János Eifert - Photographer

Archive for December, 2009

Boldog Új Évet! Happy New Year! Ein Glückliches Neues Jahr! Heureuse Nouvelle Bonne Année!

BUÉK-2010

02_ 00______ 01_____ 00_______

Kancsár Tímea: Férfiakt: nem divat? – kisalfold.hu, 2009. december 31.

Kisalfold.hu-férfiaktról 

KANCSÁR TÍMEA                                                                                                   http://www.kisalfold.hu/traccsparty/ferfiakt_nem_divat/2133500/
2009.12.31. 09:34

Férfiakt: nem divat?

Mezítelen férfitestet ábrázoló festménnyel, fotóval és szoborral ritkán találkozunk, ezért jogosnak érezhetjük a kérdést: nem divat a férfiakt? Szobrásztól és fotóművésztől vártuk a választ.

Csaknem két évezreden át a férfiakté volt a főszerep. Gondoljunk csak az ókori görög és római világ atlétáit és isteneit ábrázoló alkotásokra, vagy Michelangelo Dávid-szobrára, amely az izmos férfitest mellett egy elszánt és bátor fiatalembert testesít meg. Míg a férfitest ábrázolása közéleti jellegű volt, politikai, vallási, erkölcsi jelentéstartalmakat hordozott, addig a női akt sokkal inkább magánemberek erotikus ízlését és fantáziavilágát szolgálta. Manapság az aktról a legtöbb embernek egy szép női test jut eszébe.

Visszataszító a mezítelen férfitest?

Akkor most nem divat a férfiakt? ˝Egy korunkbeli férfi testét nem szívesen nézegetném csupaszon. Egy pornómagazinban például visszataszító a meztelen férfitest látványa, de műalkotás formájában komolyabb érzelmeket is kiválthat˝ – amikor a női közönséget kérdeztük, egyértelmű válaszokat kaptunk.

Megfordulhatnak a férfi-női szerepek

Egy internetes magazin szerint a férfiak tudat alatt attól féltek, ha megadják a nőknek azt a lehetőséget, hogy mezítelenül nézegessék őket, megfordítják a szerepeket: nemcsak a vágy tárgyának tekintik majd őket, hanem bírálják, megítélik a férfit. Ha nézik a testüket, egyben birtokba is veszik, megpróbálnak uralkodni rajta.

– Mi a valódi oka, hogy híján vagyunk férfiaktoknak? – művészektől vártuk a választ.

– Mostanság nincsenek férfi hősök, olyanok, akik nagy dolgokat visznek véghez. Viszont a női test gyönyörűsége örök, a férfi legfőbb vágyálma.
A klasszicizmus után fordultak visszájára a dolgok, egészen addig a férfiaktoké volt a főszerep – igazított el bennünket a művészet világában Kalmár Márton szobrászművész, aki művészeti szakközépiskolásokat is okított. Elmesélte: óráin nagyjából ugyanabban az arányban rajzoltak a diákok mezítelen női és férfitestet, hiszen ahhoz, hogy valakiből jó művész váljék, az emberi test anatómiáját, izmainak és bőrének apró rezdüléseit is meg kell ismernie. A reneszánsz művészek például gyakran a nőket is férfi modellek segítségével festették, hiszen a férfi művész saját testének ismerete alapján próbál eligazodni.

A közízlés a női testre helyezi a hangsúlyt

– A férfiakt egyáltalán nem ment ki a divatból, csak a közízlés a női testre helyezi a hangsúlyt: nyilvánvalóan a reklámokban, a naptárokon vagy akár egy kártyapakli dobozán sokkal szebb, lágyabb vonalakat képvisel egy gyönyörű, fiatal női test, de az évszázadok során nemcsak az emberek, a kultúrák is más-más véleményt alkottak a kérdésben. Monet Reggeli a szabadban című képe – amelyen a férfiak talpig felöltözve láthatóak, egyetlen női alak mezítelen csak – olyan felháborodást keltett, hogy az alkotás csak a párizsi kiállítóterem előcsarnokában kapott helyet – mesélte Eifert János fotóművész.

Csak szerényen az aktokkal!

A világ negyvennégy országában állították már ki a műveit, de például Indiában és Kalkuttában megkérték, hogy bánjon szerényen az aktképekkel. Egy hazai szállodában sem tehette ki az aktfotóit, nehogy megbotránkoztassa az arab, illetve japán közönséget.

Nem érti az effajta álszenteket, hiszen a televízióban, a pornófilmekben és az újságokban ennél sokkal lényegre törőbb képekre bukkan a néző. Az Aktfotográfia című könyv szerzője szerint az akt nagyon fontos műfaj, nem csak az esztétikumot képviseli, tele van szimbólumrendszerekkel.

Egy meztelen test érzékeltetni tudja az emberi érzéseket: fájdalmat, szeretetet, gyötrődést, szerelmet és szárnyalást. – Izgat a férfitest ábrázolása is: az erőt, a küzdelmet és a bátorságot testesíti meg, de én leginkább a férfi és a nő kapcsolatát igyekszem megmutatni. Egy jól beállított pillanatban minden benne van: az ösztönök, a boldogság és a szerelem, a legszebb érzés, amire az ember képes.

Budapesti napló, Baleseti Központi, 2009. december 30.

Baleseti-Központ-Ambulancia Baleseti-Központ-Liftben Baleseti-Központ-nővérke Baleseti-Központ-cédula

Ildi-műtét-után

Budapest, Baleseti Központ. Megtörtént a műtét, Ildi most jól ébredt az altatásból… Telefonon hív, és elmondja, hogy Dr. Vámos Gábor és csapata a majd háromórás műtét során újra felnyitotta a felsőkarját, kipakolta belőle a régi lemezt és csavarokat, és egy újat építetett be… A műtét után felhozzák a második emeletre, “becsövezik”, a fájdalmat az infúzióba kevert algopirin csökkenti, amely így is elviselhetetlen…

Összepakolok ezt-azt, WC-papírt, evőeszközöket, poharat, szappant, trikót, üdítőitalt, gyümölcsöt… Este fellógok a kórterembe, a nővérke elnéző… átadom a holmikat, kicsit beszélgetünk… két idősebb néni a szobatársa, az egyik József Attillát szaval, és szereti a Honvéd Együttest… néhány percet maradhatok csupán, de ez is sokat számít…

Budapesti napló, Baleseti Központ, 2009. december 29.

