Archive for January, 2011
Csendélet… Stilleben… still life… nature mort… A fotográfia egyik legrégebbi, leggazdagabb műfaja a FOTÓCSENDÉLET…
A fotográfia egyik legrégebbi, leggazdagabb műfaja
CSENDÉLET
A fotócsendélet szó inkább csak a lexikonok címszavai közt található meg, a fotóművészeti műfaj jelölésére magát a csendélet szót használjuk, amely a német Stilleben tükörfordítása. Az angol still life, a francia nature mort hasonlóan jelent fotócsendéletet is, de a képzőművészet többi ágával „közös” szó nem véletlen: a művészetek közötti kölcsönhatásokra, rokon vonásokra utal, és jelzi azok tág értelmezhetőségét, formai és tartalmi vonatkozásokban is.
Életteli műfaj
A lexikon szerint a fotócsendélet a fényképezés eszközeivel és módszereivel készített, élettelen tárgyakat, esetleg virágokat ábrázoló kép, amely kompozíciója révén a festészeti csendélethez hasonlóan művészi mondanivaló kifejezésére törekszik. A csendélet-fényképezés gyakorlása növeli a kompozíciós készséget, lehetőséget ad a világítással való kísérletezgetésre, és fejleszti a fotós kifejezésbeli, technikai készségeit. A csendélet azonban – bármennyire is holt tárgyak elrendezésén alapul – életteli műfaj, a fotográfia egyik leggazdagabb, legsokoldalúbb területe. Mondhatjuk, a 19. században a festészet örökségeként született, és feldolgozta annak szinte valamennyi témáját, a virágtól az élettelen tárgyakig, a természet egyes elemeinek, részleteinek spontán vagy megrendezett formavilágától az apró részletek, belső szerkezetek ábrázolásáig. Ilyen részleteket, belső szerkezeteket fényképezett a 19. század végén a francia Eugène Atget (1856–1927), akit 20. századi társai – a műfaj továbbfejlesztésében úttörő szerepet játszó Albert Renger-Patzsch (1897–1966) és Edward Weston (1886–1958) – követtek. A piktorializmust felváltotta a modern eszközhasználatú látásmód, a fotográfia történetének második generációjától kezdve a fényképek kezdtek „fényképszerűvé” válni, és nem a festményekhez hasonlítani. Megszületett tehát a fotóművészeti csendélet, amelynek eredményei a társadalmi gyakorlatban is jelentőssé tették a fotográfia művészetként való elfogadtatását. A fényképezés új ágazatában, a reklámfényképezésben is megjelent a csendélet, mint a művészi hatás felhasználása gyakorlati célok érdekében. Ebben a magyarok, köztük Pécsi József (1889–1956) „világelsők” voltak. A fotóművészeti csendélet reklámértékének felismerésében, az ízléses reklámművészet megteremtésén olyan eredményesen fáradozott, hogy a témakörben elméleti esztétikai fejtegetéseit tartalmazó könyveit német és angol nyelven is kiadták. Sokan, köztük a „szelíd szem” fotográfusa, André Kertész (1894–1985) nemes egyszerűséggel nyúlt a témához. A villa (1928) és a Melankolikus tulipán (1939) nemcsak a csendélet műfajában számít kiemelkedő alkotásoknak, bátran mondhatjuk, hogy az egyetemes fotográfia történetének legszebb darabjai. Maradandó művek.
Rembrandt és Chardin
A késő-antik művészet megrendelői kedvelték az emberi környezet tárgyaiból kialakított kompozíciót. Ezt a műfajt natura mortának (halott természet) nevezték. A magyar „csendélet” kifejezés többet mond, hiszen e festői műfaj lényegére utal. A tárgyak egymás mellé helyezésével a művész egy emberre vagy kisebb közösségre jellemző hangulatot fejez ki. A 17. századtól a 19. századig sokat vitatkoztak a kritikusok és a történészek a festészet különböző válfajainak erényeiről, értékrendjéről; a legtöbbre a történeti festészetet értékelték, és általában a csendéletet tartották a legkevesebbre, merthogy az a valóság puszta másolása, prózai leltár az emelkedett epikus költészethez képest. A legnagyobb festők persze mit sem törődtek eme értékrenddel, és ugyanolyan képzelőerővel alkottak csendéleteket, mint bármely más témát. Rembrandt kevés csendéletet festett, azok mégis mesterművek, meghatározó darabjai életművének. A 18. századi francia festő, Chardin mutatta meg, hogy milyen titokzatos átalakulások mehetnek végbe egy csendéleten, ha az nem luxustárgyak laza, szervezetlen halmaza, hanem köznapi eszközök emelkedett, harmonikus rendje.
