János Eifert - Photographer

Archive for január, 2011

Ételfényképezés műtermemben. TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni fotóiskola, Budapest, 2011. január 31.

Ételfotózás-03 Ételfotózás-05 Ételfotózás-01 Ételfotózás-06

Ételfotózás-02

Eifert János felvételei

Csendélet és portréfényképezés műtermemben. TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni fotóiskola, Budapest, 2011. január 24.

Csendélet-Tizenegy-levél

Csendélet-Portré csendélet6 Csendélet-Balázs-Natália csendélet5

csendélet9-portré csendélet7 csendélet8 Csendélet-Tizenegy-levél

Csendélet… Stilleben… still life… nature mort… A fotográfia egyik legrégebbi, leggazdagabb műfaja a FOTÓCSENDÉLET…

Csendélet1 csendélet2

 

csendélet3 csendélet4

A fotográfia egyik legrégebbi, leggazdagabb műfaja

CSENDÉLET

A fotócsendélet szó inkább csak a lexikonok címszavai közt található meg, a fotóművészeti műfaj jelölésére magát a csendélet szót használjuk, amely a német Stilleben tükörfordítása. Az angol still life, a francia nature mort hasonlóan jelent fotócsendéletet is, de a képzőművészet többi ágával „közös” szó nem véletlen: a művészetek közötti kölcsönhatásokra, rokon vonásokra utal, és jelzi azok tág értelmezhetőségét, formai és tartalmi vonatkozásokban is.

 Életteli műfaj

A lexikon szerint a fotócsendélet a fényképezés eszközeivel és módszereivel készített, élettelen tárgyakat, esetleg virágokat ábrázoló kép, amely kompozíciója révén a festészeti csend­élethez hasonlóan művészi mondanivaló kife­jezésére törekszik. A csendélet-fényképezés gyakorlása növeli a kompozíciós készséget, lehetőséget ad a világítással való kísérletezge­tésre, és fejleszti a fotós kifejezésbeli, technikai készségeit. A csendélet azonban – bármennyi­re is holt tárgyak elrendezésén alapul – életteli műfaj, a fotográfia egyik leggazdagabb, legso­koldalúbb területe. Mondhatjuk, a 19. század­ban a festészet örökségeként született, és feldol­gozta annak szinte valamennyi témáját, a virág­tól az élettelen tárgyakig, a természet egyes elemeinek, részleteinek spontán vagy megren­dezett formavilágától az apró részletek, belső szerkezetek ábrázolásáig. Ilyen részleteket, belső szerkezeteket fényképezett a 19. század végén a francia Eugène Atget (1856–1927), akit 20. századi társai – a műfaj továbbfejlesztésé­ben úttörő szerepet játszó Albert Renger-Patzsch (1897–1966) és Edward Weston (1886–1958) – kö­vettek. A piktorializmust felváltotta a modern eszközhasználatú látásmód, a fotográfia törté­netének második generációjától kezdve a fény­képek kezdtek „fényképszerűvé” válni, és nem a festményekhez hasonlítani. Megszületett tehát a fotóművészeti csendélet, amelynek eredményei a társadalmi gyakorlatban is jelentőssé tették a fotográfia művészetként való elfogadtatását. A fényképezés új ágazatában, a reklámfényképezésben is megje­lent a csendélet, mint a művészi hatás felhasz­nálása gyakorlati célok érdekében. Ebben a magyarok, köztük Pécsi József (1889–1956) „világelsők” voltak. A fotóművészeti csend­élet reklámértékének felismerésében, az ízlé­ses reklámművészet megteremtésén olyan eredményesen fáradozott, hogy a témakörben elméleti esztétikai fejtegetéseit tartalmazó könyveit német és angol nyelven is kiadták. Sokan, köztük a „szelíd szem” fotográfusa, André Kertész (1894–1985) nemes egyszerűséggel nyúlt a témához. A villa (1928) és a Melan­kolikus tulipán (1939) nemcsak a csendélet műfajában számít kiemelkedő alkotásoknak, bátran mondhatjuk, hogy az egyetemes foto­gráfia történetének legszebb darabjai. Mara­dandó művek.

