János Eifert - Photographer

Archive for August, 2008

Napló, Mártély, 2008. augusztus 26.

andris_9204   Ladikot bérelünk, fürdünk, pecázunk…  Gyerekeimmel, Katával és Andrissal élvezzük a Holt-Tisza kínálta kalandokat. Halat ugyan nem fogunk, de én a halászcsárdában aztán bepótolom: nálam a halászlé és túrós csusza a “klasszikus”. A gyerekek, bár nem túl éhesek, valami “normálist” rendelnek. Este Pacsika Emíliáékhoz ugrunk át Szegedre, kedves vendéglátók, dínom-dánom, finom ételekkel, a gyerekek játszanak. Jól érezzük magunkat, gyerekeimet, akik utálkoztak az indulás előtt, – Papa, már megint vendégség! – éjfél körül alig tudom hazaparancsolni.

Read more

Randevú a Tisza mellett. Magyar Hírlap, 2008. augusztus 24.

Magyar Hírlap, 2008. augusztus 24., vasárnap

http://archivum.magyarhirlap.hu/kultura/randevu_a_tisza_mellett.html#sthash.WREtBWuz.dpuf

2008 Vásárhelyről elszármazottak találk. 03 Photo Ráfi Dénes.jpg

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József (Fotó: Ráfi Dénes)

Randevú a Tisza mellett

Hódmezővásárhely a magyar kultúra és szellemi élet innen elszármazott nagyjait évről évre közös gondolkodásra, együtt beszélgetésre hívja össze. A tegnap zárult mártélyi találkozón Németh László lányát és a hetvenöt esztendős Gyulai József fizikust is köszönthették.

A ma is szülővárosukban élő, vagy onnan elszármazott alkotók szívesen mennek a Hódmezővásárhelyhez közeli Mártély festői Tisza-partjára, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, megvitassák közös dolgaikat.

“Hiszem, hogy a helyi kultúra, a közösség és a hagyományok erősítésével lehet megtartó érdekvédelmi hálót vonni a nemzet köré is” – fogalmazta meg a mártélyi találkozók lényegét a Németh Lászlót idéző társadalommodelljével Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere. A csaknem kétszáz Vásárhelyhez kötődő vendég között ott volt a szentesi születésű Csete György Kossuth-díjas építész, a ma is e városban élő és alkotó Munkácsy-díjas Hézső Ferenc és Zoltai Attila festőművészek, Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Eifert János fotóművész, Vata Emil festőművész, Fenyvesi Félix Lajos író-költő, Benyhe János műfordító, Gulay István író, Szenti Tibor néprajztudós, Fodorné Homlok Júlia hegedűtanár, Gyulai József fizikaprofesszor és Lakatosné. Németh Ágnes, Németh László leánya is.

“Én csak két évet éltem Vásárhelyen, de édesapám itt volt tanár, itt van hát az én helyem is a találkozón. Most fejeztünk be egy filmet apám életéről, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztam, ott fogják sokszorosítani. A címe: Németh László. A forgatókönyvet én írtam, a rendezést egy vásárhelyi lány, Mohácsi Szilvia vállalta, és a szintén itt született Hegedűs Endre zongorázik benne. A helyiekből állt össze a csapat. A film munkálatai alatt szembesültem azzal, hogy édesapám életének leglényegesebb helyszíne Hódmezővásárhely volt. Azt akarta, hogy itt mutassák be darabjait, a Kossuth-díjat is a város gimnáziumának ajándékozta. Elhatároztam, hogy könyvet írok édesapám vásárhelyi éveiről. A találkozó után itt maradok egy hetet, találkozom apám régi tanítványaival, anyagot gyűjtök a könyvtárban. Vegyész vagyok ugyan, de 75 évesen már megtehetem, hogy nyugdíjas éveimet ilyesmivel töltsem. A munkában férjem is segítségemre lesz, ő eredetileg állatorvos, de most, 89 évesen is könyvet ír. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten apámmal, az életművével, ezen belül a vásárhelyi éveivel foglalkozhatunk” – mondta Németh Ágnes, aki a közeljövőben Vásárhelyre tervezi az édesapjáról készített film bemutatóját.

Hódmezővásárhelyen Szent István-napra kétnapos műsorral várták a polgárokat és innen elszármazott földijeiket. Többek között nemzetközi néptáncgála, borfesztivál, Miklósa Erika és Rúzsa Magdi, valamint a Republic koncertje szerepelt a programban. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte Gyulai József professzort 75. születésnapja alkalmából.

S hogy az “elszármazottak” mártélyi találkozója mennyire hozzátartozik Vásárhely mai életéhez, azt a Kisteleken született, de már bő egy évtizede Vásárhelyen élő festő, kétgyermekes családapa, Zoltai Attila szavai is igazolják.