Szürrealizmus, kubizmus és fotográfia
Képzeljünk magunk elé egy kubista csendéletet, akár Pablo Picasso 1924-ben készült Mandolin és gitárját, vagy Giorgio de Chirico: Az elutazás melankóliája című, 1916–17-ben festett művét. Mindkettőnél a térbeli tárgyak (gitár, mandolin, terítő, ajtó, ablak stb.) szinte síkba dobáltak, nyoma sincs a lineáris perspektíva jól bevált eszközeinek, az atmoszférikus hatásoknak. A kubisták által bevezetett képi elemek új szemléletmódot követeltek. Illúziókeltésük intellektuális volt, kifinomult tréfához hasonló; másfelől azonban nagyobb affinitást mutattak a konceptuális törzsi művészethez és a szimbolizmushoz, mint elődeik. A tárgyak szétdarabolása s módszeres újbóli összerakása egy analitikus folyamat része, amelynek az afrikai maszkoknál, de még a középkori művészet konceptuális képmásainál is vannak fellelhető hasonlatosságai. A modern fényképezésben teljesen más eszközök állnak rendelkezésre, például a montázs- és kollázs-technika, a polaroid és a digitális technika mellett – talán különösen hangzik – a legkülönfélébb archaikus eljárások.
Részekből az egész
A tárgyak vagy csomópontok közötti feszültségteremtés nagy szerepet játszik a fotócsendéleteknél is. A feszültségvonalak láthatatlanok ugyan, de összefogják a kompozíciót, és nyomatékosítják a kiemelendőnek vélt felületeket. A művet egységbe foglaló feszültség megszűnik, ha csak egy kevéssel is elmozdítjuk az elemek bármelyikét. A térillúziót, az „átlátszólagos” tereket különböző hatáskeltő módszerekkel hozhatjuk létre.
Elvont formák
A kis részletek visszaadása – ami az elvont formák, absztrakciók végtelenül gazdag lehetőségeit kínálja – épphogy nem a fantázia megkötését, hanem képzeletünk szárnyalását segíti. A fényérzékeny felületen megjelenített asszociációk, absztrakciók, szürrealista elemek, különböző jelentéstartalmak értelmezése sok esetben „korfüggő”, vagyis a „képolvasást” nemcsak a befogadó látásmódja, az átélt és elképzelt valóság vizuális kódokkal történt „leképezése”, hanem a „társadalmi közmegegyezés”, no meg a napi (kultúr)politika is befolyásolhatta. Lőrincz György (1935–1981) üveglapra csorgatott enyv-képeit, Koncz Csaba felismerhetetlenségig elvonatkoztatott tárgy-képeit a hatvanas évek kultúrpolitikája botrányosnak minősítette.
Farkas Antal Jama – aki 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő és grafikai szakán, majd 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szakán folytatta tanulmányait, és 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben – sajátos felfogásban készíti csendéleteit. Képei – jórészt Cibachrome nagyítások – ízig-vérig fotográfiák, amelyekből „kiolvashatjuk”, hogy a táguló határokból, gondolati és érzelmi síkokból álló titok-világban ő maga igencsak otthonosan mozog. Az elrendezett kompozíció egyes darabjait, a háttér egészét vagy részletét – mint a festő – megfesti, majd gondos, ám nem egyáltalán nem nehézkes világításban nagyfilmre, Kodak Ektachrome diára lefényképezi. Erről készül a nagyítás fordítós papírra, ami megfelelő paszpartuba, keretbe illesztve magát a műtárgyat jelenti. Csendéletei mintha Matisse, Renoir, Braque, Picasso műveit idéznék, amolyan Karinthy Így írtok ti formájában. Munkaigényes, ám eddig úgy tűnik, időtálló darab mindegyik.
Jankovics Krisztina csendéletével a Győri Fotóklub kiállításán találkoztam. A feltehetően „szendvics-technikával”, azaz két diapozitív összeillesztésével, együttes nagyításával készült kép a tér-idő szeletét modern kompozícióba sűríti. Az alkalmazott struktúra, a kékes-acélos színvilág, a tárgyak izgalmas elrendezése következtében a kép jócskán túlhaladja a megszokott és rutinosan megoldott reklámképek forma- és színvilágát.
