János Eifert - Photographer

Archive for April, 2009

Varga Gábor György: TÁNC/KÉPEK – Tabán Teázó, Budapest, 2009. április 29 – május 26.

  varga-gabor-gyorgy-kiallitas-megnyito-eifert_77242 varga-gabor-gyorgy-photo-0571

MŰVÉSZ-SZERDA AZ ÚJRA MEGNYÍLT TABÁN TEÁZÓBAN – VARGA GÁBOR GYÖRGY: TÁNCKÉPEK Read more

Napló, Szeged-Budapest, 2009. április 27.

   virag-200-pixel_75711  naptar_75551  uvegsziv_7567

Read more

Napló, Szeged, 2009. április 26.

uvegsziv_7537  macska-200-pixel_7543  naptar_7550

 

Read more

Észak-Magyarországi DigiRáma Bemutató, Gyöngyös, 2009. április 25.

  parbeszed0287 kettos-parbeszed-300-pixel parbeszed0284 kettos-parbeszed-keskeny

“A varázslóasszony ott a tükörben visszaváltozna, hogyha bírna. Nem fonogatná tovább a csillagos kerítést a szíve körül és nem röppenne többé fényvonalak mentén a magasba. De fél, hogy elhagyná őt a gyöngyökkel teli rejtek s védtelenül állna a szövevényes kertje közepén.”   Bottyán Katalin első díjas digiRáma alkotása, az “Absztrakt repülés”  kiemelkedően szép munka. Egyéni stílusával, ritkaszép képeivel, a muzsikával – tradicionális tai chi zene: Mind, Body, Soul, Series – harmonizáló áttűnései, az önmagukban is izgalmas kép-mozgásai elementáris erővel hatottak.

Gyöngyös, Észak-Magyarországi DigiRáma Bemutató, amelyet a Szempont Fotókör és a GYÖNGYÖK (Gyöngyösi Kulturális és Közgyűjteményi Központ) szervezett a Mátra Művelődési Központban.

30 mű érkezett a pályázatra, amelyből az Eifert János – Dozvald János – Halmai László összeállítású zsűri az alábbiakat javasolta díjazásra: 1. díj – Bottyán Katalin: Absztrakt repülés, 2. díj – Puskel Zsolt: 6-7-8, 3. díj – Jakab Tibor: Minden, ami vad – Különdíj – Csomor Imre: Tánc, Különdíj – Budai József: Kék – fehér

Read more

Napló, Budapest, sajtótájékoztató a Nemzeti Táncszínházban, 2009. április 24.

nemzeti-tancszinhaz-sajtotajekoztato_photo eifert   A Nemzeti Táncszínház április 24-én megtartotta sajtótájékoztatóját, az épület magántőke bevonásával tervezett hasznosításával kapcsolatban. A sajtótájékoztatón a nagy számban megjelent újságírók mellett a táncszakma szinte valamennyi jeles képviselője részt vett.
Az újságírókat Török Jolán a Nemzeti Táncszínház Kht. ügyvezető igazgatója, Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke, Kiss János, a Győri Balett igazgatója és a Nemzeti Táncszínház Felügyelőbizottságának elnöke, valamint Novák Ferenc, koreográfus-etnográfus tájékoztatta a Budavári Kht. levele és az MNV. Zrt. szándékai miatt kialakult bizonytalan helyzetről.   Read more

Napló, Budapest, úszó térplasztika a Gödörnél, 2009. április 24.

bojti-andras-uszo-terplasztika_7201-photo-eifert    budapest-szabadsag-uszo terplasztika_72091-photo-eifert

„Szabadság” – úszó térplasztika

“Tudunk-e még megállni, meditálni? Örülni és ábrándozni? Örülni    a víz és szél ősi erejének? Tudunk-e, akarunk-e képzettársítani, ha a ma szobrászai felkínálják a társítandó képzeteket, vizuális gondolatokat? Megállni vagy továbbrohanni? Vajon melyikkel nyerünk többet?
A vízben úszó, környezetét tükörképként hordozó üveg objekt a mi vágyott szabadságunk megtestesítője. Hatalmas madárként szeretne, éppen most felreppenni és minden földi bajt felejteni. Szabadon, a széltől mozgatva, meditatív mozgásával jelzi, hogy talán így is lehetne gondolkodni a világról. Talán vannak mindennél fontosabb szellemi és lelki feladataink a hétköznapok sodródásában. És ha megállunk, tudunk-e, akarunk-e aktívan részt venni a környező világ mozgásának képpé komponálásában. Át tudjuk-e adni magunkat az interaktív alkotás örömeinek? A minimál-árt eszköztelenségével létrehozott térplasztika virtuális képi elemeket kínál fel.”

