János Eifert - Photographer

Archive for September, 2009

Megérkeznek a képeim és a “4. TashkentALE 2008 – II. Internationale festival of Actual Photo and Video Art „East-West. The Tashkent crossroad” katalógusa, Budapest, 2009. szeptember 29.

DSCN3515_1 Sértetlenül megérkeztek a képeim Üzbegisztánból, a feladó: Tashkent House of  Photograhy. Egy szép katalógust is küldtek mellé, amely a 4. TashkentALE 2008 – II. Internationale festival of Actual Photo and Video Art „East-West. The Tashkent crossroad” összefoglalója. Erre a nemzetközi fotóművészeti- és videó-találkozóra, amelyen 22 ország 80 kiállítója szerepel, a Hármasképek, Erotikon sorozataim és 12 diaporámám bemutatására hívtak meg. A katalógusban a “Hommage á Dienes Gedeon” és a Fenyvesi Félix Lajos barátomat ábrázoló “Költő” c. képem láthatók, elég jó nyomdai megjelenítésben. A fesztivál eseményeiről készült riportképek között jónéhányon én is feltűnök.

TaskentALE-katalógus TaskentALE 2008-katalógus-Uzbegistan TaskentALE 2008-katalógus-Uzbegistan

De szerepeltek még a Tashkent Photography House nyitó- és záróünnepségének, a megnyitónak a képei is, amelyen látszódik a nagyszámú közönség, a média, továbbá az Akadémia elnöke, valamint Rustan Kasimov, a miniszterelnök helyettese, amint zárbeszédet mond és adja át az oklevelet a kiállítónak, Shaknoza Karimbabaeva, a Fotográfusok Háza igazgatónője, és egy-két különböző helyszínen készült csoportkép, amelyeken szinte majd minden résztvevő látszódik, velem együtt, természetesen:

Vladimir és Dasha Jirnov, Kim Pavel Vladimirovich (Üzbegisztán); Elizo Sakata, Midori Sakurai, Junichiro Ishii, Naoyuki Ogino, Kazauo Udo, Shinoda Teruyoshi (Japán); Lisa Horvath (Kanada); Natalja Pocstareva, Alekszej Zabljalov (Oroszország); Alekszandr Kharvat (Ukrajna); Eifert János (Magyarország); Agdes Barib-Zade, Emil Halilov (Azerbajzsán); Alekszandr Pavszkij, Cvetlana Birjukova, Viktor Korzs (Kazahsztán); Bladiszlav Usakov, Alekszandr Centemov (Kirgizisztán); Eugenijus Nalevaika, Gintaras Cesonis, Vytautas Pletkus (Litvánia); Atef Ahmed Ibrahim (Egyiptom); Almowallad Ahmed, Mandili Sultan, Mahjob SSaud (Szaud-Arábia); Itzchak Binunsky (Izrael); Tatiana D’Avignon (USA); Zhou Jing (Kína).

 Üzbegisztán-TshkentALE 2008

(MTI) Sokat ért a Hét főbűn, Kultura.hu, Budapest, 2009. szeptember 29.

A kétszáznegyven fotót felsorakoztató kínálatnak éppen a fele, 120 tétel kelt el az Ágens Fotóművészeti Galéria csütörtök esti árverésén. A 139 kortárs és a 101 klasszikus fénykép egyaránt vonzotta a gyűjtőket. Akik ugyan még nincsenek sokan, de lassan kialakul ennek a világszerte népszerű műtárgynak is a hazai vásárlóközönsége. Sokan jöttek el személyesen, mások telefonon licitáltak, vagy vételi megbízást adtak az aukciós háznak.

(MTI) – Legdrágábban félmillió forint felett, egy 280 ezer forintról indított sorozat kelt el. Velican-Patrus Dóra Hét  főbűn című, hét giclée nyomatból álló munkája elérte az 550 ezer forintot. Több mint százezer forinttal szárnyalta túl 54 ezer forintos kikiáltási árát a neves cseh fotóművész, Frantisek Drtikol mesterien komponált aktja. Az 1920-25 körüli, eredeti üvegnegatívról készült zselatinos ezüstkópia 150 ezer forinton cserélt gazdát. A művész másik aktját 136 ezer forintos kikiáltási áron ütötték le.

Kikiáltási áron, 180 ezer forintért szerezte meg valaki Gink Károly Egry József festőművészről készített portréját. Megadták a 120 ezer forintot Eifert János háromrészes giclée nyomatáért, amelyet a polihisztor tánckritikus, Dienes Gedeon emlékének szentelt. Míg egy másik varázslatosan szép Eifert-mű, A világ végén, 80 ezer forintot ért. Egy Brassai-akt azért indult mindössze 62 ezer forintról, mert fotóheliogravür eljárással sokszorosították (ezért sok példány maradt fenn belőle). Így is felverték az árát 120 ezer forintra. Míg a másik Brassai-aktot kikiáltási árán, 40 ezer forintért vették meg. A fotográfusként is jelentős cseh festő, Alfons Mucha Nude című fotóját 109 ezer forintért szerezte meg valaki. 100 ezer forintot ért Vékás Magdolna Erőmű 1. című cianotípiája, amelyet 2004-ben, Bánhidán fényképezett. 
   