Eifert János
Képek:
Edward Weston: Paprika No. 30 (1930)
André Kertész: Melankolikus tulipán (1939), Magyar Fotográfiai Múzeum
Kutas Rudolf: A kő
Pécsi József: Hal citrommal (1928), Magyar Fotográfiai Múzeum
Farkas Antal Jama csendélete (1980-as évek)
Frankl Aliona: Fotogram
Jankovics Krisztina (Győri Fotóklub): Csendélet
Kasza Gábor Y című kiállítása a Magyar Fotográfusok Házában, Budapest, 2011. január 20 – március 20.
Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház (1065 Budapest, Nagymező u. 20.) Kasza Gábor Y című kiállítását Novák Péter kultúrmunkás nyitja meg. Kurátor: Stenczer Sári
Kasza Gábor fényképei az emberiség válaszúthoz érkezésének pillanatát interpretálják, megjelenítve ezzel korunk egyik alapvető, egyre gyakrabban hangoztatott problematikáját – a fenntartható fejlődés kihívásait – és szorgalmazva erre irányuló éberségünket. Az Y sorozat azon túl, hogy a felelősségre és egy tudatosan választható útra, életfelfogásra hívja fel a figyelmünket, egyszerre identitáskutatás és társadalomkritikus (ön)reflexió is. Olyan fotografikus látvány színre vitele, amelyben a környezetét folyamatosan formáló, alakító ember feltételezett álmaival és félelmeivel együtt jelenik meg. Kontextusának alakítója és elszenvedője egyszerre, ő a reprezentáló és a reprezentált – önmagának megszemélyesített szimbóluma.
A new yorki „Pár a padon” budapesti gazdára talált. 2011. január 18.
Eifert János: Pár a padon (World Trade Center, New York, USA, 1985. július 24.) Felvételi adatok: Mamiya 645 fényképezőgép, 55/2,8 objektív, Kodak Ektachrome 100 diafilm.
Verasztó Lajos, a színinövendékből lett angoltanár a boldog tulajdonosa az erről készült 21,5×29,7 cm nagyságú, szignált, a szerző által saját kezűleg készített giclée printnek, amely egyedi példány. Eladási ár: 120.000 Ft…
Színinövendékből lett angoltanár
Cégportré. Négyévnyi tanulás után nem tudta leírni az angol alapszavakat, de tanári inspirációra mégsem adta fel. Megszeretni viszont csak később tudta az angol nyelvet, amikor a mögöttes kultúrát is megismerte – emlékszik vissza a kezdetekre Verasztó Lajos, a Dover Nyelvi Centrum egyik tulajdonosa. „A középiskolák után jelentkeztem az ELTE angol–magyar szakára és a Színművészeti Főiskolára is, hogy mindenképpen megússzam a katonaságot. Meglepetésemre mindkét helyre felvettek. Sajnos a Színművészetin az osztályfőnököm nem segített megszabadulni azoktól a gátlásoktól, amelyek abból eredtek, hogy tanyán nőttem fel. Megúsztam azonban a katonaságot, az osztályfőnököm hozzá nem értésének köszönhetően pedig a színészetet is. Ezt követően átjelentkeztem az ELTE-re” – sorolja Verasztó.
Az egyetem elvégzése után közel húsz évig a Csepel Műveknél oktatott nyelvet. 1988-tól három esztendeig Amerikában élt, majd 1991-ben hazatelepült Magyarországra. 1992-ben alapította meg Dohár Péterrel és Hencsei Kálmánnal a Dover nyelviskolát. Kezdetben telephelyük egy kétszobás lakás volt. A malterozástól, a takarítástól kezdve a szervezésen át az adminisztrációig, a fejenként heti ötvenórás oktatásig mindent maguk végeztek. Read more
Fénycsóvák a műteremben. Az elektromágneses spektrum. TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola, Budapest, 2011. január 17.
TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola. Ma mindkét csoport számára a Dózsa Gy. úti műtermemben tartottam meg a gyakorlati órákat. Fehér Marcel, Ódor Márton, Pocsaji Tirca, Sármay Bernadett, Szegő Diána, Vécsey Krisztián, Dancs Ádám, valamint Bódizs Szabolcs, Fekete Anna, Horváth Rebeka, Németh Klára Anna, Novák Dorottya, Simon Mihály, Tóth Gergely, Tóth Nikolett közreműködésével a fénymozgásokat tanulmányoztuk, fekete háttér előtt fényképezve.
Volt kis kaland is. Az első csoportot a BMK-ból hoztam az autómmal, visszafelé induláskor a rendőrök „lekapcsoltak” a túlzsúfoltság miatt. A tetemes helyszíni bírságot postai csekken kell majd befizetnem…
Ismételjük át, és bővítsük ismereteinket. Mi a fény?
A FÉNY emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is.
A fény tulajdonságait meghatározó három fő szempont:
- intenzitás vagy amplitúdó, amelyet az ember fényerőként, fényességként érzékel,
- frekvencia (és ezzel összefüggésben a hullámhossz), amelyet az ember színként érzékel, és
- polarizáció, azaz az elektromágneses rezgés iránya, ezt az átlagember normál körülmények között nem érzékeli, de például bizonyos rovarok igen.
Észlelt fény: jellemző tulajdonsága minden olyan érzékletnek és észleletnek, amely a látás szerve által jönnek létre
Látható sugárzás: Minden olyan optikai sugárzás, amely közvetlenül látási érzékletet kelt
Az optikai sugárzásoknak csak egy kis része esik az ember által észlelhető tartományba. A meghatározás nem foglalkozik más élőlények látás-érzékelésével; azzal például, hogy a rovarok által vizuálisan észlelhető fény hullámhossz-tartománya már 370 nm-nél kezdődik.
Nézzünk egy szemléltető ábrát is, amelyben a látható tartományban a növekvő hullámhossz (λ) nm-ben van megadva.
Az emberi szem által látható fény helye az elektromágneses spektrumban:
Tashkentale 2010 on Fotografia Reflex, January’s issue, 2011. január
Tashkentale 2010 on Fotografia Reflex, January’s issue – Claudio Marcozzi tette közzé a Facebook-on, 2011. január 14-én. Úgy látom, hogy a folyóiratban megjelent képek között a Nyáj / Herd és az ÚjraKépek / Recycled Pictures 5. is megtalálható, Anzor Salidjanov (Uzbekistan), Saidazim Fazilov (Uzbegistan), Tania D’Avignon (USA), Kaveh Baghdadchi (Iran), Vladimir Jirnov (Uzbegistan) és Hernan Lorenzo (Argentina) képeinek társaságában.
„Ki ez a színekben, érzésekben hangulatokat, képeket megfogalmazó Judith C. Hart? Meghatódtam. A te képeid az ő írásával karöltve maga a tökéleteset túlszárnyaló alkotás.” Edina Koros, Kata Kőműves, Boldvai Balázs és még 23 további személy kedveli ezt… Facebook, 2011. január 12.
Kelemen Csilla „Ki ez a színekben, érzésekben hangulatokat, képeket megfogalmazó Judith C. Hart?
Meghatódtam. A te képeid az ő írásával karöltve maga a tökéleteset túlszárnyaló alkotás.” Edina Koros, Kata Kőműves, Boldvai Balázs és még 23 további személy kedveli ezt… Facebook, 2011. január 12.
.
.
Eifert, az alkotóemberfélistenség
egy égő barna szemcsillám
egy grimasz, mely mindent belülről ismer anélkül hogy látna, anélkül hogy nézne
látja/érzi/felfogja mielőtt szinte megtörténik…hiszen várja, és készül rá…
befogadja, akarja és kiteszi magát az ÉLET-LÉTNEK…időnként
a mezsgyéjen jár/kel…vagy épp suhan tova.
gesztusai már már a tánc határát súrolják…receptje egy pici Marceau,
egy csipet Béjart, egy csöpp legényes perdül,
térdre rogy a létezés titkai előtt és ellesi a természet intim pillanatait
csakúgy mint a test intim görbéiből fon vizuális szőttest…
eifert világa csodálatos, érzéki, érzékeny és mélyen emberi…
belénk lehel egy kanál fényt…szükségünk is van rá…ember nézz, láss…
Jan segít, lebbenti a létezés különös fátylait, hogy ne csak nézz…tényleg láss is…
belülről.
Judith C. Hart
Toronto, 2008. szeptember 3.