Rembrandt és Chardin

A késő-antik művészet megrendelői kedvelték az emberi környezet tárgyaiból kialakított kompozíciót. Ezt a műfajt natura mortának (halott természet) nevezték. A magyar „csend­élet” kifejezés többet mond, hiszen e festői műfaj lényegére utal. A tárgyak egymás mellé helyezésével a művész egy emberre vagy ki­sebb közösségre jellemző hangulatot fejez ki. A 17. századtól a 19. századig sokat vitatkoztak a kritikusok és a történészek a festészet különböző válfajainak erényeiről, értékrendjéről; a legtöbbre a történeti festészetet értékelték, és általában a csendéletet tartották a legkevesebb­re, merthogy az a valóság puszta másolása, prózai leltár az emelkedett epikus költészethez képest. A legnagyobb festők persze mit sem törődtek eme értékrenddel, és ugyanolyan képzelőerővel alkottak csendéleteket, mint bármely más témát. Rembrandt kevés csendéle­tet festett, azok mégis mesterművek, meghatá­rozó darabjai életművének. A 18. századi fran­cia festő, Chardin mutatta meg, hogy milyen titokzatos átalakulások mehetnek végbe egy csendéleten, ha az nem luxustárgyak laza, szervezetlen halmaza, hanem köznapi eszkö­zök emelkedett, harmonikus rendje.

Szürrealizmus, kubizmus és fotográfia

Képzeljünk magunk elé egy kubista csendéle­tet, akár Pablo Picasso 1924-ben készült Mandolin és gitárját, vagy Giorgio de Chirico: Az elutazás melankóliája című, 1916–17-ben festett művét. Mindkettőnél a térbeli tárgyak (gitár, mandolin, terítő, ajtó, ablak stb.) szinte síkba dobáltak, nyoma sincs a lineáris perspektíva jól bevált eszközeinek, az atmoszférikus hatásoknak. A kubisták által bevezetett képi elemek új szem­léletmódot követeltek. Illúziókeltésük intellektuális volt, kifinomult tréfához hasonló; másfelől azonban nagyobb affinitást mutattak a konceptuális törzsi művészethez és a szimboliz­mushoz, mint elődeik. A tárgyak szétdarabolása s módszeres újbóli összerakása egy analitikus folyamat része, amelynek az afrikai maszkok­nál, de még a középkori művészet konceptuális képmásainál is vannak fellelhető hasonlatossá­gai. A modern fényképezésben teljesen más eszközök állnak rendelkezésre, például a mon­tázs- és kollázs-technika, a polaroid és a digitális technika mellett – talán különösen hangzik – a legkülönfélébb archaikus eljárások.

 Részekből az egész

A tárgyak vagy csomópontok közötti feszültség­teremtés nagy szerepet játszik a fotócsendéletek­nél is. A feszültségvonalak láthatatlanok ugyan, de összefogják a kompozíciót, és nyomatékosít­ják a kiemelendőnek vélt felületeket. A művet egységbe foglaló feszültség megszűnik, ha csak egy kevéssel is elmozdítjuk az elemek bármelyi­két. A térillúziót, az „átlátszólagos” tereket különböző hatáskeltő módszerekkel hozhatjuk létre.

Elvont formák

A kis részletek visszaadása – ami az elvont formák, absztrakciók végtelenül gazdag lehetőségeit kínálja – épphogy nem a fantázia megkötését, hanem képzeletünk szárnyalását segíti. A fényérzékeny felületen megjelenített asszociációk, absztrakciók, szürrealista elemek, különböző jelentéstartalmak értelmezése sok esetben „korfüggő”, vagyis a „képolvasást” nemcsak a befogadó látásmódja, az átélt és elképzelt valóság vizuális kódokkal történt „leképezése”, hanem a „társadalmi közmeg­egyezés”, no meg a napi (kultúr)politika is befolyásolhatta. Lőrincz György (1935–1981) üveglapra csorgatott enyv-képeit, Koncz Csaba felismerhetetlenségig elvonatkoztatott tárgy-képeit a hatvanas évek kultúrpolitikája botrá­nyosnak minősítette.

Farkas Antal Jama – aki 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő és grafikai szakán, majd 1985-ben a Ma­gyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szakán folytatta tanulmányait, és 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben – sajátos felfogásban készíti csendéleteit. Képei – jórészt Cibachrome na­gyítások – ízig-vérig fotográfiák, amelyekből „kiolvashatjuk”, hogy a táguló határokból, gondolati és érzelmi síkokból álló titok-világ­ban ő maga igencsak otthonosan mozog. Az elrendezett kompozíció egyes darabjait, a háttér egészét vagy részletét – mint a festő – megfesti, majd gondos, ám nem egyáltalán nem nehézkes világításban nagyfilmre, Kodak Ektachrome diára lefényképezi. Erről készül a nagyítás fordítós papírra, ami megfelelő paszpartuba, keretbe illesztve magát a műtárgyat jelenti. Csendéletei mintha Matisse, Renoir, Braque, Picasso műveit idéznék, amolyan Karinthy Így írtok ti formájában. Munkaigé­nyes, ám eddig úgy tűnik, időtálló darab mindegyik.

