János Eifert - Photographer

Archive for November, 2009

Bulgáriai napló, Szófia, 2009. november 30.

Szófia-Ildikó-a-parkolóőrrel Szófia-kerékbilincs Szófia-Plakát-az-utcán Szófia-belváros-01

Szófia-belváros-08 Szófia-belváros-04 Szófia-belváros-05 Szófia-belváros-02

Szófia-belváros-03 Szófia-belváros-06 Szófia-belváros-09 Szófia-belváros-07

National-Art-Gallery-Sofia National-Art-Gallery-03 Nemzeti-Galéria-Szófia-01 National-Art-Gallery-02

Ma korán kelünk, míg Ildikó készül, Pocit (a kutyát) leviszem sétálni. A közeli parkban egy fiatalember fekszik/alszik/haldoklid a földön, egy rendőr mentőt hív, néhány perc múlva már hallom a szirénát… Reggeli, majd irány a Szófiai Magyar Intézet, az “igazgató asszonyt” beviszem a munkahelyére. Pocit hozom magammal, vele teszek egy kört, miután találok egy parkolóhelyet. Fényképezem a régi-új házakat, házfalakat, lepukkant és lerobbant egykoron szép épületeket, udvarokat, és az itt élő embereket. Teljesen belemerülök a fotografálásba… Bár ne tettem volna, mert kék zóna, parkolójegyem nincs, hát kapok is egy szép sárga kerékbilincset. Sebaj, Ildinek szólok, fordít, majd 10 levát fizetünk a levételért. Megy tovább a nap.

Aztán átmegyünk a Nemzeti Galériába (National Art Gallery), ahol megnézzük az augusztusi-szeptemberi “Tánc a fotóművészetben” kiállítás színhelyét. Bisera Yossifova igazgató és munkatársa kulturált, kellemes emberek. Hamar szótértünk. Tárcsázom a Fotóművészek Szövetségét, és Csapó Beától megtudom, hány darab, és milyen méretű keretezett képből áll az anyag, ennek alapján helyszíni szemle a “vörös szalonban”, szétosztjuk a feladatokat. Úgy tűnik, egy nagyszerű kiállítást rendezhetek majd egy nagyszerű helyen…

Fejér-Hadúr Péter és Kiss Viktor: BENSŐ TÁJAK, MEDITÁCIÓK – Szófiai Magyar Kulturális Intézet, 2009. november 5 – 30.

Szófiai-Magyar-Intézet-02 Móger-Ildikó Dimitar-Manov

Szófiai-Magyar-Intézet-01

Fejér-Hadúr Péter és Kiss Viktor  BENSŐ TÁJAK, MEDITÁCIÓK című közös kiállítása
A kiállítás Gorna Orjahovic, Pleven és Szófia után Vidinben, a Nikola Petrov Művészeti Galériában kerül bemutatásra.

Fejér Hadúr Péter 1969-ben született Budapesten. 1988-ban érettségizett Sárospatakon. 1990-től a Ferenczy Művészeti Körben rajztanulmányokat folytat, majd 2001-ben a Napút Képzőművészeti Főiskolán festészetet tanul, ahol mestere Döbröntei Zoltán. Festményei alapélményeit a mindennapi élet, a látomás és a megnyilvánuló világ színes átjárói adják.
Kiss Viktor     1977-ben született Miskolcon. 1981 óta Budapesten lakik. Rajzzal és festészettel 1995-ben Boda Balázs és Oláh Kati balatonfelvidéki festőházaspár képeinek hatására kezdett foglalkozni. 3 évig tanult napi rendszerességgel a Ferenczy István Vizuális Műhelyben. 1998-tól kezdve rendez kiállításokat. Mesterével, Döbröntei Zoltánnal az általa vezetett Skarabeusz Művészeti Műhely munkatársa, majd a Napút Képzőművészeti Főiskola tanulója lett. 2007-től tagja az Art-Area Galériának és 2008-tól a XVI. kerületi Festőművészek Társaságának. Különösen érdeklik a színtan kérdései, amely témában további tanulmányokat, képzőművészeti kísérleteket, közös és önálló kiállításokat tervez mesterével.
http://www.art-area.hu/artist_gallery.php?artist_id=49
http://www.kissviktor.eoldal.hu 

Kulturális sokszínűség – Lóránt Attila fotográfiái, Kálloy Molnár Péter verseivel – Balassi Intézet galériája, Budapest, 2009. november 25 – 2010. január 10.

Lóránt-Attila-kiáll_9025
A képeken: Kálloy Molnár Péter, Lóránt Attila, dr. Lauter Éva, Schlosser Tamás, H. E. Mangasi Sihombing, Korniss Péter, Nagy Ibolya, Zsila Sándor            , Darányi Zsolt, Erhardt László            , Markovics Ferenc, Kemény György, Hrutka Róbert, Radisics Milán és még sokan mások…
  
Kállóy-Molnár-Péter-Lóránt-Attila-Lauter-Éva Lóránt-Attila-kiáll_8942 Lóránt-Attila-kiáll_8950 Lóránt-Attila-kiáll_8965
Lóránt-Attila-kiáll_8930 Lóránt-Attila-kiáll_8982 Korniss-Péter Lóránt-Attila-kiáll_8973
Lóránt-Attila-kiáll_8906 Lóránt-Attila-kiáll_8981 Lóránt-Attila-kiáll_8926 Lóránt-Attila-kiáll_8908 
Lóránt-Attila-kiáll_8959 Lóránt-Attila-kiáll_8897 Lóránt-Attila-kiáll_8889 Lóránt-Attila-kiáll_9025 Eifert János felvételei
Honéczy-Barnabás_B1380 Honéczy-Balázs-B1341 Honéczy-Barnabás-B1382 Honéczy Balázs felv.
 
Kedves János! 
Emlékszem rá milyen boldog voltam, amikor első könyvemhez írtad az előszót.
Azóta is nagy tisztelőd vagyok, és nagy tisztelője az önzetlen emberi habitusodnak.
Ha itthon vagy kerlek fogadd meghívásomat és gyere el a Balassi Intézetbe..

Mellékelten küldöm a November 25-én tartandó kiállításmegnyítómra a meghívót. 

barátsággal:

Attila

2009. NOVEMBER 25-ÉN 16 ÓRAKOR KEZDŐDŐ MEGNYITÓ!!!! 
helyszín: BALASSI GALÉRIA, BUDAPEST, SOMLÓI ÚT 51. 
a kiállítást megnyitja: SCHLOSSER TAMÁS, A NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG FŐSZERKESZTŐJE 
közremŰködik: HRUTKA RÓBERT, KÁLLÓY MOLNÁR PÉTER, akik zenésztársaikkal a kiállítás megzenésített verseiből adnak elő néhányat.

A MEGNYITÓT KÖVETŐEN ÁLLÓFOGADÁST TARTUNK. 
…..ahol némi BORT, és INDONÉZ TEAKÜLÖNLEGESSÉGEKET is felszolgálunk…. 

részvételére számít: DR. LAUTER ÉVA FÔIGAZGATÓ 
támogatók: NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM FOTÓMUŰVÉSZETI KOLLÉGIUMA, HUNGART 

GYERE EL!!!! ÖRÜLNI FOGOK NEKED!!!!! Terjessssszzzzzdddd az ismerősök közötttttt!!!

232011_1 232003_1 232006_1

232010_1 232001_1 232009_1

A kiállításon látható ötven fotó, erős, szubjektív impressziót ad világunk sokféleségének értékeiről, szépségéről. Olyan képpárokat lehet megtekinteni, amelyek tartalmi és formai összecsengésükben, vagy éppen különbözőségeikben rendkívül erős látványt nyújtanak. Egymás mellett láthatunk afrikai törzsi esküvőt, bécsi kávézót, székesfehérvári mangalicavágást, indonéz temetési szertartást, de jól megfér egymás mellett a dél amerikai őslakók élete az északi rénszarvastartókkal vagy a sivatagi nomádokkal.

Kálloy Molnár Péter fotók ihlette versei helyenként erősítik a kohéziót, máshol pedig mélyítik a kultúrák közti különbségek látványosságát: Read more

Dream Team Színház – PR- Evolution Dance Company: Halhatatlanok, Nemzeti Táncszínház, Refektórium, Budapest, 2009. november 24.

