János Eifert - Photographer

Archive for November, 2010

Eifert János: Kína, Xinjiang, Ujgur-föld, 新疆维吾尔自治区 2. rész – Természetfotó Magazin 2010-2011/4. szám, http://www.termeszetfotomagazin.hu, Budapest, 2010. november 30.

Kína-Ujgur-föld-02-1

Kína-Ujgur-föld-02-2

 

Kína-Ujgur-föld-02-3

Kína-Ujgur-föld-02-4

 

Kína-Ujgur-föld-02-5

 

Kína-Ujgur-föld-02-6

 

Kína-Ujgur-föld-02-7

Természetfotó Magazin http://www.termeszetfotomagazin.hu/magazine.php?page=2010/4#/0

Népek-kultúrák-városok

Kína, Xinjiang, Ujgur-föld, 2. rész

Joggal gondolhatják, hogy a természetfotós, amikor utazása élményeit feldolgozza, az ember és természet viszonyát kutató, faggató „fotográfus tudósként” rendezi, válogatja képeit és mutatja be azokat. Most tekintsenek el ettől, hiszen a közölt képek nem tárgyszerű leírások, hanem egy nagy szerelem képei, melynek középpontjában ugyan a hegyek, a folyók, a sivatagok, a falvak és városok, az itt élő emberek arcai állnak, de mind-mind egy csodálatosan szép ujgur lány arcát idézik (aki persze meg sem jelenik a képeken) akinek vonzása, szerelme, szenvedélye fejeződik ki a táj- és zsánerképekben. Hogyan kezdődött ez a szenvedély, ami újból és újból visszavonz, visszahív, találkozásra késztet Kínával?

Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى   新疆维吾尔自治区

Az ujgurok földje, Xinjiang, pontosabban az Ujgur Autonóm Terület – Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya. Nevének eredeti jelentése: új határvidék. Kínai írásjelekkel: xīn = új, jiāng = határvidék. Hogy képet alkossunk nagyságáról és elhelyezkedéséről, kénytelen vagyok „iskolás” adatokkal is jellemezni. Területe: 1 660 000 km2, népessége: 19 630 000. Északon Oroszország, észak/észak-keleten Mongólia, keleten Kína, délen Tibet, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja. Délen a Himalája északi hegyvonulata magasodik. Az ország közepén nyugat-kelet irányban a Tien-San hegyvonulat húzódik, melynek a legmagasabb pontja a 7719 méter magas Kongur Shan hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van, közülük leghosszabb a Tarim-folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb a Lop-Nór-tó, de vannak időszakos tavai is. A szárazföldi kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250-500 mm átlagosan. Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazah, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az Altaji nyelvcsalád török ágába tartozik, ezt beszéli a népesség fele.

 Silk Road  丝绸之路

 A Selyemút, mint ismert, az ősrégi kínai civilizáció Nyugat felé terjesztésének fontos csatornája volt, híd szerepet játszott a kínai-nyugati gazdasági és kulturális cserekapcsolatokban. Selyemút néven leggyakrabban azt az utat emlegetjük, amelyet a Nyugati Handinasztia által kiküldött Zhang Qian császári megbízott az akkori fővárostól Changantól nyugatra haladva megtett, és amely Rómáig terjedő szárazföldi út volt, két, északi és déli ággal. A déli út Dunhuangtól indult, a Yangguan bástyán, a Kunlun hegylánc mellett a Congling hegygerincen keresztül nyugatra a Dayuezhi-ig (a mai Afganisztán északkeleti részéig), Anxi-ig (a mai Iránig) és Tiaozhi-ig (a mai Arab-félszigetig) terjedt. Az északi út pedig egykor Dunhuangtól indulva a Yumen bástyán, a Tienshan hegylánc mellett a Congling hegygerincen, a Dawan-on, a Kangjuon (ma mindkét helység közép-ázsiai országban található) keresztül délnyugat felé haladt egészen addig, amíg találkozott a déli úttal. Mind a két szomszédos utat „Szárazföldi Selyemút”-nak hívják. Ezt az utat jártam végig, Marco Polo nyomdokain – és fényképeztem a Tienshan hegység, Taklamakan sivatag és a Tarim-medence által határolt területet. Az ujgur főváros, Ürümqi volt a kiindulási pont, ahonnan Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füvespuszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi, Turpan, Changji, Miquan, Sanshiutan, Heizvilig érintésével jutottam el. Ujgur, tadzsik, mongol, azerbajzsán, han kínai népekkel találkozva egy teljesen más Kína-kép kerekedett ki előttem. Leginkább az ejtett ámulatba, hogy az itt élő népek – földrajzi és éghajlati szempontból – nehéz viszonyok között virágzó városokat, gazdag mezőgazdasági kultúrát teremtettek.

 Kashgar 喀什噶爾

 Kashi teljes neve Kashgar. Ezen ősi város a selyemút egyik kulcsfontosságú állomása volt, a selyemút gyöngye nevet viseli, Kína történelmi kulturális városa. Kashi a Talimu-medencétől nyugatra fekvő legősibb zöldterületeinek, Kína legnagyobb gyapottermelő bázisainak egyike. A város hosszú múltra tekint vissza, sok látnivalóval és nevezetességgel rendelkezik. Ilyen látnivaló többek között az Aitigaer mecset, az Apakehuojia sírok, azaz a Xiangfeimu és Mohamod. A Kasgar sír egyben testesíti meg az ujgur kultúra, az építészet és a művészet tulajdonságait. A mecset – mely arab stílusú épület – falait és tetejét zöld mázas cserép borítja. Bairam korában zarándokok százai özönlötték el. A másik híres nevezetesség a Xiangfeimu azaz az Abakh Hoja sír, mely a város keleti szélén fekszik. Kashi város természeti szépségei szintén vonzzák a belföldi és külföldi turistákat. Aki Xingjiangban jár, Kashit nem hagyhatja ki, mint látnivalót.

 A kínai konyháról

Xinjiangban, a legnagyobb nyugati tartományban képet kaphatunk a teljes kínai konyháról. Itt is mondják, hogy ahány szakács, annyi konyha, ezért az étkezési szokások, főzési stílusok is változatosak. Általában kör alakú asztalnál ülnek az étteremben, melynek közepén forgatható körlap van. A pincér erre helyezi a különböző fogásokat, amelyből mindenki annyit vesz, amennyit akar. Az ujguroknál, kirgizeknél, mongoloknál (ezek mind kínai népek) az alacsony asztalra, vagy a földre terített szőnyegre tálalják az ételeket, és melléguggolva, vagy a földre ülve fogyasztják azokat. Az első néhány fogás hideg, a többi meleg. Van, ahol a gyümölcsöket, magokat rögtön az elején feltálalják, és elmaradhatatlan a tea, amit szinte minden fogáshoz fogyaszthatunk. A két pálcikán kívül evőeszközként szolgál egy kis porcelánkanál is. Ezzel szedhetünk a fogásokból a tányérunkra, illetve kanalazhatjuk ki az utolsó fogásként kihozott levest. Több ételhez a kezünket használhatjuk evőeszköz gyanánt, például a híres pekingi kacsát is így fogyaszthatjuk. A levesből pálcikával eszik ki a sűrűjét, s előfordul, hogy egyszerűen megisszák a levét a csészéből. Kés nincs, hiszen mindent apróra vagdalnak. Általában az étkezés társadalmi esemény, ahol a fogások közti és alatti beszélgetés nagy jelentőségű.

A különböző konyhák között eltérések vannak, de bármely országrész éttermében a helyi sajátosságok mellett más főzési stílusok, ízek is megtalálhatók. Xinjiangban így nagyszerűen élvezhetjük az ujgur, kirgiz, mongol ízek mellett a pekingi konyha shandongi stílusát, az északiak csípős különlegességeit, a szecsuani szakácsművészet fűszerezését, vagy a déli konyha különlegesen elkészített halételeit.

Az elkészítési módok is változatosak, hiszen a főzés, a párolás, a gőzölés, a pirítás, a lapon sütés akár kombinálva is megjelenik. Az alapanyagok mellé kevés járulékos anyagot tesznek és gazdagon fűszereznek. A fűszerezés nem feltétlenül az erős, csípős hatást jelenti, hanem inkább az étellel harmonizáló finom, visszafogott, olykor édes-savanyú zamatokat. Csirke, kacsa, birka, borjú, hal, teknős, alga, rák, kagyló, cápauszony, zöldség, szója, bambuszrügy, gomba akár egy tálra is kerülhet, a kínai szakácsok mesterien tudják keverni az ízeket.

Általában elmondható, hogy a napi gyakorlatban több mint 250 féle jellegzetes ételt főznek, s ezek jórészt több zöldségből és gombából, mint húsból állnak, ezért egészségesebbek. Nem főzik agyon az ételeket, a nagy lángon való sütés, grillezés, forrázás inkább elterjedt. Számít az ételek külső megjelenése is, nagy figyelmet fordítanak a szín, illat, íz egységére. Gyakran találkozni remek konyhaművészeti kompozíciókkal.

Különböző betegségek elleni ételeket is találhatunk speciális étlapokon. Az ilyen ételek készítéséhez hagyományos kínai gyógyszereket is felhasználnak. A történelmi ételek is választékon szerepelnek. Választhatunk így akár a császári családok, főhivatalnokok kedvenc ételeiből, de maradhatunk tájegységek szerint a shangdongi, szecsuáni, kantoni, zhejiangi, jiangsu-i, fujiani, anhu-i, és hiunani konyha specialitásainál. Ha mindez kevés, mehetünk a sorra nyíló McDonald’s és Kentucky Fried Chicken étterembe, vagy a Kis Párizsba, a London Styl-ba, Roma Wuckong-ba.

Magam részéről a legjobb ízekkel az országút menti ötöd osztályú éttermekben, a bazárokban sorjázó kifőzdékben, az utcai árusoknál találkoztam.

Az asztali örömökhöz hozzátartozik a teázás, a gyümölcsök és sajtok, különböző magok, édességek, valamint az italok fogyasztása. A tea a világ legnépszerűbb itala, Kínából ered.

A világszerte elfogyasztott tea 90%-a Ázsiából származik. Hogy a tea milyen különleges és fantasztikus ital, azt mégiscsak Kínában ízlelheti meg az ember.

Ha csak a feldolgozási módokat nézzük, öt csoportba oszthatók: a zöld tea erjesztés és füstölés nélkül, a fekete- illetve vörös tea erjesztéses és pörköléses, a Chuanong tea füstöléses, a Wulong tea részleges erjesztéses, a tégla- vagy tömb-tea préseléses eljárással készül. A különböző tea-típusok őrlése, sodrása, pörkölése sok száz éves tapasztalatok alapján történik. Az illatosított teákhoz különböző virágokat, például jázmint vagy magnóliát kevernek. A jázmintea főleg Észak-Kínában népszerű. Nyaranta, illetve meleg éghajlaton hűsítő, ellazító hatásáért kedvelik, téli hidegben, vagy kimerültség esetén serkentőszerként alkalmazzák. A gyógyteák egy külön csoportot alkotnak. Italok is nagy választékban találhatók. A híres

Qingdao és Beijing sör karsztvíz felhasználásával készül. A borok közül többet külföldi (köztük magyar) közreműködéssel készítenek és palackoznak, érdekesek és különlegesek a gyógyfüvekből készült boraik. Erősek a pálinkák, s vannak különleges ízű mentolos szeszes italaik is.

