János Eifert - Photographer

Archive for December, 2008

Turczi István: Erotikon. Eifert János aktfotóival. Onagy Zoltán írása, Irodalmi Jelen, 2008. december 30. 07:47

Irodalmi Jelen

Turczi István: Erotikon

Beküldte Onagy Zoltán – 2008, december 30 – 07:47

Irodalmi Jelen, 2008.12.30. “Irodalmi eseménynek számít, amikor kortárs költő egy egész könyvet szentel az érzékiség, a testi szerelem különféle regisztereinek megszólaltatásához. Ezzel a regényesen izgalmas és sziporkázóan provokatív alkotással a magyar költészet Janus Pannoniustól máig húzódó hagyománya egy alapművel lett gazdagabb. Az egyedi tervezésű album hozzáadott értékét jelentik Eifert Jánosnak a versekkel egyenértékű, érzékeny aktfotográfiái.”

Turczi István író, költő, műfordító, irodalomszervező és egyetemi doktor. A Parnasszus című folyóirat és Kiadó alapító főszerkesztője. A Magyar P.E.N. Club alelnöke, a Magyar Írószövetség választmányának tagja; az Írószövetség Költői szakosztályának elnöke, a World Congress of Poets UNESCO-világszervezet vezetőségi tagja, az NKA Szépirodalmi Kollégiumának kuratóriumi tagja, Díjai: lengyel Nemzetközi Költészeti Nagydíj, 2004., Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2004. József Attila-díj, 2006. Mongol Kulturális Akadémia Aranyszalagja, 2006. Az idén az irodalom tiszteletbeli doktora címet és diplomát vette át a World Academy of Arts and Culture idei acapulcói kongresszusán. Az Úr 2008. esztendejéről, az év sikereiről, változásairól kérdeztem.
– Kezdjük verseskönyveddel, az Erotikonnal, minthogy ő volna beszélgetésünk alapja, és minthogy hasonlóan szép kiállítású kötetet egyedül a természeti kiadók készítenek. Megjegyzem, a női test – a nő teste – is természeti képződmény. Babits világirodalmi Eratoja óta nem volt egyszemélyes vállalkozás. Honnan jött az elhatározás, hogy kiadatod válogatott szerelmes verseidet, és milyen szempontok szerint állítottad össze?

– Nagyon megtisztelő számomra az Erato felemlegetése ebben a kontextusban. A két „egyszemélyes vállalkozás” azért a tematikai azonosságon túl persze gyárilag eltérő, hiszen Babits az általa fordított erotikus világköltészet remekeit gyűjtötte egy kötetbe Homérosz Aphroditéhez írott Invokációjától, a legfontosabb római költőkön át egészen a 19. századi nagy francia költőtriász, Baudelaire, Verlaine, Rimbaud néhány erotikus gyöngyszeméig. Én pedig a magam kis erotikus világának lírai remake-jeit próbáltam meg összefogni. Maga az album három részre tagolódik: az első, címadó ciklus 17 vadonatúj versből áll; ezek miatt gondoltam azt, hogy helyén való, hiteles megoldás lehet, és nem csak egy újabb, hiátustöltő best of, ha megcsináljuk ezt a könyvet. A másik két ciklusban a régi erotikus, vagy mondjuk azt, szerelmes, nőkhöz írott darabok szerepelnek történetszerűen összefűzve. Alkotótársam, Eifert János aktképeiről sem szabad elfeledkeznünk, akivel tényleg keményen melóztunk azért, hogy kép és szöveg összeédesedjen, azaz erősítsék, ne kioltsák egymást. A Kossuth Kiadó profi hozzáállása, szakembergárdája pedig ahhoz kellett, hogy szép kiállítású, minőségi kiadvány szülessen.

Tovább: http://onagy.nolblog.hu/archives/2008/12/30/Erotikonrol_irodalomrol_dijakrol/

Napló, Olaszország, 2008. december 29.