 Dream-Team-Színház-1-3

Dream-Team-Színház-02 Dream-Team-Színház-01 Dream-Team-Színház-04 Dream-Team-Színház-03 Dream-Team-Színház-020016 Eifert János felvételei

A Fotóoktatás.hu hallgatóival a táncfényképezést “gyakoroljuk”… Mit is fényképeztünk a fotós-főpróbán?

Dream Team Színház – PR- Evolution Dance Company: Halhatatlanok

 „Halandók módjára félünk mindentől, de úgy vágyódunk mindenre, mintha halhatatlanok volnánk.” (Francois de La Rochefoucauld)

„És szólt a halál angyala: Lágy vagyok, ne féljetek tőlem. Én vagyok itt a cél s minden pillanatotoknak az íze. Hol nincs cél, van-e futó, ki örülne a futásnak? S hol nincs zár, mi végre ott a kulcs? S velem fogtok viaskodni, oktalanok. Ellenem fogtok lázadozni… holott én vagyok a Pusztító és Létrehozó ugyanegy személyben – miáltal pusztítok, azáltal vagyok. Én vagyok a cél és minden tartósságotok. Elomlik a virág, aki voltál s nem lesz soha többé ugyanaz, aki volt. De mint a futó a völgyben, ki álomra hajtja fejét, olyanok lesztek karjaimban.” (Füst Milán: A genezis új könyve nyomán)

„Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe – ennyi az egész.” (Gyökössy Endre)

Koreográfia: Nemes Zsófia, Balázs Mari, Tonhaizer Tünde
Zene: Carlo Gesualdo és montazs
Dramaturg: Lengyel Noémi
Díszlet: Tóth Imre
Jelmez: Veréb Dia
Hang: Sólyom Tamás
Fény: Szabados Tamás
Szöveg: Szepesi József, Jókai Anna, Wass Albert és Goethe írásai nyomán
Rendező: Balázs Mari

Szereplők:
Halál angyala I. (Létrehozó): Tonhaizer Tünde (Pr-Evolution)
Halál angyala II. (Pusztító): Máté Krisztián
Hangfelvételről közreműködik: Lux Bence

Татяна ЛЮБЕНОВА: Две изложби съвместно с Унгарския културен институт – Плевенски вести, 22 Ноември 2009

Plevenski-Vesti-2009.11.29

В ХГ “Илия Бешков”

Плевенски вести, 22 Ноември 2009 

Две изложби съвместно с Унгарския културен институт

В голямата плевенска галерия “Илия Бешков” през седмицата бяха открити две зложби. В галерията гостува Унгарският културен институт с фотоизложба на Янош Ейферт и приложна изложба – мозайки на Тимеа Каркиш. Не за първи път Унгарския културен институт гостува в Плевен и сега традицията е продължена.
Фотоизложбата на Янош Ейферт представя негови творби от различни периоди и поредици. Изложбата вече е била показвана в София и в Пловдив. Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство. Той е роден през 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Занимава се с фотография от 1968 г., като паралелно с това танцува в унгарския ансамбъл „Хонвед”. От 1985 г. прави и иапорами. През 1998 г. става художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание /сайта на Унгарския съюз на фотографите/. В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите, от което се ражда цикъла ”Пътят на коприната”. Неговото творчество е стилово разнообразно и многопосочно. Самият той е многостранна и постоянно експериментираща личност. Фотоапаратът му е заснел различни мигове свързани с танца, природата, пиложното изкуство, както и актови снимки. Работи като преподавател, лектор и експерт. Има 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Фотографии, фоторепортажи и статии на Янош Ейферт редовно излизат в специализираната преса в Унгария и чужбина, те са включвани в книги  и са излъчвани по електронни медии. Ейферт е написал предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, изнасял е лекции. Негови творби има в 12 престижни общи сбирки /Белгия, Германия, Австрия, САЩ/.
Каменно вълшебство – изложба мозайки на Тимеа Каркиш “Втора спирка” за зложбата след София.
Втората изложба, която показва в Плевен Унгарският културен институт е приложна – това са мозайки на Тимеа Каркиш. Тя учи в продължение на три години в най-престижната школа за мозайки в Европа – Scuola Mosaicisti del Fiuli /Италия/. През 2004 г. се дипломира по специалността “Мозайка”, а през 2005 г. е приета в Националното сдружение на унгарските творци. Първата изложба на Тимеа Каркиш е в Галерия “Дуна” в Будапеща. Приложничката обича ексеримента с материята. Тя реализира творческата си изява чрез този експеримент и чрез дълбоката си връзка с живата природа, като използва в работата си природни материали  и предлаганите от минералите възможности. Стремежът на Тимеа Каркиш е картините и да отразяват природните цветове и форми.
Татяна ЛЮБЕНОВА

 

Fotóoktatás.hu, aktworkshop – MMS Mozgásművészeti Stúdió, Budapest, 2009. november 21.

Fotóoktatás.hu – Tánc és Test, költészet és álom, az ösztönök, a vágyak, a látomások világa, az emberi test mozgásának, mozdulatainak, vagy éppen mozdulatlanságának jelképrendszere, testből font jelbeszéd. Különleges aktworkshop, vezetésemmel, és ahogyan a hallgatóim mondják, kreatív, újszerű felfogásban. Helyszín az MMS Mozgásművészeti Stúdió, és modelljeink kitűnő táncosok: Kocsis Andrea, Hucker Katalin és Copek Péter.

Tanulmány-körökkel-02 Tanulmány-körökkel

Eifert-Pas-de-deux 

Eifert-Black-Dance

Eifert-Szerelem-2009 Photos: Eifert János

Eifert-Aktworkshop-MMS-Studio Eifert-fényképez Komondi Ágnes felvétele

A nagy csapat, tehetséges hallgatókkal: (álló sor,  balról – jobbra) Kőműves Kata, Láng Nándor, Kelemen Attila, Imre Tamás, Csicseriné Papp Mária, Kálai István, Szentesi Péter, (lenti sor, balról jobbra) Bíró Balázs, Komondi Ágnes,  Berkes Brigitta, Koszták Rudolf, Becker Irén, Imre Anikó, Morovics Lívia

  Komondi Ágnes felvétele

 Meg lehet-e tanulni az aktfényképezést?

Nem először teszik fel ezt a kérdést, és számtalanszor válaszoltam már, mindig ugyanazt:

A mezítelen test ábrázolását a képzőművészet legtöbb tehetséget igénylő, legnehezebb feladatai közt tartották számon. A tehetség biztos jelének számított, ha egy művész elfogadható (elfogadott) aktot készített.

A fényképezés megszületésével az aktfotográfia is megszületett. Az akt – amely nem témája, hanem formája a művészetnek – tág lehetőséget ad kompozíciós készségünk fejlesztésére, az új formák megteremtéséhez szükséges technikai megoldásokat kikísérletezésére. Gyakorlása során olyan készségek, képességek fejleszthetők, amelyek a fotóművészet más műfajaiban is kamatoztathatók.

Hogy meg lehet-e tanulni az aktfényképezést? Harmincéves tapasztalatom alapján könnyedén rávághatnám, hogy: igen. De ez a tapasztalat még azt is mondatja velem: a mesterség-művészet eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk létre – még az isteni szikra is szükséges.

(Isteni szikra, kreativitás, alkotói ösztönösség ide, vagy oda, a szabályokat, – amelyek persze felrúghatók – meg kell ismerni: modell és beállítás, hátterek és kellékek; természetes és mesterséges fények, stúdióvilágítás; analóg és digitális gépek és objektívek, eszközök; technika és esztétika: forma és kompozíció, a mozgás, a tér és idő szerepe; képkidolgozás, közreadás; fotótörténet, fotótechnika, etika, szerzői jogok.)

Fotóoktatás.hu – Aktfotográfia, 2009. november 19.

Fotóoktatás.hu – aktfotográfia, elméleti előkészítés. Fotótörténet, technika és esztétika, példák a festészetből, és a világ legjobb fotográfusaitól. Szemléltető eszközök: könyek, albumok, kivetített képek és illusztrációk, digráma, eredeti fotók bemutatásával.

Fotóoktatás-akt-Eifert-előad

Fotóoktatás.hu-akt Fotóoktatás.hu-Eifert-előad Fotóoktatás.hu-akt-előadás 

Imre Tamás felvételei

Mérei Emléknap – Ódry Színpad, Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, Budapest, 2009. november 19.