Jankovics Krisztina csendéletével a Győri Fotó­klub kiállításán találkoztam. A feltehetően „szendvics-technikával”, azaz két diapozitív összeillesztésével, együttes nagyításával ké­szült kép a tér-idő szeletét modern kompozíci­óba sűríti. Az alkalmazott struktúra, a kékes-acélos színvilág, a tárgyak izgalmas elrendezé­se következtében a kép jócskán túlhaladja a megszokott és rutinosan megoldott reklámké­pek forma- és színvilágát.

Eifert János

 

Képek:

 Edward Weston: Paprika No. 30 (1930)

André Kertész: Melankolikus tulipán (1939), Magyar Fotográfiai Múzeum

Kutas Rudolf: A kő

Pécsi József: Hal citrommal (1928), Magyar Fotográfiai Múzeum

Farkas Antal Jama csendélete (1980-as évek)

Frankl Aliona: Fotogram

Jankovics Krisztina (Győri Fotóklub): Csendélet

Kasza Gábor Y című kiállítása a Magyar Fotográfusok Házában, Budapest, 2011. január 20 – március 20.

Kasza-Gábor-kiállításmegnyitó-Mai-Manó-Ház

Kasza-Gabor-meghivoMagyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház (1065 Budapest, Nagymező u. 20.) Kasza Gábor Y című kiállítását Novák Péter kultúrmunkás nyitja meg. Kurátor: Stenczer Sári

Kasza Gábor fényképei az emberiség válaszúthoz érkezésének pillanatát interpretálják, megjelenítve ezzel korunk egyik alapvető, egyre gyakrabban hangoztatott problematikáját – a fenntartható fejlődés kihívásait – és szorgalmazva erre irányuló éberségünket. Az Y sorozat azon túl, hogy a felelősségre és egy tudatosan választható útra, életfelfogásra hívja fel a figyelmünket, egyszerre identitáskutatás és társadalomkritikus (ön)reflexió is. Olyan fotografikus látvány színre vitele, amelyben a környezetét folyamatosan formáló, alakító ember feltételezett álmaival és félelmeivel együtt jelenik meg. Kontextusának alakítója és elszenvedője egyszerre, ő a reprezentáló és a reprezentált – önmagának megszemélyesített szimbóluma.

Kasza-Gábor-03 Kasza-Gábor-04 Kasza-Gábor-01 Kasza-Gábor-02 Kasza-Gábor-05

A new yorki „Pár a padon” budapesti gazdára talált. 2011. január 18.

Eifert János: Pár a padon (World Trade Center, New York, 1985.július 24.) 2011.01.18.-Verasztó-Lajos

Eifert János: Pár a padon (World Trade Center, New York, USA, 1985. július 24.) Felvételi adatok: Mamiya 645 fényképezőgép, 55/2,8 objektív, Kodak Ektachrome 100 diafilm.  

Verasztó Lajos, a színinövendékből lett angoltanár a boldog tulajdonosa az erről készült 21,5×29,7 cm nagyságú, szignált, a szerző által saját kezűleg készített giclée printnek, amely egyedi példány. Eladási ár: 120.000 Ft…

Színinövendékből lett angoltanár

Cégportré. Négyévnyi tanulás után nem tudta leírni az angol alapszavakat, de tanári inspirációra mégsem adta fel. Megszeretni viszont csak később tudta az angol nyelvet, amikor a mögöttes kultúrát is megismerte – emlékszik vissza a kezdetekre Verasztó Lajos, a Dover Nyelvi Centrum egyik tulajdonosa. „A középiskolák után jelentkeztem az ELTE angol–magyar szakára és a Színművészeti Főiskolára is, hogy mindenképpen megússzam a katonaságot. Meglepetésemre mindkét helyre felvettek. Sajnos a Színművészetin az osztályfőnököm nem segített megszabadulni azoktól a gátlásoktól, amelyek abból eredtek, hogy tanyán nőttem fel. Megúsztam azonban a katonaságot, az osztályfőnököm hozzá nem értésének köszönhetően pedig a színészetet is. Ezt követően átjelentkeztem az ELTE-re” – sorolja Verasztó.
Az egyetem elvégzése után közel húsz évig a Csepel Műveknél oktatott nyelvet. 1988-tól három esztendeig Amerikában élt, majd 1991-ben hazatelepült Magyarországra. 1992-ben alapította meg Dohár Péterrel és Hencsei Kálmánnal a Dover nyelviskolát. Kezdetben telephelyük egy kétszobás lakás volt. A malterozástól, a takarítástól kezdve a szervezésen át az adminisztrációig, a fejenként heti ötvenórás oktatásig mindent maguk végeztek. Read more