 Találkozás a világ legmagasabb emberével

 Hazafelé, a pekingi repülőtéren találkoztam a világ legmagasabb emberével. Miután egy gépen utaztunk, a beszállás előtt még egy rövid beszélgetésre is alkalmam nyílott. Útitársam, Bao Xishun a világ legmagasabb embere a Guiness Rekordok Könyve szerint. A Belső-Mongóliában élő pásztor 236 centi magas. Állandóan showműsorokban szerepel, de azt mondja, nem örül, hogy ilyen magas.

A világ legmagasabb emberének a derekáig érnek a többiek: a 236 centis magasság a világ minden pontján szokatlan és gyakran kényelmetlen lenne. Minden ajtón és kapun csak görnyedten fér át, és a biztonsági átvizsgálásra is több időt kell szánnia. Bao Xishun állva és fekve is 236 centis, huszonkét orvosi vizsgálaton esett át, míg a Guiness Rekordok Könyve elfogadta őt a világ legmagasabb egészséges emberének. A pásztor-ember elmondta, hogy nem büszke a magasságára, sőt, kifejezetten zavarja, ahogy az emberek rácsodálkoznak a magasságára. “Gyűlölöm, ahogy megbámulnak az utcán. Úgy néznek rám, mint egy különleges állatra” – mondta Bao.

Tizenhat éves koráig nem volt nagyobb, mint a többi gyerek, de utána nagyon gyorsan elkezdett nőni, és 23 éves korára érte el végleges magasságát, a 236 centimétert. A hadseregben természetesen a kosárlabda-csapatba került, de nem volt elég gyors, ezért megkönnyebbülés volt számára a leszerelés.

Kína nyugati tartományában, Xinjiangban található Belső-Mongóliában pásztorkodik, és az egyik étterem reklámembereként még mellékállása is van. A most 54 éves férfi a szüleivel él, és elmondta azt is, hogy egyszer volt szerelmes, ráadásul egyszerre két lányba, de mindkettejüknek kényelmetlen volt a magassága, úgyhogy nem lett az egészből semmi. Bao magánéletében kifejezetten szenved rendellenes méreteitől, a Guinness Rekordok avatási ünnepségére készült extra ruháját a szabó 10 méternyi anyagból készítette, és a szerelemben sem nevezhető szerencsésnek: nem sikerült megnősülnie, a mai napig szüleivel él.

 Szöveg és kép: Eifert János

 

China, Xinjiang, The Land of Uyghurs           2nd part

شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى
Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni

新疆维吾尔自治区

The Land of Uyghurs, Xinjiang, or to be more precise Uyghur Autonomous Regionis China’s largest administrative division.  The name literally means “New Territory”. With Chinese letters: 新 xīn = new, 疆 jiāng = territory. In order to get an idea of the size and position of this land, I have to provide some well-known data. Area: 1,660,000 km², population: 19,630,000. Xinjiang borders Russia to the north, Mongolia to the east, Tibet and India to the south (Kashmir), Afghanistan, Tajikistan, Kyrgyzstan és Kazakhstan to the west. On the south, it is dominated by the Himalaya’s northern lines of mountains. The east-west chain of the Tian Shan Mountains separate Dzungaria in the north from the Tarim Basin in the south. It has few rivers, the longest one is the River Tarim. The region has eight lakes, the largest one is Lop-Nur, but it has temporary lakes as well.The area is mainly desert due to the continental climate, it hardly rains, the annual rainfall is about 250 to 500 mm. The official languages are Chinese and Uyghur, however Kazakh, Altaic and Kyrgyz are also spoken. The Uyghur language belongs to the Turkish branch of the Altaic language family and spoken by half of the population.   

 

Silk Road

丝绸之路

 The Silk Road is well-known as the channel of extension of the ancient Chinese civilization to the West. It played an important role in the Chinese-Western economic and cultural relations.

Silk Road gets its name from the lucrative Chinese silk trade, which began during the Han Dynasty.

As it extends westwards from the ancient commercial centers of China, the overland, intercontinental Silk Road divides into the northern and southern routes bypassing the Taklamakan Desert and Lop Nur.

The northern route started at Changan (now called Xian), the capital of the ancient Chinese Kingdom, which, in the Later Han, was moved further east to Luoyang. The route was defined about the 1st century BCE as Han Wudi put an end to harassment by nomadic tribes.

The northern route travelled northwest through the Chinese province of Gansu from Shaanxi Province, and split into three further routes, two of them following the mountain ranges to the north and south of the Taklimakan Desert to rejoin at Kashgar; and the other going north of the Tian Shan mountains through Turpan, Talgar and Almaty (in what is now southeast Kazakhstan). The routes split again west of Kashgar, with a southern branch heading down the Alai Valley towards Termez (in modern Uzbekistan) and Balkh (Afghanistan), while the other traveled through Kokand in the Fergana Valley (in present-day eastern Uzbekistan) and then west across the Karakum Desert. Both routes joined the main southern route before reaching Merv (Turkmenistan). A route for caravans, the northern Silk Road brought to China many goods such as dates, saffron powder and pistachio nuts from Persia; frankincense, aloes and myrrh from Somalia; sandalwood from India; glass bottles from Egypt, and other expensive and desirable goods from other parts of the world. In exchange, the caravans sent back bolts of silk brocade, lacquer ware and porcelain. Another branch of the northern route turned northwest past the Aral sea and north of the Caspian sea, then and on to theBlack Sea.

The southern route was mainly a single route running from China, through the Karakoram, where it persists to modern times as the international paved road connecting Pakistan and China as the Karakoram Highway. It then westwards, but with southward spurs enabling the journey to be completed by sea from various points. Crossing the high mountains, it passed through northern Pakistan, over the Hindu Kush mountains, and into Afghanistan, rejoining the northern route near Merv. From there, it followed a nearly straight line west through mountainous northern Iran, Mesopotamia and the northern tip of the Syrian Desert to the Levant, where Mediterranean trading ships plied regular routes to Italy, while land routes went either north through Anatolia or south to North Africa. Another branch road traveled from Herat through Susa to Charax Spasinu at the head of the Persian Gulf and across to Petra and on to Alexandria and other eastern Mediterranean ports from where ships carried the cargoes to Rome.

Both routes are called “Continental Silk Road”. I travelled along these routes following Marco Polo’s footsteps and I had photographed in the area surrounded by the Tienshan Mountain, the Taklamakan Desert and the Tarim Basin.

The Uyghur capital Ürümqi was my starting point from where I travelled through  Kasgár (Kashi, Kashgar, Qäshqär), Atush, Tumshuk, Xianglonghu, Kucsa (Ku Che, Kuqa), Baluntai, Bayanbulak füvespuszta, Korla (Kuerle), Gongnaisi,  Turpan, Changji, Miquan, Sanshiutan,  Heizvilig. Having met with Uyghur, Tajik, Mongol, Azerbaijani and Han people, I discovered a very different image of China. I was amazed the most by the fact that people here could establish flourishing cities and prosperous agriculture under rough geographical and weather conditions.

 

Kashgar

喀什噶爾

 Kashi’s full name is Kashgar. This ancient city, China’s historic city of culture, was a key station of the Silk Road and was called the Pearl of Silk Road. Kashi is one of the oldest agricultural areas of China and the largest basis of cotton production. It has a long history with lots of sight and monuments including the Aitigaer mosque, the Apakehuojia graves, that is Xiangfeimu and Mohamod. The Kashgar Grave embodies the Uyghur culture, architecture and art in one piece.
The walls and roof of the mosque – an Arabic style building – is covered with green glazed tiles.

In the age of Bairam it was overrun by hundreds of pilgrims. The other famous monument is the Xiangfeimu or the Grave of Abakh Hoja, which is situate on the eastern fringe of the city. The natural beauties of Kashdi also attracts thousands of tourists. Kashi is a must-see for every one who visits Xingjian. 

 

About the Chinese cuisine

In Xinjiang, the largest territory on the west, we can get an image of the whole Chinese cuisine. Here they also say that customs vary so eating habits and cooking styles are in a great variety. In restaurants, people normally sit at a round table which has a turning disc in the middle. The waiter puts the different dishes on the disc and everybody takes as much as he wants. The Uyghur, Kyrgyz and Mongol people (all of them are nationalities of China) set their meals on a low table or on a rug on the floor and eat them squatting or sitting on the ground. The first few dishes are cold, the other ones are hot. There are places where fruit and seeds are served as starters . Tea is certain, we can have it with any dishes. Beside the two chopsticks, a small china spoon is also used for eating. We can take some from the dishes to our plate with that spoon and eat the soup which is served as the  last course. Several dishes are eaten by hand, for instance the famous Beijing duck can be consumed this way. The bits of the soup are eaten by chopsticks and the rest (the liquid) is simply drunk from the cup. They do not set a knife, as everthing is cut into small pieces. Eating is normally a social event where talk during and between the courses has high importance.         

There are differences between the different cuisins, however, beside the local meals, we can find the different styles and flavours in any part of the country. So in Xinjiang we can enjoy the Uyghur, Kyrgyz and Mongolian flavours beside the Shandong-style of the Beijing cuisine, the hot specialties of the north, the spicies of Szechuan cookery or the special fish meals of the south.

The cooking methods vary too, as cooking, stewing, steaming, roasting and frying can even be combined. They do use only a few ingredients but season well. Seasoning does not always mean hot and spicy effect, it is rather a gentle, modest, sometimes sweet and sour flavour in harmony with the food. Chicken, duck, lamb, beef, fish, turtle, alga, prawns, mussels, shark fin, vegetables, soya, bamboo shoot and mushroom can be on even the same dish – Chinese chefs can mix flavours in a masterly manner. They cook more than 250 types of traditional dish which rather contain vegetables and mushroom than meat, so they are healthier. They do not overcook their food, cooking over flame, grilling and steaming are more common. They pay great attention to the appearence of the meals too, the harmony of colour, smell and taste. We can often meet excellent gastronomic compositions. On special menus we can find meals to cure different diseases. They use traditional Chinese medicine to make these meals. Historic dishes are also on the menu. We can choose from the favourite dishes of the Chinese emperors or aristocrats, or we can stay with regional specialties of Shandong, Szechuan, Canton, Zhejiang, Jiangsu, Fujian, Anhu and Hiunan.        

I have tasted the best food in cheap restaurants along the road or in the diners of the street markets and at the street vendors.

Having tea, fruit and cheese, different seeds, sweets and drink also belongs to the region’s culinary delights.

The tea, the world’s most popular drink comes from China. 90 per cent of the world’s tea production comes from Asia. How fantastic drink tea is, you can really taste in China. If we only look at the processing methods, tea can be divided into five main groups: green tea without fermentation and smoking, the black or reddish tea is fermented and roasted, Chuanong tea is smoked, Wulong tea is partly fermented, the brick or block tea is made by a pressing method. Grinding, twisting and roasting of the different types of tea is done by experience of centuries. They mix different flowers, such as jasmine and magnolia to the scented teas. Jasmine tea is particularly popular in North of China. It is loved for its cooling, relaxing effects in summer, and used as a stimulant in case of tiredness. Herbal teas make a different group.       

Drinks also can be found in great variety. The famous Qingdao and Beijing beers are made with karst water. Wines are produced and bottled with foreign (Hungarian and other) co-operation. Their special wines made with herbs are interesting too. The spirits are strong and they have special mint flavoured drinks too. 

 

Meeting the tallest man of the world

 On my way home at the Beijing airport, I met the tallest man of the world. As we travelled on the same plane, I could have a short chat with him before boarding.  