“A táj és az itteni hagyományok emelik be Vásárhelyt az ország képzőművészeti vérkeringésébe. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton a szakmai képviseleten túl olyan sokan fordulnak meg a helyiek közül, ahányan nagy fővárosi kiállításokon sem. Az itt élőkben természetes igény alakult ki arra, hogy a szülőváros művészeinek munkáit figyelemmel kísérjék” – mondta. Természetes, hogy a hagyományaikat őrző vásárhelyiek évről évre hazavárják a város elszármazottait, általuk eleven a kapcsolat Hódmezővásárhely és a nagyvilág között.

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József Fotó: Ráfi Dénes)

Vásárhelyről elszármazottak találkozója, Mártély, 2008. augusztus 24.

Randevú a Tisza mellett  

Hódmezővásárhely a magyar kultúra és szellemi élet innen elszármazott nagyjait évről évre közös gondolkodásra, együtt beszélgetésre hívja össze. A tegnap zárult mártélyi találkozón Németh László lányát és a hetvenöt esztendős Gyulai József fizikust is köszönthették. 
A ma is szülővárosukban élő, vagy onnan elszármazott alkotók szívesen mennek a Hódmezővásárhelyhez közeli Mártély festői Tisza-partjára, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, megvitassák közös dolgaikat.

vasarhelyrol-elszarmazottak-2008-Photo Ráfi Dénes

(balról jobbra) Szenti Tibor, Hegedűs Endre, Németh Ágnes, Csete György, dr. Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János

“Hiszem, hogy a helyi kultúra, a közösség és a hagyományok erősítésével lehet megtartó érdekvédelmi hálót vonni a nemzet köré is” – fogalmazta meg a mártélyi találkozók lényegét a Németh Lászlót idéző társadalommodelljével Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere. A csaknem kétszáz Vásárhelyhez kötődő vendég között ott volt a szentesi születésű Csete György Kossuth-díjas építész, a ma is e városban élő és alkotó Munkácsy-díjas Hézső Ferenc és Zoltai Attila festőművészek, Hegedűs Endre Liszt-díjas zongoraművész, Eifert János fotóművész, Vata Emil festőművész, Fenyvesi Félix Lajos író-költő, Benyhe János műfordító, Gulay István író, Szenti Tibor néprajztudós, Fodorné Homlok Júlia hegedűtanár, Gyulai József fizikaprofesszor és Lakatosné. Németh Ágnes, Németh László leánya is.

eifert jános-dr-gyulai-jozsef  eifert-csete-jozsef1  eifert jános-dr-lazar-janos-polgármester

Eifert János dr. Gyulai József professzorral; Németh Ágnessel, Csete Györggyel, Csete Ildikóval; dr. Lázár János polgármesterrel

(Ráfi Dénes felvételei)

“Én csak két évet éltem Vásárhelyen, de édesapám itt volt tanár, itt van hát az én helyem is a találkozón. Most fejeztünk be egy filmet apám életéről, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékoztam, ott fogják sokszorosítani. A címe: Németh László. A forgatókönyvet én írtam, a rendezést egy vásárhelyi lány, Mohácsi Szilvia vállalta, és a szintén itt született Hegedűs Endre zongorázik benne. A helyiekből állt össze a csapat. A film munkálatai alatt szembesültem azzal, hogy édesapám életének leglényegesebb helyszíne Hódmezővásárhely volt. Azt akarta, hogy itt mutassák be darabjait, a Kossuth-díjat is a város gimnáziumának ajándékozta. Elhatároztam, hogy könyvet írok édesapám vásárhelyi éveiről. A találkozó után itt maradok egy hetet, találkozom apám régi tanítványaival, anyagot gyűjtök a könyvtárban. Vegyész vagyok ugyan, de 75 évesen már megtehetem, hogy nyugdíjas éveimet ilyesmivel töltsem. A munkában férjem is segítségemre lesz, ő eredetileg állatorvos, de most, 89 évesen is könyvet ír. Szerencsések vagyunk, hogy mindketten apámmal, az életművével, ezen belül a vásárhelyi éveivel foglalkozhatunk” – mondta Németh Ágnes, aki a közeljövőben Vásárhelyre tervezi az édesapjáról készített film bemutatóját.

Hódmezővásárhelyen Szent István-napra kétnapos műsorral várták a polgárokat és innen elszármazott földijeiket. Többek között nemzetközi néptáncgála, borfesztivál, Miklósa Erika és Rúzsa Magdi, valamint a Republic koncertje szerepelt a programban. Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntötte Gyulai József professzort 75. születésnapja alkalmából.

