János Eifert - Photographer

Archive for August, 2009

Napló, Budapest, Város-liget, 2009. augusztus 30.

Budapest, Király-domb, Móger Ildikó tornázik - Photo: Eifert János

Ildikó és János közös "edzése" a Városligetben

Reggel kutyasétáltatás, közben egy kis edzés a Városligetben. Ildikó hatvanöt hasizomerősítő lábemelgetést “dob le”, én csak tizenötöt. Hát, kell ezt még gyakorolnom…

Fotóoktatás.hu – http://www.fotooktatas.hu

fotooktatas.huhu

Imre Tamás írja a http://www.fotooktatas.hu kezdőlapján:

Fotó tanfolyamainkon elsajátíthatják a tudatos és kreatív fényképezés művészetét, a technikai felszerelések tökéletes kezelését. Oktatóink magas színvonalú előadásai, és szakmai felkészültsége egy olyan képzést tesz lehetővé, mely szinte egyedülálló a fotográfiában. Az előadó fotóművészek, és szakemberek különböző stílusai elősegítik minden hallgató számára, hogy idővel saját egyéni látásmódján keresztül mutathassa meg művészi tehetségét a külvilágnak.

“Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is”
(Gaston Rébuffat).

Fotó iskolánkban az alkotó, művész és természetfényképezés alapjait és mesterfogásait is elsajátíthatja. A művészfényképezés kezdő és haladó kurzusunk, érdekes és kreatív lehetőségeket ad a kortárs fotográfia iránt érdeklődő hallgatóknak. Mai digitális világunkban fontos szerepet kapott a felvételek képfeldolgozása, mely minden fotográfiai kurzuson a tematikához kapcsolódó képfeldolgozás trükkjeit és fogásait tanítja meg hallgatóinak. Foglalkozunk haladó és amatőr fényképészekkel is akik, most vagy a közelmúltban vásárolták digitális fényképezőgépeiket. Nekik javasoljuk az alapkurzusainkat, melyekben könnyedén elsajátító a digitális fényképezőgépek kezelése, kreatív lehetőségek megvalósítása.

Kérem tekintsék meg honlapunkat és győződjenek meg önök is magas szintű képzéseinkről,a tanítványok és a tanárok művészi minőségű fényképeiről.

Csapatunk a hallgatóknak nyújtott legjobb minőséget tartja szem előtt.

Vezető oktató: Imre Tamás (fotográfus, újságíró) A Természetfotó Magazin főszerkesztője, Canon Pro Club elnöke, East Europe Canon Ambassador.

Oktatóink: Baricz Katalin (Balog Rudolf díjas fotóművész), Eifert János (fotóművész), Imre Tamásné Anikó (Magazin Art director, fotográfus, Canon Pro Club), Krivánszky Árpád (újságíró, fotográfus), Körber László (tipográfus, sportfotóriporter), Máté Bence (hivatásos természetfotós), Molnár István Géza (fotóművész), Suhayda László (természetfotós), Szabó Béla (fotóművész), Szekeres János (természetfotós, fotóművész).

Fotográfiai előadóink: Éder Iván (asztrofotós, csillagász), Papp Elek (fotóművész).

Szakmai előadóink: Boncza Attila (colormanagement és nyomdaipari szakértő), Kaszás Gergő (Nikon Magyarország), Lató Péter (Canon Hungária Photo specialist).


Képzési programjaink akkreditáltak.

Akkreditációs szám: PL-1791
Nyilvántartási számunk: 01-0486-05 (Inter Mediator)
Oktatási Szjsz.: 8559 (egyéb felnőtt képzés)

Nature Photo Magazine – http://www.naturephotomagazine.com

Nature Photo Magazine, Hungary

Kedves Olvasó!

A jelenben vagyunk, vagy talán már a jövőben? – Tettük fel a kérdést magunkban mi is a magazin szerkesztőségében. Igen tisztelt olvasóink, itt vagyunk a jelenben, a jövő teljesen ingyenes fotográfiai magazinjával. Több tény indokolta azt, hogy megjelenjünk a nagyvilág felé magyar és angol nyelven egyaránt. Célunk bemutatni az olvasóközönségnek elsősorban Kelet-Európa természeti szépségeit, természetfotósait, fotós helyszíneit, de nem zárkózunk el Nyugat-Európa és a többi földrész csodálatos és felejthetetlen élményeitől sem.

A magazinunkban éppúgy megtalálhatják az állatvilágról és tájakról szóló írásainkat, mint a technikai információkat. Igyekeztünk úgy összeállítani a rovatokat és a munkatársakat, hogy minél színesebben tudjuk bemutatni a természetfényképezés fortélyait. A tippek-trükkök és a fotósiskola rovatok az éppen most kezdő, vagy már jártas, de tanulni vágyó fotósoknak nyújthatnak egyfajta szakmai útmutatást. Gondoltunk a fiatalokra és a kompakt fényképezőgéppel alkotó fotósokra is. Különleges „unikumként” pedig – elsőként a világon -elindítunk egy asztro-fényképezéssel foglalkozó rovatot, mely a csillagok és galaxisok fényképezésének egyedülálló, misztikus világába vezeti be az olvasókat.

Interaktív magazinunk a televízióhoz hasonlóan több ponton kapcsolódva – egyelőre évente négy alkalommal – érdekes és igényes képanyagot és olvasnivalót kínál mindenkinek. Magazinunk neve igen hosszúra sikeredett, de reméljük, hogy rövid időn belül mindenki tudni fogja, mi is az a Természetfotó Magazin és az angol Nature Photo Magazine.

Munkatársaink a világ minden táján állandóan a terepen vannak, hogy képekben megragadják a természet világát, így juttatjuk el minél több természetfotóshoz és minden érdeklődőhöz a megismerhetetlennek tűnő természet szépségét, sérülékenységét; ez a Természetfotó Magazin Online kiadás egyik fő küldetése.

Adódhatnak azonban olyan helyzetek, amikor a természet védelme előbbre való, ezért újságíróinknak, fotográfusainknak néha magukba kell fojtaniuk olthatatlan vágyukat, hogy fényképezhessenek.

Imre Tamás
főszerkesztő


Dear reader!

Are we in the present, or perhaps this is the future already? – We did ask ourselves in the editorial office. Yes, dear readers, we are in the present with a brand new, free online nature photography magazine. There are several reasons why we need to take the stage in an international setting in both Hungarian and English languages. Our primary objective is to present to the reader Eastern Europe’s natural beauty, photographers and locations. But of course at the same time we do not exclude ourselves from exploring the treasures of Western Europe and the world at large.

In the first issue you can find articles about the animal kingdom and landscapes, together with technical information. We have tried to introduce the nature photography vivid manner with our team. Our tricks and tips section could be useful for the novice photographers and for advanced artists as well, providing a form of traineeship and guidance. We have embraced both youth and photographers with compact cameras as well. And by way of speciality, representing a first in the world, we are going to start a series of astro-photography which will take the reader on a journey into the mysterious and unique way of photographing the stars and galaxies.

Our interactive magazine, initially appearing every quarter year, will provide interesting and high quality and reading material for everyone. Admittedly, our full name is rather long, but we hope within a short period of time everybody will know what Természetfotó Magazin and Nature Photo Magazine will stand for.