My fellow passenger, Bao Xishun is the tallest man of the world according to the Guinness Book of Records. The shepherd who lives in Inner Mongolia is 236 centimeters tall. He is on talk-shows all the time, but he said that he was not happy to be that tall.
People reach to his hip: 236 cm height would be unusual and uncomfortable everywhere in the world. He can go through every door and gate bowed and he has to spend more time for security checks too.

Bao Xishun is 236 cm tall, he had to get through twenty-two medical checks before the Guinness Book of Records justified him to be the world’s tallest man.

The shepherd told me that he was not proud of his height, in fact it really disturbed him that people always gaze at him. “I hate when they are staring at me in the street. They look at me as I was a rare animal”, Bao said.

He was just like the other kids until the age of sixteen, but after that he started to grow very fast and reached his present height by the age of twenty-three. 
In the army he got into the basketball team of course, but he wasn’t quick enough so demobilization  was a relief for him. He is a shepherd in Inner-Mongolia of Xinjiang and has a part-time job as an advertising man of a local restaurant. He is now 54 and lives with his parents. He said that he was in love only once bit with two girls at the same time. But his height was uncomfortable for both of them so it finally came to nothing.

Bao definitely suffers from his extraordinary size in his private life. His clothing for the Guinness Records adjudication ceremony was made out of 10 meters of textile by the tailor. He is not lucky in love either, he could not get married and still lives with his parents.  

 

János Eifert

TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni fotóiskola, Budapesti Művelődési Központ, 2010. november 29.

BMK-Fotósuli-Portré-kamerával-01  BMK-Fotósuli-Portré-kamerával

FotóOktatás.hu, művésziskola. Aktworkshop a Dózsa Gy. úti műtermemben, Budapest, 2010. november 27.

2010.11.27-Álló,-ülő-fekvő-akt-sorozat

Mozdulatsor, tanulmány (Eifert János felvételei)

2010.11.27-Eifert_Hátakt

19 óra 38 perckor megszületett Kiss Bori, 2830 g, 54 cm.:-) Budapest, 2010. november 25.

Kiss-Bori-megszületett-Mobil-üzenetMegszületett Kiss Bori

Kiss-Bori Kiss-Bori, az újszülött a szülőkkel és nagyszülőkkel:  Kiss Bori, a szülőkkel: Kiss-Kovács Sára és Kis Viktor Móger Ildikó, a boldog nagymama 

2010. november 25-én, 19 óra 38 perckor megszületett Kiss Bori…  2830 g, 54 cm…  Az újszülött az első szoptatás után, az első látogatáskor a szülők, nagyszülők, és a “nagynéni” gyűrűjében, az Üllői úti Klinikák újszülött osztályán (Eifert János felvételei)

Zár az Eifert-tárlat. REGGELI ÚJSÁG, Bihar megyei napilap, Nagyvárad, 2010. november 24., szerda, VII. évfolyam, 2041. szám

2010.11.24.-Reggeli-Újság

REGGELI ÚJSÁG,

Bihar megyei napilap, Nagyvárad, 2010. november 24., szerda, VII. évfolyam, 2041. szám

Zár az Eifert-tárlat

Ma és holnap még megtekinthető Nagyváradon az Euro Foto Art Galériában (Nagyvásár, ma 1 Decembrie tér 12. sz. alatt) a neves magyarországi fotóművész, Eifert János Kép-novellák című tárlata, amely a tánc, a mozgás, a női test esztétikumának, a különös, ám még-is ismerős tájak revelációjának világába nyújt filmszerű, de mégis örökkévalóságot sugalló betekintést, meditatív szemlélődésre késztetve. Az alkotó gondosan válogatott és prezentált, a kiállítóteret ügyesen hasznosító, ám azt túl mégsem zsúfoló kompozícióit pénteken egy korábban meghirdetett és lezajlott pályázatra érkezett esküvői fotók fogják felváltani, az új tárlat megnyitójára 26-án 11 órától kerítenek sort. Addig is, aki még nem látta Eifert november 11-én este, a fotóművész jelenlétében megnyitott kiállítást, az ezen a két napon még megnézheti.

A megnyitón egyébként Tóth István galériavezető házigazdaként mutatta be az alkotót és köszöntötte a publikumot, az önkormányzatot Benyovszki Tünde – aki maga is fotós – képviselte, Ioan Moldovan költő, a Familia főszerkesztője be-nyomásait elmondva értékelte a kiállított munkákat, míg lapunk főszerkesztője, Dénes László egy áthallásos verssel illusztrálta viszonyulását az eiferti képi világhoz. Zenei intermezzókkal Thurzó Sándor József brácsa-művész szolgált. A vendég fótóművész saját táncos múltja és a fényképezés közötti összefüggéseket tárta fel, táncmozdulatokkal is illusztrálva mondandóját, majd a protokolláris momentumokat digiporáma-vetítés követte.

Fujkin István képzőművészeti albumának bemutatója, LITEA Könyvesbolt és Teázó, Budapest, 2010. november 24.

Fujkin-könyvbemutató-meghívója 

LITEA Könyvesbolt és Teázó (Budai Vár, 1014 Budapest, Hess András tér 4. ). A kanadai magyar művésszel, Fujkin Istvánnal, és a szerzőkkel, Simándi Ágnessel (Kanada) és Kertész Sándorral beszélget Péter László grafikusművész. Meghívott vendég: Zorán, közreműködik: Tóth János Rudolf és az “Ütött-Kopott Angyal” Blues Trio (Eifert János felvételei)

Fujkin-könyvbemutató_2946

A képen, az első sorban, balról-jobbra: Balázs-Arth Valéria művészettörténész szakíró, Kiss Ferenc képregény-szövegíró és -történész, Simándi Ágnes költő-irodalmár, Kertész Sándor képregény-történész és szakíró,  Fujkin István képzőművész, Sztevanovity Zorán zenész, Bakó Annamária a LITEA Könyvesbolt és Teázó vezetője, Péter László grafikusművész.  A hátsó sorban: Fejér Simon Pál, Li Olivér, Tóth János Rudolf, az “Ütött-Kopott Angyal” blues trio zenészei.

Fujkin-dedikál Pataky-Attila-Fujkin-István Fujkin-könyvbemutatón Fujkin-könyvbemutató-Zorán

Fujkin-könyvbemutató-közönsége Fujkin-könyvbemutató-közönsége-01 Fujkin-könyvbemutató-közönsége-02 Fujkin-könyvbemutató_2946

„Az út öröksége, amit Fujkin magával hozott Európából, gondolatilag is, de leginkább szemléletileg határozza meg alkotásait. (…) Fujkinnak sikerült az átváltozás pillanatát tetten érnie, s mindent, amit létrehoz, azt már ennek a tettenérésnek megtapasztalása itatja át. Fujkin zenét fest, pontosabban a mai életet oly jól kifejező rock és jazz zenei világot teremti újjá színekben és formákban a vásznon, magas technikai tudással, bámulatos ecsetkezeléssel. Itt sem választja a könnyebbik utat: precíz, a kézművesség minden erényét és tudását magában foglaló alkotási technikával jeleníti meg a sokszor fal nagyságú képeket.” – írja Simándi Ágnes a bevezető tanulmányában Fujkin István Kanadában élő képzőművészről, akinek több mint 25 év munkáiból talál válogatást az olvasó a reprezentatív kiállítású albumban.

About artist: http://www.fujkinsmusicvision.com/

Fujkin-István-festőművész-2008    Born in the former Yugoslavia, Istvan Fujkin has been a visual artist since 1974. He is a self-taught artist, a visionary  with a distinct techno-surrealistic style of music-canvas fusion called “Fujkin’s Music Vision.” 

Istvan Fujkin’s artistic style builds upon various pre-existing styles, but its uniqueness comes from its imagery, the techno-surrealistic metamorphosis of the world of music into visual arts. The metaphorical visual expression of music in his paintings has been inspired by familiar tunes and the artist’s internal soul reverberations. Fujkin’s art unchains deep emotions and reaches the subconscious, a reaction often neglected in today’s artistic world. His style and technique enable him to reach uncharted territories and go beyond barriers of time and space. Translating music into visual images, as well as giving paintings a “high-tech” appearance without the use of any technical aids but a standard paintbrush, is an art in itself.

His inspirational artwork is created under the auspices of his “Fujkin’s Music Vision”, and many of his works are exhibited as significant parts of musical events due to their ability to fuse the worlds of music and visual arts.

Istvan Fujkin has been a member of the Metronome Canada Creative Team since 2003.

TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni fotóiskola. Gyakorlat és elmélet: portré, csoportkép, emlékkép. Budapesti Művelődési Központ, 2010. november 22.

2010_11_22-Fotóiskola-jelenléti-ív 2010.11.22-Fotóiskola-Vetítés 2010.11.22-Fotóiskola-Hallgatóim

2010_11_22-Fotóiskola-fényképező 2010_11_22-Fotóiskola-jelenléti-ív-2.-csoport 2010.11.22-Fotóiskola-Tükröződő-portré

2010.11.22-Fotóiskola-Hallgatóimmal

Csoportkép, emlékkép

Akár riportfotózásnak, dokumentarista fényképezésnek is nevezhetnénk tevékenységünket, amikor az emberi közösségről, több egyén egymáshoz tartozásáról, jellemző arcvonásainak csoportban – tehát egy jellegzetes társadalmi és környezeti viszonyban – történő megjelenéséről készítünk felvételeket. Amikor megörökítjük szeretteinket, barátainkat, ismerőseinket, lefényképezzük a tűzoltózenekart, az érettségiző gimnáziumi osztályt, a futballcsapatot, az orvos-kongresszus résztvevőit, a sportverseny győzteseit, a cserkészek csapatát, stb. – embereket, közösségeket, helyzeteket, csoportviszonyokat dokumentálunk az emlékezet számára (emlékképek).

 Fotó-Eifert-Angelus-család Eifert János: Angelus-család (2006)

A csoportkép (szó esett erről a műtermi fényképezés kapcsán is) néha egy képen belül is tovább tagozódik, kifejezve ezzel a kisebb-nagyobb alá-, fölé- és mellérendeltségeket, összetartozásokat, barátságokat, vagy éppen távolságtartást, elzárkózást. Az elrendezés során a csoport tagjai részben takarhatják egymást, az arcnak azonban mindig látszódnia kell. A karok, lábak elrendezésével egyfajta vonalvezetést javíthatunk, túlzott beállításuk azonban természetellenesen hathat. Az egyének eltérő testtartásával és ruházatával is gond szokott lenni. A szélesebb alkatú egyéneket – amennyiben nem szándékunk a csoport szélére állítva még testesebbnek mutatni – „komponáljuk” középre, a különböző testmagasságúakat pedig „takarásmentesre” állítsuk. A magam részéről mindenféleképpen az oldottabb beállításokat kedvelem, és érdekesebbnek tartom az „önszerveződő” beállásokat. Arra persze én is ügyelek, hogy a csoportot ne „kenjem fel” szorosan a háttérre, a kissé előbbre hozataluk a térbeli tagozódást is segíti. Családtagokat, baráti vacsorákon résztvevőket hagyhatjuk az asztal köré rendeződni. Közösségi munkavégzést ábrázoló képeken hagyhatjuk a munkára jellemző tárgyakat, eszközöket, állatokat is a képben. Lényeg, hogy természetesnek hasson jelenlétük. Vagy éppen a meglepő, az abszurd hangsúlyozását kívánjuk megjeleníteni? Tegyük hát, kedvünkre!