Velence. Venezia. Venice. Lugánóból hazafelé menet ismét tiszteletemet teszem az Adria királynőjénél. Hajóval és gyalog most is körbejárom sikátorait, lagúnáit, és hídjait: Porto di Lido, Porto di Chioggia és Porto di Malomocco, San Giorgio Maggore, Szent Márk tér, Dózse-palota, Basilica di San Marco, S. Giovanni e Paolo, Torre dell’Orologio… A külvárosban lefényképezek egy épületet, amelynek homlokzatán ez a szöveg olvasható:  NON DOBBIAMO CHIEDERE IL PERMESSO PER ESSERE LIBERI Nem kell engedélyt kérnünk, hogy szabadok lehessünk…

Napló, Olaszország, 2008. december 29.

Eifert: Képnovellák/Nouvelles Images, Svájc, Genéve, Espace MaTToM Galerie d’Art, 2008. dec. 27.

Genf /Genéve, Espace MaTToM Galerie d’Art (Avenue Pictet-de-Rochemont 16, Tel.: +41 22 718 90 91) Összecsomagolom a tavasszal/nyáron bemutatott Képnovellák/Nouvelles Images kiállításom anyagát, amely 46 képből állt, köztük 20 hármaskép, mint a Hommage á Dienes Gedeon, és néhány vászonkép 150×100 cm méretben.

Napló, Svájc, 2008. december 27.

 

A kiállított képek jegyzéke:

Read more

Napló, Budapest, 2008. december 22.

kata_300

 

 

 

 

A karácsonyfa-állítás, amely a tizenhetedik században terjedt el, német eredetű szokás, eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresnünk. Eszerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek, démonok, a halottak szellemei kiszabadulnak, szabadon csatangolnak a világban. Ezektől a gonosz kísértetektől csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik. Sára, Kati, Kata Nóra, András Szilveszter és jómagam nem a gonosz miatt gyűltünk a fa alá, hanem egymás megajándékozására.

Read more

Fényírók vagyunk – 50 éves a Győri Fotóklub. Városi Művészeti Múzeum Váczy Péter Gyűjteménye, Győr, 2008. dec. 19.

 Meghívó érkezik: “Szeretettel meghívunk, hogy ünnepeld velünk a Győri Fotóklub 50 éves születésnapját és az ekkor bemutatásra kerülő ünnepi album megjelenését, dec. 19-én, pénteken 17 órakor Győrben, a Városi Művészeti Múzeum Váczy Péter Gyűjteményében. Szeretettel várunk. Üdvözlettel: Szabó Béla”. Hát ott a helyem… Rengeteg ember. Baráti beszélgetések és protokol. Köszöntőt mond Dr. Ottófi Rudolf, Győr város alpolgármestere, Szamódy Zsolt, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke, Győri Lajos, a MAFOSZ elnöke, a tárlatot megnyitja Tolnay Imre képzőművész.
 

Napló, Gyõr, 2008. december 19.

 

Fényírók vagyunk – 50 éves a Győri Fotóklub. A jubileum alkalmából fotóalbum is megjelent, amelyben a rendes tagok mellett a tiszteletbeli tagok képei is szerepelnek. Kiadó: Győri Fotóklub Egyesület (H-9025 Győr, Kereszt u. 10.) Szöveg: Dániel István, Finta Lajos, Joó József, Szabó Béla, Design: Lakatos Gy. László, Palart Stúdió. Nyomdai előkészítés: Bodnár Stúdió Kft. Győr, Nyomtatta: Palatia Nyomda és Kiadó Kft. Győr – ISBN 978 963 06 63137

 A kötetben szereplő fotográfusok:

Értékőrzők, értékteremtők: Adács Tamás, Babics László, dr. Alexay Zoltán, Bieder Géza, Bodnár István, Bóka Zsuzsa, Dániel István, Dezső László, Erdélyi Ákos, Eördögh Szilveszter, Falmann Gábor, Finta Lajos, dr. Gottwald Péter, Galló Gergő, Laposa Gergő, Hadarics Gábor, Hauszner Sándor, Horváth Ákos, Horváth Antal, Horváth Ferenc, Horváth Géza, Horváth József, Huszár Adrienn, Jankovits Krisztina, Kis István Péter, dr. Kiss Tímea, Klesitz Piroska, Köllő Károly, Magyar György, Laki Zoltán, Lantos Sándor, Laposa Tibor, Lőrincz Tibor, Márkus Jenő, Márkus László, Máthé Gábor, Makli Zoltán, Németh Gyula, Németh Mihály, Osbath Emil, Pápai Gergely, Peti Sándor, Pillák István, Rába Mónika, Szabó Béla, Száva István, Takáts László, Szijártó Ernő, Tárkányi Dániel, Varga Gyula, Törzsök János, Varga Nóra, Varga Zsolt Antal, Vincze László, Vincze Péter, Veiland István, Savua, dr. Somogyi János

