Isztambul. Belekóstolunk a török konyhába. Török konyha? Azt tudjuk, hogy a legmagyarosabb ételeinket nekik köszönhetjük: a fűszerpaprikát, a pörköltalapot, a kenyeret, a töltött káposztát és a rétest. Török hatásra terjedt el a kávéivás is… Ráadásul nemcsak a 150 éves hódoltság alatt, de – amint azt „tanult” barátnőmtől, Lizától megtudom – már Levédiában is ők fogták az ősmagyarok főzőkanalát. A leggyakrabban használt alapanyagok: padlizsán, zöldpaprika, hagyma, lencse, bab, paradicsom, fokhagyma és az uborka. A legkedveltebb gyümölcsféleségek közé tartozik a szőlő, az őszibarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a füge, a citrom; a törökök kedvelik a magvakat és dióféléket: a pisztáciát, a mogyorót, a mandulát, a földimogyorót, a fenyőmagot, a pörkölt csicseriborsót. A leginkább használt fűszerek a petrezselyem (melynek csak a levelét hasznosítják), a köménymag, a feketebors, a paprika, a menta és a kakukkfű.

Isztambulban ma négy felszíni és 60-65 föld alatti víztározót tartanak számon. Az utóbbiak között van A Kék mecset és a Aja Szófia (Ayasofya) tőszomszédságában megbújó Yerebatan Sarniçi, más néven Bazilika-ciszterna, amelyet Justinianus császár 7000 rabszolgával építtetett 542-ben. Read more

Isztambul. A Hagia Szophia (görögül: Aγία Σοφία, latinul: Sancta Sophia, törökül: Ayasofya; újgörögösen: Ajía Szofía, magyar jelentése: az isteni bölcsesség temploma) egy hajdani bizánci ortodox bazilika Később mecsetként használták, ma múzeumként látogatható. A mai Hagia Szophia és előzményei neve kezdetben csak Nagytemplom (Ekklészia Megalé) volt. Az elnevezés arra utalt, hogy nem volt másik hozzá fogható méretű templom a korabeli „keresztény világ”-ban. A Hagia Szophia az utolsó jelentős alkotása a késő ókori építészetnek, és egyben az első képviselője annak a specifikusan bizánci architektúrának, amelynél az épület domináns eleme a kupola.

A mozaikok között egyébként található egy magyar vonatkozású is: Szent László királyunk lánya, Irene (eredeti neve Piroska) látható rajta, akit 16 éves korában adtak feleségül I. Komnenos bizánci császár fiához.

Szamarkand, Sahi Zinda, temető a Gúr Emír mauzóleum mögött. Sírkövek, fekete márványlapok, rajtuk az elhúnytak fényképei, rávésve nevük és hogy meddig éltek…

Elered az eső, szemerkél… mint könnycseppek hullanak a képre, és siratják az eltávozottat… Ahmed Ibrahim (1920-1955), Nabijev Hafiz (1907-1976), Mahmudova Marhabo Orzucsevnya (1948-1998), Szali Bibi, Juldacsev, Mullajanov, Ruszlan, Snejka, Servir… ők is lelkek már, odaátról… Az eső tovább sirdogál… a képek egyre szemcsésebbé válnak… lassan az arcok is elmosódnak, csak a pillantásuk marad… kérdeznek? üzennek? vádolnak? tűnődnek? köszönnek…

Hát ezt a csodát…. Ahol most ámulok és bámulok, fényképezek, az a 2750 éves Szamarkand, az egyik legrégebbi város a földön. Neve üzbégül: Samarqand, cirill betűkkel: Самарқанд, arabul:سمرقند ), ma 319 404 lélekszámú, a Szamarkandi vilajet közig. központja. A görögök Marakanda (görögül: Μαράκανδα) néven ismerték, a kr. e. 14. században a Zarafshon gyümölcsöző síkságaként említették. Hosszú ideig az Akhamenida birodalom egy tartománya volt. A jólét sokáig megmaradt a perzsa városban, a Selyemút is keresztül vezetett rajta. Nagy Sándor kr.e. 329-ben megtette Szogdia fővárosává. Az iszlám uralom alatt virágzott a város, különösen amikor a Számánidák voltak hatalmon, egészen addig, míg Dzsingisz kán 1220-ban betört az országba. A mongol uralomtól Timur Lenk szabadította fel, aki megtette birodalma fővárosává. 1888-ban az Orosz Birodalom fennhatósága alá került. Először Orosz Türkesztán, majd 1918-tól a Türkesztáni Autonóm Szovjet Szocilalista Köztársaság, végül pedig 1925-ben az újjonnan alapított Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa volt 1930-ig, amikor Taskent lett a főváros. Üzbegisztán 1991-es függetlenné válásakor a második legnagyobb város az országban, egyúttal a térség kulturális központja. 2001-ben az UNESCO Szamarkandot, a 2750 éves várost a világörökség részének nyilvánította.