Bojti András szobrász
http://archivum.epiteszforum.hu/bojti

(A mű 2002-ben II. díjat nyert a németországi Munsterben, a IV. Üvegszobrok és park című Nemzetközi Kiállításon.)

Read more

Gyémánt László: Nagy utazás / Grand Voyage, Budapest, Társalgó Galéria, 2009. április 23.

gyemant-laszlo-kiallitas-megnyito

Gyémánt László: Nagy utazás / Grand Voyage

c. kiállítása a Társalgó  Galériában (1024 Budapest, Keleti Károly u. 22) www.tarsalgo-galeria.hu,

Köszöntőt mond: Michael J. Hurley tanácsos, az Egyesült Államok magyarországi Nagykövetsége nevében – Welcome speech by Michael J. Hurley, public affairs officer / Embassy of the U.S.

A kiállítást megnyitja: Ungvári Tamás író, egyetemi tanár – Opening by Tamás Ungvári, writer, university professor

Közreműködik: Vukán György és Berkes Balázs – Live music by György Vukán and Balázs Berkes

 “A kortárs magyar festészet egyik legeredetibb és legszuverénebb alkotója Gyémánt László. Eredetisége és szuverenitása nem abban rejlik, hogy magához akarja idomítani a világot, vagy, hogy választott hivatásának eszköztárával akarna mindentől eltérő, forradalmian újat létrehozni. Ő a képzőművészeti kultúra klasszikus törvényei szerint alkot, tiszteli és betartja azokat a szabályokat, amelyek a lélek rezdüléséről szóló műalkotások megszületésében százados múlttal rendelkeznek. Gyémánt László szuverenitása a szellemi szabadságban rejlik; abban, hogy őszintén kíváncsi a világra és nem kendőzi el az igazságokat. Munkáiban tisztességesen keresi, és kívánja az emberi kapcsolatok egyenességét, a kölcsönös megbecsülésen alapuló partnerkeresést, és képes nemcsak az egyes emberek világáról szólni, hanem az emberek alkotta világrész-egységek kontaktusát is tudja faggatni. Az egy földrészhez és államhoz kötődő, de végső soron mégis egy ember világhoz való viszonyát felmutató képsorozatával a tisztességről, az emberi lét értelméről, a kapcsolatban rejlő képességről kapunk vallomást úgy, hogy a szemünket gyönyörködtető képzőművészeti alkotások megmutatják a festészet szakmai tisztességét is.

Úgy érzem, hogy Gyémánt László mostani kiállítása a XX-XXI. század fordulóján az emberiség múltjából építkező és jövőjét kereső művész dilemmáit megjelenítő műveket ad közre, amelyért köszönetet mondunk a Társalgó Értelmiségi Klub, illetve a Klub barátainak nevében.”

Bereczky Loránd  művészettörténész

bereczky-lorant_6984 gyemant_7007

vukan-gyorgy_6978 gyemant_200-pixel_7005

A képeken: Gyémánt László, Bereczky Lóránt, Ungvári  Tamás, Michael J. Hurley és felesége, Vukán György, Berkes Balázs, Borsos Mihály (Misi), Bárdi György, Benkő László, Vágó István és Vágó Nelly, Katona Miklós, Horváth Dávid, Kálmán János és sokan mások  (Eifert János felvételei )

vukan-gyorgy-760-pixel_7052

gyemant-_7083 gyemant-bardi_7087

gyemant_7074 kalman-janos_6976

gyemant-laszlo-kiallitasa_7118

Eifert János képzeletbeli képet készít Gyémánt Lászlóról (Horváth Dávid felvétele)

Read more

Apákról fiúkra – Juhász László, Zsolt és Tamás kiállítása, Budapest, 2009. április 20.

