János Eifert - Photographer

Archive for június, 2007

IV. Louis Armstrong Dzsesszfesztivál, Eifert János kiállítása és Kép/Hang/Színház digiRáma bemutatója, Bánk, 2007. június 29 – 30.

Negyedik alkalommal rendezik meg a Louis Armstrong Dzsesszfesztivált a Nógrád megyei Bánkon június 29-30. között. A program házigazdája Joe Murányi, Armstrong utolsó klarinétosa lesz.

(MTI) – A bánki tó partján felállított vízi színpadon hagyományosan június utolsó hétvégéjén rendezik meg az évről-évre több látogatót vonzó fesztivált. Kezdetben főleg ismerősökből állt az érdeklődői kör, tavaly azonban már mintegy 3000 néző vett részt a két nap programjain.
  A dzsesszfesztiválon pénteken fellép a Lucky Boys, a Határőr Big Band, a francia Irakli & Louis Ambassadors, szombaton ad koncertet a Jazz Steps, a Molnár Dixieland Band és két holland zenekar, az Antoine Trommelen Quartet és az Andor’s Jazz Band. A színpadi koncertek mellett lesz délutáni és éjszakai örömzenélés, fórumbeszélgetés a zenészekkel, és megnyitják Eifert János fotókiállítását is.
  A fesztivál házigazdája hagyományosan a magyar származású Joe Murányi lesz, aki az összes zenekarral fellép a rendezvényen. A korábbi években a bánki dzsesszfesztivál vendége volt többek között a Benkó Dixieland Band, a Hot Jazz Band és a Budapest Ragtime Band.

Eifert János: Képnovellák, Bánki Jazzfesztivál, 2007. június 29.

2007_06_29-Bánk,-kiáll.-megnyitó_1748

2007_06_29-Bánk,-kiáll.-megnyitó_1761

Louis Armstrong Jazzfesztivál kezdődik ma Bánkon – HÍRTV, 2007. június 29., 11:22

Louis Armstrong Jazzfesztivál kezdődik ma Bánkon

Louis Armstrong Jazzfesztivált tartanak pénteken és szombaton a Nógrád megyei Bánk községben. A program kezdeményezője Joe Murányi, az egyetlen fehér muzsikus, aki Armstrong zenekarában játszott – értesült a Független Hírügynökség.

A fesztivál szervezője elmondta: a házigazda idén is Joe Murányi lesz. A nyolcvanadik évében járó, második generációs amerikai magyar szaxofonon, klarinéton és tárogatón is játszik, és fellép majd az összes együttessel, aki a fesztiválon a színpadra lép.

Négy éve egy baráti társaság szobrot emelt Bánkon kedvencüknek, Armstrongnak, vagyis Satchmo-nak (Satchmo= satchel mouth azaz tarisznya száj). Ezt követően pedig zenés esteket szerveztek, ahol fellépett már a Bohém Ragtime Band, a Four Fathers, a Benkó Dixieland Band, a Jazz Steps, a Hot Jazz Band, a Nothing But Swing (Szlovákia), a Budapest Ragtime Band, a Jazz Band Ball (Lengyelország), Joe Muranyi and His All Stars, a Bolyki Brothers, a Shaffer’s Riffers(Csehország), az Apáti Dixieland Band és a Molnár Dixieland Band is.

A bánki Louis Armstrong Jazzfesztiválra tavaly már több mint háromezren látogattak el a pár száz lelkes faluba. A színpadi koncerteken kívül a szervezők az idén számos programmal készülnek: a Tó Hotelbe fórumbeszélgetésre várják a muzsikusokat és az érdeklődőket, napközben és éjszaka is “örömzenélés” lesz a hotel kertjében álló Louis Armstrong szobornál, s rendeztek egy kiállítást is erre az alkalomra Eifert János fotóművész alkotásaiból.

Az idei fesztivált péntek délután öt órakor Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke nyitja meg, az első fellépő pedig a Lucky Boys lesz. A koncertek sorát szombat éjszaka a Jazz steps és az Andor’s Boys zárja.

(FH)

Eifert János: Képnovellák, Bánki Jazzfesztivál, 2007. június 29.