Kórház-városkép-üvegtéglán Kórház-szeptikus-osztály Kórház-Ildi Ildi-kórházban-vérvétel

Kórház-városkép-üvegtéglán Eifert János felvételei

Fél hatkor már csörög az ébresztőóra, fél nyolckor már a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ (1081 Budapest Fiumei út 17.) szeptikus osztályán vagyunk, Dr. Vámos Gábor orvos elindítja a műtét előtti szokásos vizsgálatokat. Ilditől vért vesznek, vérnyomást mérnek, EKG meg a többi… Nagy a baj, a szepszis halálosan komoly dolog… minden csavart, lemezt ki kell venni a karjából…

Budapesti napló, Városliget, 2009. december 28.

Király-domb-kutyával Falevél-zúzmarás Fakéreg-kép Városliget-platánfa-kérge

Városliget-fa-árnyéka-kutyá

Budapesti napló, karácsony este gyerekeimmel, 2009. december 25.

Karácsony-Sára Karácsony-Andris-Kata Karácsony-Kata-Andris-Ildi Karácsony-Ildi-Andris-Papa

Karácsony-gyerekekkel-Ildiv Eifert András felvételei

Kellemes karácsonyi ünnepeket!

Sofia-Nemzeti-galéria-mögött

Kellemes karácsonyi ünnepeket! Neked küldöm: http://hirek.eso.tv/?code=49628647476f94e9858ec68feed911d6

Horószkóp

BikaBika, 04.21.-05.21.

Önre inkább az a jellemző, hogy igyekszik távol tartani magát bárminemű kockázattól, most mégis megtörténhet, hogy érzelmileg veszélyesebb vizekre merészkedik. Belefeledkezik egy könnyűnek ígérkező kalandba, és nem mérlegeli, hogy vajon milyen veszteségekkel, vagy sebekkel távozhat, ha balul sül el a dolog. Bár az is tény, hogy mindezt nem tudatosan teszi, egyszerűen csak belesodródik, anélkül, hogy ezt előre eltervezné. Eleinte még nem is tűnik fel az ön számára, hogy másként alakulnak a dolgok, mintsem azt korábban megszokta, de már nincs visszaút, amikor felismeri ezt. Akkor már lobognak az érzelmei, és egy cseppnyi kedve sincs azon rágódni, hogy vajon jó irányba lépett-e, jó időben volt-e jó helyen, és egyáltalán jól viselkedik-e az adott helyzetben. Az lehet a legfurcsább az egészben, hogy szokásaival ellentétben most még élvezni is képes azokat a szituációkat, amelyekről korábban úgy hitte, hogy önnel még csak hasonló sem fordulhat elő soha. Mint ahogy tény az is, hogy egyáltalán nem baj, hogy végre valami ki tudja mozdítani a megszokott kerékvágásából, és persze az a szempont sem elvetendő, hogy a történések hatására talán kevésbé fog tévesen megítélni másokat, amikor majd a jövőben azt látja, hogy velük is hasonló dolgok esnek meg.

Bulgáriai napló, Szófia / София, 2009. december 17.

Szófia-tél-Citroen

Szófia / София. Túlnyomóan felhős, a reggeli hőmérséklet 1°C. Szél: ÉNy 6 km/ó. Páratartalom: 93%. Az időjárás-előrejelzés +3°C  és -7°C közötti hőmérsékletet ígér. Ma éjszaka havazott, no nem sokat, csak éppen annyit, hogy finoman beszórta a házakat, az utcákat, a gépkocsikat. A tél üzent…   Ildinek iszonyatos fájdalmai vannak, törött karja nemhogy nem javul, hanem egyre rosszabb. Reggel beviszem az Alexandrovska kórházba (Aлександровска болница), Emil Ilie doktorhoz (St. Georgi Sofiiski / ул. Св. Георги Софийски – Pencho Slaveikov / бул. Пенчо Славейков  – Han Presiyan / ул. Хан Пресиян határolta terület), s amíg kezelik (lézer, injekció) a kórházudvaron sétálgatok. Hatalmas terület, régi és új kórházi épületekkel, klinikákkal, osztályokkal. Olvsagatom a táblákat: pszichiátria, neurologia, dermatologia, venerologia, patofiziológia, urologia, genikologia, alergologia, kardiologia, szemészet, sebészet, belgyógyászat, ideggyógyászat, gyermek-klinika… Megmosolygom Dr. Sztoján Kirkovics (1875-1960) orvosprofesszor mellszobrát, pontosabban a bajuszát, no meg az embereket. Rengeteg gépkocsi parkol a hatalmas kórház területén. Egyikből-másikból szivárog az olaj. Az olvadt hó tácsáiban szivárványszínű olajfoltok úszkálnak, az egyik tükröződésében készítek egy “olajos” önarcképet…

 Szófia-kórház-szobor

Önarckép-olajfoltban

Feledy Balázs: Fodor József a krónikás festő, Hódmezővásárhely, 2009. december 15.

Fodor-József-könyv-02 Feledy Balázs: Fodor József, a krónikás festő

                                                                     Portré Fodor József festőművészről

“…tudatosan készültem arra, hogy a világot, amibe beleszülettem, képileg is megörökítsem vonallal és színnel…” (Fodor József)

Borító és belső fotók: Eifert János,    Műtárgyfotók: Dömötör Mihály,    Eseményfotók: Tésik Attila, Spissák Lajos, családi fotók      Bevezető tanulmány: Feledy Balázs,     Emlékezők: Gyulai József, Makovecz Imre, Korody Paku István, dr. Dömötö János, Szabó Tamás és Szabó Noémi, Osváth László, Makláry László,    Szerkesztette: Hegedűsné Dékány Magdolna,    Kiadja: Hódmezővásárhely Megyei Jogú Önkormányzata – Fodor Józsefné támogatásával,    Felelős kiadó: Dr. Lázá János polgármester, országgyűlési képviselő,    Borítóterv, tipográfia, nyomdai előkészítés: Marker Reklámstúdió Kft.,    Nyomás: Norma Nyomdász Kft. ISBN 978-963-87742-7-9

 

Fodor-József-2009

Acoustic Inventions DÉS-SNÉTBERGER TRIÓ koncertje / Концерт на ТРИО ДЕШ-ШНЕТБЕРГЕР АКУСТИЧНИ ИНВЕНЦИИ, Szófia, Nemzeti Kultúrpalota, 2009. december 14.