Germánné-Dr-Vastagh-Györgyi Mérei-Emléknap-tabló Járó-Katalin-iskolapszichológus

Dr-Kelemen-Lajos-pszichológus Mérei-Emléknap-Ódry-Színpad Mérei-Emléknap

Mérei-Emléknap-kerekasztal

Dr-Erős-Ferenc Mérei-Emléknap_8060 Mérei-Emléknap_8058 Mérei-Emléknap_8052

Valachi-Anna Mérei-Emléknap_8062 Mérei-Emléknap_8064 Mérei-Emléknap_8061

Mérei-Ferenc-szobra Demszky-Gábor-főpolgármester Mérei-Emléknap-fotós Mérei-Emléknap_8069

Mérei-Emléknap-szoboravatás Mérei-Emléknap-kórus Demszky-Gábor-főpolgármester Mérei-Emléknap-közönség

Mérei Emléknap

100 éve született Mérei Ferenc. Az ő munkássága és emléke előtt tiszteleg az idei Fővárosi Pedagógiai Napok rendezvénysorozata.

Helyszín: Ódry Színpad (Budapest 1088 Vas u. 2/c)
Kezdete: 2009. 11. 18. szerda 9:30
Vége: 2009. 11. 18. szerda 15:00

Délelőtti programok:

  • Születésnapi emlékezés Mérei Ferencre
  • Mérei-projekt – Konfliktuskezelés iskolai osztályokban
  • A tanulásfejlesztés háromlépcsős modellje – Mérei Ferenc gyermeklélektani munkásságának adózva

***

Mérei Ferenc mellszobrának felavatása

Díszvendég: Demszky Gábor főpolgármester

***

Délutáni programok:

  • „Epizódok M. F. tanár úr életéből – Mérei Ferenc portré film” részletének megtekintése
  • Kerekasztal-beszélgetés Mérei Ferenc tanítványaival és követőivel

 

Moderátor: Kovács Miklós (klinikai szakpszichológus)

Előadók: Dr. Erős Ferenc, Járó Katalin (iskolapszichológus, kutató), Dr. Kelemen Lajos PhD (pszichológus)

Várható vendégek: Ajkay Klára, Békés Judit, Büchler Júlia, Fonyó Ilona, Gádorné Donáth Blanka, Horányi Annabella, Ritoók Magda

Célcsoport: pedagógusok, tanár-és pszichológia szakos hallgatók, minden érdeklődő

Szervezők: Fótiné Németh Margit, E. Tóbiás Sára és Gonda Judit

 Eifert János, az események megörökítője (Hajdrák Tímea felvétele) Hajdrák Tímea_Eifert fényképez

FotoTV.hu – Év Természetfotósa 2009 díjátadó ünnepsége, 2009. november 16.

www.fototv.hu-naturArt-díjátadó

Fotóoktatás.hu, aktworkshop – Budapest, 2009. november 15.

Akt-kőlámpával Akt-workshop-Szem Eifert János felvételei

Akt-workshop

Fotóoktatás.hu Összeáll a csapat az aktfotográfia gyakorlati foglalkozásán: Bodogak Sándor, Giang Tuan Dat, Percz Krisztián, Koros Edina, György Judit, Kertész Rita, Popovics Lilla, Imre Tamás, Imre Anikó. Bemelegítésként alapbeállításokkal kezdjük, először természetes fénnyel, majd kőlámpával, gyertyákkal “dolgozunk”.

Bódy Magdi énekel a Jazz Gardenben, Budapest, 2009. november 14.

Jazz-Garden-Budapest Móger-Ildiko-Eifert-János-Jazz-Garden

Ildikóval ellátogatunk a Jazz Gardenbe (1053 V. kerület, Budapest, Veres Pálné utca 44.), Body Magdit meghallgatni…

Bódy Magdi pályafutása már gyermekkorában elkezdődött. A MRT gyermekkórusával bejárta a világot, később 1965. október 31-én, New York-ban, az Ed Sullivan show-ban lépett fel a Beatles társaságában. 1970-72 között a Korong együttes énekese volt (Jésus Krisztus Szupersztár rockoperájának Mária Magdalénája), majd 1972-1975 között Vukán György tanítványa volt, majd elvégezte a Köllő Miklós Pantomim Stúdiót. A mimet énekkel kombinálta. A hazai sikerek után egy spanyol turnéra indultak Marcel Marceau-val. Bilbao, Barcelona, Madrid és San Sebatian voltak állomásai.

1972-1975 között a Generál Mikrolied tagjaként énekelt. 1975-től kezdve szólópályára lépett. 1976-ban közreműködött Zsombolyai János, Kenguru című filmjének zenéjében, majd a közönség az Év Énekesnőjének választotta. 1977-ben zenekart szervezett régi néhány Beatrice taggal, illetve Debreczeni Csaba (ex- Bergendy) zenésszel, de az együttes 1981-ben feloszlott. 1977-ben megnyerte a Tessék Választani-t a Boldog napok c. dallal. 1981-ben a KFT-vel lépett fel a Pop-Rock fesztiválon, de újhullámos próbálkozása sikertelen maradt, még ugyanabban az évben Kanadába költözött. 1982-ben az ottawai konzervatórium tanára volt, majd önálló énekiskolát alapított és tanítással foglalkozott. Később New Yorkba költözött ahol a Special EFX együttessel saját szerzeményeit vette fel. Itt a Greenich Village híres jazz klub állandó vendége volt. Azóta többször hazalátogatott…  és szerencsénkre már itthon él…

Magdit szólistaként hivják műsorokba, így megalakitja BODY M. együttest és elindul sikerekben gazdag szóló karrierje. Éveken át turnézik, lemezt készit, TV és rádió- műsorok főszereplője. Minden Fesztiválról első és közönség dijjal jön haza. Intertalent Gottwaldov, Bratyslavska Lyra, Karel Gott koncert, Pilzen, Pragokoncert vendége.
Kelet Németországi Drezden fesztivál, Berlin Friderichstadtpalas Nina Hagen, Manfréd Krug, Günter Fisher, Ein Kessel Buntes, Rund,…
Lengyelország Sopot fesztivál sztárja, Gdansk, Wroclaw, Varsó… Állandó vendége

Következő állomás Kanada és U.S.A. Ottawában koncertezik saját együttesével, majd a CHEM FM verseny győzteseként bejárják Kanadát. Fellépő vendég Donovan, April Vine, Nina Hagen, Buddy Rich, Tina Turner koncertjein. Torontoban a Jazz és Blues zene virtuózaival találkozik és koncertezik.

New York álmai városába költözik,ahol a SPECIAL EFX együttessel a saját szerzeményeit veszi fel. Itt a Greenich Village hires jazz klub állandó vendége. Itt talákozik Dizzy Gillespie, Chieli Minucci, Vince Loving, James, Beardon, Rodney Holmes, Attila Zoller, Gil Goldstein, George Jinda, Szakcsi… világhirű zenészekkel.

Magdi újra itthon. Kiadja a SZERETETT c. karácsonyi cd jét angolul és magyarul, majd megjelenik az ÚJRA ITTHON c.Maxi CD je.

2000. novemberében megjelent a SONY kiadásában az ITT ÉS MOST c. régen várt CD és kazetta.

2001. július 13 án BÓDY MAGDI KONCERT sztár vendégek SZAKCSI és CSEPREGI GYULA a BUDAI PARKSZINPADON.

2002. Fellépések a New Orleans és Jazz Garden klubban. május-június Las Vegas, New York, Portland koncertek

2003. Új cd vel jelentkezik Magdi I LOVE NEW YORK / Sony, Madó Music Amit New Yorkban és Budapesten vett fel az amerikai SPECIAL EFX együttessel.

2004. Jubileumi Koncert, Kanadai jazz koncertek

2005. A Jazz Garden rendszeres vendégművésze, Toronto, New York fellépések

2006. Norvégia 61 koncert, Tv műsorok

2007. Új cd készülőben, Turnék Kanada, Norvégia

2008. Szerelem Zene cd megjelenés, Koncertek a pécsi és szegedi jazzfesztiválon

Budapesti napló, Városliget, 2009. november 14.

draw_263362 draw_263383

draw_263377 draw_263269

draw_265131 draw_263451

draw_267170 draw_267335

Eifert-András-Szilveszter-grafiti

Városliget-grafiti Városliget-grafiti-02

Andris újabban csupa-festékes kézzel érkezik hozzám. Falat fest, grafitit. A számítógéppel megtervezi képeit, aztán egyiket-másikat itt a Városligetben, közfalon megfesti. A szomszéd falakon a “nagymesterek” képei. Fantasztikusak. Szóval, újabban csupa festékes kézzel tér haza, és látom, belül sokkal gazdagabban…

Hazám-díj átadás, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2009. november 14.