2007_06_29-Bánk,-kiáll.-megnyitó_1748

2007_06_29-Bánk,-kiáll.-megnyitó_1761

Eifert János: Képnovellák c. kiállítása a Bánki Jazzfesztivál keretében, 2007. június 29. A kiállítást megnyitja Turczi István költő.

AKT/KÉP/MÁSKÉPP – a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótelep művészeinek kiállítása, WAX, Budapest, 2007. június 23.

2007_06_23-WAX-kiáll_1445 

2007_06_23-WAX,-kiáll_1408 2007-06-23-WAX-kiáll-13982007_06_23-WAX,-kiáll_1447

Budapestet és a Dunát fényképezem… 2007. június 20.

Budapest-0-24-2007.06.20.-09.24-26

Budapest-0-20-2007.06.20.-20.42 Budapest-0-24-Hídépítés-a-Dunán-2007.06.20.-07.52 Budapest-0-24-2007.06.20.-21.35

Eifert János felvételei

Budapest-0-24-Este-a-Duna-felett,-2007.06.20.20.37

Budapestet, és a Dunát fényképezem… A MAOE Fotóművészeti Tagozata közös kiállításának ezt a témát választotta. Kora reggel kezdek, végigautózok a Duna-parton, megállok itt-ott, többek között a Lágymányosi hídnál, ahol a Művészetek Palotáját, a Zikkuratot és a Nemzeti Színházat fényképezem. Aztán irány a Budaörsi repülőtér, ahol egy sportgépbe szállok. Az ajtaját leszerelik, hogy kényelmesebben fényképezhessek, és az üléshez szíjazom magam, hogy ki ne essek. Ahogyan Dozvald János írja (később) a kiállítási katalógusba: “Eifert János a város fölé repült, hogy ”felmelegiccse” szívét a Nap utolsó sugaraiban fürdő Duna-hidak és a város látványa. Az emelkedettség csúcsán veszi észre, hogy fényképezőgépe már nem képes befogadni a felvételek áradatát. Kitépi az akkut, cseréli a kártyát (a megteltet később a gép szárnyán felejti), ám végül, a hónapok óta várt Utolsó Pillanatban mégis sikerült exponálnia.“Művész Úr, akkor kész?” “Kész.” A Nap pattanásig feszült idegekkel lebukik a hegyek mögé.”

Hódmezővásárhely, kerékpáron. A MAOE fotóművészeti tagozata Vásárhelyen, 2007. június

Kerékpár_20070613_24

Kerékpár-KétszerNégyeskép

Kerékpár-Szekvencia3X

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete fotótagozatának csapatával – Balla András, Baricz kati, Benyó Pál, Dozvald János, Dömötör Mihály, S. Faragó Gyöngyi, Fejér István, Gránitz Miklós, Iskander Bahget, Kovács Kata, Kozák Albert, Kresz Albert, Módos Gábor, Oravecz Attila, Patyi Árpád, Siklós Péter, Szél Ágnes, Tóth József – a vásárhelyi kerékpárokat, kerékpárosokat fényképezzük.

Markovics Ferenc: Fények és tények – Ötven éves a Magyar Fotóművészek Szövetsége, MFSZ – Folpress Kiadó, Budapest, 2007. június 15.

Markovics ferenc. Fények-és-Tények   Markovics Ferenc: Fények és tények - Ötven éves a Magyar Fotóművészek Szövetsége

  Kiadta a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Folpress Kiadó, 2006
  Szerkesztette és írta: Markovics Ferenc
  Könyvtervező: Horváth Imre
  Nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft., Budapest

  Megvásárolható a Magyar Fotóművészek Szövetsége irodájában (Bp. VI., Nagymező u. 20. II.) és a Folpress Kiadónál (Bp. XIV., Bosnyák u. 20-22.)  Ára 9990 Ft 

Fények-és-tények-2006

EIFERT János

(Hódmezővásárhely, 1943. május 8.)

A Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa 1960-77 között, a külföldi turnékon kezdett fotózni, 1968-ban. 1977: a Lobogó, 1978-88: a Búvár fotóriportere. 1993: a Boom képszerkesztője. Jelenleg a Zoom Magazin művészeti szerkesztője. Idézet Kincses Károly róla írt soraiból: „Szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisé­ge. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba helyezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, akt-fotói, természetképei és diaporámái alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szerkesztőként is jelentős tevékenységet folytat. Itthon és külföldön 180 (!) önálló kiállítása volt, 680 csoportos tárlaton szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, külön-díjat, diplomát érdemelt ki műveivel…” Szakíró, film és tévémű-sorok szerkesztője, előadója, fotóit lapokban, különféle kiad­ványokban, vagy színházi díszletként gyakran használják fel.