Tetszik Nem tetszik
•
• Edina Koros, Kata Kőműves, Boldvai Balazs és még 23 további személy kedveli ezt.
•
o
Csilla Kelemen
Úristen!
Ki ez a színekben, érzésekben hangulatokat, képeket megfogalmazó Judith C. Hart?
Meghatódtam.
A te képeid az ő írásával karöltve maga a tökéleteset túlszárnyaló alkotás.
kedd, 22:07 • Tetszik Nem tetszik • 2 emberBetöltés…
o
Judith Hart hm. hm..Csilla, szoval csak annyi tortent, hogy Jan engem nagyon inspiral es hat egymas muzsai vagyunk…jelenleg online mivel en visszzajottem Torontoba eldegelni…kifujni magam a nagy pesti neuraszteniabol…szoval mindezekert Jan es a Mindenhato felel, mivel ok hozzak ezen szavakat ki belolem! Jan egy megismetelhetetlen alkotasa a nagy oreg Istennek….es boldog vagyok, hogy ismerhetem es a baratja lehetek. KOSZONOM a szep szavaidat, es oszinten orul a szivem, hogy a szivedbe talaltak a soraim…:))
szerda, 7:15 • Tetszik Nem tetszik
Damir Tiljak: Izložba fotografija Vinka Šebreka u Budimpešti. Zagreb.hr Online, objavljeno 10. Siječanj 2011.
Izložba fotografija Vinka Šebreka u Budimpešti.
Piše: Damir Tiljak, objavljeno 10. Siječanj 2011.
Zdravica za Šebrekov 70. rođendan
Uz nazočnost velikog broja uzvanika i gostiju u petak, 7. siječnja navečer u Kerengő galeriji Nacionalnog plesnog kazališta u Budimpešti, otvorena je izložba fotografija Vinka Šebreka, počasnog predsjednika Fotokluba Zagreb. Na izložbi simboličnog naziva Pay It Forward (Küldd tovább- Šalji dalje) izloženo je tridesetpet fotografija većeg formata u boji i crno/bijeloj tehnici. Izložba je zapravo inventura autorovog fotografskog razvoja, djelovanja, stvaralaštva, odnosno pregled većeg dijela njegova fotografskog opusa. Autor nas je izložbom proveo kroz svoje stvaralaštvo; od life fotografije, portreta, gradskih veduta, arhitekture, te urbanih i ruralnih krajolika, koje je oblikovao i izložio kao pojedinačne fotografije, eseje i triptihe. Riječ je o odabranim radovima, nastalim u posljednjih pedesetak godina, od kojih je manji dio već bio izložen na njegovim ranijim samostalnim ili skupnim izložbama. Mnoge njegove fotografije djeluju kao dorađeni eseji, kao maštovite likovne poetičnosti iz kojih izviru ljudska sentimentalnost i stvaralački zanos.
Izložbu je uz sudjelovanje Török Jolán, direktorice plesnog kazališta i Kotsis Ágote njene pomoćnice za kulturne programe, Eifert Jánoša, voditelja galerije i Vinka Šebreka, autora, otvorila uz prigodne riječi izaslanica Veleposlanika RH u Mađarskoj gospođica Neda Milišić, treći tajnik u Veleposlanstvu, zadužena za političke poslove, kulturu, manjine i tisak. Program otvorenja je protekao iznimnoj atmosferi i ugodnom druženju uz prigodno posluženje ( Cocktail party) koje je priredila autorova supruga Stanislava Šebrek.
Izložba je bila veoma dobro posjećena i medijski praćena, a u publici su bili pored stalnih posjetitelja Kerengő galerije i brojni uzvanici iz kulturnog i društvenog života, a posebno ovdašnji Hrvati i predstavnici hrvatskih organizacija u Budimpešti, a što je plod izuzetnog angažmana Veleposlanstva RH u Budimpešti.
Vinko Šebrek je naslov izložbe posudio od poznatog američkog filma Pay It Forward, želeći izložbom skrenuti pozornost ne toliko na umjetničku stranu svoje fotografije, koja je neupitna, koliko na sve svoje aktivnosti i doprinose vezane uz fotoamaterski pokret. Kao što je dječak Trevor, glavni lik u filmu, izmislio formulu za dobrotu, Šebrek je svojim radom i angažmanom poticao i promicao fotografski umjetnički amaterizam, obrazovanje i kreativnost u fotografskim udrugama i njihovim asocijacijama.