Kicsit össze-vissza jegyzetelek.  Amit fényképeztem, és ahol az üzbég asszonyokkal találkoztam, az a Sahi Zinda nagymecset. Meséje körülbelül az, hogy a sah legkedvesebb felesége belehalt a szülésbe, és amikor a sah hadjáratából hazajővet értesült a halálesetről, a szeretett nőnek ezt a csodálatos emlékmecset-együttest emeltette. Ulug Bek Timúr Lenknek, a Sánta tigrisnek, a diadalmas világhódító hadvezérnek és egész Közép-Ázsia nagy emírjének fia volt. Timúr hatalmas birodalmat hagyott fiaira. Gúr Emir örökölte harci tulajdonságait, de Ulug Bek nem. Őt a tudományok érdekelték, és elhanyagolta birodalma védelmét. Komoly csillagászati számításokat végzett, és az orvostudományt is támogatta. Sajnos, őt megölték. Utódai közül Gúr Emír volt méltó nagyapjához, Timurhoz, de neki meg a felesége halt meg, neki emelték a Sahi Zinda nagymecsetet… De a Gúr Emír mauzóleum szépségben mindent felülmúl…

Samarkand, Temurids Necropolis, Gur Amir mecset. Szálem alejkum… Találkozom egy csoport üzbég férfival, fényképezem őket, beszélgetünk, majd amikor kiderül, hogy magyar vagyok, nagy barátsággal meghívtak imára.  Közben fényképezhettem is, ami óriási dolog. Megígértem, hogy küldök a róluk készült képekből, fel is írtam egyikük címét: Bakirov Olim – Uzbekistan, Andijan – Kizil Botir 9.

(Lisa Horvath és Eifert János felvételei)

(Lisa Horvath, Eifert János felvételei)

TashkentALE 2008 – IV. International Photo Biennale
Tashkent Photography House. Záróünnepség, nagy felhajtás, nagyszámú közönség, sajtó, rádió, televízió… Az Akadémia elnöke köszöntője után Rustan Kasimov, a miniszterelnök helyettese mond
zárbeszédet és adja át az oklevelet a kiállítónak. Kazuo Uda mond valami “japánosat”, az összefoglalót Shaknoza Karimbabaeva,  a Fotográfusok Háza igazgatónője mondja. Mögöttük a képeim, és egy
jó minőségű képernyőn egész idő alatt futottak a digirámáim, szinte mindenki azt nézte. Sorsszerűnek tűnt, ahogyan a monitoron apám, s anyám is megjelentek, tanúi lehettek talán fiuk fotóművészi sikerének.

Csoportkép (nem teljes): Vladimir és Dasha Jirnov, Kim Pavel Vladimirovich (Üzbegisztán); Elizo Sakata, Midori Sakurai, Junichiro Ishii, Naoyuki Ogino, Kazauo Udo, Shinoda Teruyoshi (Japán); Lisa Horvath (Kanada); Natalja Pocstareva, Alekszej Zabljalov (Oroszország); Alekszandr Kharvat (Ukrajna); Eifert János (Magyarország); Agdes Barib-Zade, Emil Halilov (Azerbajzsán); Alekszandr Pavszkij, Cvetlana Birjukova, Viktor Korzs (Kazahsztán); Bladiszlav Usakov, Alekszandr Centemov (Kirgizisztán); Eugenijus Nalevaika, Gintaras Cesonis, Vytautas Pletkus (Litvánia); Atef Ahmed Ibrahim (Egyiptom); Almowallad Ahmed, Mandili Sultan, Mahjob SSaud (Szaud-Arábia); Itzchak Binunsky (Izrael); Tatiana D’Avignon (USA); Zhou Jing (Kína).