Hazám-díj-kitüntetettek

Hazám-díj-Kósa-Ferenc Hazám-díj-kuratórium Hazám-díj-Juhász-Ferenc Hazám-díj-Tóth-István

Hazám-díj-közönség Hazám-Bálint-András-Móger-I Hazám-díj-hárman Hazám-Móger-Korniss

Hazám-Lendvai-Ildikó-Kocsis Hazám-Garas-Dezső Hazám-Kovács-András-Móger-I Hazám-díj-átadás-0010

Hazám-díj-Horgas-Eszter  

 

Hazám-díj 2009

 A XXI. Század Társaság elismerését, a Hazám-díjat november 14-én, szombaton, 13 órakor adták át a Magyar Tudományos Akadémián (1051 Budapest, Roosevelt tér 9). Köszöntőt mondanak: Juhász Ferenc, Kósa FerencKözreműködik Horgas Eszter fuvolaművész és Molnár Piroska színművész. A díjakat Kocsis András Sándor a XXI. Század Társaság elnöke, és dr. Csányi Vilmos a Hazám-díj Kuratóriumának elnöke adják át.

Az idén a kuratórium a következő kiemelkedő alkotóknak ítélte a Hazám-díjat: Bálint András színész, Erdélyi Zsuzsanna folklorista, Jancsó Miklós filmrendező, Nagy Károly szociológus, USA, Pataki Ferenc társadalompszichológus, akadémikus, Somlyódi László mérnök, akadémikus, Tóth István fotóművész. (A kuratórium tagjai: Csányi Vilmos etológus, akadémikus, Hovanyecz László újságíró, Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezérigazgatója, a XXI. Század Társaság elnöke, Kósa Ferenc filmrendező, Révész Tamás egyetemi tanár, Romány Pál egyetemi tanár, Vámos Tibor mérnök, akadémikus)

Ma délelőtt immár hagyományosnak mondható módon zajlott az ünnepi esemény. A társaság tagjai és a díjazottak először a Fiumei úti temetőben gyűltek össze, hogy egy szál virággal tisztelegjenek József Attila sírjánál. A díj átadása azután történt, a Magyar Tudományos Akadémián. Két korábbi díjazott, Juhász Ferenc költő és Kósa Ferenc filmrendező köszöntötte a kitüntetetteket. Kocsis András Sándor, a társaság és Csányi Vilmos a kuratórium elnöke nyújtotta át nekik a díjat: Varga Imre szobrászművész József Attilát ábrázoló kisplasztikáját, a Kass János grafikus által készített oklevelet és kétszázötvenezer forintot. Az ünnepségen közreműködött Horgas Eszter fuvolaművész és Molnár Piroska színművész.

Budapesten 2001. januárjában tudósok és közéleti személyiségek hozták létre a XXI. Század Társaságot. Még abban az évben megalapították a Hazám díjat, amely József Attila szonett-koszorújának címéről kapta nevét. A díjat minden évben november 16-án, az 1918-as, első magyar köztársaság kikiáltásának évfordulóján adományozzák hét olyan személyiségnek, akinek az életműve a társaság tagjaiból alakult kuratórium szerint József Attila költeményének szellemiségében fogant. 2004-től a kitüntetettekkel életinterjú készül, amelyet a következő évi könyvhéten Értékteremtők címmel jelentet meg a Kossuth Kiadó.

Ez idáig a következőknek ítélték oda a díjat :

Bacsó Péter [+], Bari Károly, Benkő Samu, Berek Kati, Bodor Pál, Borbándi Gyula, Cselőtei László, Csengery Adrienne, Domokos Géza [+], Enyedi György, Fejes Endre, Fejtő Ferenc [+], Féner Tamás, Ferge Zsuzsa, Gaál István [+], Garas Dezső, Hankiss Elemér, Horváth Teri [+], Hubay Miklós, Jancsó Adrienne [+], Juhász Ferenc, Kallós Zoltán, Kass János, Kállai Ferenc, Kányádi Sándor, Kertész Ákos, Keserű Ilona, Kokas Ignác [+], Korniss Péter, Kosáry Domokos [+], Kósa Ferenc, Kovács András, Kurtág György, Láng István, Makk Károly, Marx György [+], Melis György, Molnár Piroska, Novák Ferenc, Ormos Mária, Ördögh Szilveszter – posztumusz Hazám-díj [+], Petrovics Emil, Sánta Ferenc [+], Sára Sándor, Sárosi Bálint, Schéner Mihály [+], Seregi László, Sütő András [+], Szabó István, Szabó Magda [+], Szabó Zoltán, Szécsényi Ferenc, Törőcsik Mari, T. Sós Vera, Újfalussy József, Vajda György, Varga Imre és Zsámbéki Gábor.”  (Népszabadság – Kurucz Árpád)

Budapesti napló, 2009. november 13.

Király-domb-Móger-Ildikó

Király-domb-Eifert-János Király-domb-Móger-Ildikó-01 Móger I. és Eifert J. felvételei

Eifert-előad Fotóoktatás.hu-akt-workshop-elmélet Imre Tamás felvételei

Ma gyönyörű őszi nap, séta Ildikóval a Városligetben. Délután felkészülök esti előadásomra, aktworkshop elméleti előadása a Fotóoktatás.hu hallgatóinak.

Antonija Karaivanova: Ungarszki majsztori gosztuvat sz “Noveli v kartini” i “Kamenno bülsesztvo” – Medii Poszoki, Bulgária, Pleven, 2009. november 12.

Medii-posoki-2009.11.12

Откриване на изложбите: “Новели в картини” – фотоизложба на Янош Ейферт; Каменно вълшебство – изложба мозайки на Тимеа Каркиш “Втора спирка”, Bulgária, Pleven, 2009. október 11.

11, сряда, 17.00 часа Плевен – Художествена галерия “Илия Бешков”
Откриване на изложбите: “Новели в картини” – фотоизложба на Янош Ейферт

Настоящата изложба на Янош Ейферт представя 37 негови творби от различни поредици: “Актова фотография”, “Триптихи”, “Природа”, “Танц” и “Пътуване”. Изложбата вече е била показвана в София и в Пловдив (Международни фотографски срещи).
Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и като преподавател, лектор и експерт. Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции.

 

 

 

Каменно вълшебство – изложба мозайки на Тимеа Каркиш “Втора спирка” за изложбата след София.
В продължение на три години (2001-2004) Тимеа Каркиш учи в най-престижната школа за мозайки в Европа – Scuola Mosaicisti del Fiuli (Италия). През 2004 г. се дипломира по специалността “Мозайка”. През 2005 г. е приета в Националното сдружение на унгарските творци. Първата изложба на Тимеа Каркиш е в Галерия “Дуна” в Будапеща.
Творческата концепция на Тимеа Каркиш има две направления: от една страна експеримент с материята, от друга – творческата изява. Авторката дава израз на преклонението си пред живата природа, използвайки предлаганите от минералите възможности. Стремежът на Тимеа Каркиш е картините й да отразяват природните цветове и форми.
Изложбите ще продължат до 10 декември

Bulgáriai napló, Iliya Beshkov Art Gallery / ХГ „Илия Бешков”, Pleven / Плевен, 2009. november 11.

Bulgaria-Pleven-Gallery

На 11 ноември от 17 ч. в ХГ „Илия Бешков” ще се открият две изложби – плод на добронамереното и дългогодишно сътрудничество между плевенската галерия и Унгарския културен институт – София.

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г. От 1985 г. прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите.

Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.

За приятелите на фотографията и приложните изкуства, настоящата експозиция е повод за празник-среща с най-утвърденото име във фотографията и смелата новаторка Тимеа Каркиш.