KÖNYVEI: Doromboló (Móra Kiadó, 1983); BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert (Verlag Photographie, 1994); Dr. Csizmadia András: Ünnepi menük (Officina Nova, Bp., 1996); Első könyvem… (Magánkiadás, 2004); Desmond Morris: A csu­pasz nő (Dialóg Campus Kiadó, 206); Aktfotográfia (Schenk Verlag, 2007).

FONTOSABB ÖNÁLLÓ TÁRLATAI: Első kiállítás (Néphadsereg Klubja,

Bp., 1972); Gyűjteményes kiállítás (Fényes Adolf Terem, Bp., 1976); Ember és világ (Omszk, SzU, 1981); Szerelmem, a Tánc (Ernst Múzeum, Bp., 1984); Aktas ir Peizazas (Litvánia, 1988); Bild Pho­togalerie (Baden, Svájc, 1990); Mois la Photo (Rambouillet, Franciaország, 1993); Visszapillantás 1967-1997 (MFM, 1997); 3T – Tánc-Test-Természet (Marosvásárhely, 2000); Kína – ablak a falon (MVM Galéria, Bp., 2002); Képnovellák (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 2003). A 2006-os Fotóhónap kere­tén belül három kiállítást rendezett: bemutatta 40 év termését, továbbá kínai és győri képeit.

FONTOSABB DÍJAK: Honoris Golden Eye (Novi Sad, 1973); Nicéphore Niépce plakett (Strasbourg, Franciao., 1974); Europa ‘77 díj (Reus, Spanyolo., 1977); Willy Hengl-Preis (Ausztria, 1987); A legjobb fényképezés díja (Munich MultiMedia Festival, Mün­chen, 1991); AFIAP, EsFIAP (a Nemzetközi Fotóművészeti Szö­vetség kitüntető címei, 1992); Táncművészetért (a Magyar Táncművészek Szövetsége kitüntetése, 2005). A MAOE Fotóművészeti nagydíja (2006).

TAGSÁGOK: 1971-től MFSZ, 1997-2002 között elnöke. 1978-tól: MNK Művészeti Alapja, MÚOSZ, Magyar Reklámszövetség. 1993-97: a Nimród Fotóklub elnöke, majd tiszteletbeli tagja. 1990: a Magyar Fotóriporterek Kamarája alapító tagja. Ezeken kívül számos külföldi társaság, szervezet választotta soraiba.

MŰVEI KÖZGYÜJTEMÉNYEKBEN: MFM; MNM Történeti Fényképtára; OSZK JFGY&D; valamint még számos hazai és külföldi köz-és magángyűjtemény őrzi alkotásait.

AZ IRODALOMBÓL: Réti Pál: Beszélgetés egy szerzővel (Fotóművé­szet, 1971/1.); Kincses K.: E. J., a „szép” képek fény-révésze; Doz­vald János: Té, té, té. (Fotográfia, 1997/9); további információk az Internetről: FotoKlikk és ww.eifert.hu.

Wagner Ferenc: Venus Illegitima – Kerengő Galéria, 2007. június 4 – augusztus 18.

2007.06.04-Wágner-Ferenc-Venus-Illegitima

Wagner Ferenc: Venus Illegitima – Kerengő Galéria (Nemzeti Táncszínház, Budapest, I., Színház u. 1-3.), 2007. június 4. – augusztus 18. Megnyitó: 2007. június 4-én, 18 órakor, a kiállítást megnyitotta: Eifert János, a ZOOM Magazin művészeti vezetője

2007.06.04-Wágner-Ferenc-Eifert-János 2007.06.04-Wágner-Ferenc-kiáll.megnyitó-04 2007.06.04-MarkovicsEdit--Ferenc-Szentiváni-János

2007.06.04-Wágner-Ferenc-kiáll.megnyitó-05

2007.06.04-Eifert-János-megnyitja-a-kiállítást    “A XX. századi magyar fotográfia nagy nevekkel büszkélkedhet. Akik elmentek, akik maradtak… A klasszikusokat újabb nemzedék váltotta, majd itt vannak a fiatalok, kortársaink. Szinte naponta kell újabb és újabb neveket megtanulnunk. Nemcsak a nagy mesterekét, hanem a „kismesterekét” is. Itt alkotnak közöttünk, felfedezve, vagy még felfedezetlenül. Egyik közülük: Wagner Ferenc.