Tiszteletbeli tagok: Bágyi Ferenc, Hlavaty Károly, Ispákovics József, Láng Tibor, Marius Vasiliu, Nagy Csaba, Prunner László, Keppert József, Eifert János

2008.12-Fényírók-vagyunk,-50-éves-a-Győri-Fotóklub

 

Eifert János: Lefotózott fotók. Műtárgyfényképezés – ZOOM Magazin, 2008. ősz – tél

ZOOM-Lefotózott-fotók

Eifert János

Műtárgyfényképezés

Lefotózott fotók

A szakfényképészet – mert ez is lehet elismert szakma, hivatás – a síkfelületek fényképezését a stúdiómunkában reprodukálásnak nevezi. Az iratmásolás, mikrofilm, a nyomdai fényképezés és még számos olyan műszaki feladat, amely más iparághoz tartozik, most csak említésre kerül. A reprodukciós fényképezés legnehezebb feladata fotográfiák, festmények, freskók, sík felületű műtárgyak fotografálása, de ha kibővítjük a síkot térré, a háromdimenziós műtárgyak (szobrok, strukturált felületek) fényképezéséről is beszélhetünk.

Eszközök, technikák

A sík felületű műtárgyak igényes reprodukálását rendszerint nagyméretű műszaki fényképezőgéppel, függőleges tárgyhelyzetben készítjük. Alkalmasak a feladatra a magas felbontású digitális kamerák is, ám a napi gyakorlatban sokan síkágyas szkennerekkel oldják meg a reprodukciós feladatokat. Igényes munkára azonban – a fényképezendő síkkal párhuzamos haladó megvilágító fényforrás miatt – ezek csak szükségmegoldást jelenthetnek. Miért? A válasz leginkább fénytani természetű. 

A világítás

Reprodukciónál általában az a fontos, hogy a megvilágítás erőssége a reprodukálandó felület minden pontjában ugyanakkora legyen. A cél ilyenkor a tökéletesen homogén világítás létrehozása. Mivel a reprodukció leggyakrabban sík felületről készül, a kész fotón árnyékot sem fogunk látni. Nem minden esetben hasznos azonban az árnyékmentesség.

Általában két lámpával világítunk, és ezeket 45 fokos szögben helyezünk el a reprodukálandó felület két oldalán. Hogy a jobb- és baloldalról érkező fények egyforma erősségűek legyenek, fénymérővel is bemérhetjük, de van egy „ceruzás” módszer, amely sokkal egyszerűbb. Ha egy ceruzát (lehet még: vonalzó, pálcika, vagy akár a mutatóujjunk is) a reprodukálandó felületre merőlegesen a kép síkjára helyezünk, helyes lámpatávolság esetén két egyforma erősségű árnyékot látunk. Ha az egyik erősebb a másiknál, a lámpatávolságon kell változtatnunk mindaddig, amíg a két árnyék egyforma intenzitású nem lesz.

Nem mindig cél azonban az árnyékmentes világítás. Ha a felület repedezettségét, sérüléseit, azaz a kép plasztikáját akarjuk kiemelni, valamelyik lámpa fényének meredekebben (kisebb szögben) kell a felületre érkeznie. Nem kell – nem is lehet – a lámpa fényének pontos beesési szögét megadni, hiszen a lámpa mozgatásával mi magunk tapasztalhatjuk meg a legideálisabb beesési szöget. Úgy gondolom, a reprodukció-készítés során is remekül működik az alapszabály: higgyünk a szemünknek!