Fotó-Sanders                                                                    Fotó-Korniss 

August Sander: Young Farmers (1914)                                                       Korniss Péter felvétele

Fotóiskola-Kettősportré-Buslenko Photo: Sergey Buslenko

Páros kép, kettős portré esetében egyszerűbb a helyzet: a két ember viszonyát a kezek, vállak, arcok, testek egymáshoz kapcsolódó, egymás felé forduló, vagy éppen ellenpontos (kontrapunktáló) helyzete jellemezheti, a mosoly, az arckifejezés – amely a világnak szól – lehet őszinte, vagy erőltetett, de mindenféleképpen jellemző: hogyan akarom láttatni magamat, mit akarok megmutatni a világnak magamból, a hozzám tartozóból?

Mikor „fektetünk” embereket? Csoportfényképezés közben tevékenységünk jobbára a világítási viszonyok kihasználására, a csoport tagjainak kisebb elrendezésre szorítkozik. Kis kivételtől eltekintve, érvényesülni hagyjuk a csoport önrendeződését. Figyelembe vesszük az objektív gyújtótávolságát (ha nem fér bele a csoport, hátrébb megyünk, vagy nagyobb látószögű objektívet teszünk fényképezőgépünkbe), az adott világítást (közvetlen napsütésben kerüljük az erősen megvilágított arc kontrasztját, a fényfoltok és mély árnyékok nyugtalan keveredését, az egyenetlenül megvilágított felületet), és legfőképpen a szétszóródó figyelmet, amelyet „vezényléssel”, kis rendezéssel egyirányúvá teszünk a felvétel pillanatában. A szokásos csoportképeken az elrendezés egy-vagy több sorban, lépcsőzetesen történik. A padokon ülnek, mögöttük állnak, előtérben fekszenek az emberek. Hogy mikor „fektetünk” embereket, ez a szituációtól is függ. Politikusok találkozóján, egy szerződés aláírása után készült csoportképeknél, a vállalkozói szféra báljain készült csoportképeknél nem találkoztam első sorban fekvő emberekkel. Az iskolai futballcsapatról, az óvodai csoportról, a tűzoltó egylet tagjairól készült felvételeknél ez akár természetes is lehet. „Komoly” embereknél egy ilyen póz, „befektető” elrendezés inkább gyerekesnek hat, ezért zavaró.

Fotó-Rodcsenko-Anyám-1924  Rodcsenko: Anyám (1924)

Technikai szempontból a csoportfénykép, a páros kép, a kettős portré, amely lehet stúdió-, hivatalos-, hétköznapi-, otthoni-, szabadban vagy környezetben, beállított vagy ellesett pillanatban készült felvétel, készülhet a legkorszerűbb, legbonyolultabb, legdrágább eszközökkel, de a „menő” felszerelés mellett/helyett elbírja a legegyszerűbb, szinte már szégyellnivalón olcsó fényképezőgépet, akár az eldobható kamerát is. Miért is mondom ezt? A fotótörténet jelentős alkotásait, a kiállítási képeket, fotóalbumok legszebb darabjait tanulmányozva, családi albumokat lapozgatva arra a megállapításra jutottam, hogy a fénykép értéke, fontossága nem a technikai követelmények oldaláról fogalmazódik meg, hanem sokkal inkább az érzelmi-, tudati-, esztétikai-, történeti-, dokumentatív-, stb. szempontok a meghatározóak. Ezért van az, hogy olykor még a tudós, a kutató számára is fontosabbak a technikai tökéletlenséggel bíró fényképek, nem beszélve az ember érzelmeire ható családi, iskolai, baráti körről készült felvételekről. Ezekkel a fénykép és a befogadó viszonyára utaló megállapításaimmal – „fél lábon is lehet jól táncolni” – persze nem akarok felmenteni senkit a technikai ismeretek birtoklása alól, csupán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a „kép lelke fontosabb a testénél”. A családi-, közösségi-, társadalmi-, politikai-, sport-, kulturális-, művészeti-, tudományos-, ünnepi- stb. események az egyén számára fontos momentumok, és ahol emberek a közös érdeklődés, program miatt összegyűlnek, ott rendszerint csoportkép, emlékkép is készül. Már a megörökítés ténye is – mondhatni – közösségi aktus. Ahogy már említettem, a csoportkép szereplőinek elrendezése nemcsak egyszerűen kompozíciós feladat, hanem jellemábrázolás is: a képen nemcsak maga az ember, hanem kapcsolatainak, kötődéseinek rendszere is megjelenik, beleértve a csoporton belüli erőviszonyokat, a fölé-, alá-, mellé-rendeltségeket is. Lehet, hogy a felvétel készítésének pillanataiban ezeket észre sem vesszük, ám ezek szinte automatikusan „felíródnak” a fényérzékeny anyagra, vagy digitális hordozóra.

Riportos eszközök. Ahogyan sorozatunkban már említettük, felvétel-technikai szempontból minden műtermen kívül készült eseményfelvételt riportnak nevezünk. Eszközeit illetően a gyorsan kezelhető, cserélhető objektívekkel rendelkező kisfilmes, vagy digitális, leginkább pentaprizmás, tükörreflexes fényképezőgépek használatosak, világító eszközként mozgatható fejes, irányított fényű örökvakut használva. A felvételkészítés technikai és esztétikai szabályainak ismerete mellett a pszichológia, a viselkedéstan is nagy segítségünkre lehet.

Ha elkészültek képeink, és publikálni akarjuk azokat, vegyük figyelembe a személyhez fűződő jogokat. A képmás nyilvánosságra hozatalához, kiállításra küldéséhez, a médiában való megjelentetéséhez az ábrázolt személy/ek hozzájárulása szükséges.

Fotóiskola-Schadeberg-NASA

Anyám eltávozott… Kiskörös, 2010. november 22., 8:30

Anyám-lelke-távozik

Kiskörös, 2010. november 22., 8:30

A test már készen állt. A lélek most szedelőzködött.
Hol van már a régi telt kar, amely fiait ölelte? Száraz bőrben préselődő elvékonyult csontok.
A szem lecsukódott, már csak befelé lát. A szív sem ver, a vér sem áramlik többé sebesen.
Mellette a régi párna, amelynek motívumait évszázadok óta ügyes kezek varrták.
Vásárhelyből ennyi maradt.
Az emlékek is elfogytak. Eltűntek a szerelmek, a meghitt órák, a család otthona.

Anyám-kezét-fogom

Már besötétedett, az éjszaka visszafordíthatatlanul kúszott elő a lombok sűrűjéből,
a fájdalom megszűnt a vergődő testben, mely lassan mozdulatlan maradt.
Édesanyám! A világban körülötted elhalkultak a neszek. Még utoljára érezted fiad szerető, meleg ujjainak érintését.
Üzenet volt ez, melyet a hűlő testben magaddal viszel. Csak gyermeked melege távozik veled.
Mint kertész keze óvja a sarjadó, védtelen palántát, fiad ereje úgy fogja körül a lelkedet.
Palástot fon megdicsőült szellemed köré, hogy  ne fázz a hosszú úton,
míg  egy fényesebb hazába megérkezel, ahol csillag leszel.
Ott már Te ragyogsz, hogy utat mutass majd az utánad jövőknek.

Még égre tekintő szemmel kutatok utánad, Anyám, és csakhamar érezlek.
Itt maradtál nekem, legbelül!

 

Anyám-Bódi-Lenke-diákként-1938  Anyám-szül.-Bódi-Lenke   Anyám-Apám-1943

Anyámmal-11-hónapos-koromban-1944   Anyámmal-üzletünk-előtt-14-hónaposan-1944   Család-50-es-évek

Anyámmal-Marival-a-feleségemmel-1976    Anyámmal-Hmvhely-1983-tavasza      Imre-bácsi-Kati-Anyám-1995.05.07

Anyámmal-családommal-Mártélyon-1996.03.23. Anyámmal-Imre-bácsi-sírjánál-2002 Anyámmal-2003

Anyámmal-kiállításomon-2006  Anyám-Kiskörösön-2009.04.13       Anyám-Katával-2003

Anyámmal-Kiskörös-2008

Read more

Aktworkshop a művészfotó sulisoknak. Fotóoktatás.hu, Budapest, 2010. november 21.

Aktworkshop-fényképezők Aktworkshop-rávetítés

Eifert János: HÁRMASKÉPEK / TRIPTICHONS – Kiállítás a Fotóhónap 2010 programjában, Kerengő Galéria, Budapest, 2010. november 19 – december 9.

Hármasképek-meghivo

Hármasképek-Móger-Ildikó-me

Hármasképek-Kotsis-Ágota-Móger-Ildikó Hármasképek-közönsége Szentiváni János, Juhász László és Vajda János felvételei

Hármasképek-Kotsis-Ágota-02 Hármasképek-megnyitó Hármasképek-Móger-Serényi-Rainer Hármasképek

Hármasképek-Vajda-János-lánya Hármasképek-Szentiváni-János-fényképez Hármasképek-Markovics-Ferenc

Hármasképek-Gergely-Bea Hármasképek-megnyitón Hármasképek-Kiss-Kovács-Sári-Kotsis-Ágota Hármasképek-Rainer-Péter

Hármasképek-megnyitóján Hármasképek-Juhász-László Hármasképek-Móger-Ildikó-pózban Vajda-János-fotózik

Hármasképek-Utolsó-levél-Anyámnak Hármasképek-Utolsó-levél Hármasképek-Gyertyák-Anyámnak

Hármasképek-Ildi-János-02

Hármasképek-Ildi-János-03 Hármasképek-Ildi-János-04 Hármasképek-Ildi-János-05

Hármasképek-Ildi-János-01 Juhász László felvételei

Eifert János: HÁRMASKÉPEK / TRIPTICHONS – Kiállítás a Fotóhónap 2010 programjában, Kerengő Galéria (Nemzeti Táncszínház, 1014 Budapest I., Színház u. 1-3.), 2010. november 19 – december 10.

Megnyitja Móger Ildikó táncművész, koreográfus, 2010. november 19-én, 17:30 órakor

Milyen unalmas lenne az irodalom – és milyen keveset tudnánk a világról -, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az Óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő az események, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, precíz dokumentálása, az ember és ember, az ember és természet kapcsolatát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet megélt tapasztalásaink, értelmünk és képzeletünk irányítanak. Ehhez persze másfajta „képnyelv” szükséges, amely a maga illúziókeltésével egyfajta egyensúlyozás a valóság és a képzelet életveszélyes peremén. Mindhárom kiállítás –  a Kerengő Galériában bemutatásra kerülő HármasKépek / Triptichons, a Cultiris Galériában látható Képversek, versképek. ÚjraKépek / Recycled Pictures, valamint a nagyváradi Euro Photo Art Galériában megnyílt Képnovellák / Nuvele în imagini – együttesen mintegy „kísérleti adás”, amely az új formanyelvet teremtő „képnyelv” segítségével hétköznapi történetekben keresi a rendkívülit, a szenvedéllyel szeretni valót. KépVersek. KépNovellák. ÚjraKépek. Különlegesek. Egyediek. Megismételhetetlenek. Szürreálisak.  A HármasKépek az érzelem, a gondolat és a képzelet hármasára épülő képek együttese, amelyek formabontó szerkezetükkel egy különleges, ugyanakkor hétköznapi világba engednek bepillantani. Nem mindennapi módon… (www.eifert.hu)

ZOOM EXHIBITION IN KERENGŐ GALLERY

János Eifert: Triptichons


Exhibition within the programme of Photomonth 2010

November, 2010

How boring literature would be – and how little we would know about the world — if we only kept reading lexi­cons, encyclopedias, and professional articles. If there were no novels, short stories, poems or plays, i.e. if there were no stories conceived in the imagina­tions of writers, artists and story tellers. Or lands from Far Away or char­acters from Neverland, dialogues that were never spoken – we would know so much less about reality. It is also similar in photography: although it is very im­portant and honorable to precisely and truthfully record events and historical moments, we can show the relationship between man and man, man and nature, phenomena determining and influenc­ing our lives, the relationship between body and soul much more perceivably with subjective photography which is controlled by our experiences, our intel­lect and our imagination. This, of course, requires a different „language of images”, which, with its ability to create illusions is a kind of balancing on the perilous rim between reality and imagination. Tripti­chons is in fact an “experiment” which seeks the extraordinary, the passionate­ly loveable, in everyday stories, with the help of the digital language of images.  (www.eifert.hu)

The exhibitions may be visited during the opening hours:
weekdays from 11.00 A.M. to 6.00 P.M., weekends from 1.00 to 6.00 P. M.
or until the end of performances

Anyámnál… Már csak a fájdalom szűnik a vergődő testben, mely lassan mozdulatlan marad… Baptista Szeretetotthon, Kiskörös, 2010. november 19.