Juhász László: Branka portréja (fotó, 1990-es évek)                                              Juhász Zsolt: Áramlás 2. (litográfia, 62,5x27 cm)                                      Juhász Tamás: Fénytörténetek 8. (fotó, 2006) 

Juhász László: Branka portréja (1990 k.)                 Juhász Zsolt: Áramlás 02. (litográfia)                Juhász Tamás: Fénytörténet 08. (fotó, 2006)

160 év női! – FMH, 2009. május

fhm-2009-majus-b1-4_760-pixel

  Read more

Napló, Budapest, Városliget, 2009. április 19.

kerekparosok-760-pixel-02741

Read more

Napló, Budapest, Városliget, 2009. április 18.

    kata-200-pixel_64391  kata-200-pixel_64071  kata-200x300-pixel1

Gyönyörű az idő, ragyogó napsütés, virágbaborult fák, üdezöld pázsit, a kutyatej sárga virágja, mintha egy impreszionista festő ecsetjét használná, bepöttyözi az egész képet.  Kata lányommal teszünk néhány kört a Városligetben, ő gördeszkával én pedig kerékpáron. Közben készítek róla néhány portrét, amit ő otthon gif-fájlokpa pakolva, megmozgat. Tudjátok: Photoshop-ban a kiválasztott képeket megnyitjuk, rétegekbe (layer) pakoljuk, átkapcsolunk Adobe ImageReady-ba, ahol a sorrendet, az áttűnési időket és a méretet 760 pixelre beállítjuk, majd lementjük GIF-fájlba (Save Optimased As…)

Read more

Szél Ágnes: KERT-ÉDEN, Budapest, Kerengő Galéria, 2009. április 16.

(Microsoft Word - megh355v363.doc)   Szél Ágnes KERT-ÉDEN című kiállítását nyitom meg a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában, Makkai-Kiss Nóra költő társaságában. Ezt követően Ágnes a tiszta forrás vizével meghívja a vendégeket az Édenkert Tiszta Forrás Vizére és a Bölcsesség Aranyalmájára. Közben halk zene szól, Purger Tamás gitáron, Demko Gergő zongorán játszik. És a képek gyönyörűek…

Ágnes Szél: Garden – Eden – the World of Silence, Kerengő Gallery, April 2009
It is as if Ágnes Szél’s artistic career progressed from the outside inwards. As a photographer she aims to understand and record facts and phenomena, but she has been focussing on the inside and the depth rather than the surfaces for a long time. As an architect, she creates a very personal visual record of the essence and important details of tight structures. She focuses on shapes and, while striving to learn ever more about the world, she has ventured into the exploration of organic and industrial structures. (…) At her exhibitions, photographs are occasionally accompanied by those flowers from the kingdom of plants that carry meaning. (…) Ágnes Szél considers photography as a tool to seek out truth in an idiosyncratic process, where art and spirit do not only meet but also dissolves in each other. Sándor Weöres’ words are perhaps the most fitting description of this process: “If you want to possess the truth, you can only use teachings as aids, because you will need to find it deep within yourself.” Teachings certainly aided Ágnes Szél, and she has not only learnt a lot from the meditative approach of oriental philosophy, but has also adapted a lifestyle that helps ensure that the road leading to the depths of the self is unique and successful. Her work is characterised by a harmony of photography and spirit. The exhibition titled Garden Eden – the world of silence presents this harmony through a selection of aesthetic, atmospheric and natural photos. (Excerpt from the introduction to Balázs Feledy’s book Garden – Eden.)

Read more

Napló, Budapest, Zugló TV, 2009. április 15.

zuglo-tv0248_200-pixel1 zuglo-tv0246

Budapest, Zugló TV, beszélgetés “élőben” a Kanapé c. műsorban – fotográfiáról, diaporámáról, könyveimről, utazásról. A szerkesztő-riporter Turczi István, akinél felkészültebb moderátort nemigen ismerek. A forgatás befejeztével “aláírom” a vendégfalat, Berecz András mesemondó, Hamar Dániel Muzsikás együttes, Hegedűs D. Géza és Császár Angéla színművészek, Záborszky Kálmán gordonkaművész-karmester, Baranyi Ferenc író, költő, műfordító és Talamba mellett találok helyet a szignóra.