Wagner Ferenc szinte a semmiből robbant be közénk. 1982 óta fényképez, a 90-es évekig hagyományos technikával, fekete-fehér filmre dolgozott, a képeket kémiai úton színezte. Nem foglalkozásszerűen, hanem szabadidőben fotózik, ezért a 90-es évek végén az időigényes laborálással a kevés szabadidő miatt fel kellett hagynia. Az új lendületet a digitális technika praktikussága, gyorsasága adta meg. Felfedezve az új eszköz előnyeit. Nem vitatva a hagyományos filmes technika létjogosultságát, mívességét, úgy véli, hogy a látvány, a végeredmény a fontos, nem az, hogy milyen eszközzel készült a kép. Jelenleg digitális kamerákkal dolgozik, a fotók a végleges formájukat a számítógépes “laborálás” után kapják meg. Műfaja az akt, most látható kiállítását is ennek a témának jegyében rendezte.

 Rövid életrajz: 1951-ben született Nagycenken. Itt végezte el az általános iskolát, majd Sopronban, a Kempelen Farkas Gépipari Technikumban tanult. 1987-ig Sopronban, majd Budapesten él.

A Soproni Fotoklubnak 1982-től 1987-ig volt tagja, majd 1988-tól a Budapesti Fotoklubnak. A 80-as, 90-es években több alkotótábornak volt résztvevője (Gyula, Sebesvíz, Salföld, Ruzomberok stb.)

Korábban rendszeresen részt vett hazai és nemzetközi fotókiállításokon. A 16 hazai egyéni tárlat mellett kiállított Franciaországban és Belgiumban is. Számos elismerést kapott itthon és külföldön, ezt kb. 70 díj jelzi. Munkái megjelentek hazai, angol, német, belga és japán szaklapokban is. 2001-től 2005-ig a Füles magazin címlapfotóit ő készíti. Jelenleg a Füles rejtvénymagazin művészeti vezetőjeként dolgozik a Sanoma Budapest Lapkiadónál.”  (Eifert János)

Wágner-Ferenc-Venus-Illegitima Photo: Wagner Ferenc

Eifert János: A fény kertje. Baricz Katalin, ZOOM Magazin 13. szám, 2007. május-június

2007.05-ZOOM-Galéria-Baricz-Kati-42-43

 

2007.05-ZOOM-Galéria-Baricz-Kati-44-45

 

 

2007.05-ZOOM-Galéria-Baricz-Kati-46-47

 

A fény kertje. Baricz Kati

 Velem megáll az idő, te sem maradhatsz ki!”

Baricz Kati

 A tehetség – Malraux szerint – nem jóléti adomány. Természeti csapás, jellempróba, átok, átkelés égő, roskadozó hídon, kolonc a nyakban, száguldás hegynek felfelé. Lehet azzal születni, de csúcsra jutni szent elhivatottság nélkül aligha.

Baricz Kati – ami az aktfotográfiát illeti – eljutott a csúcsra, tehetséggel, elhivatottsággal. Fotói azonban nem információéhségünket hivatottak csillapítani, mert meditációs objektumok, amelyekkel félre kell vonulnunk, hogy eltűnődjünk. Fényképei tipikus női képek; érzékeny, oldott képek, nem technikai trükközések, nem szájbarágós, elméletszagú képdokumentumok. Valóban meditációs tárgyak: megérdemlik, hogy közöttük elidőzzünk, hogy átgondoljunk ezt-azt, és hogy rádöbbenjünk: a mindennapi, információéhes világtól való elhúzódás valójában kinyílás. Léttavasz.

