rákérdezek milyen egy fotósnak a vakuk villogásában állnia, azt válaszolja, hogy nem tudta, hogy ő lesz most a debreceni fotóiskolában a tanóra. Egy kicsit zavarban volt, annak ellenére, hogy ebben rutinja van.
 
Mosolyogva gondol vissza arra, hogy Kínában csekély angol és német nyelvtudásával tizenkét interjút adott a helyi televíziókban. Az újgurokkal nagyon jól tudott kommunikálni testbeszéddel, gesztusokkal, érintésekkel. Mint mondja, igazat mondani számára sokkal fontosabb, mint úgymond egy érdekes képet készíteni. Arra a kérdésemre, hogy egy propagandafotózásnál hogyan lehet a szép mellett a „megrendelőitől” elvártat nyújtani, a fotográfus azt felelte: sikerült meggyőznie vendégül látóit, hogy ahogy a külföldiek látják őket, az érdekesebb, megkapóbb lehet még akkor is, ha nem mindig a látványosságokat ábrázolják. A sivatagban, szegény körülmények közt élő emberek elhitték nekik, hogy nem a nyomort fotózzák, hanem a ma már egyedinek számító természet közeli életmódot jelenítik meg. A ZOOM Magazin művészeti szerkesztőjeként publikáló Eifert János reméli, hogy a közeljövőben albumba rendezheti a Selyemúton készült képeit.
 
A Kínában készült fotókból rendezendő világkiállításon minden fotós tizenöt képpel indulhat. A Kínát népszerűsítő fotográfiák elkészítésére felkért huszonöt fotográfus az első napokban szinte versenytársa volt a másiknak, később azonban egymást bátorították. A turné Pekingben, egy gálával zárult, ahol ízelítőt adhattak munkáikból. A portugál fotós barátja például csak fekete-fehér képeket, absztrakt felvételeket vetített ki a közönségnek, amivel nagy sikere volt.
 
Eifert János beszámolt arról is, hogy Kínában több felkészült fotográfussal találkozott. Külön öröm volt számára, hogy vendéglátói igen tájékozottnak bizonyultak: jól ismerték a magyar fotográfia kiemelkedő alakjait, Brassait (Halász Gyula) és André Kertészt például.
 
(A Belvárosi Galériában november 16-ig tekinthetők meg Eifert János fotói.)

 

 

Kiss Beáta: Képek, melyek a fejünkben élnek. Debrecen Online, 2006. november 9. 13:17

2006.11.09.-DEOL.hu

Képek, melyek a fejünkben élnek

DEOL.HU – Debrecen Online – http://www.deol.hu/main.php?c=8288

Kiss Beáta | 2006. november 09., 13:17

Ifjú fotósok kereszttüzében láthattuk Eifert János fotóművészt és Kínában, a Selyemúton készült fényképeit november 3-án. Dr. Seres Géza fotóművész a megnyitón felidézte, hogy a magyar fotográfia emblematikus alakjaként számon tartott Eifert János Debrecenben ünnepelte nemrégiben hatvanadik születésnapját.

Eifert János ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei alapozták meg; a hatvanhárom éves alkotónak számos kiállítása volt a cívisvárosban. Nevéhez százötven önálló tárlat, hatszázötven csoportos kiállítás, százhatvannyolc nagydíj kapcsolható. Nemcsak fényképezni tud, hanem előadni is róla. Tanárként, előadóként, szakértőként és szakíróként is tevékenykedik. Dr. Seres Géza elárulta azt is, hogy közös élmények fűzik kettejüket a kínai Selyemúthoz: a China Photographers Association meghívására Kínában, Hanan tartományban fényképeztek együtt 2002-ben. Eifert János ebben az évben visszatért az ázsiai országba, egy újabb meghívásnak eleget téve.

Kínának lenyűgöző természeti szépségei vannak, de képein most az emberek, tekintetek, kifejezések dominálnak. Kínai útja során 6000 kilométert tett meg buszon, 12000 kilométert repülőgépen. A fotográfus meséli, hogy közel tudott kerülni a mohamedán, természet közeli népekhez. Mint mondja, az élet pillanatait nem lehet megtervezni. Mesél fényekről-árnyékokról, a Tien-Shan hegységről, a szőlővölgyről, az oázisról, homoksivatagokról. Majd laptopjáról saját maga által készített felvételeket vetít zenészekről, mongolokról. Végül a szervezők arra is ráveszik, hogy mutasson be egy kínai táncot.

