Budapesti Művelődési Központ (XI. kerület, Etele út 55.) A XXIV. Vizuális Művészeti Hónap fotókiállításához kapcsolódó Fotográfiai Mesterkurzus, Diaporáma-készítés, digiRama, elmélet és gyakorlat, vezetésemmel. Szervező: Vadócz Zsuzsa

A vetített kép művészete A diaporáma – dr. Végvári Lajos professzor korábbi megfogalmazása szerint – olyan audiovizuális műfaj, amely a fotográfiával és a filmmel rokonítható. A vetített kép és a hang egymásra hatása sajátos dramaturgiával és sajátos vetítési technikával jelenik meg. Egyszerre több diavetítővel több diaképet vetítenek ki úgy, hogy a képek egymásmellettisége, egymásutánisága, elsötétedése, kivilágosodása, egyiknek a másikkal való együttes megjelenése, egyiknek a másikra való vetítése előre megtervezett program szerint történik, gondosan szerkesztett hang (zene, zörej, hang-montázs) kíséretével. A programban, vagyis a képek váltásának ütemezésében, alapvetően két tényező játszik szerepet: az idő és az, hogy a több részre bontott vetítősík mely részén (vagyis melyik diavetítőben) történjék képváltás. Az egyik képet követő másik kép áttűnéses (úsztatásos) vetítése közben megjelenik egy montázskép, amely a filmtől eltérő mozgásával, de ahhoz hasonlóan asszociációk sorozatát válhatja ki. A diaporáma-vetítéshez speciálisan kiépített, a diavetítők számától is függő, szinkronizáló vezérlőegységre volt szükség, amely ma már számítógépes szerkesztés, vezérlés formájában valósul meg (digiRama). 

Urbanfoto

Fotó oktatás.hu – az Imre Tamás és Anikó szervezte művészfotó-tanfolyam hallgatói számára a november 25-i elméleti “alapozás” után most következik a puding próbája, azaz a gyakorlat. Erre a Dózsa György úti műtermemben kerül sor, ahol két csoportra szedve gyakorlatozunk”, a kitűnő hódmezővásárhelyi modell, Győző-Molnár Sarolta közreműködésével. Hogy az elméletben elmondottak, és a fotótörténeti illusztrációkkal szemléltetett “szabályok”, mint a modellbeállítás, mozgatás, a világítás, a fény-árnyék hatások kezelése, a hátterek és kellékek használata, az aktfotográfia technikája és esztétikája, a forma és kompozíció, az egyéni stílus kialakítása, a kreatív gondolkodásmód miként hatnak a gyakorlatban… azt most éppen szürrealista montázsképekkel, azaz két Kodak Caroussel körtáras diavetítővel a testre és a háttérre vetített képek izgalmas együtthatásában jelenítjük meg. A Hard Rocks című diaporámámból az 1985-ben készült amerikai felvételeim – például a Niagara Falls a sirályokkal, szám- és betű-halmazok, egy jellegzetes new york-i “reklámarc”, a torontói vasúti pályaudvar sínpárjai, a floridai Cap Canaveral Kennedy Space Centre  űrrakétái, az Adirondacks Park hegyei a lebukó nap szinte giccses fényében – jelennek meg az élő testen és a háttéren, és itt most az eredeti szándéktól eltérően egy teljesen új stílust – vizuális értelemben – egy új világot teremtve.

Nagyon jó látni, ahogy hallgatóim a bemutatottak alapján ráéreznek a lényegre, és kreatívak…

A Budapesti Művelődési Központ (Budapest, XI. ker., Etele út 55.) – a XXIV. Vizuális Művészeti Hónap fotókiállításához kapcsolódóan Fotográfiai mesterkurzust hirdetett, Vadócz Zsuzsa szervezésében:
Ma 14:00 – 20.00 óráig: Természetfotótól a portréig – Eifert János előadása a fotóművészeti műfajokról. Gyakorlati bemutató: portré, önarckép és csoportkép témákban (saját fényképezőgép szükséges)
Nov. 29. 10.00 – 20.00 óráig: Zsitva Tibor: Épületek fényképezése
Nov. 30. Eifert János.: Diaporámakészítés

Tashkent. Vologya, azaz Vlagyimir Jirnov születésnapját ünnepeljük az Ade Pocska kertvendéglőben. (Vologya, akit Kínában ismertem meg, a TaskentALE fő szervezője, egyébként kitűnő fotográfus, és egy kis cég, a MEDIALAND egyik tulajdonosa). Az ünneplők közt a családtagok, a barátok, Dasha, Marina, Viktor, Andrej, Naby és Gena, csupa kedves és jókedvű ember. Foglalkozásuk szerint grafikus, matematikus, menedzser, TV-szerkesztő és riporter, újságíró, fotóriporter.

Engem a hölgykoszorú kellős közepébe ültetnek (lehetnénk mind fiatalabbak), de úgy tűnik, én vagyok a “nagyra becsült” vendég.

(Lisa Horvath és Eifert János felvételei)

Amatőr fotográfusok részére, a Vizuális művészeti hónap fotókiállításához kapcsolódóan mesterkurzust szervez a Budapesti Művelődési Központ november 28-30. között. Vezető tanárok Eifert János és Zsitva Tibor fotóművészek.

Szezonja lesz a fotográfiának a Budapesti Művelődési Központban: november 20-án a XXIV. Vizuális művészeti hónap amatőr művészeti seregszemle nyitányát a nem hivatásos fotográfusok arra érdemes pályázati anyagának kiállítása adja.

ZOOM Exhibition
Dániel Vass: Glances – conductors and soloists
Kerengő Gallery, November 2008

The autographed portraits of Shlomo Mintz, Sir Neville Marriner, Tabea Zimmermann, Tamás Vásáry, Uto Ughi, Zoltán Kocsis, Peter Maag, Sergio Azzolini, Gennadij Rozhdestvensky, Gidon Kremer, Marc-André Hamelin, Maria Joao Pires, Alain Lombard, Aldo Ciccolini, Dezső Ránki, Dimitri Kitajenko, Shelley Julian Rachlin, Lawrence Foster, Lazar Berman, Boris Belkin and other world-famous conductors and soloists enchant us at the 64th exhibition of Kerengő Gallery. Who was the photographer that conjured up these fantastic faces for us?
Dániel Vass. He was born in 1953 to a family of artists in Budapest. From an early age he made promising paintings and drawings and won a number of awards. However, after attending Hunyadi János Music Primary School, he continued his studies in the Bartók Béla Music Grammar School specialising in the clarinet, and after receiving his college degree in 1974, he went to Switzerland. He received another degree in Zurich in 1976 and joined the orchestra in Lugano (today: Orchestra della Svizzera Italiana).

It has been one and a half decades since he chose the camera instead of the brush and pencil that he so gladly wielded earlier. He has introduced his graphically recorded landscapes at a number of exhibitions, but his real field has become the portrait photos of orchestral musicians. The archive of the orchestra has been on the increase for fifteen years now: about 150 enlargements, which the conductors and soloists dedicated to the company, largely in their mother tongues.

János Eifert