Régi fényképek reprodukciója

Vannak olyan képek, amik rendkívül rossz állapotban vannak, és sokan úgy gondolják, több részletét is pótolni kell. Azt tudomásul kell venni, hogy a nem látszó részeket nem tudjuk újra láthatóvá tenni, viszont digitális módszerekkel lehetőség van a nem látszó (szakadt) részekre olyan képrészleteket illeszteni, ami nagyjából oda illik. Egy ilyen művelet azonban igen sok időt vesz igénybe, hiszen rengeteg beállítást, finomítást, rajztechnikát kell végezni az adott felületen (kontraszt, fényerősség, élsimítások, stb.) ahhoz, hogy a képet úgy lássuk, amilyen készítésekor lehetett.  

Nem biztos azonban, hogy nekünk éppen az eredeti állapot megmutatására, az időközben tönkrement fotográfia sérüléseinek kiegészítésekre van szükségünk. Lehet, hogy éppen az eredeti állapot visszaállításával készítünk hamisítványt. 

Vitéz Papp Gergely falusi embereket, katonatársait, saját környezetében élő embereket örökítve meg – soha nem vezérelték művészi elképzelések – számos szakmai hibát vétett fényképezés közben. Üveglemezeit, negatívjait is gondatlanul tárolta. Miltényi Tibor művészettörténész, a „Vitéz” felfedezője istállóból, pincéből, farakások mögül halászta elő ezeket. Retus, belenyúlás nélkül lenagyítva a negatívokat, fantasztikus kiállítást rendezett a falusi fotográfus képeiből. A képekre csak rácsodálkozni lehet. Megdöbbentőek és nagyszerűek, művészi erejük vitathatatlan. Az idő során a nedvességnek, gombásodásnak, fizikai sérüléseknek „köszönhetően” a képek struktúrája, textúrája, faktúrája és halmaza gyökeresen megváltozott, a felvételek – köztük a Katonák – művekké értek. Vitéz Papp Gergely, plusz az idő és plusz Miltényi Tibor együttesen jegyezhetik e műveket. 

Brassaï 1934-35 körül készült üvegnegatívját (Transzmutáció/25, cím nélkül), amelyet Picasso műtermében felejtett, és amelyre a festő felesége portréját karcolta az emulzióba. Robert Capa híres képe – nem aktfotó! -, amely a partraszálláskor készült (D-Day, Omaha Beach, 1944. június 6.), a gyors előhívás miatt magasabb hőmérsékletű hívóban mozgatva, véletlenül és akaratlanul megfolyatott emulzió következtében kapta meg „expresszív” formáját. Ezeket a felvételek – ha visszaállítanánk az elképzelt, feltételezett eredeti formájukba – bizonyára nem lennének ennyire értékesek. 

1993-ban negatívjaim, diapozitívjaim nagy részét helyeztem nylon zsákokban a picébe, amelyet elöntött a víz. Sok ezer felvételem esett áldozatul gondatlanságomnak. Mielőtt kidobtam volna valamennyit, néhányat – az érdekesebbeket – kiemeltem, hajszárítóval megszárítottam, és nagyítást készíttettem. Amikor a laboráns megkapta a munkatasakokat, bennük az egymáshoz, vagy a tároló tasak pauszába ragadt diákat, kétségbeesetten telefonált: „Baj van, valaki megviccelt, a kiállításra nagyítandó diáid helyett valami vacak, szemétből kikotort selejteket rakott!” Sejtettem, miről van szó, s próbáltam megnyugtatni: „Kapaszkodj meg, ezekből lesznek a kiállítási képek. Kicsit többet kell majd rávilágítani a nagyításnál, különben szép lesz a CIBA, majd meglátod.” Hogy sikerült-e megnyugtatnom, nem tudom, de ebből a sorozatból Roncsolt képek címmel önálló kiállításaim állandó darabjai kerültek ki, amelyek különböző pályázatokon szép sikereket értek el. Rengeteg feldolgozatlan diapozitív került elő mostanság, amit a ZOOM Galéria kezd reprodukálni. Szerencsére, a digitalizálást, szkennelést végző szakember nem törekszik az eredeti állapot visszaállítására, a sérült részek retusálására. Ha ezt tenné, hamisítana és megfosztaná értéküktől ezeket az u.n. roncsolt képeket. 