Jelentős emelkedéssel, 50 ezer forintról majdnem duplázva, 90 ezer forinton ért célba Patrus Sándor festővászonra nyomott Szenvedély című, dinamikus munkája. Lussa Vince 1970-es aktja 46 ezer forintról 75 ezerig bírta.  
   
A legtöbb tétel kikiáltási áron, vagy egy-két licitlépcsővel megemelve kelt el. Így Dulovits Jenő, Kerny István, Balogh Rudolf, Vadas Ernő klasszikus felvételei, vagy a kortárs Kozák Albert, Féner Tamás, Szabó Márta, Seres Géza, Szilágyi Lenke, Korniss Péter egy-egy munkája.
 
2009.09.26.-Kultura.hu-Sokat-ért-a-főbűn

Bulgáriai napló, Szófia, 2009. szeptember 27.

Szófia-bolhapiac-Photo: Eifert Szófia-bolhapiac-Sztálin-Hitler-Lenin

Szófia-bolhapiac-Photo: Eifert Szófia-bolhapiac-Zorkij-Leica

Bulgaria-Szófia-Ikonok-Photo-Eifert

Ildivel elmegyünk a bolhapiacra, amit az Alexander Nyevszkij székesegyház melletti téren találtunk meg. Van itt minden: smaragd gyűrűtől a gázálarcig, rendszámtáblától az útlevelig, ágyúhüvely-dísztárgytól a harisnyakötőig… Az egyik standon fényképezőgépek, mellszobrok, kiskanalak, órák és csengők társaságában Sztálin, Hitler, és Lenin pózolnak egymás szomszédságában. Vannak giccses tájképek, ikonok, zseniális alkotások is. Legnagyobb felfedezésünk két kortárs festőművész, Georgi Marinov és Plamen Dianov, akiknek a képei teljesen elbűvöltek bennünket.

Bulgaria-Soffia-Georgi-Godimar-painter-Photo-Eifert Bulgaria-Soffia-Plamen-Dianov-painter-Photo-Eifert

Georgi-Godimar-képei-Photo: Eifert

Георги Димитров Маринов – Годимар

Роден 1955 г. В София. Занимава се с модерна живопис повече от 25 години. Ученик е на известния художник Васил Кюркчийски и след това на проф. Койо Дончев. Правил е много самостоятелни изложби в Кипър, Гърция, Франция, Канада, Австрия, САЩ. Картините му се намират в много частни колекции.

Γεώργκι Ντιμιτρόβ Μαρίνοβ

Γεννήθηκε το 1955 στη Σόφια. Ασχολείται με τη μοντέρνα ζωγραφική ακόμα και περισσότερα 25 χρόνια. Είναι μαθητής του διάσιμου ζωγράφου ο Βασίλ Κιορκτσίσκι και μετά του διδάκτωρ Κόγιο Ντόντσεβ. Εχει πραγματοποιθεί πολλές εκθέσεις της Τέχνης στην Κύπρο, στην Ελλάδα, στην Γαλλία, στον Καναδά, στην Αυστρία, στις ΗΠΑ. Τα έργα του βρίσκονται σε πολλές ιδιοτικές συλλογές.

Szófia-Plamen-Dianov-painter-Photo: Eifert

Szófia. Az Alexander Nyevszkij székesegyház mellett, a Shipka utcában található bolhapiac kincseket is rejt: Plamen Dianov festőművész képei előtt (Photo: Eifert János)


Bulgáriai napló, Szófia, 2009. szeptember 25.

Sofia-Photo-Eifert-János

Sofia-Bulgaria-Photo-Eifert

Szófia. Isztok, Diplomata-negyed, Jurij Gagarin utca. Járom a kis utcácskákat a lakásunk környékén. Kutyát sétáltatok, fényképezek, motívumokat gyűjtök. Úgy gondolom, részletekből áll össze az egész. Szófiát nem idegenforgalmi prospektus számára fényképezem, hanem magamnak. Az igazi arcát keresem…

(MTI) Régi és kortárs fotók az Ágens csütörtöki árverésén, Kultura.hu, Budapest, 2009. szeptember 23.

Régi és kortárs fotók az Ágens csütörtöki árverésén

A minden eddiginél színvonalasabb anyagban valamivel több a kortárs fotó, 139, míg a klasszikus képek száma 101. Összkikiáltási áruk 10,66 millió forint, a régi képek 3,7 millióról indulnak, a kortársak néhány ezer forint híján elérik a 7 milliót.