Snétberger-Dés-László Dés-András-percusion

Dés-Snétberger Trio. Délelőtti próba a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben. (Eifert János felvételei)

Snétberger-Ferenc-Szófia Snétberger

Dés-László-saxofon Snétberger-Ferenc-gitár Dés-András-percusion

Dés László – szaxofon / Snétberger Ferenc – akusztikus gitár / Dés András – ütőhangszerek

 Dés-Snétberger-koncert

Dés-Snétberger-Trio-köszönt

Móger-Ildikó-Láng-Judit Szófia-Nemzeti-Kulturpalota

Dés és Snétberger a nyolcvanas évek végétől hat éven keresztül játszottak együtt zenekarukban, a Trio Stendhalban. Az együttes rendkívüli sikereket ért el Magyarországon és nemzetközileg egyaránt. Lemezeiket Olaszországban készítették, és az egész világon terjesztették. Később is gyakran adtak koncerteket együtt, a legkülönbözőbb felállásokban, 2003-ban pedig a Budapesti Zeneakadémián rögzített koncertjükből lemezt adtak ki, Double Invention címmel. Ezen a felvételen Dés András ütőjátéka is hallható több kompozícióban. Ebben a felállásban mutatkoznak be a Szófiai közönségnek is, Acoustic Inventions címmel.
A zenekar neve önmagáért beszél, egyértelmű utalás a zenekar hangszerösszetételére: Szopránszaxofon, akusztikus gitár és kézi ütőhangszerek. Zenéjükben a hangsúly a szabad improvizációkon van, azzal együtt, hogy pontosan kidolgozott szerkezetekből indulnak ki. De legizgalmasabb játékukban a hagyományos formákból való kitörés, az egymásra figyelésből adódó váratlan zenei váltás, az ebből születő zenei feszültség. Mint minden magas színvonalú improvizatív kamarazenélésben, az előre maghatározott forma, téma, stb, csak ürügy egy új zenei világ megteremtésére. 

14 Декември 2009, Понеделник 19:00 
Концерт на ТРИО ДЕШ-ШНЕТБЕРГЕР АКУСТИЧНИ ИНВЕНЦИИ
по случай 20 години от падането на Желязната завеса и демократичните промени в Унгария
НДК – Зала №11 (Люмиер)
Концерти

• В рамките на 23-ия Новогодишен музикален фестивал на НДК

• Вход с билети (на касите на НДК)!

От края на 80-те години в продължение на шест години Ласло Деш и Ференц Шнетбергер свирят заедно в Трио Стендал. Съставът постига изключителни успехи в Унгария и чужбина. Записват албумите си в Италия, но се продават по целия свят. През 2003 г. излиза техният съвместен диск „Double Invention” с музика от концерта им в будапещенската Музикална академия, като в няколко от композициите звучат и ударните на Андраш Деш. В този състав (Ласло Деш, Ференц Шнетбергер, Андраш Деш) триото ще се представи и пред софийската публика с концерт под надслова „Acoustic Inventions”.
Името на състава говори само за себе си, то е недвусмислена препратка към инструменталния състав: сопран саксофон, акустична китара и ударни инструменти. Акцентът в музиката им е върху свободната импровизация, но изходната точка винаги са прецизно изработени музикални творби. Най-вълнуващото обаче в тяхното изпълнение е експлозията, с която напускат традиционните форми, неочакваните музикални преходи и раждащото се от това музикално напрежение. Както във всяко качествено импровизационно камерно изпълнение, и тук предварително определената форма, тема и т.н. са само предтекст за създаването на нови музикални светове.

Ласло Деш – саксофон / Ференц Шнетбергер – акустична китара / Андраш Деш – перкусии

Ласло Деш (1954, Будапеща), сопран саксофонист, композитор и диригент, изтъкнат представител на унгарския джаз. Със състава си е изнасял концерти по целия свят, от Индия до Съединените щати. В началото на своята кариера печели награди за най-добър солист на многобройни джазови фестивали – от Сан Себастиан до Дюнкерк.
Автор на филмова музика на повече от 40 филма, мюзикълите му присъстват неизменно в репертоарите на унгарските театри, песните му звучат по радиостанциите като евъргрийни. В албумите и на концертите си изпълнява творби на съвременни автори, със симфонични и камерни оркестри. Основният му инструмент е сопран саксофонът, чийто нежен „субективен звук”, мелодичност и импровизационни възможности правят изпълненията му неподражаеми.
През последните години е имал съвместни музикални проекти с Чарли Мариано, Ранди Брекер, Франко Амброзети, Мирослав Витус, Хуан Кармона и Мино Синелу.