Műalkotások reprodukciója digitális technikával (HP Labs)

A digitális nyomdagépeket és a festmények reprodukciójának technikáját gyakran használják néhány nagy múzeumban, hogy lehetővé tegyék a látogatóknak egy-egy kiválasztott műalkotás másolatának, szinte műtárgy értékű reprodukciójának elkészítését.

Vannak különböző digitális technikák, amelyek a festmények, fotográfiák, mint műtárgyak reprodukcióját teszik tökéletessé. A feladat nem új, hiszen már évekkel ezelőtt megkezdődött a nagyobb gyűjtemények digitalizálása, ahol ez a kérdés felmerült. Aki foglalkozik az ilyen feladattal, tudja, hogy nem egyszerű mindent úgy beállítani, hogy a végén az eredmény ne csak hasonlítson az eredetire, de színeiben és hangulatában is visszaadja azt. A HP ebben a feladatban is az egyszerűsítés lehetőségét kereste: olyan munkafolyamatot alakított ki, ahol bármely kiválasztott eszközzel elvégezhető legyen a műalkotás reprodukciója. A művelet nehéz részét egy szoftverre, az ARTIST-ra bízzák. Ennek használata során nemcsak a festményről, fotográfiáról, hanem egy fehér/szürke lapról is készül egy referenciakép. Ezt a képet használja az ARTIST arra, hogy kiegyenlítse a képen a megvilágítás egyenetlenségeit. Ennek köszönhetően a legnagyobb feladatot, az egyenletes megvilágítás megteremtését a rendszer végzi el. A szoftveres segítséggel készült másolatok lélegzetelállítóan szépek, ránézetre szinte alig különböznek az eredetitől.  

Reprodukciós fényképezés a nyomdaiparban

A nyomóforma-készítés folyamatában a másolóeredeti előállítására végzett fényképészeti tevékenységet is reprodukciós fényképezésnek nevezzük. Ebbe a témakörbe tartozik a klasszikus értelemben vett reprodukciós felvétel készítése fényképezőgéppel, de ide tartoznak a különböző fototechnikai érintkező (kontakt-) másoló eljárások, sőt tágabb értelemben az elektronikus színbontás is. A reprodukciós fényképész feladata a felvételek utókezelésének elvégzése is (gyengítés, erősítés).

A reprodukciós fényképezőgépek a hagyományos fényképezőgépek elvén működnek, de nyomóformakészítés másolóeredetijének előállítására specializált. Nagy eredetitatója és filmtartó részegysége a sík kiterjedésű eredetik torzulásmentes reprodukálását teszik lehetővé. Kiegészítő berendezések egész sorozata teszi alkalmassá arra, hogy különböző nyomdaipari reprodukciós fényképészeti feladatokat oldhasson meg a segítségével a fényképész szakember (hídkamera; horizontális fényképezőgép; kétmunkahelyes fényképezőgép; sötétkamrás fényképezőgép; vertikális fényképezőgép).

 

Eifert János

 

Budapest, 2008. szeptember 29.

Kurcsis László: Belső tájak – FÉNY/KÉP/NEM FÉNYKÉP, Budapest, Kerengő Galéria, 2008. december 14 – 31.

Kurcsis László kiállítása, Kerengő Galéria

ZOOM KIÁLLÍTÁS – A NEMZETI TÁNCSZÍNHÁZ KERENGŐ GALÉRIÁBAN
2008. december
BELSŐ TÁJAK FÉNY/KÉP /NEM FÉNYKÉP/
Kurcsis László grafikus kiállítása

Kurcsis László grafikus BELSŐ TÁJAK c. kiállítása a hetvenedik, amelyet a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában rendezek. Az eddigi 69 fotókiállítás után most miért éppen egy grafikusét? Mit kell tudni erről a tehetséges emberről, aki korábban dolgozott dekoratőrként, népművelőként, tanárként, szitanyomó kisiparosként, foglalkozott dizájnnal. Tervezett díszletet, plakátot, emblémát, készített könyvet, folyóiratot, szabadságszobrot mézeskalácsból, és grafikái között sok erotikus jellegű művet is találunk. Gyökereinek tekinti Hieronymus Bosch, Goya, a szimbolisták, a szürrealisták munkáit.