Тимеа Каркиш в продължение на три години (2001-2004 г.) учи в най-престижната школа за мозайки в Европа – Scuola Mosaicisti del Fiuli  (Италия).  През 2004 г. се дипломира по специалност „Мозайка”. 2005 г. е приета в  Националното сдружение на унгарските творци, а първата й изложба е в галерия „Дуна” в Будапеща.

Творческата концепция на авторката има две направления: от една страна – експеримент с материята, от друга – личностна и творческа интерпретация. Тимеа Каркиш вярва в живата природа като използва предлаганите от минералите възможности за отразяване на естествените цветове и форми в нея. И  както казва: „Чрез индивидуалното пренареждане на конкретните елементи и мотиви се опитвам да създам изцяло ново качество. Старателната, стигаща до най-малките подробности изработка на творбите ми е дан на почит към древното изкуство. Повърхностите едновременно отразяват насладата от съзидателния труд на занаятчията и носталгията по някогашното обществено битие, по работата, извършвана в името на общността. Опитвам се да привлека вниманието върху естетическото качество на творбите си, техните символи, широкия им асоциативен кръг и многопластов художествен израз.”

 

Двете експозиции ще бъдат отворени за посещения до 10 декември 2009 г.

 

Антония Караиванова  – уредник в ХГ „Илия Бешков”

Robert Jankuloski – Monika Moteska: MEGOSZTOTT SZENTÉLYEK – APOKALIPSZIS c. kiállítás, Kerengő Galéria, Budapest, 2009. november 5 – 30.

Kerengő-Galéria-08

Kerengő-Galéria-01 Kerengő-Galéria-02 Robert-Jankuloski-Eifert

Kerengő-Galéria-Eifert Kerengő-Galéria-06 Kimlei-Katalin

Kerengő-Galéria-04 Eifert-Kotsis-Ágota Kerengő-Galéria-07 Kerengő-Galéria-01 Sehr Miklós felvételei

Robert Jankuloski A makedón Fényképészeti Központ alapítója és igazgatója. 1996-ban a skopjei Színművészeti Főiskola fényképészeti Tanszékén szerzett művészeti diplomata. Fontosabb egyéni Kiállításai: Skopje, Megosztott szentélyek, Nemzeti Galéria (2009), Bécs (Ausztria) “Art Point” Művészeti Galéria (2006); Pancevo (Jugoszlávia): utcák, a Kortárs Művészetek Galériája (2003), Bécs (Ausztria): 12 ezüstkatona (Európai kontextus), (2002), Skopje, Fényképek háttere 2, fotóinstalláció “Ciao Diana”, Kulturális Központ “Mala Stanica” (1997); Kumanovo: Rock-Fotográfia, a Kulturális Központ galériája (1991). A közös kiállításokat, amelyeken részt vett Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Macedóniában mutatták be.

Monika Moteska A makedón Fényképészeti Központ munkatársa. Skopjéban, a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomata, 1996-ban. Egyéni kiállításait Skopjéban, Bécsben és Belgrádban mutatta be. Fontosabb csoportos Kiállításai: Skopje, a Kortárs Művészetek Múzeuma, New York (USA), Stockholm (Svédország), A világ asszonyai, White Columns, Thesszaloniki (Görögország), Tengerek női alkotó i (2000), Tokió (Japán): Kisugárzások (1999 ), München (Németország): Kisugárzások (1998), Strasbourg (Franciaország): A makedón fiatalok napjai (1994).

Kerengő-Galéria-09 Herbst Rudolf felvétele 

Gábor György     

Koincidenciák – végső egybeesések

Egy táncszínházban rendezett fotókiállítás felettébb elegáns gesztus és érzékeny intellektuális provokáció, hisz aligha találni nagyobb ellentétet annál, mint ahogy a tánc- és a fotóművészet éli meg és láttatja az időt, a mozgást, az elmúlást és az örökkévalóságot. A tánc a sok-sok egymást követő pillanatot eleveníti meg, temporálisan, egy epikus szálra felfűzve a mozgássort, s a megelőző pillanatot a következő pillanat által felülírva, megszűntetve, feloldva mindent az időben, a jelent örökösen múlttá téve és még a legvégső nyugalmat is dinamizálva. A fotóművészet viszont épp ellenkezőleg: az idő szakadatlan, örökös mozgását megállítja, a pillanat kimerevítésével legyőzi az elmúlást, s a temporalitásnak fityiszt mutatva a mozgást mozdulatlanná és örökké varázsolja, sohasem elmúlóvá. A tánc a most pillanatát a következő pillanattal megszűnteti, semmi sincs, csak az elmúló jelen, az önmagát kioltó pillanat, s a végére nem marad más, csupán a személyes emlékezés esetlegessége. A fotó a most pillanatát leképezi és megörökíti, a múltat örökös jelenvalóvá teszi, mintha legalábbis nem lenne elmúlás, csak a megképződött mindenkori jelen, s az emlékezés itt az objektív(nek vélt) tárgyi bizonyosságban találja meg legfőbb támaszát. A táncos minden egyes mozdulatában az eltűnő idő manifesztálódik, a fotós – vagy ahogy Roland Barthes nevezte: „a Halál ügynöke” – az eltűnt idő nyomába szegődik.

Amott lombhullató fák, emitt örökzöldek.

Ám elégséges-e a puszta ellentét – értsd: a másság – ahhoz, hogy értelmes egésszé szervesüljön: valahogy úgy, ahogy majd a messiási időben a farkas és a bárány fog békésen együtt lakozni, a párduc a gödölyével együtt tanyázni, s Ézsau könnyei végleg felszáradni.

A Megosztott szentélyek című kiállítás éppen ezt az egységet kínálja, nem pusztán azzal, hogy egy táncszínház biztosítja az otthont, az intellektuális hátteret, hanem kivált a kép és a képi világ különös találkozásából fakadóan vizualizálódik előttünk a rettentő kettősség együvé tartozása. Hiszen az exponálás – sokszor létezhetetlenül parányi – pillanata, miközben a múló pillanatot az örök fogságába zárja, s az örököt egy puszta pillanattá fokozza le, a fentiekben emlegetett két, egymással lételméletileg vagy metafizikailag ellentétes elemet, az éppen mostot és az örökkévalót vegyíti. Az éppen mostot és az örökkévalót: mondhatnánk úgy is, hogy az evilágit és az evilágin túli transzcendenst, az Örökkévalót – immár nagybetűvel –, vagyis az Urat, az Istent, a Teremtőt, a Gondviselőt.

Mert a kiállított fotók e két világ találkozási pontját örökítik meg: a szakralitás időtlen idejét, amikor a fönti és a lenti világ egy megszentelt pillanatra egymásban összeér, s mint két, egymás felé fordított tükör, mutatja egyik a másikát: kettejük metszetében valahol ott a végtelenség, de emberi szem nem látta módon, sosem feltárulkozva, sosem láthatóan, sosem teljes egészében, csupán rejtőzködve, racionálisan nem tudva, érzékszervekkel nem észlelhetően, ám a hit bizonyosságával érezve, tükör által homályosan.

Átmenetek, áttűnések.

Vannak pillanatok, ahol még az innenső világ jelenléte a markánsabb, a fotós tévedhetetlen ízléséről árulkodó megértő emberséggel, visszafogott játékossággal, csendes iróniával láttatva mindezt: a szent eseményre várakozó sátorlakók önfeledt campingezése, feltárulkozó majdnem pucér hátsó fertályaikkal, a zarándokok fogyasztói ízlését a műanyag babafigurákkal, s más fröccsöntött termékek kínálatával egyértelműsítő standok, a régi idők autójából előkerülő nagyüzemi ikonok és mécsesekkel feltuningolt kis házi oltárok, amelyek egy kockás műanyagabroszon kelletik magukat, vagy a logisztikai metamorfózison átesett talicska látványa, amely tegnap még talán a sógor építkezésén szolgált, mára viszont már a szent áldozatként felajánlott bárány szállításának kvázi-szakrális eszközévé magasztosult.

Ám más képeken már inkább az innensőn túli világ hangulatába leshetünk bele afféle misztikumot fürkésző voyeurökként: a szentségek előtti meghajlás, s a térdre borulás megszentelt pillanatába, ahol már nem is itt, hanem amott jár a hívő, avagy a sötét erőket legyőző, s mindeneket fénnyel elárasztó gyertyagyújtás átszellemült aktusába, megint máshol a csendes meditáció személyes magányába és kozmikus feltárulkozásába.