(MTI) – A legizgalmasabb és egyben a legdrágább az 1962-1971 közötti időszakból az MTI képes híradó gyűjteménye társadalmi, sport, kulturális történéseket és a mindennapok eseményeit megörökítő felvételekkel. Mindegyik fotóhoz képaláírás tartozik és datálva is vannak, a sorozat kikiáltási ára 600 ezer forint.

Alfons Mucha cseh festőművész, akinek nemrég volt kiállítása a Szépművészeti Múzeumban, fotográfusként is jelentős. Szecessziós fényképein ugyanolyan dús idomú női testek, egzotikus tárgyak, organikus növényi formák jelennek meg, mint plakátjain, festményein. Az aukción 109 ezer forintért kínált Nude című fotó 1974-es nagyítás a művész eredeti negatívjáról. Ugyanebből az iskolából indult egy másik neves cseh fotóművész, Frantisek Drtikol, csak ő túllépett a szecesszión, s eljutott az avantgárdig. Két, már az új stílust képviselő aktja 136, illetve 54 ezer forinttól licitálható.
Két, dátummal nem jelzett Brassai-akt azért érhető el 40, illetve 62 ezer forintért, mert fotóheliogravür eljárással sokszorosították őket, ezért sok példány maradt fenn belőlük. Kinszki Imrének, a XX. század egyik legismertebb fotográfusának modern látásmódú Síelők című vintázs fotója (korabeli nagyítás, a művész aláírásával) 90 ezer forintról indul, míg Gink Károly Egry Józsefről készített portréja 180 ezer forintot ér.
Művészportrék 20-40 ezer forintért a régi és kortárs anyagban is bőven vannak. Kivételes montázs Eifert János giclée nyomata a polihisztor tánckritikus, Dienes Gedeon emlékére 120 ezer forintért. Egy másik szép Eifert-mű, A világ végén 80 ezer forintért megpályázható. Vancsó Zoltán két ausztráliai és két római részlettel szerepel 120, illetve 65 ezer forintért. Figyelemre méltó Vékás Magdolna Erőmű és Víz sorozata 100 ezer forintért, csakúgy mint Velican-Patrus Dóra 280 ezer forintos Hét főbűn című drámai sorozata. Tételek itt.
2009.09.23.-Kultura.hu-Régi-és-kortárs-fotók

Napló, Alsógöd, 2009. szeptember 20.

Andrist kis barátjával, Áronnal elviszem Gödre, a Szakáts-kerti horgásztóhoz. Budapest felől a régi 2-es út Alsógőd határán található horgásztó táblától balra kanyarodva, a Duna partján található, erdei tó jellegű horgászvíz, a Gödi Horgász Egyesület kezelésében. Útközben Dunakeszin egy horgászboltban csalinak  kukacokat veszünk, aztán irány az említett “völgyzárógátas patak meder”, azaz a horgásztó.  Pocit is visszük magunkkal, őt csak pórázon tartva vihetjük be a területre. De azért így is jól érzi magát, és mi is. A tóban – elvben legalább is – ponty, dévér, jász, compó, kárász, kecsege, márna, paduc, domolykó, csuka, süllő, amerikai harcsa található. A közelünkben horgászó idősebb bácsi ebből a nagy választékból két jókora pontyot fogott ki, nekünk csak egy egy 8 cm-es keszeg jutott – Áron jóvoltából – amit hazaérve paprikás lisztben meghempergetve, olajban kisütöttem ki. Mellé egy-egy tükörtojást, így a kóstoló azért ízletes lett, és pillanatok alatt megették a fiúk. Pocinak a “nagy” halból nem maradt semmi, csak a tányérnyalogatás…

Amikor mellettünk az az idősebb horgász ( aki a két nagy pontyot kifogta) “fárasztotta” a halat, Ernest Hemingway egyik főhőse, Santiago, az öreg halász jutott eszembe. Érdekes párhuzam a Golf-áramlat mentén, a tengeren halászó öreg és az alsógödi horgásztó állóvizében pontyot fárasztó nyugdíjas horgász között…

Áron-Andris-horgásztónál-Alsó-Göd-Photo: Eifert János

Andris-és-Poci-horgászik-Göd

Áron-kifogott-hallal-Photo_Eifert-János Halak-a-hálóban-Photo-Eifert

Áron-Photo-Eifert-János Eifert-András-Szilveszter Áron-Andris-Poci

„ …az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. ”

(Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger)

“Man is not made for defeat, man can be destroyed but not defeated.”