Read more

Meglátogatom Anyámat. Magyarországi Baptista Egyház “Filadelfia Otthona”, Kiskőrös, 2009. április 13.

anyammal_200-pixel_48201

Magyarországi Baptista Egyház “Filadelfia Otthona” (6200 Kiskőrös, Szűcs J.u. 14.)
Meglátogatom édesanyámat, 86 éves, súlyos beteg. A rák utolsó fázisában már remény sincs a gyógyulására. Mégsem panaszkodik, pedig sejtem, milyen iszonyatos fájdalmai lehetnek. Bal karja iszonyatosan dagadt, fáj – mondja, – és csak az ima teszi elviselhetővé. Amikor meglátogatom, mint most is, csak mosolyog. “Jól vagyok, itt mindenem megvan, jók az orvosok, és az ápolónők gondoskodnak rólam”. Beállítom elnémult telefonját – “távirányítással” Béla öcsém segít. A gyerekekről kérdez. Bekapcsolom a notebook-ot, képeket mutatok, ő kommentálja: Sára milyen gyönyörű, feltétlen kérek egy képet ebből… Milyen rokonszenves Anna barátja… Andris mekkorát nőtt, komoly fiatalember, de jó, hogy sokat olvas, és hogy a dobolás is jól megy neki… Kata milyen ügyesen gördeszkázik, hogy sikerült a felvételije? Itt milyen szép az arca, és milyen jól öltözködik! … .A képes naplóimmal is sikert aratok, hiszen elétárulnak az utazásaim, és mindennapok is. Minden érdekli: a munkám, a barátaim (barátnőim), a kapcsolataim, eszem-e rendesen, pihenek-e eleget… Esküvői képek, Bódi-vonal… Jé, ez itt Bódy Magdi, hát még mindig úgy néz ki, mint egy sztár!…  És Ő a kanadai barátnőd? Szép és okos asszony… Sarolta és Emil, rokonszenves emberek… Tanítványaid? Szimpatikus csapat… Ildikó, paralimpia… Az első szerelem? És ő nem is tudta?… Nem elég a sok kép, mindenről és mindenkiről be kell számolnom szavakkal is, teljes részletességgel. Megnyugtatom, hogy minden rendben van, jól mennek a dolgaim…  Amikor megsimogatom még mindig szép arcát, fáradt kezét, majd elsírom magam… Mit is tehetnék? Mosolyt erőltetek magamra… Kikísér a bejáratig, hosszasan öleljük egymást… Autóba szállok, a visszapillantó tükörből látom, hogy még sokáig integet…

 Napló, Kiskörös, 2009. április 13.

Napló, Budapest, Húsvéthétfő, 2009. április 13.

 tojasfestes0241 tojasok_200-pixel60562

Read more

Napló, Budapest, 2009. április 11.

   eskuvo-200-pix_6030   Vasas Éva Zsuzsanna és Stiller Nándor esküvői szertartása a  VI. kerületi házasságkötő teremben (Teréz körút 13., az Oktogonnál)
Read more

Napló, Budapest, 2009. április 10.

sara_5694-200-pixel sara-papa_5699-200-pixel

sara_5690-760-pixel

Sára lányom

Kiss Zsolt: INDIA, AZ ÁRNYÉKOK SZÍNEI / THE COLOURS OF SHADOWS. Kiállításmegnyitó és könyvbemutató, Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ kamaraterme, Kecskemét, 2009. április 8.

 

   india-megnyit   Kiss Zsolt: INDIA, AZ ÁRNYÉKOK SZÍNEI / THE COLOURS OF SHADOWS

Kiállítás és könyvbemutató, Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ kamaraterme (6000 Kecskemét, Deák Ferenc tér 1.)

“Titkos kóddal üzenő képek, amelyek nem igényelnek szótárat, csupán nyitott szívet – Eifert János fotóművész fogalmazott így ma kora este az Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központban, ahol zsúfolásig megtelt a kamaraterem. A neves kecskeméti fotósdinasztia tagjának, Kiss Zsoltnak a kiállítására gyülekeztek a művészek, a barátok. Egy indiai túra ihlette a földrésznyi ország iránt azt az érzelmet, amelynek termései a fényképek és a belőlük szerkesztett könyv. Kiss Zsolt India-arca rokonszenves; nagyszerű képíróvá tették őt az élmények – mondta megnyitó beszédében Eifert János. A színek lélektani hatására ösztönösen ráérez. A Kecskeméti Televízió egykori operatőrének munkáiból Kincses Károly szerkesztett könyvet, amely – az elhangzottak szerint – rendet és harmóniát teremtő, igazi mestermű. ”  (Varga Monika, kecskemeti tv.hu)

Napló, Kecskemét, 2009. április 8. 