Baricz Kati ahol megjelenik, felizzik körülötte a légkör. Minden élő és élettelen átveszi azt a nyugtalan vibrálást, ami személyiségét jellemzi. Mégis, képeit a kiegyensúlyozott szépség, a magabiztos szakmai tudás, a póztalanság és a közvetlenség jellemzi. A fotográfia számos műfajában professzionális módon van jelen, divatfotói éppoly konvenciómentesek, akárcsak a szocio- vagy kísérleti fotográfiái. Miért kezdett fényképezni?

„Örömmel emlékszem azokra a vasárnapokra, amikor anyám elegánsan felöltöztetett bennünket és a család sétára indult. Gyakran a séta utolsó állomása az öreg mester fotóműterme volt. Szerettem ott lenni, nem szerettem, ha fényképeznek, jobban érdekelt a kép, amelyet az üveglapon a nagy fekete lepel alatt láthattam… 12 éves lehettem, amikor jó bizonyítványomért egy boksz-gépet kaptam szüleimtől ajándékba. Azóta fotografálok, szinte mindig magamnak.”

Mamiya RB 67-el fényképez, rendszerint LFORD negatívra, amelyet Kodak D 76-ban, saját maga hív elő. Nagyításait is maga készíti, ügyelve az egyediségre, a kézműves minőségre. Az első, tökéletes kópiát aztán beszkenneli, a továbbiakban erről készülnek a kópiái. Kiállításain csodájára járnak tökéletes nagyításainak. Felvételkészítéskor a természetes fényt kedveli, de mesterien bánik a műtermi lámpákkal is. Kedvenc „műterme” apja fonyódi kertje, amelyet a világ legszebb napfényműtermének tart. Fényképezés közben figyelő, elemző ember, aki engedi hatni ösztöneit. És engedi érvényesülni modelljei egyéniségét. Mesterség, művészet, pszichológia. Honnan szerzett gyakorlatot, hogyan kapcsolódott a „fotográfiai közéletbe”?

„Iskolai tanulmányaimat Fonyódon végeztem el, érettségi után Budapestre költöztem. A Magyar Filmlaboratóriumban dolgoztam, és lelkesen fotografáltam. Fotósként nem sikerült elhelyezkednem, de sok időt töltöttem a sötétkamrában, ahol felvételeimet saját magam hívtam és nagyítottam. 1974-ben szerepeltem először kiállításon alkotásaimmal, és számos magazin közölte a fotóimat. 1975-től néhány évig tanítottam. 1981-ben tagja lettem a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának. Azóta önálló művészként dolgozom. Legfőképpen klasszikus fotográfiát csinálok. Nagy hatással vannak rám André Kertész alkotásai. Azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hogy személyesen is megismerhettem őt, amikor 1984-ben hazalátogatott.”

Több könyve jelent meg. Az Első nagyításaim (1976), Első felvételeim (1982), Sötétkamra otthon (1982) haladó amatőröknek szóló szakkönyvek, míg a Tükör (1999), Szubjektív napló (2001), Majdnem egyedül (2003), Apám kertje (2004), Természetem (2007) saját írásaival kísért rendhagyó fotóalbumok, amelyekben Fonyódtól Párizsig, Bielsko-Bialától Londonig földrajzi értelemben is nagy utat járt be, vissza-vissza térve apja kertjébe. Portré, akt, divatfotó, tájkép, kísérleti fotográfia, kíváncsi rápillantás a világra. A Székely Aladár- (1983) és Balogh Rudolf-díj (1998), Magyar Fotográfiai Nagydíj (2005), MAOE Alkotói Nagydíja (2006), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2007) elismerések ennek a „kíváncsiságnak” köszönhetők.

„1998-ban André Kertész ösztöndíjasként Párizsban a Luxembourg-kertben nosztalgiázva, egy ősrégi favázas masinával, fekete lepel alá bújva készítettem képeimet, de gondolatban legtöbbször szüleim földjén jártam. Anyám akkor már nem élt. Hazatérésemkor első utam apámhoz vezetett, akit mindig szűkszavú embernek hittem, és boldogságomra a közösen végzett munka közben csendesen kitárulkozott lelke, a kertművelés titkain át legtöbbször távoli gyermekkoráról, fiatalságáról mesélt. Elindult a fantáziám, a kert minden zugában képeket láttam, és azon vettem észre magam, hazahozott szenvedélyem.”

Eifert János

Következő oldal »