(Photos: Eifert János)

Az Amu-darja mentén lévő állam területe a 7. századtól arab, majd a 13-15. században mongol fennhatóság alatt állt. Az Arany Horda a 14. században Timur Lenk vezetésével itt rendezte be a központját. A 16. századtól a bukharai és a hivai emír uralma alatt állt. Az 1850 és 1868 közötti orosz terjeszkedés nyomán Bukhara orosz védnökség alá került. Eza z „érintettség” talán ma is érződik. Itt, például Bukhara óvárosában, szemben a Kalyan mecsettel, a Miri-Arab vallási iskolánál, bárkit megszólítottam oroszul, megértette és válaszolt.

Az Interneten találok adatokat az országról, íme kicsit részletesebben, a Wikipédia segítségével:

Történelem. A mai Üzbegisztán területére az ókorban kiterjedt az egymást követő perzsa dinasztiák hatalma. A 7. századtól arab, majd a 13-15. században mongol fennhatóság alatt állt. Timur Lenk itt rendezte be birodalma központját. A 16. századtól a buharai és a hivai emír uralma alatt állt. Az 1850 és 1868 közötti orosz terjeszkedés nyomán Buhara orosz védnökség alá került. Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaságot 1924. október 27-én alakították meg. 1990. június 20-án az Üzbég Legfelsőbb Tanács elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot, és a sikertelen moszkvai puccsot követően kikiáltotta az ország teljes függetlenségét Üzbég Köztársaság néven, amelyet decemberben egy népszavazás is megerősített. 1991. decemberében Üzbegisztán a Független Államok Közözsségének tagja lett. Az elnököt személyi kultusz övezi, az ellenzéki pártokat betiltották. Az ország 2001-ben átadott néhány volt szovjet bázist az amerikaiaknak afganisztáni hadműveleteikhez.

Elhelyezkedés. A közép-ázsiai ország az Aral-tó medencéjétől a Tien-sanig húzódik. Északi szomszédja Kazahsztán, délnyugati Türkmenisztán, déli Afganisztán, délkeleti Tádzsikisztán, keleti pedig Kirgizisztán.

Domborzat. Nyugati részén, a kiszáradó Aral-tó déli partján mocsaras süllyedékek találhatók, ettől keletre a Kizil-kum sivatag húzódik. Az ország keleti és déli részét magas hegységek hálózzák be. Legmagasabb pontja: Adelunga Toghi, 4643 méter.

(Photos: Eifert János)

Bukhara. Ahogy már említettem, a szállodánk, a kitűnő Hotel „Mekhtar Amber” régen karavánszeráj volt. Eredeti faragások, szőnyegek, szőttesek és kerámiák mindenütt. A faragott bejárati kapu is gyönyörű. Svetlana, vagy Demasova (a két szép szőkét mindig összecserélem) tudja, hogy rögeszmésen gyűjtöm a kapukat, és elvisz egy közeli vályogházhoz, aamelynek kapuja érdekes lehet számomra. Hát érdekes is… Kezével int, hogy ez az ötödik nap, hogy együtt fényképezünk, és már kezdi megszokni az őrültségeimet. A kapuk után a szőttesek következnek…

Buhara (üzbég: Buxoro, tadzsik: Бухоро, perzsa: بُخارا, orosz: Бухара, magyar szövegekben Bukhara, Bokhara is) Üzbegisztán Buxoro tartományának (üzbégül viloyat) fővárosa az ország déli részén.

Népessége 1999-es adatok szerint 237 900 és ezzel a közép-ázsiai ország ötödik legnagyobb városa. Ősi civilizációs központ, amelynek környékét már legalább öt évezrede lakják. A Selyemút egyik legfontosabb állomása volt.

A perzsa befolyás időszaka után sokáig a török civilizáció fontos központja volt. Utolsó emírje, Szejid Mir Mohamed Alim 1920-ig uralkodott. Buhara mecsetekben és medreszékben bővelkedő központja a Világörökség része.