Ференц Шнетбергер (1957 , Шалготарян), китарист и композитор. Произхожда от семейство на музиканти. Негов пример е баща му, който също свири на китара. Учил е класическа музика и джазкитара. Днес е известен преди всичко благодарение на своето импровизационно майсторство и надхвърлящото жанровите ограничения изпълнение. Репертоарът му е вдъхновен както от ромските музикални традиции в родината му, бразилската музика и фламенкото, така и от класическата китара и джаза. Издал е редица самостоятелни албуми, а в много участва като партньор. Обиколил е с концерти цяла Европа, свирил е в Япония, Корея, Индия и Съединените щати.
През 1995 г., по повод 50-годишнината от Холокоста, композира творбата „IN MEMORY OF MY PEOPLE“ (В памет на моя народ) за китара и голям оркестър, вдъхновена от традиционните ромски ритми. Представя я в Унгария, Италия и Германия, а през 2007 г. и в седалището на ООН в Ню Йорк.
Като солист изпълнява композицията Sequenza XI (за солокитара) на Лучано Берио, а с оркестър интерпретира творби на Вивалди, Родриго и Джон Маклафлин. Пише и музика за филми и театрални постановки.
Свирил е в партньорство с Дейвид Фридман, Дафер Юсеф, Джеймс Мууди, Трилок Гурту, Pandit Hariprasad Chaurasia и Боби Макферин.
През 2002 г. е обявен за почетен гражданин на родния си град, две години по-късно е удостоен с Ордена за заслуги на Република Унгария. През 2005 г. в Будапеща получава наградата Ференц Лист.

Андраш Деш (1978, Будапеща), перкусии. Започва да свири на клусически ударни инструменти на седем години. По-късно се увлича от използваните във фолклора инструменти (напр. конги, тарамбука, кана). Първоначално свири сефарадски еврейски, балкански и келтски фолклор в различни world music и етно оркестри. През 2005 г. завършва Музикалната академия „Ференц Лист”, специалност „джаз”. През последните години е участвал в няколко значими джаз състави: Босамбо, Off Course (до 2004 г.), Kaltenecker Trio (до 2005), състав Елемер Балаж (до 2007) и Септет Ласло Деш. Андраш Деш е бил член и на една от най-успешните унгарски поп-формации Jazz+Az, свирил е народна и електронна музика в състава Mitsoura. Основава собствено трио през есента на 2007 г. (Саболч Ола, китара, и Матяш Сандаи, контрабас). Понастоящем свири в съставите на именитите унгарски музиканти Корнел Фекете-Ковач, Миклош Лукач и Золтан Лантош. Високо цени съвместната си работа с певиците Беа Пая и Аги Салоки, както и с народните певици Агнеш Херцку и Силвия Богнар

Szófiai este, Bulgária, 2009. december 10.

Szófiai-Magyar-Intézet-7090 Szófiai-Magyar-Intézet-ezot

Szabó-Judit-Spirit.mesékA Szófiai Magyar Intézet ma esti programja Szabó Judit SPIRITUÁLIS MESÉK című könyvének bemutatója. A könyvet a Vexta Kiadó, Szófia adta ki és most fordítója, Gombás Eszter mutatja be.  A könyv első része a gyógyító mesék birodalmába viszi el az olvasót. Abba a világba, amelyet korunk embere szinte teljesen elfelejtett, de ami nélkül mégsem lehet teljes az élete. Ezek a gyógyító mesék lelkünk egy-egy fájdalmára, sérülésére, vagy veszteségére nyújtanak megoldási kulcsot úgy, hogy szinte észrevétlenül indítják be a belső gyógyulási folyamatot.
A kötet második része válogatást ad a spirituális és misztikus irodalom gyöngyszemeiből, egyszerre szólítva meg bennünk a Szépséget és a Tudást. A könyv célja, hogy megérintse és életre keltse lényünk egy feledésbe merült részét, amely kiapadhatatlan forrásként táplálja lelkünk Édenkertjét.

(forrás: www.hagiasophia.hu)

Унгарски културен институт, 10 Декември 2009, Четвъртък 18:00
Представяне на книгата на Юдит Сабо „ЦЕЛЕБНИ ПРИКАЗКИ”  ( Издателство „Векста”, София, 2009)

Книгата ще бъде представена от преводачката Естер Гомбаш.

Първата част на книгата пренася читателя в царството на целебните приказки. В онова царство, което днешният човек почти напълно е забравил, но без което животът му не може да бъде пълноценен. Тези приказки предлагат ключ към душевните ни болки, рани или загуби, като незабелязано задвижват процесите на вътрешно оздравяване.
Втората част на книгата представя подбрани произведения от духовната и мистичната литература и едновременно пробужда в нас Красотата и Мъдростта.
Целта на книгата е да докосне и пробуди една отдавна заспала част в нас, която носи в себе си познанието за нашата цялостност и подхранва като неизчерпаем извор Рая в душите ни.

Szófia-este-kirakat Szófia-este-7150 Szófia-este-7138 Szófia-este-7100

Szófia-este-7096 Szófia-este-újságárús Szófia-este-Nemzeti-Színház Szófia-este-karácsonyfa

Szófia-este-Szoborfej

És ha már az este Szófia belvárosába csalt, kis fényképezőgépemmel, a NIKON Coolpix 6000-el teszek egy kört… a kivilágított épületek, a karácsonyi fény-díszbe öltöztetett fák szebb képet rajzolnak a hepe-hupás járdák, javításra szoruló utak, egykoron szépséges, most elhanyagolt épületek környezetében… Az Aksakov, Szeptember 6., Slavyanska, Ivan Vazov,  Dyakon Ignatiy, Knyaz Aleksandar, Graf Ignattiev, Alabin utcák és a Vitosha körút környékét “járom” be… Ahogy mondtam, így este megszépül minden, a fények a szépséget, eleganciát emelik ki, az árnyak az elhanyagoltságot, lepusztultságot és a szemetet rejtik el…

Bulgáriai napló, Karácsonyi Jótékonysági bál a Sheraton Hotelban, Szófia, 2009. december 8.