Itt a dolgok egymásba tűnnek: a lenti a föntibe, az itt és most az univerzálisba, a pillanat az öröklétbe. A szent helyek – mert a rettentő sors, az elborzasztó végzet, a kegyetlen fátum és a vérszomjas ember így hozta – teret adnak ennek is, meg annak is, ilyennek is, meg olyannak is. Mindebből persze nem következik, hogy a különféle hitvilágok, egyházak és felekezetek, vallások és hiedelmek békésen összeolvadnának, s megértően összehúzódzkodva, udvarias jólneveltséggel szorítanának helyet egymásnak, mintegy az ökumenikus rendeltetésűvé transzformálódott szentélyben előre berendezve a túlvilág tájait, s már idelenn összeköltöztetve farkast és bárányt, párducot és gödölyét. Erről szó sincs, hisz szó sem lehet: a hívő ember – minden hívő ember – joggal hiszi azt, hogy az ő igazsága az egyetlen és egyetemes igazság. Joggal hiszi, de nem tudhatja. Ha ugyanis mindezt tudni véli, akkor a közös szentély csendjét előbb-utóbb csatakiáltás veri fel, barbár hadak és barbár hadurak megrészegült őrjöngése, s a hely, ahol az imént még térdepelve és földig hajolva fordult Istenéhez a gyülekezet, vértől és mocsoktól válik szennyezetté.

De ha képzelt tudás helyett mindezt hiszi az ember, akkor csodák csodája, tartozhat ide, avagy amoda, imádhatja így vagy úgy a maga Istenét, a szakrális gesztusok mintha nem is különböznének, inkább ugyanazok és ugyanolyanok lennének, s összeérnének: a végtelenbe bámuló tekintet, a görnyedő test, a behajlított térd, az összekulcsolt kéz, az öröm, a várakozás, a meditáció és a remény megannyi testbeszéde – a fotók egy része pótolhatatlan kultúrantropológiai vázlat, dokumentum és tanulmány – ugyanarról szól: a különféleképpen imádott Egyről, s az oszthatatlan emberiségről. Az Egyről bennünk és felettünk.

Ha a már-már mennyei harmóniát megjelenítő fotók nyomán akadna valaki, aki úgy vélné, hogy létrejöhet teljes megbékélés és kiengesztelődés a különféle vallások között, az téved, illúziókat kerget, s nem érti a vallások lényegét. A hit világán belül nincs osztozkodás az abszolút igazságon, minthogy amoda csak egy út vezethet el, a saját utunk bizonyossága. Itt nincs kompromisszum és nincs egybeesés, nincs kiegyenlítés és nincs középút, s nincs posztmodern maszatolás vagy eggyé olvasztás.  Az ökumené szelleme nem tud kilépni a konferenciatermek obligát hazugságának hűvös világából: ott marad bezárva a valótlanság és félreértés mementójaként.  A hit univerzális és kizárólagos, az üdvözülés egyedi és felekezetre szabott.

A képek nem a vallások kiengesztelődéséről szólnak, hanem az emberek megbékéléséről. Arról, hogy hagyományaink és szokásaink eltérhetnek ugyan egymástól, de gesztusainkban azonosak vagyunk: ugyanazok a mozdulatok, ugyanaz az öröm és bánat, átszellemültség és alázat: a bárányt ölelő kar, a virágcsokrot markoló kéz, az imára kulcsolódó tenyér. Végső egybeesések.

Szakrális mozdulatainkban nem különbözünk egymástól. Egy emberiség, sokféle hitvilág.  

És megannyi gesztus a képeken. A másokéban önmagamat, a magaméban a másikat ismerhetem föl. Érdemes egymás szakrális gesztusait elsajátítanunk. A kiállítás fotói, akár egy ábécéskönyv, a gesztusnyelv alapjait nyújtják. A legegyszerűbb szavaknak, s a legbonyolultabb mondatoknak az elemeit.

Ideje végre elkezdenünk olvasni.

Az év természetfotói, Magyarország 2009 / The Nature Photographs of the Year, Hungary 2009 – Alexandra Kiadó

 

Az-év-term.fotói-02 Az-év-term.fotói-01

A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége 2009-ben tizenhetedik alkalommal rendezte meg Az Év Természetfotósa pályázatot. A magyar természetfotósok évről évre bizonyítják, hogy világviszonylatban is a szakma legjobbjai közé tartoznak. Képeikkel a természet szépségére és sérülékenységére hívják fel a figyelmet, a vadon mellett az ipari tájról is beszélnek. A 2009-es pályázat remekműveinek, a fotósok kitartásának és természet iránti megszállottságának ez az album állít emléket. A kötet kétféle borítóval jelent meg, ugyanis készítői egyiknek sem tudtak ellenállni, így az olvasóra bízzák, melyiket választja.

Eifert János bevezetője:

A fotográfia története a természetfotózás története is. Amikor Henry Fox Talbot 1839. január 31-én bemutatta a londoni Royal Society-nek negatív-pozitív eljárását, majd ugyanezen év augusztus 19-én ismertették a Francia Tudományos és Művészeti Akadémia együttes ülésén Joseph Nicéphore Niépce és Louis-Jacques-Mandé Daguerre fényképrögzítési eljárását, már lehetett sejteni, hogy a fotográfia világhódító útja elején áll. Gyors elterjedése és szédületes fejlődése később igazolta ezt a várakozást. A kezdetben precíz leképező eszköz a XX. század elején már a hatodik művészeti ágként említtetik. Történetek, legendák, események kapcsolódnak fejlődéséhez; nagy nevek fémjelzik diadalútját; stílusok, műfajok, mozgalmak jelzik törekvéseit – a természetfotó is fogalommá vált. És ebből a jelenből, ami jövőképet is sejtet, már könnyű visszapillantani…

Modern kameráinkkal, berázkódásmentes objektívjeinkkel, digitális „kütyüinkkel” lessátrunkban üldögélve gondoljunk bele, mennyire nem lehetett könnyű vállalkozás, amikor az egykori természetfotós – rendszerint egy geológiai feltérképezésre induló tudományos expedícióhoz csatlakozva – szokatlanul nagyméretű gépével és 50×60 cm-es üveglemezeivel, a fényérzékeny anyag előállításához, „élesítéséhez” és kidolgozásához szükséges szekérnyi eszközzel vágott útnak. Ennek a korszaknak voltak „fotográfus hősei”, köztük az amerikai Ansel Adams (1902-1984), akit szinte misztikus vonzalom fűzött a komor tájhoz, megbabonázta őt a természetből sugárzó varázserő. Ember és táj különös viszonya tükröződik képein, fényképezte azt akár hajnali fényben, akár a felhők mögül kibukkanó hold sugarainál. De említhetném a magyar Rosti Pál (1830-1864) nevét is, aki a magyar szabadságharc elbukása után, száműzetése idején járta be Amerika tájait, és 41 darab 30×40 cm-es felvételt készített Kubában, Venezuelában és Mexikóban. 1859-ben tér vissza Európába, és kalandos utazásának művészi dokumentumait négy sorozatban egybegyűjtve, díszkötésű „Fényképi Gyűjtemény”-ében mutatta be a hazai közönségnek. 1861-ben az első példányt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Azóta újabb hősök születtek, természetfotósok, akik nemzedékről nemzedékre örökítve a képességet, tudást, sokat tettek azért, hogy a növény- és állatfajok élőhelyei, érintetlen szépségei mellett az „ipartól nyomorgatott” területei is „emlékezetünkbe vésődjenek”. Szinte mozgalommá nőtt az értékmentés, és az egykori „természetjárók” szép természeti jelenséget megörökítő fényképezési vágya eljutott a nagy szakmai felkészültséget igénylő, időigényes, etikai alapokon nyugvó művészi képformálásig. Napjainkban a természetfotózás aranykorát éli, mondhatni mozgalommá növekedett. Tudomány és művészet, elkötelezett magatartás, amelynek során a veszélyeztetett természeti értékek, tájak, források, víznyelők, szikes tavak, lápok, kunhalmok, földvárak, barlangok, növény- és állatfajok stb. megörökítése nálunk is nagy szolgálatot tett megőrzésükért, fennmaradásukért, védelmükért. Egy-egy jó fénykép, művészi erővel megjelenített természetfotó számos esetben bírta rá a gazdálkodókat, a terület tulajdonosait, a törvényalkotókat, hogy az egyes növény- vagy állatfajok, tájak, természeti és kulturális értékek védetté nyilvánításával megőrzésükről gondoskodjanak.