Évezredekkel ezelőtt az árja bevándorlók népesítették be Buharát. A térséget az iráni szogdok lakták, akik közt néhány évszázaddal érkezősük után a perzsa nyelv használata vált uralkodóvá. Az Encyclopædia Iranica (Iráni Enciklopédia) szerint Buhara neve a szogd βuxārak szóból eredhet, amelynek jelentése „szerencsés föld” és amely Buqarak alakban származott át az ótörök nyelvbe.[1] Egy másik lehetséges etimológia (amelyet az Encyclopædia Iranica kevésbé valószínűnek tart), hogy a „kolostor” jelentésű szanszkrit Vihara szó török (ujgur átvételéből származik és a buddhizmus iszlám előtti befolyásáról tanuskodik, amely különösen a Kusán Birodalom idején volt erős a régióban.

Bukhara (Uzbek: Buxoro, Tajik: Бухоро, Persian: بُخارا, Russian: Бухара), also transliterated Bukhoro and Bokhara, from the Soghdian βuxārak (”lucky place”), is the capital of the Bukhara Province (viloyat) of Uzbekistan. The nation’s fifth-largest city, it has a population of 237,900 (1999 census estimate). The region around Bukhara has been inhabited for at least five millennia and the city itself has existed for half that time. Located on the Silk Road, the city has long been a center of trade, scholarship, culture, and religion. The historic center of Bukhara, which contains numerous mosques and madrassas, has been listed by UNESCO as one of the World Heritage Sites.

Names. Bukhara was also known as Bokhara in 19th and early 20th century English publications and as Buhe/Puhe（捕喝） in Tang Chinese.

Iranic/farsi/tajik Soghdians inhabited the area and some centuries later the Persian/tajik language became dominant among them. Encyclopedia Iranica mentions that the name Bukhara is possibly derived from the Soghdian βuxārak (”Place of Good Fortune”). Another possible source of the name Bukhara may be an evolution of the Sanskrit word “Vihara” (monastery), and may be linked to the predominance of Buddhism before the rise of Islam in the 8th century AD.

Poetry and literature. Being a cultural magnet, Bukhara has long appeared in much local and Persian literature. Many examples can be sought.

ای بخارا شاد باش و دیر زی
Oh Bukhara! Be joyous and live long!
شاه زی تو میهمان آید همی
Your King comes to you in ceremony.
—Rudaki

Dehkhoda defines the name Bukhara itself as meaning “full of knowledge”, referring to the fact that in antiquity, Bukhara was a scientific and scholarship powerhouse. Rumi verifies this when he praises the city as such:

آن بخارا معدن دانش بود
“Bukhara was a mine of knowledge,
پس بخاراییست هرک آنش بود
Of Bukhara is he who possesses knowledge.”

In the Italian romantic epic Orlando innamorato by Matteo Maria Boiardo, Bukhara is called Albracca and described as a major city of Cathay. There, within its walled city and fortress, Angelica and the knights she has befriended make their stand when attacked by Agrican, emperor of Tartary. As described, this siege by Agrican resembles the historic siege by Genghis Khan in 1220.

Tashkent, Culture and Arts Exhibition Hall. A kiállításmegnyitó előtt van egy kis időm baráti beszélgetésre, fényképezésre. Diáklányok, egy üzbég asszony (aki fiává akart fogadni), valamint Vladimir és Snejana a “modelljeim”. Ahogy megismerem ezeket az embereket, egyre több szeretetet érzek irántuk… annyi közös érzés, gondolat, talán még a múltunk is… sok szó esik Magyarországról, az októberi forradalomról…

(Vladimir Jirnov és Snejana, valamint Eifert János felvételei)

Othon az 56-os forradalom emlékünnepségei zajlanak. Vajon milyen híreket kapok majd? Itt Taskentben egy békés város, békés emberekkel, akik éppen a fotográfiát ünneplik.

A TaskentALE 2008, IV. International Photo Biennale ötödik kiállítása nyílik, amelynek helyszíne a Culture and Arts Exhibition hall. Óriási tömeg, rengeteg fiatal, csillogó szemekkel…