Our collegaues are on the ground in all corners of the world, endeavouring to capture the secrets of nature through their camera lens and bringing the beauty and fragility of Mother Nature to your doorstep. This is one of the main missions of Nature Photo Magazine.

At the same time we must never forget, that even we nature photographers sometimes have to restrain from taking the perfect picture in the interest of protecting the natural world.

Tamas Imre
Chief Editor

Varga Gábor György: TÁNCKÉPEK – Nemzeti Táncszínház, Kerengő Galéria, Budapest, 2009. augusztus

 Varga-Gábor-György-TÁNC-KÉPEKKerengő Galéria, 2009. augusztusVarga Gábor György: TÁNCKÉPEK

Ha van illanó anyaga a művészeteknek, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. Ugyanakkor a mozdulatkincs, a táncstílus, a táncban rejlő ősi tartalmak és ősi formák, látható és ellenőrizhető módon áthagyományozva, szívósan élnek évezredekig, fejlődnek, visszafejlődnek, hogy átalakulva visszatérjenek.

A tánc élményének megőrzésének, rögzítésének, ha úgy tetszik dokumentálásának egyik eszköze a fényképezés. A fotográfusok nagy része, köztük Varga Gábor György nem elégszik meg a puszta tény-rögzítés igényével, hanem átlényegítik a mozdulatok szépségét, a koreográfiai értékeket. „Testből font jelbeszéd”, amely átizzik a fénnyel rajzolt képeken. TÁNC – KÉP – FÉNY – KÉP – FÉNY ÉS KÉP – FÉNYKÉP – ezek jellemzik Varga Gábor György táncképeit, fotográfiáit…

Nem a technikai precizitás, a mesterség eszközeinek tökéletes birtoklása teszi érzékletessé és érdekessé Varga Gábor György fényképet. Mondhatnánk kicsit régiesen, hogy ő a „fény mestere”, de ez nem fedné le igazán a lényeget, hisz a fotográfiai szempontból meghatározó „fényhasználat” csak eszköz számára. Mondhatnánk azt is, hogy élesek a képei, tehát fényképészeti szempontból tökéletesek. Az élesség azonban esztétikai szempontból zavaró is lehet, hiszen „megfagyasztja” a pillanatot. Ezért használ olykor bemozdulásos életlenséget, amely esztétikai eszközként az idő múlását, a kép tárgyának elmozdulását jelzi az idő-tengelyen. Nem halott pillanatokat rögzít, hanem élőket, amelyekben érezhetők a mozdulatok, a térformák előzményei és a következményei. Képeinek élességét, a „jó felbontást” szemlélve mondhatnánk, hogy nagyon precíz, mint az óramű, amely kiszámíthatóságával, megbízhatóságával azt adja, amit várunk tőle. Ő azonban a precizitást, a csiszolt formákat olyan eszköznek tekinti, ami a lélek szárnyalását, az érzelmek kifejeződését segíti. Segítségével nyílnak meg számunkra a tánc titkai, a „Testből font jelbeszéd”…

Eifert János

Tihomir Ignatov: Die Welt des János Eifert – Public Republic, 2009. augusztus 24.

Public-Republic-Szófia

Artist of the Week – János Eifert

24 August, 2009 von Dessislava · Keine Kommentare

Die Welt des János Eifert

Interview von Tihomir Ignatov mit János Eifert

Übersetzung aus dem Bulgarischen: Dessislava Georgieva

 Was bedeutet Fotografie für Sie, Herr Eifert?

Wir alle wurden geboren, um in einer vergänglichen Welt zu leben. Die Zeit fließt mit uns dahin wie ein Fluss, der seinerseits zum gegenüberliegenden Ufer fließt, und nur wenige von uns sind in der Lage, ihn aufzuhalten. Die Fotografie ist im 19. Jahrhundert entstanden, parallel zur Entwicklung des sozialen Lebens.

Damals haben viele Menschen gedacht, dass die schöngeistige Kunst bald ihr Ende erreichen würde. Ich meine die Malerei und die Bilder. Die Zeit hat gezeigt, dass die Malerei als künstlerisches Mittel nicht verschwunden ist.

Fotografie versiegelt die Zeit in einem Bild. Die Dokumentarfotografie beweist genau das. Ein Fotokünstler arbeitet oftmals mit einem Augenblick der Zeit, indem er ihm eine eigene Seele verleiht. Die Kamera ist nur ein gehorsamer Diener in den Händen des Fotografen.

 

Wie ist die Fotografie zu Ihrem Beruf geworden, und was war Ihre erste Begegnung?

Die Wahrheit ist, dass nicht ich sie ausgewählt habe. Eigentlich hat sie mich ausgesucht.

Lange Jahre war ich Profitänzer und befand mich auf einem wirklich hohen Level. Dann schenkte mir mein jüngerer Bruder einen Fotoapparat. Und was tut ein Mensch, wenn er einen Fotoapparat hat? Er beginnt zu fotografieren. So geschah die Magie zwischen mir und der Kamera.
Изложба на унгарския фотограф Янош Ейферт

Was unterscheidet diesen Beruf von allen anderen?

Sagen wir, die Möglichkeit des Betrachtens. Ich liebe es, die Welt und die Menschen um mich herum zu beobachten. In dieser Hinsicht ist die Fotografie ein sehr bequemes Mittel, um die Menschen zu betrachten und in ihre Einzelheiten einzudringen. Es ist komfortabel, die Welt durch das Objektiv zu mustern und ihre Geheimnisse zu entdecken.

Verleiht Ihnen die Fotografie ein Gefühl von Freiheit?

Ja, natürlich. Niemand sagt mir, wie ich denken, wohin ich schauen soll. Ich fotografiere einfach. Das ist einer der größten Vorteile dieses Berufs.

 

Kennen Sie bulgarische Fotografen und deren Werke?

Leider muss ich zugeben, dass ich keinen der bulgarischen Fotografen kenne. Aber ich würde mich sehr gerne mit ihnen vertraut machen und sie erforschen.

Gibt es ein Bild, das Sie gern erneut, besser aufnehmen würden?

Wenn ich die Möglichkeit hätte, würde ich alle Fotos verändern.

Gibt es ein Thema, das Sie gern umsetzen möchten, aber wissen, dass das nicht möglich ist? Eine Art unerfüllter künstlerischer Traum.

Ja! Das Thema über die blinden Menschen. Das ist ein Projekt, an dem ich verstärkt arbeite. Wie es in der Welt der Blinden aussieht, wie sie leben, interessiert mich sehr. Dieses Projekt stellt eine große Herausforderung für mich dar.

Was denken Sie über die analoge und die digitale Fotografie?

Die Digitalfotografie ist ein neuartiges Mittel, das die traditionellen Verfahren der Fotografie ablöst. Hier wählt der Fotograf selbst die Mittel aus. Auch sind die Möglichkeiten viel größer.

 

Welche Bilder bevorzugen Sie: schwarzweiße oder farbige?

Wenn ich ehrlich sein soll, hätte ich der Schwarzweißfotografie noch vor ein paar Jahren völlig entsagt. Doch jetzt habe ich ihren Wert wiederentdeckt, so dass sie immer mehr Raum in meinen Fotografien einnimmt. Ich beschäftige mich mit der Psychologie der Farben. In meinen Farbaufnahmen sind nicht alle Farben gleich intensiv. Ich nutze gerne Kontraste, um die Botschaft des Bildes zu verstärken.