Šebrek se više od pedeset godina bavi fotografijom, a istodobno okuplja oko sebe u fotografskim udrugama ljude sličnih sklonosti, šireći ljubav prema toj umjetnosti. Njegov je fotografski put, put učenja, stvaranja i dokazivanja. Nikad nije štedio napore, niti je fotografiju doživljavao kao jednostavno opuštanje u mediju koji je još u ranoj mladosti učinio svojim izborom. Nije se zakopao u atelijer svoje umjetničke duše, nego je pomagao drugima, da se dokažu svojim znanjem, vještinama i majstorstvom. To je jedan od značajnih razloga što je puna tri desetljeća bio prisutan u organizaciji života i rada u fotografskim udrugama, a više od dvadeset godina njihov čelni čovjek, od kojih s ponosom izdvaja Fotoklub Zagreb, čiji je predsjednik bio posljednjih dvanaest godina.
Završavajući izvješće o otvaranju ove izuzetne izložbe izdvojiti ću završetak teksta u katalogu izložbe, autora Kemala Mujičića, publiciste iz Zagreba, koji je parafrazirao slikara Anselma Feuerbacha koji je rekao: «Da bi netko bio dobar slikar, mora posjedovati četiri stvari: meko srce, fino oko, laku ruku i uvijek svježe ispran kist.», a Mujičić je dodao „ Šebrek je sav meko srce, fino oko, laka ruka u kojoj je uvijek pripravan fotoaparat, kao svježe ispran kist. Šebrek je, jednostavno, fotoaparat s velikom umjetničkom, sentimentalnom i humanom dušom“.
Izložba je otvorena do 28. siječnja, a može se pogledati – radnim danom od 11 do 18 sati, i vikendom od 13 do 18 sati.
Voditelj galerije g. Eifert Janoš govori o izložbi i autoru
Direktorica Nacionalnog plesnog kazališta gđa Török Jolán, pozdravlja autora i sve nazočne na otvorenju izložbe
Lanzarote, Kanarski otoci – Oluja
A számítógépes teremben dolgozunk… TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola, Budapesti Művelődési Központ, 2011. január 10.
TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola, Budapesti Művelődési Központ, 2011. január 10. Ma végre “beszabadultunk” a számítógépes terembe… Megbszéljük a dolgozat címét, témáját: arckép, önarckép, csoportkép – ahogyan én fényképezem. Az Interneten keresztül letöltheti mindenki a szükséges információkat. A Facebook-on létrehoztuk a csoportunkat, ezután a kapcsolattartás könnyebb lesz. A legközelebbi óráinkat a műtermemben (1071 Budapest, Dózsa Gy. út 62., III/12.) tartjuk. Mindenki készüljön zseblámpákat hozni, mert különleges fényképezés következik majd, melynek során a fényekkel játszunk majd…
Vinko Šebrek: Pay It Forward / Küldd tovább – a Kerengő Galéria 94. kiállítása, Budapest, 2011. január 7 – 28.
Képek a megnyitóról és az előkészületekről (Dolenčić Davor, Juhász László, Stanislava Šebrek, Kapusi György és Eifert János felvételei )
A Nemzeti Táncszínház és a Fotoklub Zagreb tisztelettel meghívja Önt
Vinko Šebrek: Pay It Forward (Küldd tovább) című kiállítására, amelyet Eifert János fotóművész nyit meg 2011. január 7-én, 18:00 órakor a Kerengő Galériában. Köszöntőt mond Neda Milišić, a budapesti Horvát Nagykövetség kultúrattaséja
A kiállítás megtekinthető január 28-ig, hétköznap 11:00-18:00-ig, hétvégén 13:00-18:00 között, előadás napokon 21:00 óráig. (Nemzeti Táncszínház, 1014 Budapest I., Színház utca 1–3.)