S hogy az “elszármazottak” márté-lyi találkozója mennyire hozzátartozik Vásárhely mai életéhez, azt a Kisteleken született, de már bő egy évtizede Vásárhelyen élő festő, kétgyermekes családapa, Zoltai Attila szavai is igazolják.

“A táj és az itteni hagyományok emelik be Vásárhelyt az ország képzőművészeti vérkeringésébe. A hódmezővásárhelyi őszi tárlaton a szakmai képviseleten túl olyan sokan fordulnak meg a helyiek közül, ahányan nagy fővárosi kiállításokon sem. Az itt élőkben természetes igény alakult ki arra, hogy a szülőváros művészeinek munkáit figyelemmel kísérjék” – mondta. Természetes, hogy a hagyományaikat őrző vásárhelyiek évről évre hazavárják a város elszármazottait, általuk eleven a kapcsolat Hódmezővásárhely és a nagyvilág között. 
 
Tálas Veronika 

vasarhelyrol-elszarmazottak-photo-rafi-denes

Csoportkép Mártélyon: (balról) Szenti Tibor, Hegedűs Katalin és Hegedűs Endre, Csete György, Németh Ágnes (középen), Lázár János, Csete Ildikó, Eifert János és Gyulai József Fotó: Ráfi Dénes)

Napló, Budapest, BVSC uszoda, augusztus 18.

20080818

Amerikai napló, Kanada, Waterdown, 2008. augusztus 10.

Amerikai napló, Kanada, Waterdown, 2008. július 10.

NUDE FINE ART PHOTGRAPHY WORKSHOP BY JÁNOS EIFERT 03. Kanada, Waterdawn, 2008. augusztus 8.

Eifert aktworkshop Jaymz van Hees műtermében. Waterdawn, Kanada, 2008.08.08. (Lisa Horvath és Jaymz van Hees felvételei)

NUDE FINE ART PHOTOGRAPHY WORKSHOP BY JÁNOS EIFERT – ezúttal  Jaymz van Hees burlingtoni fotográfus szervezésében.

Ideális körülmények között dolgozhattam. Jaymz egy templomot vásárolt meg, és alakított fotóstúdióvá, meglehetősen jó felszereléssel. Hatalmas terek, természetes világítás, különböző hátterek adták az ideális fotós környezetet. A két modell – táncosok – kitűnően mozogtak, és talán életemben először lehettem elégedett ilyen vonatkozásban a modelljeimnel. A résztvevők jórészt főiskolások és profi fotográfusok voltak, ismerős visszatérő is volt közöttük. A részvételi díj 500 CAN $, azén honoráriumom az alig több, mint négyórás munkáért 750 CAN $ volt.

Úgy érzem, most is sikerült jó hangulatot teremteni, és kreatív munkára ösztönözni a fotográfusokat. Kerültem a sablonos, jól bevált pózokat, és sikerült néhány új beállítást, ötletet “elővezetni”, hogy saját örömömre is fényképehessek. Lisa jól fordított, és segített a munkában, a résztvevők pedig bírták a tempómat.

2008.08.08.-Waterdawn-Canada-Jaymz-műtermében-02

20080807b

Amerikai napló, Fujkin István festőművésznél, Kanada, Toronto, 2008. augusztus 6.

Fujkin-István  Fujkin István festőművész (Eifert János felvételei)

Fujkin-István-festőművész

Fujkin István (1953. július 29. – ) illusztrátor, festő, képregényrajzoló. Az egykori Jugoszláviában született alkotó az 1990-es évek elején részese volt a magyar képregény új útra lépésének. 1997 óta Kanadában él.

Fujkin István művészete különböző, már létező stílusokra épül, mégis teljesen egyedi az eredmény, ahogy a zenei világ nála a techno-szürrealista átlényegülés következtében képzőművészetté válik. Festményeit ismert művészek zenei kompozíciói ihletik, melyek képi metaforikus kifejezése a léleknek ugyanazt a rétegét érinti, – a képzőművészet kifejező erejével gazdagodva, – mint az eredeti alkotások. Fujkin művei mély érzelmeket szabadítanak fel az ember tudatalattijából. Ez az a terület, amit a mai képzőművészeti világ egyre inkább elhanyagol. Fujkin munkáinak stílusa és technikája azonban segít a léleknek ezen feltáratlan tájait felfedezni, melyek felette állnak időnek és térnek. Fujkin mívesen kidolgozott képeihez nem használja a modern technikai eszközöket, – hagyományos ecsettel lényegíti át a zenét a képzőművészet világába.