A Bálint György Újságíró Iskola debreceni kihelyezett tagozatának hallgatóinak erre az estére az volt a feladatuk, hogy a kiállításról és a fotóművészről készítsenek kifejező képeket. Villogott Kormányos Enikő és Kelemen Éva vakuja is. Érdeklődési körük hasonló: természetfotózás, portréfotózás és a szociofotó izgatja őket a legjobban. Kormányos Enikő szerint sok mindent lehet tanulni egy ilyen kiállításon. A beállításokból, a fény-árnyék technika megoldásaiból, a portrékészítés kivitelezéséről. – Szemléletmódot is lehet így formálni. Ám fontos, hogy legyen a fotósnak tehetsége hozzá – mondja Kelemen Éva. Eifert János munkássága és munkái mindenképpen példaértékűek számukra. Amikor a fényképezőgépeik minőségére kérdezek rá, rávágják, hogy Vencsellei István tanár úr arra tanítja őket, mindegy, hogy kinek milyen gépe van, az a fontos, hogy ki áll a kamera mögött és az a valaki át tudja-e azt adni, amit lát, vagy láttatni akar. Kelemen Éva például komolyabban július óta fotózik, és a Magyarország tájai című országos fotópályázaton harmadik helyezést ért el Tokajról készített fotójával.

Eifert János elmondja, hogy az idén kétszer három hetet töltött Xinjan tartományban, a Kínai Fotóművészek Szövetségének meghívására. A két út alatt – feszített tempóban – húszezer képet készített. Saját magát nagyon megfontolt, rákészülős fotográfusnak tartja, aki többnyire nem készít ennyi képet. Sokszor fényképezőgép nélkül indul el, ismerkedni a témával. Hogyha már megálmodta a pillanatot, ha már a fejében összeállt a kép, akkor tudja azt megörökíteni. Megtudom azt is, van olyan képe, ami tíz évig „benne élt a tudatában”.

Mikor rákérdezek milyen egy fotósnak a vakuk villogásában állnia, azt válaszolja, hogy nem tudta, hogy ő lesz most a debreceni fotóiskolában a tanóra. Egy kicsit zavarban volt, annak ellenére, hogy ebben rutinja van.

Mosolyogva gondol vissza arra, hogy Kínában csekély angol és német nyelvtudásával tizenkét interjút adott a helyi televíziókban. Az újgurokkal nagyon jól tudott kommunikálni testbeszéddel, gesztusokkal, érintésekkel. Mint mondja, igazat mondani számára sokkal fontosabb, mint úgymond egy érdekes képet készíteni. Arra a kérdésemre, hogy egy propagandafotózásnál hogyan lehet a szép mellett a „megrendelőitől” elvártat nyújtani, a fotográfus azt felelte: sikerült meggyőznie vendégül látóit, hogy ahogy a külföldiek látják őket, az érdekesebb, megkapóbb lehet még akkor is, ha nem mindig a látványosságokat ábrázolják. A sivatagban, szegény körülmények közt élő emberek elhitték nekik, hogy nem a nyomort fotózzák, hanem a ma már egyedinek számító természet közeli életmódot jelenítik meg. A ZOOM Magazin művészeti szerkesztőjeként publikáló Eifert János reméli, hogy a közeljövőben albumba rendezheti a Selyemúton készült képeit.

A Kínában készült fotókból rendezendő világkiállításon minden fotós tizenöt képpel indulhat. A Kínát népszerűsítő fotográfiák elkészítésére felkért huszonöt fotográfus az első napokban szinte versenytársa volt a másiknak, később azonban egymást bátorították. A turné Pekingben, egy gálával zárult, ahol ízelítőt adhattak munkáikból. A portugál fotós barátja például csak fekete-fehér képeket, absztrakt felvételeket vetített ki a közönségnek, amivel nagy sikere volt.

Eifert János beszámolt arról is, hogy Kínában több felkészült fotográfussal találkozott. Külön öröm volt számára, hogy vendéglátói igen tájékozottnak bizonyultak: jól ismerték a magyar fotográfia kiemelkedő alakjait, Brassait (Halász Gyula) és André Kertészt például.

(A Belvárosi Galériában november 16-ig tekinthetők meg Eifert János fotói.)