(Ernest Hemingway: The Old Man and the Sea)

Ernest Hemingway pályaívének csúcsán megízlelhette, hogy eddig megírt regényei és novelláskötetei – (1929) Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms), (1932) A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro), (1940) Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls), (1950) A folyón át a fák közé (Across the River and Into the Trees) – milyen “zajos” sikert szereztek számára. A kritika már az író alkotóerejének kimerüléséről kezd beszélni, amikor megszületik az eleven cáfolat: Az öreg halász és a tenger (1952). Santiago az első olyan figura, akiben hős és az írói erkölcsi követelmények maradéktalanul összefonódnak, ő az, akinek sorsában a beteljesülést, az erkölcsi győzelmet nem követi fizikai megsemmisülés, s akit az író szabadon enged töprengeni az élet, természet és ember dolgairól. Valósághű és szimbolikus elemek együttéléséből csapódik ki a kisregény és Hemingway egész életművének humanista tanítása: „az ember nem arra született, hogy legyőzzék…”

De az elbeszélés több a szállóigévé vált mottó illusztrálásánál. Santiago magatartása azt is sugallja, hogy az ember nem mondhat le a saját maga iránt támasztott igényekről. Számára nemcsak az eredmény a fontos, hanem az tudat is, hogy mindent megtett a ráeső feladat teljesítéséért. Az öreg halász ezért tud a sikertelen küzdelem után olyan nyugodt lélekkel elaludni. Santiago együtt él a természettel, testvérének érzi a halat, mint a napot és a csillagokat is. Beszélget, barátkozik az állatokkal. A halat butábbnak is, nemesebbnek is tartja saját fajtájánál. Mikor csónakján morfondíroz magában, ezek a belső monológjai nem tűnnek írói fogásnak, hiszen helyzetének valószerű következményei. Különösen az ölés és az ezzel járó bűntudat foglalkoztatja. Fáj neki, hogy ölnie kell, még bocsánatot is kér zsákmányától, de ebben nincs semmi szentimentalizmus. Az ember és az állat végzetének derűs tudatával elfogadja, hogy ez a világ rendje, de ebből nem lesz tragédia. Mégis örül, hogy a csillagokat, a Napot, a Holdat nem kell megölnie. Hemingway ebben az elbeszélésben is mellőzi a lélektani elemzést, a leírások csak a tárgyi világ bemutatását szolgálják, Santiagót cselekedeteiből és szavaiból ismerhetjük meg.

Az életművet összegző kisregény egyúttal Hemingway alkotói módszerének, prózaépítésének is összegzése: „Ez a könyv ezer lapnál is hosszabb lehetett volna, leírhattam volna a falu összes lakóit, az összes folyamatokat, miből éltek, hogyan születtek, nevelkedtek, szaporodtak stb. … Ezt is kihagytam. Kihagytam minden történetet, amit a halászfaluról tudtam. De a tudásból áll össze a jéghegy víz alatti törzse. … Én mindig a jéghegy-elv szerint igyekszem írni. Minden kiemelkedő résznek hétnyolcad rész felel meg a víz felszíne alatt. Az ember mindazt elsüllyesztheti, amit tud, és ez csak erősíti a jéghegyet. Ez az a rész, ami nem látszik ki a vízből. Ha azonban az író, azért hagy ki valamit, mert nem ismeri, akkor lyuk marad a történetben.” A jéghegy-elv tehát azt jelenti, hogy az írónak minél nagyobb élményanyagból minél kevesebbet kell felhasználnia, a prózamű megalkotása során. Ügyelve, hogy a minél kevesebb szóval megjelenített élményanyag érzékeltesse a mögötte rejlő – a jéghegy víz alatti törzseként láthatatlanul maradt – kimondatlan tartalmakat. (http://enciklopedia.fazekas.hu/)