A naturArt – az Év Természetfotósa 2009 pályázata, amelyre most is négyezer kép érkezett, ezt az értékmentést folytatja. Vajon ennyi képet hogyan lehet elbírálni? Hogyan lehet a pályázat kiírójának elvárásait számon kérni, miszerint „hazánk és tágabb környezetünk természeti értékeinek, csodálatos tájainak, egyedülálló élővilágának és a természet megragadott ritka pillanatainak bemutatásán keresztül, a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztés, a társadalom szemléletformálása és esztétikai értékítéletének fejlesztése érdekében” várják a képeket. Mint a zsűri elnöke tanúsíthatom, hogy Dombovári Tibor, Kármán Balázs – akik az Év Természetfotósa cím birtokosai -, az ezer zsűriben edződött Markovics Ferenc fotóművész, a kitűnő könyveiről, kiállításairól ismert Lóránt Attila, a nemzetközi megmérettetésben is élen járó Radisics Milán, a sok szép anyagot látott ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország vezető szerkesztője jól állták a sarat a háromfordulós zsűrizés során. Az első fordulóban a bírálók az internetes kapcsolat során tekintették át a beérkezett képeket, válogattak, és maradt ezer kép. A második forduló – melynek során 383 darabra szűkítették le a pályaművek számát – nyilvános volt, annak teljes menetét a www.fotoklikk.hu online közvetítette az interneten. A harmadik fordulóban, immár zárt ülésen a kiállításra kerülő kb. 100-120 kép kategória helyezési sorrendjét és a díjakat „hozta össze” a zsűri. A tíz-tizenkét órás „zsűri-együttlét” vitákkal tarkított együttgondolkodást jelentett, hiszen a zsűri felelőssége, hogy a kiállítás, illetve a könyv anyaga a néző, illetve az olvasó számára a felfedezés, a tudás élményét, és ne csak egy „verseny” helyzetjelentését adja. Ezért gyakran kértünk vissza képeket, hogy újra átgondoljuk továbbjutásukat, vagy más kategóriába javasoljuk. A korábbi évek pályázati anyagaival, díjazott képeivel is „egybevetettük” a most beküldötteket, hogy az ismétlődéseket és az utánzatokat kiszűrjük. Az „aránytartás” végett az egyes kategóriák képeit nemcsak önmaguk, hanem egymás viszonylatában is összemértük, így előfordult, hogy a népszerűbb kategóriák majdnem hasonló képeit „ritkítottuk”, az ún. „népszerűtlenebb” kategóriákat pedig „erősítettük”. A végeredmény, az összhatás a fontos, melyek alapján úgy tűnik, a hazai természetfényképezés, a magyar fotográfusok tudása, tehetsége a nemzetközi összehasonlítást is jól bírja. Remélhetően a kiállítás látogatói és a könyv olvasói ezt visszaigazolják.

The Nature Photographer of the Year 2009

  The history of photography mirrors the history of nature photography. When Henry Fox Talbot presented the negative/postitive photographic process to the Royal Society of London on Januray 31st, 1839; and when on 19th August of the same year, Joseph Nicéphore Niépce and Louis-Jacques-Mandé Daguerre revealed the photo process at the joint sitting of the French Academy of Sciences and Arts – the feeling was already in the air that photography was about to embark on a world-conquering journey. Indeed, these predictions were borne out by its rapid expansion and mindboggling development. By the start of the 20th century the photography was already being talked about as the sixth branch of the arts. Tales, legends and milestones are interwined with its development. Great historical figures mark its triumphal procession; styles, artistic genres and movements reflect its aspirations, indeed the wildlife photo became a notion in itself.

  Armed with modern-day cameras, boasting image-stabilized lenses, digital ’gadgets’ and seen from the comfort of our hides it is worth remembering how difficult it was for photographic pioneers, laden down with burdensome cameras and 50×60 cm glass sheets, and wagonloads of equipment, as they set forth on their adventure. ’Photography heroes’ marked this era, including the American Ansel Adams (1902-1984), seemingly magnetized by dreamy landscapes and bewitched by the magical powers of nature. The special relationship between man and nature is reflected in his works, be they bathed in the light of dawn or in moonlight. The Hungarian Pál Rosti (1830-1864) is also worthy of mention, who travelled through America living in exile following the collapse of the Hungarian War of Independence. Additionally, he made 44 photos of 30×40 cm dimensions of scenes from Cuba, Venezuela and Mexico. In 1859 he returned to Europe, and presented his output to his fellow countrymen in a ’Photographic Collection’ consisting of 4 series together. In 1861 he made a gift of the first edition to the National Museum.

  New heroes have come and gone since those early days, nature photographers who have handed down their knowledge and skills to the next generation and made a huge contribution to „engraving on our memories” awareness of flora and fauna of untouched treasures, and at the same time of areas encroached upon by industry. The preservation of values has become something of a movement and the raw desire of the early pioneers has been transformed into the complex, demanding profession of today. Nowadays nature photography is enjoying a golden age. It represents science amd art, and by recording endangered natural values, landscapes, springs, salt lakes, caves and the like, it has done a great service to the movement to preserve, maintain and defend these wonders of nature. A good photo has often been the spark to light the fires of motivation in farmers, landowners and lawmakers alike, in the crusade to protect flora and fauna, landscapes, natural and cultural values.

  The naturArt – Nature Photographer of the Year 2009 competition, which attracted 4000 entries constitutes the continuation of this preservation. You may well ask how it is possible to judge so many photos and how can the competition’s expectations be lived up to, whereby the photo depicts „natural treasures from at home and abroad, unique wildlife and rare moments, all in the interest of widening nature protection, shaping public attitudes and developing aesthetic value judgements”. In the capacity of President of the Jury I can attest to the fact that – Tibor Dombovári and Balázs Kármán, both winners of the Nature Photographer of the Year Award; Ferenc Markovics, photoartist and no stranger to jury service; Attila Lóránt, famous for his excellent books and exhibitions; Milán Radisics, internationally renowned; and Tamás Vitray, Jr., editor of the National Geographic Hungary – all of them did the business in the course of the three rounds of judging. In the first round the judges viewed the entries via the internet connection, narrowing them down to 1000. The second round, which was public, and could be tracked on www.fotoklikk.hu , the entries were filtered down to around 383. In the third round, the judges decided upon the approx. 100-120 entries for exhibiting, together with the category placings and award winners. The jury’s 10 to 12 hours of deliberation were in the interests of choosing materaial for both exhibiting and for book form, which would inspire the viewer and reader respectively. In other words, to avoid just producing a mere report on the result of a competition. In that very reason we often examined pictures again, perhaps to reconsider their placings and evaluation. We eliminated the occurance of repetition and copying of material by taking into account previous  years’ entries. In the interest of harmony in numbers, we didn’t only compare ’like with like’, from one category alone, but rather evaluated entries across the board, comparing photos from different categories. Consequently, we filtered out very similar works from the more popular categories while at the same time strengthening the turnout in weaker ones. The overall combined effect of this process serves to reinforce the conviction that the strength of Hungarian nature photography and the talent it enbodies stands up well internationally. We trust the visitors to the exhibition coupled with the readers of the book will be able to testify this belief.

Eifert János

Az Év Természetfotósa 2009 kiállításmegnyitó, díjátadás – Természettudományi Múzeum, Budapest, 2009. november 3.

ÉTF-2009-Exhibition-Opening

ÉTF-2009-díjátadó-01 ÉTF-2009-díjátadó ÉTF-2009-Karsai-Márton Haarberg-Radisics-Milán ÉTF-2009-díjátadó-Fáth-Péte

ÉTF-2009-fotósok Rakó-Alex Haarberg-Jankuloski ÉTF-2009-Haarberg-Orsolya-T Photos: Eifert J.

naturArt – Az Év Természetfotósa 2009fotópályázat képeiből rendezett kiállítás megnyitója, és a pályázat ünnepélyes díjátadója

Természettudományi Múzeum, Kiállítási Csarnok (1083 Budapest, Ludovika tér 2-6.) Időpont: 2009. november 3. (kedd), 17 óra.