Anyám-esküvői-fényképével Anyám-ablakábólAnyám-haldoklik

Anyám haldoklik!

A test már készen áll. A lélek most szedelőzködik.
Hol van már a régi telt kar, amely fiát ölelte? Száraz bőrben préselődő elvékonyult csontok.
A szem néz, de már csak befelé lát. A szív lassabban ver, a vér sem áramlik többé sebesen.
Mellette a régi párna, amelynek motívumait évszázadok óta ügyes kezek varrták.
Vásárhelyből ennyi maradt.
Az emlékek is fogynak. Eltűnnek a szerelmek, a meghitt órák, a család otthona.

Az alkony sötétedik, az éjszaka visszafordíthatatlanul kúszik elő a lombok sűrűjéből.
Édesanyám! Már csak a fájdalom szűnik a vergődő testben, mely lassan mozdulatlan marad.
A világban körülötted elhalkulnak a neszek. Még érzed fiad szerető, meleg ujjainak érintését.
Üzenet ez, melyet a hűlő testben magaddal viszel. Csak gyermeked melege távozik veled.
Mint kertész keze óvja a sarjadó, védtelen palántát, fiad ereje úgy fogja körül a lelkedet.
Palástot fon megdicsőült szellemed köré, hogy  ne fázz a hosszú úton,
míg  egy fényesebb hazába megérkezel, ahol csillag leszel.
Ott már Te ragyogsz, hogy utat mutass majd az utánad jövőknek.

Még égre tekintő szemmel kutatok utánad, Anyám, és csakhamar érezlek.
Itt maradtál nekem, legbelül! 

Anyám-kezét-fogom-01 Anyám-kezét-fogom

Read more

Muzsay András: Eifert János fotóköltészete – egyedülálló és megismételhetetlen. Infovilág, Budapest, 2010. november 17.

2010.11.17.-InfovilágEifert János fotóköltészete – egyedülálló és megismételhetetlen

Forrás: Infovilág 2010-11-17 05:16 – Muzsay András

Képversek, versképek Újrahasznosítva címmel Eifert János fotóművész képeiből nyílt kiállítás a CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesboltban (Budapest XIII., Szent István körút 26.). A különös hangulatú, szürreális álmokat rejtő képeknek még két alkotótársa van a művészen kívül: az idő és a véletlen.

A megnyitón Fenyvesi Félix Lajos költő, a közös szülőföld, Hódmezővásárhely, és a régi barátság okán méltatta Eifert művészetét, amely az évtizedek alatt több korszakváltáson is átment. A fotóművészt az élet-kíváncsiság hajtja, hogy aztán az átélt látványt úgy közvetítse a közönségnek, hogy az is részese lehessen az alkotóban zajló élménynek, és újabb kíváncsiságokra ösztönözze. A nyitott szellem siet csak a nyitott tekintet segítségére. Eifert János érzékeny költői lelkülettel nem hagyja veszendőbe menni a látottakat, megőrzi a szépet, hogy felmutathassa a reményt.

Radisics Milán fotóművész a képek bemutatása közben elmondta, hogy miként is jöttek létre az alkotások. Az expozíciók 1993-ban készültek, akkor rögzült a fény az emulzión. János akkor a szerinte jónak gondolt felvételeket kiválogatta, és egy borítékba tette, aztán egyik lakásból a másikba költözve el is felejtődtek. Pár éve a két fotós elhatározta, hogy feldolgozza Eifert 30–40 éves archívumát, elvégre van kép, amin javít az idő, máson meg éppenséggel ront. E munka közben találtak a csaknem elrongyolódott borítékra is, benne a ’93-i felvételekkel. Kiderült: az évek során a pusztulás csodálatos textúrákat és faktúrákat hozott létre a fotókon, szürreális penészzöld hangulatokat képezve rajtuk.

Így gyűlt össze 72 kép a régi korszaknak az eredményeképpen, amelyek diáin már a maguk korában megkezdett a művész bizonyos vegyi beavatkozásokat, ám akkor úgy látta, hogy felemás módon sikerültek. Csakhogy az azóta eltelt években maguktól tovább dolgoztak a képek, és az időutazás közben apró, furcsa mikro-textúrákat hoztak létre magukon egyfelől a vegyszerek bomlásával, másfelől úgy, hogy még a tasak anyaga is beléjük ivódott. Néhol fátyol, máshol a megszáradt nedvesség hullámai eredményeztek különös festői hangulatokat, színeket, formákat, tartalmakat. Ennek megfelelően vannak köztük tájképek, sejthetően aktok, és néhány portré is, és ebből a 72-ből látható most egy tucat a CULTiRiS Galériában. A kiállított méretben és formában csak ez az egyetlen sorozat létezik.

A képek tehát különlegesek, egyediek, megismételhetetlenek. Szürreálisak. A savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel folytatott kísérletek után a koszos víz, a penész, a por, a hideg – így együtt a fotós alkotótársává vált. Amit látunk, élményt adó és művészi.

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. – mondja mintegy vallomásként Eifert János. Érdemes a játszótársává szegődni. A Cultiris Galéria kiállítása december 16-ig tekinthető meg.

Azért, hogy képet nyerjünk a művész sokoldalúságáról, ahhoz kapóra jön Eifert Hármasképek című másik fotókiállítása, amelyik a budai várban, a Nemzeti Táncszínház (I., Színház utca 1.) Kerengő Galériájában tekinthető meg december 10-ig, naponta 13–18 óra között, illetve előadási napokon az előadás végéig. Jó, hogy van ez a fotóhónap, amely ilyenekre is lehetőséget ad.

65 fotó – válogatás az elmúlt Öt Év munkáiból. Duna Galéria, Budapest, 2010. november 17 – december 5.

Duna-Galéria-kiáll.megnyitó

65-fotó-Herbst-Rudi-felvéte Eifert János és Herbst Rudolf felvételei

                                                                            65-fotó-Herbst-Rudi-foto

65-fotó-Herbst-Rudi-felv Duna-Galéria-Tám-László 65-fotó-Dozi-Herbst-Rudi-fo Duna-Galéria-Széll-Ágnes-és-mások

Duna-Galéria-Szarka-Klára-Füles-S.-Faragó-Györgyi Duna-Galéria-65-fotó

Duna-Galéria-MAOE-Fotóművészeti-tagozata-5év-fotokiállítás

Duna-Galéria-MAOE-Fotóművészeti-tagozata-5év-fotokiállítás

Eifert János: Képversek, versképek. Újrahasznosítva – Cultiris Galéria, Budapest, 2010. november 16 – december 16.

Cultiris-Galéria-Fenyvesi-Félix-Lajos-megnyitója

Cultiris-Galéria-megnyitó-közönsége

Kocsis-András-Radisics-Milán-Eifert-János Milán radisics-és-Eifert János táncolnak Eifert táncol eifert-cultiris-megny-14

Sulyok László-Szipál Márton-Montvai Attila eifert-cultiris-megny-01 Szipál-Márton

Móger Ildikó-Tóth József Füles-Dozvald János Erhardt KLászló-Tóth József Füles-Dozvald János-Móger Ildikó-Eifert János eifert-cultiris-megny-12 Cultiris-Benkő-Imre

Cultiris-Kasza-Gábor Móger Ildikó-Erhardt László Tóth József Füles-Eifert János Zentai-Sára-felvétele

A képeken: Kocsis Erik, a Cultiris képügynökség vezetője, Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó elnökvezérigazgatója, Radisics Milán fotóművész, a ZOOM Magazin főszerkesztője, Eifert János kiállító fotóművész, Fenyvesi Félix Lajos költő, Kasza Gábor a Cultiris Galéria művészeti vezetője, László Ágnes újságíró, Katona Zita üzletvezető, Sulyok László, Szipál Márton, Montvai Attila, Móger Ildikó, Tóth József Füles, Dozvald János,  Erhardt László, Lovassy Edina, Zentai Sára, Fejér Zoltánné, Erdész Ágnes és mások…  (Sulyok László, Kasza Gábor, Zentai Sára és Eifert János felvételei)

Cultiris-Galéria-Eifert-meg

Eifert János: Képversek, versképe. Újrahasznosítva - CULTiRiS Galéria, Budapest

A kiállítást november 16-án 17 órakor Fenyvesi Félix Lajos költő nyitja meg, a képeket Radisics Milán fotóművész mutatja be.

CULTiRiS Galéria / Örkény István Könyvesbolt (1137 Budapest, Szent István körút 26.) Telefon: 06-1/782-1710, 782-1711
A kiállítás megtekinthető 2010. december 16-ig, hétköznapokon 10-19 óráig, szombaton 10-14 óráig

Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. (Eifert János)

Eifert-Újraképek

KÉPVERSEK, VERSKÉPEK. ÚJRAHASZNOSÍTVA

Különlegesek. Egyediek. Megismételhetetlenek. Szürreálisak.

A képeket Eifert János fotóművész készítette, de a végeredményhez egy különös körülmény vezetett. A dohos alagsor, ahol zsákokban tárolta a régebbi fotókat, negatívokat, diákat, beázott és a több évtizedes munkásságot rejtő zsákok szutykos vízben áztak. Az első gondolata az volt, hogy kidobja valamennyit a kukába, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hátha jók lesznek még valamire.

Korábban már kísérletezett savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel, de maga sem gondolta, hogy a koszos víz, a penész, a por, a hideg – így együtt az alkotótársává válnak.

Cultiris-Eifert-portré

EIFERT JÁNOS

Szakmájának, művészetének itthon és külföldön az egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat.

Tánc-, aktfotói, természetképei és diaporámái alapozták meg ismertségét.

Tanárként, előadóként, szakíróként és szerkesztőként is jelentős tevékenységet folytat.

Itthon és külföldön 180 önálló kiállítása volt, 680 csoportos kiállításon szerepelt. Műveivel 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki. A világ 44 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, az Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, saját sorozataiban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. (Kincses Károly)

Eifert János fotóművész képversei a Cultiris Galériában – Irodalmi Jelen, Kultura.hu (MTI), Budapest, 2010. november 16.

Irodalmi-Jelen-2010.11.16.  Kultura.hu-2010.11.18

Eifert János fotóművész képversei a Cultiris Galériában
2010. november 16. Eifert János fotóművész 12 különös munkáját állítja ki a Cultiris Galériában, az Örkény István Könyvesboltban kedden este.
  