Wenn Sie heute Ihre letzte Aufnahme, Ihr letztes Foto machen müssten, wie würde es aussehen?

Es wäre eine Aufnahme meiner Mutter.

János Eifert wird am 8. Mai 1943 in Hódmezővásárhely, Ungarn, geboren. 1968 beginnt er, sich mit Fotografie zu beschäftigen, wobei er parallel im ungarischen Ensemble „Honvéd“ tanzt. Seit 1985 entwickelt er auch Tonbildschauen.

Im Jahr 1998 arbeitet er als künstlerischer Leiter der Ersten Nationalen Fotowoche Ungarns sowie als Gründer und Chefredakteur des ersten fotografischen Onlinemagazins.

Er hat bereits 150 eigenständige Ausstellungen hinter sich, hat an 650 gemeinschaftlichen Ausstellungen teilgenommen und wurde 168 Mal ausgezeichnet. Fotografiert hat er in 41 Ländern.

Die Kunst János Eiferts kann nicht einem einzigen Stil zugeordnet werden – sein Schaffen geht in viele Richtungen. Eifert ist eine vielseitige, sich ständig erneuernde, experimentierende Figur.

Fotos: Vasilena Georgieva
Multimedia: Nikolai Nikolov

Napló, Budapest, 2009. augusztus 24.

Balassi Intézet, Budapest-Photo: Eifert János Balassi Intézet-Budapest-Móger Ildikó-Photo: Eifert János Balassi Intézet, Budapest, Ildi, János

Budapest, Balassi Intézet, Balassi Institute – Ildi munkahelye. Míg Ő az ügyeit intézi, én angolt tanulok…

Napló, Budapest, Budai Vár – Mesterségek Ünnepe, 2009. augusztus 22.

Mesterségek Ünnepe
Minden, ami hagyomány, minden, ami kosár, és minden, ami francia…  A Mesterségek Ünnepét 2009-ban immáron huszonharmadik alkalommal rendezik meg a Budai Várban. Ezen a hagyományos kulturális eseményen minden évben a hagyományőrző népművészet legjelesebb képviselői mutatkoznak be a népes közönség előtt. Naná, hogy ez bennünket is érdekel. Katával, Andrissal, Ildikóval délelőtt látogatunk fel a Várba, a Budavári Palota körül felállított sátrak, pavillonok gyönyörű kézműves dolgokat kínáltak. Szőttesek, fafaragások, ékszerek, játékok, kosarak, kürtös kalács…

Budapest, Mesterségek Ünnepe, kosárfonó - Photo: Eifert János  Budapest, Mesterségek Ünnepe - Photo: Eifert János Budapest, Mesterségek Ünnepe - Photo: Eifert János

Eifert Andris, Kata, Kis-Kovács Sára, Budapest, Mesterségek Ünnepe - Photo: Eifert János

kopjafa-farago_5849 Budapest, Mesterségek Ünnepe, Ildikó ruhát nézeget - Photo: Eifert János Eifert Kata Nóra, Eifert János, Eifert András Szilveszter - Photo: Móger Ildikó

Móger Ildikó, Eifert János - Photo: Eifert Kata Nóra

A Budavári Palota körül ebben az évben öt napon át a legkiválóbb magyarországi kézműves mesterek, hagyományőrző tárgyalkotó népművészek működő műhelyekben mutatják be mesterségük fortélyait, melyet a helyszínen a felnőttek és a gyermekek egyaránt kipróbálhatnak.

2009-ben a fő téma: a kosaras mesterség

A rendezvényen, mint ahogy a népi hagyományban is, együtt jelenik meg a kézművesség a zenével és a tánccal. Két színpadon a világ különböző részeiről érkezett zenészek és táncosok lépnek fel.

Erdélyből és a Vajdaságból határon túli magyar kézművesek érkeznek, Európa több országából Finnországból, Kirgíziából, Szlovéniából, Lengyelországból, Szlovákiából is képviseltetik magukat mesterek és várunk népművészeket Algériából is. Táncegyüttesek jönnek Erdélyből, a Felvidékről és Délvidékről, Romániából, Szerbiából, Kanadából, Kolumbiából és Oroszországból is.

Idén a rendezvény díszvendége Franciaország, ahonnan kézművesek és iparművészek érkeznek, többek között üvegműves, orgonakészítő, textilművész, kalapos, hangszerkészítők, faműves és ötvös, de lesz néptánc, gasztronómia és bor is.

A Mesterségek Ünnepe a kézműves bemutatókon, hagyományőrző kirakodóvásáron, zenei- és táncprogramokon kívül továbbra is nagy hangsúlyt fektet a gyermekfoglalkozásokra. Több helyszínen játszóház várja a gyerekeket, ahol kipróbálhatnak különböző mesterségeket, így a nemezelést, gyékényszövést, rongybabakészítést, madzagszövést, bőrözést, papírmerítést, agyagozást, korongozást.

Napló, Budapest, 2009. augusztus 21.

Balázs, Eifert András Szilveszter, E. Tóbiás Sára - Photo: Eifert János Eifert András Szilveszter, E. Tóbiás Sára - Photo: Eifert János

sara-kata-andris-ildi_5807

Sára 30. születésnapját ünnepeljük…

Détár Péter műgyűjtő a Sirály a Niagara felett (2004), és a Nő kalappal (1972) c. képeimet vásárolta meg. Szekszárd, Művészetek Háza, 2009. augusztus 18.

Szekszárd, Művészetek Háza, SzemFülEs(t), ahol egy pohár jó szekszárdi vörösborral a kezében tekinthette meg a  látogató KÉPNOVELLÁK című tárlatunkat, amelyet Kovács Tibor festőművész barátommal együtt mutattunk be a nagyszámban megjelent érdeklődőknek. Közreműködtek a “Muslincák” és a tűz-zsonglőrök.

  Szekszárd, Művészetek Háza, SzemFülEst, Móger Ildikó, Kovács Tibor és felesége, Détár Péter - Photo: Eifert János Szekszárd, Művészetek Háza, SzemFülEst, Muslincák - Photo: Eifert János Szekszád, Művészetek Háza, Tűz-zsonglőrök - Photo: Eifert János

 Szekszárd, Művészetek Háza, Képnovellák tárlatvezetés - Photo: Móger Ildikó Szekszárd, Művészetek Háza, Képnovellák tárlatvezetés - Photo: Móger Ildikó Szekszárd, Művészetek Háza, Képnovellák tárlatvezetés - Photo: Móger Ildikó

   Szekszárd, Művészetek Háza, Képnovellák tárlatvezetés - Photo: Móger Ildikó Szekszárd, Művészetek Háza, Képnovellák tárlatvezetés - Photo: Móger Ildikó

kovacs-tibor_3032

Kovács Tibor festőművész egyik jellegzetes művével, rendezés közben.

Baky Péter, igazgatóhelyettes egy Eifert-fotóval: Fodor József festőművész

Baky Péter festőművész, a Művészetek Háza igazgatója Eifert János nagyméretű portréjával, amelyet Fodor József hódmezővásárhelyi festőművészről készített, 2004-ben.

Kovács Tibor festőművész egy Eifert-fotóval: Tűztánc

A kiállítás rendezése közben, Eifert János “Tűztánc” c. művével, amely bejárta a világot, és számtalan önálló kiállításán szerepelt. A falon Kovács Tibor alkotása.