Vinko Šebrek a Kerengő Galéria 94. kiállításának művésze
A vizuális művészetekkel, köztük a fotóművészettel foglalkozó művészettörténészek mondják, hogy a fotográfia megszületésétől napjainkig az egyik leggazdagabb művészi kifejezőeszköz Közép-Európában. A 20. század első évtizedeiben Pozsony, Prága, Varsó, Budapest, Zágráb és Ljubljana az intellektuális avantgárd gyűjtőpontjai voltak. A közép-európai régióban, több országban és városban működtek olyan műhelyek, amelyek tevékenységükkel, egyéni látásmódjukkal hatással voltak a nemzetközi fotográfiai közegre. Vinko Šebrek (1941-) éppen olyan környezetben érett nemzetközileg elismert alkotóvá, amelyben a haladó hagyományok és a kortárs irányzatok nemes ötvözete érvényesülhetett. Fotográfiai életműve a dokumentációs képektől a sajtófotókon át a művészi felvételekig terjed. Témáit a mindennapi életben, a természetben, az építészetben, a városképekben találja meg, de készít aktfelvételeket, csendéleti képeket és portrékat is. Életművéhez azonban nemcsak fotográfiai tevékenysége tartozik. Behatóan tanulmányozta a híres hazai és nemzetközi fotóművészek munkáit, valamint a vizuális művészetekkel, és a fényképészet történetével, elméletével foglalkozó szakirodalmat is. Írásai, kritikái megjelennek fotómagazinokban és napilapokban, de katalógusokban és internetes oldalakon is. Közösségi szervező aktivitását is érinteni szükséges, hiszen a 150 éves Fotoklub Zagreb elnökeként, majd örökös tiszteletbeli elnökeként sokat tett a fotográfia társadalmi elismertetéséért, a nemzeti és nemzetközi erővonalak dinamikus mozgásba hozásáért. A Zágrábi Szalon főszervezőjeként pedig egy fontos nemzetközi fórum létrehozását és világszerte elismert működtetését segítette.
Köszöntjük Vinko Šebrek-et 70. születésnapja alkalmából, és köszönjük neki, hogy a Kerengő Galéria 94. kiállító művészeként olyan értéket mutat be, amit mi tekintünk nagy ajándéknak.
Eifert János fotóművész, a Kerengő Galéria művészeti vezetője
VINKO ŠEBREK
Curriculum vitae
Vinko Šebrek is a photographer, a writer of photo and critical reviews, initiator and organizer of the Club’s life in the environments he lived and worked in, inexhaustible initiator of photo activities within photographic associations and diligent promoter of inter-club and international cooperation of photo artists and photo associations.
He is the honorary president of Fotoklub Zagreb, member of the Steering Committee of Fotoklub Zagreb, member of the Executive Board of Zagreb photo-cinema Federation and a representative in the Croatian photo Federation Assembly. He is also a honorary member of the fallowing photo associations: Photo club Maribor, Slovenia; Centre of visual arts Batana, Rovinj, Croatia; Photo society Svit, Celje, Slovenia; Photo society Photo group 75, Gorica, Italy and of Photo club Nufarul, Oradea, Romania.
Vinko Šebrek gyűjteményes tárlata Budapesten (MTI), Kultúra.hu, 2011. január 6.
Vinko Šebrek gyűjteményes tárlata Budapesten
(MTI), Kultúra.hu, 2011. január 6.
Vinko Šebrek horvát fotóművész életművéből válogatott kiállítás nyílik a szerző jelenlétében Budapesten, a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában pénteken.
(MTI) – Vinko Šebrek mintegy 35, színes és fekete-fehér, 50×60 centiméteres fotóját mutatják be a Pay It Forward című tárlaton. A kiállítással a galéria egyben köszönti Vinko Šebreket 70. születésnapja alkalmából.
Fotográfiai életműve a dokumentációs képektől a sajtófotókon át a művészi felvételekig terjed. Témáit a mindennapi életben, a természetben, az építészetben, a városi zsánerképekben találja meg, de készít aktfelvételeket, csendéletet és portrékat is. Behatóan tanulmányozta a híres horvát és nemzetközi fotóművészek munkáit, valamint a vizuális művészetekkel és a fényképészet történetével, elméletével foglalkozó szakirodalmat is. Írásai, kritikái megjelennek fotómagazinokban és napilapokban, de katalógusokban és internetes oldalakon is – részletezte Eifert János.
Šebrek több mint 50 éve fotózik és három évtizeden át szervezte a fotográfusok egyesületi életét. A 119 éves Fotoklub Zagrebnek az elmúlt 20 évben az elnöke is volt, ma örökös tiszteletbeli elnöke. Az 1910-ben alapított Zágrábi Szalon főszervezőjeként pedig egy fontos nemzetközi fotós fórum megújítását és működtetését segítette. A 23. Zágrábi Szalont 2009. november 4. és 28. között tartották 50 ország, köztük Magyarország részvételével a Mimara Múzeumban.