Ahogyan Faludy Judit művészettörténész írja: “Kurcsics László 1961–68 között a Győri Képzőművészeti Körben kezdte tanulmányait, tanára Alexovits László és Holly Tibor volt. 1969–72 között Szentirmay Zoltán és Czétényi Vilmos osztályában elvégezte a Kirakatrendező Iskolát. 1975–79 között a Győri Pedagógiai Főiskola rajz szakát látogatta, majd 1979–83 között elvégezte az MKE tanárképző szakát. 1990-től a Műhely Győr-Moson-Sopron megyei kulturális folyóirat művészeti szerkesztője. 1996–2000 között mintatervezője a Graboplast nál, 1999-től a Győri Nemzeti Színház grafikusa, plakátjainak tervezője. 2000-ben a Győri Múzsa Társasági Folyóirat egyik alapítója, 2003-ig művészeti szerkesztője, arculattervezője.” De bevallom, nem az életrajzi adatok játszottak szerepet a kiválasztásánál, hanem a műveiből kiolvasható érzések és gondolatok végtelen gazdagsága…      

a kompozíció és forma keretébe zárt lélek…    …lélekképek…

                   …egy ritka tehetségű ember halk, de erőteljes megszólalása…                    …lélektől-lélekig…

 “Kurcsics László grafikus 1961–68 között a Győri Képzőművészeti Körben kezdte tanulmányait, tanára Alexovits László és Holly Tibor volt. 1969–72 között Szentirmay Zoltán és Czétényi Vilmos osztályában elvégezte a Kirakatrendező Iskolát. 1975–79 között a Győri Pedagógiai Főiskola rajz szakát látogatta, majd 1979–83 között elvégezte az MKE tanárképző szakát.
1990-től a Műhely Győr-Moson-Sopron megyei kulturális folyóirat művészeti szerkesztője.
1996–2000 között a Graboplast Holding megbízott mintatervezője volt, 1999-től a Győri Nemzeti Színház grafikusa, plakátjainak tervezője. 2000-ben részt vett a Győri Múzsa Társasági Folyóirat megalapításában, 2003-ig művészeti szerkesztője, arculattervezője volt.
Dolgozott dekoratőrként, népművelőként, tanárként, szitanyomó kisiparosként, foglalkozott dizájnnal. Tervezett díszletet, plakátot, emblémát, készített könyvet, folyóiratot, szabadságszobrot mézeskalácsból. Gyökereinek tekinti Hieronymus Bosch, Goya, a szimbolisták, a szürrealisták munkáit. Grafikái között sok erőteljesen erotikus jellegű munkát is találunk. Keverednek a vallások: a taoizmus üressége az ősi mitológiai hitvilág telítettségét rejti. Sosem tudhatjuk, mit rejt a mély, mit kavar a végtelen, önmagába térő lajtorját nyitó forgószél, a körbedrótozott sziklatömb tömege.”
/ Faludy Judit /

ZOOM EXHIBITION – IN THE AMBULATORY GALLERY OF THE NATIONAL DANCE THEATRE
December 2008
INNER LANDSCAPES LIGHT AND PICTURES / NOT PHOTOS
An exhibition by graphic artist László Kurcsis