Móger Ildikó, Détár Péter műgyűjtővel, Szekszárd Détár Péter műgyűjtő, Eifert János fotóművésszel, akinek két fotóját vásárolta meg. 

Móger Ildikó Détár Péter műgyűjtővel, aki Eifert János két alkotását vásárolta meg – Sirály a Niagara felett (2004) 150x100cm, Nő kalappal (1972) 150x100cm – 300.000 Ft-ért.

Eifert János: Nő kalappal (1972 k)

Eifert János: Nő kalappal (Budapest, 1972 körül)  színes fotó, 150×100 cm
A Pécsett rendezett A NŐ című nemzetközi fotókiállítás II. díjjal elismert képe. Szendvics technikával készült montázs (két diapozitív együttes lenagyításával). A portrét a Honvéd Együttes egyik filmforgatásán készítettem, a “kísérő” felvétel a Duna vízén megcsillanó napsugarak berántott kamerával készített képe. (ej)

Lélekportál – E. Tóbiás Sára pszichológus honlapja – http://www.lelekportal.hu

Lélekportál, E. Tóbiás Sára honlapja E. Tóbiás Sára - Photo: Eifert János 

 

Ajánlás

A lélek útvesztőjében néha nehéz megtalálni a helyes irányt. Sokszor kilátástalannak tűnik egy-egy élethelyzetünk, úgy tűnik nincs megoldás a problémára.  Az első lépés az önmagunk felé vezető úton a hit és elszántság arra, hogy kezünkbe vehetjük az életünket. Van megoldás, csupán meg kell találni és tenni kell azért, hogy megváltozzon az, ami eddig zsákutcákhoz vezetett el. Rajtunk múlik, a saját erőnkön. Az úton nem kell egyedül végigmennünk. Kísérőt választhatunk magunk mellé, aki független, külső szemlélőként tükröt tart számunkra és elfogulatlanul megmutatja igazi, torzítatlan lényünket, amilyenek valójában vagyunk. Segít felfedezni azokat a rejtett erőforrásokat, amelyek bennünk lakoznak és amelyekre talán még rá sem bukkantunk, nem tudjuk hogyan mozgósítsuk gyógyító energiáit.

Ebben segít a pszichológus. Helyettünk semmit sem tesz és nem mondja meg, mi az amit tenni kell! Viszont pontosan tisztában van vele és abban segít, hogy az illető maga fedezze fel azt az utat, amely elvezet a felismerésekhez. Ezek a felismerések így válhatnak csak vérré és lehet valódi erejük. A pszichológia ismeri a lélek anatómiáját és otthonosabban mozog homályosnak tetsző, furcsa és bizarr jelenségek talaján is. Nem nélkülözheti azonban a hiteles közvetítőt, aki szívvel-lélekkel vállalja a kísérő, a pszichológus szerepét. Én magam ezt kínálom.

E. Tóbiás Sára

 E. Tóbiás Sára - névkártya

www.szentivani.com – SZENTIVÁNI JÁNOS fotóművész honlapja

www.szentivani.com

 Szentiváni János - Photo: Eifert János    SZENTIVÁNI JÁNOS fotóművész 

  Read more

Bulgáriai napló, Szófia, 2009. augusztus 15.

Móger Ildikó, Szófia, Bulgária - Photo: Eifert János

 Móger Ildikó, Szófia, Bulgária - Photo: Eifert János Szófia, Bulgária - Photo: Eifert János Szófia, Bulgária - Photo: Eifert János

Petőfi vers a falon, Szófia, Bulgária - Photo: Eifert János

Ildivel sétálunk a belvárosban. Elhaladunk a Szófiai Magyar Intézet mellett, a Szeptember 6 utcában. Zárva van, természetesen, a hétköznapokon folyik a felújítás. A szomszédos utcácskákban –  Aksanov, Dobrudzha, Ivan Shishman, General Gurko  egykoron szép házak, ma erősen elhanyagolt állapotban. A földszinteken elegáns üzletek, amelyek akár Párizsban, Londonban vagy Budapesten is lehetnének. Az Slavyanska utca sarkán, egy iskola falán falfestés, egy Petőfi vers, magyarul és bolgárul:

“Szabadság, Szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.”

Petőfi Sándor, Pest, 1847. január 1.

Bulgáriai napló, Bansko Jazzfestival, 2009. augusztus 13.

tolmacs-jamie-davis-moger-ildiko_5342 jamie-davis-eifert-janos

Jamie-Davis, Bansko Jazzfestival - Ohoto: Eifert János Jamie-Davis, Bansko Jazzfestival - Photo: Eifert János yanko-miladinov-jamie-davis_5362

Camelia Todorova, Jamie Davis, Bansko Jazzfestival - Photo: Eifert János

bulgarian-radio-big-band_5388 bulgarian-radio-big-band_5404

 yehia-khalil-egyptian-fusion

Bulgáriai napló, Bansko, 2009. augusztus 13.

 janos-uszik_Perun Lodge Hotel - Photo: Móger Ildikó janos-uszik, Perun Lodge Hotel janos_Perun Lodge HotelBansko_Perun Lodge Hotel - Photo: Móger Ildikó

Perun Lodge Hotel. Teljes lazulás. Reggeli után egyórás úszás, napozás, majd séta az óvárosban. Kedvenc éttermünkben, a Tumbeva Házában egy csirkelevest (pileska szupa) és pisztrángot (pisztirvá) rendelünk.

Húsleves, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Pisztráng, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János

Bansko, Bulgaria

Fotóművész és festő közös kiállítása – Tolnai Népújság, 2009. augusztus 12.

Tolnai-Népújság-2009.08.12.

Fotóművész és festő közös kiállítása Képnovellák címmel látható a 25 éves szekszárdi Művészetek Házában Eifert János fotóművész közös kiállítása az 50 éves Kovács Tibor festőművésszel. Utóbbinak ez a tárlata éppen az ötvenedik. A tematikai azonosság, a nő alakja és az érzelmek tánca is felel egymásnak a fotókon és festményeken. Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. Kovács Tiborról azt írta egyik kritikusa: korunk egyik látványteremtő poétája, olyan lírikus, aki élénk színekkel, árulkodó gesztusokkal különleges világot tár elénk. Aki izgalmas esztétikai élményre vágyik, tekintse meg a tárlatot, amely szeptember 6-ig, hétfő kivételével 10 – 18 óráig tart nyitva. (Fotó: Kiss Albert)

Tolnai Népújság, 2009. augusztus 12.

Bulgáriai napló, Bansko, 2009. augusztus 12.

 Irving Louis Lattin - Photo: Eifert János Chris Parks, basszgitár - Photo: Eifert János Adrian Harpham, dob - Irving Louis Lattin Blues Band - Photo: Eifert János

Irving Louis Lattin Blues Band - Photo: Eifert János

Eifert János, Móger Ildikó - Bansko, Bulgaria János és Ildi táncol, Bansko, Bulgaria Ildi és János táncol, Bansko Jazzfestival, Bulgaria

Craig Dreyer, fuvós - Irving Louis Lattin Blues Band - Photo: Eifert János

Ma este az amarikai Irving Louis Lattin Blues Band adott “fergeteges” koncertet. Irving Louis Lattin (vokál, gitár), Craig Dreyer (fuvós), Chris Parks (basszusgitár) és Adrian Harpham (dob) szószerint táncbahívta a közönséget, köztük bennünket is.

http://www.youtube.com/watch?v=q890xf_6VZM

http://www.youtube.com/results?search_type=search_playlists&search_query=Irving+Louis+Lattin+Blues+Band&uni=1

http://www.youtube.com/watch?v=Iw2BdX8230Y

Bulgáriai napló, Bansko, 2009. augusztus 11.