(MTI) – A fotográfus egy hét alatt három tárlaton is bemutatkozik. A kedden nyíló Képversek címűről, a fotók történetéről az MTI-nek elmondta, hogy 1993-ban víz öntötte el a pincét, ahol a most kiállított képek negatívjai voltak és egész addigi életműve, több tízezer darab a szutykos víz áldozata lett. Az első gondolata az volt, hogy kidobja valamennyit a kukába, de az utolsó pillanatban meggondolta magát.
    Kivett a nedves zsákokból pár diát és kísérletezni kezdett velük. Korábban már próbálkozott savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel, de maga sem gondolta, hogy a koszos víz, a penész, a por, a hideg így együtt az alkotótársává válnak. A nedvesség, a penész föllazította a képeket, összefolytak. Különleges világ bontakozott ki a fotókon, egyedi, megismételhetetlen és szürreális, olyan újfajta “képnyelv”, amely a nézőtől egyensúlyozást kíván a valóság és a képzelet peremén – fejtette ki a művész.
    “Számomra a fotográfia nagyon komoly játék, a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot nyújtja, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem” – fogalmazott Eifert János.
    A kiállítás december 16-áig tart nyitva a Cultiris Galériában.
    A fotográfusnak a Fotóhónap 2010 programja keretében szombaton a Nemzeti Táncszínház kerengőjében Hármasképek címmel nyílik tárlata. A fotók témája az érzelem, a gondolat és a képzelet hármas egységére épül, a hétköznap világába enged bepillantani.
    November 11-én, csütörtökön a nagyváradi Euro Photo Art Galériában Képnovellák címmel nyílt 25 nagyméretű fotójából tárlat. Olyan történeteket mesél el a kamera segítségével, amelyeket szavakban nehéz lenne elmondani, ilyen például a Fekete tánc című kép, két táncos mozdulatai látszanak, különös jelmezben vannak, feszültség, dráma sugárzik a fotóról – magyarázta. A nagyváradi kiállítás november 25-ig lesz nyitva.

TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni fotóiskola, Budapesti Művelődési Központ, 2010. november 15.

2010.11.15.-Jelenléti-ív 2010.11.15.-Portré-kirakatüvegnél

210.11.15.-Felső-nézőpont

Világhírű fotóművész tárlata Nagyváradon – HírZóna, Erdély Ma, Nagyvárad, Románia, 2010. november 15.

erdely.ma-2010.11.19

erdely.ma

Kultúra
Világhírű fotóművész tárlata Nagyváradon
[ 2010. november 15., 20:46 ] [184]   

Világhírű fotóművész tárlata Nagyváradon

2010. november 15. 14:46 | Erdély Ma
Eifert János szakmájának, művészetének Magyarországon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat.

Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 180 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 39 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban,

színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és tévéműsorokban, sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta.

A nagyváradi Euro FotoArt Galériában csütörtökön megnyílt tárlata csak a jövő hét közepéig lesz látható és csak munkanapokon 8–16 óra között, érdemes felkeresni a Nagyvásár tér (ma p-ţa 1 Decembrie) 12. sz. alatti kiállítótermet.

2010.11.15.-HírZóna

Séta Ady városában, Nagyvárad, Románia, 2010. november 12.

Nagyvárad-pocsolya_5846

 Nagyvárad-szegény-ember-02 Nagyvárad-táblák Nagyvárad-Lóránt-Gyula-mobilozik Nagyvárad-Fekete-Sas-palota

Nagyvárad-Ady-múzeum-vaskorlátja Nagyvárad-Kristófi-János-festőművész Nagyvárad-EMKE-emléktábla Nagyvárad-Eifert-Gardó-Zoltán-felv

Nagyvárad-Tóth-István Nagyvárad-Fekete-Sas Nagyvárad-Gardó-István Nagyvárad-Szent-László-templom

Nagyvárad-Hotel-Continental

Nagyvárad (románul Oradea, németül Grosswardein, szlovákul Vel’ký Varadín, latinul Magnowaradinum, jiddisül גרויסווארדיין) a romániai Bihar megye székhelye, megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. Korábban Bihar vármegye központja volt. A település a régió legnagyobb városa. A lakosság 27%-a magyar.

Ady Endre 1899 végén Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet volt ekkor. 1900 január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa: ezidőtájt ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb és anyagilag legerősebb lapja. A társadalmi igazságtalanságról és a munkásnyomorról írt kritikus cikke 1901. április 22-én jelent meg a Friss újságban Egy kis séta címmel, amely azonban világnézeti ellenszenvet gerjeszt ellene lapjánál, így május 23-ától a lapversenytárs Nagyváradi Napló kötelékébe lépett. Jó újságíróvá vált, magyar prózai stílusa itt fejlődött ki. Új verskötetet is kiadott 1903-ban Még egyszer címen, azonban ez is komolyabb visszhang nélkül maradt. Ady Nagyváradon bohém éjszakai életet élt, amelyben Halász Lajos és Szűts Dezső voltak állandó partnerei. Ehhez a városhoz kötődik az a végzetes szerelmi viszony is, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt: erről a Mihályi Rozália csókja című novellájában ír.

(Eifert János felvételei)

Eifert János: Képnovellák / „Nuvele în imagini”, o expoziţie de János Eifert – Galeria “Euro Foto Art”, Oradea / Nagyvárad, Romania, 2010. november 11 – 25.

  

Nagyvárad-kiállításmegnyitó_0068

Nagyvárad-Eifert-Afis_RO Nagyvárad-kiállításmegnyitó_0008 Nagyvárad-Koto-Nanjo

Eifert János: Képnovellák / Nuvele în imagini

Galeria “Euro Foto Art” (P-ţa 1 Decembrie nr. 12., Oradea, Romania), 2010. november 11 – 25. Megnyitó /vernisaj: 2010. november 11. 17:00, diaporáma-est / digiRama: 18 órától

Joi, 11 noiembrie 2010, de la ora 18:00 la Galeria „Euro Foto Art” din Oradea va avea loc o nouă expoziţie de excepţie, realizată din lucrările cunoscutului artist fotograf János Eifert din Budapesta. Expoziţia va cuprinde o serie „nuvele vizuale”, de formate neobişnuite, de la cele cunoscute, până la format de peste un metru,  toate realizate într-o manieră artistică deosebită.

 Nagyvárad-Dénes-László-főszerkesztő Nagyvárad-kiállítás-megnyit Nagyvárad-Eifert-Tóth-István  “A megnyitón Tóth István a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke, galériavezető házigazdaként mutatta be az alkotót és köszöntötte a publikumot, az önkormányzatot Benyovszki Tünde – aki maga is fotós – képviselte, Ioan Moldovan költő, a Familia főszerkesztője benyomásait elmondva értékelte a kiállított munkákat, míg a Reggeli Újság főszerkesztője, Dénes László egy áthallásos verssel illusztrálta viszonyulását az eiferti képi világhoz. Zenei intermezzókkal Thurzó Sándor József  brácsa-művész szolgált. A vendég fótóművész saját táncos múltja és a fényképezés közötti összefüggéseket tárta fel, táncmozdulatokkal is illusztrálva mondandóját, majd a protokolláris momentumokat digiporáma-vetítés követte.” Dénes Lászlótól “kapok” egy verset, amelyet Tánc/Test/Tanulmány c. képem ihlette:

 Dénes László

Vissza a szigetre


tucatnyi év akár egy röpke minutum ha élsz vagy tán egy hosszú emberöltő

ha vegetálsz pazarló koldus ám a költő szavak bűvésze mikor magyaráz
de mágiája kopott felöltő széllelbélelt ballonkabát mert itt ágál és hadonász

de a semmin soha nem jut át és nem viszi át ölében tartva a szerelmet

a túlsó partra hogy ott az élet értelmén és irányán fennakadva magába

nézzen és megtalálja harmóniájának elíziumi virányán a kulcsot
ami minden zárat nyitna hogy ne tolvaj módra osonva lopva orozzon csenjen

egy-egy percet éji pásztorórát gyomorfeszítő hajnalvárást férfias merszet

hanem mint zsák a foltját oszlásig őrizze s a végtelenbe kivetítse

a találkozást két párhuzam között s a pontot is megragadja mivel majd

sarkából a földet kimozdítja ha mindenek fölött uralkodásba kezd

az elveszejtő rettenet és megnyílnak minden égi csatornák s az istenek

alázúdítják a tisztító tüzet savas özönvizet látván hogy nincs tudás

nincs akarat bárkát faragni tutajokat átvészelni a szörnyű éveket

míg nem voltál magaddal s ő nem volt veled ha egyesültetek

hajózva külön-külön léthéken és sztükszökön bolyongva csillagidőn át
feledve a múltat és a mát elvitorlázva a szigetig ahol végleg kikötve
lehorgonyozva felfeszültök a szivárványra

Nagyváradi-Kiállításom-emeleti-szinen

 A megnyitót követően digiRama műsor: Bemutatkozás, Tűztánc, Szerelmem a Tánc, Labirintus, Kína Selyemút, Szívcentrum-dal, Anyám kertje, Másképp, Szemkontakt 

 

Nagyvárad-Kiállításrendezés_0128 Nagyvárad-Kiállításrendezés_0132

Nagyvárad-kiállításom-panoráma

A rendezésben Tóth István és Gardó Zoltán segített.  A vászonra nyomtatott fotók 250×100 cm, 300×100 cm, 1000×100 cm méretűek, tartalmukban és megjelenésükben rendhagyóak és különlegesek, modernek és artisztikusak. Meghökkentőek. Ahogyan István mondta: “Ilyen kiállítás még nem volt Nagyváradon, a Galériában…”

Fotókiállítás nyílik a Nagyvásár téri Galériában. Ahol a képek történetekké válnak… Reggeli Újság, Bihar megyei napilap, Nagyvárad, 2010. november 11.

Reggeli-Újság-Nagyvárad-RomaniaReggeli Újság

Bihar megyei napilap, Nagyvárad, 2010. november 11., csütörtök, VII. évfolyam, 2030. szám

 Fotókiállítás nyílik a Nagyvásár téri Galériában

 Ahol a képek történetekké válnak

A nagyváradi Nagyvásár (ma 1 Decembrie) tér 12. szám alatti Euro Foto Art Galériában ma, november 11-én 18 órakor megnyitják Eifert János budapesti fotóművész Nuvele in imugini (Képnovellák) című tárlatát az alkotó jelenlétében.

A kiállító 1960-tól 1977-ig tagja volt a magyarországi Honvéd Együttes tánckarának. Külföldi turnékon kezdte el a fotózást 1968-ban. Fotóriporter 1977-ben lett. Különböző folyóiratoknak, újságoknak is dolgozott. Digiporámákat 1988-ban mutatott be külföldi fesztiválokon. Európai múzeumokban is őrzik az alkotásait. Különböző országokban nyitottak tárlatot a munkáiból. Nagyváradon 2002-ben állították ki a fotóit. A Magyar Fotóművészek Szövetségének 1997 és 2005 között volt az elnöke. A Nemzetközi Fotóművészek Szövetségének EsFIAP kitüntető címét is megkapta. A kiállítás-megnyitóra szeretettel várják az érdeklődőket. Beszédet mondanak: Biró Rozália váradi alpolgármester, Ioan Moldovan és Dénes László őszerkesztők. A vizuális élmények mellett zenei momentumokkal a Varadinum vonósnégyes szolgál. A tárlatot Tóth István galériavezető, a Romániai Fotóművészek Szövetségének elnöke nyitja meg. A program ezzel még nem ér véget, hiszen ezután Eifert János munkáiból összeállított képsorozatot vetítenek le a jelenlévőknek. Aki netán nem tudna részt venni az eseményen, az alkotásokat megtekintheti a galériában november 25-éig.