“Graphic artist László Kurcsis started his studies in 1961-‘68 in the Győr Fine Art Circle, under the auspices of his teachers László Alexovits and Tibor Holly. Between 1969 and 1972, he completed the Shopwindow Arrangement School, where he was taught by Zoltán Szentirmay and Vilmos Czétényi. From 1975 until 1979, he read graphic art at the Győr College of Education, and completed teacher training at the Hungarian University of Fine Art between 1979 and 1983.
He became the artistic editor of Műhely, a cultural periodical published in Győr-Moson-Sopron County in 1990.
From 1996 until 2000, he worked as the pattern designer of Graboplast Holding, then became the graphic artist of the National Theatre of Győr in 1999. He was a cofounder of the Győr Muse Society Periodical in 2000, and as its artistic editor was responsible for the artistic profile of the paper until 2003.
He also worked as an illustrator, adult tutor, teacher, and screen printer, and was involved in graphic design. He designed stage sets, posters, and logos, produced books, periodicals and a liberty statue from gingerbread. He considers the works of Hieronymus Bosch, Goya, symbolist and surrealist artists as his inspiration. Many of his works are deeply erotic. A medley of religions appears in his work: the emptiness of Daoism masks the fullness of an ancient mythology. We can never be sure what lurks in the depths, and what is stirred up by the endless whirlwind that opens a ladder leading back to itself, or what the mighty rock, encircled by wires holds.” (by Judit Faludy)

Csak egy valaki kap idén ajándékot a Mikulástól! Vicces híradás a nemlétező TRL2 műsorában, Budapest, 2008. december 8.

2008.12.08-Vicces-Mikulás-TRL2

Csak egy valaki kap idén ajándékot a Mikulástól! Vicces híradás a nemlétező TRL2 műsorában, Budapest, 2008. december 8.

Napló, Budapest, 2008. december 7.

Napló, Budapest, 2008. december 7.

Szentiváni János, Juhász László és Eifert János felvételei

 

TO HI GAN Zendo – Ars et Vita Alapítvány (1056 Budapest Váci u. 40. I/7.)

Sütő Zsolt: Himalájakék, Tibetvörös – Körösi Csoma Sándor nyomában című fotókiállítását

nyitom meg Szaladják Taikyo Istvánnal együtt, amelyet Halmai László             (http://www.hangkapu.hu/hangkapu/nyitolap.html)     – Hangkapu Tibetre – gongmeditációja zárt.

Érdemes a fotográfus honlapjára “tévedni”, nagyszerű blogja van: webzen.ro

A kiállítás kurátora: Marghescuné Hunor Mária

Sütő Zsolt: “Mert ez is csak utazás, hiába ismerős itt minden és mindenki. Érzem, hogy nem az enyém itt semmi. Itt sem. Hogy csak átutazóban vagyok-vagyunk ezen a tájon. Vendégek, az élet vendégei. A baj csak annyi, hogy rossz vendégek vagyunk a földön, turisták – és nem utazók.

A turizmus a terrorizmus egy legális formája. Az utazás azonban egy hullámhossz, egy mentálfrekvencia. Amerre az utazó megfordul, ott mindenki megpihen – egy pillanatra. A senki földjén, amelyet magában hordoz. És amikor továbbáll, mindaz, ami előtte volt, megerősödik. A turista nyomában viszont semmi más nem marad, csak éhes szellemek, akiket egyetlen dolog érdekel: a következő turistaszezon.

A Koránban találunk egy szöveget, amely Jézust idézi. A világ, az élet híd, bolond, aki házat épít rajta. Nemhogy nehézipart, autópályát, turizmust. Utazni annyi mint a senki földjén időzni. Látni a tejben a vajat, és fordítva. A csendben a zajt, és fordítva.

Nem az 1300-as Daciák hörgésére és nem az új autók rükvercpittyegésére ébredek – amiért nagyon szerencsésnek érzem magam. Hétkor szól a karórám, elhúzom a függönyöket, s nézem a tibeti kéket. Így ébredek.

Azt hiszem, a középosztály szúrta el a dolgot. A „nekem is kell subwoofer, nekem is kell tévé” jellegű szemlélet. Volt egy magas kultúra (többnyire vallási vagy politikai), és volt egy „alacsony”, a népművészet. Ez utóbbi tökegyszerű és tiszta, az előbbi meg fel a csillagos égig. Mindkettőt csak bizonyos emberek tudják űzni. A középosztály, a „langyi” pedig mindkettőt akarja, és többnyire fizet is érte, hogy lefotózza, de egyikhez sem ért, egyiket sem érti. S mindenekfelett a gyomrát szereti, a kényelmet, s abban a hiszemben él, hogy mindent elérhet. Lám, itt ülök Nyugat-Tibetben, és ugyanazt az autóriasztót hallgatom, ami otthon, Vásárhelyen az ablakom alól eszi az idegeimet. Nincs remény.