Jótékonysági-Bál-04

Jótékonysági-Bál-Móger-Láng MALÉV-kirendelts-vezető Kamara-elnöke-és-tsa Jótékonysági-Bál-08Jótékonysági-Bál-01 Jótékonysági-Bál-03 Jótékonysági-Bál-02 Jótékonysági-Bál-bőgősJótékonysági-Bál-09 Jótékonysági-Bál-05 Jótékonysági-Bál-07 Móger-IldikóEifert-Láng-Judit-táncol

Jótékonysági-Bál-06

Ahogy a meghívóban állt, “A Bolgár-Magyar Kereskedelmi Kamara, a Szófiai Magyar Nagykövetség közreműködésével az előttünk álló meghitt ünnepek alkalmából Karácsonyi Jótékonysági bált rendez a Sheraton Szállodában, 2009 december 8-án, 20:30-tól. A rendezvény tiszteletbeli vendégei Jordanka Fandakova asszony, Szófia Főpolgármestere; Rosen Plevneliev úr, Regionalis Fejlesztési Miniszter, valamint Láng Judit excellenciás asszony, a Magyar Köztársaság Szófiai Nagykövete. A karácsonyi Bál a szálloda első emeleti “Royal Ballroom” termében lesz, ahol az elegáns és hangulatos ünnepi vacsora mellett a világhírű Rajkó Zenekar előadása, és egyéb szórakozási lehetőségek várják a vendégeket. A Kamara által rendezett jótékonysági tombola bevételét a “Hriszto Botev gyermekotthon” megsegítésére ajánljuk fel…. A meghívó egy személyre szól. Hölgyeknek estélyi vagy hosszú ruha, uraknak szmoking, vagy sötét öltöny viselete kéretik.”

Számomra nagyon kellemes volt az este, nemcsak a jó vacsora és a hangulat miatt, hanem hogy jó társaságba csöppenve – a követségi aszalnál kaptunk helyet – sok érdekes dologról beszélgettünk. És még táncoltam is… az első tánc jogát a nagykövet asszonnytól kaptam (meg kell mondanom, össze kellett szednem magam, hogy álljam a sarat mellette, olyan jó ritmusérzékkel és fiatalosan mozgott), aztán kis csapattal körtáncot, majd Ildikóval párosat lejtettünk…  És ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a jótékonysági tombola bevétele 5000 leva – mintegy 600.000 forint – volt, amelyet a “Hriszto Botev” gyermekotthon” kapott.

Jótékonysági-Bál-Követségi- 

Eifert János és Fazekasné Szabó Stella felvételei

Bulgáriai napló, a Rajkó zenekar koncertje a szófiai “Iván Vazov” Nemzeti Színházban / Концерт на световноизвестния унгарски цигански ОРКЕСТЪР РАЙКО, Народен театър „Иван Вазов”, София, 2009. december 7.

Nemzeti-Színház-Sofia-01

Rajkó-zenekar-plakát Láng-Judit-megnyit Rajkó-zenekar-01 Rajkó-zenekar-bőgős Eifert János felvételei

Rajkó-zenekar-fentről

A világhírű RAJKÓ ZENEKAR koncertje a szófiai Ivan Vazov Nemzeti Színházban, a Magyar Nagykövetség, a Magyar Kulturális Intézet, a Bolgár-Magyar Kereskedelmi Kamara és a Programata Media Group közreműködésével. A fellépő zenekar tagjai: Suki István prímás, hegedű; Fehér Gyula prímás, hegedű; Danyi Lőrinc prímás, hegedű; Hankó József, hegedű; Mohácsi László, hegedű; Baranyi Tivadar, hegedű; Mata Tamás, hegedű; Mata László, hegedű; Czuczu Tamás, hegedű; Suki Benedek, brácsa; Ökrös László, klarinét; Fehér István, cimbalom; Matyi Gábor, nagybőgő.

Nemzeti-Színház-Sofia-02

A koncert végén a közönség állva ünnepli a zenekart…

A műsor:  Johannes Brahms: V. Magyar Tánc, Farkas Gyula: Cigányfantázia, Monti: Csárdás, Suppé: Könnyűlovasság – nyitány, Hubay: Hullámzó Balaton, Marquina: Spanyol cigány, Offenbach: Orpheus az alvilágban – nyitány, Reményi Ede: Repülj fecském, Hacsaturján: Kardtánc, Massenet: Meditáció a Thaiss c. témára, Liszt: II. Magyar Rapszódia, Rossini: Tell Vilmos – nyitány, Sarasate: Cigányosan, Johann Strauss: Tere-fere polka, Farkas Gyula: Koronációs verbunk, Reinz: Cirkuszpolka (cimbalomszóló), Dinicu: Pacsírta.

Rajkó-zenekar-fogadás01 Rajkó-zenekar-fogadás 

Fogadás a szünetben, a képeken többek között: Suki István prímás, Fehér Gyula prímás, Kraszimir Kosztov  sumeni polgármester, Őexc. Láng Judit, a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Pankotai Csaba  a Programata Media Group ügyvezető igazgatója, Móger Ildikó                     a Szófiai Magyar Intézet igazgatója.

A Rajkó Zenekar 1952-ben alakult. A zenekar az állandó megújulás, a fiatalság és a tehetség jelképe. Tagjai profi szakmai tudásukat a zenekar mellett működő Rajkó zeneművészeti iskolában sajátítják el. Ötventagú koncertező nagyzenekarként ugyanúgy szerepel a világ színpadain mint 6-8 személyes kamaraegyüttesként, vagy ének- és tánckísérő zenekarként. A Rajkók előadásain a műsor jellegétől függően egyaránt hallhatók a cigányzene, a népzene, az operett és a klasszikus zeneirodalom legsikeresebb művei. Sikereiket tévé-, rádiófelvételek és CD-k ugyanúgy őrzik, mint Európa, Észak- és Dél-Amerika, a Távol- Kelet és Ausztrália sok városának közönsége.  http://www.rajko.hu/

7  Декември 2009, Понеделник 20:00 
Концерт на световноизвестния унгарски цигански ОРКЕСТЪР РАЙКО
Народен театър „Иван Вазов”

• Със съдействието на: Посолство на Република Унгария, Унгарски културен институт, Българо-унгарска търговска камара, Програмата Медия Груп
• Вход с билети!

Оркестър Райко е основан през 1952 г., но и днес продължава да е символ на обновлението, младостта и таланта. Музикантите пазят традициите на известни цигански династии. В музикалното училище на Райко те усвояват тънкостите на музикалната професия. Оркестърът участва успешно на световните сцени както във формация от 50 души, така и със 6-8-членен състав, както самостоятелно, така и с танцов състав. В програмата на Райко едновременно звучат циганска и народна музика, едни от най-успешните творби на оперетата и класическата музика. Имат издадени много албуми, многобройни записи за радиото, участия в Европа, Северна и Южна Америка, Далечния Изток и Австралия.