Képek, melyek a fejünkben élnek
Kiss Beáta | 2006. november 09., 13:17
Ifjú fotósok kereszttüzében láthattuk Eifert János fotóművészt és Kínában, a Selyemúton készült fényképeit november 3-án. Dr. Seres Géza fotóművész a megnyitón felidézte, hogy a magyar fotográfia emblematikus alakjaként számon tartott Eifert János Debrecenben ünnepelte nemrégiben hatvanadik születésnapját.
Eifert János ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei alapozták meg; a hatvanhárom éves alkotónak számos kiállítása volt a cívisvárosban. Nevéhez százötven önálló tárlat, hatszázötven csoportos kiállítás, százhatvannyolc nagydíj kapcsolható. Nemcsak fényképezni tud, hanem előadni is róla. Tanárként, előadóként, szakértőként és szakíróként is tevékenykedik. Dr. Seres Géza elárulta azt is, hogy közös élmények fűzik kettejüket a kínai Selyemúthoz: a China Photographers Association meghívására Kínában, Hanan tartományban fényképeztek együtt 2002-ben. Eifert János ebben az évben visszatért az ázsiai országba, egy újabb meghívásnak eleget téve.
Kínának lenyűgöző természeti szépségei vannak, de képein most az emberek, tekintetek, kifejezések dominálnak. Kínai útja során 6000 kilométert tett meg buszon, 12000 kilométert repülőgépen. A fotográfus meséli, hogy közel tudott kerülni a mohamedán, természet közeli népekhez. Mint mondja, az élet pillanatait nem lehet megtervezni. Mesél fényekről-árnyékokról, a Tien-Shan hegységről, a szőlővölgyről, az oázisról, homoksivatagokról. Majd laptopjáról saját maga által készített felvételeket vetít zenészekről, mongolokról. Végül a szervezők arra is ráveszik, hogy mutasson be egy kínai táncot.
A Bálint György Újságíró Iskola debreceni kihelyezett tagozatának hallgatóinak erre az estére az volt a feladatuk, hogy a kiállításról és a fotóművészről készítsenek kifejező képeket. Villogott Kormányos Enikő és Kelemen Éva vakuja is. Érdeklődési körük hasonló: természetfotózás, portréfotózás és a szociofotó izgatja őket a legjobban. Kormányos Enikő szerint sok mindent lehet tanulni egy ilyen kiállításon. A beállításokból, a fény-árnyék technika megoldásaiból, a portrékészítés kivitelezéséről. – Szemléletmódot is lehet így formálni. Ám fontos, hogy legyen a fotósnak tehetsége hozzá – mondja Kelemen Éva. Eifert János munkássága és munkái mindenképpen példaértékűek számukra. Amikor a fényképezőgépeik minőségére kérdezek rá, rávágják, hogy Vencsellei István tanár úr arra tanítja őket, mindegy, hogy kinek milyen gépe van, az a fontos, hogy ki áll a kamera mögött és az a valaki át tudja-e azt adni, amit lát, vagy láttatni akar. Kelemen Éva például komolyabban július óta fotózik, és a Magyarország tájai című országos fotópályázaton harmadik helyezést ért el Tokajról készített fotójával.
Eifert János elmondja, hogy az idén kétszer három hetet töltött Xinjan tartományban, a Kínai Fotóművészek Szövetségének meghívására. A két út alatt – feszített tempóban – húszezer képet készített. Saját magát nagyon megfontolt, rákészülős fotográfusnak tartja, aki többnyire nem készít ennyi képet. Sokszor fényképezőgép nélkül indul el, ismerkedni a témával. Hogyha már megálmodta a pillanatot, ha már a fejében összeállt a kép, akkor tudja azt megörökíteni. Megtudom azt is, van olyan képe, ami tíz évig „benne élt a tudatában”.
Mikor rákérdezek milyen egy fotósnak a vakuk villogásában állnia, azt válaszolja, hogy nem tudta, hogy ő lesz most a debreceni fotóiskolában a tanóra. Egy kicsit zavarban volt, annak ellenére, hogy ebben rutinja van.
Mosolyogva gondol vissza arra, hogy Kínában csekély angol és német nyelvtudásával tizenkét interjút adott a helyi televíziókban. Az újgurokkal nagyon jól tudott kommunikálni testbeszéddel, gesztusokkal, érintésekkel. Mint mondja, igazat mondani számára sokkal fontosabb, mint úgymond egy érdekes képet készíteni. Arra a kérdésemre, hogy egy propagandafotózásnál hogyan lehet a szép mellett a „megrendelőitől” elvártat nyújtani, a fotográfus azt felelte: sikerült meggyőznie vendégül látóit, hogy ahogy a külföldiek látják őket, az érdekesebb, megkapóbb lehet még akkor is, ha nem mindig a látványosságokat ábrázolják. A sivatagban, szegény körülmények közt élő emberek elhitték nekik, hogy nem a nyomort fotózzák, hanem a ma már egyedinek számító természet közeli életmódot jelenítik meg. A ZOOM Magazin művészeti szerkesztőjeként publikáló Eifert János reméli, hogy a közeljövőben albumba rendezheti a Selyemúton készült képeit.
A Kínában készült fotókból rendezendő világkiállításon minden fotós tizenöt képpel indulhat. A Kínát népszerűsítő fotográfiák elkészítésére felkért huszonöt fotográfus az első napokban szinte versenytársa volt a másiknak, később azonban egymást bátorították. A turné Pekingben, egy gálával zárult, ahol ízelítőt adhattak munkáikból. A portugál fotós barátja például csak fekete-fehér képeket, absztrakt felvételeket vetített ki a közönségnek, amivel nagy sikere volt.
Eifert János beszámolt arról is, hogy Kínában több felkészült fotográfussal találkozott. Külön öröm volt számára, hogy vendéglátói igen tájékozottnak bizonyultak: jól ismerték a magyar fotográfia kiemelkedő alakjait, Brassait (Halász Gyula) és André Kertészt például.
(A Belvárosi Galériában november 16-ig tekinthetők meg Eifert János fotói.)
Kapcsolódó linkek:
Eifert János fotóművész honlapja
Eifert János – Győri Fesztivál és Rendezvényszervező Iroda
Eifert János – sajtó-foto.hu
Selyemút – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Selyemút elfeledett népeinek nyomában
Az eltűnt Selyemút városai
Kína.lap.hu
Kína – Wikipedia
ZOOM Magazin