Móger Ildikó üdvözli a Four Bones Jazz Combo együttes btagjait Emil Iliev menedzser a Four Bones Jazz Combo tagjaival Móger Ildikó a Four Bones Jazz Combo tagjaival

Ma este a magyar Four Bones Jazz Combo együttes kezd a szabadtéri színpadon. Az előadás kezdete előtti próbán még szakad az eső, Móger Ildikó így fogadja az együttes tagjait. Dr. Emil Iliev, a jazzfesztivál igazgatója és asszisztense, Stefi nyugtatja a zenészeket. Mindig így kezdődik – mondják – aztán minden jóra fordul, még az időjárás is. Aztán így is lett…

Four Bones Jazz Combo fellépése a Bánszkói Jazzfesztiválon - Photo: Eifert János

Bansko, Bulgaria, a jazzfesztivál közönsége - Photo: Eifert János A jazzfesztivál közönsége, Bánsko, Bulgaria - Photo: Eifert János Dr. Emil Iliev az egyik fellépő művésszel beszélget - Photo: Eifert János

 a Four Bones Jazz Combo vezető zenésze - Photo: Eifert János

Móger Ildikó a színpadon, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János

Kezdetkor még vizesek a padok, foghíjas a nézőtér, ernyőerdő meredez. Koncert közben az egész nézőtér zsúfolásig megtelik, az esernyők is lekerülnek… A közönség vastapssal búcsúztatja a Four Bones Jazz Combo tagjait, Móger Ildikó bolgárul mond “zárszót”. Szép este volt, szép magyar sikerrel…

 a Four Bones Jazz Combo vezető zenésze - Photo: Eifert János 

 

 

 

  Kiket hallhattunk?

 

A Four Bones Harsonakvartett 2002-ben alakult, Zeneakadémiát végzett tagjai igazi elkötelezettjei elegáns és különleges hangszerüknek.

A zenekar megalakulása óta számos hazai és külföldi zenei rendezvényen és fesztiválon adott nagy sikerű koncertet. Többek között rendszeresen fellépnek a Múzeumok Éjszakája programjain, több nagysikerű koncertet adtak a Sziget Fesztiválon, a Múzeumok Majálisán, a Plein Art Kortárs Művészeti Fesztiválon, a Söndörgő Fesztiválon, felléptek a Művészetek Palotájában, a Zeneakadémia Nagytermében, a Ludwig Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, a Francia Intézetben. A zenekar külföldi koncertjei során eljutott már többek között Ausztriába, Angliába, Romániába, Németországba, és meghívást kapott a Nemzetközi Harsonaszövetség (ITA) által megrendezett 2006-os birminghami harsonaverseny és -fesztivál döntőjébe. A repertoár széles skálán mozog, a korai reneszánsztól egészen a 21. századi kortárs zenéig, a klasszikus melódiáktól a könnyed ritmusokon át a jazz világáig.

A zenekar sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot, amikor 2007 júniusában olyan, több művészeti ágat felölelő produkciót mutatott be a Művészetek Palotájában, mellyel a megszokottól teljesen eltérő, új műfajt teremtettek. Mindez olyan elismert művészek közreműködésével valósult meg, mint Nagy János zeneszerző-zongorista, aki egyben a darab szerzője is (Impressziók), Palya Bea énekesnő, Karafiáth Orsolya költőnő és Kovács Tamás “Tobzi”. Az előadást fotóművészek munkája tette még érdekesebbé. Az együttes az utóbbi időben jazz formációként is több jelentős koncertteremben mutatkozott be, olyan nagyszerű zenészek társaságában, mint például a kiváló hangú Gereben Zita énekesnő.

Bulgáriai napló, Bansko, 2009. augusztus 10.

Eifert János és Móger Ildikó, Bansko, Bulgaria

Postaláda, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Kapuvasalat, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Bolgár népviselet - Photo: Eifert János

Gyászjelentések, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Gerendavég, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Kapurészlet, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János

Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Kútnál, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János

Csendes nap Bánszkóban. Sétálunk az óvárosban, mint a turisták, kattingatok, emlékképek készülnek. Jól esik “nem dolgozni”, büntetlenül nem csinálni semmit, teljes kikapcsolódás. Az Alexandra utcában egy jó kis éttereremre lelünk, egy jó “bolgárosat” eszünk, mindössze 25 levát fizetünk. Este kezdődik a szabadtéri koncert, addig teljesen lazák vagyunk. Laza nap, szerelemmel…

Bulgáriai napló, Rilai kolostor, 2009. augusztus 10.

Bulgaria, Rilai kolostor - Photo: Eifert János

Bulgaria, Rilai kolostor - Photo: Eifert János  

Bulgaria, Rilai kolostor - Photo: Eifert János Bulgaria, Rilai kolostor - Photo: Eifert János rilai-kolostor-Photo: Eifert János

Szép napra ébredünk, az ötcsillagos Hotel Perun Lodge igazán csendes környezetbe simul. Hegyek veszik körül, a csúcsok felhőkbe lógnak. Kristálytiszta levegőt szívunk tüdőnkbe. A reggeli svéd asztalos, természetesen dinnyével indítok. Bundáskenyér, sonkás rántotta, kecskesajt, teaq – különös étrend. Kávézunk, majd tervezünk: irány a rilai kolostor. Alig egy százas, a végén kanyargós hegyi utakkal, a Citroen Xsara Picasso röpít bennünket… helyenként sebességkorlátozás, betartom, mert a rendőrök mérnek és meszelnek…  végül megérkezünk, s mintegy gyöngyszem, a hegyek koszorújában teljes szépségében kitárulkozik a kolostor…

A rilai kolostor (bolgárul Рилски Манастир, Rilszki Manasztir), Bulgária és a Bolgár Ortodox Egyház legnépszerűbb és legszentebbnek tartott kegyhelye Délnyugat-Bulgáriában helyezkedik el a Rila-hegységben. Története a 10. században kezdődött, amikor a bolgárok védőszentje, Rilai Szent János (Иван Рилски, Ivan Rilszki) a környéken vonult remeteségbe, majd halála után a követői kolostort alapítottak. A török időkben vált kulturális központtá, amely helyzetét a bolgár nemzeti ébredés korában is megőrizte, sőt megerősítette. 1976-ban nemzeti történeti emlékhellyé nyilvánították, 1983-ban pedig az UNESCO felvette a világörökség-listára.

Bulgaria, Rilai kolostor - Photo: Eifert János Bulgaria, Rilai kolostor - Photo: Eifert János

A Szent Szűz Születése bazilika
Pavel Ivanovics mester alkotása, az ötkupolás, háromhajós bazilika 1834–37 között épült a régi, Hrejlu-féle templom helyén, melyet ekkor romboltak le. Két oldalkápolna és egy külső, fedett galéria csatlakozik hozzá. A gazdagon díszített templombelsőt a kupolák alatt és a falakon vágott ablakok világítják meg, így jól láthatóvá válik a sok falfestmény és a gyönyörűen faragott ikonosztáz, Teladour mester műve. Az oltárok előtt húzódó ikonfal építése 1839-ben kezdődött, és mintegy öt évig tartott. A 19. század közepén a faragványok zömét bearanyozták, illetve egyes részeit kifestették.