Budapesti napló, Mesterség és Művészet fotóiskola, ASA Stúdió, 2009. december 5-6.

Mesterség-Művészet-02 Mesterség-Művészet-01

Mesterség-Művészet-05 Mesterség-Művészet-03 Mesterség-Művészet-07 Mesterség-Művészet-06 Mesterség-Művészet-08

Mesterség-Művészet-04

Eifert János: A legnagyobb magyar fotográfusok – ŐK IS FIATALON KEZDTÉK, ZOOM Magazin, 2009. Tél

ZOOM-2009-Tél ZOOM-2009-Tél-140-141 ZOOM-2009-Tél-142-143

Eifert János

A legnagyobb magyar fotográfusok

ŐK IS FIATALON KEZDTÉK

Kertész Andor, Friedmann Endre, Halász Gyula, Elkán László, Munkácsi Márton, Kepes György  és az a néhány magyar fotográfus, aki világgá ment és megváltoztatta a világot, irigyelt példaképeinkké váltak. Hogyan lettek nagyok? Lehet-e tanulságot levonni pályakezdésükből, indulásuk küszködéssel, nehézségekkel teli szakaszából? Vagy csak egyszerűen tehetségesek és szerencsések voltak?

André Kertész – a szelíd szem fotográfusa

Kertészről, a világ egyik legismertebb fotográfusáról nagyon sokat tudunk. Kati Marton, a népszerű magyar származású újságírónő Kilenc magyar c. könyvében mégis érdekes, kevésbé ismert mozzanatokat tudott megörökíteni. „Gyerekkorában a család a körút szegényebbik oldalán lakott, ahol nem sok érdekesség adódott, ahonnan csak elmenni volt jó. Az apja vándor könyvügynök volt, bár néha gabonával is kereskedett, az anyja egy kávémérést vezetett. Kertész szegény volt, és a családja se nagyon hitt a fiatalemberben, akibe saját megfogalmazása szerint „egy morzsányi ambíció sem szorult”, és akit a világ csak a fényképezőgép lencséjén keresztül érdekelt. Sokféle foglalkozást kipróbált, volt méhész és volt hivatalnok a tőzsdén, de a fényképezőgépét sosem tette le.” Kertész csatlakozott egy művészkörhöz, melynek tagjai a művészi látásmód egyedi módjaival kísérleteztek, és meg voltak róla győződve, hogy az ő feladatuk kitalálni a jövőt. Egyszerűségre és hitelességre vágytak, épp azokra az értékekre, melyekre Kertész is vágyott. Ez érződik az 1915-ben készült Szeretők című fényképén. Később erről így mesélt: „A kép barátaimat ábrázolja. Nem voltak még összeházasodva, és egy vasárnap hármasban kimentünk a Városligetbe. Leültek és elkezdtek csókolózni. Nagy szeretettel, őszintén és becsületesen csókolóztak. Szerették egymást. Nekem meg ott volt a kezemben a fényképezőgép. Közben rólam teljesen megfeledkeztek.” Aztán 1915-ben húszévesen kertészt besorozták az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe. Vitte magával a fényképezőgépét is. Két napig tartott az út a keleti frontra. A fiatalember, akit mindig lenyűgözött a szép tájak harmóniája, most döbbenettel nézte a felperzselt falvakat és frissen ásott síroktól komor tájakat, a visszafelé sebesülteket szállító vonatokat. „Ma reggel – írja kertész naplójába -, ahogy ott álltam a lövészárokban, megláttam a golyót, mely pont felém tartott. Ez volt az első golyó, amit nekem szántak.” A téboly ellen a fényképezőgépével védekezett…

1925-ben családja segítségével, Kertész Andor összekaparta a vonatjegyre valót, és elutazott abba a városba, ahol a tehetség és egy új ötlet fontosabb volt, mint a származás. André Kertészként újjászületve nem sokat kellett várnia, hogy a szerencse rámosolyogjon. Párizs, akárcsak a húszas évekbeli Berlin, pezsgett az új irányzatoktól: az absztrakttól, a konstruktivizmustól, a dadaizmustól, és a szürrealizmustól. A tudásra szomjas Kertész szivacsként szívta magába a kavargó művészeti áramlatokat. Az írók, költők és képzőművészek közt szívesen látták a ritka madárnak számító fotográfust. Elkezdett fényképezni, szinte rétegről rétegre visszafejtette Párizst, és „legjobb barátnőjének” nevezte a várost. Megszülettek az első fényképek: háztetők, arcok, galambok, falragaszok, a Satirical Dancer, Modrian előszobája, a Meudon… Fényképeit kézről-kézre adták, és 1927-ben eljött a nagy áttörés pillanata, amikor egy bal parti galéria, az Au Sacre du Printemps kiállította 42 fényképét. A kiállítás egy csapásra a párizsi avantgárd élvonalába emelte Kertészt, meghódította a világ legkifinomultabb ízlésű művészvilágát. A Coronet magazin közli képeit, amit a Berliner Illustrierte Zeitung, a Vu, a Regards, a Life és Look követ. Innét aztán káprázatos életút következik, New York, a világhír.  És mindez Magyarországról indult…

 Kepes György – festő, fotográfus, fényművész, művészeti író

 Kepes a fényművészet egyik úttörője, festő, fotográfus, művészeti író, a huszadik század egyetemes képzőművészet kiemelkedő alakja, a klasszikus avantgárd utolsó tanúja. Alkotásai nem kapcsolhatók egyetlen művészeti ághoz, meríthetnek belőle a festészet, a grafika, a fényhatásokra építő mobilok konstruálói, a murális munkákat, mozaikokat készítők és a fényképészek is, elsősorban a fotogramok, fotófestmények területén. Rendezett kiállítást, írt forgatókönyveket, de mindenekelőtt a fény érdekelte, s annak is művészeti és tudományos felhasználása. Művei az USA legjelentősebb múzeumaiban és közgyűjteményeiben találhatók, de alkotásait őrzi a budapesti Szépművészeti Múzeum, a Kassák Múzeum, a pécsi Modern Magyar Képtár, a székesfehérvári István Király Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, valamint az egri Kepes Múzeum is, ahol kétévente interdiszciplináris fény-szimpóziumot tartanak. Kutatásai eredményeit könyvekben és tanulmányokban (A világ új képe a művészetben és tudományban; A  fény, mint alkotó médium; A látás nyelve) tette közzé, amelyek a mai napig a XX. századi vizuális kultúra alappillérei.