„ …az ember nem arra született, hogy legyőzzék … Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni. ”
– Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Ernest Hemingway már megért néhány “zajos” sikert regényeivel és novellásköteteivel – (1929) Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms),(1932) A Kilimandzsáró hava (The Snows of Kilimanjaro), (1940) Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls),(1950) A folyón át a fák közé (Across the River and Into the Trees) – és a kritika már az író alkotóerejének kimerüléséről kezd beszélni, amikor megszületik az eleven cáfolat: Az öreg halász és a tenger (1952). Santiago az első olyan figura, akiben hős és az írói erkölcsi követelmények maradéktalanul összefonódnak, ő az, akinek sorsában a beteljesülést, az erkölcsi győzelmet nem követi fizikai megsemmisülés, s akit az író szabadon enged töprengeni az élet, természet és ember dolgairól. Valósághű és szimbolikus elemek együttéléséből csapódik ki a kisregény és Hemingway egész életművének humanista tanítása: „az ember nem arra született, hogy legyőzzék…”
De az elbeszélés több a szállóigévé vált mottó illusztrálásánál. Santiago magatartása azt is sugallja, hogy az ember nem mondhat le a saját maga iránt támasztott igényekről. Számára nemcsak az eredmény a fontos, hanem az tudat is, hogy mindent megtett a ráeső feladat teljesítéséért. Az öreg halász ezért tud a sikertelen küzdelem után olyan nyugodt lélekkel elaludni. Santiago együtt él a természettel, testvérének érzi a halat, mint a napot és a csillagokat is. Beszélget, barátkozik az állatokkal. A halat butábbnak is, nemesebbnek is tartja saját fajtájánál. Mikor csónakján morfondíroz magában, ezek a belső monológjai nem tűnnek írói fogásnak, hiszen helyzetének valószerű következményei. Különösen az ölés és az ezzel járó bűntudat foglalkoztatja. Fáj neki, hogy ölnie kell, még bocsánatot is kér zsákmányától, de ebben nincs semmi szentimentalizmus. Az ember és az állat végzetének derűs tudatával elfogadja, hogy ez a világ rendje, de ebből nem lesz tragédia. Mégis örül, hogy a csillagokat, a Napot, a Holdat nem kell megölnie. Hemingway ebben az elbeszélésben is mellőzi a lélektani elemzést, a leírások csak a tárgyi világ bemutatását szolgálják, Santiagót cselekedeteiből és szavaiból ismerhetjük meg.
Az életművet összegző kisregény egyúttal Hemingway alkotói módszerének, prózaépítésének is összegzése: „Ez a könyv ezer lapnál is hosszabb lehetett volna, leírhattam volna a falu összes lakóit, az összes folyamatokat, miből éltek, hogyan születtek, nevelkedtek, szaporodtak stb. … Ezt is kihagytam. Kihagytam minden történetet, amit a halászfaluról tudtam. De a tudásból áll össze a jéghegy víz alatti törzse. … Én mindig a jéghegy-elv szerint igyekszem írni. Minden kiemelkedő résznek hétnyolcad rész felel meg a víz felszíne alatt. Az ember mindazt elsüllyesztheti, amit tud, és ez csak erősíti a jéghegyet. Ez az a rész, ami nem látszik ki a vízből. Ha azonban az író, azért hagy ki valamit, mert nem ismeri, akkor lyuk marad a történetben.” A jéghegy-elv tehát azt jelenti, hogy az írónak minél nagyobb élményanyagból minél kevesebbet kell felhasználnia, a prózamű megalkotása során. Ügyelve, hogy a minél kevesebb szóval megjelenített élményanyag érzékeltesse a mögötte rejlő – a jéghegy víz alatti törzseként láthatatlanul maradt – kimondatlan tartalmakat.

Fotóoktatás.hu – divatfényképezés, Szentendre, 2009. szeptember 19.

Szentendre, divatfotózás__6707 Szentendre, divatfotózás_6696 Szentendre, divatfotózás_6715 

Szentendre, divatfotózás_6869

Szentendre, divatfotózás_6830

Szentendre, divatfotózás_6936 Szentendre, divatfotózás_6978

Szentendre, divatfotózás_6917 Szentendre, divatfotózás_6909

Szentendre, divatfotózás_6971 Szentendre, divatfotózás_6936 Szentendre, divatfotózás_6763

A Fotóoktatás.hu iskola hallgatóinak tartok divatfényképezés témában gyakorlati foglalkozást, azaz együtt fényképezünk Szentendrén. Baricz Kati helyett ugrok be, de a hallgatók aktivitása, kreativitása és a helyszín, no meg a modell készséges együttműködése lehetővé teszi, hogy a megszokott sablonoktól eltérve, eredményesek legyünk.

ÁGENS Fotóművészeti Galéria, 5. FOTÓ árverés, 2009. szeptember 24.

5. ÁGENS fotóárverés

A FÉNY c. kiállítás a SZAKRÁLIS MŰVÉSZETEK HETE alkalmából, Budapest, Fény Galéria, 2009. szeptember 18 – október 2.

Angyalok tánca, 2003 - Photo: Eifert János

A FÉNY GALÉRIA

szeretettel meghívja Önt és barátait a SZAKRÁLIS MŰVÉSZETEK HETE alkalmából

2009. szeptember 18-án, pénteken 18 órára

  A FÉNY

című fotókiállítás megnyitójára

Kiállító művészek:

EIFERT JÁNOS, LELKES LÁSZLÓ, MACZKÓ ERZSÉBET, RAINER PÉTER, SZÉL ÁGNES, SZENTIVÁNI JÁNOS

 

FÉNY GALÉRIA 1024 Budapest, Moszkva tér 3. I. em. (Dékán utca sarok) Tel: 315 0432

Köszöntőt mond: TŐKÉS JÚLIA galériavezető

 A kiállítás megnyitják: az ALKOTÓK, Zenél: HEIDRICH ROLAND gitárművész, Rendezte: RAINER PÉTER építész-belsőépítész

 

A kiállítás megtekinthető 2009. október 2-ig, hétköznap 12-18 óráig

 

Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre 2009. szeptember 19. és 27. között a Szakrális Művészetek Hete országos programsorozat, amelyet a Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódóan szerveznek. A fővárosban, 21 vidéki városban és több határon túli helyszínen mintegy 120 program várja az érdeklődőket.