A kiállításra – amely január 28-ig tart nyitva – magyar nyelvű katalógus is készült.
(MTI – Orbán Györgyi)
Sziegl Ernő, egy szekszárdi gimnázium matematika tanára műtermembe látogat. Beszélgetünk a művészetekről, a fotográfiáról, az iskoláról, az életről… a hullámhossz azonos… Műveltségben, emberségben páratlan barátra leltem… A “Meg-, kitalált udvar” és még néhány más művem jó kezekbe került. Budapest, 2011. január 2.
Sziegl Ernő, egy szekszárdi gimnázium matematika tanára műtermembe látogatott. Hosszasan beszélgettünk a művészetekről, a fotográfiáról, az iskoláról, az életről… a hullámhossz azonos… Műveltségben, emberségben páratlan barátra leltem… Sziegl Ernő a Vaterán három képemre licitált: Hátakt (Budapest 2010), Akt tanulmány (Wien 2001), Aktok kőfalnál 02 (Trier 2000) 15×15 cm méretben. A Meg-, kitalált udvar (Zagreb 2006) a HÁRMASKÉPEK sorozatból, 71×30 cm méretben 2/10 sorszámmal, 140.000 Ft-ért talált gazdára.
Tisztelt Eifert János Művész Úr!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Sziegl Ernő vagyok, egy szekszárdi gimnázium matematika tanára. A vatera felületén kezdtünk el levelezni egy képe, illetve a gyönyörű képei kapcsán! Már ott jeleztem, hogy nagy kedvelője vagyok a képeinek, megragadnak a beállításai, a fények és az érzékeny aktjai. A balettos témájú képei pedig egyszerűen példa nélküliek, ráadásul a feleségemmel nagyon szeretjük a balettet, és rendszeresen járunk is kortárs előadásokra, már amennyire tehetjük!
A helyzet az, hogy a feleségem is tanár és éppen a 3. gyermekünkkel van itthon gyesen, így a nagylelkű ajánlata valóban elgondolkodtatott minket. A helyzet az, hogy ebben a mai nem kicsit furcsa világunkban pont úgy áll a helyzet, hogy aki értékelni tudja a képeket, legyenek azok fotók, vagy grafikák, esetleg festmények, azok számára elérhetetlen egy alkotói példány, viszont az újgazdag rétegnek meg igénye nincs a valódi szépségre! Tehát amennyiben ez valóban lehetséges, akkor “megragadnánk az alkalmat” és ténylegesen vásárolnánk esetlegesen több képet is Öntől, amolyan utólagos Karácsonyi ajándékként, kár hogy nem előbb kezdtem el levelezni Önnel, mert ezeknél a képeknél nem sok szebb Karácsonyi ajándék van!
Nos, bevallom őszintén, hogy az alábbi képei a kedvenceim!
A triptichonok küzül: Meg-, kitalált udvar; Titkok; TranzDance
A szóló képei közül: A kertész kezei; Az öreg halász és a tenger; A cédrus; Tánc; Halálba zuhanó madár; A világ végén; Három kacsa; Mozgásban; Hátakt
Az abszolút kedvenceket a fentiekből már nehéz kiválasztani, de talán a kiemeltek azok, amelyek számunkra valamiért ebben az élethelyzetben, a mostani felfogásunkkal a legzseniálisabbak, és a legtöbbet adnak gondolatilag! De úgy látom, hogy nincs értelme a kijelölésnek, mert amelyikeknek a címét ide írtam, gyakorlatilag mind kiemelhető!
Ne haragudjon a hosszú levelemért!
Őszinte Tisztelettel: Sziegl Ernő
Ui: Mint a diákjaim helyes fejlődéséért felelős tanár azt is megkérdezném, hogy az mennyire reális elképzelés, hogy az iskolámban esetleg megszervezzek egy kiállítást Önnek. Öt évvel ez előtt Kass János Művész Úrnak volt nálunk kiállítása, hasonlóan kezdődött, mint most Önnel; ha esetleg lenne Önben hajlandóság, hogy megtisztelje intézményünket, akkor én szívesen szerveznék újra egy nagyszabású megnyitót, már amennyire manapság egy gimnázium ezt megteheti.