A templom külseje is hasonló műgonddal készült: külön figyelmet érdemel a háromszoros hullámot mintázó timpanon, amely jól kihangsúlyozza a szemből látható három kupolát. A nyílt oszlopcsarnok kőoszlopai és ornamentikus díszítésű boltívei, illetve az ehhez kapcsolódó vak kupolák alatt gyönyörű festmények csalogatják a látogatót.

A templom festése 1846-ban fejeződött be. A bibliai jelenetek ábrázolása követi a középkori bolgár hagyományt, de színkezelésében és realizmusában már a bolgár ébredés korának hatásai ismerhetők fel. A falfestményeken több mester ecsetvonásait lehet megkülönböztetni, de közülük csak Zaharij Zograf szignálta és datálta alkotásait. A kolostor krónikái még jónéhány festő nevét megőrizték: Toma Visanov, Sztaniszlav Doszpevszkij, Hriszto Dimitrov, illetve a Molerovsz testvérek, Dimiter és Szimeon is hozzájárult a dekoráció elkészültéhez.

Móger Ildikó, Eifert János - Rilai kolostor

Bulgáriai napló, Bansko, 2009. augusztus 8.

Móger Ildikó Bansko polgármesterénél - Photo: Eifert János  Bulgaria, Bansko - Photo: Eifert János  Bulgaria, Bansko, Móger Ildikó interjút ad - Photo: Eifert János

Ma este “indul” a XII. Bánszkói Nemzetközi Jazzfesztivál, amelyen 20 országból több, mint 150 zenész lép fel, köztük a magyar Four Bones Jazz Combo együttes.  A megnyitó előtt félórás megbeszélés Alekszander Kravarov polgármesterrel és munkatársaival, köztük Dr. Emil Iliev-vel, a jazzfesztivál alapítójával és vezető menedzserével. Móger Ildikó, mint a Szófiai Magyar Intézet igazgatója és Alexander Kravarov, Bánszkó polgármestere a kulturális kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről beszélgettek. Utána Keti Trencheva-Avramova, a Radio Blagoevgrad újságíró-riportere készített interjút Ildikóval, a helyi és a Bulgár Nemzeti Rádió részére.

Ildikó másodunakatestvére, férjével Kapuvasalat, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János Gólyák a toronyban, Bansko, Bulgaria - Photo: Eifert János

Rövid séta az ó-városban, a templomtoronyban gólyák fészkelnek. Rálátni a környező hegyekre, amint éppen felhőkbe burkolózva rejtik titkukat. Séta közben véletlenül összetalálkozunk Ildikó másodunokatestvérével, Gabival és férjével Genivel, akik invitálnak bennünket a főtéren lévő vendéglőbe. Mesélnek a városról, amely népszerű síparadicsom, nyáron pedig a jazzfesztiválnak ad otthont.

A 17. századból származó város szomszédságában fekvő síközpont 930 m magasan fekszik, a Pirin-hegység legmagasabb masszívumának lábánál. A történelmi város 160 km-re fekszik Szófiától és több mint 120 történelmi műemlék található itt (pl. a Szentháromság szobor), és a gasztronómiának, élvezeteknek hodólók számára számtalan borozó (mechana), diszkó, sőt szauna is .

A Pirin-hegység alpesi karakterrel rendelkezik, 3 hegycsúcsa magasabb 2900 m-nél. 1700-2500 m magasan fekszik Śiligarnika, 1100-1600 m magasan a Chalin valog síközpont. Mindkét hely a Pirin északi részén található. Itt hat felvonópályát találunk, 1200-2500 m hosszúak és 320-887 m szintkülönbséggel. A Todorina vrchu (2746) és a Černe Mogily (1976) lejtőin lettek kiépítve. A síelőket főleg az a tény vonzza, hogy januártól áprilisig 2,5-3 m vastag hótakaró borítja. A síelőket komplett szolgáltatások várják: síkölcsönző, snowboard és scooter kölcsönző, paragliding, síiskola, ahol síalpinizmust és extrém síelést is lehet tanulni. A közeli Dobriništiben melegvizes gyógyfürdő található.

Bulgaria, Banszkoi Jazzfesztivál, Móger Ildikó - Photo: Eifert János

Az esti programban, a megnyitó ceremónia után – a Nikola Vaptzarov téren felállított szabadtéri színpadon – a bulgár Vassil Petrov & Mary Taneva lépett fel a Big Band Blagoevgrad kíséretében, majd a cseh és szlovák Otto Hejnic trió következett. Clare Teal & Band (Anglia) zárta a műsort.

Musicians from 20 countries in Bansko’s 12th jazz festival

More than 150 musicians from 20 countries attend the 12th edition of the Bansko International Jazz Festival. The event will spread until August 13, featuring Russia’s Igor Butman, James Davies – USA, Bulgarian jazz singer Kamelia Todorova, prominent jazz musicians from Holland, Israel, Egypt, Germany, Hungary, Austria and other countries. Organizers expect at least 20 thousand people in Bansko during the six days of the jazz festival.

The Bansko International Jazz Festival 2009 Programme has arrived — like a homing pidgeon, direct from the office of Dr Iliev, I am delighted to be able to publish the FINAL Bansko Jazz Fest 2009 line up.

Dr Emil Iliev – Founder and General Manager of the Jazz Festival – is the mastermind behind the Jazz Fest in Bansko –  since the very start. And this year, he and his team have pulled a few rabbits out of the rat:  For example acts like Clare Teal are just one of top world famous acts to make it over for the Bansko Jazz Festival.

Sütő Csaba András: Állandó fényáteresztés – ESŐ irodalmi lap, XII. évfolyam/2. szám, 2009. nyár

2009. nyár 
XII. évfolyam/2. szám 
Megjelenik negyedévente 
Alapító kiadó: Vass Lajos 
Főszerkesztő: Jenei Gyula 
Olvasószerkesztő: P. Nagy István 
Szerkesztőbizottság: 
Benedek Szabolcs 
Kele Fodor Ákos 
Simon Ferenc 
Várszegi Tibor 
Lapterv: Hajdú Kata 
Tervezőszerkesztő: Pozsa József

Szerkesztőségi levélcím: 5000 Szolnok, Verseghy u. 7/a.