Eifert János: Kína, Selyemút – Debreceni Művelődési Központ, Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.), 2006. november 3 – 16.

20061104-Debrecen-Sees-Géza 20061104-Debrecen-EifertExi 2006.11.04-Debrecen-Digirám

Eifert János: Kína, Selyemút – Debreceni Művelődési Központ, Belvárosi Galéria (Kossuth u. 1.), 2006. november 3 – 16.

Kashgar, Gaotai, Old Women, 2006.08.06. Kashgar, Gatai, Gate, 2006.08.07. Uygur House, 2006.08.08. Xinjiang 2006 20x20cm Alap

Kashgar, Gaotai, Bakery Kashgar, Portrait, 2006.08.06. Kashgar, Gaotai, Mother with Baby, 2006.08.07. Kashgar, Traditional haircut, 2006.08.06.

Kashgar, International Asia Basaar, 2006.06.06. Kashgar, Potter, 2006.08.11. Tienshan Valley, wind-erosion rocks and hills Taklimakan Desert, 2006.08.09. 

Kuche, Market, 2006.08.11. Barinburuk Swan Lake, 2006.08.14. Barinburuk Swan Lake, 2006.08.14. Barinburuk Swan Lake, 2006.08.14.

Kashgar, Gaotai, Old man, 2006.08.07. Xinjiang 2006 20x20cm Alap Barinburuk Swan Lake, 2006.08.14. Barinburuk Swan Lake, 2006.08.14.

Baluntai Buddhist Temple, 2006.08.13. Baluntai Buddhist Temple, 2006.08.13. Xianglonghu, Dancers, 2006.08.09. Kashgar, Young Girl, 2006.08.06.

Kiállított képek: Apak hoja Mausoleum, Kashgar; Bayanbulak Grassland, Xinjiang; Bayanbulak, Swan Lake; Gyapotfeldolgozó; Visszatekintő, Qitai; Hami asszony, Dabacheng; Kézműves, Atuche, Xinjiang; Lovasok, Tien Shan; Kukoricaátforgatás; Márványüzem, Hami; Mongol tánc; Mozgó hegyek, Dabasheng; Nagy Bazár tornya holdfényben, Urumqi; Pár királyi viseletben, Hami; Qitai Wine Factory; Salt Lake, Dabacheng; Ujgúr néptánc, Turpan; Taklimakan Desert; Ujgúr otthon, Kuche; Ujgur táncosnő, Xianglonghu; Asszonyportré, Grape Valley, Turpan; Szőlőszárító, Grape Valley, Turpan; Gyanakvó, Kashgar; Huyang forest; Buddhista templom; Itatás után, Kuche; Ujgúr házban, Atuche; Kirgíz faluban, Heiziwei, Xinjiang; 90 év, Gaotai, Kashgar; Leányportré, Gaotai, Kashgar; Utcai borbélynál, Kashgar; Ujgúr férfi, Kashgar; Pékmester, Kashgar; Házszám, Gaotai, Kashgar; Utcán, Kashgar; Ujgúr férfi, Kashgar; Kirgíz férfi, Heiziwei, Xinjiang.

2006.11.-Debrecen-EifertSel