 Fény-Galéria-Budapest-Photo-Eifert-János Fény-Galéria-Budapest-Photo-Eifert-János

Fény-Galéria-Photo-Eifert-János

 

 

 

Fejér Zoltán: FOTOGRAM – Kerengő Galéria, Budapest, 2009. szeptember 15 – október 31.

Fejér Zoltán-Fotogram-meghívó-design: Eifert János

Eifert János, Fejér Zoltán, S. Faragó Gyöngyi Eifert János, Fejér Zoltán, Tóth József Fejér Zoltán kiállítása, Kerengő Galéria, Sehr Miklós_3071 Fejér Zoltán, Fáth Péter Fejér Zoltán kiállítása, Kerengő Galéria_3133 Tóth József Füles és Eifert János   A képeken: Fejér Zoltán és felesége, S. Faragó Gyöngyi, Tóth József Füles, Kotsis Ágota, Sehr Miklós, Fáth Péter, Eifert János és mások (Sehr Miklós és Eifert János felvételei)

FEJÉR ZOLTÁN: FOTOGRAM

Kerengő Galéria, 2009. szeptember 15 – október 31.

Fejér Zoltán még gimnazistaként, 1968-ban szerepelt képeivel először országos fotókiállításon.  Dolgozott fotóriporterként, kiadói szerkesztőként;  jelenleg szellemi szabadfoglalkozású. 1972 óta Budapesten, Pécsett, Salgótarjánban és Vácott tizenhat önálló tárlaton láthattuk fekete-fehér táj-, és városképeit, portréfotóit, zsánerképeit.  Munkái tizenöt hazai közgyűjteményen kívül hét ország  tizennégy múzeumában és több magángyűjteményben is megtalálhatóak.
A technikai változásokat „visszafelé” követve egyre többet foglalkozott fotótörténettel és fotótechnika-történettel.  A régi fényképezőgépekkel készített képeiből 1989 és 2003 között három barátjával Budapesten, Gödöllőn és Vácott négy kiállítást rendezett.
1986 óta körülbelül száz fotótörténeti cikket adott közre.  Ezek a kutatásai képezik kilenc eddig megjelent könyvének is az alapjait; megírta – többek között – Vác fotótörténetét, a magyar fényképezőgép-gyártás történetét, Dulovits Jenő és dr. Bárány Nándor életrajzát.
2001 óta a fényképezés immár két évszázados históriájának eszközeit és képalkotási módszereit próbálja ki.  A legősibb képkészítő eljárással: a fényérzékeny anyagra történő tárgymásolással (fotogrammal) és a vegyszerrel történő fotógrafikus rajzi ábrázolással  (kemogrammal) dolgozik.
Műanyagok használata helyett emlékező tisztelettel alkalmazza az ezüst-alapú, kémiai eljárást. Képeit olykor évtizedekkel ezelőtt gyártott fotópapírra vagy üveglemezre másolja. Fotogramjaival nem optikai úton reprodukálja a valóságot, hanem a képkészítés sajátos módszerével interpretálja azt. Ha pedig üvegre vagy fényérzékeny anyagra rajzol-fest, akkor képeinek nem kiindulása, hanem megjelenési formája a létező valóság.

Fejér Zoltán-Fotogram-Kerengő Galéria-meghívó-design: Eifert János

Fotóoktatás.hu – ARCKÉP, ÖNARCKÉP, CSOPORTKÉP Workshop 2. – Budapest, 2009. szept. 13.

Fotóoktatás.hu, Arckép, önarckép, csoportkép, gyakorlat - Photo: Eifert János

Az ARCKÉP, ÖNARCKÉP, CSOPORTKÉP Workshop csapata (balról jobbra): Imre Tamás, Mály István, Majercsik Andrea, Lebovics Anna, Nyíri Szilárd, Hadházi Orsolya, Sebestyén Nóra, Pusztai Rita, Kalász Vivien, Szakács Ildikó, Nagy Katalin, Imre Anikó (Eifert János felvétele)

Portré_6411 PortréWorkshop_6446 PortréWorkshop_6476 PortréWorkshop_6324

Óriásplakát_6645 PortréWorkshop, kerékpáros_6541

Hadházi Orsolya_Team Nagy Katalin_9306 Nagy Katalin_9255

Szakács Ildikó_eifert1337 Óriásplakát az ARC kiállításról - Photo: Eifert JánosSzakács Ildikó_eifert1321

 Utcán, téren, ligetben – Dózsa György út, Városliget, Hősök tere – Eifert János vezetésével dolgozik a csapat. Werkfotók.

(Hadházi Orsolya, Nagy Katalin, Szakács Ildikó, Eifert János felvételei)

Napló, Ferihegy, 2009. szeptember 13.