Hogyan kezdte szélesívű pályaívét, és hogyan folytatta, amíg eljutott Budapesttől Cambridge-ig? Kepes György a Heves megyei Selypen, 1906. október 4-én született. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1924-1929 között. Kassák köréhez tartozott. 1929-től Moholy Nagy László mellett dolgozott először Berlinben, később Londonban, majd Chicagóban. A Moholy Nagy nevével fémjelzett School of Design (Chigacoi Egyetem) fényosztályában ismertette meg a fiatalabb nemzedéket a fényművészet titkaival. Életének jelentős részét az USA-ban, Cambridge-ben töltötte, ahol 1945-től a Massachusetts Institute professzora volt, majd megalapította a Center for Advanced Visual Studiest (CAVS-t), ahol a világon először dolgoztak együtt tudósok, szakemberek és művészek az új tudományos és műszaki eredmények művészeti eredményeinek kutatásában és kiaknázásában. A művészet és az élet, a művészet és a tudomány közötti szoros kapcsolat kialakításának szándéka vezette tanárként, elmélet­íróként, művészetszervezőként is.

A fotográfia, amellyel a harmincas években kezdett foglalkozni, a látás dimenzióinak kitágítását jelentette számára. Az 1937-től, az Új Bauhausban folytatott fény- és színkísérleteket. Fotogramokkal a 80-as évekig foglalkozott, 1984-ben a Polaroid cég felkérésére készített színes polaroid sorozatot egy rendkívül nagyméretű (60,9 x 50,8 cm) gép segítsé­gével. A fénnyel és a színnel, a mozgással folytatott kísérletei eredményeként már a negyvenes-ötvenes évek fordulóján készült nagyméretű kinetikus fényfala, de e területen készült műveinek legjelentősebbjei a hatva­nas-hetvenes években születtek meg. A 40-es évek végétől murális mun­káiban merész újítóként a legkülönbözőbb technikák, anyagok alkalmazásá­val – üveg, mozaik, festett zománc falkép, fényfal ­- hívta föl magára a figyelmet. A 1960-as évektől a Center for Advanced Visual Studies munkatársa, 1967-től 1980-as nyugalombavonulásáig igazgatója. Ezen időszakban az ipari civilizáció ártalmait, a nagyvárosi civilizáció veszélyeztetettségét látva ökológiai léptékű, egész települések, régiók életét befolyásoló projektek,meg­valósulását szorgalmazta. 2001. december 29-én Cambridge-ben, hosszas betegség után hunyt el.

Robert Capa, a haditudósító

Friedmann Endre néven született Budapesten, a 20. század egyik legjelentősebb fotósa, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a II. világháború európai hadszínterein, az első arab-izraeli háborúban és Indokinában). A II. Világháború folyamán Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál, az Omaha Beach-en és Párizs felszabadításakor is ott volt és dokumentálta a háború eseményeit.

Szülei szabók voltak, a Kossuth Lajos utcában volt az üzlethelyiségük. Egy bátyja (László) és egy öccse (Kornél) van. Öccse később szintén fényképész lesz és Cornell Capa néven fut be szép karriert. A Budapesti Madách Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. 1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe költözött, ahol a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult, ahonnan zsidó származása miatt 1933-ban távozni kényszerült. Egy rövid időre visszatért Budapestre és csatlakozott a Kassák-féle Munkakörhöz, de a növekvő antiszemitizmus miatt ősszel Párizsba emigrált.

Capa (ekkor még Friedmann) a harmincas évek elején hobbifotósként kezdett képeket készíteni. Bohém figura lévén hamar rájött, hogy kedvtelését megélhetésként is űzheti. Mivel Párizsban sem volt neki könnyű a megélhetés, 1934-ben felvette a Robert Capa nevet (u.i.: magyar barátai között cápa volt a beceneve), ami amerikai hangzású volt, hasonlított az akkoriban népszerű amerikai filmrendező, Frank Capra nevére. Ettől remélt több megbízást újságíróként vagy fotósként.

A várakozása sikerrel járt, 1934-ben megkapta első megbízását a Vu magazintól. Haditudósítóként vett részt az 1936-os spanyol polgárháborúban (1936-37-ben Gerda Taro-val tudósítottak a francia, baloldali Regards nevű hetilap megbízásából. Az itt készült A milicista halála című képe meghozta számára világsikert), az 1938-as japán-kínai háborúban, a II. Világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a franciaországi (normandiai) invázióban, 1950-ben az izraeli harcokban. Capa, mikor nem a harcmezőkön fotózott, nagykanállal habzsolta az életet. Egyik szeretője Ingrid Bergman volt, azonban Capa ezt úriemberhez méltóan titkolta, csak később, Bergman önéletrajzi könyvéből derült rá fény. Isabella Rossellini, Bergman lánya több romantikus levelet is őriz, melyeket Capa küldött a dívának. 1954-ben a Life Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyarmati harcokról. Május 25-én délután öt perccel 3 óra előtt aknára lépett, és meghalt.

Munkácsi Márton – a “világ első fotóriportere”

Az Amerikában világhírűvé vált Munkácsi Márton (később: Martin Munkacsi) Kolozsváron, 1896. május 18.-án született. Tizennyolc éves korától autodidakta újságíróként sportlapokat tudósított, verseket közölt. Megpróbálkozott a portréfényképezéssel is, rövid ideig műtermet is bérelt Budapesten.