Fénycsóvák a műteremben. Az elektromágneses spektrum. TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola, Budapest, 2011. január 17.

spektrum Műterem-Fényjáték_0118 Műterem-Fényjáték_0092

Műteremben_0150 Műteremben_7224 Műteremben_7215 Műteremben-Villanyfényes-portré_7240 Eifert János felvételei

Műteremben_7189

TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola. Ma mindkét csoport számára a Dózsa Gy. úti műtermemben tartottam meg a gyakorlati órákat. Fehér Marcel, Ódor Márton, Pocsaji Tirca, Sármay Bernadett, Szegő Diána, Vécsey Krisztián, Dancs Ádám, valamint Bódizs Szabolcs, Fekete Anna, Horváth Rebeka, Németh Klára Anna, Novák Dorottya, Simon Mihály, Tóth Gergely, Tóth Nikolett közreműködésével a fénymozgásokat tanulmányoztuk, fekete háttér előtt fényképezve.

Volt kis kaland is. Az első csoportot a BMK-ból hoztam az autómmal, visszafelé induláskor a rendőrök „lekapcsoltak” a túlzsúfoltság miatt. A tetemes helyszíni bírságot postai csekken kell majd befizetnem…

Ismételjük át, és bővítsük ismereteinket. Mi a fény?

A FÉNY emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is.

A fény tulajdonságait meghatározó három fő szempont:

  • intenzitás vagy amplitúdó, amelyet az ember fényerőként, fényességként érzékel,
  • frekvencia (és ezzel összefüggésben a hullámhossz), amelyet az ember színként érzékel, és
  • polarizáció, azaz az elektromágneses rezgés iránya, ezt az átlagember normál körülmények között nem érzékeli, de például bizonyos rovarok igen.

Észlelt fény: jellemző tulajdonsága minden olyan érzékletnek és észleletnek, amely a látás szerve által jönnek létre

Látható sugárzás: Minden olyan optikai sugárzás, amely közvetlenül látási érzékletet kelt

Az optikai sugárzásoknak csak egy kis része esik az ember által észlelhető tartományba. A meghatározás nem foglalkozik más élőlények látás-érzékelésével; azzal például, hogy a rovarok által vizuálisan észlelhető fény hullámhossz-tartománya már 370 nm-nél kezdődik.

Nézzünk egy szemléltető ábrát is, amelyben a látható tartományban a növekvő hullámhossz (λ) nm-ben van megadva.

Az emberi szem által látható fény helye az elektromágneses spektrumban:

Elektromágneses-spektrum

Tashkentale 2010 on Fotografia Reflex, January’s issue, 2011. január

2011.01-Fotografia-Reflex_N 2011.01.-Fotografia-Reflex-

Taskentale 2010

Tashkentale 2010 on Fotografia Reflex, January’s issue  - Claudio Marcozzi tette közzé a Facebook-on, 2011. január 14-én. Úgy látom, hogy a folyóiratban megjelent képek között a Nyáj / Herd és az ÚjraKépek / Recycled Pictures 5. is megtalálható, Anzor Salidjanov (Uzbekistan), Saidazim Fazilov (Uzbegistan), Tania D’Avignon (USA), Kaveh Baghdadchi (Iran), Vladimir Jirnov (Uzbegistan) és Hernan Lorenzo (Argentina) képeinek társaságában.

János Eifert Recycled Pictures 07

János Eifert “Recycled Pictures 07″ – from the collection, awarded the with golden medal of “TashkentAle – 2010” for outstanding contribution to development of photo art

 

„Ki ez a színekben, érzésekben hangulatokat, képeket megfogalmazó Judith C. Hart? Meghatódtam. A te képeid az ő írásával karöltve maga a tökéleteset túlszárnyaló alkotás.” Edina Koros, Kata Kőműves, Boldvai Balázs és még 23 további személy kedveli ezt… Facebook, 2011. január 12.