LEGKEDVESEBB KÉPEM – Eifert János: Ujgur házban (Lejegyezte: Dékán István) Digitális Fotó Magazin 2010/11

Digitális-Fotó-2010.-nov   Digitális-Fotó-2010.-nov.ta

2010.09.-Digitális-Fotó-Magazin-Legkedvesebb-képem

Digitális Fotó Magazin 2010/11.                                                                                                                                                                   18-19.o.

LEGKEDVESEBB KÉPEM

Sorozatunkban egy-egy neves hazai alkotó mutatja be egy képét, amelyet fontosnak vagy kedvesnek tart. Ebben a hónapban Eifert János képét közöljük.

Eifert János: Ujgur házban

 2006-ban alkalmam volt a Chinese Photographers Association meghívására egy kínai fotóutazáson több neves külföldi kolléga társaságában részt venni. Marco Polo nyomdokain haladva, Xinjiang tartományban az északi és déli selyemutat jártuk végig. Mintegy 10 ezer kilométert gépkocsin, 12 ezret repülőn, s gyalogosan számolatlan utat megtéve.

Ez az ujgur házban készült kép azért kedves nekem, mert nem egy bombasztikus, látványos téma. Sokkal inkább finom, intim pillanatnak tekinthető. Ez számomra minden olyan varázslatos dolgot összefoglal, amelyet az ember fotográfustevékenysége során szeretne mozdulatban, fényben, ellenfényben, kompozícióban megkapni. Nézelődtem a házban géppel a nyakamban, motívumot keresve. A kollégák az épületekkel, szép kapukkal és hasonló látványos dolgokkal voltak elfoglalva. Találtam egy jelentéktelennek tűnő bejáratot. Engem épp ez fogott meg. Volt itt egy rozsdás lakat, fal lehullott vakolattal, és hasonló életszagú dolgok. Ezeket kedvelem a legjobban. Ahogy beléptem egy belső udvarba, át kellett menni egy kék lepel alatt, amely az átjárónál lógott. Feltűnt, hogy az ellenfényben egy árnyék vetődik a lepelre. Jön valaki. Igen, egy anya, karján a gyermekével lépett át a kapubejáraton. A kék lepel nagyon dekoratívan meglebbent, úgy, ahogyan ezt a festményeken is ábrázolni szokták. Reflexszerűen irányítottam a fényképezőgépet a jelenetre, gyorsan komponálva a kapuívet és az előre vetődő árnyékot. Elkészült a kép, csak egy exponálásra volt lehetőség. Néhány külföldi kolléga is ott nézelődött az udvarban, részben előttem. Amikor meglátták, hogy rámozdulok a jelenetre, és ők is felismerték a kialakuló szituációt, gyorsan elhúzódtak, kiléptek a látószögemből, hogy ne zavarjanak. Ezúttal is megköszönöm, hogy ezzel is segítettek megalkotni ezt a képet. Higgyék el nekem, hogy nem mindig a jelentősnek látszó, bombasztikus témák, a földrengés, az árvíz, a tűzvész vagy a neves személyiségek fotói az érdekesek. Sokszor az ilyen egyszerű, emberi pillanatok a legkifejezőbbek, és ezért a fotográfusok számára a legértékesebbek, legkedvesebbek.

 

Eifert János (1943) rövid szakmai életrajza

1960–1977: a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa. A külföldi turnékon kezd fotózni 1968-ban. 1977-ben a Lobogó, 1978–1988-ban a Búvár fotóriportere; 1993-ban a Boom képszerkesztője. Az 1970-es években kísérleti tévéprodukciókat készít, -1 °C elektronikus balett filmje a montreaux-i fesztivál különdíját kapta. 1984-ben a Sebesvíz Workshop művészeti vezetője; 1991-ben a Munich MultiMedia Festivalon a legjobb fényképezés díját kapta; 1992: AFIAP, EsFIAP – a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége (Fédération Internationale de l’Art Photographique) kitüntető címei; 1993–1997 között a Nimród Fotóklub elnöke; 1997–2002 között a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke. 2002– a ZOOM Magazin művészeti szerkesztője. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Tánc-, aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. 1985-től diaporámákat is készít, ezekkel több díjat nyert külföldön. 2005: Táncművészetért – a Magyar Táncművészek Szövetsége kitüntetése; 2006: Fotóművészeti Alkotói Nagydíj (MAOE) (forrás: artportal.hu)

Digitális Fotó Magazin 2010/11.

www.fotomagazin.hu

„Nuvele în imagini”, o expoziţie de János Eifert. OradeaPress, Romania, 2010. november 9.

 

 

 

 

OradeaPress-2010.11.09

OradeaPress

„Nuvele în imagini”, o expoziţie de János Eifert

 Posted on 09 November  2010

Joi, 11 noiembrie 2010, de la ora 18:00 la Galeria „Euro Foto Art” din Oradea va avea loc o nouă expoziţie de excepţie, realizată din lucrările cunoscutului artist fotograf János Eifert din Budapesta. Expoziţia va cuprinde o serie „nuvele vizuale”, de formate neobişnuite, de la cele cunoscute, până la format de peste un metru,  toate realizate într-o manieră artistică deosebită.

Artistul fotograf s-a născut în oraşul Hódmezővásárhely, în anul 1943. În perioada anilor 1960 -1977, a fost dansator profesionist al Ansamblului de dansuri „Honvéd”, iar din anul 1968, a început să fotografieze, cu ocazia unor turnee internaţionale. Din anul 1977, a devenit fotoreporter, la diferite ziare şi reviste. Tot de atunci, a organizat, în calitate de conducător artistic, mai multe tabere internaţionale de măiestrie în artă fotografică. Din anul 1988, a realizat primele proiecţii de digiporamă, cu care a participat la diferite festivaluri, organizate în mai multe ţări europene: Elveţia, Slovacia, Uzbechistan, Macedonia, Kosovo, Bulgaria, India şi Canada.

Multe din fotografiile sale sunt păstrate în diferite Muzee din Europa şi la mai mulţi colecţionari din diferite colţuri ale lumii. Din fotografii sale au fost organizate zeci de expoziţii în diferite Galerii reprezentative din Europa şi numai. Artistul fotograf, s-a prezentat şi publicului oărdean cu o expoziţie retrospectivă, în anul 2002. Din lucrările sale au fost editate mai multe albume, în limbile maghiară, germană şi engleză.

În perioada anilor 1997 – 2005, a îndeplinit funcţia de  preşedintele al Asociaţiei Artiştilor Fotografi din Ungaria. În anul 1992 obţine, din partea Federaţiei Internaţionale de Artă Fotografică, distincţia de Es. FIAP.

Vernisajul expoziţiei va avea loc în prezenţa autorului joi, 11 noiembrie 2010, ora 18:00, în Galeria „Euro Foto Art” din Oradea, la care organizatorii evenimentului îi invită pe toţi iubitorii artei fotografice să participe. În cadrul vernisajului vor vorbi despre autor viceprimarul orădean Biro Rozalia, poetul Ioan Moldovan şi redactorul şef al Ziarului „Reggeli Ujság”, Dénes László. Momentele muzicale vor fi susţinute de artiştii Cvartetului de Coarde „Varadinum” din Oradea.

Expoziţia personală va fi deschisă oficial de către artistul fotograf Ştefan Tóth A.FIAP, care va  participa la eveniment şi în calitate de preşedinte al Asocţia Artiştilor Fotografi din România. După vernisaj, va avea loc şi o seară de proiecţii digitale, realizate din lucrările cunoscutului artist fotograf expozant. Expoziţia organizată sub înaltul patronaj AAFR, Consiliului Jud. Bihor şi a Primăriei municipiului Oradea va rămâne la dispoziţia publicului vizitator până la data de 25 noiembrie 2010, intrarea fiind liberă.

Photoshop iskola fotósoknak. Fotóoktatás.hu – Budapest, 2010. november 9.

 

Photoshop-03 Photoshop-02 Photoshop-iskola

Portré-retus, képalakítás, kiadványszerkesztés, internetes napló (blog) készítése…

 Néhány tipp és trükk, amivel “dolgoztunk”…

 Expozíció korrigálás

Íme, egy egyszerű módszer, hogyan lehet a fényrekesz növelésével az expozíciót változtatni, ami természetes a fotósoknak. A technika kulcsa, hogy a Rács és a Szendvicspozitív keverési módok 38%-os áttetszőségnél a teljes fényrekesznyílással végrehajtott világosításhoz vagy sötétítéshez nagyon hasonló effektust adnak. (Félblendényi változtatáshoz 19%-os áttetszőség, egyharmadhoz 13%-os szükséges stb.) Példánkban a képet egy blendeértékkel sötétítjük.

Photoshop-rétegmaszk Photoshop-motívum 

Rétegmaszk készítése

Először elő kell készíteni a vágandó képet. Ehhez nyissuk meg a használni kívánt fényképet, kattintsunk duplán a Háttér rétegre nevének megváltoztatásához, majd válasszuk a Réteg > Rétegmaszk hozzáadása > Mindent mutat parancsot. A rétegnél most két bélyegkép látható a Rétegek palettán. A jobb oldali a most készített rétegmaszké.

 A globális korrekció hatására a víz melletti környezet  túlságosan sötét lett. A korrekció hatásának helyi csökkentéséhez először egy rétegmaszkot kell készíteni a Réteg menü Rétegmaszk hozzáadása parancsával. Mi a Mindent megmutat parancsot használtuk, de válasszuk azt a parancsot, amely a legkisebb festésmennyiséget igényli, amennyiben kisebb területet kívánunk korrigálni, hatékonyabb a Mindent elrejt parancs, amelynél a korrekciós festés belül, míg a Mindent elrejt parancs választása esetén kívül történik.

 

Photoshop-szövegszerkesztésSzöveg szerkesztése

A Szövegbeállítások eszköztáron kattintsunk a Tördelt szöveg létrehozása ikonra. Kiválaszthatjuk a használni kívánt effektust és mennyiséget. Mi az Emelés effektust választottuk, kis százalékot megadva a Hajlítás beállításnál. Kattintsunk az OK gombra.

A következő lépés a rajzvászon méretének megnövelése (ismétlésül: ez az aktuális munkaterület). A rajzvászon növeléséhez helyezzük át az árnyékolt mezőt valamelyik mezőbe, majd adjuk meg az új magasság- és/vagy szélességértékeket. Mivel én a képem rajzvásznának méretét az alsó részen kívántam megnövelni, az árnyékolt mezőt a felső középső mezőre húztam. Ezután megadtam a rajzvászon új méretét, amelyet a könnyebb használat céljából az eredeti fénykép magasságának kétszeresénél valamivel nagyobbra állítottam.

A kép beillesztése a maszkba

Helyezzük el a képet a rétegmaszkba. Nyissuk meg a beolvasott vagy a festett képet, válasszuk a a Kijelölés > Mindent kijelöl, majd a Szerkesztés > Másolás parancsot. Váltsunk át a vágandó képre, az Option (Mac) vagy az Alt (Windows) billentyű lenyomva tartása közben kattintsunk a rétegmaszk előképére a Rétegek palettán, ezzel megjeleníti azt a képernyőn, és válasszuk a Szerkesztés > Beillesztés parancsot. Ha a beillesztett kép kicsi vagy nagy a dokumentumhoz képest, akkor a Szerkesztés > Szabad alakítás eszközzel a képhez igazíthatjuk azt.