 

Sütő Csaba András

Állandó fényáteresztés

(Turczi István: Erotikon – Eifert János aktfotóival. Kossuth Kiadó, Bp., 2008)

„Ahol a tudás követelménye meggyengül, ott az alkotásé megerősödik. Mintegy megcáfolandó azt a tényt, hogy sok nagyszerű fénykép olyan fotósok keze alól került ki, akik híján voltak minden komoly vagy érdekes szándéknak, a fényképezés védelmezőinek egyik legfőbb érve mindig az, hogy a fényképezés elsősorban a vérmérséklet élesre állítása, s csak másodsorban a gépé. […] Ha a fényképezés versenyre akar kelni a festészettel akkor az eredetiség fontos mércéjével kell mérnie a fotós munkáját, az eredetiséggel, mely nem más, mint az egyedi, erőteljes fogékonyság jele.”1

„Először arra jöttem rá, hogy az, amit a Fénykép a végtelenségig örökkéválóvá reprodukál, csak egyszeri. A Fénykép gépiesen megismétli azt, ami a valóságban soha nem ismétlődhetnék meg. A Fényképen az esemény soha nem lép túl önmagán, a fénykép a korpuszt (corpus), amelyre szükségem van, visszavezeti a tárgyra, amelyet látok. A fénykép maga az abszolút Különlegesség, a feltétlen, fakó, ostoba Esetlegesség, az Ilyen (ilyen vagy olyan fénykép, és nem a Fénykép), azaz maga a fáradhatatlanul testet öltő Alkalom, Találkozás, Valóság.”2

A kortárs kultúra egyik alapvető jellegzetessége (és befogadásesztétikai jellegzetessége) a medialitás. A műalkotásokkal szemben nemcsak az az elváráshorizont jelenik meg, hogy azok formai-tartalmi jegyeiben feleljenek meg az esztétikai kívánalmaknak, hanem annak is egyre nagyobb figyelmet szentelnek, hogy a (kortárs) műalkotások milyen médiumokon keresztül közvetítődnek, s a befogadás alkalmával ezek milyen szerepet kaphatnak. Az írás médiumai mozgásban lévő, változó mintázatot mutatnak fel; hordozóit tekintve átalakulóban, de legalábbis aktív mozgásban van az írott kultúra, mely egyre inkább közelíthető meg a hordozó médiumokon keresztül. Korunk médiumai, úgy tűnik, átrendezik az olvasásról alkotott eddigi normákat, elképzeléseket is. A könyv médiuma ma is (és egyre inkább) kénytelen szembesülni azzal kihívással, melyet a 20. század modern és posztmodern médiumai támasztottak vele szemben. Persze ez igaz az alkotóművészet más ágaira is, legfőképp a képzőművészetre, valamint a digitális médiára. A digitális média termékei, alkotásai viszonylag zsenge koruk ellenére sincsenek stabil helyzetben; az írott könyvkultúra elsődlegességét felváltva éppen önnön polarizált, sokszorosan differenciálódott és rétegződött jellegével; ellentmondásosságával és meghatároz(hat)atlanságával kénytelen szembesülni; az automatikus legitimáció, paradigmaváltás helyett a bizonytalanság, a disszemináció trópusai uralják a terepet. Turczi István könyve könyvműként értelmezhető. Könyv-együttesként, akár. Ez a vállalkozás a fentebb jelzett kihívásra kívánt reagálni, nem szándékosan feltétlenül, mindegy is. Turczi István, a kortárs költészet markáns személyisége második alkalommal vállalkozott arra, hogy verseit – megtartva azokat a könyv keretei között – a fotográfia művészetével jegyezze el.3 Az Erotikon versei régebbi és újabb darabokat is tartalmaznak a Turczi-lírából; a kötetnyitó címadó ciklusban kaptak helyet az új versek, a másik két tematika (Primitív szerelem; A történet vége) pedig a régebbi verseket tartalmazzák.

Korántsem furcsa házasság ez; figyelembe véve a nyelv figuralitását, alapvetően retorikus természetét, illetve azt a mára közkeletűvé lett tényt, hogy a képnek (vizuális természete mellett) szövegstátuszt lehet tulajdonítani. Szöveg és kép olvasása hasonló metódusok mentén zajlódhat. Megjegyzendő, hogy a kutatók, elméletírók egyértelműen a narratív elbeszélés felől közelítettek a vizuális alkotásokhoz, feltételezve, hogy kép és narratológia ugyanazon szervező elvek mentén szerveződnek.

A könyvcímként feltüntetett Erotikon tehát többféle olvasási lehetőséget is kínál. Olvasható úgy, mint egy válogatáskötet Turczi István szerelmes, erotikus, nőkről írott szövegeiből, ám ez nem fedné a valóságot. A Kossuth Kiadó által megjelentetett album jóval többet nyújt ennél. A kötet Eifert János fotóművész és költőnk termékeny párbeszédének eredményét mutatja fel. Nem pusztán aktfotókkal illusztrált versek gyűjteményéről van tehát szó, hanem az ikon speciális változatáról; kép és szöveg transzparenciájáról, melyben a két művész egymás egyenrangú partnereként hoz léte olyan műalkotást, amely még ilyetén formájában is ikonikusan viselkedik, feldúsítva a könyv mediális természetében rejlő gazdag lehetőségeket. Az írás és a kép egymásba játszása azt jelenti, hogy a könyv lapjai (nevezzük felületnek) önálló ikonként tételeződnek (a továbbiakban oldalpárokról érdemes beszélni).

A kötet, irányultságát tekintve, igazodik ahhoz a szabályhoz, melynek lényege, hogy a fotók alapvetően a szöveghez rendelt képekként viselkednek; illeszkednek, passzolnak, kiegészítenek, megvilágítanak, s nem feledve a legfontosabbat: különböznek. Talán az egész Erotikon legizgalmasabb rétege lapul itt; Turczi erotikus versei ugyanis döntően a hétköznapisághoz, a napi banalitásokhoz kapcsolódnak. Költészetének lényegi vonása ez; a különlegeset meglátni és láttatni, a világ lenyomata (árnyképe) mögött felfedezni és költészetté tenni az emlékezet segítségével.

Szepes Erika tanulmányában Ibsen Peer Gyntjével veti össze Turczit, rávilágítva az alapvető különbségre is, mely a két hagymaembert egymástól elhatárolja: „Peer egész életében önmagát keresve vándorol – Turczi egész élete is utazás, vándorlás. […] A világ sok helyén jár, – de Peerrel szemben nem önmagát keresi, hanem az emberi kultúrának azokat az emlékeit, amelyekből személyisége felépült. A filogenezisben így jut el a mától az őseredethez, ontogenezisében a felnőttkortól a szülőföld világáig és a gyermekségig. Fokozatosan hántja le magáról a héjakat, halad kívülről befelé, mígnem elér a hagyma magjához. És ez az a pont, amiért a metaforát Ibsentől kölcsönvettem: a héjak lehántása után a mag helyén nem a semmit látja, hanem egy útmutató nyilat, amely eddigi önmagába nézésével ellentétes irányba mutat – kifelé. Mintha egy kinyújtott ujjú kéz irányában indulva látszólag megtalálnánk a keresett pontot, de onnan egy másik kéz mutat visszafelé, arra, ahonnan jöttünk. Menj vissza, járd végig az utat még egyszer, de most már úgy, hogy tudatában vagy annak, honnan, milyen örökséget hoztál, éld át ezeknek a kulturális javaknak a megszületését úgy, hogy hozzájárulsz épülésükhöz te magad is, veled együtt épüljön tovább mindaz, amiből eredtél. „Make it new, make it alien” (‘Alkosd újjá, tedd mássá’) – Ezra Pound kategorikus imperatívusza értelmében.”4