2011.01.12.-Facebook-Eifert

Kelemen Csilla  „Ki ez a színekben, érzésekben hangulatokat, képeket megfogalmazó Judith C. Hart?
Meghatódtam. A te képeid az ő írásával karöltve maga a tökéleteset túlszárnyaló alkotás.”  Edina Koros, Kata Kőműves, Boldvai Balázs és még 23 további személy kedveli ezt… Facebook, 2011. január 12.
.
.
Eifert, az alkotóemberfélistenség

egy égő barna szemcsillám
egy grimasz, mely mindent belülről ismer anélkül hogy látna, anélkül hogy nézne
látja/érzi/felfogja mielőtt szinte megtörténik…hiszen várja, és készül rá…
befogadja, akarja és kiteszi magát az ÉLET-LÉTNEK…időnként
a mezsgyéjen jár/kel…vagy épp suhan tova.
gesztusai már már a tánc határát súrolják…receptje egy pici Marceau,
egy csipet Béjart, egy csöpp legényes perdül,
térdre rogy a létezés titkai előtt és ellesi a természet intim pillanatait
csakúgy mint a test intim görbéiből fon vizuális szőttest…
eifert világa csodálatos, érzéki, érzékeny és mélyen emberi…
belénk lehel egy kanál fényt…szükségünk is van rá…ember nézz, láss…
Jan segít, lebbenti a létezés különös fátylait, hogy ne csak nézz…tényleg láss is…

belülről.

Judith C. Hart

Toronto, 2008. szeptember 3.

 
Tetszik Nem tetszik
• 
• Edina Koros, Kata Kőműves, Boldvai Balazs és még 23 további személy kedveli ezt.
• 

o  
Csilla Kelemen

Úristen!
Ki ez a színekben, érzésekben hangulatokat, képeket megfogalmazó Judith C. Hart?
Meghatódtam.
A te képeid az ő írásával karöltve maga a tökéleteset túlszárnyaló alkotás.

kedd, 22:07 • Tetszik Nem tetszik •  2 emberBetöltés…

o  
Judith Hart hm. hm..Csilla, szoval csak annyi tortent, hogy Jan engem nagyon inspiral es hat egymas muzsai vagyunk…jelenleg online mivel en visszzajottem Torontoba eldegelni…kifujni magam a nagy pesti neuraszteniabol…szoval mindezekert Jan es a Mindenhato felel, mivel ok hozzak ezen szavakat ki belolem! Jan egy megismetelhetetlen alkotasa a nagy oreg Istennek….es boldog vagyok, hogy ismerhetem es a baratja lehetek. KOSZONOM a szep szavaidat, es oszinten orul a szivem, hogy a szivedbe talaltak a soraim…:))

szerda, 7:15 • Tetszik Nem tetszik

Damir Tiljak: Izložba fotografija Vinka Šebreka u Budimpešti. Zagreb.hr Online, objavljeno 10. Siječanj 2011.

2011.01.10.-Zagreb.hu-onlin

Izložba fotografija Vinka Šebreka u Budimpešti.

Piše: Damir Tiljak, objavljeno 10. Siječanj 2011.

Zdravica za Šebrekov 70. rođendan

Uz nazočnost velikog broja uzvanika i gostiju u petak, 7. siječnja navečer u Kerengő galeriji Nacionalnog plesnog kazališta u Budimpešti, otvorena je izložba fotografija Vinka Šebreka, počasnog predsjednika Fotokluba Zagreb. Na izložbi simboličnog naziva Pay It Forward (Küldd tovább- Šalji dalje) izloženo je tridesetpet fotografija većeg formata u boji i crno/bijeloj tehnici. Izložba je zapravo inventura autorovog fotografskog razvoja, djelovanja, stvaralaštva, odnosno pregled većeg dijela njegova fotografskog opusa. Autor nas je izložbom proveo kroz svoje stvaralaštvo; od life fotografije, portreta, gradskih veduta, arhitekture, te urbanih i ruralnih krajolika, koje je oblikovao i izložio kao pojedinačne fotografije, eseje i triptihe. Riječ je o odabranim radovima, nastalim u posljednjih pedesetak godina, od kojih je manji dio već bio izložen na njegovim ranijim samostalnim ili skupnim izložbama. Mnoge njegove fotografije djeluju kao dorađeni eseji, kao maštovite likovne poetičnosti iz kojih izviru ljudska sentimentalnost i stvaralački zanos.