Photoshop-01

KÉPVERSEK, VERSKÉPEK ÚJRAHASZNOSÍTVA. 2010. november 16-án, kedden 17 órakor a CULTiRiS Galériában kerül sor Eifert János fotóművész kiállításának megnyitójára. Fotó Magazin online, 2010. November 9., Kedd 11:00

FotoVideo-magazin-online 

Címlap » Hírek » Napi hírek » KÉPVERSEK, VERSKÉPEK ÚJRAHASZNOSÍTVA

 KÉPVERSEK, VERSKÉPEK ÚJRAHASZNOSÍTVA

Fotó Magazin | 2010. November 09., Kedd 11:00

2010. november 16-án, kedden 17 órakor a CULTiRiS Galériában kerül sor Eifert János fotóművész kiállításának megnyitójára.

Különlegesek. Egyediek. Megismételhetetlenek. Szürreálisak.

A képeket a fotóművész készítette, de a végeredményhez egy különös körülmény vezetett. A dohos alagsor, ahol zsákokban tárolta a régebbi fotókat, negatívokat, diákat, beázott és a több évtizedes munkásságot rejtő zsákok szutykos vízben áztak. Az első gondolata az volt, hogy kidobja valamennyit a kukába, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Hátha jók lesznek még valamire.

Korábban már kísérletezett savval, lúggal, napsütéssel, más természeti elemekkel, de maga sem gondolta, hogy a koszos víz, a penész, a por, a hideg – így együtt az alkotótársává válnak.

Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. (Eifert János)

A kiállítást megnyitja Fenyvesi Félix Lajos költő, a képeket bemutatja Radisics Milán fotóművész.

A kiállítás 2010. december 16-áig tekinthető meg.

SZÍNEK és GESZTUSOK. Eifert János fotóművész és Kovács Tibor festőművész kiállítása az El Greco Galériában. Esztergom, 2010. október 6 – 2011. január 10.

 

Esztergom-El-Greco-Café El-Greco-Galéria-kapu El-Greco-Galéria-Eifert-és-Kovács-kiáll.meghívó

El-Greco-Galéria-kiáll.megn

El-Gerco-Galéria-Kovács-Ant El-Greco-Galéria-Bárdos-Ist El-Greco-Galéria-Fuvolista El-Greco-Galéria-Eifert-mag

El-Greco-Galéria-megnyitó-k

El-Greco-Galéra-Eifert-Bárd El-Greco-Galéria-kiállítás- Móger Ildikó

Melocco-János-Tamás-indiai-asztrológus El-Greco-Galéria-Tétényi-Év Kovács-Tibor-festőművész-feleségével El-Greco-Galéria-Tibor-és-f

El-Greco-Galéria-vendégköny Eifert-Black-Dance-2009 El-Greco-Galéria-Barna-Ilon

Móger Ildikó-fényképez Eifert-Dance-Body-Study-201 Antal Béla, az El Greco Kávéház és Galéria tulajdonosa El-Greco-Galéria-Oravecz-Év

El-Greco-Galéria-Melocco El-Greco-Galéria-vörös-szoba El-Greco-Galéria-este 

 El-Greco-Galéra-Kovács-Tibo El-Greco-Galéria-Eifert-kép El-Greco-Galéria-pszichiáter

El Greco Kávéház és Galéria (2500 Esztergom, Pázmány Péter u. 15.). Eifert János fotóművész és Kovács Tibor festőművész SZÍNEK és GESZTUSOK című kiállításának megnyitója. Köszöntőt mond Tétényi Éva polgármester, a kiállítást megnyitja dr. Bárdos István művelődéstörténész. A kiállítás megtekinthető 2010. november 6 – 2011. január 10-ig – www.elgrecocafe.hu

(Molnár László, Móger Ildikó, Melocco János Tamás, Antal Béla és Eifert János felvételei)

A megnyitóbeszéd:

Tisztelt Polgármester Asszony!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

       Engedjék meg, hogy bevezetőül az 1970-es évek végi, nyolcvanas évek eleji prágai bolyongásaim egyik meghatározó élményét idézzem. Akkor és ott, a gótika, a reneszánsz és a barokk pompájától eltelve szívesen ültem be azokba a kis presszókba, amelyeknek falán a kortárs prágai alkotók művei győztek meg arról, hogy az értékek nem a múltban, hanem a jelenben keletkeznek. Az El Greco panzió kávézójába betérve hasonlót élhet át minden vendég.

       Itt és most, a mai magyar képző- és fotóművészet két reprezentánsa, Eifert János fotóművész és Kovács Tibor festőművész alkotásai bizonyítják, hogy Magyarország élő és izgalmas kortársművészete, összhangban van az európai folyamatokkal, és méltó folytatója a legnemesebb hazai fotó- és képzőművészeti hagyományoknak.

Eifert János élete, sok kortársához hasonlóan, az 1960-as években reneszánszát élő néptánc révén vált eggyé a művészettel. A zenével, ritmussal, fénnyel, és a folklór mély rétegeivel egységet alkotó néptánc hivatásos művelőjeként 17 éven át járta a világot.

Ezekben az években jegyezte el magát egy életre a fotográfiával, amelyet éppen olyan igényességgel művel, mint a táncot.

Fontosabb kiállításainak szinte végtelen sorát az 1972-ben Budapesten bemutatott „A színpad varázsa” nyitja és az 1975-ös esztergomi „India és a Közel-Kelet” folytatja. Ezt követően egyéni kiállítással nem jelentkezett városunkban, de másokkal közösen igen. 2004-ben az esztergomi Fotográfiai Biennále Akt Art anyagában 14 műve került a falakra. Most pedig Kovács Tibor festőművésszel együtt jött el hozzánk az El Greco Galériába.

Eifert János és Kovács Tibor egymásra találása nem véletlen, hisz mindketten tanítanak, mindkettejük témája az ember a ritmus, a mozgás, és a gesztus. Mindketten készek arra, hogy vállalják a csak a minden mesterségbeli tudás birtokában lévő művész által vállalhatót, a bevett szabályok felrúgását.

A rendkívüli kommunikációs képességekkel rendelkező, a fotográfia szinte minden ágát kiemelkedő színvonalon művelő Eifert János nem természetfotóival, nem riport képeivel, nem portréival, nem diaporámáival, nem fotovideóival, hanem egy, a mostani alkalomhoz illő, és szinte minden általa művelt fotográfiai műfajhoz kötődő összeállítással vesz részt e közös produkcióban.

Ebben a válogatásban minden benne van, ami művészetére jellemző. Felvillannak a nem aczéli, hanem eiferti 3T, nevezetesen, a tánc a test és a természet képei. Jelen vannak a fő témák a fák, a föld, a víz, és a tűz. A kiállítás uralkodó kompozíciós rendje a triptichon. Ez feszes ritmust ad annak a táncban, testben megnyilvánuló gondolatiságnak, amely végigkísér bennünket Dante Poklán és Paradicsomán át vezető emberi utunkon egészen a Fekete tánc drámájáig.

A kiállítás képein jelen van szürrealizmusa, és ha áttételesen, de megidéződnek diaporámái is.

Ez utóbbit a roncsolt vagy más néven ÚjraKépek sorozat darabjai képviselik. E képekre eredeti állapotukban egy diaporáma program készítéséhez lett volna szüksége. A tároló helyként szolgáló szuterén azonban beázott és a diaképek oly mértékben sérültek, hogy majdnem a szemétben végezték. Egy villanás! Hátha mégis megőriztek valamit értékükből. És lám, a természet nem tönkretette, hanem más esztétikai dimenzióba emelte azokat.

A természet által újraalkotott képeket a többivel összevetve, úgy érezzük magunkat, mint Platón barlangból feljövő, majd oda visszatérő embere. A különbség annyi, és ez nem lényegtelen, hogy nem tudjuk eldönteni, a fényben látottak, vagy a sötéthez lassan alkalmazkodó szemünkkel érzékelhetők a jobbak.

A ritmus, a színek és a gesztusok által közvetített világ az a pont, amelynél találkozik Eifert János és Kovács Tibor művészete.

Kovács, a XXI. század érzékeny lelkű művészeként, azok közé tartozik, akik kiábrándulva a XIX-XX. század materializmusából, realizmusából, visszatértek Platón és Szókratész idealizmushoz. A szellemmel, az érzelmekkel, a gondolatokkal váltották fel az anyag primátusát.

A 90-es évektől számíthatjuk mostani alkotói korszakát. Ennek jellemzője az egyéni, lírai látásmódot tükröző tematika, és technika. Már első pillantásra magával ragadnak bennünket a kiállított képek élénk színei. Az arctalan, ám a nemi jelleget, az életkort és a kapcsolatok érzelmi világát határozottan megjelenítő, lekerekített formákból felépített alakjainak gesztusai. E gesztusok jelentését, az érzelmi viszonyok megértését segíti a pointilista technikát egyéni módon alkalmazó, nagy foltokban felvitt, vibrálással élénkített faktúra.

       A színek és gesztusok egységéről, egymást erősítő funkciójáról szólva azt vallja Kovács Tibor, hogy idézem: „Alkotásaimban minden alak él: él a színekben és a mozdulatokban. Minden gesztus egy emberi érzelem projekciója. A minket körülvevő világ elvont megjelenítése, geometriai formákká redukált alakok gesztusokban megnyilvánuló expressziója. Színek és gesztusok, pillanatnyi állapotok. Olyan gondolati világ ez, mely színekben és formákban ölt testet. Magyaráz, gondolkodtat és felszólít!” idézet bezárva.

Időtlenséget sugárzó figuráinak gesztusait felerősíti színeinek szimbolikája.  A várakozó magány sajátosságait idézi az „Akt” űrbéli csendet és nyugalmat sugárzó kék hátterével. Ennek szinte folytatása „Hívó”.  A kibontakozó kapcsolatok gesztusai és színei a „Közeledés”, az „Érintés”, és a „Tartózkodó szeretet”, a „Csendes harmónia” című képen jelennek meg.  Az együttlét öröme a „Ritmus” önfeledt táncában egymáshoz simuló üzenetében, a Csendes harmóniában, és a „Tükör előtt” nyugalmat, békét sugárzó zöldjében oldódik fel.  Az elválást követő magány az „Emlékek mélyén”, a „Távolodva” és a „Visszatekintő”, az expresszív erejű „Kárhozat” és az ember földi létének végső állomására utaló „Kereszt” című képeken jelenik meg.  Az emberi élet rezdüléseinek lényegét foglalja össze a „Kapcsolatok” tabló. Az előtérben áramló figurák számára jó háttér, a kék ég, a földi létre utaló izzó nap és a nagy foltban felvitt óarany. Ez előtt, jobból balra, a gyász, a szerelem, a gyermekáldás, stációit megélve, lépnek a férfi és nőalakok egyre magasabbra, ahol köztes állomásként a tisztító tűz, majd a döntésre kényszerítő hydrán túlhaladva, minden földi esetlegességet maguk mögött hagyva, eljutnak a békét, boldogságot, nyugalmat sugárzó szellemi létbe.

            Lehetséges, hogy a konzervatív gondolkodású művészetkedvelők felteszik a kérdést: miért jelennek meg együtt a fotográfiák a hagyományos olajképekkel? A válasz egyszerű. Mára a vizuális művészetek különböző ágai, egyenrangúvá váltak. Miként a mostani kiállítás is bizonyítja, e két művészeti ág nem kizárja, hanem együttes térben felerősíti egymás hatását.

            E gondolatok jegyében a kiállítást szíves figyelmükbe ajánlom. Nézzék nyitott szemmel és fogadják nyitott lélekkel ezeket az alkotásokat. A művészeknek és a kiállítás rendezőinek gratulálok. Kérem, tekintsék meg a kiállítást.

Esztergom, 2010. november 6.

Dr. Bárdos István

Next Page »