Móger Ildikó, Ferihegy_3054

Ferihegy_3060 Ferihegy_3061 Búcsú_3059

Ferihegyi repülőér, B2 terminál. Ildinek 13:05 órakor indul a gépe Szófiába. Búcsú. Öt nap múlva találkozunk, újra Budapesten…

Fotóoktatás.hu, az ARCHITEKTÚRA FÉNYKÉPEZÉS Workshop gyakorlata, Szentendre, 2009. szeptember 12.

Szentendre. A Fotóoktatás.hu iskola hallgatóinak az architektúra fényképezés gyakorlata. Kiemelt témánk: kapuk, kilincsek, zárak, lakatok.

Szentendre, Architektura workshop_6058 Szentendre_6127 Szentendre, Architektura workshop_6060 Szentendre_6079 

Szentendre, Architektura workshop_6058 Szentendre_6229 Szentendre, Architektura workshop_6062 Szentendre_6191

Szentendre_6149 Szentendre, Architektura workshop_6058 Szentendre_6248 Szentendre, Architektura workshop_6243

Szentendre_6072 Szentendre_6253 Szentendre_6191 Szentendre, Architektura workshop_6060  

Szentendre, Architektura workshop_6237

A Fotóoktatás.hu iskola ARCHITEKTÚRA FÉNYKÉPEZÉS Workshop csapata Szentendrén, a Rab Ráby téren:

Fuchs János, Imre Anikó, Eifert János, Imre Tamás, Popovics Lilla, Sárosi Attila, Áts Ferenc, Grossmann Gábor, Nagy Ádám.

Szentendre_6281 Eifert János felvételei

Amikor egy témát fényképezünk, előtte igyekszünk megtudni róla mindent, amit csak lehet. Az Internet jó forrás ehhez.

Szentendre (szerbül: Сентандреја) város Pest megyében a Szentendrei kistérségben. Elsősorban művészetével és kultúrájával ragadja magával a látogatót.

Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket: „Zuhog a fény a ház-sorok falára, / megtündököltet minden ablakot. / A római Castra Ulcisiára / valamikor itt így ragyoghatott. / Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, / belerezzent minden útmenti ház, / íjak villantak, s ragyogott a fényben / ezer feketebőrű szír íjász…”
A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.
A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először.
A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamár-hegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek.
Szentendre 1872-ben kapta vissza korábban elvesztett városi rangját.
A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

Története: Ulcisia Castra (magyarul: Farkasvár) Pannonia provincia „limes”-ének egyik jelentős állomáshelye, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt. Megfordult itt 202-ben Septimius Severus, 214-ben Caracalla és 375-ben Valentinianus császár. Áprily Lajos így eleveníti meg ezeket az éveket: „Zuhog a fény a ház-sorok falára, / megtündököltet minden ablakot. / A római Castra Ulcisiára / valamikor itt így ragyoghatott. / Lábak dobbantak, had vonult kevélyen, / belerezzent minden útmenti ház, / íjak villantak, s ragyogott a fényben / ezer feketebőrű szír íjász…”

A 9. században a honfoglaló Árpád fejedelem vezértársa, Kurszán fejedelem itt telepedett le, a római őrhely (lat.: vicus militaris) és a hozzá tartozó polgári település romjait felújíttatta, s erődítménynek használta.

A 12. században már a veszprémi püspökség oklevélkiállító székhelye Szentendre. Neve Fulco deák (valójában „hospes”, püspöki írnok) 1146-ban Sanctus Andreasban kelt végrendeletében, amelyet II. Géza király erősített meg, fordul elő először.

A törökök kiűzése után külhoni telepesek népesítették be; felvirágzásának emlékeit mindmáig őrzik a város délies hangulatú, barokk stílusú polgárházai, templomai, macskaköves utcácskái, szűk sikátorai. Az 1690-es nagy szerb kivándorlás nagy számban hozott Szentendrére szerbeket, akik maradandó nyomokat hagytak a város képén és kultúráján, mindenekelőtt a mai városközpont szerb kereskedőházai őrzik emléküket. A szerbekkel együtt jelentős dalmát bevándorlás is volt. A dalmát családok a Szamár-hegyen telepedtek le, ahol ma a Dalmát utca őrzi emléküket. Ebben az utcában még az 1980-as években is kizárólag a dalmát családok leszármazottai éltek.

Szentendre 1872-ben kapta vissza korábban elvesztett városi rangját.

A nyugodt kisvárosi élet a század eleje óta vonzza a művészeket. A szentendrei művésztelep 1929-ben jött létre; hozzá fűződik az ún. szentendrei iskola. Ma is több mint kétszáz képző- és iparművész, valamint író, költő, zeneművész és színész él a városban, többnyire budapesti kiállítási és munkalehetőségekkel.