Bosnyák János és Bús Csaba felvételei

1245188_008-bus-csaba-felvetele  1245186_006-bus-csaba-felvetele

_mg_5575 papp-elek-300-pixel_5623

250_5612 250_5615 250_5632 250_5607

Farkas Antal jama: Munkakönyv – fotóalbum, 2009.

farkas-antal-jama_munkakonyv-200-pixel   farkas-antal-jama_onarckep-200-pixel   india_56313 jama-dedikalas-200-pixel1

 

farkas-antal-jama_halak-vallfan  Farkas Antal jama: Halak vállfán / Fishes on the Clothes-Hanger (1993)

farkas-antal-jama_orange-brigitta

Farkas Antal jama: Narancssárga Brigitta / Orange Brigitta (2001)

Felidézve  2005. áprilisi kecskeméti kiállításának megnyitójára írott szövegemet, amit akkor – megfázásom miatt – drótpostán küldtem el, és azt távollétemben felolvasták:

Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt

Farkas Antal jama

 Ma már egy vírusos fertőzéshez nemcsak az ágyban kuporgó, forró teát, esetleg forralt bort szürcsölő, nyaka köré meleg sálat tekerő alakot kell elképzelnünk. Elképzelhetjük a Zoom Galéria szerkesztőjét is, amint Farkas Antal Jamáról írott kéziratát e-mailen elküldi a szerkesztőségnek, de egy fránya vírus miatt, közvetlenül a nyomdai leadás előtt a monitorról lepotyognak a betűk, és a QuarkXPress-szel nincs mit betördelni. És Önök, a lapot kinyitva, az én rovatomhoz érve ott állnának egy betű nélkül, az ismertetőm nélkül. Nem lenne művészettörténeti handabanda, nem kellene életrajzi adatokat, meg a „mit gondolt a művész” szóhalmazokat átizzadni. Elmaradna az éppen kiválasztott fotográfus – olykor érdemtelen – egekbe emelése, megdicsőítése, vagy – merthogy kritikusnak is kell lennünk – a földbe döngölő, lekezelő tudálékosság. A szavak helyett maguk a képek – a művész – beszélnének. Persze, rögtön jelentkezne az első probléma: Farkas Antal Jama képei beszédesek ugyan, de „képolvasatuk” eltér a megszokottól. „Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal” (forrás: Jama első önálló kiállításának címe, amelyet 1993-ban a fővárostól 86 kilométerre, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg). Képnyelven beszélni feltehetően nem a fotóriporterektől, a dokumentaristáktól tanult, hanem a dada, a konceptuális művészet, a pop-art, a posztmodern, az abszurd voltak „mesterei”, és középiskolásként Jarry Übü királya, vagy Boris Viant írásai voltak kedvenc olvasmányai. A perspektívakorrekciót sem műszaki géppel, hanem Cèsanne módszerével végzi.
Azért még sem baj, hogy a vírus nem potyogtatta le betűimet, így elmondhatom, hogy Farkas Antal Jama 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. Az persze a képeiből „szól ki”, hogy rendkívüli fantáziája, amely az abszurd, újraértelmezés, anamorfózis kulcsszavakra épül, tulajdonképpen a perspektíva átverését jelenti.  Ha képeit nézzük, hihetünk-e a szemünknek? Tükröz, beépít, ráfest, elrendez, beleragaszt, – még a technikát illetően is folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. Metonímiát, metaforát, rímeket, hasonlatot használ – költészetet teremt egy racionális nyelvvel, a mesterség és művészet eszközeinek magas fokú birtokolásával. Soha nem érjük tetten, hiszen nem hazudik: nagyotmondás helyett inkább megteremti magának – nekünk – azt a másik világot. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. De a kígyó valóban ott van. Képeibe soha nem nyúl bele számítógépes szerkesztéssel. Azok úgy vannak kitalálva, megrendezve. A film széle – nem márkareklámként, hanem az eredetiség igazolására – benne marad a képben, és a kompozíció részévé válik. Ahogyan az általa teremtett titok-világ is az igazi világ része lesz. Legalább is, ezt hiteti el velünk. Merthogy egy nagy varázsló, igazi bűvész-művész, utcai hazardőr. Figyeljük a kezét: itt a piros, ott a piros, hol a piros? Nem csal, csak varázsol.
Teljesen érdektelen persze, hogy képeit varázslóként, bűvészként, fotóművészként, vagy képzőművészként hozza létre. Dinnye fogaskerekekkel, Halak vállfán, Salföldön álló akt. Lényeg, hogy megszülettek. Csinál ő plakátokat, reklámfotókat, „használják” őt alkalmazott fotósként, arculat- és látványtervezőként, tipográfiai és grafikai „munkásként”, hiszen bizonyított már, papírja is van róla: 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben. De ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Saját magát „fotójamatőr és tragikusművész” címkével gúnyolja, de szeret Wagnert hallgatni, jó sajtokat fogyasztani, Woody Allen-vicceket mesélni, a MÉH-telepen vásárolni, Jan Dibbets Perspectiva correction című munkáját olvasgatni, és közben jókat sörözni. Mindez persze magánügy, képein viszont ott vannak a megfejtésre váró titkok. Nagy metafizikus csendélet, Madamme Retnouard, portrék, csendéletek, önarcképek, szavakkal körül nem írható világ.
Azért, mert életrajzából olvashatjuk, hogy Pécsi József ösztöndíjas, tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik, még lehetne unalmas alak. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. Egyénisége izgalmas, mint a képbe kúszó kígyó, az expozíciót váró sámfa, a táguló határokból álló, végtelen síkokon lépegető tükör-világ is az, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Lépjünk be ebbe a világba, és csodáljuk…