Szepesnek igaza van. Ám ha figyelmünk középpontjába az Erotikont állítjuk, meglepő paradoxonnal szembesülünk. Turczi versei ugyanis a privát élet költészetét mutatják fel. A hagymaember viviszekciója ezúttal menthetetlenül személyes, mondhatnánk azt is: alanyi. Ennek az intimitásnak ellentételezője, ellenpontozója lesz az Eifert-effektus. A fotók ugyanis kétségkívül magukon viselik az ideáltipikus leképzés nyomát. A beállítások zseniálisak, a fénynek minden fotón különleges, meghatározó szerepe van. Persze melyik fotó ne keltené annak látszatát, hogy valami véglegessel, lezárttal, rögzítettel, találkozunk szemlésük során?! Szeretjük és gyűlöljük a fotográfiát ezért, Barthes-tal szólva: „A Fotográfia nem (vagy nem feltétlenül) arról beszél, ami nincs többé, hanem csak arról, ami egészen biztosan volt. Ez az árnyalatnyi különbség döntő jelentőségű. Egy fotó sem készteti szükségszerűen nosztalgikus emlékezésre tudatunkat (sok fotográfia kívül esik az egyéni időn), de a világon készített valamennyi fotó a bizonyosságot adja, a Fotográfia lényege, hogy bizonyítja annak létét, amit ábrázol.”5

A szövegekből feltárulkozó Turczi-vers tehát az eiferti látásmód ideális tapasztalatával találkozik. Megfontolt, tudatos dialógus az övék; a női testábrázolás és a nő élményvilágának extravagáns együttese. A távolság, a felidézett, rekontextualizált, újra helyzetbe hozott szövegek mellett a képeknek ez a funkciója; bebiztosítani az erotika egyébként is tapintható, mégis distanciában lévő jelenlétét. A könyv síkjának felhasználása tehát az alábbi metódusok mentén szerveződik. Túl azon, hogy tartalmilag konnotálják a versek szegmenseit, egyenrangú félként helyezkednek el egymás mellett/alatt/felett/mögött.

Lebilincselően izgalmasak például a 74-75., illetve a 76-77. oldal lappárjai (első, második kép). A hagyományos tipográfiai elrendezéssel szakítva a szövegtömb (Léda és a városi vagány) balra döntött, csakúgy, mint a kép, így tehát párhuzamosak egymással. A képen a dísztéglás, vakolatlan falfelület látható, ablaknyílással; az ablak további tagolódása négyzetes, így egy húsz keretből álló tagolást kapunk. A rácsozat függőlegesen négy osztást mutat, e mögött három női alak áll, szemét eltakarva (tehát ők nem látnak minket, mi viszont akár húsz pillantást is vethetünk rájuk, természetesen meztelenek). A két szélső alak a két szélső mezőben található; alakjukat ugyanakkor öt részre osztja a vízszintes rácsozat. A harmadik női alak középen állva a két középső függőleges osztás közepét foglalja el, képlékeny szimmetriát teremtve az alakoknak (képlékeny, mert nem egyforma magasak, a könyökök sincsenek egyvonalban). Az ablakkereten látszik, hogy kitörtek az ablakok, a pillantást, a vizuális birtoklást megerősítendő. A 75. lap alján egy graffiti részlete látható; a kalligrafikus írásból kivágott részlet a női mell képzetét kelti.

A fotó geometrikus elrendezettsége a szövegszerű elrendezés imitációja, míg a keretben megjelenő alakok inkább a vers szemantikai teréhez kapcsolhatók. A másik lappáron a női alakok háttal állnak, a szöveg szintén balra dől, ahogy a kép is.

Ehhez párosul a szöveg: „egyes nők szerint néha kifejezetten gusztustalan vagyok / de simítsd ki homlokod aggodalomra semmi ok / csak arra kellenél mire jobbára én neked: / megmártóznánk érzékeink holt-tengerében / és a dolog ezzel szépen elintéztetett / végignéznék benned egy naplementét / vízesést tájfunt eróziót bármit / csak a vérzivatartól kímélj meg” (Léda és a városi vagány).

Egy képszöveg-együttest kiemelek még, mely ékesszólóan tanúskodik mindarról, amiről eddig beszéltem: a 82-83. lapokon álló (harmadik kép) emberalakról és a mellette található Installáció című versről van szó. Szükségszerű, hogy a kép megértéséhez hosszabban idézzünk a szövegből: „A tér két tetszőleges pontja, / mint két természetes vonatkozási test köré / mágneses mezőt von az ördögi képzelet. […] A testek közelednek, egymásnak csapódnak, / utóbb fellép a rendellenes viselkedés, / […] szinte pulzál a köréjük kevert elektromos csend. / A szűntelenség jelképei. / Két összeakaszkodó csillagszobor. / Kétegy-kiterjedés. […] Majd egy óvatlan mozdulat a keverőgépen / és felbomlik a kép előre betáplált ritmusa, / szétfolynak a színek, a komponált tér / villanásnyi idő alatt darabjaira hull, / és két videoszobor / emberízű csókban olvad össze.” (A kiemelések ezúttal tőlem, S. CS. A.)

A vers az oldalpár jobb oldalán található, a bal oldalon pedig a női testábrázolás; a női alak mellkastól combközépig látszik. A testábrázoláson Eifert létrehozott egy újabb ábrázolást; egy bokros-fás kép látható a nő hasán, melynek árnyéka a combokra és a nemi szervre vetül. A nő árnyéka, mintha szkiagráfiát (árnyékfestészet) látnánk, leválik a testről, és a jobbra, a szöveg felé vetül. Ennél is érdekesebb, hogy eldönthetetlen, hogy a nőalakon látható természeti kép tulajdonképpen hol helyezkedik el; előtte? mögötte? rajta? esetleg egyszerre mind? Az árnyék ugyanis kitakarja a bokros-fás részt, a test pedig (önnön prezentációjaként és egyben médiumaként) megmutatja a hátteret, előteret és így tovább. De a lényeget nem ebben a kibogozhatatlan viszonyrendszerben látjuk; a bal alsó sarokban felfedezhető képernyő (ez alkalommal a digitális fényképezőgép kijelzője) feltárja a médiumuk közötti transzparens rejtélyt. Ezt olvashatjuk: 859.1 KB, alatta pedig: Nikon Browser J:\EJ. Ehhez társul még a szöveg paratextusaként a cím (Installáció) s nem mellékesen Turczi verse.

Vers és a hozzárendelt kép transzparenciája így oldja fel (ugyanazon a hordozó médiumon) a szöveg- és a képi tartalmat, s teremt elválaszthatatlan kötést a kétféle ábrázolásmód, két nyelv között. Alaptalan tehát abbéli félelmünk, hogy a versszöveg dinamizmusa és a fotó relatív statikussága zavaró, egymás hatását lerontó/kioltó lesz.

Azt is ki lehet jelenteni, hogy az Erotikon nem verseskötet. Ugyanígy ellenáll annak a kísértésnek, hogy lényegétől megfosztva albumnak nevezzem. Magam pontosan annak tartom, amit önmagáról címében is állít; olyan verbálvizuális – vizuálverbális könyv-együttes, amely felbontja az esztétikai tapasztalat, a befogadás hagyományos móduszait. Az egyik ilyen különleges metódus a megszakítások beiktatódása az olvasás technéjébe; időről időre lecsúszik a szemünk; a szövegről a képre, onnan a szövegre vissza.

Ekképp az Erotikon síkfelületei az abszolút élvezet terepévé válhatnak; a domináns sík és az ábrázolt tér összecsapásának színterévé. Az Erotikont nem lehet csak könyvként olvasni. Olvasni és olvasni kell; szöveget, képet egyszerre, nem tévesztve szem elől egyik(ük)et sem.