Program: 17.00 Megnyitó, 17,10 Köszöntők, 17,30 Díjak átadása. A kiállítást megnyitja: Dr. Kling István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Államtitkára

A kiállítás megtekinthető: 2009. november 4. és 30. között

Hazánk legrangosabb Természetfotós pályázatát és kiállítását immár tizenhetedik alkalommal rendezi meg – támogatóival közösen – a nemzetközi porondon is elismert magyarországi természetfotósokat tömörítő naturArt.

Az Év Természetfotósa hazánk legrangosabb szakmai elismerését, Az Év Természetfotósa kitüntető címet az a fotós Nyeri el, aki a pályázaton a legkiemelkedőbb kollekcióval szerepel.

Eifert-a-zsűrizésről

Eifert János, a zsűri elnöke a képek elbírálásáról beszél / naturArt – Hungarian Wildlife Pictures of the Year 2009. Milan Radisics and Janos Eifert during the award ceremony. (Photo: Rakó Alex)

Haarberg Orsolya az év természetfotósa 
2009. november 03. 19:04 | Utolsó módosítás:2009. november 03. 19:05
 
Haarberg Orsolyának ítélték az idén az év természetfotósának járó elismerést. A naturArt – Az év természetfotósa 2009 pályázatának díjait kedden adták át Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol kiállítás is nyílt a díjazott képekből. 
  
Az idén az év ifjú természetfotósának Rakó Alexet választották, az év természetfotóját pedig a Norvégiában élő Haarberg Orsolya készítette. A kép címe Etetés, s madarakat ábrázol téli tájon.
   
A keddi díjátadót megelőző sajtótájékoztatón Radisics Milán, a naturArt elnöke elmondta: Az Év Természetfotósa 2009 pályázatra mintegy kétszáz amatőr és profi fotós több mint négyezer pályaművet küldött be. Ezek közül választotta ki a zsűri azt a 115 fotográfiát, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeumban rendezett kiállításon is láthat a nagyközönség.
   
A pályázaton 12 kategóriában osztott ki díjakat az Eifert János fotóművész vezette, hét tagú zsűri, amelynek tagja volt Dombovári Tibor fotóművész, Kármán Balázs fotóművész, Lóránt Attila fotográfus, író, Markovics Ferenc fotóművész, Radisics Milán természetfotós, a naturArt elnöke és ifj. Vitray Tamás, a National Geographic Magyarország vezető szerkesztője. Az év természetfotósa címet az az alkotó nyerte, aki a legtöbb kategóriadíjat kapta, illetve a legtöbb képpel szerepel a kiállításon.
   
Radisics Milán bejelentette: március közepéig lehet nevezni a 2010-es év természetfotója pályázatra. A naturArt elnöke hozzátette, hogy jövőre változik a pontozás módja: a hazai képek plusz egy pontot kapnak majd az elbírálásnál, hogy nagyobb eséllyel induljanak a fődíjért a Magyarországon dolgozó fotósok.
   
Idén a “Kezünkben a Föld” kategóriában Daróczi Csaba Parkoló című fotója nyert, Tökölyi Csaba Víz című képe a második, Bábonyi Miklós Átvilágítás című képe pedig a harmadik helyezettnek járó díjat kapta. “A madarak viselkedése” elnevezésű kategória díjazottjai: Haarberg Orsolya (Glória), Győri Zoltán (Fegyverek), Kiss Gábor (Hajnali start) és Karai Csaba (Kócsag). “Az emlősök viselkedése” című kategóriában az első díjat Haarberg Orsolya (Ébredés), a másodikat Laki Zoltán (Végzetes bukás) kapta, a harmadik helyet két fotós, Karai Csaba (Antilopcsapat) és Krizák István (Ködben) szerezte meg.
   
“Az állatok viselkedése” témában Szabó Endre (A vacsoracsata), Somodi Ferenc (Terített asztal) és Kiss Ágnes (Méreg) alkotásait jutalmazta a zsűri. “Az állatok szemtől szemben” című témakörben az első díjat Haarberg Orsolya (Négyszemközt), a második díjat Lóki Csaba (Gém és szúnyog), a harmadik díjat Polgár Tibor (Éhség) érdemelte ki.
   
A “Növények és gombák” kategória nyertese Tóth Zsuzsanna (Ketten) lett, akinek alkotása mellett még Krizák István (Dávid és Góliát) és Simán László (Barnamoszat), valamint Szabó Endre (A szöszfürdő) egy-egy képét díjazták. A “Kompozíció, forma és kísérletezés” témában Kaszás Norbert (Horgász az aranyló folyó partján), Géczy Dorottya (Táncoló erdő) és Haarberg Orsolya (Partra vetett jégcsodák) kapott elismerést.
   
A “Tájak” című kategóriában első és második helyet nem osztott ki a zsűri, a megosztott harmadik díjat Násfay Krisztina (Tükröm, tükröm) és Fáth Péter (Álom és valóság) képe érdemelte ki. Az “Élet a vízfelszín alatt” témakör képei közül Somodi Ferenc (Békamama), Szabó Tamás (Süllővel farkasszemet nézni…?) és Tökölyi Csaba (Zátony) egy-egy felvételét díjazták. A “Napnyugtától napkeltéig” kategóriában Tajti Róbert (Különös éjszaka volt) képét találták a legjobbnak, a második és harmadik díjat Kiss Gábornak (Dámbikák) és Estók Péternek (Éjszakai tükörkép) ítélték.
   
Az idén először állatkerti felvételeket is díjazott a zsűri, a “FotoZoo – kézhez szokott vadállatok” kategória első díját Kiss Ágnes Csirik és gombák című képe kapta, a második díjat Laki Zoltán (Kukucs) érdemelte ki, a harmadik helyen Szabó Endre János (Szigorú tekintet) végzett.
   
Az ifjúsági kategória első díját Rakó Alex kapta Tömegverekedés című fotójáért, a második helyen Vadász Anna Baktériumdínó című képe végzett, a harmadik helyért járó díjat szintén Vadász Anna kapta Sikeres halász című fotográfiájáért.
   
Az idén a humoros felvételeknek egy külön kategóriát is létrehozott a zsűri, ennek első díját Polgár Tibor Vallomás című képe kapta, a második helyen Somogyi Márk Levél(i) béka című fotója végzett, a harmadik helyezést pedig Daróczi Csaba Parkoló című alkotása kapta.
   
A Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját Bábonyi Miklós Jégszem című képének ítélték, a Vadon magazin különdíját pedig Zsolnai Péter Melegedés elnevezésű fotója érdemelte ki. Elismerést osztott ki a Nimród vadászújság is; ezt Kiss Gábor (Dámbikák) vehette át. A Természet Világa című lap díját Vadász Anna Baktériumdínó című képe érdemelte ki.
   
A legszebb hazai tájképnek Kazsu Attila Álomvilág című fotóját választották, míg a naturArt Tildy Zoltán-különdíját Karsai Márton, a Természetbúvár magazin különdíját pedig Szabó Endre kapta A vacsoracsata című képéért.
   
Bemutatták a díjazott alkotásokból összeállított kötetet is; a 204 oldalas, 186 fotót tartalmazó album az Alexandra Kiadónál jelenik meg. A Magyar Természetfotósok Szövetsége 1993-ban indította  útjára a pályázatot, amelyet most hirdetett meg tizenhetedik alkalommal. A pályázat anyagából összeállított válogatást már hat éve a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban állítják ki. A tárlat november 30-áig látogatható. (MTI)

  Az év természetfotói (Alexandra Kiadó, 2009)

Boldvai Balázs: Plain Airt – Barabás Villa, Budapest, 2009. november 2 – december 5.

Boldvai-Balázs-Photoexhibition

Lovas-Pál-Eifert-János Eifert-megnyit Jazz

Boldvai-Balázs-Exhibition-Opening Boldvai-Balázs

Plain Airt – Boldvai Balázs fotóművész kiállítása a Barabás-villában (Budapest, XII., Városmajor utca 44.)

Megnyitó 2009. november 2-án, hétfőn, 18 órakor, a vendégeket köszönti Lovas Pál, alpolgármester, 

a kiállítást megnyitja Eifert János fotóművész. A kiállítás megtekinthető 2009. december 5-ig, hétköznapokon 9-18 óra, szombaton 10-14 óra között