Munkácsi hirtelen felívelő karrierjét, és ismertségét egy véletlenül elkészített fotójának köszönhette. 1923-ban egy futballmérkőzésről tért vissza a szerkesztőségbe, amikor a villamoson összeszólalkozó katonatiszt és egy idősebb férfi érdekesnek tűnő haragját rögzítette utolsó, még a gépben maradó filmjére. Majd visszaérkezvén a szerkesztőségbe, leadta az anyagot, és többnapos kiküldetését elkezdve, azonnal vidékre utazott. Mikor visszatért, akkor már a villamoson készült korábbi képe bírák előtt volt. Az idősebb férfit azzal vádolták, megölte a katonatisztet, de Munkácsi fényképe bebizonyította az önvédelem tényét. A fotó igazi szenzációt keltett, Munkácsi egy csapásra híressé vált, és alig egy évre rá, már keresett fényképésze lett a pesti sajtóknak. Fotózott többek között a Színházi Életnek is, ahol Angelo, Gyenes János (Juan Gyenes), Willinger László mellett tanulta a szakmát. 1924-től sportfotókat készít az Estnek, a Pesti Naplónak, a Délibábnak, a Ma Estének, a Tolnai Világlapjának és más újságoknak. Mindenütt ott volt, ahol valami történt, és eredeti, más által nem próbált látószögekből, mindenkit megelőzve fényképezte az eseményeket. A 20-as évek végén a Pesti Napló Képes Mellékletében jelentek meg riportképei, Balogh Rudolf és Escher Károly mellett. 1928-1934 között Berlinben az Ullstein Lapok riportere, képei főként a Berliner Illustrierte Zeitungban jelentek meg. 1931-1934 között minden fontos fotós évkönyv közölte a képeit (Das Deutsche Lichtbild, Photographie, Modern Photography). Ekkorra sikeres, híres és az egyik legjobban fizetett fényképész lett. 1929-ben végigjárta a Közel-Keletet, 1932-ben fotografált a Graf Zeppelin Föld körüli útján. Képei arról tanúskodnak, hogy bátran alkalmazta az új fényképezés stílusjegyeit, a drámai látószögeket, kihasználta az alul- és felülnézet adta nem köznapi látványt, a hangsúlyozottan átlós szerkesztést, a fények és árnyékok feszültségteremtő erejét és kedvelte a merész formákat. 1934-től az USA-ban élt, a Harper’s Bazaar fotósa. Itt jelent meg Think while you shoot (Gondolkozz, amikor fényképezel!) c. írása. Divatfotós lett, s az addig megszokott merev stúdióképektől gyökeresen eltérő divatképeket csinált: modelljeit kivitte a szabadba, életszerű helyzetekben, mozgás közben fényképezte őket; így máig ható iskolát teremtett. Az 1940-es évek elejére érte el sikerei csúcsát, őt tartották a világ legjobban kereső riporterének. A Ladies’ Home Journal számára ekkor készítette a Hogyan él Amerika? c. híres sorozatát. Rendszeresen tartotta a kapcsolatot Magyarországgal, képei gyakran megjelentek a pesti lapokban, 1937-ben részt vett a Modern Magyar Fényképezők kiállításán, rendszeresen hazalátogatott, itthon is készített riportokat. 1943-ban szívinfarktust kapott, felgyógyulása után egyre kevesebbet fényképezett, önéletrajzi ihletésű regényt írt. Egyre inkább elszegényedett, a pálya szélére került, kisfilmeket készített a tv számára. Legjobb korszakát a két világháború között élte. John Esten kifejezése túlélte a fényképészt, a “Munkacsi movement”, a “Munkácsi-lendület” stílusjeggyé vált a fotográfiában. Henry Cartier-Bresson és Richard Avedon egyaránt mesterének vallja.

(Skopje, Pristina, Budapest, 2009. február 27.)

Bulgáriai napló, Szófia, 2009. december 1.

Szófia-karácsonyi-vásár Szófia-angyal-az-égen Szófia-angyal-az-égen-02

Karácsonyi ünnepi vásárra készülődnek a Kliment Ohridski sugárúton, az egykori szovjet hősi emlékmű tövében. Sátrakat állítanak fel, lámpasorokat szerelnek, modern bovlikkal töltik fel a pultokat. Elbűvölően gusztustalan, ahogy a kapitalizmus keveredik a szocializmussal. Angyalok szállnak le az égből a Nestlé és más multik sátraira, és a díszkivilágításban jobban érvényesülnek a szovjet katonák géppiztolyai, valamint ahogy a “nép” fogadja őket… a felállított nagy sátorban – akárcsak a müncheni sörcsarnokban – italokat mérnek, és jókat lehet zabálni… gyűrött, rosszkedvű arcok, a fiatalok röhögcsélnek a sok-sok bovli láttán… elkeseredettség, peszimizmus, bezzeg régen…

Van ok az aggodalomra… Hiába növekedett gyorsan az ország gazdasága az elmúlt tíz évben. A 2008-ban bekövetkezett világgazdasági recesszió Bulgáriát is elérte. 2009-re a nemzetközi gazdasági szervezetek 3% körüli bolgár visszaesést prognosztizálnak. A visszaesés a fémfeldolgozó iparban, az építőiparban, a szállítmányozásban és a textiliparban a legnagyobb.
A makrogazdaság stabilitásának fenntartása érdekében a kormány jelentős erőfeszítéseket tesz. Az állami költségvetés rendre pozitív szaldóval zárt az elmúlt időszakban, amit a rögzített árfolyamrendszer ösztönzött. A költségvetési többletnek köszönhetően az államadósság a GDP 20%-a alá csökkent. A kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg azonban tartós hiányt mutat, mindkét egyenleg hiánya meghaladta a GDP 25%-át 2007-ben és 2008-ban. A működőtőke-beáramlás 2007-ig finanszírozni tudta a folyó fizetési mérleghiányt, 2008-ban azonban már csak annak alig több mint 70%-át fedezte.

Ha többet akarsz tudni a témáról, az ITD Hungary tájékoztatása alapján, kérlek, olvasd tovább… Read more