Örömében mantrázik. Sheyből hazafelé a buszon három öreg szerzetes ült egymás mellett, a leghátsó sorban. Nagyon fel voltak dobódva, dumcsiztak, s néha rázendítettek egy-egy mantrára. Egyik elkezdte, a másik folytatta, a harmadik befejezte – s jó nagyokat kacagtak hozzá.

Mégiscsak utazás, igazi: a dolgok, amelyek otthon pillanatok alatt kiborítanak, itt és most természetesek, és hagyom, hogy elmenjenek mellettem. Otthon hagytam a neurózisaimat. Fenséges táj, látni fogod a képeken. Sőt, amilyen csalás a fotográfi a, a képeken szinte még szebb lesz. Állandóan változik, ahogy a felhők vonulnak – “magas fennsíkon… találod a furcsa szerzetek… ahol a felhők is csak bámulják egymást… annak is a földi árnyékát…”

Csend, a subwooferworld fölött többezer méterrel. Panoráma, kék. Igazi széles rálátás, a lélek még szélesebb világára. Nem ér fel ide sem a zaj, sem a játszma.

Hogy mi mindent magával tud hozni az ember egy-egy ilyen útra, az éjszaka derül ki, mikor az innen sok ezer mérföldre hagyott, rég nem látott, rég feledett arcok álmaiban megjelennek. A hegyekben időnként elédkerül egy lepke. Csupa kő, homok és szikla minden – s egyszercsak egy lepke körbetáncol. Fentről, a kolostorból nézve tényleg minden emberi játszma, igyekvés, ragaszkodás (a szamszára) kedvesen nevetségesnek tűnik. Jóindulattal kel az érzés, hogy az ember megpaskolja az embereket, mint a gyerekeket szokta. Itt még a csend is béta. Elvonulni jó lehet itt, egy időre, mondjuk bűhbuddhistaként a Ngöndrót végigcsinálni. Egyébként véleményemet továbbra is fenntartom: amit ezekben a kolostorokban találsz, az nem a buddhadharma, hanem a buddhista kultúra egyik formája, itt éppen a ladaki-tibeti változat. Buddhizmus, ha van, akkor van, amikor nincs.

Reggel ötkor a gong hangjára ébredek. Nem túl hangos, de igen erőteljes, mély, és ugyanakkor gyöngéd is. Hajnalban hibátlan csend van a kolostorban, csak a Tsarap folyó zúgását hallani a háttérben, a völgy aljáról. A gong pedig átrezgi magát a szobák falain, meg a sziklákon, s eljut mindenkihez. Hozzám is. Így ébredek.

Az éberség hagyománya. Csakis és csakis az éberség hagyománya érdekel. Minden egyéb csak rizsa. Kultúra. Nagyon furcsa, hogy két hátizsákban élek, mindennek megvan már a helye, mint egy lakás. Csigaház. Néha nagyon hiányzik az otthonom – igaz, otthon is. Ez az utazók legeslegnagyobb illúziója. A végső neurózis. Nincs otthon, mind úton vagyunk. Te is, én is, Csoma is.

A fotók hazudnak. A fotográfia a káprázat művészete – annyi hitelt adj neki, amennyit a káprázatnak adsz.

A naplórészleteket a meghívóra újrakeverte: Danyi Zoli

Himalájakék – Ahány ember, annyi nyelv”

Turczi István – Eifert János: EROTIKON – könyvbemutató, Alexandra Pódium, Budapest, 2008. december 3.

2008.12.03.-Alexandra-Pódium

Siklós Péter felvételei

2008.12.03.EROTIKON-könyvbemutató

“Amit nem tudunk Amerikáról” – Ungvári Tamás és Simonyi András vezeti a beszélgetést a Pallas Páholy és a XXI. Század Társasága közös estjén, Budapest, 2008. december 2.

Napló, Budapest, 2008. december 2.