Eifert János

Győr, 2005. április 8.

Napló, Budapest, Városliget, 2009. április 6.

 

 kata-gorivel_5540   Délután  Kata lányommal “sportolunk” a Városligetben. Mondhatnám, mi vagyunk a páratlan páros, amelyben persze én vagyok a páratlanul ügyetlen. Kata születésnapi ajándékát, a gördeszkát próbálja ki, hihetetlen jó egyensúlyérzékkel és ügyességgel. Én meg akkorákat esek a görkorcsolyával, ahogyan a burleszkfilmekben az ügyetlen főhősök szoktak. Röhejes vagyok, hogy vén fejjel vagánykodom. Most, amikor naplómat írom, már alig tudok lábra állni. Térdem bedagadt, a húzódás (ínszakadás?) piszokul fáj. Ildikó reikivel próbál gyógyítani a távolból, no meg borogatom…

Read more

A Civil Összefogás Fórum által meghirdetett tüntetésen a Hősök tere zsúfolásig megtelt a demonstrálókkal, Budapest, 2009. április 5.

  hosok-tere-tuntetes-panorama1

A Hősök tere zsúfolásig megtelt a demonstrálókkal, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok lépcsőin is szimpatizánsok állnak, a tömeg a tér előtti Dózsa György utat, illetve az Andrássy utat a Bajza utcáig megtöltötte. A megmozdulásra idősek, fiatalok, kisgyermekes családok is érkeztek, vidékről és a határon túlról buszokkal, szervezett formában is jöttek.

Read more

Andrissal csatangolunk a Városligetben, a Király-domb és a Hősök-tere környékén, Budapest, április 4.

2009.04.04-Andris-Papa-Budapest-Városliget Eifert András Szilveszter a Hét Vezér szoborcsoportozatánál (Photo: Eifert János) "Önarckép" a Hét Vezérnél: Eifert András Szilveszter és Eifert János

Andris fiammal portyázunk a Városligetben, a Király-domb környékén, majd elkarikázunk a Hősök terére is. A Hét Vezérnél a szoborcsoport alakjai közt, talán Töhötömnél  letáborozunk, figyeljük az embereket, a felhőket és beszélgetünk. Máskülönben semmi komolyat nem csinálunk, de jól érezzük magunkat.

Budapest, Hősök-tere, emlékmű-részlet (Photo: Eifert János) Cigányprímás pénzét számolja a Hősök-terén (Photo: Eifert János) 

Eifert János felvételei

Varga Gábor György: TÁNC/KÉPEK, Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központ galériája, Budapest, 2009. április 3 – április 27.