A vajdasági születésű autodidakta Fujkin István 1974 óta dolgozik hivatalosan a vizuális művészetek területén, azóta állít ki rendszerességgel csoportosan és egyénileg is. 1985-ben alapító tagja volt a máig is működő „Q csoportnak”. Ugyanabban az évben felvételt nyert az UPIDIV-nál. 1985-től készített képregényeket a jugoszláviai Rock Magazine havilap számára, amelyekben John Lennon,Tina Turner és helyi zenekarok dalait illusztrálta. A nyolcvanas évektől kezdve számos lemez- és könyvborítót készített, illusztrátorként rendszeresen dolgozott az IPM-nek és a Galaktikának is.

Fujkin a Lézer Színház látványtervezőjeként 1990-ben települt át Magyarországra. Találkozása a technikai művészetekkel komoly változásokat eredményezett a Lézer Színház műsorainak arculatában. Kidolgozta a multivíziós panorámavetítés új módszerét. Ugyanakkor minden időben vonzotta az új kihívás kínálta sokszínűség, lemezborítókat, illusztrációkat, címlapgrafikákat tervezett. Az ő nevéhez fűződik az egy, ill. többoldalas szöveg nélküli képregény meghonosítása Magyarországon. 1993-tól tagja lett a „MAEO”-nak is. Részt vett az 1992-es tokaji és az 1993-as nyíregyházi országos képregénytalálkozókon, és utóbbin megválasztották az év képregény-rajzolójának. 1994-ben jelen volt a Kretén humormagazin indulásánál, ő tervezte a lap ma is használatos logóját és az első számok oldalain következetesen feltűnő tyúkokat és egyéb szárnyasokat. Több képregényt és még több illusztrációt rajzolt a lapba, és Kiss Ferenc forgatókönyve alapján ő rajzolta Szekfű Sanya félbeszakadt kalandját.

1997-ben Torontóban telepedett le, ahol 2001-ig Rófusz Ferenc Super Fly Films animációs stúdiójánál dolgozott karaktervervezőként. Közben a torontói Hungarian Life hetilap karikatúrarovatát rajzolta, és a magyar nyelvű Pythagoras Füzetek irodalmi magazin művészeti vezetőjeként dolgozott. Ő illusztrálta Simándi Ágnes Szamizdat (2004) és Tiszta hang (2006) című, Magyarországon megjelent versesköteteit.

Fujkin munkásságában új fejezet indult a Metronóm Kanada Múzeum arculatának kialakításával, mert mint a művészeti tervező csoport tagja számos egyedi alkotása nyer elhelyezést a létesítményben. Az épület bejáratánál az általa tervezett két méter magas „Árgus” fogadja majd a látogatókat. A „Serendipity” Szobor Parkba és játszótérre látványos, és a maguk nemében egyedi zenei szobrokat tervezett.

A Múzeum központjában Fujkin öt emeletes szoborkompozíciója kap helyet. Az alkotás két részből áll, a három emeletmagasságú zenei totemoszlopból, valamint az oszlop fölött két emeletmagasságban függő szobrokból. A totemoszlop a hagyományos indián formákat követi, bár az ő sajátos átlényegítése szerint az alkotáson csak a zenei elemek, hangszerek dominálnak. A Metronóm Kanada tetőteraszán a „Rapszódia” étterem foglal majd helyet, melynek belső építészeti terveit is Fujkin Istvánra bízták.

Fujkni István kanadai életének egyik legérettebb gyümölcse a „Kék bagoly” képsorozat. A hagyományos indián kultúra számos eleme, eszköze, valamint spiritualitása, (pl. gyógyítási szertartások, táncok), az indián csoportok történelme, zenei hagyománya stb. – mélyen megérintették a lelkét, és elragadták művészi képzeletét. Különösen az indián származású Robbi Robertson rockzenész alkotásai voltak nagy hatással Fujkinra. Robertson zenei kompozícióit ugyanis a hagyományos indián kultúra spirituális elemei hatják át, de mégis a mai kor emberének szólnak ugyanúgy, mint Fujkin „Kék bagoly” képsorozatának eddig elkészült alkotásai. Fujkin mélységesen hisz abban, hogy művei hidat képeznek a nyugati kultúra és az indián hagyományok megértése és megértetése között. Képein átüt a megrendítő tisztelet és a mindenek fölötti szeretet egy több évezredes hagyomány és életforma iránt, amelyet napjainkban oly kevésbé ismernek. (Wikipedia)

Amerikai napló, Kanada, Oakville, 2008. augusztus 5.

Napló, Kanada, 2008. augusztus 5.

Kieley-t fényképezem a Lake Huron partján, Pinary Provincial Park, Kanada, 2008. augusztus 3.

20080803

Esti felvétel. Eifert a Lake Huron partján fényképez (Lisa Horvath felvétele)

Esti felvétel készül a Lake Huron partján (Lisa Horvath felvétele)

Amerikai napló, Kanada, Toronto, Caribana, 2008. augusztus 2.

20080802