Izložbu je uz sudjelovanje Török Jolán, direktorice plesnog kazališta i Kotsis Ágote njene pomoćnice za kulturne programe, Eifert Jánoša, voditelja galerije i Vinka Šebreka, autora, otvorila uz prigodne riječi izaslanica Veleposlanika RH u Mađarskoj gospođica Neda Milišić, treći tajnik u Veleposlanstvu, zadužena za političke poslove, kulturu, manjine i tisak. Program otvorenja je protekao iznimnoj atmosferi i ugodnom druženju uz prigodno posluženje ( Cocktail party) koje je priredila autorova supruga Stanislava Šebrek.

Izložba je bila veoma dobro posjećena i medijski praćena, a u publici su bili pored stalnih posjetitelja Kerengő galerije i brojni uzvanici iz kulturnog i društvenog života, a posebno ovdašnji Hrvati i predstavnici hrvatskih organizacija u Budimpešti, a što je plod izuzetnog angažmana Veleposlanstva RH u Budimpešti.

Vinko Šebrek je naslov izložbe posudio od poznatog američkog filma Pay It Forward, želeći izložbom skrenuti pozornost ne toliko na umjetničku stranu svoje fotografije, koja je neupitna, koliko na sve svoje aktivnosti i doprinose vezane uz fotoamaterski pokret. Kao što je dječak Trevor, glavni lik u filmu, izmislio formulu za dobrotu, Šebrek je svojim radom i angažmanom poticao i promicao fotografski umjetnički amaterizam, obrazovanje i kreativnost u fotografskim udrugama i njihovim asocijacijama.

Šebrek se više od pedeset godina bavi fotografijom, a istodobno okuplja oko sebe u fotografskim udrugama ljude sličnih sklonosti, šireći ljubav prema toj umjetnosti. Njegov je fotografski put, put učenja, stvaranja i dokazivanja. Nikad nije štedio napore, niti je fotografiju doživljavao kao jednostavno opuštanje u mediju koji je još u ranoj mladosti učinio svojim izborom. Nije se zakopao u atelijer svoje umjetničke duše, nego je pomagao drugima, da se dokažu svojim znanjem, vještinama i majstorstvom. To je jedan od značajnih razloga što je puna tri desetljeća bio prisutan u organizaciji života i rada u fotografskim udrugama, a više od dvadeset godina njihov čelni čovjek, od kojih s ponosom izdvaja Fotoklub Zagreb, čiji je predsjednik bio posljednjih dvanaest godina.

Završavajući izvješće o otvaranju ove izuzetne izložbe izdvojiti ću završetak teksta u katalogu izložbe, autora Kemala Mujičića, publiciste iz Zagreba, koji je parafrazirao slikara Anselma Feuerbacha koji je rekao: «Da bi netko bio dobar slikar, mora posjedovati četiri stvari: meko srce, fino oko, laku ruku i uvijek svježe ispran kist.», a Mujičić je dodao „ Šebrek je sav meko srce, fino oko, laka ruka u kojoj je uvijek pripravan fotoaparat, kao svježe ispran kist. Šebrek je, jednostavno, fotoaparat s velikom umjetničkom, sentimentalnom i humanom dušom“.

Izložba je otvorena do 28. siječnja, a može se pogledati – radnim danom od 11 do 18 sati, i vikendom od 13 do 18 sati.

 

Voditelj galerije g. Eifert Janoš govori o izložbi i autoru

Direktorica Nacionalnog plesnog kazališta gđa Török Jolán, pozdravlja autora i sve nazočne na otvorenju izložbe

Lanzarote, Kanarski otoci – Oluja

A számítógépes teremben dolgozunk… TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola, Budapesti Művelődési Központ, 2011. január 10.

Nézni-Látni-Balázs-Natália

Nézni-Látni-0034 Nézni-Látni-0046 Nézni-Látni-0022 Nézni-Látni-0004

TeÉrted Akadémia, Nézni-Látni Fotóiskola, Budapesti Művelődési Központ, 2011. január 10. Ma végre “beszabadultunk” a számítógépes terembe… Megbszéljük a dolgozat címét, témáját: arckép, önarckép, csoportkép – ahogyan én fényképezem. Az Interneten keresztül letöltheti mindenki a szükséges információkat. A Facebook-on létrehoztuk a csoportunkat, ezután a kapcsolattartás könnyebb lesz. A legközelebbi óráinkat a műtermemben (1071 Budapest, Dózsa Gy. út 62., III/12.) tartjuk. Mindenki készüljön zseblámpákat hozni, mert különleges fényképezés következik majd, melynek során a fényekkel játszunk majd…

Következő oldal »