Varga-Gábor-György-TÁNC-KÉPEK 

 Varga Gábor György TÁNCKÉPEK  című fotókiállítása a Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központ galériájában.
A kiállítást 2009. áprils 3-án, 17 órakor nyitottam volna meg, de technikai okok miatt a helyszínen nem tudtam megjelenni. Varga Gábor György remek tánc-képeit azonban mindenkinek ajánlom. Kiállítása megtekinthető 2009. április 27-éig, naponta 8-tól 19 óráig.

A kiállítás képeiből:

0061 vargagabor011 vargagabor0091

„Testből font jelbeszéd”

Néhány gondolat Varga Gábor György: TÁNCKÉPEK c. kiállítása képei elé

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek.
Az élmény megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának igénye – ősidőktől fogva ismert. Legkorábbról az őskőkorszakból származó barlangi, valamint a bronzkori sziklarajzok maradtak ránk, későbbről pedig rajzok, festmények, szobrok, és a jelen időben a fénykép, a film és videó őrzi meg ennek az illékony művészetnek a jelenlétét. Különleges jelentőségűek a korabeli költők, írók, filozófusok közvetlen élményén alapuló műveinek táncvonatkozású lírai, leíró vagy elmélkedő részletei. Ma a dokumentálás – a film, videó mellett – főleg fényképezéstechnikával folyik. A fénykép azonban nemcsak dokumentációs célokra, a tánc rekonstrukciójára alkalmas. A fotográfusok nagy része, köztük Varga Gábor György nem elégszik meg a puszta tény-rögzítés igényével, hanem művészi értékkel bíró, eredeti mű létrehozására törekszik. Hogy pontosabban fogalmazzak, Varga Gábor György olyan fotográfiákat mutat be itt nekünk, amelyek a táncművészetet nem pusztán dokumentálják, hanem fotóművészeti alkotásként újra élik, átlényegítik a mozdulatok szépségét, a koreográfiai értékeket. „Testből font jelbeszéd”, amely átizzik a fénnyel rajzolt képeken. TÁNC – KÉP – FÉNY – KÉP – FÉNY ÉS KÉP – FÉNYKÉP – Varga Gábor György táncképei, fotográfiái…
Nem a technikai precizitás, a mesterség eszközeinek tökéletes birtoklása teszi érzékletessé és érdekessé Varga Gábor György fényképet. Mondhatnánk kicsit régiesen, hogy ő a „fény mestere”, de ez nem fedné le igazán a lényeget, hisz a fotográfiai szempontból meghatározó „fényhasználat” csak eszköz számára. Mondhatnánk azt is, hogy élesek a képei, tehát fényképészeti szempontból tökéletesek. Az élesség azonban esztétikai szempontból zavaró is lehet, hiszen „megfagyasztja” a pillanatot. Ezért használ olykor bemozdulásos életlenséget, amely épphogy nem technikai tökéletlenséget jelez, hanem esztétikai eszközként az idő múlását, a kép tárgyának elmozdulását az idő-tengelyen. Mondhatjuk tehát, hogy nem halott pillanatokat rögzít, hanem nagyon is élőket, amely a pillanatokban benne érezhető a mozdulat, a térforma előzménye és a következménye is. Képeinek élességét, a jó felbontást szemlélve mondhatnánk, hogy Varga Gábor György nagyon precíz, mint az óramű, amely kiszámíthatóságával, megbízhatóságával azt adja, amit várunk tőle. Ő azonban a precizitást is eszköznek tekinti, esztétikai eszköznek akár, amely a kicsiszolódott eszközhasználatot, pontosságot nem öncélúan (“akkor jó a fénykép, ha jó éles, színhelyes és tónushelyes, valamint kiegyensúlyozott a kompozíció”), hanem a lélek szárnyalására, az érzelmek kifejeződésére használja. Ezért nem unalmasak a képei, és ezért érezhetjük szellemi kalandnak szemlélésüket. Úgy gondolom, hogy nem lenne szerencsés túlbeszélni képeit, inkább nézzük, lássuk, érezzük azokat. És akkor megnyílnak számunkra titkai, a „Testből font jelbeszéd”…

A kiállítást megnyitom.

Eifert János