A kisváros sajátosan mediterrán hangulata az elmúlt évszázadok folyamán alakult ki, amikor a törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, a szlovák, német és görög telepesek népesítették be. Sajátos összetételét a mintaszerű független kisebbségi önkormányzati rendszere is jelzi, országosan ismert volt és jelenlegi képviselőkkel.


Fotóoktatás.hu – Arckép, önarckép, csoportkép 1. – Budapest, 2009. szeptember 10.

Fotóoktatás.hu

Új nézőpontból Arckép, önarckép, csoportkép

Eifert János sorozata az ember fényképezéséről, emberközelből 1. rész

Az ember a művészetek örök témája, több mint másfél évszázada a fotóművészeté is. Az emberábrázolás – régi szakkönyvekben: személyfényképezés – a leggazdagabb, a legösszetettebb, a legnagyobb felkészültséget igénylő területe (és nem műfaja!) a fotográfiának. Ha a portrétól az eseményfotóig, az épp megszülető csecsemőtől az élet utolsó pillanatait szenvedő haldoklóig, a víz alá merülő könnyűbúvártól a Holdra lépő asztronautáig a fényképezhető témákat vesszük sorra, alighanem a személyfényképezés a legmegrendítőbb kísérlet a megőrizhetetlen megőrzésére, ugyanis az ember mulandóságával dacol. Read more

Napló, Dunakeszi, 2009. szeptember 6.

Eifert András Szilveszter, a grimaszmester

dunakeszi-horgaszto-papa-andris-poci dunakeszi-horgaszto-romhaz-poci

Dunakeszi, Duna-part, Eifert András Szilveszter, Poci a kutya

duna-part-andris-a-kutyaval dunakeszi-duna-part-andris-kutyaval

Dunakeszi, Duna-part, Ildi és János

Dunakeszi, Duna-part, Iildi és János

Vasárnap. Horgászni indulunk, de nincs pecabotunk. Andris az Interneten kinéz egy nyitvatartó horgászboltot, így oda indulunk. A Google-map segítségével a helyet is “bemérjük”: Dunakeszi, Fő út 98. A bolt persze zárva, de sebaj, Gödön a Tesco nyitva van, és itt találunk horgot, úszót, csalit. A közeli horgásztóhoz megyünk, de éppen záróra, majd legközelebb. Megéhezünk, a Duna-parton találunk egy jó kis éttermet, ahol a teraszon a kutyának is van helye. Paradicsomleves, rántott csirke, madártej… Közben grimaszverseny, természetesen Andris a bajnok. Aztán egy szép délután a Duna-parton, kutyázás, Andris még a Dunában is megmártózik.

Bulgáriai napló, Szófia, 2009. szeptember 5.

Szofia, Ildikó bevásárol az útra Tumultus a bolgár-szerb határállomásnál - Photo: Eifert János Útban Budapest felé, a kutya is jól bírja a nyolvórás utat

Bevásárlás az útra, egy óra körül indulunk Szófiából Budapestre. Nyolc és félórás út, közben megállunk néhányszor, a kutyát is megsétáltatjuk. A szerb határon sokan várakoznak, egyébként jól tudunk haladni az utakon. Kint piszok meleg van, de bent a légkondi tartja a hüvöset, What do you wear when it’s very cold? – hallgatom az English Course CD-jét, időnként “pihentetőül” a közigazgatási szakvizsga anyagát (Ildi készül a közigazgatási szakvizsgájára, és olvassa hangosan) – Az államháztartás közgazdasági szerepe és jelentősége, A helyi önkormányzati alrendszer bevételei és kiadásai, Az Európai Únió szerkezeti modellje, A köztársasági elnök és az önkormányzatok, Az államigazgatás fogalmi elemei… lassan hazaérünk.

Bulgáriai napló, Szófia, 2009. szeptember 4.

 Szófiai Magyar Intézet, Móger Ildikó igazgató dolgozószobájában Szófia, Móger Ildikó - Photo: Eifert János

20090904-szofia-ujsag 20090904-szofia-tablacska 20090904-szofia-tabla 20090904-szofia-plakatfoszlany 20090904-szofia-kutya szofia_5617 macska_5329 Szófia, Bulgária, Photo: Eifert 

Korai kelés, kutyasétáltatás, reggeli… Aztán a munkahely, a Szófiai Magyar Intézet, Ildinek rengeteg dolga akad. Csendben dolgozom az irodájában, szerencsére van Internet, így levelezhetek is. Kicsit mozgunk a városban is, közben fényképezek a kis Nikon Coolpix P6000-sel. A “kicsi” persze csak a méretre vonatkozik, mert amúgy 13.5 Megapixelt, és 6400 ISO-t tud…

Este elugrunk egy technikai árúházba, inkább csak nézelődésre, a lakásbavalók miatt. Mindenre kevés az idő…